//Mira és Ysnul//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Minden nap kelnem kellett, mert jött dolgozni ide egy helyes gnóm lány, Jezabiel a neve, ma is már biztos itt van, most szereli fel a riasztórendszert. Nem hinném, hogy figyelnem kéne állandóan, mert, ha nem vagyok ott akkor gyorsabban halad. *Legalábbis úgy tűnik, hogy akkor jobban halad, amikor nincs ott, mert nem zavarja a beszélgetésével.*
-Nem tetszett? Mert akkor a testvérem csúnyán átvert. Pirul el, mert most hülyén érzi magát, hogy nem teljesen az történt amit várt, a testvére biztos kihagyott valamit, mikor megmutatta és elmagyarázta ezt. Na de, a másik műsor már nagyobb sikert arat, amivel a férfi elharapja a szó közepét és szemei teljesen mással szemeznek, amit Mira kis is használ, hogy gyenge sebezhető pontot találjon a másikon.*
-Ah. *Sóhajtja ki, ahogy a csókok most nem az ajkait érik, hanem mást és ott is elég kellemes a hatása, az ajkába is harap, ezt látja Ysnul, amikor felnéz. Kicsit vonaglik kellemesen a puszi vonala mentén és kezével a párja hajába túr közben.*
-Életed? Kérdez vissza, ez a szó váratlanul éri és megsemmisíti a lányt belülről annyira jól esik neki, szeme csillogásából ez jól ki is olvasható. Hihetetlen, hogy egyes szavakkal mit lehet kiváltani a másikból. Csókolóznak, amit a férfi szab meg, hogy mik és milyen sorrendben jönnek, egy kis vadság, egy kis érzékiség, majd harapdálások is jönnek vegyesen.*
-Látni? *El is pirul, rengeteg olyasmit látott, mindenféle állapotban még ha nem akart is, de ez mégis csak más, mert ez Ysnulé és szinte epekedik a férfiért, így érdekli az a testrésze is, de mégis szégyenlősnek érzi magát. Le is pillant oda, de nem nézi sokáig, valamiért a látvány csak még inkább beindítja, így a hátára fordul és egy utolsó pillantást vet az árbócra, majd szerelme kékjeit nézi a vágy tűzével a szemébe. Kap egy újféle csókot, ami éppen olyan vad, mint a lány, ahogy kívánja kedvesét. Kezeivel szorosan öleli magához a másikat és vadmacska módjára kellemesen karmolássza a másik hátát és amikor közel hajol hozzá, akkor a fülét harapdálja agy ajkait, ahol éppen éri. Ismét elrepíti őt szerelme a fellegekbe, ami közben most sem maradnak el a halk édes kis hangok, majd zihálva ölelkeznek, szíve még mindig vadul kalapál.*
-Akkor most már ne felejtsd el, mert kidoblak az ágyamból! *Vág vissza Mira gonosz mosollyal és közel bújik a férfihoz, hogy a fejét a mellkasán pihentesse. Nagyon szereti Ysnult, reméli nem bánja meg, hogy így elsiették a dolgot, mert nem akarja megtudni milyen egy összetört szív.*
-Lassan ideje lesz elkezdeni a napot, van kedved velem jönni nyomozni vagy maradnál inkább? *Érdeklődik, de sejti, hogy az elsőt fogja választani szíve választottja, mert ha hihet neki, akkor tényleg nem hagyja magára egy pillanatra sem, ha nem muszáj.*