Nincs játékban - Adal ház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Adal ház | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 507-526
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-30 14:24:36
Üzenet elküldve: 2015-11-30 14:24:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
*Myna kérésére pislog kettőt, míg eldönti magában, hogy ez most tényleg olyan dolog-e, amit meg kell tennie, mint vajákosnak, de végül az a tizenhat évnyi kemény kezű bánásmód, ami oly sok heget hagyott a hátán megteszi a magáét, a lány csak némán bólint, és elmegy a kamra felé, hogy zsákot és kulacsot keressen és megtöltse azokat.
A kamrában lenyűgözve áll egy ideig, kell pár perc, amíg befogadja a látványt. Végül csak megrázza a fejét, mint a kutya, amikor bolhától akar szabadulni és szárított húst, kenyeret és néhány almát tesz egy zsákba. Már épp indulna kifelé, aztán visszafordul, hogy körülbelül még egyszer ugyanannyi élelmiszert elrakjon, mégis csak jobb biztosra menni, mint hogy kifogyjanak valamiből és bosszúból ott hagyják az út szélén. A vizestömlők megtöltése közben morogva kerülgeti a tüsténkedő tündérkét, de pár villámló pillantásnál többet nem váltanak.
Az előtérben Anor atyai szavait hallgatva egy kétkedő fintor fut végig az arcán, nincs hozzászokva az efféle hangnemhez. A végét azonban érti. Bizonyítani kell. Természetesen. Majd ő megmutatja, hogy vércsébb a vércsénél... ~Ezek szerint a sokat emlegetett, vagy inkább csak suttogott vörös vércsék közé keveredtem! Nem is rossz, nem is rossz...~
Mikor azonban a barna hajú férfi felé is elindul, hogy csókot nyomjon zsíros homlokára, tágra nyílt szemekkel húzódik hátra.*
-Hé, hé hé! Lassan a testtel apuskám! *ellenkezik éles hangon és pajzsként tartja maga elé az elemózsiás tarisznyát* Értem én, hogy egy csapat vagyunk, de azért mégis... *hangja elhal a mondat közepén, szürkés arcára szederszínű pír kúszik, és százszor inkább a megelevenedő holtak közé kívánja magát, mint ide.*
*Myna kérésére pislog kettőt, míg eldönti magában, hogy ez most tényleg olyan dolog-e, amit meg kell tennie, mint vajákosnak, de végül az a tizenhat évnyi kemény kezű bánásmód, ami oly sok heget hagyott a hátán megteszi a magáét, a lány csak némán bólint, és elmegy a kamra felé, hogy zsákot és kulacsot keressen és megtöltse azokat.
A kamrában lenyűgözve áll egy ideig, kell pár perc, amíg befogadja a látványt. Végül csak megrázza a fejét, mint a kutya, amikor bolhától akar szabadulni és szárított húst, kenyeret és néhány almát tesz egy zsákba. Már épp indulna kifelé, aztán visszafordul, hogy körülbelül még egyszer ugyanannyi élelmiszert elrakjon, mégis csak jobb biztosra menni, mint hogy kifogyjanak valamiből és bosszúból ott hagyják az út szélén. A vizestömlők megtöltése közben morogva kerülgeti a tüsténkedő tündérkét, de pár villámló pillantásnál többet nem váltanak.
Az előtérben Anor atyai szavait hallgatva egy kétkedő fintor fut végig az arcán, nincs hozzászokva az efféle hangnemhez. A végét azonban érti. Bizonyítani kell. Természetesen. Majd ő megmutatja, hogy vércsébb a vércsénél... ~Ezek szerint a sokat emlegetett, vagy inkább csak suttogott vörös vércsék közé keveredtem! Nem is rossz, nem is rossz...~
Mikor azonban a barna hajú férfi felé is elindul, hogy csókot nyomjon zsíros homlokára, tágra nyílt szemekkel húzódik hátra.*
-Hé, hé hé! Lassan a testtel apuskám! *ellenkezik éles hangon és pajzsként tartja maga elé az elemózsiás tarisznyát* Értem én, hogy egy csapat vagyunk, de azért mégis... *hangja elhal a mondat közepén, szürkés arcára szederszínű pír kúszik, és százszor inkább a megelevenedő holtak közé kívánja magát, mint ide.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-28 16:54:28
Üzenet elküldve: 2015-11-28 16:54:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Alaposan megjegyezte magának ezt az arcot és nem fogja elfelejteni egy hamar. Most már szinte biztos benne, hogy egyből a zárkába kellett volna vetni, nehogy elszökjön. Aztán majd valaki kiszedte volna belőle, hogy mit is akart.*
~Bárki is legyél te, Sali, én megtalállak! Kiderítem, mit kerestél itt.~
- Természetesen van fontosabb dolog. *figyeli, ahogy mindenki sürög forog és készülődik a nagy kalandra.*
- Vigyázzatok magatokra! Ugyanannyi vércsét akarok itt látni két hat után, mint most.
*Hangját felemeli és mindenkihez szól:*
- Leendő vércsék! Most útnak indultok. Ez lesz a legelső próbátok. Aki közénk akar tartozni, tegyen tanúbizonyságot a hűségéről ebben a küldetésben!
*A férfiaktól kézfogással és öleléssel, míg a lányoktól a homlokukra adott testvéries puszival búcsúzik.
Amíg ki nem ürül az előtér, búcsúzkodik és segít a pakolásban, akinek csak kell.*
*Alaposan megjegyezte magának ezt az arcot és nem fogja elfelejteni egy hamar. Most már szinte biztos benne, hogy egyből a zárkába kellett volna vetni, nehogy elszökjön. Aztán majd valaki kiszedte volna belőle, hogy mit is akart.*
~Bárki is legyél te, Sali, én megtalállak! Kiderítem, mit kerestél itt.~
- Természetesen van fontosabb dolog. *figyeli, ahogy mindenki sürög forog és készülődik a nagy kalandra.*
- Vigyázzatok magatokra! Ugyanannyi vércsét akarok itt látni két hat után, mint most.
*Hangját felemeli és mindenkihez szól:*
- Leendő vércsék! Most útnak indultok. Ez lesz a legelső próbátok. Aki közénk akar tartozni, tegyen tanúbizonyságot a hűségéről ebben a küldetésben!
*A férfiaktól kézfogással és öleléssel, míg a lányoktól a homlokukra adott testvéries puszival búcsúzik.
Amíg ki nem ürül az előtér, búcsúzkodik és segít a pakolásban, akinek csak kell.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-27 11:49:32
Üzenet elküldve: 2015-11-27 11:49:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Valahova készülődnek, míg neki ki kell takarítania a helységet. Lábával dobolva várja, míg mindenki elmegy a saját dolgára, hogy felkészüljenek az utazásra. A kimaradt részt ugyanolyan alapossággal teszi tisztává, mint a többit. Nem szól hozzá senki, ami lehetőleg a legjobb neki, meg a többieknek is. Néha elkalandozik a szeme egy-egy berendezésen, hogy azáltal felmérje a hely gazdagságát. Nincsen szándékai között a lopás, mert egyáltalán nem tudna belőle hasznot húzni a berendezési tárgyakból. Emellett rögtön azt érné el, hogy kirúgják ebből a házból és minden valószínűség szerint soha nem jöhet ide. Kell neki egy hely, ahol elszórakozhat. Ha megérkeznek az indulni készülők, akkor sandán rájuk néz. Tekintete semmitmondóak, csak méricskéli őket, hogy mi a helyzet velük. Hét perc múlva teljesen unalmassá válik eme tevékenység, így elindul fel a szobák felé, mert fel kell fedeznie a házat. Ha út közben megpillant egy itt lakót, akkor enyhe fanyar arccal néz rá. Ha útközben találkozik a Szőkével, akkor megállítja. Kézjelekkel mutatja neki, hogy elkészült a lenti takarítással. Utána rákérdez, hogy ő kitakaríthatja-e a szobákat? Kíváncsi, hogy kap e rá jogot vagy esetleg elküldi őt hidegebb helyre. Míg várja a választ, addig van ideje a nő partnerét szemügyre venni. Méregeti, s elmélkedik rajta, aztán a végeredmény végül az elmegy kategória. Kevés olyan férfi van, ami megdobogtatja tündér szívét, már ha létezik olyan egyáltalán? *
*Valahova készülődnek, míg neki ki kell takarítania a helységet. Lábával dobolva várja, míg mindenki elmegy a saját dolgára, hogy felkészüljenek az utazásra. A kimaradt részt ugyanolyan alapossággal teszi tisztává, mint a többit. Nem szól hozzá senki, ami lehetőleg a legjobb neki, meg a többieknek is. Néha elkalandozik a szeme egy-egy berendezésen, hogy azáltal felmérje a hely gazdagságát. Nincsen szándékai között a lopás, mert egyáltalán nem tudna belőle hasznot húzni a berendezési tárgyakból. Emellett rögtön azt érné el, hogy kirúgják ebből a házból és minden valószínűség szerint soha nem jöhet ide. Kell neki egy hely, ahol elszórakozhat. Ha megérkeznek az indulni készülők, akkor sandán rájuk néz. Tekintete semmitmondóak, csak méricskéli őket, hogy mi a helyzet velük. Hét perc múlva teljesen unalmassá válik eme tevékenység, így elindul fel a szobák felé, mert fel kell fedeznie a házat. Ha út közben megpillant egy itt lakót, akkor enyhe fanyar arccal néz rá. Ha útközben találkozik a Szőkével, akkor megállítja. Kézjelekkel mutatja neki, hogy elkészült a lenti takarítással. Utána rákérdez, hogy ő kitakaríthatja-e a szobákat? Kíváncsi, hogy kap e rá jogot vagy esetleg elküldi őt hidegebb helyre. Míg várja a választ, addig van ideje a nő partnerét szemügyre venni. Méregeti, s elmélkedik rajta, aztán a végeredmény végül az elmegy kategória. Kevés olyan férfi van, ami megdobogtatja tündér szívét, már ha létezik olyan egyáltalán? *
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-27 07:48:09
Üzenet elküldve: 2015-11-27 07:48:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Odafenn várakozik, mert kulcs nélkül nem tud bemenni. Elkérhette volna kedvesétől, de az már túlságosan feltűnő lett volna. Magányos perceiben elmélkedik az utóbbi egy napon, hogy milyen gyönyörűen élték meg? Nem lehet egyetlen rossz szava sem, sőt biztosan elmondhatja, hogy a lány hozzá tartozik. Ez mosolyt csal az arcára, s akaratlanul elmosolyodik. Egyszer csak megjelenik a szeretett nőszemély, így feláll a helyéről. Mikor megszólal kedvese, akkor nem tud másképp válaszolni, mint egyszerűen.*
- Tudom. * Sóhajt egyet, majd követi a szobába, ahol rendesen ellátják a baját. Mármint kap egy lefegyverző csókot. Nagyokat hallgat, főleg mert a másik kimondta azt a szép szót. Nehezen tér magához, de rögtön viszonozza mindazt, amit jelenleg kapott. Odalép szerelme mögé, s megsimogatja a formás hátsóját. Azután két kezével megmasszírozza annak vállát. A búcsúzás pedig egy aranyos fülpuszival tudja le.*
- Én vagyok a te embered. *Kacsint rá somolygósan, majd az elé táruló látvány meglepi. Nézi Mirát, hogy egy bőrvértet vesz fel magára, amit aztán ruhával takar el. Ha engedi neki, akkor segít a fölvételben, sőt a végére a lány ingének gombjait saját maga gombolja be. Eligazítja rajta a ruhát, mint ha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy öltöztesse a nőt. A többi újdonság szintén meglepi, ami jól látszik Ysnul arcán, ám kedvese kérdése rángatja vissza a valóságba.*
- Én nem tudok a karddal bánni, pedig régen sokat próbálkoztam. Én késsel harcolok, ha nagyon szükséges. Szűk sikátoroknál előnyös, ahol például karddal már nem tud lendíteni az ember. Valamint én nem szoktam vértet használni. * Ezzel egyetemben elkezd vetkőzni, hogy a fekete öltözetét öltse magára. Praktikus ruha, ami enged mozgásteret az egész karjának. Emellett teljesen elegáns.*
- De ha szeretnéd, akkor veszek bőrvértet védelem gyanánt. *Tíz perc alatt teljesen elkészül. Odalépked Mirához, hogy kezével belesimítson az arcába, majd közeledve felé fejével egy csókot adjon neki.*
- Ha olyan sokáig leszünk ott, akkor vihetünk magunkkal pár hasznos dolgot.
A hozzászólás írója (Ysnul Dezok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.27 07:50:13
*Odafenn várakozik, mert kulcs nélkül nem tud bemenni. Elkérhette volna kedvesétől, de az már túlságosan feltűnő lett volna. Magányos perceiben elmélkedik az utóbbi egy napon, hogy milyen gyönyörűen élték meg? Nem lehet egyetlen rossz szava sem, sőt biztosan elmondhatja, hogy a lány hozzá tartozik. Ez mosolyt csal az arcára, s akaratlanul elmosolyodik. Egyszer csak megjelenik a szeretett nőszemély, így feláll a helyéről. Mikor megszólal kedvese, akkor nem tud másképp válaszolni, mint egyszerűen.*
- Tudom. * Sóhajt egyet, majd követi a szobába, ahol rendesen ellátják a baját. Mármint kap egy lefegyverző csókot. Nagyokat hallgat, főleg mert a másik kimondta azt a szép szót. Nehezen tér magához, de rögtön viszonozza mindazt, amit jelenleg kapott. Odalép szerelme mögé, s megsimogatja a formás hátsóját. Azután két kezével megmasszírozza annak vállát. A búcsúzás pedig egy aranyos fülpuszival tudja le.*
- Én vagyok a te embered. *Kacsint rá somolygósan, majd az elé táruló látvány meglepi. Nézi Mirát, hogy egy bőrvértet vesz fel magára, amit aztán ruhával takar el. Ha engedi neki, akkor segít a fölvételben, sőt a végére a lány ingének gombjait saját maga gombolja be. Eligazítja rajta a ruhát, mint ha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy öltöztesse a nőt. A többi újdonság szintén meglepi, ami jól látszik Ysnul arcán, ám kedvese kérdése rángatja vissza a valóságba.*
- Én nem tudok a karddal bánni, pedig régen sokat próbálkoztam. Én késsel harcolok, ha nagyon szükséges. Szűk sikátoroknál előnyös, ahol például karddal már nem tud lendíteni az ember. Valamint én nem szoktam vértet használni. * Ezzel egyetemben elkezd vetkőzni, hogy a fekete öltözetét öltse magára. Praktikus ruha, ami enged mozgásteret az egész karjának. Emellett teljesen elegáns.*
- De ha szeretnéd, akkor veszek bőrvértet védelem gyanánt. *Tíz perc alatt teljesen elkészül. Odalépked Mirához, hogy kezével belesimítson az arcába, majd közeledve felé fejével egy csókot adjon neki.*
- Ha olyan sokáig leszünk ott, akkor vihetünk magunkkal pár hasznos dolgot.
A hozzászólás írója (Ysnul Dezok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.27 07:50:13
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-26 23:18:46
Üzenet elküldve: 2015-11-26 23:18:46
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
*Nem tetszik Mirának a kis tündérke, főleg, ahogy az némán kineveti őt, el is gondolkozik rajta, hogy megleckézteti, hiszen ha semmi tiszteletet nem mutat a munkaadója felé, ne csodálkozzon, ha elszórakoznak vele. A fenyegetőzés már végképp az utolsó csepp a pohárban, mégis mit képzel magáról ez az apró lény, beállít, hogy munkát akar és sértegeti és figyelmezteti magáról, hogy veszélyes. Elmosolyodik a gonosz vigyort látva, de nem árul el vele semmit viszonzásul.* ~Na takaríts csak, de nem leszek kifizetve, csak kidobva és könyöröghetsz, hogy visszavegyünk.~
Nem is foglalkozik vele el megy szónoklatot tartani a közelgő veszélyről és hogy egy kisebb felderítő és nyomozó csapattal nekivágna az útnak. Harcosok terén elég gyengén állnak, de remélhetőleg útközben hozzájuk verődik még pár és teljes biztonságba tudhatja a kis csapatot.
Ysnul mellé lép és átkarolja, amit viszonoz is és egyik kezét a férfi derekát átkarolva öleli meg, de közben végig komoly marad mégis, hiszen mászkáló élőholtak nem túl vicces dolog.
Tekintete az első jelentkezőre szegeződik és félmosolyra húzza a száját, a hercegére mindig mindenben számíthat szerencsére. A megszólítás biztos sok egyeseknek, de a csók csak még inkább rá tesz arra. Az ember hamar távozik is utána, Mira pedig pillanatnyi meglepettség után ismét komolyan néz, hogy ki jelentkezik még.
-Rendben Paru. *El is engedi őt is készülődni, nem tartja fel, de elég kevesen vannak ahhoz képest, ahogy indult ez az egész.*
-Még valaki esetleg? *Szemeit Feltre szegezi, mert mint testőr és valószínűleg harcos, jól jönne a segítsége valószínűleg.
Közben a magas gyanús alak Sali meg meglógott, miközben Paru el ment készülődni és Mira a bájgúnárral szemezett. Nem is érdekli, ezeket az információkat mástól is megtudhatta, más lényeges meg nem hangzott el. Csak akkor tűnik fel a hiány, amikor Anor belép.*
-Óh, hogy a fene vinné el! Mindegy most vannak fontosabb dolgok és majd máskor levadásszuk az információival kapcsolatban, ha ismeri Riqet, meg fogjuk tudni ki ez és megtaláljuk. *Nem is ad több felesleges percnek a dolognak, Paru már készen áll és jelentkezik is.*
-Rendben, akkor segíts eltenni szárított húst a kamrából és töltsd fel a tömlőket vízzel kérlek. *Kéri barátságosan a lányt, nem parancsolgat, ha nemet mond az sem érdekli, hiszen nem erre vette fel, de megkönnyítené az indulást.
Ez után el is indul a szobájába, hogy magára öltse a páncélját és arra még valami ruhaneműt, hogy eltakarja, nem akarja még a többiek orrára kötni, hogy ő inkább harcos. Ysnul ott várja az ajtó előtt és elmosolyodik.*
-Elkérhetted volna a kulcsot! *Mosolyog és kinyitja az ajtót, hogy bemehessenek és ott megölelje a Hercegét, befejezni a lenn elkezdett csókot.*
-Szeretlek. *Lihegi, majd el is lép a páncélt magára venni, ez biztos új a férfinak, főleg, amikor kiveszi a mesterkardját is az ágy alól.*
-Nekem még be kell ugranom a kovácshoz is, mert elkészült az új kardom. *Közli, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne és egy táskába el kezd pakolgatni ruhákat. A páncél felé fel vesz egy inget még és köpenyt, amit összezár magán. A kardját is elteszi egy tokba, amiben elrejtheti a fém minőségére utaló nyomokat. Ez most a jobb oldalán díszeleg, hiszen balkezes és onnan veszi elő majd.*
-Na te hogy állsz a készülődéssel? Szerintem több napig elleszünk, lehet két hatodig is. *Mondja, csak hogy mire készüljön fel szerelme.*
*Nem tetszik Mirának a kis tündérke, főleg, ahogy az némán kineveti őt, el is gondolkozik rajta, hogy megleckézteti, hiszen ha semmi tiszteletet nem mutat a munkaadója felé, ne csodálkozzon, ha elszórakoznak vele. A fenyegetőzés már végképp az utolsó csepp a pohárban, mégis mit képzel magáról ez az apró lény, beállít, hogy munkát akar és sértegeti és figyelmezteti magáról, hogy veszélyes. Elmosolyodik a gonosz vigyort látva, de nem árul el vele semmit viszonzásul.* ~Na takaríts csak, de nem leszek kifizetve, csak kidobva és könyöröghetsz, hogy visszavegyünk.~
Nem is foglalkozik vele el megy szónoklatot tartani a közelgő veszélyről és hogy egy kisebb felderítő és nyomozó csapattal nekivágna az útnak. Harcosok terén elég gyengén állnak, de remélhetőleg útközben hozzájuk verődik még pár és teljes biztonságba tudhatja a kis csapatot.
Ysnul mellé lép és átkarolja, amit viszonoz is és egyik kezét a férfi derekát átkarolva öleli meg, de közben végig komoly marad mégis, hiszen mászkáló élőholtak nem túl vicces dolog.
Tekintete az első jelentkezőre szegeződik és félmosolyra húzza a száját, a hercegére mindig mindenben számíthat szerencsére. A megszólítás biztos sok egyeseknek, de a csók csak még inkább rá tesz arra. Az ember hamar távozik is utána, Mira pedig pillanatnyi meglepettség után ismét komolyan néz, hogy ki jelentkezik még.
-Rendben Paru. *El is engedi őt is készülődni, nem tartja fel, de elég kevesen vannak ahhoz képest, ahogy indult ez az egész.*
-Még valaki esetleg? *Szemeit Feltre szegezi, mert mint testőr és valószínűleg harcos, jól jönne a segítsége valószínűleg.
Közben a magas gyanús alak Sali meg meglógott, miközben Paru el ment készülődni és Mira a bájgúnárral szemezett. Nem is érdekli, ezeket az információkat mástól is megtudhatta, más lényeges meg nem hangzott el. Csak akkor tűnik fel a hiány, amikor Anor belép.*
-Óh, hogy a fene vinné el! Mindegy most vannak fontosabb dolgok és majd máskor levadásszuk az információival kapcsolatban, ha ismeri Riqet, meg fogjuk tudni ki ez és megtaláljuk. *Nem is ad több felesleges percnek a dolognak, Paru már készen áll és jelentkezik is.*
-Rendben, akkor segíts eltenni szárított húst a kamrából és töltsd fel a tömlőket vízzel kérlek. *Kéri barátságosan a lányt, nem parancsolgat, ha nemet mond az sem érdekli, hiszen nem erre vette fel, de megkönnyítené az indulást.
Ez után el is indul a szobájába, hogy magára öltse a páncélját és arra még valami ruhaneműt, hogy eltakarja, nem akarja még a többiek orrára kötni, hogy ő inkább harcos. Ysnul ott várja az ajtó előtt és elmosolyodik.*
-Elkérhetted volna a kulcsot! *Mosolyog és kinyitja az ajtót, hogy bemehessenek és ott megölelje a Hercegét, befejezni a lenn elkezdett csókot.*
-Szeretlek. *Lihegi, majd el is lép a páncélt magára venni, ez biztos új a férfinak, főleg, amikor kiveszi a mesterkardját is az ágy alól.*
-Nekem még be kell ugranom a kovácshoz is, mert elkészült az új kardom. *Közli, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne és egy táskába el kezd pakolgatni ruhákat. A páncél felé fel vesz egy inget még és köpenyt, amit összezár magán. A kardját is elteszi egy tokba, amiben elrejtheti a fém minőségére utaló nyomokat. Ez most a jobb oldalán díszeleg, hiszen balkezes és onnan veszi elő majd.*
-Na te hogy állsz a készülődéssel? Szerintem több napig elleszünk, lehet két hatodig is. *Mondja, csak hogy mire készüljön fel szerelme.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-26 14:33:08
Üzenet elküldve: 2015-11-26 14:33:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Előtér//
*Nem sokkal Anor után érkezik vissza kiruccanásáról, ezúttal a főbejárat felől. A kulccsal óvatosan bánik, szóról szóra követi a kedves nő utasításait, kattan a zár a bűvészkedés nyomán és Paru belép a házba. Egy pillanatra visszafojtja a lélegzetét, hiszen ha valamit rosszul csinált, akkor most kiszalad alóla a talaj és a pincében köt ki, de szerencsére erre nem kerül sor. A lány mindenesetre elhatározza magában, hogy a továbbiakban marad a hátsó bejáratnál, az mégis csak testhezállóbb számára.
Odabent neki is feltűnik, hogy a magas fickó már nincs ott, ahol hagyta. ~Biztos végzett a jelentésével és lelécelt... vagy valamelyik szerencsétlennek nem volt elég vér a pucájában ahhoz, hogy megállítsa.~
Fejcsóválva megy le a pincébe és rakja tele a zsebeit és egy vászontarisznyát kisebb-nagyobb üvegcsékkel. Övére hozzá nem értő kéz által varrt tokban egy konyhakést szíjaz fel, vékony falú üvegcsében hamuból főzött lúgot vesz magához, na meg egy pár karomgubancot, krétát, egy üres rézedényt és tűzkövet, meg két szál gyertyát, csak a biztonság kedvéért.
Hogy ilyen szépen felmálházta magát, visszatér a közös helyiségek környékére.*
-Én kész vagyok, akár mehetünk is! *jelenti ki, ha van, aki meghallgassa. Ha nincs, vagy a többiek nincsenek még készen, akkor leül valahol a fal mentén és a szoknyája szélének bizgerélésével foglalja el magát.*
*Nem sokkal Anor után érkezik vissza kiruccanásáról, ezúttal a főbejárat felől. A kulccsal óvatosan bánik, szóról szóra követi a kedves nő utasításait, kattan a zár a bűvészkedés nyomán és Paru belép a házba. Egy pillanatra visszafojtja a lélegzetét, hiszen ha valamit rosszul csinált, akkor most kiszalad alóla a talaj és a pincében köt ki, de szerencsére erre nem kerül sor. A lány mindenesetre elhatározza magában, hogy a továbbiakban marad a hátsó bejáratnál, az mégis csak testhezállóbb számára.
Odabent neki is feltűnik, hogy a magas fickó már nincs ott, ahol hagyta. ~Biztos végzett a jelentésével és lelécelt... vagy valamelyik szerencsétlennek nem volt elég vér a pucájában ahhoz, hogy megállítsa.~
Fejcsóválva megy le a pincébe és rakja tele a zsebeit és egy vászontarisznyát kisebb-nagyobb üvegcsékkel. Övére hozzá nem értő kéz által varrt tokban egy konyhakést szíjaz fel, vékony falú üvegcsében hamuból főzött lúgot vesz magához, na meg egy pár karomgubancot, krétát, egy üres rézedényt és tűzkövet, meg két szál gyertyát, csak a biztonság kedvéért.
Hogy ilyen szépen felmálházta magát, visszatér a közös helyiségek környékére.*
-Én kész vagyok, akár mehetünk is! *jelenti ki, ha van, aki meghallgassa. Ha nincs, vagy a többiek nincsenek még készen, akkor leül valahol a fal mentén és a szoknyája szélének bizgerélésével foglalja el magát.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-26 13:11:58
Üzenet elküldve: 2015-11-26 13:11:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Előtér//
*Anor vissza lép a házba, és látja, hogy mintha egyel kevesebben lennének. Az új arcok kicsit megzavarják, de egyértelmű, hogy valaki eltűnt.*
~Sali! Hol van Sali?~
- Hé, emberek! Hova lett az a magas figura, Sali?
*Anor keresztülgázol a vendégeken, a leendő vércséken és úgy keresgél köztük, amíg valaki meg nem állítja és el nem magyarázza, hogy mi történt.
Sali úgy érkezett a házba, hogy fontos üzenete van. Anor bizalmatlan volt vele, és a nappaliban altatta, de most úgy tűnik, az üzenet mégsem volt olyan fontos.*
~Lehet, hogy egy szélhámossal volt dolgunk? Egy kémmel?~
A hozzászólás írója (Anor Adal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.26 13:27:53
*Anor vissza lép a házba, és látja, hogy mintha egyel kevesebben lennének. Az új arcok kicsit megzavarják, de egyértelmű, hogy valaki eltűnt.*
~Sali! Hol van Sali?~
- Hé, emberek! Hova lett az a magas figura, Sali?
*Anor keresztülgázol a vendégeken, a leendő vércséken és úgy keresgél köztük, amíg valaki meg nem állítja és el nem magyarázza, hogy mi történt.
Sali úgy érkezett a házba, hogy fontos üzenete van. Anor bizalmatlan volt vele, és a nappaliban altatta, de most úgy tűnik, az üzenet mégsem volt olyan fontos.*
~Lehet, hogy egy szélhámossal volt dolgunk? Egy kémmel?~
A hozzászólás írója (Anor Adal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.26 13:27:53
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-25 22:54:21
Üzenet elküldve: 2015-11-25 22:54:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*"fogva tartója" felé barátságot mosolyt küld, hogy jelezze, nem fogja bántani. Viszont hirtelen elkomorul a képe, mert eszébe jut, hogy van egy apró dolog amit sajnos nem intézett el.*
- Hol is kezdjem? Lenne egy apró dolog, amit elfelejtettem és mégis sűrgős lenne, mert a gazdám gyanút fogna ha nem intézném el.
*Hirtelen minden felgyorsul, így mikor a figyelmek lankadnak, meglódul és ahonnan jött távozik. Ha pár ember az útjába állnak, finoman eltolva siet. Amint kilép az épületből futásnak ered, hogy elintézhesse a rá szabott csekély, de lebuktató feladatot. Meg se áll egészen addig míg az elhanyagolhatatlan feladat helyszínére ér.*
*"fogva tartója" felé barátságot mosolyt küld, hogy jelezze, nem fogja bántani. Viszont hirtelen elkomorul a képe, mert eszébe jut, hogy van egy apró dolog amit sajnos nem intézett el.*
- Hol is kezdjem? Lenne egy apró dolog, amit elfelejtettem és mégis sűrgős lenne, mert a gazdám gyanút fogna ha nem intézném el.
*Hirtelen minden felgyorsul, így mikor a figyelmek lankadnak, meglódul és ahonnan jött távozik. Ha pár ember az útjába állnak, finoman eltolva siet. Amint kilép az épületből futásnak ered, hogy elintézhesse a rá szabott csekély, de lebuktató feladatot. Meg se áll egészen addig míg az elhanyagolhatatlan feladat helyszínére ér.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-24 15:38:33
Üzenet elküldve: 2015-11-24 15:38:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
*Paru épp csak annyi időre veszi le a szemét Saliról, hogy kétkedően tekinthessen Ysnulra, aztán már vissza is fordul foglyának felügyeletéhez, aközben mérlegeli a lehetőségeit. Merőben új számára ez a barátságos bolondozás, Datti mama rémuralma alatt csak kenyérpusztító volt a neve, a Szegénynegyed gyerekei szürke bőre és származása miatt csúfolták, viszont legalább tudták, ki ő. Paru, a mocsárszemű korcs, a félve emlegetett boszorka segéde. Életében először úgy érzi, az lehet, ami lenni akar… és ezzel arra is rá kell jönnie, nem ért máshoz, mint hogy Paru legyen. Maga sem egészen érti, miért önti el szívét a düh, arcát pedig a forróság. Hiszen ez csak egy buta, üres fecsegés! Mindegy mit mond…*
-Paru vagyok, mérgekben és átkokban vagyok jó, de ha kenőcs kell mert a mások húgának hajkurászásától megpenészesedik a lábatok köze, arra is tudok megoldást. Szeretem, ha minden nap kerül meleg étel az asztalra, de nem szeretem, ha takarításra kényszerítenek. Persze ha valakinek meg kell tanítani, hogy mit is hívunk rémálomnak, szóljatok nyugodtan! *utolsó szavait egy ijesztően elégedett mosollyal kíséri és egyenesen Sali szemébe nézve mondja, csak hogy érezze a törődést.
A további bemutatkozásoknak azonban a résztvevők távozása és Myna érkezése vet véget, no meg az, hogy a pökhendi hajasbaba nekiáll sertepertélni. Ha a papírra írt felirat eljut Paru orra alá is, akkor a fiatal vajákos csak fintorog egyet és cseppet sem kedvesen válaszol a tündérnek.*
-Kerülj ki, úgyis mindjárt megyünk. ~Különben is minek jön folyton mindenki ezzel a takarítással, szép rend van itt, látszik a padló és semminek nincs fura szaga.~
*Myna szavaira azonban felkapja a fejét, sőt, még Sali fenyegető méregetését is abbahagyja. ~Járkáló hullák? Ott a helyem!~
Ysnul természetesen elsőként jelentkezik, miközben beszéd közben a kedves nőt tapogatta, s aztán ott helyben meg is csókolja… Paru pedig látványosan fintorogva fordítja el a fejét. Aztán mikor már minden hang –illetve azok hiánya- arra utal, hogy befejezték, visszafordul, hogy ő is szóljon*
-Én is jövök! *nem kérdés, kijelentés* Előtte még pár apróságot el kell intéznem, de két-három óra alatt megjárom, azt hiszem.
*Ha nincs más megbeszélnivaló az indulással kapcsolatban, el is indul a hátsó ajtón át, ha akad még utasítás vagy információ, azt természetesen megvárja*
*Paru épp csak annyi időre veszi le a szemét Saliról, hogy kétkedően tekinthessen Ysnulra, aztán már vissza is fordul foglyának felügyeletéhez, aközben mérlegeli a lehetőségeit. Merőben új számára ez a barátságos bolondozás, Datti mama rémuralma alatt csak kenyérpusztító volt a neve, a Szegénynegyed gyerekei szürke bőre és származása miatt csúfolták, viszont legalább tudták, ki ő. Paru, a mocsárszemű korcs, a félve emlegetett boszorka segéde. Életében először úgy érzi, az lehet, ami lenni akar… és ezzel arra is rá kell jönnie, nem ért máshoz, mint hogy Paru legyen. Maga sem egészen érti, miért önti el szívét a düh, arcát pedig a forróság. Hiszen ez csak egy buta, üres fecsegés! Mindegy mit mond…*
-Paru vagyok, mérgekben és átkokban vagyok jó, de ha kenőcs kell mert a mások húgának hajkurászásától megpenészesedik a lábatok köze, arra is tudok megoldást. Szeretem, ha minden nap kerül meleg étel az asztalra, de nem szeretem, ha takarításra kényszerítenek. Persze ha valakinek meg kell tanítani, hogy mit is hívunk rémálomnak, szóljatok nyugodtan! *utolsó szavait egy ijesztően elégedett mosollyal kíséri és egyenesen Sali szemébe nézve mondja, csak hogy érezze a törődést.
A további bemutatkozásoknak azonban a résztvevők távozása és Myna érkezése vet véget, no meg az, hogy a pökhendi hajasbaba nekiáll sertepertélni. Ha a papírra írt felirat eljut Paru orra alá is, akkor a fiatal vajákos csak fintorog egyet és cseppet sem kedvesen válaszol a tündérnek.*
-Kerülj ki, úgyis mindjárt megyünk. ~Különben is minek jön folyton mindenki ezzel a takarítással, szép rend van itt, látszik a padló és semminek nincs fura szaga.~
*Myna szavaira azonban felkapja a fejét, sőt, még Sali fenyegető méregetését is abbahagyja. ~Járkáló hullák? Ott a helyem!~
Ysnul természetesen elsőként jelentkezik, miközben beszéd közben a kedves nőt tapogatta, s aztán ott helyben meg is csókolja… Paru pedig látványosan fintorogva fordítja el a fejét. Aztán mikor már minden hang –illetve azok hiánya- arra utal, hogy befejezték, visszafordul, hogy ő is szóljon*
-Én is jövök! *nem kérdés, kijelentés* Előtte még pár apróságot el kell intéznem, de két-három óra alatt megjárom, azt hiszem.
*Ha nincs más megbeszélnivaló az indulással kapcsolatban, el is indul a hátsó ajtón át, ha akad még utasítás vagy információ, azt természetesen megvárja*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-24 15:22:18
Üzenet elküldve: 2015-11-24 15:22:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Nemsokára Mira elszakad az új jövevénytől, hogy utána mindenki figyelmét kérje. Valami azt súgja neki, hogy neki ott a helye mellette. Nem küzd az érzés ellen, sőt pontosan ellenkezőleg. Kellemes érzéket vált ki belőle, hiszen nagyon szereti Mirát, s talán a másiknak szintén jól esik az ilyen beszéd közben a támasz jelenléte. Pillanatok ott terem mellette, sőt gyengéden átkarolja őt, hogy ne zavarja meg. Csupán éreztetni akarja vele, hogy itt vagyok és tedd meg ezen a lépéseidet. A szerelmesek nem tudnak egymásnak hazudni, ezért tán most lehet legjobban megfigyelni, hogy ők egy pár. Gyengéd tekintet a nő felé, miközben az közli az eseményeket. Rossz hírnek érzi, így a lány derekán lévő kéz belemarkol a nőbe. Mikor az végez a beszéddel, akkor egy jól hallható sóhaj szabadul el felőle, hogy a nő szőke hajzuhatagában találjon menedékre. Jelentkezzen vagy ne? Sok veszély leselkedik rá akkor, sőt sokat aggódhat érte Mira. Nehéz döntés, mert leginkább tolvajként nem tudja magát megvédeni. Az a bizonyos kéz lassan elhagyja a helyét, hogy újra a férfi mellett találjon menedékre. A végső döntése megszületett a fejében, s ha már ő a tolvaj és szakács, akkor próbálja lenyűgözni párját még jobban.*
- Én jelentkezem, én megcsinálom a saját feladatom, amire felkértek. Mindannyiunkért teszem ~ de leginkább te miattad én drága egyetlen fenséges Hercegnőm ~ *Egészíti ki magában. Hős lovagnak érzi magát ebben a pillanatban, s mivel ember s utál titkolózni mások előtt, ezért mindenki előtt egy fenséges csókkal kinálja meg. Mikor elválnak ajkaik, úgy érzi bűnt követett el, sőt elég hamar leleplezte kapcsolatukat mások előtt. Szégyenében inkább minél hamarabb a szobájukhoz sétál. Kulcs híján ne tud bemenni, így lerogy az ajtóban. Próbálja megérteni magát, hogy miért tette az elébb? Hogy mások szemében érdekes személynek tünjön? Arra számít, hogy ha utána jön a lány, akkor jól lehordja és büntetést adjon neki. Vgül azzal próbálja elterelni a figyelmét, hogy gondolkozzon a veszélyről.*
*Nemsokára Mira elszakad az új jövevénytől, hogy utána mindenki figyelmét kérje. Valami azt súgja neki, hogy neki ott a helye mellette. Nem küzd az érzés ellen, sőt pontosan ellenkezőleg. Kellemes érzéket vált ki belőle, hiszen nagyon szereti Mirát, s talán a másiknak szintén jól esik az ilyen beszéd közben a támasz jelenléte. Pillanatok ott terem mellette, sőt gyengéden átkarolja őt, hogy ne zavarja meg. Csupán éreztetni akarja vele, hogy itt vagyok és tedd meg ezen a lépéseidet. A szerelmesek nem tudnak egymásnak hazudni, ezért tán most lehet legjobban megfigyelni, hogy ők egy pár. Gyengéd tekintet a nő felé, miközben az közli az eseményeket. Rossz hírnek érzi, így a lány derekán lévő kéz belemarkol a nőbe. Mikor az végez a beszéddel, akkor egy jól hallható sóhaj szabadul el felőle, hogy a nő szőke hajzuhatagában találjon menedékre. Jelentkezzen vagy ne? Sok veszély leselkedik rá akkor, sőt sokat aggódhat érte Mira. Nehéz döntés, mert leginkább tolvajként nem tudja magát megvédeni. Az a bizonyos kéz lassan elhagyja a helyét, hogy újra a férfi mellett találjon menedékre. A végső döntése megszületett a fejében, s ha már ő a tolvaj és szakács, akkor próbálja lenyűgözni párját még jobban.*
- Én jelentkezem, én megcsinálom a saját feladatom, amire felkértek. Mindannyiunkért teszem ~ de leginkább te miattad én drága egyetlen fenséges Hercegnőm ~ *Egészíti ki magában. Hős lovagnak érzi magát ebben a pillanatban, s mivel ember s utál titkolózni mások előtt, ezért mindenki előtt egy fenséges csókkal kinálja meg. Mikor elválnak ajkaik, úgy érzi bűnt követett el, sőt elég hamar leleplezte kapcsolatukat mások előtt. Szégyenében inkább minél hamarabb a szobájukhoz sétál. Kulcs híján ne tud bemenni, így lerogy az ajtóban. Próbálja megérteni magát, hogy miért tette az elébb? Hogy mások szemében érdekes személynek tünjön? Arra számít, hogy ha utána jön a lány, akkor jól lehordja és büntetést adjon neki. Vgül azzal próbálja elterelni a figyelmét, hogy gondolkozzon a veszélyről.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-24 15:10:14
Üzenet elküldve: 2015-11-24 15:10:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Anor szobája//
*Anor szinte felpattan az ágyból, ahogy Niras beront hozzá. Bár nyitva hagyta az ajtót, de a férfi hangja egészen megijeszti.*
- Niras! Nyugodj meg, kérlek. Mintha csak az istenek küldtek volna. Felth-tel már beszéltünk egy kis küldetésről. Túl hosszú lenne most pontosan elmagyarázni, ha még nem hallottad, de a szüleim gyilkosa után nyomozunk. Meg kell keresnünk egy gnómot, Pulin Nobusét. Szedjük össze valahol Felthet és mehetünk!
*Anor azonnal kilép a szobájából, és becsukja maguk mögött az ajtót.
Az előtérbe érve illedelmesen köszön mindenkinek, majd Mynának még megemlíti, hogy elindulnak megkeresni azt, aki megvette a sírhelyet.
A lány, ha szeretne, természetesen velük is tarthat*
//Adal család//
*Kilép a ház elé és szétnéz az utcákon. Niras bizonyára mellette áll. Talán Felth is.*
- Vajon merre induljunk, hol keressük? Ebben sajnos nem vagyok járatos, talán a koldusok közt kéne kérdezősködni.
A hozzászólás írója (Anor Adal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.24 16:13:05
*Anor szinte felpattan az ágyból, ahogy Niras beront hozzá. Bár nyitva hagyta az ajtót, de a férfi hangja egészen megijeszti.*
- Niras! Nyugodj meg, kérlek. Mintha csak az istenek küldtek volna. Felth-tel már beszéltünk egy kis küldetésről. Túl hosszú lenne most pontosan elmagyarázni, ha még nem hallottad, de a szüleim gyilkosa után nyomozunk. Meg kell keresnünk egy gnómot, Pulin Nobusét. Szedjük össze valahol Felthet és mehetünk!
*Anor azonnal kilép a szobájából, és becsukja maguk mögött az ajtót.
Az előtérbe érve illedelmesen köszön mindenkinek, majd Mynának még megemlíti, hogy elindulnak megkeresni azt, aki megvette a sírhelyet.
A lány, ha szeretne, természetesen velük is tarthat*
//Adal család//
*Kilép a ház elé és szétnéz az utcákon. Niras bizonyára mellette áll. Talán Felth is.*
- Vajon merre induljunk, hol keressük? Ebben sajnos nem vagyok járatos, talán a koldusok közt kéne kérdezősködni.
A hozzászólás írója (Anor Adal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.24 16:13:05
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-24 14:43:21
Üzenet elküldve: 2015-11-24 14:43:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Lassan haladnak az események, ami az ő malmára hajtja a vízet. Kényelmesen ül, mint a legnemesebb személy a a földkerekségen, hogy onnan lesújtó és unott tekintettel szemlélje az ember nőt. Bemutatkozik neki, amit egy lusta szemöldök felhúzzással tud le, majd bicent neki, hogy tudomásul vette. Lesi, hogy a másik olvassa az írását, ami egy ideig el fog tartani. Mikor látja, hogy kimereszti a szemeit, akkor egy győzedelmes gúnyos vigyor jelenik meg a csodaszép arcán. Elhangzik végül a figyelmeztetés a másik fél részéről, de ő fittyet hányva a dologra neveti ki, hangtalanul. Puha ajkain mesterkélt vonal látszik, s különleges szemeiben sötétség kavarog. Fogja az íróeszközt, hogy a kettejük közti hangulatra rátegye a bélyeget. „ Te nem ismersz, de egyy vajákos ért az ilyenhez. Meg tudja mondani, hogy ki az elég érett és életerős nő, vagy ki az akit pusztítani kéne. Ráadásul nem vagy tisztában abban, hogy én vajákos vagyok, s a rontásokon kívül, milyen más praktitákkal élek. Jól vigyázz, hogy nehogy megüsd a lábad, vagy légy örökre szerencsétlen.” Arckifejezése szoborszerű, de gonosz. Azonban mikor ennek ellenére kap egy esélyt ennél a háznál, akkor halkan feláll a helyéről és hozzálát a feladatának. Képes takarítani, ráadásul ördögien jól csinálja. Mozdulatai életerősek, majd ha odaér a feladatával, akkor a papírra nagybetűvel felírja a következőket: „ Menjetek arébb, mert nem lehet tőletek takarítani. Mi van ha most egy fontosabb személy látogatna el hozzátok, s nincs rend és tisztaság?” Szép csípőjére rakja mindkét kezét, miközben várja, hogy odébb álljanak, ahol már végzett. Fél füllel hallja, hogy miről beszél a Szőke, azonban egyáltalán nem érdekli őt az ilyen dolog. Néha megáll pihenni, mert nem tudja egyhuzamban megcsinálni az egészet. Míg így magányosan tisztítja a szobát, akkor feltűnik neki a berendezés és azzal kezd el ismerkedni.*
*Lassan haladnak az események, ami az ő malmára hajtja a vízet. Kényelmesen ül, mint a legnemesebb személy a a földkerekségen, hogy onnan lesújtó és unott tekintettel szemlélje az ember nőt. Bemutatkozik neki, amit egy lusta szemöldök felhúzzással tud le, majd bicent neki, hogy tudomásul vette. Lesi, hogy a másik olvassa az írását, ami egy ideig el fog tartani. Mikor látja, hogy kimereszti a szemeit, akkor egy győzedelmes gúnyos vigyor jelenik meg a csodaszép arcán. Elhangzik végül a figyelmeztetés a másik fél részéről, de ő fittyet hányva a dologra neveti ki, hangtalanul. Puha ajkain mesterkélt vonal látszik, s különleges szemeiben sötétség kavarog. Fogja az íróeszközt, hogy a kettejük közti hangulatra rátegye a bélyeget. „ Te nem ismersz, de egyy vajákos ért az ilyenhez. Meg tudja mondani, hogy ki az elég érett és életerős nő, vagy ki az akit pusztítani kéne. Ráadásul nem vagy tisztában abban, hogy én vajákos vagyok, s a rontásokon kívül, milyen más praktitákkal élek. Jól vigyázz, hogy nehogy megüsd a lábad, vagy légy örökre szerencsétlen.” Arckifejezése szoborszerű, de gonosz. Azonban mikor ennek ellenére kap egy esélyt ennél a háznál, akkor halkan feláll a helyéről és hozzálát a feladatának. Képes takarítani, ráadásul ördögien jól csinálja. Mozdulatai életerősek, majd ha odaér a feladatával, akkor a papírra nagybetűvel felírja a következőket: „ Menjetek arébb, mert nem lehet tőletek takarítani. Mi van ha most egy fontosabb személy látogatna el hozzátok, s nincs rend és tisztaság?” Szép csípőjére rakja mindkét kezét, miközben várja, hogy odébb álljanak, ahol már végzett. Fél füllel hallja, hogy miről beszél a Szőke, azonban egyáltalán nem érdekli őt az ilyen dolog. Néha megáll pihenni, mert nem tudja egyhuzamban megcsinálni az egészet. Míg így magányosan tisztítja a szobát, akkor feltűnik neki a berendezés és azzal kezd el ismerkedni.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-24 13:12:06
Üzenet elküldve: 2015-11-24 13:12:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
// Grylifa, Paru //
*Úgy tűnik nem szereti a piacot, pedig jó alapanyagokért meg friss ételért ezt az áldozatot meg kell hoznia, bár elég kis törékeny teste van, lehet jobb lesz, ha a szakácsukat küldi el majd, úgy is koránkelő. Rá is pillant lopva Ysnulra, legszívesebben itt hagyna mindent és elmenne vele, de nem lehet, a klán most fontosabb. Már kevésbé szimpatikus neki a kis tündérke, mert nem olyan bájos, sőt kicsit ijesztő is lett, ráadásul nem is ír, csak amikor ismét megkapja a figyelmét, amit rövid időre Parura vont. A lány lelkes és teszi is a dolgát, elégedetten mosolyodik el Mira, ahogy útját állja a magas Salinak.*
-Szia Grylifa, én Myna vagyok. *Olvassa is tovább az írást és hümmög mikor olvassa, hogy vajákos, mert az már van egy a házban, szóval ilyen téren nem biztos, hogy hasznát venné. A következő mondatnál kimereszti a szemeit, mert ez az abszolút pimaszság, amit nehezen tűr meg.*
-Nem kéne olyanokba ütnöd a pimasz kis orrod ami nem tartozik rád. *Néz rá komolyan és fenyegetően a tündérre, de nem küldi még el, megvárja mit ír, miért kell neki ennyire a munka.*
-Jó kapsz egy esélyt, takaríts ki itt és ha jól végzed a dolgod elgondolkozom, hogy felveszünk e, ha meg nem, akkor aludhatsz az utcán. *Jelenti ki hidegen és komoly tekintettel, ezzel tőle neki is láthat a munkának vagy nem, a lényeg, hogy valahogy egybegyűjtse a többieket.*
// Mindenki //
-Na kis figyelmet kérnék, ha lehet mindenkitől. *Szól be Anor szobájába is és ott áll meg az ajtóba, hogy a bentiek és a kintiek is jól hallják, amit mond.*
-Ma érkezett a hír, hogy érdekes jelenségek vannak északon a csonttemető és karavánpihenő közelében. A hallottak alapján furcsa fények és megelevenő holtakról szólnak a jelentések és közelednek lassan errefelé. Arra gondoltam elmehetnénk kiszimatolni, hogy kinek vagy kiknek a műve ez és hogyan lehet ezeket legyőzni. Akinek van elég vér a pucájában egy ilyenhez vagy elég eszesnek tartja magát, a kutatómunkához az jelentkezzen és lehetőleg még ma délután elindulunk. *Körbenéz mindenkin, jelezve, hogy ez nem vicc, hanem tényleg komoly a dolog, hiszen ez veszélyt jelenthet rájuk és ha megszerzik ezeket az információkat, már csak egy igazi hősnek kell eladni.*
*Úgy tűnik nem szereti a piacot, pedig jó alapanyagokért meg friss ételért ezt az áldozatot meg kell hoznia, bár elég kis törékeny teste van, lehet jobb lesz, ha a szakácsukat küldi el majd, úgy is koránkelő. Rá is pillant lopva Ysnulra, legszívesebben itt hagyna mindent és elmenne vele, de nem lehet, a klán most fontosabb. Már kevésbé szimpatikus neki a kis tündérke, mert nem olyan bájos, sőt kicsit ijesztő is lett, ráadásul nem is ír, csak amikor ismét megkapja a figyelmét, amit rövid időre Parura vont. A lány lelkes és teszi is a dolgát, elégedetten mosolyodik el Mira, ahogy útját állja a magas Salinak.*
-Szia Grylifa, én Myna vagyok. *Olvassa is tovább az írást és hümmög mikor olvassa, hogy vajákos, mert az már van egy a házban, szóval ilyen téren nem biztos, hogy hasznát venné. A következő mondatnál kimereszti a szemeit, mert ez az abszolút pimaszság, amit nehezen tűr meg.*
-Nem kéne olyanokba ütnöd a pimasz kis orrod ami nem tartozik rád. *Néz rá komolyan és fenyegetően a tündérre, de nem küldi még el, megvárja mit ír, miért kell neki ennyire a munka.*
-Jó kapsz egy esélyt, takaríts ki itt és ha jól végzed a dolgod elgondolkozom, hogy felveszünk e, ha meg nem, akkor aludhatsz az utcán. *Jelenti ki hidegen és komoly tekintettel, ezzel tőle neki is láthat a munkának vagy nem, a lényeg, hogy valahogy egybegyűjtse a többieket.*
// Mindenki //
-Na kis figyelmet kérnék, ha lehet mindenkitől. *Szól be Anor szobájába is és ott áll meg az ajtóba, hogy a bentiek és a kintiek is jól hallják, amit mond.*
-Ma érkezett a hír, hogy érdekes jelenségek vannak északon a csonttemető és karavánpihenő közelében. A hallottak alapján furcsa fények és megelevenő holtakról szólnak a jelentések és közelednek lassan errefelé. Arra gondoltam elmehetnénk kiszimatolni, hogy kinek vagy kiknek a műve ez és hogyan lehet ezeket legyőzni. Akinek van elég vér a pucájában egy ilyenhez vagy elég eszesnek tartja magát, a kutatómunkához az jelentkezzen és lehetőleg még ma délután elindulunk. *Körbenéz mindenkin, jelezve, hogy ez nem vicc, hanem tényleg komoly a dolog, hiszen ez veszélyt jelenthet rájuk és ha megszerzik ezeket az információkat, már csak egy igazi hősnek kell eladni.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-24 12:11:09
Üzenet elküldve: 2015-11-24 12:11:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Mindenki //
* A jól sikerült reggeli után Niras kedve is kezd jobb lenni, bár attól még igencsak unatkozik. A számára új alak próbálja megtörni a jeget, összehozni az embereket. A bárd sem rajong a házimunkáért, hát belemegy a másik játékba. *
- Mint hallhattátok, a nevem Niras. Valóban a tánc az egyik erősségem, ám ez csak amolyan álca, amivel könnyebben jutok be a nemesi házakba, ott is főleg a kincseskamrákba, na meg a hálószobákba.
* Mosolyodik el, majd még hozzáteszi. *
- Maradjunk annyiban, hogy szemtelenűl fiatal vagyok még, hogy mennyi az nem fontos, hisz annyi vagyok, ámennnyinek kiadom magam. Végűl pedig. Ha jóban akarsz velem lenni de van egy szép húgod, nővéred, akkor ne mutasd be nekem.
* Fejezi be, majd kicsit vár, hogy hátha valaki csatlakozik hozzájuk. Csak ezután keresi fel Anort. *
// Anor szobája //
* Röviden kopogtat, s ha beengedik rögvest be is lép. Nem szemlélődik, hanem a lényegre tér. *
- Ne haragudj, de beszélnünk kell. Kezdek beleunni a ittlétbe. Nincs valami dolog? Valami amiért kimozdulhatnék, aminél a hasznomat látod?
* Kérdezi a nemest az igazságnak megfelelően. *
* A jól sikerült reggeli után Niras kedve is kezd jobb lenni, bár attól még igencsak unatkozik. A számára új alak próbálja megtörni a jeget, összehozni az embereket. A bárd sem rajong a házimunkáért, hát belemegy a másik játékba. *
- Mint hallhattátok, a nevem Niras. Valóban a tánc az egyik erősségem, ám ez csak amolyan álca, amivel könnyebben jutok be a nemesi házakba, ott is főleg a kincseskamrákba, na meg a hálószobákba.
* Mosolyodik el, majd még hozzáteszi. *
- Maradjunk annyiban, hogy szemtelenűl fiatal vagyok még, hogy mennyi az nem fontos, hisz annyi vagyok, ámennnyinek kiadom magam. Végűl pedig. Ha jóban akarsz velem lenni de van egy szép húgod, nővéred, akkor ne mutasd be nekem.
* Fejezi be, majd kicsit vár, hogy hátha valaki csatlakozik hozzájuk. Csak ezután keresi fel Anort. *
// Anor szobája //
* Röviden kopogtat, s ha beengedik rögvest be is lép. Nem szemlélődik, hanem a lényegre tér. *
- Ne haragudj, de beszélnünk kell. Kezdek beleunni a ittlétbe. Nincs valami dolog? Valami amiért kimozdulhatnék, aminél a hasznomat látod?
* Kérdezi a nemest az igazságnak megfelelően. *
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-23 12:05:33
Üzenet elküldve: 2015-11-23 12:05:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Úgy néz ki, hogy senki sem rajong az ötletéért, hogy közösen takarítsanak. Nincs semmi kedve másokra erőltetni. Egy lemondó sóhajjal veti el ezen ötletét, hogy annál merészebb és hajmeresztőbb ötlettel álljon elő.*
- Jó, jó. Tudom, hogy nem szerettek dolgozni. Akkor mit szólnátok ahhoz, ha mindenki elmondana magáról egy pár dolgot. Gondolok én itt, hogy mit nem szeret, vagy mire ügyeljünk. Szerintem ennyibe nem hal bele senki sem. * Szól hozzájuk, s reméli, hogy ebbe beleegyeznek. Valamennyire úgy érzi, hogy kötelessége kis közösségi hangulatot kovácsolnia, azonban marhára nem tudja, hogy miként lehetne sikeres. Vegyes társaságról van szó, s a legfőbb gond, hogy halvány lila gőze sincs arról, hogy mi a közös pont, amivel meg lehetne őket fogni. Kicsit ránéz kedvesére, aki éppenséggel elfoglalt. Visszatér a tekintete a többiekre, aztán megkezdi a közösségi ismerkedést.*
- Nos, amit rólam lehet tudni, hogy 25 éves vagyok, tolvaj és szeretek főzni. Nem szeretem ha becézgetnek, vagy éppenséggel a már meglevő becenevemen kívül másképp hívnak. Szóval szólítsatok nyugodtan Ysnulnak, de Ysynek semmiképpen sem. Nem szeretem, ha megzavarnak mikor legjobb álmomban vagyok, mert akkor olyanná válok, mint egy kiéhezett jaguár. Szabadidőmben mutatványokat mutatok be a gyerekeknek, valamint új mutatványokat találok ki. *Adja elő a többieknek, hogy mire ügyelek vele kapcsolatban. Ezek az aranyszabályok léteznek, s ha képesek nem megsérteni azokat, akkor bizony kis idő múlva biztosan barátként fog rájuk tekinteni a férfi. Most leginkább csak különböző nemű és fajú alakoknak tartja őket. Megszavaz magában egy apró bizalmat, azonban csak a későbbiek folyamán látja meg, hogy mennyire érdemelték meg. Tudja jól, hogy nem lehet mindenkivel jóban.*
- Nos akkor most tiétek a szó. *Adja meg a lehetőséget, hogy beszéljenek. Kíváncsi, hogy miként fog elsülni ez a helyzet. Ő próbálja bevetni magát, de nem biztos, hogy elég sikeresen.*
*Úgy néz ki, hogy senki sem rajong az ötletéért, hogy közösen takarítsanak. Nincs semmi kedve másokra erőltetni. Egy lemondó sóhajjal veti el ezen ötletét, hogy annál merészebb és hajmeresztőbb ötlettel álljon elő.*
- Jó, jó. Tudom, hogy nem szerettek dolgozni. Akkor mit szólnátok ahhoz, ha mindenki elmondana magáról egy pár dolgot. Gondolok én itt, hogy mit nem szeret, vagy mire ügyeljünk. Szerintem ennyibe nem hal bele senki sem. * Szól hozzájuk, s reméli, hogy ebbe beleegyeznek. Valamennyire úgy érzi, hogy kötelessége kis közösségi hangulatot kovácsolnia, azonban marhára nem tudja, hogy miként lehetne sikeres. Vegyes társaságról van szó, s a legfőbb gond, hogy halvány lila gőze sincs arról, hogy mi a közös pont, amivel meg lehetne őket fogni. Kicsit ránéz kedvesére, aki éppenséggel elfoglalt. Visszatér a tekintete a többiekre, aztán megkezdi a közösségi ismerkedést.*
- Nos, amit rólam lehet tudni, hogy 25 éves vagyok, tolvaj és szeretek főzni. Nem szeretem ha becézgetnek, vagy éppenséggel a már meglevő becenevemen kívül másképp hívnak. Szóval szólítsatok nyugodtan Ysnulnak, de Ysynek semmiképpen sem. Nem szeretem, ha megzavarnak mikor legjobb álmomban vagyok, mert akkor olyanná válok, mint egy kiéhezett jaguár. Szabadidőmben mutatványokat mutatok be a gyerekeknek, valamint új mutatványokat találok ki. *Adja elő a többieknek, hogy mire ügyelek vele kapcsolatban. Ezek az aranyszabályok léteznek, s ha képesek nem megsérteni azokat, akkor bizony kis idő múlva biztosan barátként fog rájuk tekinteni a férfi. Most leginkább csak különböző nemű és fajú alakoknak tartja őket. Megszavaz magában egy apró bizalmat, azonban csak a későbbiek folyamán látja meg, hogy mennyire érdemelték meg. Tudja jól, hogy nem lehet mindenkivel jóban.*
- Nos akkor most tiétek a szó. *Adja meg a lehetőséget, hogy beszéljenek. Kíváncsi, hogy miként fog elsülni ez a helyzet. Ő próbálja bevetni magát, de nem biztos, hogy elég sikeresen.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-22 08:25:24
Üzenet elküldve: 2015-11-22 08:25:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Felth//
*Anor is enyhén spicces lesz a kis bortól, a másik férfi részvétnyilvánítását elismerően fogadja. Három év alatt már jócskán hozzászokott a gondolathoz, hogy elvesztette szüleit, így manapság már nem viseli meg a gondolat. Természetesen az igazság kiderítése ezek ellenére is fontos a számára. Egy fejhajtással elköszön Felthtől. Következő találkozásukkor egyeztetnek majd a konkrét feladatokról.
A kiürült borosüveget nézi. Visszaerőszakolja a dugót bele, majd újra kézbe veszi a könyvét, de az már cseppet sem olyan izgalmas, mint elsőre tűnt.
Úgy dönt, inkább visszateszi a polcra, és egy kicsit elszundikál az ágyára terülve. A szobaajtót nem csukja be, hátha valaki ismét felkeresné.*
*Anor is enyhén spicces lesz a kis bortól, a másik férfi részvétnyilvánítását elismerően fogadja. Három év alatt már jócskán hozzászokott a gondolathoz, hogy elvesztette szüleit, így manapság már nem viseli meg a gondolat. Természetesen az igazság kiderítése ezek ellenére is fontos a számára. Egy fejhajtással elköszön Felthtől. Következő találkozásukkor egyeztetnek majd a konkrét feladatokról.
A kiürült borosüveget nézi. Visszaerőszakolja a dugót bele, majd újra kézbe veszi a könyvét, de az már cseppet sem olyan izgalmas, mint elsőre tűnt.
Úgy dönt, inkább visszateszi a polcra, és egy kicsit elszundikál az ágyára terülve. A szobaajtót nem csukja be, hátha valaki ismét felkeresné.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-21 23:07:55
Üzenet elküldve: 2015-11-21 23:07:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
*A konyhában Ysnul figyelmeztető szavaira összevonja kissé a szemöldökét, hallott már olyanról, hogy valaki attól lett rosszul, hogy túl sokat evett, de vele ilyen rövid élete alatt még egyszer sem fordult elő.
Az előszobába kilépve sikerül meglesnie az érkezőt, egy furcsa, átható pillantású tündérfajzatot. Jól is teszi, hogy a közelben van, hiszen Myna feladatot bíz rá, nem is akármilyet, úgyhogy egy utolsó lenéző pillantással otthagyja az újonnan érkezettet és odaáll a fekete hajú férfi és a kijárat közé. Jó magasra kell emelnie a fejét, ha szúrós szemeket akar mereszteni Salira, hiszen alig ér a férfi hónaljáig. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy sárszínű szemeibe összegyűjtse ezer pokol kínjainak minden fenyegetését és elszántságát és számtalan zsebének egyikében meg ne markolja azt a kis zsákot, amiben a csípős paprikával és sóval kevert lisztet tartja, amit olyan szépen bele lehet fújni az olyan emberek szemébe, akik nem tudják, hol a helyük... és ha a férfi még így is menekülni próbálna, hát bármikor belecsimpaszkodhat a lábába és megharaphatja.
Miközben Sali esetleges lefegyverzésén gondolkozik, ismét felhangzik a tolvajszakács hangja és merőben felháborító ajánlatot tesz. ~Mit kell ezen takarítani, enni lehetne a padlóról~ Már épp hangot adna azon gondolatainak, hogy aki seprűt akar a kezébe adni, annak melyik testrésze fog közelebbi kapcsolatba bonyolódni a seprű nyelével, de úgy tűnik, a furcsa kis teremtmény az előszobában pont azért van itt, hogy másnak legyen ideje értelmesebb dolgokkal foglalkozni, mint a takarítás, nevezetesen mondjuk a sötét erők titkait kutatni, mérget keverni, vagy csak rendesen és módszeresen megtisztítani az orrlyukait vagy kideríteni, hogy hány repedés van az ágy felett a plafonon.*
*A konyhában Ysnul figyelmeztető szavaira összevonja kissé a szemöldökét, hallott már olyanról, hogy valaki attól lett rosszul, hogy túl sokat evett, de vele ilyen rövid élete alatt még egyszer sem fordult elő.
Az előszobába kilépve sikerül meglesnie az érkezőt, egy furcsa, átható pillantású tündérfajzatot. Jól is teszi, hogy a közelben van, hiszen Myna feladatot bíz rá, nem is akármilyet, úgyhogy egy utolsó lenéző pillantással otthagyja az újonnan érkezettet és odaáll a fekete hajú férfi és a kijárat közé. Jó magasra kell emelnie a fejét, ha szúrós szemeket akar mereszteni Salira, hiszen alig ér a férfi hónaljáig. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy sárszínű szemeibe összegyűjtse ezer pokol kínjainak minden fenyegetését és elszántságát és számtalan zsebének egyikében meg ne markolja azt a kis zsákot, amiben a csípős paprikával és sóval kevert lisztet tartja, amit olyan szépen bele lehet fújni az olyan emberek szemébe, akik nem tudják, hol a helyük... és ha a férfi még így is menekülni próbálna, hát bármikor belecsimpaszkodhat a lábába és megharaphatja.
Miközben Sali esetleges lefegyverzésén gondolkozik, ismét felhangzik a tolvajszakács hangja és merőben felháborító ajánlatot tesz. ~Mit kell ezen takarítani, enni lehetne a padlóról~ Már épp hangot adna azon gondolatainak, hogy aki seprűt akar a kezébe adni, annak melyik testrésze fog közelebbi kapcsolatba bonyolódni a seprű nyelével, de úgy tűnik, a furcsa kis teremtmény az előszobában pont azért van itt, hogy másnak legyen ideje értelmesebb dolgokkal foglalkozni, mint a takarítás, nevezetesen mondjuk a sötét erők titkait kutatni, mérget keverni, vagy csak rendesen és módszeresen megtisztítani az orrlyukait vagy kideríteni, hogy hány repedés van az ágy felett a plafonon.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-20 18:43:51
Üzenet elküldve: 2015-11-20 18:43:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Anor//
*Nos, tényleg jó sokat iszogattak. Legalább a hangulat megvan, és némi borgőzzel az emberfia talán még tisztábban is gondolkozik, mint színjózanon. Olyankor könnyebben kimondanak bizonyos dolgokat, és könnyebben röppenek tova a dolgok határán, és valljuk be, a legtöbb egyén, aki nagyot alkotott, valamennyien ittak előtte, mint a gödény. Talán ki kéne fejleszteni egy harcstílust, ami a részegségen alapul. Kiszámíthatatlan ütések. Zseniális! És ami a legjobb, ez is a bor hatása alatt ötölődött ki.*
- Szívesen segítek neked bármiben, s nem csak azért, mert hasznom származna belőle. *Villant meg egy mosolyt.* - Vércse vagy, és én is. Lényegében testvérek vagyunk.
*Latba veti időérzékét, és valahogy úgy érzi, már eleget beszéltek. Búcsúzó pillantást vet Anorra.*
- Részvétem a szüleidért. Természetesen segítek.
*Újra mosolyra húzódik az arca, majd elindul az ajtó felé, de még a félfánál megpördül.*
- Mennem kell, van még egy kis elintéznivalóm. Még folytatjuk!
*Mondja végszóul, majd kilép az ajtón.*
*Nos, tényleg jó sokat iszogattak. Legalább a hangulat megvan, és némi borgőzzel az emberfia talán még tisztábban is gondolkozik, mint színjózanon. Olyankor könnyebben kimondanak bizonyos dolgokat, és könnyebben röppenek tova a dolgok határán, és valljuk be, a legtöbb egyén, aki nagyot alkotott, valamennyien ittak előtte, mint a gödény. Talán ki kéne fejleszteni egy harcstílust, ami a részegségen alapul. Kiszámíthatatlan ütések. Zseniális! És ami a legjobb, ez is a bor hatása alatt ötölődött ki.*
- Szívesen segítek neked bármiben, s nem csak azért, mert hasznom származna belőle. *Villant meg egy mosolyt.* - Vércse vagy, és én is. Lényegében testvérek vagyunk.
*Latba veti időérzékét, és valahogy úgy érzi, már eleget beszéltek. Búcsúzó pillantást vet Anorra.*
- Részvétem a szüleidért. Természetesen segítek.
*Újra mosolyra húzódik az arca, majd elindul az ajtó felé, de még a félfánál megpördül.*
- Mennem kell, van még egy kis elintéznivalóm. Még folytatjuk!
*Mondja végszóul, majd kilép az ajtón.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-20 14:09:53
Üzenet elküldve: 2015-11-20 14:09:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Fogalma sincs, hogy mennyi idő alatt esik majd le a másiknak, hogy néma. Mutogatni kényszerül, s néha megszokásból nyitja ki száját, azonban hang sosem távozik onnan. Meglepetésére a szőke hajú nő beinvitálja a házba, sőt azt mondja, hogy kap papírt meg tollat. Tán mások vidáman fogadnák a tényt, azonban ő nem ilyen egyszerű teremtés. Látja ám benn az embereket, akik bármikor ugorhatnak segíteni az előtte levőnek. Gyanakodva néz fel rá, sőt hátrébb lép kettőt, hogy ő bizony nem megy be. Mindvégig szemmel kíséri annak minden egyes mozdulatát, így nem kerüli el a figyelmét, hogy milyen kedvesen mosolyog felé. Egyenesen visszataszítónak találja, hogy ennyire akarja tenni a dolgát. Nagy nehezen megindul befelé, ám jobban tart a hátulról való támadás felől, mint elölről. Úgy helyezkedik, hogy mindenkit szemmel tudjon tartani. Meghallgatja a következő beszédet, hogy mi lenne a dolga. A piac szó hallatán megrándul, majd fintorogva jelzi a nemtetszését. Túlságosan friss emlék, amit egy ideig nem akar újra átélni. Ráadásul neki kelljen cipekedni? Tündérről beszélnek, s nem óriásról. Végül úgy adódik, hogy nem figyel rá a mostani pártfogója, így ő egy kényelmet helyet keres magának. Ott leül, miközben a bájos héját fokozatosan levedli magáról. Arca komollyá válik, s tekintete kicsit ijesztővé. Ehhez hozzájön, hogy nem beszél, de még írni sem akar. Jól megfigyeli a bentieket, majd Mira érkezésével, majd kérdésével lát neki. „A nevem Grylifa Tinema, vajákos vagyok. Átkokkal foglalkozom, meggyőzéssel, bűbájjal és még sok mással.”Szünetet tart az írásában, majd folytatja. „S vajon mit keres egy termékeny nő e helyen? Kellemes korban vagy, hogy gyerekeket nemz.” Mikor ezeket sorokat írja a keze meg sem rezzen, mert csupán az ő első benyomásait írja először fel. Később talán ha jobban megismerkednek egymással, akkor talán többet tud róla írni. Felnéz a lapról, majd a következő sorokat írja: „Mit keresek itt? Elfogyott a pénzem és kell egy állás, hogy ne az utcán fetrengjek, amit végképp nem viselek. Eddig sosem kellett az utcán aludnom. ” Mikor az utolsó mondatot írja egy félreérthetetlen sötét mosoly villan ajkain, s tekintete pedig fellángol kissé. Ha partnere végignéz a tündéren, akkor egy hibátlan nőies alakot láthat, de határozottan látszik a törékenység.*
*Fogalma sincs, hogy mennyi idő alatt esik majd le a másiknak, hogy néma. Mutogatni kényszerül, s néha megszokásból nyitja ki száját, azonban hang sosem távozik onnan. Meglepetésére a szőke hajú nő beinvitálja a házba, sőt azt mondja, hogy kap papírt meg tollat. Tán mások vidáman fogadnák a tényt, azonban ő nem ilyen egyszerű teremtés. Látja ám benn az embereket, akik bármikor ugorhatnak segíteni az előtte levőnek. Gyanakodva néz fel rá, sőt hátrébb lép kettőt, hogy ő bizony nem megy be. Mindvégig szemmel kíséri annak minden egyes mozdulatát, így nem kerüli el a figyelmét, hogy milyen kedvesen mosolyog felé. Egyenesen visszataszítónak találja, hogy ennyire akarja tenni a dolgát. Nagy nehezen megindul befelé, ám jobban tart a hátulról való támadás felől, mint elölről. Úgy helyezkedik, hogy mindenkit szemmel tudjon tartani. Meghallgatja a következő beszédet, hogy mi lenne a dolga. A piac szó hallatán megrándul, majd fintorogva jelzi a nemtetszését. Túlságosan friss emlék, amit egy ideig nem akar újra átélni. Ráadásul neki kelljen cipekedni? Tündérről beszélnek, s nem óriásról. Végül úgy adódik, hogy nem figyel rá a mostani pártfogója, így ő egy kényelmet helyet keres magának. Ott leül, miközben a bájos héját fokozatosan levedli magáról. Arca komollyá válik, s tekintete kicsit ijesztővé. Ehhez hozzájön, hogy nem beszél, de még írni sem akar. Jól megfigyeli a bentieket, majd Mira érkezésével, majd kérdésével lát neki. „A nevem Grylifa Tinema, vajákos vagyok. Átkokkal foglalkozom, meggyőzéssel, bűbájjal és még sok mással.”Szünetet tart az írásában, majd folytatja. „S vajon mit keres egy termékeny nő e helyen? Kellemes korban vagy, hogy gyerekeket nemz.” Mikor ezeket sorokat írja a keze meg sem rezzen, mert csupán az ő első benyomásait írja először fel. Később talán ha jobban megismerkednek egymással, akkor talán többet tud róla írni. Felnéz a lapról, majd a következő sorokat írja: „Mit keresek itt? Elfogyott a pénzem és kell egy állás, hogy ne az utcán fetrengjek, amit végképp nem viselek. Eddig sosem kellett az utcán aludnom. ” Mikor az utolsó mondatot írja egy félreérthetetlen sötét mosoly villan ajkain, s tekintete pedig fellángol kissé. Ha partnere végignéz a tündéren, akkor egy hibátlan nőies alakot láthat, de határozottan látszik a törékenység.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Adal ház
Üzenet elküldve: 2015-11-20 12:42:27
Üzenet elküldve: 2015-11-20 12:42:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
*Amint Anor ki lép közéjük, őr sem hagyja ki a bemutatásnál, főleg mivel ő a másik vezérhelyettes jelenleg a házban és nem elhanyagolható az sem, hogy ő a ház tulajdonosa is.*
-Jó reggelt Anor! Ő a mi drága házigazdánk és a vezér Rá és rám hagyta a klán vezetését, így bármi van minket kell felkeresnetek, ha van információtok szintén nekünk kell jelenteni. *Néz szigorúan Salira, aki közben közéjük tévelygett és meg is tudhatja, hogy a lány és a másik férfi irányít mindent a Vörös Vércse távollétében és a tekintetéből jól olvasható, hogy jobban teszi, ha majd csicsereg végre, mert addig biztos nem engedi távozni, amíg nem tud meg valamit tőle.
Amíg az ajtóban foglalkozik a tündérrel, addig Ysnul már megy is a konyhába összedobni egy rántottát mindenkinek és Felt és Paru le is csap rá, utóbbi nem kicsit mohón eszik, amit amikor észrevesz elmosolyodik, de figyelmét jelenleg ez a mutogatós kis puffancs köti le az ajtóban.
Mirának elég hamar kezd leesni, hogy miért mutogathat a tündér, így mikor már a kezéhez nyúl felemeli azt, még sem hagyja magát fogdosni egy idegen lánynak.*
-Rendben, gyere be és kap tollat meg pergament, hogy átbeszélhessük a dolgot. *Mosolyodik el kedvesen és engedi beljebb a tündért az előszobában levő asztalhoz, ahol van toll meg pergamen is.*
-Szóval takarítani kéne, néha elmenni piacra és ha nincs itt a kiváló szakácsunk *mutat a konyhában tevékenykedő Ysnulra.* akkor főzni is kellene alapvetően, meg majd ha kitalálunk valamit a kommunikációra, akkor ajtót nyitnod. *Kérdőn néz a lányra, hogy mit reagál és közben, ha már figyel rá Paru magához inti, hogy súgjon neki valamit.*
-Figyelj Salira, hogy ne hagyhassa el a házat, ha kell szólj a fiúknak, de nem mehet el. *Sajnos Mira se tud mindenre figyelni és ezért kénytelen megkérni valakit, amíg Felt betévedt Anorhoz és hercege meg mosogat még, majd pont takarításra ösztönözné társait.*
-Ysnul, ha minden jól megy, akkor pont most jelentkezik valaki erre a posztra és kérlek ne menjetek sehová, mert valamit szeretnék mondatni nektek, ami fontos. *Vissza is fordul a tündérkéhez, reméli miközben mással foglalkozott szorgosan körmölte a kérdéseit és válaszait.*
-Na akkor hogy is hívnak? *Néz egy pillanatig az alacsony lányra, majd a pergamenre.*
*Amint Anor ki lép közéjük, őr sem hagyja ki a bemutatásnál, főleg mivel ő a másik vezérhelyettes jelenleg a házban és nem elhanyagolható az sem, hogy ő a ház tulajdonosa is.*
-Jó reggelt Anor! Ő a mi drága házigazdánk és a vezér Rá és rám hagyta a klán vezetését, így bármi van minket kell felkeresnetek, ha van információtok szintén nekünk kell jelenteni. *Néz szigorúan Salira, aki közben közéjük tévelygett és meg is tudhatja, hogy a lány és a másik férfi irányít mindent a Vörös Vércse távollétében és a tekintetéből jól olvasható, hogy jobban teszi, ha majd csicsereg végre, mert addig biztos nem engedi távozni, amíg nem tud meg valamit tőle.
Amíg az ajtóban foglalkozik a tündérrel, addig Ysnul már megy is a konyhába összedobni egy rántottát mindenkinek és Felt és Paru le is csap rá, utóbbi nem kicsit mohón eszik, amit amikor észrevesz elmosolyodik, de figyelmét jelenleg ez a mutogatós kis puffancs köti le az ajtóban.
Mirának elég hamar kezd leesni, hogy miért mutogathat a tündér, így mikor már a kezéhez nyúl felemeli azt, még sem hagyja magát fogdosni egy idegen lánynak.*
-Rendben, gyere be és kap tollat meg pergament, hogy átbeszélhessük a dolgot. *Mosolyodik el kedvesen és engedi beljebb a tündért az előszobában levő asztalhoz, ahol van toll meg pergamen is.*
-Szóval takarítani kéne, néha elmenni piacra és ha nincs itt a kiváló szakácsunk *mutat a konyhában tevékenykedő Ysnulra.* akkor főzni is kellene alapvetően, meg majd ha kitalálunk valamit a kommunikációra, akkor ajtót nyitnod. *Kérdőn néz a lányra, hogy mit reagál és közben, ha már figyel rá Paru magához inti, hogy súgjon neki valamit.*
-Figyelj Salira, hogy ne hagyhassa el a házat, ha kell szólj a fiúknak, de nem mehet el. *Sajnos Mira se tud mindenre figyelni és ezért kénytelen megkérni valakit, amíg Felt betévedt Anorhoz és hercege meg mosogat még, majd pont takarításra ösztönözné társait.*
-Ysnul, ha minden jól megy, akkor pont most jelentkezik valaki erre a posztra és kérlek ne menjetek sehová, mert valamit szeretnék mondatni nektek, ami fontos. *Vissza is fordul a tündérkéhez, reméli miközben mással foglalkozott szorgosan körmölte a kérdéseit és válaszait.*
-Na akkor hogy is hívnak? *Néz egy pillanatig az alacsony lányra, majd a pergamenre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 507-526