//Kis séta, majd Adal Ház//
-Sajnos nem.
*Sóhajtja bánatosan a kérdésre.*
- Esetleg ne vegyél levegőt a közelében.
*Erre már újra nevetgélni kezd. Reméli hogy Mira nem próbálja tényleg meg mert már úgyis mindegy, az agyában párosult a kép és a hang az illattal, ha ezután nem érezné már úgyis mindegy mert az emlékezetében megmarad.*
- Nem hiszem hogy szándékosan játszana ezzel, hiszen nem lehet tudni hogy ki milyen illatra reagál. Amelyik valakinek tetszett az másnak nem és semmilyen összefüggést nem találtak, teljesen egyéni a dolog. Szóval a fiatal szűz lányok nem imponálnak az idősebbeknek? Mira ezt gondold át még egyszer.
*Vigyorogva néz ismét a lányra. Persze minden megfogalmazás kérdése és talán tényleg igaz hogy az ilyesmit nem feleségnek hanem szórakozásnak keresnék inkább a férfiak, de ki tudja? Ha ő fiú lenne sokkal szívesebben választana olyan párt aki érintetlen, így kizárólag csak az övé lenne. Talán tapasztalatlan, de egy kapcsolatban nem a szex a lényeg, és idővel úgyis megtanulják hogy kinek mi a merre. Ebből a gondolatból születik meg egy újabb felismerés amit nem is rest közölni még így a téma melegében.*
- Talán azért hagyott ott mert tényleg csak egy éjszakát akart, és ha tapasztalatlan vagy akkor azt esetleg ő kevésbé élvezné, akkor meg inkább keresett egy... szakértőt.
*Elgondolkodik a kérdésen, a bökés pedig szükséges hiszen ekkortájt igyekszik éppen másfelé néznivalót keresgélni.*
~ A szerelem a gyengéknek való? ~
*Ő nem így látja. A szerelem boldogság, feltéve hogy viszonozzák. Motiváció, segítség, kapaszkodó a nehéz napokon. Hogy feltétlenül szükséges-e? Talán nem, talán igen.*
- Hát, szerintem nem. Csak kockázatos. Persze az olyanoknak mint te és a testvéred könnyű, ti ha beleszerettek valakibe, azt úgyis megkapjátok. De ha én szerelmes lennék valakibe és bevallanám neki, jó eséllyel csak kinevetne.
*Keserűséggel vegyes szomorúság csendül hangjában, el is fordul a lány felől hogy ismét az utat nézze, fel is tűnik neki hogy már megérkeztek.*
- Nem szeretnék tanácsot adni hiszen még nálad is tapasztalatlanabb vagyok a témában. Meg hát ez egy olyan dolog amit mindenkinek magának kell eldöntenie. Szerintem.
*Azt pedig már meg sem meri említeni, hogy az ő nézőpontjából ugyanazon az úton indult el Mira, mint Myna Morfiusszal. Újdonság, izgalom, vágy és lehetőség, felülírva a józan ítélőképességet és ostobaságokba hajszolva azt aki ebben a kórban szenved. Ez lenne a szerelem? Ennyire csábító a remény? Talán. Talán ő sem tenne másképpen hasonló helyzetben, hiszen őt is elvakítaná a köd. Más így harmadikként nézni az eseményeket, többek között azért is mert csak részinformációkból rakosgathatja össze a képet, ő nem volt ott, ő nem látta, nem hallotta, és nem érezte.*