//Leandana - az őrség irányába//
*Úgy tűnik, máris megvan az új irány. Lea egyetlen lépést sem tesz hiába, mindnek megvan a maga célja, legalábbis Nymira így gondolja. Arra pedig még egyetlen mozdulat sem szolgált indokul, hogy mást higgyen.*
- Kagan nagyon bízik benned és a döntéseidben. De hát nem hiába vagy te a Szellemjáró, nem igaz? *állapítja meg, majd elmosolyodik.*
- Szóval? Lesz időd végre válaszolni, vagy várhatok vele addig, amíg a vezér visszatér? *kérdi kicsit viccelődve. Talán most már tényleg nem jön senki és lesz egy kis idejük. Legalább a következő állomásig, ha nem tovább. Ez persze majd kiderül, csakhogy minden bizonnyal van bőven miről társalogniuk. Este lett volna rá lehetőségük, nem vitás, de fáradtsága miatt megfutamodott. Arról nem is beszélve, hogy nem biztos, hogy Kagan előtt szerette volna megtárgyalni dolgaikat.
Az őrség és a kapu lassan kirajzolódnak. Most már Nym is tudja pontosan, hogy hova is tartanak. Persze ebből már könnyű kitalálni.*
- Én itt maradok, menj csak és tedd, amit kell *szólal meg, amint felérnek a gyilokjáróra. És valóban, így is tesz. Némi ideig csak nézelődik. Kifelé és befelé is nézeget, mígnem tekintete megállapodik a két gyakorlatozón. Nem ő az egyetlen, aki figyelemmel kíséri mozdulataikat. Láthatóan nem egy embernek keltették még fel az érdeklődését rajta kívül. Hirtelen kedve támadt neki is egy kis gyakorláshoz, csakhogy véleménye szerint közelükbe sem érne harci készségek terén. Bár tanult ezt-azt, közel sem eleget, hiszen számukra nem is oly mérvadó. Mármint törzse számára, mi igyekszik békésen, inkább szavakkal megoldani a problémákat. Persze akadnak harcosok, kik jól képzettek, Nymnek mégis inkább a szavakat kellett jól forgatnia a fegyverek helyett.
Azért olykor odasandít a Szellemjáróra és az őrségparancsnokra is. Eszébe is jut, hogy még mindig nem köszönte meg a reggeli ébresztőt, így most mégiscsak megindul, hogy társuljon hozzájuk. Leandana előtt nemigen zavarja, ha ilyesmit tesz, ellenben a többiekkel. Talán a szellemjáró nem fog mindent félre érteni abból a néhány mondatból.*
- Azt hiszem, mégiscsak csatlakozom, ha nem bánjátok, legalább néhány mondat erejéig, amíg el nem felejtem! Dharren, köszönöm, hogy reggel felkeltettél! Neked hála volt időm körbejárni a tábort, mielőtt még találkoztam Kagannal. *mosolyog, szokásához híven, majd csendben marad és újra körbenéz, hogy a tekintete által megjárt körút végeztével újra a pároson állapodjon meg halovány pillantása. Ha pedig esetlegesen zavarna, hát odébb áll valamivel és ott néz körbe, akkor azonban végül a táboron kívüli erdőt fürkészi csendesen.*