//Amon Ruadhra érve - Eireni //
*Lia a maga részéről egész rendesnek találja a fiatal elfet, már eleve az is tetszett neki, hogy a fiú nem hagyta ott, hanem beállt mellé segíteni.*
~Ez errefelé jó hozzáállás, az ingyenélőket nem szeretik, de aki tesz a közösségért, annak nem lesz gondja.~
*Mikor a fiú végül mesélni kezd Lia odafigyelve, türelmesen hallgatja, még egy apró biztató mosoly is játszik az ajka körül, mely azután fokozatosan halványul el, ahogy szinte maga előtt látja Eireni falujának lemészárlását. Látja a fiú könnyeit is, de nem tesz semmi megjegyzést, őt úgy nevelték, nem illendő egy férfi könnyeit észrevenni, hacsak az nem közvetlen hozzátartozója az ember lányának, de még akkor is nagyon óvatosnak kell lenni, meg ne bántsa a másik büszkeségét.*
- Béke legyen lelkeikkel! *Suttogja halkan azt a mondatot, amit a mestere tanított neki, s mely tudomása szerint akármely fajnál, vagy hitnél az egyedüli, mely kifejezheti, hogy osztozik a fájdalomban, ismeretlenül is.*
- Bátor tett volt, hogy megszöktél *Ismeri el.* És három év rabság után erős lélekre vall, hogy meg tudtad tenni, és kitartásra, hogy oly messzire jutottál. Így már azt is értem, miért és hogyan a jó viszony Eghalimmal. *Mosolyodik el.*És így még inkább úgy látom, jó esélyed lehet, hogy a hátad meggyógyuljon. Persze nem máról holnapra, mert nem vagyok csodatévő, de ha te is akarsz tenni érte, van esély, főleg úgy, hogy ha jól látom az elfek között ifjúnak számítasz.
~Erre valahogy rá kell kérdeznem, hiszen igazából az embereket ismerem legjobban.~
*Aztán halkan szólal meg, viszonozva Eireni pillantását:*
- Ha úgy érzed elmondanád, én meghallgatlak.
//El a kovácsműhely előtt - Eireni, Hrothgaar, talán Dhaven is//
*Ahogy Amon Ruadhra érnek Lia ugyanazt az ösvényt választja, amit legelőször, ami a kovácsműhely előtt visz el. Már több méterről hallja a kalapácsok ritmikus pengését, ami megnyugtatja, hiszen azt jelzi a munka folyik, s ha így van, akkor Dhaven is bizonyára dolgozik.
Azután meglátja a műhely előtt parancsokat osztogató Hrothgaar mestert, mosolyogva integet neki, sőt köszön is:*
- Szép napot Hrothgaar uram!
~Hallottam ám, mit kiáltott és kinek. Ha nem szaporázom nagyon, talán még láthatom is Dhavent, vagy akár ő ered kicsit a nyomunkba, mert az árut be kell vinnem.~
*Eszébe jut, hogy bemutassa új elf ismerősét is.*
- Mester, ő itt Eireni *Int az ifjú felé, majd felmosolyog a magas elfre.* A törpe mester pedig Hrothgaar, a törzs vezető kovácsa, akár kardot, akár kaszát fognál...
*A bemutatás után lépeget is tovább, bár a válla felett vet még egy pillantást a műhely ajtaja felé, hátha.*
//Fogadóban, aki vele jött, meg még aki épp ott van//
*Kisvártatva elér a fogadóba, még az is lehet, hogy nem is egyedül lép be.*
- Hahóóó! Szép napot mindenkinek! Rilai! Rilai, megjöttem, megjöttünk. Meghoztam neked a mai pityóka adagot, azon kívül rozmaringot a sültekhez és zsályát is, annak ki szereti, vagy aki este inna egy jó forró gyógy-és véditalt.
*Körbenéz, hogy lássa kik vannak jelen, de utána folytatja pergő nyelvvel.*
- Mire tudnánk cserélni? Ó, s mielőtt szavam feledem, egy elf ifjú is segített, név szerint Eireni, néki is jár bizonnyal meleg étel.
~S remélem ezzel mindenki egyetért, hiszen így nagyobb mennyiséget hozhattam be.~