//Amon Ruadh – Liahwulfe//
*Nem tudja, mire is vegye Lia éppen csak hallható, rövid válaszát. Talán szófordulat, vagy igaz szavak. De az is megeshet, hogy itt így szokás részvétet nyilvánítani. Eireni szerint ez utóbbi a legvalószínűbb. Bólint egyet, némán elfogadva a kedves gesztust. Valóban, egyre csak növekszik benne az érzés, miszerint megbízhat Liában. Ha minden hól halad, barátjává is válhat az idő múlásával. Márpedig célja igenis ez. Így, hogy már történetét is megosztotta vele, bizalmas információt és saját titkait juttatott ki magáról. A jó viszonyt mindenképpen tartania kell vele, ez pediglen nem lesz nehéz a férfi részéről.*
~Bátor tett? Erős lélek? Ebben nagyon kételkedem. Sajnos kihagytam pár részletet, de még így is hosszúra sikeredett a monológ. Ennyit legutóbb akkor beszéltem, mikor ugyanezt a történetet meséltem el a Grall családnak. Amúgy is, csak ösztön és puszta félelem volt az, ami menekülőre fogta lábaimat.~
*Liahwulfe szavaira pedig megfordul a fejében, hogy tényleg elmondja-e, vagy sem, amit az előbb egy mondattal megelőlegezett. De mivel ezzel már meg is adta a rákérdezés lehetőségét, s úgy tűnik, a hölgy él is vele. Már nem léphet vissza… Mély levegőt vesz, hogy ő maga is felkészüljön arra, amit mondani fog.*
-Öngyilkos akartam lenni. Meg is kíséreltem.
*Közben Amon Ruadhon vannak már. Elég hangosan mondja, legalábbis azt hiszi, de a forgatag zaja erősen meglehet, hogy elnyomja hangját. Akár hallja a lány, akár nem, egy pillantást nem vet rá a rajta eluralkodó szégyentől. Ha pedig szégyelli magát, akkor nem képes senki szemébe sem nézni. A kovácsműhely előtt Lia egy falnak támaszkodó törpéhez lép, akit történetesen Hrothgaarnak hívnak. Ahogyan a lány hívja: Hrothgaar kovácsmester. Mielőtt odaérne, már elkezdődik a kölcsönös bemutatás útitársa részéről. Nyomatékosít egyet bemutatásán, s mélyen meghajol a törpének, tisztelegve előtte, na meg mesteri rangja előtt.*
- Tiszteletem, Hrothgaar mester! Eireni Daterea vagyok, szolgálatára!
*Hangos üdvözlése után egyenesedik csak vissza, mély meghajlásának köszönhetően pedig csúnyát roppan a dereka. Nem kellene ennyit hajlongania, ezt tudja, de megköveteli magától. Ideje sincs igazán, hogy esetleg részletesebben bemutatkozzon – bár nem is akar -, mert Lia már szalad is tovább. Az elf zavarodottan visszatekint még egyszer a törpére, akinek újabb társasága adódik, szóval nem valószínű, hogy foglalkozik még vele. Liahwulfe után siet, nehogy lemaradjon, hiszen ő az egyetlen ismerős arc itt, Amon Ruadhban, aki körbevezetheti, kiigazíthatja.*
//Fogadóban//
*Belép a fogadóba, ahol egyelőre megáll az ajtóban. Egyrészt azért, mert Lia még elállja az utat, másrészt, hogy körültekintsen az épületben. Ismeretlen arcok, ez természetes, leszámítva a pultnál üldögélő urát, aki éppen egy nővel beszél. Úgy tűnik, az a bizonyos nő pedig a fogadó "úrnője", Rilai, Lia szavai neki szólnak ugyanis, ha jól veszi ki a helyzetből.*
~Nem tűnik rossz helynek ez a fogadó, első ránézésre legalábbis. LIahwulfe nyelvhasználatából pedig az itteniek ismerik már egymást egy ideje, sőt, nincsenek a pajkos megszólítás ellen. Én azonban maradok a formailagosnál. Jó benyomást kelt, továbbá kihangsúlyozhatom segítőkészségem. Mire is való egy szolga, ha nem erre?~
*Gondolatai alatt bemutatása is megtörténik félig-meddig. Kicsit zavarba jön hallatán, hogy jutalmat ajánl neki a lány, de nem szól semmit, inkább udvariasan elfogadja (legbelül). Beljebb lép és Lia mögött marad. Onnan pedig üdvözli Rilait és Eghalimot egy-egy törzshajtással:*
-Örvendek, Rilai kisasszony! A nevem Eireni Daterea, szolgálatában állok! *Majd urát is köszönti.* Uram.