//Fogadó//
- Hmm, hát persze, lássuk csak. - *Mosolyog Liahwulfe-ra. A beszerzőit mindig nagyon meg kell becsülni, hisz ő maga nemhogy a vadonba, még a territóriumon kívül sem merészkedik, ha egymód van rá, arról nem is beszélve, hogy inkább a halál, semmint egész nap kushadva várjon a vadra, vagy könyékig csalánban nyúlkáljon. Megforgatja, leveszi a tűzről a legapróbb gömböket tartó vasrudat egy ronggyal.*
- - Fürjek. Sütve, mézes-fűszeres mázzal. Na várj, mindjárt hozok egy cipót is, remélem megteszi. A búslakodó hegyesfülűvel is osztozhattok. - *A lány elé tol két közepes cipót, meg öt pirosra sült, ízletes madarat. A maradékot egy másik tálra tolja, Neriina számára. Kenyeret tör, egy korsó vizezett vörösbort tölt. A nőstényhez viszi.*
- Nos, remélem a vacsora megteszi. Tíz arany. Hanem szállásügyben sajnos nem segíthetek, itt, mint látod, bajosan alhatsz, meg be is kell zárjak. Hanem odakinn, a sátortáborban elalhatsz, a harcosaink vigyáznak, útonállótól nem kell tartanod. Esetleg szerencsét próbálhatsz az erődben, ha zsoldosnak állnál, vagy vadásznak. - *Kicsit elszontyolodik, hogy bár az igény megvan tiszta ágyra, rendes fekhelyre, a koszlott csehó mégsem alkalmas jelen pillanatban arra, hogy az ő álmai szépséges, kőtéglás, tágas, otthonos fogadója legyen, aminek messzeföldön dicsérik a főztjét és emlegetik vendégszeretetét. Tán majd egyszer. Figyelmét Ewangel ragadja magához, és égető közlendője. Miután távozik, felhúzott szemöldökkel Eghalimhoz fordul.*
- Hát, így hirtelenjében nem jut eszembe más. Holnap el kell menned vadászni, mint említettem volt, sőt, tán a városba is bemehetnél, szükségem van egy málhás szamárra, mint mondtam. Mármint, egy igazi állatra. Téged a mágiatanulás nem foglalkoztat? - *Kíváncsian pislog az elf fiúra, Ewangel felé bök.* - Mármint, a hosszúéletek odavannak az ilyen dolgokért, ha meg nem sértődsz. Menj csak nyugodtan.
//Khan Lero//
*Ezennel letudva minden vendéglátói kötelezettségét pillanatnyilag, a búval bélelt pasashoz lép, ki ismét a pultot támasztja. Italt kap, hűs búzasört, üsse kavics. Odakönyököl.*
- Az a szökött izé a morcogás tárgya? - *Érdeklődik a kinti csődület, meg az ork iránt. Csak halkan jegyzi meg.* - Tudod, szerintem jobb félni, mint megijedni. Az erőd biztonságos, de idekinn nincs, ki ránk vigyázzon. Honnan tudhatod, hogy nem más lett volna az áldozat, őhelyette, ha életben hagyják?
*Szórakozottan forgatja kezében egy darabig a férfi korsóhát, aztán vállat ránt, odatolja elé. Evezzünk kellemesebb vizekre. Szó szerint.*
- Na nem mondod! - *Vigyorog pimaszul.* - Az ember a fürdő lehetőségét sem feltételezné egy ilyen helyről, nemhogy forró vizet. Én mindig mondtam, hogy a hely híján van a személyes higiéniának, remélem erről kellett hát tanácskoznotok odabent az előbb?!