// Fogadó – Rilai, Medliel //
- Az én esetem kivételes, nem számítok egészséges hibaszázaléknak. - *Ezzel sem mond újat: a hétpróbás gazemberek bármit képesek állítani magukról attól függően, hogy épp milyen helyzetben találják magukat. Egyetlen, szembetűnő gyengeségük talán az, hogy a szájukat tartani ritkán képesek, és ez rendre bajba is sodorja őket.*
- De egyetértek veled a fegyverek terén. Ismertem egy rabot régen, akinek külön cellát tartottak fenn a tömlöcben, mert a híre olyan ádáz volt, hogy pusztán nevének hallatán beléfagyott a vér is néhányakba. Szóval ehhez a fickóhoz egy nap lejött egy új őr, tudjátok, amolyan „ki-ha-én-nem” típusú. Ételt vitt neki és nem tetszett, hogy a fogoly egy szóval sem méltatja szolgálatait, így a levesnek csúfolt valamit kilocsolta a fal mellé, majd telepisálta a tálat és azt csúsztatta be drága rabtársunknak. Ezt igen a szívére vehette, mert napokkal később ugyanez az őr jött le hozzá. Pontosan soha nem tudtuk meg, hogy mi történt, de azt hallottuk, ahogy felkiált és a nyakához kap. Az egyik beszédesebb kedvű pribék állította, hogy az a fickó kicsavarta egy fogát és miután élesre csiszolta a falakon tenyésző gombák nedvében is megmártotta. A láz úgy három nap után vitte el a szerencsétlen idiótát és azután se emlékszem rá, hogy valaha bármelyik őr is próbára tette volna annak a férfinek a türelmét. - *A történet lehetett légből szalajtott vagy igaz is, Khan se cáfolni, se igazolni nem fogja. De az efféle históriáknak talán nem is ez az elsődleges szerepe.*
- Sok minden hangzott most már itt el és lassan olyan benyomásom támad, hogy sötételf testőrnőnk olyan sokoldalú, hogy már majdnem… gömb. - *Az ételből ő maga nem kér: ma reggel pótolta már az előző éjszaka óta fennálló hiányosságot. Medliel megjegyzése első blikkre egyelőre nem tetszhet többnek holmi kétértelműen elejtett mondatnál, de valójában egész sok mindenről tesz általa bizonyságot. Példának okáért rögtön arról, hogy nem okoz problémát partnernek szegődni egy élces hangvételű beszélgetéshez, s hogy megvan a magához való cinkossága is. Úgy, mint Rilainak, aki maga sem hagy veszni olyan alkalmat, amikor fordíthat egyet egy szópárbaj menetén.*
- Utánanézek az őrállománynak, hogy megtaláljuk a célnak legmegfelelőbbet, egyet se félj. - *Morwonhoz perdülés előtt kacsintana is, de sajnálatára azt épp jobb szemével szokta végezni, így most eltekint ettől, hisz a kötés miatt csak ő tudna róla. Marad a mosolynál, na az látható. Tettetetten, némi sértődöttséget költöztet arcára, miután a „hóhányás” vádját fejéhez vágják.*
- Minden tisztességes széltoló nevében kikérem magamnak a rágalmat. Emlékeztess rá, hányszor is csíptél nyakon nagyotmondás miatt? - *Tüntetőleg körülnéz és ha a két nő közül egy sem, majd ő megadja a választ azzal, hogy ökölbe szorított kezeket mutat fel. És akkor vissza ahhoz a mosdáshoz.* - Attól tartok, hogy Úrnőm magának akarná ezt a kiváltságot. Te még új vagy errefelé, úgyhogy akár újdonság is lehet, hogy itt mindenkit érdemei alapján jutalmaznak. - *Vagy büntetnek, de erről inkább ne is essék szó. Tűnjék bármilyen csélcsapnak is viselkedése alapján, az ugyanúgy csak egy alkotóeleme Khan lényének mint az, ahogy a kardot forgatja vagy ahogyan másokkal szól. És a nők éppen elég félelmetesek tudnak lenni dühödten ahhoz, hogy ne kívánjon egy eszes férfiember magának egy valódi bestiát…
…ami fel is bukkan, mint az a bizonyos emlegetett démon.*
- Azt mondom, hogy a lista megszerzése előtt töltöm itt az időm. Ez enyhíti botozásra a dolgot? Hagyd abba a morgást és igyál, mert állítom amióta visszajöttél a Kikötőből még üres korsót se láttál. - *Rilainak már nem lesz szüksége rá, de Medlielnek bemutatja az óriásnak tetsző férfit.* - Az úr Thargarod lovagjainak parancsnoka, Gabrien Chor’Un. - *Még hogy nem illedelmes és nem ismeri az etikettet! Most már csak a nő nevének nincs birtokában.*