//Fogadó - Rilai, Ryrin, Hryan, Hrothgaar, Gabrien//
*Hryant kicsit meglepi Gabrien kézfogása, és talán ez az érzelem kissé meg is látszik az amúgy közönyösnek ható arc vonásain. Ily kézfogást bajtársak szoktak megejteni egymás között a véleménye szerint, és ő még csak nem is ismeri az emberóriást, nem hogy a bajtársának vallhatná magát. Persze, ami késik nem múlik, ugye? Még ez is előfordulhat a jövőben. Még azt is elkönyvelheti magában, hogy bizony Gabrien Chor'Un úrnak kellően kemény marka van. Hasonlóképpen Ryrin lovag, és a törpe kézfogása is erőteljes, ami nem is csoda. Efelől maga az elf sem marad le, bár könnyű csontozata miatt, bizonyára még sem tudna akkora erőt kifejteni, mint a többiek. Sok mindent megélt, de azt el kell ismerni, hogy a tyúkból soha nem lesz sárkány. Mindenki maradjon csak a képességeinek megfelelő helyen.*
-No hát akkor, éppen a megfelelő helyre pottyantam.
*Jegyzi meg, miközben kényelmesen elhelyezkedik, hallgatva Gabrien kérdéseit. Előre hajtja kissé a fejét, hogy a fordított székülés ellenére is, kissé maga elé pillanthasson, mintha csak a fogadó padlózatán keresne hibákat.*
-Hosszú történet ez. Hogy honnan jöttem?
*Pillant fel, s mivel az asztaltársaság most már a törpével is kiegészül, míg Ryrin és Hrothgaar elfogyasztják vacsorájukat, az elf mesébe kezd.*
-Fogalmam nincs, hogy Lanawin mely táján születtem. Annyi bizonyos, hogy helyre kis elf falucska volt a miénk, közel a határszélhez, túl a hegyek gerincén, valahol Wegtoren és Pirtianes között. Anyám gyönyörű szép elf asszony volt, apám sudár termetű vadász. Nevüket a múlt köde lepte már be. Gyermekként magamnak mondhatom a határszéli falvak sorsát. Ork csapat tört ránk, s a fiatal nőket és erősebb gyermekeket elhurcolták, míg mindenki másnak vérét vették. Olyan szokásos ez, mint cipót enni a húshoz. A továbbiak már viszont nem annyira szokványosak. Ezek az orkok ugyanis egyféle viadalok hódolói voltak. Láttál már Uram kakasviadalt? Tanítják, képzik a kakast, hogy aztán a szerencsétlen jószág önmagát áldozza fel egy kicsiny porond homokján gazdája dicsőségéért. Ilyféle kakassá váltam magam is. A kínok mélyét nem részletezném, ha nem baj. Legyen elég annyi, hogy végül páran uraink ellen fordultunk rabtársaimmal, s sikeresen kerültünk föléjük. Saját kezemmel beleztem ki az orkot, ki gazdámnak számított, s ki korábban mészárosa volt családomnak. Ám eddigre már némi tudást szereztem magamnak harc terén. Jó néhány fegyver használatát ismerem, s némileg puszta kézzel is képes lennék elvenni az életet. Ez... nem dicsőség, csak lehetőség. Szabadulásom után a világ csavargója lettem, s bejártam az ismert világ minden zegét-zugát. Voltam szép asszony szeretője, kitartott ágyasa. Voltam bérgyilkos, fejvadász. Voltam éhező koldus. És voltam... egy leány igaz szerelme is, majd harminc évvel ezelőtt.
*S itt meg is torpan egy kicsit, tekintete leköveti az éppen a fogadóba lépő E'Nissa alakját, és sóhajt egyet.*
-Megriadva azonban a megkötéstől *Fordul vissza.* egy éjjelen útra keltem újra, s nem is sejtettem, hogy szerelmemnek gyümölcse érik. Csavarogtam hát újra, jártam a világot, vetődtem egyik helyről a másikra. S pár hónappal ezelőtt hallottam hírét a Vashegy népének, s ez kíváncsivá tett. Íjász vagyok, s talán letelepednék. Mikor ideérkeztem, nem is sejtettem, hogy korábbi életem egyetlen fonalával találkozom majd itt.
*Tekintete ezúttal megint a lány felé rebben, talán elsőre azt hihetné bárki, hogy tetszik neki a kis vörös félvérű lányzó. Ám következő szavai helyére teszik a tévedést.*
-E'Nissa Shor nem más, mint Isabede Shor lánya, az én véremből. Ő persze dühös, és haragja még vasmarokkal szorítja szívét-lelkét, de majd megbékél, mert az a sors útja. Szóval, maradnék. *Fordul vissza újra.* Ha befogadnak, s hasznát látnák egy jó íjásznak, vadásznak, fegyverforgatónak.
*Rövid élettörténetének végére ér, megérkezve a jelenbe. Keserű vigyor kél szája szegletében, majd a törpe által hozott kupát emeli meg, s jó hosszút húz a serből. Míg beszélt, a két falatozó vacsorája végére ért, s most, hogy éppen kihörpinti kupáját, Hrothgaar kapja magához a szót. Hryan rápillant, és szélesebb vigyorra húzódnak ajkai.*
-Becenevek terén nem bővelkedem. Sehol nem éltem elég hosszú ideig még.
*De ami késik, az nem múlik. Ugye? Végül Ryrin felé is fordul kicsit, hogy az ő megjegyzésére is választ adjon, megint csak elvigyorodva.*
-Már itt vagyok pár napja. Béreltem egy sátrat.
A hozzászólás írója (Hryan Shaethil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.22 09:12:18