// Fogadó , majd Őrség – Akheel , Syoud, Morw //
* A lány még gagyarász valamit, igaz már nem túl artikulálva. Hiába, az éles hallás, ezt a nyelvjárást nem ismeri. Ő is kortyol italából, miközben az figyel, s hallgatózik. Egy fiatal kölyök veszi pártfogásba a csuklyást, aki láthatóan bosszankodva veszi tudomásul, hogy elsőbbséget itt a törzsvendégek kapják. És egyszer csak puff. Perifériás látása kitisztul. A poharából néz le csodálkozva a mellette elterülő lányra. Elvigyorodik. *
~ Jól van kislány, igazad van Syoud még várhat. ~ * lapogatja meg Akheel hátát, „ minden rendbe van” stílussal. Bár eddig igazán jó menedéket és álcát nyújtott a lány. *
~ De ha, aludni kell, hát aludni kell. ~ * vonja meg a állát, s tovább kortyolgatja italát. A türelmesek közé tartozik, ha munkáról van szó. S mivel ezt a feladatot kapta, hát várakozik, közbe még lehajt egy korsó sört. Lassan már mindenki nyugovóra tér, s „ kis barátja „ is sikeresen elfogyassza, amit elétettek. Ő maga is azt az időpontot választja a szedelőzködésre, mint a csuklyás, miközben Akheel karját nyaka köré veszi, hogy másik kezével alányaláboljon. Rilainak ne legyen még rá is gondja. Mivel a Vörös valamivel nagyobb darab, mint ő, elég fura párost alkothatnak. S még ráadásul semmi fajta segítséget sem várhat tőle, sebaj megoldja. Még épp idejében lépnek ki – vagyis Medliel , karjaiban a nyálátcsorgató Vörössel – a fogadóból, hogy láthassa, melyik sátorba is vackolj be magát az idegen. Ezzel meg is lenne. Nagyobb feladat most, hogy a járásra képtelen és totál önkívületben lévő lányt, az elf színe elé járultassa, ha nem is olyan állapotba, mint az szerette volna. A lehetőseihez mérten dob egyet rajta, hogy jobban ráfogjon a félig már térdepelő lányra. Siker. Medliel kissé meggörnyedve, a lányt vonva maga mellett indul meg a gyilok felé. Megeshet, hogy a Vörösnek szüksége lesz egy új csizmára, ha nem akarja, hogy a nagylábujja kikandikáljon belőle. Meg úgy tűnik egy új nadrágja is, mivel már térden húzza szerencsétlen párát. *
~ Nehéz az élet itt Amon Ruadh-ban. ~ * jegyzi meg magának, miközben enged magának egy kis pihenést fél úton, térdre eresztve a lányt. Megfordul fejében, hogy itt hagyja, aztán majd rá talál a hajnal, de végül kicsit meghempergetve a földön, de fogást vált rajta s most a melle alatt fonja össze kezeit, hogy s így tegyék meg a fennmaradt távot, amit most Medliel kétnapi járóföldnek érzékel. *
- Ah! * támasztja meg a faltövében végül a lányt, aki mit sem érzékelt az egészből, s lebukó fejjel, szája szélén vékonyka nyál csíkkal, hortyogva alussza az igazak álmát. *
- Kevesebb fáradtságba került megtépni azt a fekete szuka fattyát, mint téged seggrészegen elhúzni idáig. Ugye tudod? Na, szép álmokat, galambom! * ropogtatja ki, derekát s már kapaszkodik is fel a gyilokra, hogy jelentsen Syoudnak. *
- Na, itten vagyok! Az idegen evett s ivott, majd nyugvóra tért ott, abban a sátorban. Sokat nem beszél. * közönyösen teszi meg a jelentést a tapasztaltakról s mutat a sátorra.*
- Jah, inkább hagyjuk! * legyint, s az elfre vigyorog, s kacsint, afféle élcelődés ez, hogy ne legyen unalmas az éjszaka. *
- Mint, ahogy ma már ő sem. * néz le, a még mindig negédesen horpasztó Akheelra. *
- Azt hiszem várnod, kell holnapig. * von vállat. *
// Hajnal - Nariina//
* Eseménytelenül telik az éjszaka, senki se akar bejutni, se dörömbölve, se sehogy. Eltekintve attól, hogy az éjszaka folyamán felfedez egy óriást is, aki tehetetlenségében nem tudja, hogy álljon-e vagy üljön. Mivel jobb dolga nincsen, a terepet kémleli, néha figyeli csak az elfet, ha nem azt akkor az óriás motoszkálását, na meg a többit. Csak az első fényeire húzza fejére csuklyáját – mert neki is van ám olyan – s húzódik árnyékba, hisz a felkelő nap sugarai, azért bántják még a szemét. De csak addig, míg meg nem látja a másik sötételf nőstényt. Szeme felcsillan, szája aljas mosolyra húzódik, ahogy szeme is összeszűkül. Nem bír a vérével, s két dudás egy kocsmában, nem nagyon fér meg. Hátrább húzza csuklyáját, hogy látható legyen arca. *
- Jó reggelt, jó reggelt szép hölgy! Milyen nemes feladat. Ugyan mivel érdemelted ki? * vigyorodik el, úgy hogy még fogai is kilátszódnak, közbe melle előtt összefonja karjait. *