//Őrség + Eireni//
*Ha nem is rögvest, de csak kap valamiféle támpontot mi is zajlik éppen. Már épp furcsállta, hogy a hósörényű elfjük még mindig vagy már megint itt "lebzsel", de innen onnan megérkezik a magyarázat, és megoldódni látszik a gond. Már ha annak lehet nevezni.*
-Syoud, téged még mindig itt esz a fene? Menj inkább lakasd jól... mindenedet.
*Húzza félvigyorra száját, hallva amaz igencsak jó kedélyű és hancúrozós kedvében van.*
-Medliel, igaz?
*Fordul a mélységihez, ki állja az őrséget, nem hiába ezt a napszakot kapta feladatul. Már épp kérdezné, hogy most komolyan merre jár a két megbízott őr, mikor meghallja fajtársa hangját.*
-Ah, szóval nyugis. Bírjátok ki még egy kicsit, délidőben leváltalak benneteket.
*De Salanel láthatja, hogy mögé nézelődik, vagyis Etheát keresi nagyon is tekintetével.*
-Dehogy. Csak, ha okot adnak rá.
*A lent ácsorgó, és szóval visszatartott inas féle vagy segéd forma csak eztán kerül sorra. Lehuppan a gyilokjáróról és elébe sétál, hogy közelebbről is szemügyre vegye.*
-Oszt fegyvered van -e?
*Kérdi Eirenit, végigmustrálva kellőképpen. A papírost is átfutotta, és ha hiszik ha nem, fel is fogta a cirádás betűkkel vésett varázslat lajstromot. De még csak szemöldöke sem szalad fel, sem egy hümmentés nem hagyja el ajkait láttán. Mintha mi sem történt volna, folytatja.*
-Azt le kell ugyebár adni.
*Ha ezen formalitáson túlesnek, bekíséri maga Thargarodba az ifjút. Hiszen a mester nevét ismeri, a lista magáért beszél, s mivel Amon Ruadh az erőd biztonságában pihent éjjel, kétli, hogy bárki kifürkészhette volna mit kell felvezessen, netán ellophatta vagy rabolhatta volna eme papírost.*
-Jer velem, magam is oda tartok.
*Teszi szóvá is, majd elindul fölfelé, a Hrallh irányába. Vélhetően mások is szállingóznak be a törzsből, és arra találja majd Isurii-t, továbbá egybekötve eme szolgáltatással meglátogathatja majd a fegyverforgatók gyűlését is a párbaj körénél.*
-Mondd csak, magad is bírod a varázslás művészetét?
*Böki aztán ki végül.*