//Felderítés//
*A vad kaszabolás közepette közepette hirtelen fájdalma hasít belé.
Igen, a cél talán Felthys meggyilkolása volt, de meggondolatlanságnak mutat tanúbizonyságot, hogy nem várta meg az orgyilkos, hogy nyugton maradjon. Helyette akkor lőtt, mikor vadul kaszabolt, fel-le hajolgatva, karját és testét össze-vissza mozgatva, és ennek meg is lett a férfi számára szerencsés, a lövész számára kevésbé szerencsés eset. A nyíl Felthys vállvédőjén találta el, melyet könnyűszerrel átlyukasztott, de annyira lelassította, hogy csak a hegye, és a vessző negyede jusson bele vállába. Szemeit reflexszerűen összecsukja, hangosan felszisszen. Szerencsére a lélekjelenlét itt sem marad el, bár veszélyes egy ilyen pontos és kegyetlen gyilkos elől menekülni.
Amint felfogja, hogy mi is történik körülötte, az erőd felé veszi az irányt, a keskeny ösvényen egy-két lépés, és az ember olyan sűrű bozótban van, hogy szinte észrevehetetlen. Bár ez Felthysnél kevés vigaszt nyújt, mert rejtőzködéskor akkora lármát csap, hogy az már mérföldekről a gyilkosok szánalommal teli röhögését váltja ki. De nem a múlttal kell foglalkozni, hanem a jelennel, és a jelen az, hogy egy nyíllal a vállában becsap a sűrű bozótosba, és onnan vaddisznókat megalázó csörtetéssel veszi az irányt az erőd fele, igyekezve, hogy az íj hatótávolságán kívülre kerüljön.
Mindezt egy szempillantás alatt lejátszva. Mire talán már a cserjés sűrűjében csörtet, nem messze az ominózus eset színterétől, talán a lövésznek egy töltésre, és az ideg megfeszítésére van ideje. Futás közben a nyíl nekiütődik a bokrok ágának, szörnyű kínokat idézve a vállban. Egy pillanatra, nem többre, megáll, s az apró vesszőcskét kettétöri, úgy, hogy a vállvédőtől csak két-három centiméterre szakad vége neki. A másik, tollas felét egyszerűen elhajítja, és megszabadulva a kínok tetézésétől továbbfut. Testét elárasztja az adrenalin, és fájdalmával nem törődve szalad a tüskés bokrokkal tarkított cserjésben. //Vérszomj//. Eközben megpróbál kiszámíthatatlanul mozogni, hol cikkcakkban, hol átlósan előre, hol pedig az erődtől ellenkező irányba fordulva, hogy íjjal se lehessen követni. Ha a lövész megkísérel még egy lövést, a zsoldos csak remélni tudja, hogy az nem ejt rajta halálos sebet.*