Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 132 (2621. - 2640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2640. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-07 17:34:08
Üzenet elküldve: 2015-06-07 17:34:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*A csudakalpagos (mármint csuda-szép kalpagos) Svir távozta után újabb égimeszelő jelenik meg a műhely előtt. Ezúttal Morwon Loree Dedion az. Igaz, Hrothgaar-nak eddig nem volt tl sok lehetősége beszélnie az óriással, de az mindenképpen plusz pont, hogy kijött és felajánlotta a segítségét is, no meg persze volt egy-két kérdése is a törpék thánja felé.*
- Áh, Morw! *üdvözlésre emeli mancsát a törpe* Hát figyelj. Kagan pontosan azelőtt közölte velem is, hogy cuccolunk, mielőtt kimentem a Párbaj Köréhez. *tekintete kissé aggódónak tűnhet az óriás számára* De azt még nem osztotta meg velünk, hogy merre tartunk majd. Ám, ha rám hallgatsz, mindenedet összeszeded... van egy sanda gyanúm, hogy végleg hátrahagyjuk a Vas-hegyet.
*Nem kertel az óriásnak. Nyakát merné rá tenni, hogy nem fogja újra látni ezt a helyet. Persze azért nem eszik azt olyan forrón.*
- Figyelj, ha tudnál segíteni, az nagyon jó lenne. Mi itt elintézzük a műhelyt, de asszem ott a kohónál jól jönne két erős kar. Quikhnah a már kiöntött vasrudakat pakolja. Nem hagyunk itt semmit a varjaknak. Ami mozdítható és csencselhető, visszük.
*Ez után lép csak a műhelybe, hogy a vérteket összeszedje. Mire ezt megoldja, Ewangel már kinn van és az óriásoktól kér egy kis segítséget (ha azok még ott vannak ekkor). Ha nincsenek, akkor ő maga fog segédkezni a lánynak. Ha minden fegyvert felpakoltak, akkor tartanak egy kis pihenőt.*
- Köszi a segítséget. Délre bizton kész leszünk. Te már összepakoltál?
*Kérdezi a lánytól. Ha még nem tért volna vissza eddig, akkor Hrothgaar megvárja Svir Giát, aki remélhetőleg egy pohárka kellemes hűsítőt is hoz neki.*
*A csudakalpagos (mármint csuda-szép kalpagos) Svir távozta után újabb égimeszelő jelenik meg a műhely előtt. Ezúttal Morwon Loree Dedion az. Igaz, Hrothgaar-nak eddig nem volt tl sok lehetősége beszélnie az óriással, de az mindenképpen plusz pont, hogy kijött és felajánlotta a segítségét is, no meg persze volt egy-két kérdése is a törpék thánja felé.*
- Áh, Morw! *üdvözlésre emeli mancsát a törpe* Hát figyelj. Kagan pontosan azelőtt közölte velem is, hogy cuccolunk, mielőtt kimentem a Párbaj Köréhez. *tekintete kissé aggódónak tűnhet az óriás számára* De azt még nem osztotta meg velünk, hogy merre tartunk majd. Ám, ha rám hallgatsz, mindenedet összeszeded... van egy sanda gyanúm, hogy végleg hátrahagyjuk a Vas-hegyet.
*Nem kertel az óriásnak. Nyakát merné rá tenni, hogy nem fogja újra látni ezt a helyet. Persze azért nem eszik azt olyan forrón.*
- Figyelj, ha tudnál segíteni, az nagyon jó lenne. Mi itt elintézzük a műhelyt, de asszem ott a kohónál jól jönne két erős kar. Quikhnah a már kiöntött vasrudakat pakolja. Nem hagyunk itt semmit a varjaknak. Ami mozdítható és csencselhető, visszük.
*Ez után lép csak a műhelybe, hogy a vérteket összeszedje. Mire ezt megoldja, Ewangel már kinn van és az óriásoktól kér egy kis segítséget (ha azok még ott vannak ekkor). Ha nincsenek, akkor ő maga fog segédkezni a lánynak. Ha minden fegyvert felpakoltak, akkor tartanak egy kis pihenőt.*
- Köszi a segítséget. Délre bizton kész leszünk. Te már összepakoltál?
*Kérdezi a lánytól. Ha még nem tért volna vissza eddig, akkor Hrothgaar megvárja Svir Giát, aki remélhetőleg egy pohárka kellemes hűsítőt is hoz neki.*
2639. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-07 11:30:40
Üzenet elküldve: 2015-06-07 11:30:40
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Készülődés//
//Kovácsműhely//
* Amíg Ewangel bent pokrócokra rakja a fegyvereket addig kint egyre több óriás gyűl össze. Ezt az elf csak akkor veszi észre amikor a néhány pokrócba csomagolt kardal az ölében kilép a kovácsműhely ajtaján. A csomagot úgy osztotta, felezte, tette vette amíg végül képes volt egyedül is megemelni viszont így sikerült legalább öt-hat fordulásra valónyira szétosztania őket. Mindegyik csomagot jól összekötötte majd pedig egyel megindult kifele.
Az ajtóban megáll, csodálkozva néz fel az óriásokra.*
- Üdv. Ewangel vagyok. *mondja felfele fordítva a fejét majd célba veszi az egyik szekeret ahova először fel kellene másszon majd pedig letegye a fegyvereket tartalmazó csomagot végül pedig ismét lemásszon.*
- Én kihozom a fegyvereket a műhelyből a szekerekhez ti pedig feltennétek? *néz kérdőn, kérlelőn az óriásokra. Elvben csat talán egy percnyi munka az egész. Egy keveset ácsorog a neki nehéz csomaggal a szekér előtt hátha valamelyik közül megérti mire gondolt.*
//Kovácsműhely//
* Amíg Ewangel bent pokrócokra rakja a fegyvereket addig kint egyre több óriás gyűl össze. Ezt az elf csak akkor veszi észre amikor a néhány pokrócba csomagolt kardal az ölében kilép a kovácsműhely ajtaján. A csomagot úgy osztotta, felezte, tette vette amíg végül képes volt egyedül is megemelni viszont így sikerült legalább öt-hat fordulásra valónyira szétosztania őket. Mindegyik csomagot jól összekötötte majd pedig egyel megindult kifele.
Az ajtóban megáll, csodálkozva néz fel az óriásokra.*
- Üdv. Ewangel vagyok. *mondja felfele fordítva a fejét majd célba veszi az egyik szekeret ahova először fel kellene másszon majd pedig letegye a fegyvereket tartalmazó csomagot végül pedig ismét lemásszon.*
- Én kihozom a fegyvereket a műhelyből a szekerekhez ti pedig feltennétek? *néz kérdőn, kérlelőn az óriásokra. Elvben csat talán egy percnyi munka az egész. Egy keveset ácsorog a neki nehéz csomaggal a szekér előtt hátha valamelyik közül megérti mire gondolt.*
2638. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-07 10:54:00
Üzenet elküldve: 2015-06-07 10:54:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó//
*Taitos vígan eszeget, amíg egy kalapos ember be nem lép a fogadóba, és akar mindenfélét. Leginkább annak a nagydarab törpének a nevében.
A Zöldfülű, nem találván Rilait mit tud mit tenni, megtörli kezét száját, és a pult mögé lép.*
-Szép napot Kalapos úr! Szabad a nevét?
*Kérdezi, miközben próbál a lehető leggyorsabban eligazodni az ismeretlen konyhaelrendezésben.*
-Egy apró pillanat! Sajnos nincs itt az illetékes, és én meg nem tudom hol a sör, de keresem.
*Mondja, és túrni kezdi az italosnak látszó területet, aztán amint megtalálja, egy jó két perc után diadalmasan emeli a pultra.*
-Na, akkor kettő lesz ugye?
*Kérdezi, és már szedi is elő a két poharat, amibe kitölt két jó adag italt, és átnyújtja.*
-Egészségedre, a poharat majd küldd vissza.
*Mondja, mert ha jól tudja a kovácsműhelynél vannak a törpék, aztán útjára engedi a megnyerő kalappal bíró idegent.*
~Remélem nem hazudott, bár két sörbe még nem halt bele senki.~
*Gondolja Taitos, mikor visszaül befejezni, amit elkezdett.*
*Taitos vígan eszeget, amíg egy kalapos ember be nem lép a fogadóba, és akar mindenfélét. Leginkább annak a nagydarab törpének a nevében.
A Zöldfülű, nem találván Rilait mit tud mit tenni, megtörli kezét száját, és a pult mögé lép.*
-Szép napot Kalapos úr! Szabad a nevét?
*Kérdezi, miközben próbál a lehető leggyorsabban eligazodni az ismeretlen konyhaelrendezésben.*
-Egy apró pillanat! Sajnos nincs itt az illetékes, és én meg nem tudom hol a sör, de keresem.
*Mondja, és túrni kezdi az italosnak látszó területet, aztán amint megtalálja, egy jó két perc után diadalmasan emeli a pultra.*
-Na, akkor kettő lesz ugye?
*Kérdezi, és már szedi is elő a két poharat, amibe kitölt két jó adag italt, és átnyújtja.*
-Egészségedre, a poharat majd küldd vissza.
*Mondja, mert ha jól tudja a kovácsműhelynél vannak a törpék, aztán útjára engedi a megnyerő kalappal bíró idegent.*
~Remélem nem hazudott, bár két sörbe még nem halt bele senki.~
*Gondolja Taitos, mikor visszaül befejezni, amit elkezdett.*
2637. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-07 10:41:51
Üzenet elküldve: 2015-06-07 10:41:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely - Fogadó//
- Na majd megnézheted, ha végeztek a Vashegy úrnőjével. Csak az orrodra ne koppintsanak a bámészkodásért. *Kacsint. Persze ennek elég kicsi a valószínűsége, ha nem tátott szájjal, csorgó nyállal, telibe és szemből bámészkodik az ember, no meg a füttyögést is mellőzi. Aki meg ennyire nem bír magával az igazán megérdemli azt a néhány pofont, hiszen szinte ő kéri, hogy adják.*
- Így van, így van. Ez a beszéd! Na akkor a legközelebbi koccintásig. *Biccent, aztán elsétál a fogadó felé. Épp csak egy kicsivel kerüli el a hely urát és ilyen-olyan célokra szerződtetett lányait, így épp csak a távozók után pillant mielőtt átvágna a teraszon és belépne a Tavernába. A helyiségbe belépve már nem siet annyira, hagy időt a bentieknek arra, hogy jól megnézzék az ajtó helyén át beszűrődő fénnyel a háta mögött, meg magának is, hogy megnézze a berendezést, meg ugye a kedves vendégeket, ha vannak. A pulthoz sétál, aztán ott felveszi a szokásos és jól bevált támaszkodó pózt, így várja meg, hogy valaki, mondjuk a kocsmáros vagy egy felszolgáló méltóztasson észrevenni őt.*
- Üdv! Hrothgaar már a szakállát is odaadná egy kupa jó barna sörért. No meg én is, de mégiscsak az ő számlájára lesz mind a kettő. *Mondja annak, aki a pult környékén kompetens személyként feltűnik, ha feltűnik valaki egyáltalán.*
- Szóval kettőt, kérem! *Ezt is hozzáteszi, mert mégiscsak városi ficsúrnak számít itt, azok meg ilyen mesterkélten illedelmes fajták.*
- Na majd megnézheted, ha végeztek a Vashegy úrnőjével. Csak az orrodra ne koppintsanak a bámészkodásért. *Kacsint. Persze ennek elég kicsi a valószínűsége, ha nem tátott szájjal, csorgó nyállal, telibe és szemből bámészkodik az ember, no meg a füttyögést is mellőzi. Aki meg ennyire nem bír magával az igazán megérdemli azt a néhány pofont, hiszen szinte ő kéri, hogy adják.*
- Így van, így van. Ez a beszéd! Na akkor a legközelebbi koccintásig. *Biccent, aztán elsétál a fogadó felé. Épp csak egy kicsivel kerüli el a hely urát és ilyen-olyan célokra szerződtetett lányait, így épp csak a távozók után pillant mielőtt átvágna a teraszon és belépne a Tavernába. A helyiségbe belépve már nem siet annyira, hagy időt a bentieknek arra, hogy jól megnézzék az ajtó helyén át beszűrődő fénnyel a háta mögött, meg magának is, hogy megnézze a berendezést, meg ugye a kedves vendégeket, ha vannak. A pulthoz sétál, aztán ott felveszi a szokásos és jól bevált támaszkodó pózt, így várja meg, hogy valaki, mondjuk a kocsmáros vagy egy felszolgáló méltóztasson észrevenni őt.*
- Üdv! Hrothgaar már a szakállát is odaadná egy kupa jó barna sörért. No meg én is, de mégiscsak az ő számlájára lesz mind a kettő. *Mondja annak, aki a pult környékén kompetens személyként feltűnik, ha feltűnik valaki egyáltalán.*
- Szóval kettőt, kérem! *Ezt is hozzáteszi, mert mégiscsak városi ficsúrnak számít itt, azok meg ilyen mesterkélten illedelmes fajták.*
2636. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-07 09:57:06
Üzenet elküldve: 2015-06-07 09:57:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
//Készülődés//
//Hrothgaar//
* Miután rekord idő alatt összeszedi minden cuccát odabent úgy érzi érdemes lenne kitekinteni a Kopasz Hegyre is, hátha valahol be tud segíteni, na meg amúgy is: az imént Gabrien karavánkísérésről szónokolt, így igen csekély az esélye annak, hogy Thargarodból indul ki majd az a szekértömeg - le a meredek lejtőn, ahol még egy embernek is egész napos program lenne fel/lemászni, nem még egy szekérnek. Tehát a maga felkészülése után egyből a dombra siet. Amennyiben a kapu nyitva vagyon, úgy csak kisétál, más esetben kibocsátást kér az őrségben lévőktől.
Útja ezúttal tisztázatlan egyelőre, hiszen túl sok a lehetőség. Ott van a kovácsműhely, onnan is biztosan ki kell pakolni, na meg a fogadó is fontos része a helynek, benne minden kellékkel és emberrel, ezeken kívül még itt-ott-amott-emitt, amerre csak néz mindenhol lát valamit. Házak, sátrak, kerítések és a többi. Valószínűleg nem fognak mindent vinni, csak a legfontosabbakat, de ezzel Morwon még nincs teljesen tisztában (na meg, ha itt tartunk, akkor azzal sincs teljesen tisztában, hogy elmennek-e tényleg, vagy csak elkísérnek valahova egy karavánt, aztán visszajönnek, vagy soha nem látják viszont a Vashegyet, vagy... Számos kérdés jut eszébe és mindegyikre választ akarna kapni, de tudja, hogy ez nem olyan egyszerű. A minimum feltétel, hogy találjon egy akármilyen szerzetet, akiről el tudja képzelni, hogy többet tud, mint ő. Ez a szerzet éppenséggel a kovácsműhelyből kijövő Vörösszakáll-kapitány, vagy inkább Vörösszakáll-kovácsmester.
Mindkettejüknek el kell fordítaniuk fejüket, hogy lássák a másikat, de valahogy csak megbirkóznak majd vele. *
- Üdvözlet, Hrothgaar. * Köszön először, s egyből a lényeges dolgokra tér. *
- Nem tudod mi folyik itt? Hallottam, hogy megyünk karavánozni, meg őrizni azokat, de hova megyünk? És visszajövünk? * Megvárja a válaszokat, majd ismét kérdez. *
- Kell segítség a pakolászásban?
//Hrothgaar//
* Miután rekord idő alatt összeszedi minden cuccát odabent úgy érzi érdemes lenne kitekinteni a Kopasz Hegyre is, hátha valahol be tud segíteni, na meg amúgy is: az imént Gabrien karavánkísérésről szónokolt, így igen csekély az esélye annak, hogy Thargarodból indul ki majd az a szekértömeg - le a meredek lejtőn, ahol még egy embernek is egész napos program lenne fel/lemászni, nem még egy szekérnek. Tehát a maga felkészülése után egyből a dombra siet. Amennyiben a kapu nyitva vagyon, úgy csak kisétál, más esetben kibocsátást kér az őrségben lévőktől.
Útja ezúttal tisztázatlan egyelőre, hiszen túl sok a lehetőség. Ott van a kovácsműhely, onnan is biztosan ki kell pakolni, na meg a fogadó is fontos része a helynek, benne minden kellékkel és emberrel, ezeken kívül még itt-ott-amott-emitt, amerre csak néz mindenhol lát valamit. Házak, sátrak, kerítések és a többi. Valószínűleg nem fognak mindent vinni, csak a legfontosabbakat, de ezzel Morwon még nincs teljesen tisztában (na meg, ha itt tartunk, akkor azzal sincs teljesen tisztában, hogy elmennek-e tényleg, vagy csak elkísérnek valahova egy karavánt, aztán visszajönnek, vagy soha nem látják viszont a Vashegyet, vagy... Számos kérdés jut eszébe és mindegyikre választ akarna kapni, de tudja, hogy ez nem olyan egyszerű. A minimum feltétel, hogy találjon egy akármilyen szerzetet, akiről el tudja képzelni, hogy többet tud, mint ő. Ez a szerzet éppenséggel a kovácsműhelyből kijövő Vörösszakáll-kapitány, vagy inkább Vörösszakáll-kovácsmester.
Mindkettejüknek el kell fordítaniuk fejüket, hogy lássák a másikat, de valahogy csak megbirkóznak majd vele. *
- Üdvözlet, Hrothgaar. * Köszön először, s egyből a lényeges dolgokra tér. *
- Nem tudod mi folyik itt? Hallottam, hogy megyünk karavánozni, meg őrizni azokat, de hova megyünk? És visszajövünk? * Megvárja a válaszokat, majd ismét kérdez. *
- Kell segítség a pakolászásban?
2635. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-07 01:13:28
Üzenet elküldve: 2015-06-07 01:13:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Fogadó//
* Őszinte halvány mosolyt küld a nőstény felé. Vagy túl fáradt vagy van valami közös bennük, a színükön kívül. S ahogy eddig elnézte a társaságot, meg lehet szükség lesz az egymáséra. *
- Nocsak! Mesélj! * fordul érdeklődve a vörös szemű felé. *
- Majd máskor. * teszi hozzá, mikor Kagan magához kéreti. Unottan turkálja az elé pakolt ételt, mindenki nyüzsög csak neki nincs dolga. Nem szeret tétlenkedni. Eszik még néhány falatot, aztán elköszönve a többiektől kilép a fogadóból. *
// Kint//
* Szemeit, arcába húzott csuklyával védi. A sátrak felé veszi az lépteit, majd irányt változtat. Tegnap este, Akheel a lovát kikötötte valahova a kapuhoz és szerencsétlen jószág azóta is, ott álldogál. Kijárna neki egy alapos patkolás, na meg neki egy jófajta nyereg.
Megtalálva Szélvészt, előbb megitatja majd, a kovácsműhely felé vezeti. Előtte azonban a fegyverraktárba megy s magához veszi Nariina fegyvereit. Valami nagydolog készülődik, mindenki pakol s rendezkedik, mint egy felbolydult hangyavár. Biztos túlfáradt és így nem tud józanul gondolkodni, ezért csomagolja egy ott heverő rongydarabba a tőröket, hogy biztos helyen legyenek nála addig, míg vissza nem kerülnek azok jogos tulajdonosához. Hóna alá csapja a kis csomagot, s kantáron vezetve lovát a kovácsműhelyhez megy. De odáig nem jut el, úgy tűnik, valahova készülnek, mert épp egy szekérre pakolnak fel a műhelyből. Fancsali képpel fordul vissza a sátrak felé, úgy látszik, neki most aludnia kell, ha tetszik, ha nem tetszik. *
// Sátrak //
* Mivel mindenkinek dolga van, üres sátorból annyi van, mint égen a csillag. Válogatni is tud és senkivel nem kell megküzdenie érte. Legalább ezzel nincs gond. A lovat kiköti valami árnyékosabb helyre, még mielőtt feldobná a patáit. Még egy vödör vizet is kerít neki. Kezd belejönni a felelős állattartó szerepbe. A bőrökön elnyúlva, hajtja álomra a fejét. *
~ Ha valaki akar valamit, majd megkeres. ~ * mostantól esze ágába sincs feladat után kajtatni, idővel bele tud szokni, az ingyen élésbe is. *
* Őszinte halvány mosolyt küld a nőstény felé. Vagy túl fáradt vagy van valami közös bennük, a színükön kívül. S ahogy eddig elnézte a társaságot, meg lehet szükség lesz az egymáséra. *
- Nocsak! Mesélj! * fordul érdeklődve a vörös szemű felé. *
- Majd máskor. * teszi hozzá, mikor Kagan magához kéreti. Unottan turkálja az elé pakolt ételt, mindenki nyüzsög csak neki nincs dolga. Nem szeret tétlenkedni. Eszik még néhány falatot, aztán elköszönve a többiektől kilép a fogadóból. *
// Kint//
* Szemeit, arcába húzott csuklyával védi. A sátrak felé veszi az lépteit, majd irányt változtat. Tegnap este, Akheel a lovát kikötötte valahova a kapuhoz és szerencsétlen jószág azóta is, ott álldogál. Kijárna neki egy alapos patkolás, na meg neki egy jófajta nyereg.
Megtalálva Szélvészt, előbb megitatja majd, a kovácsműhely felé vezeti. Előtte azonban a fegyverraktárba megy s magához veszi Nariina fegyvereit. Valami nagydolog készülődik, mindenki pakol s rendezkedik, mint egy felbolydult hangyavár. Biztos túlfáradt és így nem tud józanul gondolkodni, ezért csomagolja egy ott heverő rongydarabba a tőröket, hogy biztos helyen legyenek nála addig, míg vissza nem kerülnek azok jogos tulajdonosához. Hóna alá csapja a kis csomagot, s kantáron vezetve lovát a kovácsműhelyhez megy. De odáig nem jut el, úgy tűnik, valahova készülnek, mert épp egy szekérre pakolnak fel a műhelyből. Fancsali képpel fordul vissza a sátrak felé, úgy látszik, neki most aludnia kell, ha tetszik, ha nem tetszik. *
// Sátrak //
* Mivel mindenkinek dolga van, üres sátorból annyi van, mint égen a csillag. Válogatni is tud és senkivel nem kell megküzdenie érte. Legalább ezzel nincs gond. A lovat kiköti valami árnyékosabb helyre, még mielőtt feldobná a patáit. Még egy vödör vizet is kerít neki. Kezd belejönni a felelős állattartó szerepbe. A bőrökön elnyúlva, hajtja álomra a fejét. *
~ Ha valaki akar valamit, majd megkeres. ~ * mostantól esze ágába sincs feladat után kajtatni, idővel bele tud szokni, az ingyen élésbe is. *
2634. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-07 00:11:41
Üzenet elküldve: 2015-06-07 00:11:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös Vércsék- Kint a lovaknál Riqékre várva//
*Amint Riqék távoznak ő is idejét látja, hogy a dolgát végezze, ezen felül adódik egy kis ideje arra, hogy szemügyre vegye a környéket. Ahogy látta Svir is megindult egy kis felfedező útra, így a lovakkal együtt szépen megindulő is. Először is víz kell, utána hagyja az állatokat pihenni. Ha végzett akkor már nyugodtan ballaghat ő is tovább. Sokáig most nem is kell kutakodnia, hamar megtalálja a helyet, így a paripákat ki is kötve pillant újból körbe. Egyedül maradni egy olyan helyen, ahol senkit sem ismer nem egészen üdítő, de majd csak feltalálja magát. Bár messzire nem áll szándékában elkóricálni, azért nem árt az állatokra odafigyelni. Riq biztos nem hozná őket olyan helyre, ahol valami igazán veszélyes leselkedik rájuk, de tolvajok mindenhol leselkedhetnek. Ezt tökéletesen jól tudja, ha pedig valami történik a hátasokkal azt nehezen ússza meg szárazon. Pár méternyit előre is halad, kicsit felmérni a közvetlen környezetet, majd nemes egyszerűséggel huppan is a földre, hogy kifújja az izgalmakat.*
~Vajon Morf boldogul? Egek, de hiányzik.~
*Húzza el a száját, s szemeit lehunyva dől kissé hátrébb, kezeivel megtámasztva magát. Valóban hiányzik neki a férfi, de az már előny, hogy külön-külön is csak elboldogulnak. Legalábbis részéről bízik abba, hogy kedvesének sem okozhat nagy gondot a feladat, amivel Vörös Vezérük megbízta. De kár lenne tagadnia, hogy nem kínozza a hiány, amit a külön töltött idő okoz. Azért viszont hálás Riqnek, hogy magával hozta, s nem otthona magányában, vagy a nemrég bemutatott rejtekhelyen kell aggódnia kedveséért. Hiába nincs most eget rengetően nagy feladata, de legalább el van látva valamivel, s nem kell folyamatosan azon agyalnia, hogy mi lehet Morfal, jól van e, mikor láthatja újra.
Halk sóhajjal mosolyodik el a gondolatra, hogy nem is olyan rég még milyen badarságnak tartotta, hogy egyszer talán valaki képes lesz ennyire megbolondítani, most meg az okoz neki fejfájást, hogy minden porcikája sóvárog a férfi után. Hát épp ezért kell, hogy kicsit kikapcsolja elméjét, most máshová kell koncentrálnia, így inkább fel is pattan, s ismét visszaballag a lovak mellé. Amíg azok jóízűen frissülnek fel a víztől addig, erre a kis időre leszerszámozza őket. Hát szerencsétleneknek mégis könnyebb lesz így addig, amíg Riqék vissza nem térnek.*
*Amint Riqék távoznak ő is idejét látja, hogy a dolgát végezze, ezen felül adódik egy kis ideje arra, hogy szemügyre vegye a környéket. Ahogy látta Svir is megindult egy kis felfedező útra, így a lovakkal együtt szépen megindulő is. Először is víz kell, utána hagyja az állatokat pihenni. Ha végzett akkor már nyugodtan ballaghat ő is tovább. Sokáig most nem is kell kutakodnia, hamar megtalálja a helyet, így a paripákat ki is kötve pillant újból körbe. Egyedül maradni egy olyan helyen, ahol senkit sem ismer nem egészen üdítő, de majd csak feltalálja magát. Bár messzire nem áll szándékában elkóricálni, azért nem árt az állatokra odafigyelni. Riq biztos nem hozná őket olyan helyre, ahol valami igazán veszélyes leselkedik rájuk, de tolvajok mindenhol leselkedhetnek. Ezt tökéletesen jól tudja, ha pedig valami történik a hátasokkal azt nehezen ússza meg szárazon. Pár méternyit előre is halad, kicsit felmérni a közvetlen környezetet, majd nemes egyszerűséggel huppan is a földre, hogy kifújja az izgalmakat.*
~Vajon Morf boldogul? Egek, de hiányzik.~
*Húzza el a száját, s szemeit lehunyva dől kissé hátrébb, kezeivel megtámasztva magát. Valóban hiányzik neki a férfi, de az már előny, hogy külön-külön is csak elboldogulnak. Legalábbis részéről bízik abba, hogy kedvesének sem okozhat nagy gondot a feladat, amivel Vörös Vezérük megbízta. De kár lenne tagadnia, hogy nem kínozza a hiány, amit a külön töltött idő okoz. Azért viszont hálás Riqnek, hogy magával hozta, s nem otthona magányában, vagy a nemrég bemutatott rejtekhelyen kell aggódnia kedveséért. Hiába nincs most eget rengetően nagy feladata, de legalább el van látva valamivel, s nem kell folyamatosan azon agyalnia, hogy mi lehet Morfal, jól van e, mikor láthatja újra.
Halk sóhajjal mosolyodik el a gondolatra, hogy nem is olyan rég még milyen badarságnak tartotta, hogy egyszer talán valaki képes lesz ennyire megbolondítani, most meg az okoz neki fejfájást, hogy minden porcikája sóvárog a férfi után. Hát épp ezért kell, hogy kicsit kikapcsolja elméjét, most máshová kell koncentrálnia, így inkább fel is pattan, s ismét visszaballag a lovak mellé. Amíg azok jóízűen frissülnek fel a víztől addig, erre a kis időre leszerszámozza őket. Hát szerencsétleneknek mégis könnyebb lesz így addig, amíg Riqék vissza nem térnek.*
2633. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-06 23:37:02
Üzenet elküldve: 2015-06-06 23:37:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Készülődés: Ispotály //
// Lia, Chiari, Ryrin, Aletai és Ethea //
*Nincsen oka csalódottnak lenni, mert nem is állt másként a szemét érintő kérdéshez, minthogy búcsút mondhat a világának. Bármi más, ami ezen felül történhetett volna csak jobb irányba terelhetné el az állapotot, de az a fajta gondolkodás, amit Khan a magáévá tett zsoldosévei alatt most (is) hozzásegítik, hogy ne tekintse többnek a dolgot annál, mint ami valójában. Járulékos veszteség. Ugyanolyan feláldozható, mennyiségileg is kifejezhető érték mint egész személye. Remek példájául szolgálhat ennek az alkimisták tudománya. A misztériumot magasabb szinten művelők évszázadok óta kutatják a tökéletes anyag elkészítésének módját. Ahány égtáj, legalább annyi elnevezése is van, legtöbben mégis a Bölcsek Köveként ismerik, ez a legközkeletűbb, amit pór és úr is ismerhet. De legyen bármily csodás erejű is az ezernyi história szerint, anyag csak. Az elmélet szerint leírható komponensekkel. Mint az emberek, elfek, törpék vagy orkok. Az emberkísérletek persze tilosak és szentségtelennek is számít, aki fejét erre adja, de az esszenciáján nem változtat: minden lanawini teremtmény lebontható olyan alkotóelemekre, amelyek szerencsés „konstellációjának” eredményeiként létezhetnek.*
~ Ettől a gombától frusztráló gondolatai támadnak az embernek. ~
*A zsoldos szeretné felróni ezt valamilyen herba mellékhatásaként, de az igazság (hogy szomorú-e vagy sem) az, hogy elég régóta mozog már ebben a „szakmában” és ez idővel kérlelhetetlenül is megmutatkozik. Megint hálás lehetne, hogy Lia megtartja a realitás talaján és nem fékét veszteni gondolatait.*
- Őszintén tudni szeretnéd? - *Az emberek gyakorta kívánják azt, bár beleláthatnának valaki más fejébe, ha megértenék legféltettebb gondolataikat és éreznék, amit egy adott pillanatban az a másik. A zöldszemű valamiért úgy véli, hogy a gyógyító „kívánsága” felerészt igaz-őszinte csak, s ha valóban bepillantást nyerhetne abba a koponyába (képletesen természetesen), sikoltva hátrálna ki az első szembejövő rémképtől.
Az arcon csattanó csók széles vigyorra futtatja ajkait, még ép szemét is lehunyja mellé, hogy még inkább úgy fessen mint egy ördögszülte kölyök, aki csak elérte a célját. Éppen passzol ehhez a kifejezéshez a hírhedettségi kérdésre adható válasz.*
- Hétpróbás gazember hírében állok számos helyütt, de azt hiába kérdeznél bárkit is, más és más néven vélnek ismerni. - *Ez nagyjából azt jelenti, hogy a történet éppoly könnyen lehet igaz, mint kitaláció is. A zsoldos nem segédkezik abban, hogy a személye körül kelt rébuszok feloldásához tippeket adjon.
A nyúzókést visszapörgeti tokjába, miután Chiari szavára hallgatva Lia ezt „parancsba” adja neki. Ezek után aztán senki ne szólja meg, hogy nem képes utasításokat követni!*
~ A hadsereg engedelmes kutyája. ~
- Jó ötlet, ha van tartalékban néhány fegyver amit nem olyan könnyű megtalálni, ha esetleg rajtunk ütnének. - *Veszi tudomásul elismeréssel Chiari megjegyzését.
A ládákkal is azok tartalma szerint bánik: amelyekbe üvegcséket és fiolákat pakoltak, kellő körültekintéssel helyezi fel a szekérre és rögzíti is azokat a megfelelő módon. Nem fogja őket mindenütt kikövezett út várni, sőt! Mivel időközben a füvészeknek újabb ötletük támad, Khan maga cselekszik az ügyben és kerít szalmát. Elégedettséggel nyugtázza a beszerzés alatt, hogy másutt is serényen folyik a készülődés, nem csak az Ispotályban. Visszatértekor Ryrin épp valami aprólábúnak gügyög, és valamivel a félszemű visszatérte után kisebbfajta riadalom is kél a gyógysátorban. A férfi, akit a Hrallhban Ewangel a „Kedvesének” nevezett egy ájult nőt hoz ellátásra. A ziláltan heverő hajzat mögött csak akkor ismeri fel Etheát, amikor lefektetik őt. Lia és Chiari is megmutatják aztán, hogy a körletben miért ők a főnökök. Az eddig akár még kérésnek is hazudható utasítások egyhamar levetkőzik félreérthetőségüket és éles helyzetben megmutatják valós arcukat.*
- Igenis!
~ Ennyit a kenyérre kenhető orvosainkról. ~
*A piros ládát kérték, a piros ládát is kaparja elő a szekérről, akárhová került is korábban. Úgy van vele, hogy Ryrinnel majd visszarendezteti, ha végeztek mindennel és nincs már szükség abból semmire.*
- Mi történt vele? - *A kérdése ugyan egyszerű, de sokféleképp válaszolható meg. Hol találtak Etheára, mióta lehet ilyen állapotban, a sérülés alapján baleset vagy másik fél által okozott sebről van-e szó? Csak néhány ezek közül.*
// Lia, Chiari, Ryrin, Aletai és Ethea //
*Nincsen oka csalódottnak lenni, mert nem is állt másként a szemét érintő kérdéshez, minthogy búcsút mondhat a világának. Bármi más, ami ezen felül történhetett volna csak jobb irányba terelhetné el az állapotot, de az a fajta gondolkodás, amit Khan a magáévá tett zsoldosévei alatt most (is) hozzásegítik, hogy ne tekintse többnek a dolgot annál, mint ami valójában. Járulékos veszteség. Ugyanolyan feláldozható, mennyiségileg is kifejezhető érték mint egész személye. Remek példájául szolgálhat ennek az alkimisták tudománya. A misztériumot magasabb szinten művelők évszázadok óta kutatják a tökéletes anyag elkészítésének módját. Ahány égtáj, legalább annyi elnevezése is van, legtöbben mégis a Bölcsek Köveként ismerik, ez a legközkeletűbb, amit pór és úr is ismerhet. De legyen bármily csodás erejű is az ezernyi história szerint, anyag csak. Az elmélet szerint leírható komponensekkel. Mint az emberek, elfek, törpék vagy orkok. Az emberkísérletek persze tilosak és szentségtelennek is számít, aki fejét erre adja, de az esszenciáján nem változtat: minden lanawini teremtmény lebontható olyan alkotóelemekre, amelyek szerencsés „konstellációjának” eredményeiként létezhetnek.*
~ Ettől a gombától frusztráló gondolatai támadnak az embernek. ~
*A zsoldos szeretné felróni ezt valamilyen herba mellékhatásaként, de az igazság (hogy szomorú-e vagy sem) az, hogy elég régóta mozog már ebben a „szakmában” és ez idővel kérlelhetetlenül is megmutatkozik. Megint hálás lehetne, hogy Lia megtartja a realitás talaján és nem fékét veszteni gondolatait.*
- Őszintén tudni szeretnéd? - *Az emberek gyakorta kívánják azt, bár beleláthatnának valaki más fejébe, ha megértenék legféltettebb gondolataikat és éreznék, amit egy adott pillanatban az a másik. A zöldszemű valamiért úgy véli, hogy a gyógyító „kívánsága” felerészt igaz-őszinte csak, s ha valóban bepillantást nyerhetne abba a koponyába (képletesen természetesen), sikoltva hátrálna ki az első szembejövő rémképtől.
Az arcon csattanó csók széles vigyorra futtatja ajkait, még ép szemét is lehunyja mellé, hogy még inkább úgy fessen mint egy ördögszülte kölyök, aki csak elérte a célját. Éppen passzol ehhez a kifejezéshez a hírhedettségi kérdésre adható válasz.*
- Hétpróbás gazember hírében állok számos helyütt, de azt hiába kérdeznél bárkit is, más és más néven vélnek ismerni. - *Ez nagyjából azt jelenti, hogy a történet éppoly könnyen lehet igaz, mint kitaláció is. A zsoldos nem segédkezik abban, hogy a személye körül kelt rébuszok feloldásához tippeket adjon.
A nyúzókést visszapörgeti tokjába, miután Chiari szavára hallgatva Lia ezt „parancsba” adja neki. Ezek után aztán senki ne szólja meg, hogy nem képes utasításokat követni!*
~ A hadsereg engedelmes kutyája. ~
- Jó ötlet, ha van tartalékban néhány fegyver amit nem olyan könnyű megtalálni, ha esetleg rajtunk ütnének. - *Veszi tudomásul elismeréssel Chiari megjegyzését.
A ládákkal is azok tartalma szerint bánik: amelyekbe üvegcséket és fiolákat pakoltak, kellő körültekintéssel helyezi fel a szekérre és rögzíti is azokat a megfelelő módon. Nem fogja őket mindenütt kikövezett út várni, sőt! Mivel időközben a füvészeknek újabb ötletük támad, Khan maga cselekszik az ügyben és kerít szalmát. Elégedettséggel nyugtázza a beszerzés alatt, hogy másutt is serényen folyik a készülődés, nem csak az Ispotályban. Visszatértekor Ryrin épp valami aprólábúnak gügyög, és valamivel a félszemű visszatérte után kisebbfajta riadalom is kél a gyógysátorban. A férfi, akit a Hrallhban Ewangel a „Kedvesének” nevezett egy ájult nőt hoz ellátásra. A ziláltan heverő hajzat mögött csak akkor ismeri fel Etheát, amikor lefektetik őt. Lia és Chiari is megmutatják aztán, hogy a körletben miért ők a főnökök. Az eddig akár még kérésnek is hazudható utasítások egyhamar levetkőzik félreérthetőségüket és éles helyzetben megmutatják valós arcukat.*
- Igenis!
~ Ennyit a kenyérre kenhető orvosainkról. ~
*A piros ládát kérték, a piros ládát is kaparja elő a szekérről, akárhová került is korábban. Úgy van vele, hogy Ryrinnel majd visszarendezteti, ha végeztek mindennel és nincs már szükség abból semmire.*
- Mi történt vele? - *A kérdése ugyan egyszerű, de sokféleképp válaszolható meg. Hol találtak Etheára, mióta lehet ilyen állapotban, a sérülés alapján baleset vagy másik fél által okozott sebről van-e szó? Csak néhány ezek közül.*
2632. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-06 22:31:34
Üzenet elküldve: 2015-06-06 22:31:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó, majd odakinn//
//Rilai, Kagan, Medliel, Eriel//
*Így hát, mit van mit tenni, amint ehető hőmérsékletbe kapcsol a leves, azonnal befalatozza arcába. Hiába, sok minden fárasztót csinált - szaladgálás a napon, vízhordás, meg hát, az ágytorna sem a legkevesebb energiával járó művelet az ember életében. Ahogy Medliel is megszólal, kivételesen nem is húzza fel magát a nőstény szavain. Csak felnéz a hamizásból, a sötételfre kacsint és elmosolyodik.*
- El se tudod képzelni mit hagytál ki.
*Amolyan nők között elejtett megjegyzés ez, és ha Med veszi a poént, akkor aztán még egy remek beszédtéma, vagy akár közös pont is kialakulhat kettejük életében. Nem mintha eddig nem lett volna - de valahogy az, hogy tépték egymást Kagan kegyeiért kissé elhanyagolható szempontnak tűnhet. Amikor a nagy ember megérkezik, és magához inti, azért még biccent egyet Rilainak, megköszönvén az ételt, meg Mednek is villant egy cinkos mosolyt, aztán távozik a Vezér társaságában. Odakint aztán a tűző nap elől újra arcába húzza a csuklyát és az érkező szerzetre pillant bíborszín szemeivel. Szagra furcsa, kinézetre furcsa.*
~Tündér ez, vagy kutya legyek.~
*De hát most az van, hogy Nariina jön-megy és szó nélkül követi Kagant, amerre az megy.*
//Rilai, Kagan, Medliel, Eriel//
*Így hát, mit van mit tenni, amint ehető hőmérsékletbe kapcsol a leves, azonnal befalatozza arcába. Hiába, sok minden fárasztót csinált - szaladgálás a napon, vízhordás, meg hát, az ágytorna sem a legkevesebb energiával járó művelet az ember életében. Ahogy Medliel is megszólal, kivételesen nem is húzza fel magát a nőstény szavain. Csak felnéz a hamizásból, a sötételfre kacsint és elmosolyodik.*
- El se tudod képzelni mit hagytál ki.
*Amolyan nők között elejtett megjegyzés ez, és ha Med veszi a poént, akkor aztán még egy remek beszédtéma, vagy akár közös pont is kialakulhat kettejük életében. Nem mintha eddig nem lett volna - de valahogy az, hogy tépték egymást Kagan kegyeiért kissé elhanyagolható szempontnak tűnhet. Amikor a nagy ember megérkezik, és magához inti, azért még biccent egyet Rilainak, megköszönvén az ételt, meg Mednek is villant egy cinkos mosolyt, aztán távozik a Vezér társaságában. Odakint aztán a tűző nap elől újra arcába húzza a csuklyát és az érkező szerzetre pillant bíborszín szemeivel. Szagra furcsa, kinézetre furcsa.*
~Tündér ez, vagy kutya legyek.~
*De hát most az van, hogy Nariina jön-megy és szó nélkül követi Kagant, amerre az megy.*
2631. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-06 20:41:30
Üzenet elküldve: 2015-06-06 20:41:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Azilnak nem kellene, hogy komoly gondjába kerüljön a műhelybe való bejutás. Ha nem is az ő magasságukra tervezték, azt hozzá kell tenni, hogy nem is csak a törpékére. A lényeg, hogy nem kell kétrét görnyednie a segítségnyújtás alkalmával.*
- Költözünk Azil. Még nem tudom hová. Ami biztos, össze kell pakolnunk, és délben gyűlés lesz a csarnokban. Ott fog kiderülni minden.
*Ennyivel tudja csak kisegíteni az óriást, hisz maga sem tud egy szemernyivel sem többet ennél. Eztán meghallgatja a férfi beszámolóját a Vörös Vezérről, és szkeptikusan kuncog a végén.*
- Egy asszony, aki "vezérnek" hívatja magát? Hehh... Ezt megnézném.
*Halk kuncogás tör fel a törpéből és megcsóválja a fejét mellé.*
- A vöröskék amúgy is a gyengéim, hehe... Na mindegy.
*Nyújtózik egyet mielőtt folytatná és ezúttal rátérne az evés-ivás témájára.*
- Biz igaz, csak az ökör iszik magában. Egy kis pohárka sörtől nem lesz bajunk, sőt! Megment a kiszáradástól! A lényeg, hogy a fogadóban találod azt a sört. Tégy meg egy szívességet, és hozz egy kupával nekem is. Írasd a magadét is a nevemhez. Én addig elintézek valamit.
*Ha a férfi megfogadná Hrothgaar tanácsát és elmenne sörért, akkor ez alatt az idő alatt Hrothgaar beslattyog a műhelybe. A bent lévő Ewangel pedig úgy látszik épp végzett.*
- Kész is? Nagyszerű. Kösd össze, kérlek és mehetnek fel a szekérre. Elbírod?
*Kérdezi az elf lánytól. Ha segítségre szorulna a cipelésben, akkor Hrothgaar int neki, hogy hagyja csak nyugodtan, majd ő kiviszi a "csomagokat". Ha viszont nem szorul segítségre Ewangel, akkor annál jobb. Hrothgaar odabent maga is a szekrényhez ballag. Először a könnyű vérteket szedi le. Nem túl sok, csupán pár bőrvért. Ezután a láncingek következnek. A magáét külön teszi, hisz az utazás során minden bizonnyal ez lesz rajta. A könnyűvérteket, és a hozzájuk tartozó alkar- és lábszárvédőket összefogja és egy kiterített pokrócba göngyöli őket, úgy viszi ki mindet a szekérre.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.06 20:42:07
*Azilnak nem kellene, hogy komoly gondjába kerüljön a műhelybe való bejutás. Ha nem is az ő magasságukra tervezték, azt hozzá kell tenni, hogy nem is csak a törpékére. A lényeg, hogy nem kell kétrét görnyednie a segítségnyújtás alkalmával.*
- Költözünk Azil. Még nem tudom hová. Ami biztos, össze kell pakolnunk, és délben gyűlés lesz a csarnokban. Ott fog kiderülni minden.
*Ennyivel tudja csak kisegíteni az óriást, hisz maga sem tud egy szemernyivel sem többet ennél. Eztán meghallgatja a férfi beszámolóját a Vörös Vezérről, és szkeptikusan kuncog a végén.*
- Egy asszony, aki "vezérnek" hívatja magát? Hehh... Ezt megnézném.
*Halk kuncogás tör fel a törpéből és megcsóválja a fejét mellé.*
- A vöröskék amúgy is a gyengéim, hehe... Na mindegy.
*Nyújtózik egyet mielőtt folytatná és ezúttal rátérne az evés-ivás témájára.*
- Biz igaz, csak az ökör iszik magában. Egy kis pohárka sörtől nem lesz bajunk, sőt! Megment a kiszáradástól! A lényeg, hogy a fogadóban találod azt a sört. Tégy meg egy szívességet, és hozz egy kupával nekem is. Írasd a magadét is a nevemhez. Én addig elintézek valamit.
*Ha a férfi megfogadná Hrothgaar tanácsát és elmenne sörért, akkor ez alatt az idő alatt Hrothgaar beslattyog a műhelybe. A bent lévő Ewangel pedig úgy látszik épp végzett.*
- Kész is? Nagyszerű. Kösd össze, kérlek és mehetnek fel a szekérre. Elbírod?
*Kérdezi az elf lánytól. Ha segítségre szorulna a cipelésben, akkor Hrothgaar int neki, hogy hagyja csak nyugodtan, majd ő kiviszi a "csomagokat". Ha viszont nem szorul segítségre Ewangel, akkor annál jobb. Hrothgaar odabent maga is a szekrényhez ballag. Először a könnyű vérteket szedi le. Nem túl sok, csupán pár bőrvért. Ezután a láncingek következnek. A magáét külön teszi, hisz az utazás során minden bizonnyal ez lesz rajta. A könnyűvérteket, és a hozzájuk tartozó alkar- és lábszárvédőket összefogja és egy kiterített pokrócba göngyöli őket, úgy viszi ki mindet a szekérre.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.06 20:42:07
2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-06 20:34:21
Üzenet elküldve: 2015-06-06 20:34:21
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Kovácsműhely //
* Szerencséje van, elsőre sikerült rátalálnia Hrothgaarra. Amint a törpe bemutatkozik az elf is egy lélegzetvételnyi szünetben odaszúrja.*
- Én pedig Ewangel vagyok törpe uram. *és aprót fejet is hajt előtte az ismerkedés örömére. Később figyelmesen nézi a kulcsot és a törpe utasításait.*
- Rendben, értettem. *mondja és átveszi a kulcsot a vöröstől. Figyel rá, hogy nehogy elkeverje a többivel, egészen az említett szekrényig azt az egy kulcsot fogja majd illeszti is a zárba, elforgatja és benne hagyja az ajtóban.
Ezzel meg is volna, már csak a pokrócokat kell összeilleszteni a fegyverekkel. Akkor most mit is akartak? talán, hogy a kardokat külön csomagolja egy pokrócba, a lándzsákat egy másikba és így tovább. Az íjakkal problémás lesz ez a bepokrócozás de lehet, hogy addigra újabb utasítást kap. Néhány röpke perc alatt két pokrócba csomagol jó néhány fegyvert majd a talán utána érkező törpétől aki a vérteket akarta elpakolni megkérdezi.*
- Így gondoltad? *tekintetét Hrothgaarra emeli és készen áll arra, hogy a kardokat teljesen lefedje és akár ki is vigye a szekérhez.*
* Szerencséje van, elsőre sikerült rátalálnia Hrothgaarra. Amint a törpe bemutatkozik az elf is egy lélegzetvételnyi szünetben odaszúrja.*
- Én pedig Ewangel vagyok törpe uram. *és aprót fejet is hajt előtte az ismerkedés örömére. Később figyelmesen nézi a kulcsot és a törpe utasításait.*
- Rendben, értettem. *mondja és átveszi a kulcsot a vöröstől. Figyel rá, hogy nehogy elkeverje a többivel, egészen az említett szekrényig azt az egy kulcsot fogja majd illeszti is a zárba, elforgatja és benne hagyja az ajtóban.
Ezzel meg is volna, már csak a pokrócokat kell összeilleszteni a fegyverekkel. Akkor most mit is akartak? talán, hogy a kardokat külön csomagolja egy pokrócba, a lándzsákat egy másikba és így tovább. Az íjakkal problémás lesz ez a bepokrócozás de lehet, hogy addigra újabb utasítást kap. Néhány röpke perc alatt két pokrócba csomagol jó néhány fegyvert majd a talán utána érkező törpétől aki a vérteket akarta elpakolni megkérdezi.*
- Így gondoltad? *tekintetét Hrothgaarra emeli és készen áll arra, hogy a kardokat teljesen lefedje és akár ki is vigye a szekérhez.*
2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-06 20:06:08
Üzenet elküldve: 2015-06-06 20:06:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Leltározás, Azil //
*A feladatuk most már tisztázódott Trodd előtt. Azt hogy mégis miért kell összeszámolni a jószágokat és a termékeket azt nem tudja csak annyit, hogy össze kell. Ez pedig neki elég. Az óriást elhívja egy törp úgyhogy az állatok összeterelése Trodd-ra hárul.*
-Rendben.
*Azokhoz ért úgyhogy nem lesz itt semmi baj. Trodd ahogy megbeszélték össze is tereli a jószágokat, hogy meg lehessen őket számolni. Bár ő maga nem tud számolni, de úgy gondolja, hogy az óriás mire végez addigra megérkezik. Az állatokkal hamar megtalálja a közös hangot és megtudja melyikre kell jobban figyelni és melyik a megbízhatóbb.*
*A feladatuk most már tisztázódott Trodd előtt. Azt hogy mégis miért kell összeszámolni a jószágokat és a termékeket azt nem tudja csak annyit, hogy össze kell. Ez pedig neki elég. Az óriást elhívja egy törp úgyhogy az állatok összeterelése Trodd-ra hárul.*
-Rendben.
*Azokhoz ért úgyhogy nem lesz itt semmi baj. Trodd ahogy megbeszélték össze is tereli a jószágokat, hogy meg lehessen őket számolni. Bár ő maga nem tud számolni, de úgy gondolja, hogy az óriás mire végez addigra megérkezik. Az állatokkal hamar megtalálja a közös hangot és megtudja melyikre kell jobban figyelni és melyik a megbízhatóbb.*
2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-06 19:45:31
Üzenet elküldve: 2015-06-06 19:45:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
- Köszönöm! Tudod sokat…*itt egy kicsit elgondolkozik azon, hogy mi a fészkes fenét lehet egy kalappal csinálni, hogy az jó karban maradjon, aztán végül csak kibök valamit*…szóval sokat hordom. *Ez akár röhejesnek is tűnhet, de aki csak egy kicsit is ismeri a közmondásokat és még csak a fejére sem ejtették akkor, amikor a világra jött, az tudhatja, hogy az egyszerű sokszor nagyszerű is. *
- Legfeljebb kipróbáljuk, milyen messziről lőhetem seggbe a lazsálókat az új íjammal. *Kacsint. Itt viszont már tényleg csak tréfál, esze ágában sincs lövöldözésbe, azaz a méregdrága mérgezett nyílvesszőinek pazarlásába kezdeni.*
- Hogy egészen pontosan kicsoda az a Vörös Vezér, arra én is baromira kíváncsi vagyok. Tudod, csak a minap szegődtem el a szolgálatába és nagyon titokzatos egy vörös nőszemély. Folyton köpenyben meg csuklyában közlekedik, nehogy valaki meglesse a haját vagy a formás hátsóját. *Ezt válaszolja a törpének. A többire csak bólint, ha dolog van, menjen csak, ő igazán nem szeretne senkit sem feltartani a helyiek közül, főleg ilyenkor nem. Nem sétál arrébb azon nyomban ahogy társaság nélkül marad, a kocsi mellett várja meg, hogy a törpék thánja visszatérjen oda. Közben a rakodók erőlködését figyeli és magában örül annak, hogy őt csak igen ritkán fogják ilyen izzasztó munkára. Hiába, mégiscsak egy szószátyár kalandorról van szó, ha róla beszélünk. Visszatértekor Hrothgaar lazán a kocsi oldalának dőlve találhatja Svirt.*
- Így délelőtt? *Kérdi csodálkozó ábrázattal. A csodálkozás egy pillanat múlva már helyeslő vigyorba fordul át.*
- Te vagy az én törpém! *Felnevet.*
- Nos, ha meg akarom kóstolni, akkor még dél előtt kell a pulthoz érnem. Ugyanakkor csak az ökör iszik magában, sajnálnálak itt hagyni, szomjan. De azért csak mondd, hogy hol találom azt a csapot, amiből az a híres barna sör folyik. *Egyelőre nyitva hagyja mindkét lehetőséget, most az egyszer jól meggondolja a sörivás dolgát, számba veszi a lehetőségeket. Ha egy törpe ajánlja, akkor legalább jónak kell lennie annak a sörnek, legfeljebb a lehető legjobbnak, de ki tudja mit szól majd hozzá a Vörös Vezér, meg aztán úgy sem szeretne ébredni, hogy már rágyújtották a kocsmát a távozók, vagy ami még rosszabb: üres erszénnyel.*
- Köszönöm! Tudod sokat…*itt egy kicsit elgondolkozik azon, hogy mi a fészkes fenét lehet egy kalappal csinálni, hogy az jó karban maradjon, aztán végül csak kibök valamit*…szóval sokat hordom. *Ez akár röhejesnek is tűnhet, de aki csak egy kicsit is ismeri a közmondásokat és még csak a fejére sem ejtették akkor, amikor a világra jött, az tudhatja, hogy az egyszerű sokszor nagyszerű is. *
- Legfeljebb kipróbáljuk, milyen messziről lőhetem seggbe a lazsálókat az új íjammal. *Kacsint. Itt viszont már tényleg csak tréfál, esze ágában sincs lövöldözésbe, azaz a méregdrága mérgezett nyílvesszőinek pazarlásába kezdeni.*
- Hogy egészen pontosan kicsoda az a Vörös Vezér, arra én is baromira kíváncsi vagyok. Tudod, csak a minap szegődtem el a szolgálatába és nagyon titokzatos egy vörös nőszemély. Folyton köpenyben meg csuklyában közlekedik, nehogy valaki meglesse a haját vagy a formás hátsóját. *Ezt válaszolja a törpének. A többire csak bólint, ha dolog van, menjen csak, ő igazán nem szeretne senkit sem feltartani a helyiek közül, főleg ilyenkor nem. Nem sétál arrébb azon nyomban ahogy társaság nélkül marad, a kocsi mellett várja meg, hogy a törpék thánja visszatérjen oda. Közben a rakodók erőlködését figyeli és magában örül annak, hogy őt csak igen ritkán fogják ilyen izzasztó munkára. Hiába, mégiscsak egy szószátyár kalandorról van szó, ha róla beszélünk. Visszatértekor Hrothgaar lazán a kocsi oldalának dőlve találhatja Svirt.*
- Így délelőtt? *Kérdi csodálkozó ábrázattal. A csodálkozás egy pillanat múlva már helyeslő vigyorba fordul át.*
- Te vagy az én törpém! *Felnevet.*
- Nos, ha meg akarom kóstolni, akkor még dél előtt kell a pulthoz érnem. Ugyanakkor csak az ökör iszik magában, sajnálnálak itt hagyni, szomjan. De azért csak mondd, hogy hol találom azt a csapot, amiből az a híres barna sör folyik. *Egyelőre nyitva hagyja mindkét lehetőséget, most az egyszer jól meggondolja a sörivás dolgát, számba veszi a lehetőségeket. Ha egy törpe ajánlja, akkor legalább jónak kell lennie annak a sörnek, legfeljebb a lehető legjobbnak, de ki tudja mit szól majd hozzá a Vörös Vezér, meg aztán úgy sem szeretne ébredni, hogy már rágyújtották a kocsmát a távozók, vagy ami még rosszabb: üres erszénnyel.*
2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-06 18:03:28
Üzenet elküldve: 2015-06-06 18:03:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Készülődés – Ispotály//
//Khan, Chiari és Ryrin, majd Aletai is, és Ethea//
* Első sorban azokat a növényeket és szereket mutatja meg Ryrinnek, amik a harctéren jönnek jól. Persze ezt majd alaposabban is át fogják venni, mert ez amolyan csak futtában mutogatás volt. Ezen porok, kenőcsök, főzetek lesznek leginkább egy-egy csomag alkotóelemei. Arra az esetre is, ha valami nagyon nem stimmelne és ő nincs a közelben, hogy segítsen. Közben pedig összébb pakolnak, ő beszél Tanriellel, Ryrin pedig a kicsivel áll le játszani. Ena az egyetlen gyermek a törzsben, azonkívül egyik lábán és kezén nem öt, hanem hat-hat ujjacskája van. Barnásabb bőrű és sötétbarna hajú, mint az anyja, szemei viszont hitetetlenül kékek, amikkel most rácsodálkozik a hozzá beszélő lovagra. Ajak berregve válaszolgat is neki serényen, csak győzze Ryrin végighallgatni Ena mondandóját a világ fontos dolgairól, amiket most fedezett fel. Hat ujjú kezecskéjével cibálja anyja egyik ingét, amit a rá vigyázó szolga már pakolna el, de ha játszani akar vele, hát játsszon. *
- Ena még télvíz idején született, talán három nappal azután, hogy a férjem meghalt.
* Vagyis olyan fél év körüli lehet a csöppség. *
- Egy szekér már itt van az ispotály előtt. Tanriel kereskedő és jó kis szekere van, belül vannak kampók rögzítve, vannak kötelek is, úgyhogy ki tudtok mindent szorosan kötözni. A tartalmukat pedig a színük árulják el. A piros mintákkal díszesekben vannak a sebekhez használatos szerek, a zöldben a mérgek ellene szerek, a kékben a különböző nyavalyák elleniek. A barna ládában kötszerek vannak és a felcserkedéshez használatos eszközök, kések, kampók, fogók.
- Khan. A szekér alsó részében van egy rejtett fiók, amit le lehet nyitni. Tanriel szerint néhány fegyver elférhet ott is, vagy ami eszünkbe jut még.
* Tovább nem jutnak, mert Aletai fut be, szó szerint, karjában Etheával. *
- Fektesd az asztalra gyorsan.
* Van egy asztal, amit sajna, de itt kell majd hagyniuk. Ez épp elég magas ahhoz, hogy kényelmesen elérje azt, aki rajta van. Külön kérésére készült el nem is olyan régen, hogy ne kelljen mindig térdelnie a földön heverőhöz. *
- Hozzátok vissza a piros ládát!
* Nem akarja elhasználni azt, amit a csomagokba szánt. Így hát kell neki a láda még egyszer, reméli utoljára, az út előtt. Reméli hogy az úton sem lesz rá nagyon szükség. *
//Khan, Chiari és Ryrin, majd Aletai is, és Ethea//
* Első sorban azokat a növényeket és szereket mutatja meg Ryrinnek, amik a harctéren jönnek jól. Persze ezt majd alaposabban is át fogják venni, mert ez amolyan csak futtában mutogatás volt. Ezen porok, kenőcsök, főzetek lesznek leginkább egy-egy csomag alkotóelemei. Arra az esetre is, ha valami nagyon nem stimmelne és ő nincs a közelben, hogy segítsen. Közben pedig összébb pakolnak, ő beszél Tanriellel, Ryrin pedig a kicsivel áll le játszani. Ena az egyetlen gyermek a törzsben, azonkívül egyik lábán és kezén nem öt, hanem hat-hat ujjacskája van. Barnásabb bőrű és sötétbarna hajú, mint az anyja, szemei viszont hitetetlenül kékek, amikkel most rácsodálkozik a hozzá beszélő lovagra. Ajak berregve válaszolgat is neki serényen, csak győzze Ryrin végighallgatni Ena mondandóját a világ fontos dolgairól, amiket most fedezett fel. Hat ujjú kezecskéjével cibálja anyja egyik ingét, amit a rá vigyázó szolga már pakolna el, de ha játszani akar vele, hát játsszon. *
- Ena még télvíz idején született, talán három nappal azután, hogy a férjem meghalt.
* Vagyis olyan fél év körüli lehet a csöppség. *
- Egy szekér már itt van az ispotály előtt. Tanriel kereskedő és jó kis szekere van, belül vannak kampók rögzítve, vannak kötelek is, úgyhogy ki tudtok mindent szorosan kötözni. A tartalmukat pedig a színük árulják el. A piros mintákkal díszesekben vannak a sebekhez használatos szerek, a zöldben a mérgek ellene szerek, a kékben a különböző nyavalyák elleniek. A barna ládában kötszerek vannak és a felcserkedéshez használatos eszközök, kések, kampók, fogók.
- Khan. A szekér alsó részében van egy rejtett fiók, amit le lehet nyitni. Tanriel szerint néhány fegyver elférhet ott is, vagy ami eszünkbe jut még.
* Tovább nem jutnak, mert Aletai fut be, szó szerint, karjában Etheával. *
- Fektesd az asztalra gyorsan.
* Van egy asztal, amit sajna, de itt kell majd hagyniuk. Ez épp elég magas ahhoz, hogy kényelmesen elérje azt, aki rajta van. Külön kérésére készült el nem is olyan régen, hogy ne kelljen mindig térdelnie a földön heverőhöz. *
- Hozzátok vissza a piros ládát!
* Nem akarja elhasználni azt, amit a csomagokba szánt. Így hát kell neki a láda még egyszer, reméli utoljára, az út előtt. Reméli hogy az úton sem lesz rá nagyon szükség. *
2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-06 16:14:45
Üzenet elküldve: 2015-06-06 16:14:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös Vércsék - Tanácskozás Terme//
*Egészen biztos benne, hogy sokféle híresztelés terjeng róluk, ám ez a Vércsékről nem elmondható egyelőre, s remélhetőleg ez így is marad, ha valóban azok, akiknek mondják magukat, márpedig Isunak nincs oka kételkedni Riqelie szavaiban.
Végighallgatja az ajánlatot, s mimikájából olykor-olykor árulkodó lehet, bár csak kivételesen jó emberismerő állapíthatja meg a vonások mögött meghúzódó valós okot.*
-Eddig nem említettem, de most úgy érzem a továbbiak konkretizálása miatt fontos fordulópontja lehet a tárgyalásnak. *Tart egy pillanatnyi szünetet, mielőtt a lényegre térne.*
-Nagy valószínűséggel hamarosan elhagyjuk a Vashegyet, a jövőbeli terveink nem köthetőek annyira ehhez a vidékhez.
*Szögezi le. Egészen biztos benne, hogy tárgyalópartnere nagyon jól felkészült, de ez a fordulat még őt is meglepte percekkel a megbeszélés előtt, azonban nem elhanyagolható tényező. Ennek fényében felmerül a kérdés, hogy miért lenne szükségük a város és környékének híreire és épp ezért kiemelten fontos is lehet, hogy legyen aki tájékoztatja őket a messzi vidékeken is. Érdekes kettősség.*
- És ki lenne a helyi összekötő?
*Szusszantja kezeit összekulcsolva. Egyfelől nyilván nem szívesen engednének soraik közé egy Vércsét, aki ugyan úgy kémkedhet utánuk, mint nekik. Másfelől, ha ismerik... Isu a maga részéről -mint nagy hatalmú varázslónő- szükségtelennek érzi, hogy velük éljen.*
-Milyen nagyságrendű összegre gondoltak és milyen jellegű információkra? Milyen mélységben ismerik a várost és lakóit?
*Tér vissza a korábbi kérdésre, melyre az imént válasz helyett csak szép csöndben mosolygott.
A főtanácsos alsóneműjének varrási technikája éppen nem érdekelné, noha jó ajánlólevél lenne a Vércséknek.*
*Egészen biztos benne, hogy sokféle híresztelés terjeng róluk, ám ez a Vércsékről nem elmondható egyelőre, s remélhetőleg ez így is marad, ha valóban azok, akiknek mondják magukat, márpedig Isunak nincs oka kételkedni Riqelie szavaiban.
Végighallgatja az ajánlatot, s mimikájából olykor-olykor árulkodó lehet, bár csak kivételesen jó emberismerő állapíthatja meg a vonások mögött meghúzódó valós okot.*
-Eddig nem említettem, de most úgy érzem a továbbiak konkretizálása miatt fontos fordulópontja lehet a tárgyalásnak. *Tart egy pillanatnyi szünetet, mielőtt a lényegre térne.*
-Nagy valószínűséggel hamarosan elhagyjuk a Vashegyet, a jövőbeli terveink nem köthetőek annyira ehhez a vidékhez.
*Szögezi le. Egészen biztos benne, hogy tárgyalópartnere nagyon jól felkészült, de ez a fordulat még őt is meglepte percekkel a megbeszélés előtt, azonban nem elhanyagolható tényező. Ennek fényében felmerül a kérdés, hogy miért lenne szükségük a város és környékének híreire és épp ezért kiemelten fontos is lehet, hogy legyen aki tájékoztatja őket a messzi vidékeken is. Érdekes kettősség.*
- És ki lenne a helyi összekötő?
*Szusszantja kezeit összekulcsolva. Egyfelől nyilván nem szívesen engednének soraik közé egy Vércsét, aki ugyan úgy kémkedhet utánuk, mint nekik. Másfelől, ha ismerik... Isu a maga részéről -mint nagy hatalmú varázslónő- szükségtelennek érzi, hogy velük éljen.*
-Milyen nagyságrendű összegre gondoltak és milyen jellegű információkra? Milyen mélységben ismerik a várost és lakóit?
*Tér vissza a korábbi kérdésre, melyre az imént válasz helyett csak szép csöndben mosolygott.
A főtanácsos alsóneműjének varrási technikája éppen nem érdekelné, noha jó ajánlólevél lenne a Vércséknek.*
2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-06 14:12:13
Üzenet elküldve: 2015-06-06 14:12:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Még a fogadóban//
*Az ajtóból fordul vissza, mikor az igric rázendít a mondókájára. A dalocska egyszerű, de legalább jó hosszú, és róla szól. Kissé megütközve várja meg a végét, majd némileg megvidámodva szortyint.*
- Höh. Nem rossz, te igric. *persze nem is jó, de kezdetnek megteszi. A vezér hunyorogva végigméri az előadót, majd biccent, és kifordul a fogadóból.*
//Eriel és a többiek//
*A lány szavaira mosolyogva bólint, mert ő pedig elég sok bájitalhoz szeretne hozzájutni.*
- Jó. Nekem is van két üveg bájitalom, ami érdekelhet. *két fekete üveg, de nem olyan, mint a vérforraló fekete bájitalszéria bármely tagja. Erősen mágikusak, és Kaganéknak fogalmuk sincs, mire jók.*
*A kis Eriellel végül besorjáznak a Kapun és elindulnak a Nagycsarnok irányába, hol a Thargodarok a kincseiket őrzik.*
*Az ajtóból fordul vissza, mikor az igric rázendít a mondókájára. A dalocska egyszerű, de legalább jó hosszú, és róla szól. Kissé megütközve várja meg a végét, majd némileg megvidámodva szortyint.*
- Höh. Nem rossz, te igric. *persze nem is jó, de kezdetnek megteszi. A vezér hunyorogva végigméri az előadót, majd biccent, és kifordul a fogadóból.*
//Eriel és a többiek//
*A lány szavaira mosolyogva bólint, mert ő pedig elég sok bájitalhoz szeretne hozzájutni.*
- Jó. Nekem is van két üveg bájitalom, ami érdekelhet. *két fekete üveg, de nem olyan, mint a vérforraló fekete bájitalszéria bármely tagja. Erősen mágikusak, és Kaganéknak fogalmuk sincs, mire jók.*
*A kis Eriellel végül besorjáznak a Kapun és elindulnak a Nagycsarnok irányába, hol a Thargodarok a kincseiket őrzik.*
2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-06 14:06:53
Üzenet elküldve: 2015-06-06 14:06:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Készülődés – Ispotály//
//Khan, Chiari és Ryrin, majd Aletai is, és Ethea//
*Az úton az ispotály felé vált pár szót Lia Ryrinnel is.*
– Értem *felele komolyan.* Igazság szerint enm is arra gondoltam, hogy pár nap alatt bemagoltassam véled a gyógynövényeket. Annak nem lenne értelme, önmagában megjegyezni egy listát, az semmit sem ér. Illetve nem semmit, de a gyakorlatban mégsem tudnád használni, tudás lenne, de mögöttes mélység nélkül. Chiari sem pár hét alatt tanulta meg ezt és én sem.
*Esze ágában nincs lebecsülni a férfit, nincsenek előítéletei csak azért, mert valaki fegyverforgató.*
~Lám, Gabrienről is kiderült, hogy nagyon is logikusan gondolkozik, még ha a szép körmondatok nem is az ő stílusa.~
– Neked szerintem inkább olyasmi tudásra lenne szükséged, hogy tehetsz-e valamit és mit a csata sűrejében azért, hogy egy sebesült társad megmeneküljön. Hidd el, ez annyira nem is egyszerű dolog, és nem okvetlenül a leghálásabb feladat akkor, ha valaki a dicsőséget keresi a csatákban.
*Lia alkata, meggyőződése és mestersége okán is máshogy viszonyul a háborúkhoz és mindenféle csatákhoz, mint talán a többség, de általában nem hangoztatja a nézeteit, sejti, hogy csak kevesen értenék meg. Csak reménykedik, hogy talál majd olyat, aki nem neveti ki, és nem hiszi, hogy csak egy álmodozó kis senki.*
*Khan vizsgálata közben végül lassan mégis elmosolyodik.*
– Köszönöm. *Aztán finoman felvonja a szemöldökét.* Kissé elmerültél, kapitány, ilyenkor szeretnék gondolatolvasó lenni *teszi hozzá félig játékosan, félig komolyan.*
~Érdekes lenne tudni, vajon mi az, ami ennyire el tudja terelni a figyelmét, mi az, amin egy fegyverforgató is elmereng. Vagy talán jobb mégsem tudni. Ki tudja tetszene-e amit látnék? Jobb egyszerű gyógyítónak lenni, mint valami mágusnak, vagy druidának. Az lehet csak igazán kifacsaró, akkora teherrel élni.~
*Lia megjátszott hitetlenkedéssel csóválja a fejét.*
– Ilyen hirhedett vagy talán, Khan?
*Azért magában megjegyzi az információt, ezt is a többi mellé teszi, amiken alkalom adtán majd elgondolkodhat, miközben próbálja kitalálni, új ismerősei milyen emberek is valójában.
A férfi gyermeki mókázását látva végül aztán elneveti magát.*
– Igaz, végtére is ügyesen bevetted az orvosságot, kicsikém! *Felel kacagva, majd hirtelen ötlettől vezérelve odahajol a lovaghoz és egy futó, könnyed, de azért jó hangosan, mindenki számára hallhatóan megcuppantott puszit ad az arcára.*
~Vállamra ült tán a törpedémon?~
*Igazából nem zavarja, ha Chiari, vagy Ryrin is hallották az egészet, hiszen a móka úgy jó.*
~Az már más kérdés, vajon mennyi komolyság van egy viccben.~
*A vizsgálat végeztével, és a hatalmas cuppanós után Lia félig elfordul, már ha Khan hagyja neki, és úgy felel.*
– Mondanak mindenfélét a visszatérőkről, de nekem még egyikük se mesélt. Mikor először felnyitják a szemüket, nem beszélnek, és hát változóvan, aki sosem. Úgy értem, még ha sz ép esze meg is marad, sose bészél arról, mi van odaát. Már ha van valami.
*A lány hátrasimítja a haját, és a ládák felé indul.*
– A Myceil Fénye pedig nem méreg, hanem egy gyógynövény, egy éjszaka nyíló virág, a főzete javítja a látást *Lia hangja egyre komolyabbra vált, a szeme sarkából pillant Khanra.* Akármi is érte a jobb szemedet, a balra vigyáznunk kell.
~Ostoba, ha most ebből nem érti meg, hogy attól félek, az, amit a jobb szemében láttam, a másikra is átterjedhet, ha nem teszünk semmit.
Méreg, vagy mágia? Mit sem számít! Ha méreg, akkor az ellenszert épp most nyelettem le vele, ha mágia, akkor… Nos, akkor talán az a fontos, őbenne maradt-e elég fény, hogy joga legyen látni a világ fényeit.~
*Lia csak titkon, magában reménykedik, hogy igen, hogy a lovag előbbi mókázása ezt jelenti.*
*Meglepve, de megkönnyebbülve fordul Chiari felé:*
– A szütyőkről nem tudtam, de így még jobb. Khan, akkor nem kell hasogatnod, az a penge mehet vissza a hüvelybe.
*Körbenéz.*
- Ámde ahogy látom, Chiari és Ryrin már bepakoltak pár ládát, a szekéren a helyük, de óvatosan bánj velük, kérlek, törékeny holmi is lehet bennük.
~Chiari biztosan feljegyezte, melyikbe mit tett, hogy ne kelljen mindig kutakodni, ha szükségünk lenne egy főzetre.~
*Lia szívből reméli, hogy nem törnek össze semmi értékeset az úton.*
– Azok köré a ládák köré, meg alájuk is kellene némi szalmát halmozni *adja is ki rögtön a következő utasítást.* És egy másik szekret is elő kellene készíteni, Kagan azt mondta vannak súlyos betegek. Őket is visszük, legyen kényelmes fekvőhelyük az útra! Szalma derékalj arra a szekérre is, és valami ponyva fölé, hogy árnyékot adjon.
– Meg tudjátok csinálni, ugye? *Fordul immár mindkét lovaghoz, látva, hogy Ryrin épp pihen egy-két percet, egy kisbabával gagyogva.*
~Kedves látvány, a katona és a baba. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire szereti a kicsiket.~
*Sajnálja, de kénytelen megzavarni Ryrint is. Ugyanakkor nem állja meg szó nélkül:*
– Ismered a picit?
~Vajon máskor is játszott már a babával?~
*Lia keze gyorsan jár, egymás után készülnek el az elsősegélycsomagok, és ha minden igaz, és a lovagok is beleadnak apait-anyait, akkor a pakolás is bizonnyal halad.
Már épp kezdenének egyenesbe kerülni, mikor meghalja a kiáltozást.*
– Itt vagyunk!
*Lia felismeri Aletai hangját, kidugja a fejét az ispotály ajtaján és elkerekednek a szemei.*
– Hozd gyorsan! *Kiált vissza a férfinak, látva a karjában az ernyedt testet* Mit történt vele? Ciarii! *kiált gyorsan gyógyító társa után, nem tudva mekkora lehet a baj.*
~Ketten mindig többet tehetünk.~
//Khan, Chiari és Ryrin, majd Aletai is, és Ethea//
*Az úton az ispotály felé vált pár szót Lia Ryrinnel is.*
– Értem *felele komolyan.* Igazság szerint enm is arra gondoltam, hogy pár nap alatt bemagoltassam véled a gyógynövényeket. Annak nem lenne értelme, önmagában megjegyezni egy listát, az semmit sem ér. Illetve nem semmit, de a gyakorlatban mégsem tudnád használni, tudás lenne, de mögöttes mélység nélkül. Chiari sem pár hét alatt tanulta meg ezt és én sem.
*Esze ágában nincs lebecsülni a férfit, nincsenek előítéletei csak azért, mert valaki fegyverforgató.*
~Lám, Gabrienről is kiderült, hogy nagyon is logikusan gondolkozik, még ha a szép körmondatok nem is az ő stílusa.~
– Neked szerintem inkább olyasmi tudásra lenne szükséged, hogy tehetsz-e valamit és mit a csata sűrejében azért, hogy egy sebesült társad megmeneküljön. Hidd el, ez annyira nem is egyszerű dolog, és nem okvetlenül a leghálásabb feladat akkor, ha valaki a dicsőséget keresi a csatákban.
*Lia alkata, meggyőződése és mestersége okán is máshogy viszonyul a háborúkhoz és mindenféle csatákhoz, mint talán a többség, de általában nem hangoztatja a nézeteit, sejti, hogy csak kevesen értenék meg. Csak reménykedik, hogy talál majd olyat, aki nem neveti ki, és nem hiszi, hogy csak egy álmodozó kis senki.*
*Khan vizsgálata közben végül lassan mégis elmosolyodik.*
– Köszönöm. *Aztán finoman felvonja a szemöldökét.* Kissé elmerültél, kapitány, ilyenkor szeretnék gondolatolvasó lenni *teszi hozzá félig játékosan, félig komolyan.*
~Érdekes lenne tudni, vajon mi az, ami ennyire el tudja terelni a figyelmét, mi az, amin egy fegyverforgató is elmereng. Vagy talán jobb mégsem tudni. Ki tudja tetszene-e amit látnék? Jobb egyszerű gyógyítónak lenni, mint valami mágusnak, vagy druidának. Az lehet csak igazán kifacsaró, akkora teherrel élni.~
*Lia megjátszott hitetlenkedéssel csóválja a fejét.*
– Ilyen hirhedett vagy talán, Khan?
*Azért magában megjegyzi az információt, ezt is a többi mellé teszi, amiken alkalom adtán majd elgondolkodhat, miközben próbálja kitalálni, új ismerősei milyen emberek is valójában.
A férfi gyermeki mókázását látva végül aztán elneveti magát.*
– Igaz, végtére is ügyesen bevetted az orvosságot, kicsikém! *Felel kacagva, majd hirtelen ötlettől vezérelve odahajol a lovaghoz és egy futó, könnyed, de azért jó hangosan, mindenki számára hallhatóan megcuppantott puszit ad az arcára.*
~Vállamra ült tán a törpedémon?~
*Igazából nem zavarja, ha Chiari, vagy Ryrin is hallották az egészet, hiszen a móka úgy jó.*
~Az már más kérdés, vajon mennyi komolyság van egy viccben.~
*A vizsgálat végeztével, és a hatalmas cuppanós után Lia félig elfordul, már ha Khan hagyja neki, és úgy felel.*
– Mondanak mindenfélét a visszatérőkről, de nekem még egyikük se mesélt. Mikor először felnyitják a szemüket, nem beszélnek, és hát változóvan, aki sosem. Úgy értem, még ha sz ép esze meg is marad, sose bészél arról, mi van odaát. Már ha van valami.
*A lány hátrasimítja a haját, és a ládák felé indul.*
– A Myceil Fénye pedig nem méreg, hanem egy gyógynövény, egy éjszaka nyíló virág, a főzete javítja a látást *Lia hangja egyre komolyabbra vált, a szeme sarkából pillant Khanra.* Akármi is érte a jobb szemedet, a balra vigyáznunk kell.
~Ostoba, ha most ebből nem érti meg, hogy attól félek, az, amit a jobb szemében láttam, a másikra is átterjedhet, ha nem teszünk semmit.
Méreg, vagy mágia? Mit sem számít! Ha méreg, akkor az ellenszert épp most nyelettem le vele, ha mágia, akkor… Nos, akkor talán az a fontos, őbenne maradt-e elég fény, hogy joga legyen látni a világ fényeit.~
*Lia csak titkon, magában reménykedik, hogy igen, hogy a lovag előbbi mókázása ezt jelenti.*
*Meglepve, de megkönnyebbülve fordul Chiari felé:*
– A szütyőkről nem tudtam, de így még jobb. Khan, akkor nem kell hasogatnod, az a penge mehet vissza a hüvelybe.
*Körbenéz.*
- Ámde ahogy látom, Chiari és Ryrin már bepakoltak pár ládát, a szekéren a helyük, de óvatosan bánj velük, kérlek, törékeny holmi is lehet bennük.
~Chiari biztosan feljegyezte, melyikbe mit tett, hogy ne kelljen mindig kutakodni, ha szükségünk lenne egy főzetre.~
*Lia szívből reméli, hogy nem törnek össze semmi értékeset az úton.*
– Azok köré a ládák köré, meg alájuk is kellene némi szalmát halmozni *adja is ki rögtön a következő utasítást.* És egy másik szekret is elő kellene készíteni, Kagan azt mondta vannak súlyos betegek. Őket is visszük, legyen kényelmes fekvőhelyük az útra! Szalma derékalj arra a szekérre is, és valami ponyva fölé, hogy árnyékot adjon.
– Meg tudjátok csinálni, ugye? *Fordul immár mindkét lovaghoz, látva, hogy Ryrin épp pihen egy-két percet, egy kisbabával gagyogva.*
~Kedves látvány, a katona és a baba. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire szereti a kicsiket.~
*Sajnálja, de kénytelen megzavarni Ryrint is. Ugyanakkor nem állja meg szó nélkül:*
– Ismered a picit?
~Vajon máskor is játszott már a babával?~
*Lia keze gyorsan jár, egymás után készülnek el az elsősegélycsomagok, és ha minden igaz, és a lovagok is beleadnak apait-anyait, akkor a pakolás is bizonnyal halad.
Már épp kezdenének egyenesbe kerülni, mikor meghalja a kiáltozást.*
– Itt vagyunk!
*Lia felismeri Aletai hangját, kidugja a fejét az ispotály ajtaján és elkerekednek a szemei.*
– Hozd gyorsan! *Kiált vissza a férfinak, látva a karjában az ernyedt testet* Mit történt vele? Ciarii! *kiált gyorsan gyógyító társa után, nem tudva mekkora lehet a baj.*
~Ketten mindig többet tehetünk.~
2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-06 13:13:13
Üzenet elküldve: 2015-06-06 13:13:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Kovácsműhely //
* A törpék Thánja kedvesen fogadja az óriást, s csupán egy kis szívességet kér. *
- Persze, örömmel segítek, feltéve, ha beférek. -
* Vakarja meg a szakállát Azil, hisz nem valószínű, hogy a maga három és fél méteres magasságával könnyedén be tud sétálni az üllőkért. Mindenesetre amint Hrothgaar int, s maximum meggörnyedve, de bekiséri a kovácsmestert és erejét felhasználva kihozzák a nagy üllőt. A kissebbiket az óriás valószínűleg egyedül is ki tudja vinni, ezért hamarabb is végeznek. *
- Mondd meg nekem törp uram, mi folyik itt? Mi történik? -
* Kérdezi érdeklődve az ács. *
* A törpék Thánja kedvesen fogadja az óriást, s csupán egy kis szívességet kér. *
- Persze, örömmel segítek, feltéve, ha beférek. -
* Vakarja meg a szakállát Azil, hisz nem valószínű, hogy a maga három és fél méteres magasságával könnyedén be tud sétálni az üllőkért. Mindenesetre amint Hrothgaar int, s maximum meggörnyedve, de bekiséri a kovácsmestert és erejét felhasználva kihozzák a nagy üllőt. A kissebbiket az óriás valószínűleg egyedül is ki tudja vinni, ezért hamarabb is végeznek. *
- Mondd meg nekem törp uram, mi folyik itt? Mi történik? -
* Kérdezi érdeklődve az ács. *
2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-06 10:39:06
Üzenet elküldve: 2015-06-06 10:39:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Fogadó, még Kagan jelenlétében //
* Erian csak csendesen pengeti a húrokat, egészen addig, míg meg nem pillantja Kagan vezért. Ekkor ujjai egy másik dallamba kezdenek, s itt léte során először, hangosan felszólal. *
- Emberek! Engedjétek meg, hogy előadjak egy regét, mi az én tollamból sarjadt, vezéretek tiszteletére. -
* Ezzel, hacsak nem támad általános ellenkezés, akkor bele is fog. *
- Mesék szólanak egy nagy vitézről,
Kagan Thargodar a neve,
Én átvettem ez a regősöstől,
Hogy róla meséljek nektek.
Észak szelei találtak rá,
A sziklák vetették ki,
Az idő tette olyan szakállassá,
Hogy egész arcát szőr fedi.
Hajdanán még nagy csatákat vívott,
A Tharg népet vezette,
S a bajtársakkal sokat ivott.
A sok borzalmat feledje.
Csatatéren kíméletlen szabdalt,
A fejek kalászként hulltak,
És ordított egy olyan csatadalt,
Hogy a szivekben tűz gyulladt.
Tettei és múltja roncsként úszik
Az emlék óceánon.
És körülállják az emberek, akik
Csodálkoznak e titánon.
Ezer évvel ezer kor múlt,
És fénykorok hamvadtak el,
Velük pedig sok hős kimúlt,
Elúsztak a fellegekkel.
De Kagan felállt körbenézett,
Ő még él, s harcol tovább.
A lelkében nemes érzés égett,
Ki feladja, az az ostobább.
Az izmait a halál edzi,
Mellyel ütött, s nyakat tört,
Ilyen hőssé nem válhat akárki,
Mert ő ork húsba vágott tőrt.
Végül Kagan legyőzte a kort,
Nem maradt magányosan,
Végül erős favárat ácsolt,
S vezeti népét példásan! -
* A lant csengő hangja lassan halkul el, ahogy a bárd befejezi énekét, s mivel inni csak eztán kap, csupán üres kezét emeli fel, mintha koccintana. *
* Erian csak csendesen pengeti a húrokat, egészen addig, míg meg nem pillantja Kagan vezért. Ekkor ujjai egy másik dallamba kezdenek, s itt léte során először, hangosan felszólal. *
- Emberek! Engedjétek meg, hogy előadjak egy regét, mi az én tollamból sarjadt, vezéretek tiszteletére. -
* Ezzel, hacsak nem támad általános ellenkezés, akkor bele is fog. *
- Mesék szólanak egy nagy vitézről,
Kagan Thargodar a neve,
Én átvettem ez a regősöstől,
Hogy róla meséljek nektek.
Észak szelei találtak rá,
A sziklák vetették ki,
Az idő tette olyan szakállassá,
Hogy egész arcát szőr fedi.
Hajdanán még nagy csatákat vívott,
A Tharg népet vezette,
S a bajtársakkal sokat ivott.
A sok borzalmat feledje.
Csatatéren kíméletlen szabdalt,
A fejek kalászként hulltak,
És ordított egy olyan csatadalt,
Hogy a szivekben tűz gyulladt.
Tettei és múltja roncsként úszik
Az emlék óceánon.
És körülállják az emberek, akik
Csodálkoznak e titánon.
Ezer évvel ezer kor múlt,
És fénykorok hamvadtak el,
Velük pedig sok hős kimúlt,
Elúsztak a fellegekkel.
De Kagan felállt körbenézett,
Ő még él, s harcol tovább.
A lelkében nemes érzés égett,
Ki feladja, az az ostobább.
Az izmait a halál edzi,
Mellyel ütött, s nyakat tört,
Ilyen hőssé nem válhat akárki,
Mert ő ork húsba vágott tőrt.
Végül Kagan legyőzte a kort,
Nem maradt magányosan,
Végül erős favárat ácsolt,
S vezeti népét példásan! -
* A lant csengő hangja lassan halkul el, ahogy a bárd befejezi énekét, s mivel inni csak eztán kap, csupán üres kezét emeli fel, mintha koccintana. *
2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-06 10:22:10
Üzenet elküldve: 2015-06-06 10:22:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
- Na igen, szép kalap, azt meg kell hagyni.
*Biccent elismerően a törpe. Igaz, ő magam nem viselne hasonló kalpagot, de a férfin jól mutat. Önkéntelenül is beletűr hátrafogott hajába Hrothgaar, úgy folytatja, egy kisebb ásítást is beiktatva.*
- Hehe, nem kell aggódni. Itt vannak azok a segítő kezek, csak néha kicsit fenéken kell őket billenteni, hogy dolgozzanak.
*Bentről kalapálás és munka zaja hallatszik ki és Hrothgaar a válla felett hátrabök a műhely irányába.*
- Erről beszéltem. Nekiesett a melónak, mint éhtyúk a takonynak, hehehe. Na de mondd csak, ki ez a Vörös Vezér? Mit tudhatok én róla, mint egyszerű tiszt?
*Kíváncsi a válaszra, még kíváncsibb az ittlétük okára, de ezt már nem fogja azonnal megkérdezni. Lehet választ sem kapna rá. Mirakh nemsokára végez a sisakkal, így Hrothgaar tovább is irányíthatja.*
- Quikhnah a már kiöntött vasrudakat szedi össze. Neki besegíthetnél. *Azil is feltűnik szerencsére, így folyhat tovább a munka* Borgőzös Azil! Kellene az erőd komé. Van itt két üllő. Ha van pár perced, segíthetnél azokat kihozni és felrakodni erre a szekérre ni. *Svir Giához fordul Hrothgaar* Megbocsáss, dolog van, ahogy mondtam, felpörögnek az események.
*Karjait kissé széttárja, amolyan "mit lehet ilyenkor tenni?" kifejezést sugallva. Azzal Hrothgaar be is caplat a műhelybe és ha Azil követi, akkor az ő segítségével kihozzák az első üllőt, azt, amit maga Hrothgaar dolgozott. Kint egy perc kicsit letehetik, hogy szusszanjanak az emelés előtt, ám ez nem feltétlenül szükséges. Amint az első üllő felkerült a szekérre, mehetnek be a másodikért is. Az valamivel kisebb, ezáltal könnyebb is. Ezen dolgozott Dhaven. Ha ez is a szekérre került, Hrothgaar két sóhajtás között köszönetet mond az óriásnak.*
- Hálám, Azil. Nekünk törpéknek bajosabb lett volna, már csak a magasságunk miatt, hehe. Köszönöm a segítséged. Egyelőre visszaengedlek saját dolgodra.
*Még jószerivel be sem fejezi a mondatot, újabb segítő kezek jelennek meg.*
- Áh, szóval Kagan küldött. Jó törpét keresel. Én vagyok Hrothgaar.
*Apró biccentés az elf leánynak is jár. Hrothgaar nem tudja, hogy kezet nyújtson el neki, vagy hogy is, miképp is üdvözölje az új arcot.*
- Az üllőket most pakoltuk fel, a nyersanyagot válogatják már. Tudod mit? *övéről leakaszt egy fém karikát, rajta egy pár kulccsal, majd közvetlenül megragadja az egyiket*
- Bemész, és a műhely belső sarkában áll egy böhöm-rohadtnagy fegyverszekrény. Ezzel nyitod, amit most fogok *rázza meg a kulcscsomót* Találsz benn pokrócokat, gyűjtsd össze a fegyvereket, kérlek. Én intézem a vérteket.
*Azzal előre küldi az elf leányt a műhelybe. Ha Svir még ott lézengene, odalép hozzá.*
- Megleszünk délre, úgy néz ki. Na de verjem a kalácsba, még ma egy falatot nem ettem és egy kortyot nem ittam. Mondd csak, voltál a fogadóban? Nagyon jó a barna sör, ajánlom próbáld ki.
*Barátkozós kedvében találta most az ember a törpét. Rosszabb, sokkal rosszabb napot is kifoghatott volna, amikor Hrothgaar, mint aki birkózó bogyót reggelizett, nemhogy az élő fába, de akár még egy rothadó hullába is belekötne.*
- Na igen, szép kalap, azt meg kell hagyni.
*Biccent elismerően a törpe. Igaz, ő magam nem viselne hasonló kalpagot, de a férfin jól mutat. Önkéntelenül is beletűr hátrafogott hajába Hrothgaar, úgy folytatja, egy kisebb ásítást is beiktatva.*
- Hehe, nem kell aggódni. Itt vannak azok a segítő kezek, csak néha kicsit fenéken kell őket billenteni, hogy dolgozzanak.
*Bentről kalapálás és munka zaja hallatszik ki és Hrothgaar a válla felett hátrabök a műhely irányába.*
- Erről beszéltem. Nekiesett a melónak, mint éhtyúk a takonynak, hehehe. Na de mondd csak, ki ez a Vörös Vezér? Mit tudhatok én róla, mint egyszerű tiszt?
*Kíváncsi a válaszra, még kíváncsibb az ittlétük okára, de ezt már nem fogja azonnal megkérdezni. Lehet választ sem kapna rá. Mirakh nemsokára végez a sisakkal, így Hrothgaar tovább is irányíthatja.*
- Quikhnah a már kiöntött vasrudakat szedi össze. Neki besegíthetnél. *Azil is feltűnik szerencsére, így folyhat tovább a munka* Borgőzös Azil! Kellene az erőd komé. Van itt két üllő. Ha van pár perced, segíthetnél azokat kihozni és felrakodni erre a szekérre ni. *Svir Giához fordul Hrothgaar* Megbocsáss, dolog van, ahogy mondtam, felpörögnek az események.
*Karjait kissé széttárja, amolyan "mit lehet ilyenkor tenni?" kifejezést sugallva. Azzal Hrothgaar be is caplat a műhelybe és ha Azil követi, akkor az ő segítségével kihozzák az első üllőt, azt, amit maga Hrothgaar dolgozott. Kint egy perc kicsit letehetik, hogy szusszanjanak az emelés előtt, ám ez nem feltétlenül szükséges. Amint az első üllő felkerült a szekérre, mehetnek be a másodikért is. Az valamivel kisebb, ezáltal könnyebb is. Ezen dolgozott Dhaven. Ha ez is a szekérre került, Hrothgaar két sóhajtás között köszönetet mond az óriásnak.*
- Hálám, Azil. Nekünk törpéknek bajosabb lett volna, már csak a magasságunk miatt, hehe. Köszönöm a segítséged. Egyelőre visszaengedlek saját dolgodra.
*Még jószerivel be sem fejezi a mondatot, újabb segítő kezek jelennek meg.*
- Áh, szóval Kagan küldött. Jó törpét keresel. Én vagyok Hrothgaar.
*Apró biccentés az elf leánynak is jár. Hrothgaar nem tudja, hogy kezet nyújtson el neki, vagy hogy is, miképp is üdvözölje az új arcot.*
- Az üllőket most pakoltuk fel, a nyersanyagot válogatják már. Tudod mit? *övéről leakaszt egy fém karikát, rajta egy pár kulccsal, majd közvetlenül megragadja az egyiket*
- Bemész, és a műhely belső sarkában áll egy böhöm-rohadtnagy fegyverszekrény. Ezzel nyitod, amit most fogok *rázza meg a kulcscsomót* Találsz benn pokrócokat, gyűjtsd össze a fegyvereket, kérlek. Én intézem a vérteket.
*Azzal előre küldi az elf leányt a műhelybe. Ha Svir még ott lézengene, odalép hozzá.*
- Megleszünk délre, úgy néz ki. Na de verjem a kalácsba, még ma egy falatot nem ettem és egy kortyot nem ittam. Mondd csak, voltál a fogadóban? Nagyon jó a barna sör, ajánlom próbáld ki.
*Barátkozós kedvében találta most az ember a törpét. Rosszabb, sokkal rosszabb napot is kifoghatott volna, amikor Hrothgaar, mint aki birkózó bogyót reggelizett, nemhogy az élő fába, de akár még egy rothadó hullába is belekötne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739