//Ispotályban//
//Khan, Chiari, Ryrin, Ethea, Aletai//
*Lia jól látja, hogy Khan gondolatai elkalandoztak és a férfi lélekben valahol egészen máshol jár. Gyanítja, hogy a kapitánynak is leesett az, amit mondott, amit próbált finoman tálalni.*
~Nem akartam csak úgy odavágni neki, hogy ha igazam van és nem sikerül leállítani a folyamatot akár a másik szemére is átterjedhet. Az kegyetlenség lett volna. De nem is tehetek úgy, mintha minden remek lenne, mikor nem az. Titkolózni sem szeretnék, nem illene hozzá. És hozzám sem.~
*Lia nagyon keveset tud a lovagról, sőt praktikusan semmit sem, de ahogy látja, hogy a másik hogyan réved el, felmerül benne, vajon a másik nem sokkal több-e, mint amennyit az emberek többsége ismer belőle?*
– Talán igen *felel végül* de nincs jogom ilyesmit kérni vagy kérdezni. És az is lehet, hogy nem tetszene minden. De hát ez fordítva is előfordulhat *fejezi be végül elhalkulva.*
*Khan vigyorára és kacsintására akaratlanul is elmosolyodik.*
– Értem én, akkor talán jobb nem is tudnom a részleteket, ugye? *kérdezi felvont szemöldökkel.
Ettől függetlenül természetesen kíváncsi, de úgy gondolja, ráér, nem kell semmit sürgetni, pláne nem erőszakolni.*
*Ez után már minden rendben folyik, haladnak a készülődéssel, Lia összerakja az elsősegély-csomagokat, a férfiak rakodni kezdenek, kicipelik a különböző színekkel jelölt ládákat.*
- Ez a színkód nagyon ötletes.*Lia nem állja meg, hogy meg ne jegyezze.* ~Csak én el ne felejtsem melyik láda melyik!~
*Mikor Chiari felveti a tartalék fegyverek ötletét is, Lia aprókat bólogat, hiszen egyetért.
Meg az is örömmel tölti el, hogy bár még alig ismerik egymás, mégis képesek összeszokott csapatként működni.*
*Ryrin babázásán elmosolyodik.*
– Úgy látom, nagyon is jóban vagy az ifjú hölggyel *céloz itt a csecsemőre mosolyogva, majd Chiari felé fordul.* Csodaszép a kislányod.
~Az apjára inkább nem kérdezek rá, az biztosnak látszik, hogy nem Ryriné, de nem is Khané. Bár az előbbi talán még el is fogadná sajátjának, hiszen láthatóan szereti, és úgy tűnik, a gyermek is ismeri őt.~
*Lia azonban tapintatosabb annál, hogy több kérdést feltegyen ezzel kapcsolatban.*
*Ezt a már-már akár idillinek is tűnő képet szakítja félbe Aletai érkezése.
Szerencsére Chiari tudja, hogy a piros ládára lesz szükségük.
Lia engedelmesen bólint Chiari szavaira, jelen pillanatban átadja a másik nőnek a parancsnoki posztot, és azt teszi, amit kértek tőle.*
– Van pár zúzódása, de semmi igazán komoly, nem érzek csonttörést *Vizsgálat közben a többieket is figyeli, és rá kell jönnie, egész jól dolgoznak össze csapatként.* Sőt, megmozdult, szerintem ez jó jel.
*A lány segít kipakolni a varráshoz, hiszen ő is látja, a seb túl nagy ahhoz, hogy magától rendesen begyógyuljon.
Varrni ő is tud, de a motyójában őrzött szerény kis eszközei elmaradnak Chiariéhoz képest, így most átengedi a terepet, csak figyeli Ryrin és Khan hogy fogják le a sebesült nőt, mert bizonnyal segítenek ellátni a társukat. Figyeli, Chiari hogyan illeszti össze a sebszéleket, majd szó nélkül teker turbánt a sebesült lány kobakja köré a varrás végeztével.*
– Rendben, Aletai! *Bólint a férfi kérésére, mert számára is logikus, hogy ha a lány magához tér, megpróbálják kitudni tőle, ki tett ilyet ellene.*
~Egy ilyen garázda, vagy tán rosszabb! Nem mászkálhat szabadon, csak úgy.~
– Szerintetek ki tehette? *Pillant a lány a többiekre. Ő még új itt, fogalma sincs, lehetséges-e, hogy valaki belülről bomlaszt, vagy inkább egy kém érkezett Amon Ruadhra.*
*Amikor végeznek, apró mosollyal bólint Ryrinnak*
- Igazad van, bár a katonák részéről ritka ez a hozzáállás. Illetve nem is az, hogy így gondolják, hanem az, hogy fennhangon ki is mondják.
~Bátor fickó, hogy felvállalja a véleményét.~
*Aztán kedvesen mosolyog, mikor a lovag a kisbabáról beszél.*
~Tényleg szereti a kicsit.~
– Amennyire tudom két olyan szekér is kell, Kagan három embert is említett, és most itt van ő is *Pillant a sérült lányra, akit Chiarival láttak el.* A nevét sem tudom. *Teszi még hozzá némileg röstelkedve és a többiekre pillant.*
– Ugye segítetek majd feltenni a sebesülteket is? *Kérdi a férfiakat.*
~Erősek, és ahogy látom nem is ostobák, biztos a lehető leggondosabban érnének hozzájuk.~
*Ahogy Lia látja, úgy néz ki nem hagynak hátra senkit sem, mindenki elvonul, aki csak akar, a betegeket és a sebesülteket is viszik.*
*Ryrin javaslatára bólint, majd eszébe jut valami, és Khanhoz fordul:*
- Nem tudod véletlenül, a fegyvereseknek van valamiféle hordágyuk, ha szükség lenne rá?
*Aztán az asztalra pillant, amin a sérült nő még mindig fekszik.*
- Ha ő is felkerül a szekérre, kényelembe, akkor meg kellene nézni, szét lehet-e kapni ezt az asztalt. Így egyben elég terjedelmes, de ha a lábakat és az asztallapot szét lehet szedni, és később újra összerakni, akár valami jóféle csavarral, akkor érdemes lenne elvinni, elég masszív szerkezet. *Lia látta Chiari pillantását, mikor az asztalra nézett, de immár ő is úgy véli, nem kéne hátrahagyni egy ennyire jól szolgáló bútort, ha nem nagyon muszáj.* Megnéznéd, Khan, hogy mit lehet tenni?
*Kedves mosollyal kéri, mert tudja, hogy ezzel esetleg ismét hátráltatja a másikat.*
~De egy ilyen asztalon bizony még Gabrient is vizsgálni lehetne, elbírná.~
- Aztán szerintem lassan már meg is leszünk, és akkor megyek írom neked a listát, amit csak akarsz.
*Lia nem felejtette ám el az ígéretét.*
~Ha ügyesek vagyunk, készen lehetünk a gyűlésre.~