//Ispotályban//
//Ethea, Khan, Chiari és Ryrin//
*Kissé elgondolkodva nézi Khant, de aztán pislog kettőt, óvatosan elmosolyodik, majd meghallva a férfi válaszát a mosolya szélesebbé válik. A férfi nem hazudtolja meg önmagát, véli.*
- Ha azt hiszed, hogy szimpla gyomorbántalmak miatt kiérdemelnéd az asztalt, akkor nagyon tévedsz. *felel a lány komolyan.* Kapnál valami finom gyógyteát, aztán ülhetnél a latrinán vödörrel az öledben.*vigyorodik el gonoszkásan.* Ámde, ha gyomorbántalmaidat valami esti ivászat előzné meg netán, akkor e mellé még fejjel előre be is mártogatnálak egy dézsa jó hideg vízbe.
~Ha hasi fájdalmak miatt kerülne az asztalra, nem maradna sok reményünk, csak a nem létező szellemekhez rimánkodhatnék, hogy ne a végzetes haskór legyen.~
- De szerintem nem vagy te olyan gyenge eresztés, hogy mindenféle nyavalya leverjen a lábadról *jegyzi meg Khannak. Komolyan is gondolja, jól látja, hogy a másik egészséges, leszámítva persze a jobb szemét, azt a titokzatos kórt, mely felemésztette a látását.*
*Lia halkan sóhajt.*
- Mintha te nem szabályok szerint élnél! *Legyint egy aprót.* Csak azok talán másak, mint a legtöbb emberé.*A lány immár félig elfordulva pakolja az ispotály felszerelését.* De ha szavak kellenek, akkor legyen mondjuk a büszkeség, a becsület és a bátorság. Ezektől is fáj a gyomrod?
*Arra csak aprót bólint, hogy szabadon kérdezhet, és nem kezd faggatózni. Lesz még idő rá, és talán jobb hely is, ahol nem hallgatják őket mások is, akár akaratlanul.*
*A két lovagot figyeli, és nyilvánvaló számára a különbség, nem egyformák, de nehéz lenne megmondani, jobb-e valamelyikük a másikánál. Az biztos, hogy Ryrin nyíltabban vállalja fel a gyengédebb oldalát. De ha jól látja, kettőjük közül ő az idősebb. Talán már úgy véli, ő ezt is megteheti.*
~Ez nem jelenti alapvetően azt, hogy puhány lenne, de azt sem, hogy Khanban ne lenne meg a képesség egy kis gyengédségre akár.~
*Aletai érkezése és a sebesült lány ellátása megszakítják a pakolást, de Lia nem morog miatta.
Szerencsére csapatban aránylag gyorsan dolgoznak, nem gyakorolták ezerszer, mégis képesek összehangolódnia ők négyen, pedig különbözőek, de a céljuk azonos. Segíteni egy társukon. Ryrin azonnal beáll, naná, hiszen gyógyítást akar majd tanulni, de Khan se kéreti magát, pedig neki aztán elviekben nem sok köze van az ispotályhoz.
Ámde a nőt ismeri.*
- Ethea. Semmi baj. Én Lia vagyok. *A lány mellé áll, könnyedén fogja meg a csuklóját, nyugtatóan, de közben az érverését is számolja.* megsérültél. Aletai talált rád és hozott ide, az ispotályba.
*Követi a lány tekintetét, majd felfogja, hogy a fiatal nő szinte mereven bámulja Khant, és a kezében lévő baltát.*
- Shh. Nem kéne még, de *megrázza a fejét, és inkább óvón átkarolja Ethea vállát* de az asztalt is fel kell raknunk, ahogy minden mást is. Csomagolunk. Gyere óvatosan!
*Ha Ethea hagyja, akkor ő végig támogatja.*
-Igen, tudjuk. Lett egy szép nagy sebet, Chiari már bevarrta. Most pedig vár egy kényelmes szalmaágy az egyik szekéren. Percekig eszméletlen voltál, nem szeretném, ha újra összeesnél, vagy valami még rosszabb történne. Pár napot feküdnöd kellene. A lovagok készítettek helyet neked is. Aztán Khan szétkapja a nagy asztalt és azt is feltesszük.
*Lia reméli a szavai megnyugtatják a sérült lányt, és ha Ethea vele tart, akkor lassan lépkedve kikíséri a szekérhez, és segít neki elhelyezkedni is.*
- Megtudnak mindent idejében, Salanel és Harath. *Bólogat*
~Ha meglátom Aletait, szólok neki, hogy Ethea magához tért.~
- De még pihenned kellene.
*Reméli, hogy a vörös hajú nő hallgat rá, és elfogadja a helyet a szekéren, legalább amíg jobban nem lesz, mert nagyon nem örülne neki, ha csak úgy nekiindulna kószálni, és újra elájulna.*
~De persze lekötözni nem tudom.~
*Miután reményei szerint biztonságosan elhelyezte Etheat is, már ha a nő nem tiltakozott ellene kézzel lábbal, a szekér oldalába kapaszkodva ugrik le a földre.*
- Tehát nincs. *Szusszan.*
~Igazából nem is olyan nagy szó egy hordágy, mármint az elkészítése, nem kerül sokba, egyszerű kis szerkezet, mégis akár életet is menthet. De kérdés akarják-e majd.~
*Khan következő mondata meglepi, nem számított rá, hogy pont ő lesz, aki így az ötlete mellé áll, és akár még Gabriennel is beszél róla.
Kedvesen mosolyodik el, még némi hálával is.*
- Köszönöm.
- Általában elég jó *vágja rá, és besorol a lovag jobb oldalára, ahogy elindulnak vissza Thargarod felé.*
- Nem veszek ám el *szól még vissza az ispotályban lévőknek*, csak a rakodásért cserébe én is ígértem némi segítséget.
*Újra a férfi felé fordul:*
-De pennát és pergament neked kell adnod. Használni tudom a tollszárat, de sajátom, az nincs, sajnos.
*A nap immár delelőre hág, mikor újra belépnek az erődbe.*
//Folytatás Thargarodban!//
A hozzászólás írója (Liahwulfe Amenho Khyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.10 12:32:02