//A városőrség hajnala - A nagy visszatérés//
//Ösvény//
*A reggel kellemesen hűvös, és kellemesen langyos nappal kecsegtet. Madarak dallama ébreszti a csapatot, ő az első az ébredők között, de nem sokkal marad le mögötte Gardius, és Kis Gardius. Hael még egy kicsit szunyókál, de csakhamar ő is virrad, majd közösen elköltik a reggelijüket. Barátja hozott a szütyőjében egy kis üvegcse vörösbort is, mellyel ketten közösen leöblítik a tegnapi száraz, kissé szagosabb szarvascomb alsó, soványabb részét, miközben sztorizgatnak. A szemtanúk és a tündéren kívül csak Hael tudja a szemén lévő sebhely történetét, annak a sebhelyét, amit a szekérnagyságú óriáspók vágott rá. Ez is mutatja, mennyire bízik a fickóban, sőt, azon gondolkozik, hogy ha sikerül az üzlet, akkor magához hívja ezt a katonát, és sokkal jobb módra emeli, mint a kiképzőtiszt barátját. Már ha sikerül. Ha nem, akkor építtet Arthenior mellett valami kis kócerájt, ami bár nem lenne ilyen praktikus, olcsóbban jönne ki. Bár az aranyhajú féllovag számára mindig is a minőség számított, nem a mennyiség.
Esti ígéretéhez híven erőltetett, vágtához közeli menetben haladnak a kopár domb felé, ami még jó négy óra lovaglásnyira van innen, ha tartják az iramot. Ez már a célegyenes, nem csigáknak való rész. Azonban figyelni kell, az ösvényt éles kövek szabdalják, és nem lenne kellemes, ha a lovak lábai megsérülnének, főleg ha az az ő kölcsönlovával történik meg.*
//Amon Ruadh - Kagan Thargodar//
*A számítása helyesnek bizonyul. Nagyjából négy óra telhetett el az indulás óta, és már fel is tűnik előttük a kopár domb, tetejében a büszke erőd. A büszke erőd, ahol csaknem egy éve majdnem meghalt. És most visszatér ide, bár nem azért, hogy csatlakozzon a klán erőihez, sőt, teljesen átellenes oldalról közelíti most meg a helyzetet. Itt már lassítanak a tempón, tartalékolni kell a lovak erejét a szerpentinre. Mindez nem lenne gond, ha lócserében is bízhatnának, ám ez nem egy nemes kastélya, ahol a távozó vendégeket friss lovakkal menesztik. Már ha távoznak.
Ahogy egyre magasabbra jutnak, Felthys ébenfekete szemei a távolban Arthenior körvonalát keresik a delelő nap alatt, de képtelen megtalálni. Vagy az út hossza miatt, vagy azért, mert vaksi. Igazából teljesen mindegy, tekintete ezek után máris átvándorol a felül húzódó cölöpfal irányába, és ahogy ez az építmény egyre csak növekszik, úgy szaporodik Felthys szívverése is. Nem ijedelem okán, csupán azért, mert egy ilyen üzlet nyélbeütése tényleg jó alapul szolgál. No, meg azért az igazat megvallva mégis van ott egy csöpp ijedelem, hisz' a főparancsnok mondá: "Keservesen megbánod, ha az orrunknál fogva vezetsz minket!" - vagy valami ilyesmi volt, már nem emlékszik rá. Nem kötelező neki mindenre szó szerint emlékeznie, és él is ezzel a joggal. Az egyetlen mondat(ok) apja szavai, amik évek múltán is költőien megegyezően csengenek a fülében.
Ahogy a szerpentin végére érnek, pár lépéssel előre tör, és felemeli bal karját, jelezvén, hogy meg kéne állni. Kupaktanács.*
- Nos, elértük az utunk célját. Gardius, gondolom nálad van a pénz másik fele. *amint a csendes, öreg harcos bólint, már folytatja is.* - Amint a vezér elfogadja az üzletet ~Már ha elfogadja...~, add oda. Addig őrizd magadnál, és jól rejtsd el. És maradj olyan csendes, mint eddig voltál. Ne rontsd le a rólad alkotott képem.
*Kuncogva megpöccinti a parancsnok vértjét, majd zsibbadó bal karját leereszti, újra jelezvén valamit, ami most az indulás. A négy fegyveres-páncélos férfi a kaputól jó tíz méterre áll meg, majd az aranypáncélos Felthys a kezeiből tölcsért formálva odakiált az éppen őrségben lévő őrnek, már ha van olyan. Ilyen messziről sajgó bal szemel szinte lehetetlen kivenni...*
- A vezéretekhez jöttünk! Szólj neki, hogy ajánlatunk van számára, jöjjön ki, ha érdekli! Mondd neki, hogy megköszönnénk, ha érdekelné!