//Taitos//
*Lehet a túlzott kedvességet is gyanúsnak kéne találnia, hiszen legutóbb is erre faragott rá, most mégsem teszi.*
-Hálásan köszönöm!
*Pattan is azonnal, hogy azért a botért induljanak. Csak a második lépés után fut át az agyán, hogy talán épp azzal akarja elkergetni őt a fiú. Koldusnak nézi, vagy bármi másnak ami számára kellemetlen. Nem lepődne meg.*
-Hát...
*Bizonytalanodik el kissé, mert nem kifejezetten tudja mi az erőssége, de azt már megtanulta, hogy el kell adnia magát, így a bizonytalanságnak itt nincs helye.*
-Magtalan fattyú vagyok én Uram...
*Hajtja le fejét szégyenkezve, ám hirtelen eszébe jut hogy kislányként dolgozott már nemesi házban, így a házimunkát el tudja látni.*
-És a ház körüli teendőket is maradéktalanul el tudom látni. Bármit megteszek! Mosok, sepregetek, ganajozok.
*A főzés még nem az erőssége, de talán nem ezen fog múlni a dolog.*
-Ne haragudj Uram, ostoba vagyok. A nevem Manuri Rimse.
*A nagy ijedtségben el is felejtett válaszolni Taitosnak. Kevesebbért törték el az orrát nem is olyan rég, úgyhogy a biztonság kedvéért kissé távolabb húzódik. Izmai ugrásra készen feszülnek, tartása kissé merevvé válik, de ezúttal semmi durvaság nem történik.
Őszinte csodálattal pislog vissza Taitosra. Soha nem illették talán még ilyen kedves bókkal.*
-Persze! Ne féltsen engem Uram, szívósabb vagyok annál, mint ami elsőre látszik!
*Mint egy kis kutya, úgy lohol lelkesen a fiú után, ezúttal nem fogadva el a segítségét, hiszen bizonyítani akar. Bizonyítania kell!
A felszólítást tisztán érti, ám mégis lopva körül tekint mielőtt belekezdeni mondandójába.*
-Uram, én... Megszolgálom az ellátásom árát. Kimosom a ruháit, kitakarítom a házát *körbe is pillant, hátha megmutatja neki az úrfi hol lakik* -Pár aranyért pedig akár... szórakoztató társaság is lehetek, ha úgy tartja férfiúi kedve.
*Nincs nagy rutinja a csábításban egyelőre, de próbál kissé közelebb férkőzni a másikhoz, hátha úgy jobban érti mire próbál célozni a szolgáló. Az addig rendben is lenne, hogy egy napi élelemért és szállásért szolgál, de ha visszatér a városba ugyan úgy nem lesz semmije, s akkor inkább falják fel a vadak az erdőben, minthogy a nyomornegyed utcáira kerüljön.*
-Tapasztalatlanságom, kizárólag ifjú korom rovására írható, de biztosíthatom afelől, hogy igyekezetem ellensúlyozza ezt a hiányosságom.
*Rebegi kissé megilletődötten, de éjszín szemeiben az elszántság tüze ég.*
A hozzászólás írója (Manuri Rimse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.13 20:07:35