//A Kapunál, majd Thargarodba//
*A Szellemek tudhatják csak, hogy Bron megint honnan tér vissza és hogyan, de a félelf ezzel most nem foglalkozik igazán, csak konstatálja, hogy még egy régi taggal bővül a Kapunál toporgó "tyúkok" száma. Aztán előbb Akheel kel ki magából és ripakodik rá, majd tovább kapja még arcába az áldást. Talán a meglepetéstől, de hangját sem találja, viszont úgy néz vissza rá, oly lekezelően, fagyosan, ahogy csak telik tőle.*
~Mi a?!~
*De nem szól, viszont az újabb "pofonért" fordul az őrparancsnok "barátja" felé. Kinek azért van némi rutinja, és igaza is szavaiban, már ami Kagan leckéjét illeti. Ő bizony kétli, hogy a vezér keze lenne a dolgok mögött. Viszont azt is, hogy ha ezt elszúrják, a kemény talpa, vagy inkább ökle fogja megsimogatni rózsácskájukat hátsójukon.
De a képzeletbeli pofon bizony égeti arcát, pír fut végig rajta mérgében. Elvörösödik.*
~Mégis hogy beszélnek ezek rólam?! Kirohasztották?!~
*Forr a vére. Elégtételért kiált, de nagy nehézségek árán leküzdi. Ebben segít, hogy az emlegetett két hétre sem emlékszik ugyebár, és ez elviszi kicsit gondolatait. Így nem történik visszavonhatatlan szakítás részéről. De Dharren következő szavai sem sokkal kedvesebbek, na nem mintha lelki simogatásra várna harci helyzetben. Kemény legény ő, bírja. De nem is felejt. És senkitől sem bölcs dolog egy orgyilkosként is remekül helyt álló félvért magára haragítania. De biztos tudják mit miért tesznek. Vagy? Erre is csak megvető és lenéző pillantás a jussa "beszélgetőpartnerének", majd elkezd lekászálódni a gyilokjáróról. Eközben hallja, hogy mégiscsak kiküldenek valakit.*
~A Szellemekre! Engem ezért lehurrognak, most meg idegent küld ki?~
*Gondol itt Daerosra például. Azon túl, hogy Leát ugráltatja, mint valami cselédet. Még ha az ötlet nem is feltétlenül rossz, mint valami nagy páncélos béka, becserkészik majd az orvlövészt. És tettlegességig fajul, mármint Bron vesztére. Igazából nem hatja meg Harathot, hiszen neki is viszket már tenyere eléggé. És valamilyen szinten meg is érdemli a fickó.
De itt még nincs vége, a vadász forma tag visszafelesel, és megkérdőjelezi a döntést. Harr úgy vélte ez is valami új tag náluk, de ezek szerint így hálálja meg a vendégszeretetüket, hogy sérüléseit ellátták, és mint Lea mondatából kiderül, Isurii-t is megízlelhette. Na erre már felkapja fejét, hiszen a lány rokonszenves volt számára már akkor, ott a Véres menyegző körüli időkben is. Így nem közömbös neki, soha nem is volt, így most sem az. De szerencsére ketten is kipenderítik a hálátlan fickót, aki még sértődöttet is játszik.
Hogy odakint mi történik, nem látja, csak a hangokból ítéli meg, hogy a "felderítőjük" visszatér, és megsérült.
De ő már elfele tart a kaputól, hisz úgyis elküldték, mint egy kóbor kutyát. Hát úgy dönt miért is ne fordítson egy váratlant, magával hívja Ugugot, a zöldbőrűt.*
-Te, ott! Jer velem!
*Inti magához a nem kis bendőjét vakarászó ácsorgó semmittevő orkot. Majd ő ad neki melót, elfoglaltságot. De ez a szájtátás nem jó senkinek és semmire. Csak az idegeket kezdi ki. Az "ork" ügyet ráhagyja az itt maradókra, nagy léptekkel indul meg szétnézni, például Azil és Kram után nézni, vajon szétbontották -e már a fél erődöt, hogy eltorlaszolják a kaput tök feleslegesen. No meg a Hrallh is céljai közt van, hol vár rá egy beszélgetés Shaurival. Tehát úgy dönt, a második védvonalat, a tartalékot rántja össze, és foglalkoztatja majd.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.10 15:53:36