//Őrségben - Syoud, Jane, Aletai, Ewangel, Achrad//
*Jane nem tulajdonít nagy jelentőséget Aletai szavainak, bár tényleg sokat segített. El is határozta, hogy hamarosan megbízza a lányt egy feladattal. Talán egy két óra még és bizonyíthat a kis Janemita. Hisz olyan nagyon akar, ez jól látszik!
Kedvese incselkedő szavaira lazán válaszol.*
-Csak rajta, legalább nem unatkozik ott fent!
*Elgondolkozik, majd Syoud felé emeli a tekintetét.*
-Előfordult már, hogy lőni kellett valakire Amon Ruadh-on?
*Ha valaki, akkor Syoud erre a kérdésre tudja a választ. Aletai szerint akkor is a gyilokjárón fog őrködni, amikor a törzs már elköltözött. Kissé odanőtt a tisztavérű, bár legalább egészen biztos, hogy idegenek nem lépnek majd a Vashegyre, kiváltképp akkor nem, ha félvérek, mint Aletai.
Ewangel kérdésére a gondolatai beindulnak.*
~Én? Oda fel? Syoud mellé? A Szellemek óvjanak attól, hogy testközelbe kerüljünk, még a végén lelök!~
*Húzódik cinikus mosoly az arcára, mert pontosan tisztában van vele, hogy az elf nem szívleli a keverék fajokat, s pökhendi is. Kétségtelen, hogy szíve szerint azért is felmenne, hogy közelségével provokálja az elfet, de még a végén összeverekednének és Kagan mindkettőjük nyakát elcsavarná, mert nem látják el megfelelően az őrséget, s inkább cirkuszi majomként viselkednek.*
-Kösz, nem. Inkább maradnék itt lenn. Sokan vagytok már, nem férnénk meg kényelmesen.
*Diplomatikusabb formája ez a gondolatai kifejezésének, de mielőtt a kérdést tovább fejtegethetnék, megjelenik a gyűlés óta érkező első látogató Achrad személyében.*
-Üdvözöllek a Vashegyen, Idegen. Miben segíthetek?
*Helyezkedik végül bele a pozíciójába, s ha kell, majd megejti a megfelelő felvilágosítást is.*
~Egy gnóm, aki talán hasznos lehet. Békés nép, s szorgalmas is.~