// Kint- Svir, Selaris, Kagan, Harath //
* Egy mélyről jövő morgással veszi a Harathtól érkező csendre intést. S ma már másodjára nevezi kormosnak, ideje lesz neki bemutatkozni. Már éppen szólna is érte, de Kagan egyértelmű parancs az, ami miatt nem teszi. *
- Igen, megtiszteltetés. * fordul vissza Svir felé. *
- S, mint hallhattad ez a madárka nem kap belőle. Így, ha megbocsájtasz egy percre, kikísérem a Kakukkot. * néz a férfiról a sötételfre, s a kapu felé bök fejével. *
- Indulás! Arra van a kijárat. * ha erre nem indulna meg, akkor lük egyet rajta, hogy mozduljon már meg. Már tudhatja, milyen kedves is tud lenni, így jobb, ha ennél több ellenálláson nem töri a kis buksiját. Vagyis Med csak remélni tudja, valahogy nincs kedve tovább szenvedni vele. Főleg azután, hogy fültanúja lehetet annak, hogy este ismét őrségbe állhat, s hogy azt ind a fél-elffel kell tennie, nem ad sok örömre okot. Elég negatív érzései vannak vele kapcsolatban. Most így elgondolkodva, még azt sem tudja, hogy ki az, aki Kagan után parancsokat osztogathat neki. *
- Gondolom, ha feltaláltál visszafelé sem fogsz eltévedni. Azon az úton ott. * mutat a szerpentinre. *
- Nem mondom, hogy örvendtem, mert nem így van. De, egy jó tanácsot adok. Menj el, s ne gyere többet vissza! * az utolsókat erősen artikulálva mondja, hogy biztosan megértse a másik. *
- Ha nem fogadnád meg… arról inkább ne beszéljünk. Mert okos fiúnak tűnsz és biztos megfogadod a tanácsom. * teszi a másik vállára a kezét. Aztán ott hagyja, remélve, hogy a hím, nem fog Kagan türelmével játszani.
Ha a kalapos ez idő alatt nem tűnt el a fogadó vagy más egyéb helyre elbújva, akkor visszasétál hozzá. *
- És miféle eskü az, mely hozzá láncol, a kisasszonyhoz? * az utolsó szót mintha hitetlenkedve mondaná, végig mérve a lányt.
Viszont, ha Svir nyom nélkül szívódik fel, úgy elindul megkeresni Nariit. *