//Fogadó//
-Nos, nem sok mást gondolnék, hacsak nem sivatagba megyünk, de a hazámig olyan nincs, az meg száz mérföldekre van, úgyhogy, kényelmesen megleszünk.
*Mondja Taitos a felsorolás hallatán, aztán elkezdi megenni a ragut.*
-Köfi Rilafi.
*Mond zabálva Taitos köszönetet. Reméli, hogy ez nem sértő, de hát, most ennyi telik tőle, aztán észreveszi az arrajövő Manurit is.*
-Isteni lett, ügyes kezed van Manuri.
*Dicséri meg a lányt, aki egy tányérral közeledik felé, majd elfogyasztva Rilai adagját, a Manuri által hozottat is megeszi, finom is ugyan, de sok, viszont a szolgáló öröméért egy kiadós vacsora belefér.
Mire a vacsora kész lesz, Taitos már meg is van, és készen áll arra, hogy még egy picit szöszmötölve segítsen, aztán szándékához híven beszéljen a félvér lánnyal.*
-Kiszedjük a kalácsot, aztán elmegyek picit Manurival beszélni.
*Mondja Rilainak, hisz segít neki szívesen, de ezt megígérte már a lánynak, így a segítséget letudva ideje lenne már teljesíteni azt, így vacsora kezdetével.
Így míg a többiek esznek Taitos kiveszi a már mazsolás kalácsot, és valami kosárba, vagy dobozba teszi, amit talál.*
-Kiszedtem.
*Mondja mosolyogva, aztán megy, kezet mos, összeszedi cuccait, botját, tarisznyáját, és Manurit is.*
-Manuri, gyere picit.
*Inti magához, ha épp nincs dolga.*
-Van kedved kimenni? Eszel valamit? Moss kezet mindenképp, aztán mehetünk is.
*Zúdítja rá az eddig elmaradt dolgok áradatát, aztán a felkelő holdnál lassan ki is tessékeli Manurit, hacsak más nem szól közbe.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.21 20:37:08