Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 153 (3041. - 3060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3060. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:57:20
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:57:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
* Úgy látszik, hogy a tűz tombolása képes átragadni az arra fogékony emberekre is, hisz alig tették ki a lábukat a kapun, valaki máris sutba vágja a vezéri parancsot, s visszavágtat az erődbe, nyilván a hallható sikolyok miatt. *
- A szellemekre! -
* Mondja ki félhangosan, s maga is kardot ránt, hogy ha kell, segítséget adhasson Hrothgaarnak. Igaz, Mirakhnak nincs nagy neve a csapatban, ám egy sisakos, pikkelyvértet viselő törpe harcos akkor sem lebecsülendő akadály. Tekintete is a rőtszakállúét keresi, mert igaz, hogy nem ő a felettese, mégis csak akkor fogja kardját a hüvelyébe lökni, ha földije is rábólint. *
- A szellemekre! -
* Mondja ki félhangosan, s maga is kardot ránt, hogy ha kell, segítséget adhasson Hrothgaarnak. Igaz, Mirakhnak nincs nagy neve a csapatban, ám egy sisakos, pikkelyvértet viselő törpe harcos akkor sem lebecsülendő akadály. Tekintete is a rőtszakállúét keresi, mert igaz, hogy nem ő a felettese, mégis csak akkor fogja kardját a hüvelyébe lökni, ha földije is rábólint. *
3059. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:29:57
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:29:57
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Út az Új Otthonba//
//Előőrs//
*Nem hallja, mi történik. Csak azt látja, hogy kezd szállingózni a füst, ahogy az első lángnyelvek életre kapnak. Visszafordítja a lovát, hogy végignézhesse a nem mindennapi látványt. Nincs arról fogalma, hogy Kagan az akkurátus gyújtogatásba egyéb elemeket is kevert és hogy rokonán kívül bárki más tartózkodna Amon Ruadh dombján. Egy csöppnyit türelmetlenül várja, hogy ne csak a füstcsíkokat, hanem a lángnyelveket is megpillantsa. Mindez még késik és a figyelme is elterelődik, ugyanis látja, hogy az egyik lovas alak visszavágtat a táborba. Nem tudná megmondani, hogy melyikük, de a cselekedetre felvonja a szemöldökét. Talán Kagan túlzásba vitte a dolgot és épp magának rak máglyát? Micsoda ostobaság lenne, de történtek már meglepőbb balesetek is. Lehet, hogy Amon Ruadh kavicsai ragaszkodóak, Kagan rálépett az egyikre, kifordult a bokája és ahogy elesett, egy másikba beverte a tarkóját. Egyedüli mentsége a rokonnak az lehet, hogy a kavicsok túlerőben voltak.*
~ Mi történik? ~
*Még egy lovas alak kivált, alacsonyabb, mint a többi, így van egy erős tippje a kilétére. Amennyire erőteljes a hangja, még valamennyire hallja is a mondanivalóját. Nem tudja hova tenni a dolgot, de immáron nem az egy helyben való szemlélődés mellett dönt, hanem ügetésre ösztönzi Kóbort és visszafelé tart, hogy jobban képbe kerüljön.*
//Előőrs//
*Nem hallja, mi történik. Csak azt látja, hogy kezd szállingózni a füst, ahogy az első lángnyelvek életre kapnak. Visszafordítja a lovát, hogy végignézhesse a nem mindennapi látványt. Nincs arról fogalma, hogy Kagan az akkurátus gyújtogatásba egyéb elemeket is kevert és hogy rokonán kívül bárki más tartózkodna Amon Ruadh dombján. Egy csöppnyit türelmetlenül várja, hogy ne csak a füstcsíkokat, hanem a lángnyelveket is megpillantsa. Mindez még késik és a figyelme is elterelődik, ugyanis látja, hogy az egyik lovas alak visszavágtat a táborba. Nem tudná megmondani, hogy melyikük, de a cselekedetre felvonja a szemöldökét. Talán Kagan túlzásba vitte a dolgot és épp magának rak máglyát? Micsoda ostobaság lenne, de történtek már meglepőbb balesetek is. Lehet, hogy Amon Ruadh kavicsai ragaszkodóak, Kagan rálépett az egyikre, kifordult a bokája és ahogy elesett, egy másikba beverte a tarkóját. Egyedüli mentsége a rokonnak az lehet, hogy a kavicsok túlerőben voltak.*
~ Mi történik? ~
*Még egy lovas alak kivált, alacsonyabb, mint a többi, így van egy erős tippje a kilétére. Amennyire erőteljes a hangja, még valamennyire hallja is a mondanivalóját. Nem tudja hova tenni a dolgot, de immáron nem az egy helyben való szemlélődés mellett dönt, hanem ügetésre ösztönzi Kóbort és visszafelé tart, hogy jobban képbe kerüljön.*
3058. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:21:55
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:21:55
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség - kapu //
* A bólintás beleegyezés, tehát sikerült kihallania nevet a suttogásból, elmosolyodik majd saját során ő is bólint egyet.*
- Igen, Ewangel vagyok. *mondja. Nem is figyelt oda, hogy nem mutatkozott be, bár nem volt arról eredetileg szó, hogy több ideig is felügyelnie kell a férfira.
A következő kérdés nagyon meglepi, arról nem is beszélve, hogy fogalma sincs mire számíthat.*
- Nem tudom. Talán légy óvatos és visszafogott. *mondja saját véleményét de lehet, hogy ez férfiak esetében nem így kötelező.
Szinte a fogadóig vonultak vissza, onnan lesi az elf a tüzet. Kántálást hall, furcsa szavakat mintha többen is volnának bent.*
- Remélem időben kijönnek. *függeszti tekintetét a kapura. Nem örülne egyáltalában ha ennek a különös rituálénak áldozatai is lennének.*
- Igen, pedig sok munka lehetett mind ezt felépíteni. *mondja. Az elf nem volt jelen a kezdeteknél, épp csak az utolsó télvízzel érkezett.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.24 19:24:57
* A bólintás beleegyezés, tehát sikerült kihallania nevet a suttogásból, elmosolyodik majd saját során ő is bólint egyet.*
- Igen, Ewangel vagyok. *mondja. Nem is figyelt oda, hogy nem mutatkozott be, bár nem volt arról eredetileg szó, hogy több ideig is felügyelnie kell a férfira.
A következő kérdés nagyon meglepi, arról nem is beszélve, hogy fogalma sincs mire számíthat.*
- Nem tudom. Talán légy óvatos és visszafogott. *mondja saját véleményét de lehet, hogy ez férfiak esetében nem így kötelező.
Szinte a fogadóig vonultak vissza, onnan lesi az elf a tüzet. Kántálást hall, furcsa szavakat mintha többen is volnának bent.*
- Remélem időben kijönnek. *függeszti tekintetét a kapura. Nem örülne egyáltalában ha ennek a különös rituálénak áldozatai is lennének.*
- Igen, pedig sok munka lehetett mind ezt felépíteni. *mondja. Az elf nem volt jelen a kezdeteknél, épp csak az utolsó télvízzel érkezett.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.24 19:24:57
3057. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:04:11
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:04:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Út az Új Otthonba //
// Rilai, Lia, Hrothgaar és Iluq //
*Hálásan hajt főt Hrothgaarnak, amiért keménykezűen magához ragadja a kezdeményezést, és amit Khan csak lopva tett volna, azt ő hangosan is kimondja mindenki előtt. Ezek után sincs meggyőzve ugyan arról, hogy Gabrien nem lép felindultságból rossz irányba, de józan ítélőképességének most már számolnia kell azzal, hogy Thargarodba minimum a törpén át kell vágnia magát. És Khanon is, de ez talán kevésbé egyértelmű, mint Hrothgaar kinyilatkoztatása. A recsegve összedőlő főépület és a falakra átkapaszkodó lángok mind mohóbban igyekeznek eltüntetni annak mementóit, hogy néhány órával ezelőtt még egy nép lakta a platót, s azon túl azokat a területeket, ameddig a szem ellátott. Súlyos terhet róna bárkire a döntés, hogy mindezt hátrahagyja maga mögött valami bizonytalanért. Mert a zsoldos ekképp tekint a jövő ígéreteire, hiába van közöttük a szellemjáró Leandana, aki az eltávozottak lelkét szólítja, vagy fordítva. Nem bízik a homályos jóslatokban, azoknak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy a beszélő a kedve szerint csavarhatja őket, attól függően, hogy mit akar elmondani velük.
Mindezek dacára nem ébredt lelkében egyetlen szekundumra se kétely afelől, hogy készen áll az útra, s akarja is magáénak a feltérképezetlent. Pengevékonyra szűkülnek ajkai, de nem a bosszúság miatt: felemás örömmé formálódik a fintor. Férfiak gyakran panaszkodnak arra, hogy képtelenek megfejteni egy nő lelkét, viselkedésének alapvető elemeit, erre tessék. Az út maga nyom fricskát az orrára, hisz most ugyanúgy tesz, mint a csibészekkel hamiskodó kis fruskák. Egy szeszélyes holnap várja őket, amely ezernyi titokból varrott palástot hord a vállain.
Rilai hideg, elutasító szavai végül varázsos gyorsasággal olvasztják le arcáról az akár vidornak is mondható kifejezést. Még fejét is előreejti kissé, ily kemény szavak hallatán mi mást tehetne az ember fia? Nyitott tenyérrel meglapogatja néhányszor mellkasát, nagyjából ott, ahová a szívet börtönözték.*
- Ott bántasz engem, ahol igazán élek. - *Rilai azzal enyhít bánatán, hogy közel hajolva hozzá a nyakába nevet néhány szót. Akadna férfi Lanawin kerekén, akit egy jóízű női kacaj érzéketlenül hagyna? Eunuchok és férfiszerelmet keresők természetesen nem képezik részét a kérdésnek. Belátván mohóságát, megadja magát.*
- Előlegnek megteszi. De a fizetséggel egy napot se késs, mert rosszabb vagyok egy uzsorásnál is. - *A bakra huppanó lány látványát addig nem ereszti, amíg nem végez a mozdulatsorral, hiszen szóbeli kontraktus köttetett kettejük között becses „vagyontárgyak” őrizetéről. És hiába az út eleje, a szerződés már érvénybe is lépett.
Midőn ezzel végeznek, megjelenik az egyik szörnymesterük is, a sántábbik. A „hé”-ben saját neve újraértelmezésére ismer, felé is fordul a nyeregben.*
- Amelyiken csak helyet találsz. Azt ott leszámítva. - *Mutat egyre, amit a legkésőbb pakoltak fel és aminek tartalma leginkább a főépületből származik. Volna egy-két tippje arra, hogy mit szállítanak azon, Kagan nem örülne neki, ha bárki kotlani kezdene egy ládán, amiben aranytallérjaik java van.*
- Utazz… utazzatok Rilivel, a közelében legalább mindig lesz abrakolnivaló meg víz. - *Lia? Miért könnyfoltos az arca? A félszemű sorra elveti az elsőként felbukkanó téziseit, nem állja meg soká egyik sem a helyét. Amon Ruadhoz nem tűnt úgy, hogy érzékeny szálak fűznék a lányt, a füsttől már elég távol vannak, hogy a szemét bántsa. Az egyszerűbb végénél ragadja meg most a dolgot, nincsen tehetsége egyébként sem az ilyen dolgok kibogarászásához.*
- Mi történt? - *Talán megláthatja a vérző tenyeret is, de kérdése elsősorban a bús hangulatú daloknak szól.*
~ Még el sem indultunk, de már most leinnám magam. ~
// Rilai, Lia, Hrothgaar és Iluq //
*Hálásan hajt főt Hrothgaarnak, amiért keménykezűen magához ragadja a kezdeményezést, és amit Khan csak lopva tett volna, azt ő hangosan is kimondja mindenki előtt. Ezek után sincs meggyőzve ugyan arról, hogy Gabrien nem lép felindultságból rossz irányba, de józan ítélőképességének most már számolnia kell azzal, hogy Thargarodba minimum a törpén át kell vágnia magát. És Khanon is, de ez talán kevésbé egyértelmű, mint Hrothgaar kinyilatkoztatása. A recsegve összedőlő főépület és a falakra átkapaszkodó lángok mind mohóbban igyekeznek eltüntetni annak mementóit, hogy néhány órával ezelőtt még egy nép lakta a platót, s azon túl azokat a területeket, ameddig a szem ellátott. Súlyos terhet róna bárkire a döntés, hogy mindezt hátrahagyja maga mögött valami bizonytalanért. Mert a zsoldos ekképp tekint a jövő ígéreteire, hiába van közöttük a szellemjáró Leandana, aki az eltávozottak lelkét szólítja, vagy fordítva. Nem bízik a homályos jóslatokban, azoknak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy a beszélő a kedve szerint csavarhatja őket, attól függően, hogy mit akar elmondani velük.
Mindezek dacára nem ébredt lelkében egyetlen szekundumra se kétely afelől, hogy készen áll az útra, s akarja is magáénak a feltérképezetlent. Pengevékonyra szűkülnek ajkai, de nem a bosszúság miatt: felemás örömmé formálódik a fintor. Férfiak gyakran panaszkodnak arra, hogy képtelenek megfejteni egy nő lelkét, viselkedésének alapvető elemeit, erre tessék. Az út maga nyom fricskát az orrára, hisz most ugyanúgy tesz, mint a csibészekkel hamiskodó kis fruskák. Egy szeszélyes holnap várja őket, amely ezernyi titokból varrott palástot hord a vállain.
Rilai hideg, elutasító szavai végül varázsos gyorsasággal olvasztják le arcáról az akár vidornak is mondható kifejezést. Még fejét is előreejti kissé, ily kemény szavak hallatán mi mást tehetne az ember fia? Nyitott tenyérrel meglapogatja néhányszor mellkasát, nagyjából ott, ahová a szívet börtönözték.*
- Ott bántasz engem, ahol igazán élek. - *Rilai azzal enyhít bánatán, hogy közel hajolva hozzá a nyakába nevet néhány szót. Akadna férfi Lanawin kerekén, akit egy jóízű női kacaj érzéketlenül hagyna? Eunuchok és férfiszerelmet keresők természetesen nem képezik részét a kérdésnek. Belátván mohóságát, megadja magát.*
- Előlegnek megteszi. De a fizetséggel egy napot se késs, mert rosszabb vagyok egy uzsorásnál is. - *A bakra huppanó lány látványát addig nem ereszti, amíg nem végez a mozdulatsorral, hiszen szóbeli kontraktus köttetett kettejük között becses „vagyontárgyak” őrizetéről. És hiába az út eleje, a szerződés már érvénybe is lépett.
Midőn ezzel végeznek, megjelenik az egyik szörnymesterük is, a sántábbik. A „hé”-ben saját neve újraértelmezésére ismer, felé is fordul a nyeregben.*
- Amelyiken csak helyet találsz. Azt ott leszámítva. - *Mutat egyre, amit a legkésőbb pakoltak fel és aminek tartalma leginkább a főépületből származik. Volna egy-két tippje arra, hogy mit szállítanak azon, Kagan nem örülne neki, ha bárki kotlani kezdene egy ládán, amiben aranytallérjaik java van.*
- Utazz… utazzatok Rilivel, a közelében legalább mindig lesz abrakolnivaló meg víz. - *Lia? Miért könnyfoltos az arca? A félszemű sorra elveti az elsőként felbukkanó téziseit, nem állja meg soká egyik sem a helyét. Amon Ruadhoz nem tűnt úgy, hogy érzékeny szálak fűznék a lányt, a füsttől már elég távol vannak, hogy a szemét bántsa. Az egyszerűbb végénél ragadja meg most a dolgot, nincsen tehetsége egyébként sem az ilyen dolgok kibogarászásához.*
- Mi történt? - *Talán megláthatja a vérző tenyeret is, de kérdése elsősorban a bús hangulatú daloknak szól.*
~ Még el sem indultunk, de már most leinnám magam. ~
3056. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 12:00:49
Üzenet elküldve: 2015-06-24 12:00:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Út az Új Otthonba//
//Khan, Rilai, Hrothgaar, Gabrien, Iluq//
*Tátott szájjal, döbbenten fordul a visszafelé lovagló Ryrin után, hirtelen nem is esik le neki, miért vágtat úgy a lovag.
Aztán igen. Csak reménykedik, hogy téved. Hogy mégsem úgy lesz, ahogy mások hiszik.
De látja Khant, ahogy a lova nyergéből visszafordulva az erődöt nézi, hallja a szavait.
Lia elsápad, az arcán könnyek peregnek végig.*
~Nem most kellene elszökni innen? Elmenekülni?~
*De a lánynak nincs hova mennie. Nem mintha eddig nem élt volna meg a világban, de a magánya kényszerű volt. Itt talált új barátokra.*
~Igen, talán barátokra.~
*Reggelre kelve ugyan azt hitte, talán többre is, mint csak barátokra, de most elbizonytalanodik, hallva Khan évődését Rilaival.
Lia nem tud kettejükről semmit, nem tudja szív köti-e össze őket, szó, vagy éppen semmi sem.
Halkan sóhajt, eldörzsöli arcán a könnyeket, és megy, ahogy a szekerek mennek mellette.
Ugyanakkor a lány nem vak, és nem is bolond. Látja a szemkötős lovag jelzését Hrothgaar mester felé, és látja a hósörényű parancsnokot is.*
~Jó ég! Nem kell tán attól félnünk, hogy ő is a vesztébe rohanna?~ *Ajkát beharapva néz Gabrien felé, aggódik érte, főleg mivel ő pontosan tudta, hogy a parancsnok habozott azzal kapcsolatban, hogy útra keljen-e, és van sejtése az okairól is. Olyan okokról, melyeket Lia tökéletesen ért. Olyan okokról, melyekkel, ha nem téved Gabrien felől, akkor csak egyetérteni tud.
Lia csak reménykedik, hogy Gabrien nem hagyja el őket, mert kell valaki, aki józanul szemléli a dolgokat.*
~Fél szemem a hósörényű parancsnokom, a másik... Kin is? Az égre, nincs nekem elég szemem, hogy mindenkire figyeljek! Miért kell ennek így lennie?~
*Az ugyan némileg megnyugtatja, hogy a törpe kovácsmester elordítja magát, sejti, inkább csak elrettentő célzattal, de ahogy felé néz, az ő tekintete is elkapja a harci fejszéjét szorongató férfi biccentését. Így nem marad le a férfiak néma párbeszédéről.
Rendesen el is merül a gondolataiban minderről és elbambul, ezért történhet, hogy megbotlik és térdre esik. Halkan jajdul, felsérti ugyan a bal tenyerét, pár csepp vére a porba hull, de már tápászkodik is fel.*
~Legalább, ha valaki azt kérdezné, miért könnymaszatos az arcom, foghatom majd az esésre.~
*Bár az esésnek köze nincs a könnyeihez, minden másnak annál inkább.
Nem tudja azt se, most, hogy így alakulnak a dolgok, tartanak-e majd pihenőt, vagy mihamarabb minél messzebb akarnak majd jutni Thargarodtól. Nem tudja, mikor bukkan elő Kagan. Nem tudja, mit tesz majd a hósörényű, lehet, nagyon lehet, hogy nem lesz pihenő.
Azt sem tudja, ha mégis tartanak, Khan felbukkan-e majd mellette, akar-e egyáltalán vele beszélgetni a férfi, mert bizony lenne miről ~Hogy is mondta mindig a mesterem? A tettek ugyan többet mondanak, mint a szavak, de a szavak is fontosak ám.~, vagy akar-e még tanulni tőle, vagy inkább Rilaihoz csapódik, hogy esetleg többet is kapjon, mint egy szerencsecsók.
Lia megállja és nem néz oda rájuk, de a két fülét mégsem dughatja be az ujjaival.*
~Milyen gyerekes lenne az már?~
*De azért magában örül, mikor Iluq megjelenik mellettük, de nem áll meg, megy tovább.
A lovag fütyülése, majd a szavai pont azért lepik meg, mert már meg volt győződve róla, hogy láthatatlanná vált a szemében, nem többé, mint az út pora.
Felnéz ha a férfi a közelébe léptet a lovával, a kérdésére csak bólint, majd új dalba kezd menet közben.*
- Indulj el, indulj, a hegyeknek felé, vidd el fájó szíved jeges csúcsok közé...
*Sokat dalt ismer, de ma reggel valahogy nem a vidámak jutnak az eszébe. Ennek ellenére most már csak azért is énekelni fog, amíg csak bírja torokkal.*
//Khan, Rilai, Hrothgaar, Gabrien, Iluq//
*Tátott szájjal, döbbenten fordul a visszafelé lovagló Ryrin után, hirtelen nem is esik le neki, miért vágtat úgy a lovag.
Aztán igen. Csak reménykedik, hogy téved. Hogy mégsem úgy lesz, ahogy mások hiszik.
De látja Khant, ahogy a lova nyergéből visszafordulva az erődöt nézi, hallja a szavait.
Lia elsápad, az arcán könnyek peregnek végig.*
~Nem most kellene elszökni innen? Elmenekülni?~
*De a lánynak nincs hova mennie. Nem mintha eddig nem élt volna meg a világban, de a magánya kényszerű volt. Itt talált új barátokra.*
~Igen, talán barátokra.~
*Reggelre kelve ugyan azt hitte, talán többre is, mint csak barátokra, de most elbizonytalanodik, hallva Khan évődését Rilaival.
Lia nem tud kettejükről semmit, nem tudja szív köti-e össze őket, szó, vagy éppen semmi sem.
Halkan sóhajt, eldörzsöli arcán a könnyeket, és megy, ahogy a szekerek mennek mellette.
Ugyanakkor a lány nem vak, és nem is bolond. Látja a szemkötős lovag jelzését Hrothgaar mester felé, és látja a hósörényű parancsnokot is.*
~Jó ég! Nem kell tán attól félnünk, hogy ő is a vesztébe rohanna?~ *Ajkát beharapva néz Gabrien felé, aggódik érte, főleg mivel ő pontosan tudta, hogy a parancsnok habozott azzal kapcsolatban, hogy útra keljen-e, és van sejtése az okairól is. Olyan okokról, melyeket Lia tökéletesen ért. Olyan okokról, melyekkel, ha nem téved Gabrien felől, akkor csak egyetérteni tud.
Lia csak reménykedik, hogy Gabrien nem hagyja el őket, mert kell valaki, aki józanul szemléli a dolgokat.*
~Fél szemem a hósörényű parancsnokom, a másik... Kin is? Az égre, nincs nekem elég szemem, hogy mindenkire figyeljek! Miért kell ennek így lennie?~
*Az ugyan némileg megnyugtatja, hogy a törpe kovácsmester elordítja magát, sejti, inkább csak elrettentő célzattal, de ahogy felé néz, az ő tekintete is elkapja a harci fejszéjét szorongató férfi biccentését. Így nem marad le a férfiak néma párbeszédéről.
Rendesen el is merül a gondolataiban minderről és elbambul, ezért történhet, hogy megbotlik és térdre esik. Halkan jajdul, felsérti ugyan a bal tenyerét, pár csepp vére a porba hull, de már tápászkodik is fel.*
~Legalább, ha valaki azt kérdezné, miért könnymaszatos az arcom, foghatom majd az esésre.~
*Bár az esésnek köze nincs a könnyeihez, minden másnak annál inkább.
Nem tudja azt se, most, hogy így alakulnak a dolgok, tartanak-e majd pihenőt, vagy mihamarabb minél messzebb akarnak majd jutni Thargarodtól. Nem tudja, mikor bukkan elő Kagan. Nem tudja, mit tesz majd a hósörényű, lehet, nagyon lehet, hogy nem lesz pihenő.
Azt sem tudja, ha mégis tartanak, Khan felbukkan-e majd mellette, akar-e egyáltalán vele beszélgetni a férfi, mert bizony lenne miről ~Hogy is mondta mindig a mesterem? A tettek ugyan többet mondanak, mint a szavak, de a szavak is fontosak ám.~, vagy akar-e még tanulni tőle, vagy inkább Rilaihoz csapódik, hogy esetleg többet is kapjon, mint egy szerencsecsók.
Lia megállja és nem néz oda rájuk, de a két fülét mégsem dughatja be az ujjaival.*
~Milyen gyerekes lenne az már?~
*De azért magában örül, mikor Iluq megjelenik mellettük, de nem áll meg, megy tovább.
A lovag fütyülése, majd a szavai pont azért lepik meg, mert már meg volt győződve róla, hogy láthatatlanná vált a szemében, nem többé, mint az út pora.
Felnéz ha a férfi a közelébe léptet a lovával, a kérdésére csak bólint, majd új dalba kezd menet közben.*
- Indulj el, indulj, a hegyeknek felé, vidd el fájó szíved jeges csúcsok közé...
*Sokat dalt ismer, de ma reggel valahogy nem a vidámak jutnak az eszébe. Ennek ellenére most már csak azért is énekelni fog, amíg csak bírja torokkal.*
3055. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 11:28:11
Üzenet elküldve: 2015-06-24 11:28:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
// Út az Új Otthonba //
*Elnézi egy darabig, ahogy az erőd lángba borul és elnyeli a füst. Közömbösen szemléli a hanyatló Thargarodot. Nem tetszik neki, hogy a hegyen, az erdővel körülvett vashegyen gyújtogat a vezér. Megbolygatja az állatokat és a növényeket, de nem aggódik. Az egyensúly helyre áll, s talán végre fellélegezhet a hely, ilyen hosszú elnyomó uralkodása után a Thargoknak. Visszafoglalja a hegyet a jogos tulajdonosa. A hamuból új születik, hiszen csak akkor jöhet el az új, ha a régi halott.
Baul kezd egy kicsit nyugtalankodni ezért Iluq ismét elindul, hogy olyan helyet találjon neki, ahol kevésbé zavarja a pernye, s a menekülő ösztöne lecsillapodhat.
Egy batár hátuljáig vezeti, ahol Rilai és Khan lézengenek.*
-Hé! *Szólítja meg valamelyiket.* Nem bánjátok, ha én és a barátaim felülünk a hátsótokra. *Vigyorodik el. Természetesen a szekér hátsójára gondolt.* A szerpentint nem szívesen tenném meg gyalog.
*Biccenti oldalra a fejét. A sík úttal nincs baja, de most inkább nem játszana a lábtörés veszélyével, ha a rossz lába kicsúszna alól, és a medgolyokat se fenyegetné ezzel.*
*Elnézi egy darabig, ahogy az erőd lángba borul és elnyeli a füst. Közömbösen szemléli a hanyatló Thargarodot. Nem tetszik neki, hogy a hegyen, az erdővel körülvett vashegyen gyújtogat a vezér. Megbolygatja az állatokat és a növényeket, de nem aggódik. Az egyensúly helyre áll, s talán végre fellélegezhet a hely, ilyen hosszú elnyomó uralkodása után a Thargoknak. Visszafoglalja a hegyet a jogos tulajdonosa. A hamuból új születik, hiszen csak akkor jöhet el az új, ha a régi halott.
Baul kezd egy kicsit nyugtalankodni ezért Iluq ismét elindul, hogy olyan helyet találjon neki, ahol kevésbé zavarja a pernye, s a menekülő ösztöne lecsillapodhat.
Egy batár hátuljáig vezeti, ahol Rilai és Khan lézengenek.*
-Hé! *Szólítja meg valamelyiket.* Nem bánjátok, ha én és a barátaim felülünk a hátsótokra. *Vigyorodik el. Természetesen a szekér hátsójára gondolt.* A szerpentint nem szívesen tenném meg gyalog.
*Biccenti oldalra a fejét. A sík úttal nincs baja, de most inkább nem játszana a lábtörés veszélyével, ha a rossz lába kicsúszna alól, és a medgolyokat se fenyegetné ezzel.*
3054. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 11:03:15
Üzenet elküldve: 2015-06-24 11:03:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
*Alig léptet ki lovacskája hátán Thargarod erődjétől. Ellenállhatatlan, de egyben keserű vágyat érez, hogy végignézze az erőd porig égését, de egyelőre még csak válla felett tekint vissza. Látja az égre szökő fekete füstöt és akarva-akaratlanul füst-sárkányokat lát maga előtt.*
~Repüljetek magasba halálhozók...~
*Ha nem is teljesen biztos benne, de nagyjából sejti, hogy mi történik odabenn. A felhangzó kántálás és a mellette felharsanó sikolyok pedig végleg biztosítják, sejtése helyes volt. A mellette lovagló Narii-nak szól oda Hrothgaar.*
- Kagan a Szellemekkel táncol most...
*Elmerül gondolataiban egy pillanatra, és úgy látszik az egyik lovagnak elgurult a medicinája, mert lovát megsarkantyúzva visszavágtat az égő erőd irányába.*
~Anyádat! Hülye baromja!~
*Túl késő már utána eredni. Ám van, amit Hrothgaar megtehet, hogy megelőzze további öngyilkos-jelöltek komédiáját. Lovával kiléptet a szekér mellől és fejszéjét övéről leakasztva elordítja magát.*
- Ha még valaki megpróbál visszamenni... annak én vágom le a mocskos fejét és utána meggyalázom a hulláját!
*Hangja kétségtelenül mindenkihez elér. A törpe szemeiben harag lángja lobban. Kedves fegyvere úgyis rég mart már húsba, ideje lenne szomját oltani. Haragosan fújtatva ül nyergében, amikor Khan-éval találkozik tekintete. Gyors oldalpillantást vet a hegyomlásnyi emberóriásra, majd vissza. Megérti a lovag jelzését és egy apró biccentés kíséretében adja tudtára: "megállítjuk".*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.24 11:08:09
~Repüljetek magasba halálhozók...~
*Ha nem is teljesen biztos benne, de nagyjából sejti, hogy mi történik odabenn. A felhangzó kántálás és a mellette felharsanó sikolyok pedig végleg biztosítják, sejtése helyes volt. A mellette lovagló Narii-nak szól oda Hrothgaar.*
- Kagan a Szellemekkel táncol most...
*Elmerül gondolataiban egy pillanatra, és úgy látszik az egyik lovagnak elgurult a medicinája, mert lovát megsarkantyúzva visszavágtat az égő erőd irányába.*
~Anyádat! Hülye baromja!~
*Túl késő már utána eredni. Ám van, amit Hrothgaar megtehet, hogy megelőzze további öngyilkos-jelöltek komédiáját. Lovával kiléptet a szekér mellől és fejszéjét övéről leakasztva elordítja magát.*
- Ha még valaki megpróbál visszamenni... annak én vágom le a mocskos fejét és utána meggyalázom a hulláját!
*Hangja kétségtelenül mindenkihez elér. A törpe szemeiben harag lángja lobban. Kedves fegyvere úgyis rég mart már húsba, ideje lenne szomját oltani. Haragosan fújtatva ül nyergében, amikor Khan-éval találkozik tekintete. Gyors oldalpillantást vet a hegyomlásnyi emberóriásra, majd vissza. Megérti a lovag jelzését és egy apró biccentés kíséretében adja tudtára: "megállítjuk".*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.24 11:08:09
3053. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 10:50:54
Üzenet elküldve: 2015-06-24 10:50:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// Út az Új Otthonba //
*A többiekkel együtt hát ő is a tűz emésztette erődöt bámulja csendben egy darabig, szinte érezni lehet, ahogy a kopár domb visszafojtja lélegzetét: a benti baljós eseményekből a kinn állók feltehetőleg mit sem érzékeltek, de mégis érezni lehet egyfajta bizonytalan, kétellyel terhes feszültséget, mely megüli az induló karavánt. Míg a vezér ki nem lép azon a kapun, mint csendes nyáj, várják vezetőjüket. Kagan még mindig sehol, hiába kémlelik lépteit a domboldalról egyre többen. A lány mondjuk lemarad Ryrin közjátékáról, meg minden másról is, amit a falánk lángok szeme elől rejtenek az erődben, ha mégsem így történt volna, nem hunyorogna ilyen békésen, elégedetten, de így szerencsére semmi sincs, mi napját elronthatná, kedvét elvehetné a kezdődő kalandtól. Egy kicsit viszont fáj a szíve a viskóért, mit e rövid időre otthonának nevezett, mert él a gyanúval, hogy ha Kagan ég-a-gyertyát játszik odabenn, a fogadó sem ússza meg. Isteni szerencse, hogy van, ki gondolatait kellemesebb vizekre terelgesse.*
- Nem is vártam kevésbé méltó tevékenységet, ó nagy szájhős. - *Szemeit forgatja a fennkölt válaszra, meg a csillag-nyakbaakasztgatásra, módfelett jól szórakozik a pasas évődésén. Befelé. Mélységes mélyen. Khan végülis beletrafált a következő mondattal: alighanem a saját, de még számos fenéktulajdonos nevében is nyilatkozhat, ha igazat ad neki. Van valami ezekben a megbízhatatlan, nagyképű szélhámosokban, amiért az ember lánya késztetést érez, hogy könnyfátyolos szemmel sóhajtozzon minden kedves szavuk után. Hősnőnk, ha csikorgó fogakkal is, de küzdeni fog ezen pórias késztetések ellen, aztán, ha kezéhez hajlítja idővel a lovagot, úgy is jó, ha nem, tán még jobb. A beállt pillanatnyi csendben ő is az érkező többieket fürkészi, jönnek-e már a nehézvértesek, felkászálódik-e lassan mindenki a lova nyergébe, vagy épp a bakra, figyelmét ugyan felkelti, hogy Lia a többiekkel ellentétben nem az erőd bejáratára függeszti tekintetét, hanem az előtte szobrozó félszemű széplélekre, de nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, mivel nem igazán van tisztában a múlt éjszakai sátrazós incidenssel, és feltehetőleg a férfi sem fogja nyakát szegni igyekezetében, hogy ezt tudomására hozza. Erre a szerencsepuszis témára azért csak felvonja szemöldökét, s habár a pali nem különösebben szolgált rá kiemelt figyelmére, azért odalép hozzá, s ha amaz valóban lehajol, már-már románcregények lapjaira kívánkozón rebegteti pilláit, ábrándos tekintettel végigsimítja tenyerével a másik arcélét, finoman jobbra fordítva a férfiú fejét, közelebb hajol.*
- Elébb légy ügyes, utóbb megkapod a csókod, ez így működik. - *Neveti halkan a pasas nyakába, fontolgatja azt is, hogy oktató célzattal bele is harapjon egy kicsit, de végül inkább kifordul Khan vonzáskörzetéből, hogy felkászálódjon a kicsi szekér bakjára. Egyébiránt a horda, a szekerek biztonságáért nemigen aggódik komolyan: sokmázsányi vas és izom fog körözni itt is, ott is a szekerek körül, bár előszeretettel űz gúnyt a sok morcos katonából, és azok karótnyelt viselkedéséből, ha csak alkalma nyílik rá, bizalma mégis megrendíthetetlen a jelen katonai formáció iránt. Ha arra kerülne sor, minden kétség nélkül helyezné életét bármelyik lovag, vagy kardforgató törzstag erős karjai közé. Mentében még végigsimít a kordéja előtt kapáló szegény, nyugtalan hátas homlokán. Szívből reméli, hogy nem soká töketlenkedik már a horda a kapu környékén, mert ha az emberek közt nem is mind, a lovak közül majdnem az összes feszülő izmokkal mered az erőd fölött szálló pernyére, idegesen szimatolja a levegőt.*
*A többiekkel együtt hát ő is a tűz emésztette erődöt bámulja csendben egy darabig, szinte érezni lehet, ahogy a kopár domb visszafojtja lélegzetét: a benti baljós eseményekből a kinn állók feltehetőleg mit sem érzékeltek, de mégis érezni lehet egyfajta bizonytalan, kétellyel terhes feszültséget, mely megüli az induló karavánt. Míg a vezér ki nem lép azon a kapun, mint csendes nyáj, várják vezetőjüket. Kagan még mindig sehol, hiába kémlelik lépteit a domboldalról egyre többen. A lány mondjuk lemarad Ryrin közjátékáról, meg minden másról is, amit a falánk lángok szeme elől rejtenek az erődben, ha mégsem így történt volna, nem hunyorogna ilyen békésen, elégedetten, de így szerencsére semmi sincs, mi napját elronthatná, kedvét elvehetné a kezdődő kalandtól. Egy kicsit viszont fáj a szíve a viskóért, mit e rövid időre otthonának nevezett, mert él a gyanúval, hogy ha Kagan ég-a-gyertyát játszik odabenn, a fogadó sem ússza meg. Isteni szerencse, hogy van, ki gondolatait kellemesebb vizekre terelgesse.*
- Nem is vártam kevésbé méltó tevékenységet, ó nagy szájhős. - *Szemeit forgatja a fennkölt válaszra, meg a csillag-nyakbaakasztgatásra, módfelett jól szórakozik a pasas évődésén. Befelé. Mélységes mélyen. Khan végülis beletrafált a következő mondattal: alighanem a saját, de még számos fenéktulajdonos nevében is nyilatkozhat, ha igazat ad neki. Van valami ezekben a megbízhatatlan, nagyképű szélhámosokban, amiért az ember lánya késztetést érez, hogy könnyfátyolos szemmel sóhajtozzon minden kedves szavuk után. Hősnőnk, ha csikorgó fogakkal is, de küzdeni fog ezen pórias késztetések ellen, aztán, ha kezéhez hajlítja idővel a lovagot, úgy is jó, ha nem, tán még jobb. A beállt pillanatnyi csendben ő is az érkező többieket fürkészi, jönnek-e már a nehézvértesek, felkászálódik-e lassan mindenki a lova nyergébe, vagy épp a bakra, figyelmét ugyan felkelti, hogy Lia a többiekkel ellentétben nem az erőd bejáratára függeszti tekintetét, hanem az előtte szobrozó félszemű széplélekre, de nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, mivel nem igazán van tisztában a múlt éjszakai sátrazós incidenssel, és feltehetőleg a férfi sem fogja nyakát szegni igyekezetében, hogy ezt tudomására hozza. Erre a szerencsepuszis témára azért csak felvonja szemöldökét, s habár a pali nem különösebben szolgált rá kiemelt figyelmére, azért odalép hozzá, s ha amaz valóban lehajol, már-már románcregények lapjaira kívánkozón rebegteti pilláit, ábrándos tekintettel végigsimítja tenyerével a másik arcélét, finoman jobbra fordítva a férfiú fejét, közelebb hajol.*
- Elébb légy ügyes, utóbb megkapod a csókod, ez így működik. - *Neveti halkan a pasas nyakába, fontolgatja azt is, hogy oktató célzattal bele is harapjon egy kicsit, de végül inkább kifordul Khan vonzáskörzetéből, hogy felkászálódjon a kicsi szekér bakjára. Egyébiránt a horda, a szekerek biztonságáért nemigen aggódik komolyan: sokmázsányi vas és izom fog körözni itt is, ott is a szekerek körül, bár előszeretettel űz gúnyt a sok morcos katonából, és azok karótnyelt viselkedéséből, ha csak alkalma nyílik rá, bizalma mégis megrendíthetetlen a jelen katonai formáció iránt. Ha arra kerülne sor, minden kétség nélkül helyezné életét bármelyik lovag, vagy kardforgató törzstag erős karjai közé. Mentében még végigsimít a kordéja előtt kapáló szegény, nyugtalan hátas homlokán. Szívből reméli, hogy nem soká töketlenkedik már a horda a kapu környékén, mert ha az emberek közt nem is mind, a lovak közül majdnem az összes feszülő izmokkal mered az erőd fölött szálló pernyére, idegesen szimatolja a levegőt.*
3052. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 10:44:32
Üzenet elküldve: 2015-06-24 10:44:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
*Tiszta szerencse, hogy Riqelie végre előkerül és megtalálja őt. Már éppen azon gondolkodott, hogy a nő keresésére indul, hátha esetleg eltévedt vagy valami bajba keveredett.*
- Merlis igazán kedves lány, öröm a szolgálatában állni. Egy ideig biztosan elkísérem Riqelie, ha tovább nem is, akkor a domb aljáig egészen biztosan. *Hangzik a válasza, még mielőtt valami helyet keres magának éjszakára a táborban. Nagyon reméli, hogy senki sem horkol majd a közelében, azt ki nem állhatja.*
//Indulás//
*A domb aljáig Riqelie kisasszony közelében lovagol, ahogy azt még az este megígérte neki. Szótlanul, hisz még reggel van, ilyenkor nem szereti fölöslegesen jártatni a száját, meg aztán annyi a néznivaló, hogy bűn lenne bámészkodás helyett beszélgetni.*
- Sok szerencsét a továbbiakban, remélem, hogy még látjuk egymást, Vörös Vezér. *Mondja Riqelienek a Vas-hegy aljában lévő ösvény végén, ahol útjaik elválnak.*
*Tiszta szerencse, hogy Riqelie végre előkerül és megtalálja őt. Már éppen azon gondolkodott, hogy a nő keresésére indul, hátha esetleg eltévedt vagy valami bajba keveredett.*
- Merlis igazán kedves lány, öröm a szolgálatában állni. Egy ideig biztosan elkísérem Riqelie, ha tovább nem is, akkor a domb aljáig egészen biztosan. *Hangzik a válasza, még mielőtt valami helyet keres magának éjszakára a táborban. Nagyon reméli, hogy senki sem horkol majd a közelében, azt ki nem állhatja.*
//Indulás//
*A domb aljáig Riqelie kisasszony közelében lovagol, ahogy azt még az este megígérte neki. Szótlanul, hisz még reggel van, ilyenkor nem szereti fölöslegesen jártatni a száját, meg aztán annyi a néznivaló, hogy bűn lenne bámészkodás helyett beszélgetni.*
- Sok szerencsét a továbbiakban, remélem, hogy még látjuk egymást, Vörös Vezér. *Mondja Riqelienek a Vas-hegy aljában lévő ösvény végén, ahol útjaik elválnak.*
3051. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 08:59:01
Üzenet elküldve: 2015-06-24 08:59:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Út az Új Otthonba //
// Rilai, Lia, Hrothgaar //
*A hátramaradók közül mindössze Syoudnak szánna jó szót, mielőtt még megfelelő válasszal élhetne Rilainak is. Mindezeket azonban egy huszárvágással elintézi Ryrin, aki a hasas füstgomolyokat és a nyomukban kisvártatva felhangzó sikítást úgy értelmezi, hogy vissza kell fordulnia az erődnek. A bent zajló események nem csak Khan elől maradnak rejtve, Kagan ténykedése a lángoló falak mögött egyedül arra a férfira tartozik, aki a vörös köveken álmodta meg Amon Ruadhot. Az ő víziója vezette el őket északról, úgy illik, ha ő is rombolja porig a hamis illúziók kártyavárát.
Azaz így tenne, ha az igazságosság szárnysisakos lovagja másképp nem gondolná. A Thargarodba visszarontó Ryrint láthatóan senki nem fogja vissza, hogy eddigi élete legnagyobb hibáját el ne kövesse. Khan megannyi alkalmat tart már számon, amikor megpillanthatta a törzsfő haragjának egy piciny szilánkját, s hogy kis híján majdnem önmagukban azok is elegek voltak hozzá, hogy fejét veszítse (a rosszabbik értelemben). Az erőd felgyújtása egyfajta ceremónia is lehet számára, Eriel pedig járulékos veszteség. Előrébb léptet lován, majd hátnak fordítja, hogy a nyeregkápára támaszkodva a pántjaiból kiforduló kapukat figyelje Rilai mellől.*
- És szolgálata most véget ér. - *Nehezen lesz félreérthető, hogy Ryrinről beszél, s hogy véleménye szerint a lovagot már nem látják élve.* - Szolgáljon tanulságos például minden őt követő számára. - *A kritikus pont Gabrien lesz. Túl sok van még benne a civilizált ember erkölcseiből ahhoz, hogy félreálljon az események elől. Már Eriel bebörtönzése is megingatta benne azt a bizodalmat, amit Kaganba, „királyába” helyezett. Mi fog akkor történni, ha a férfi majd egyedül lép elő az egyre sűrűbbé váló füstből? Nem, ezt már nem fogja a szőnyeg alá söpörni, így Khan is felkészíti magát rá, hogy lépni tudjon a döntő momentumban.*
- Csillagokra vadásztam, hogy a legszebbet lelophassam és a nyakadba akaszthassam ezüstláncon. - *Eriel sikoltozása kicsit talán torzít a válasz milyenségén, de az apróságokkal ugyan minek törődnének fikarcnyit is? Khan szemében a törzset szolgálók döntő része túlságosan is lágy szívtájékon. Saját sorsára senkit nem ítélne, de talán éppen ez az, ami hiányzik belőlük hozzá, hogy az igazán nehéz döntésekkel is megbirkózzanak. Vagy annak tényével, hogy a világot őelőttük is ugyanazok a szabályok irányították. Kiállni az elesettekért: Ryrin ezt teszi, de megkérdezni róla, hogy mit remélt elérni és mit sikerült belőle, már valószínűleg nem lesz alkalmuk.
Gyerekesen összerándítja vállait a fogadóslány kérdése hallatán.*
- Amikor a „rendes” katona jobbra galoppozik, én az ellenkezőbe szoktam. Úgy tapasztaltam, hogy ezt jobban kedvelik a magadfajta, „becses hátsó fél” tulajdonosok. - *Nem veszti szem elől közben a hósörényűt és ha sikerül magára vonnia a thán tekintetét, akkor két ujjal jelzi számára, hogy tarsa szemmel ő is Gabrient. Ha bekövetkezik az, amivel a rókaképű számol, akkor egyedül nem biztos, hogy képes féken tartani a parancsnokot, de ketten a kovácsmesterrel már elég masszív falat tudnak Gabrien indulata elé emelni. Még akkor is, ha ott lóg rajta az a bitang húsdaraboló. Mindez abban az esetben azonban nem is számít, ha eddigre elhagyták a dombtetőt. Ha nem, akkor Khan jó ötletnek tartja, ha így tennének. A tétlen várakozás most csak kockázatnövelő tényező.*
- Egyet se félj, amíg a környéken vagyok, fedezlek. Egy szerencsecsókot, hogy ügyes legyek? - *Kvázi magas labdákra hasonlók járnak viszonzásul. Épp, hogy befejezi, az énekszó elér Khanig is. A szöveget nem tudná folytatni, de elfüttyögni még képes. Lia látványát társítva emellé, szórakozottan röpít egy kérdést a gyógyítójuk felé.*
- Énekszó az út monotonitása ellen? Jó ötlet, de remélem, hogy tudsz még jó néhányat, mert hosszú mérföldekre vagyunk még a céltól. - *Vajon tényleg csak erről van szó és a lány sajátos módját választotta annak, hogy feledhetővé tegye Amon Ruadhot és elérhetőnek tetszővé az Ismeretlen Földeken túl lévő területeket?*
- Pattanjatok nyeregbe vagy szekérbakra és soroljatok be mögénk. Ne itt várjuk be az őszt.
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.24 09:04:15
// Rilai, Lia, Hrothgaar //
*A hátramaradók közül mindössze Syoudnak szánna jó szót, mielőtt még megfelelő válasszal élhetne Rilainak is. Mindezeket azonban egy huszárvágással elintézi Ryrin, aki a hasas füstgomolyokat és a nyomukban kisvártatva felhangzó sikítást úgy értelmezi, hogy vissza kell fordulnia az erődnek. A bent zajló események nem csak Khan elől maradnak rejtve, Kagan ténykedése a lángoló falak mögött egyedül arra a férfira tartozik, aki a vörös köveken álmodta meg Amon Ruadhot. Az ő víziója vezette el őket északról, úgy illik, ha ő is rombolja porig a hamis illúziók kártyavárát.
Azaz így tenne, ha az igazságosság szárnysisakos lovagja másképp nem gondolná. A Thargarodba visszarontó Ryrint láthatóan senki nem fogja vissza, hogy eddigi élete legnagyobb hibáját el ne kövesse. Khan megannyi alkalmat tart már számon, amikor megpillanthatta a törzsfő haragjának egy piciny szilánkját, s hogy kis híján majdnem önmagukban azok is elegek voltak hozzá, hogy fejét veszítse (a rosszabbik értelemben). Az erőd felgyújtása egyfajta ceremónia is lehet számára, Eriel pedig járulékos veszteség. Előrébb léptet lován, majd hátnak fordítja, hogy a nyeregkápára támaszkodva a pántjaiból kiforduló kapukat figyelje Rilai mellől.*
- És szolgálata most véget ér. - *Nehezen lesz félreérthető, hogy Ryrinről beszél, s hogy véleménye szerint a lovagot már nem látják élve.* - Szolgáljon tanulságos például minden őt követő számára. - *A kritikus pont Gabrien lesz. Túl sok van még benne a civilizált ember erkölcseiből ahhoz, hogy félreálljon az események elől. Már Eriel bebörtönzése is megingatta benne azt a bizodalmat, amit Kaganba, „királyába” helyezett. Mi fog akkor történni, ha a férfi majd egyedül lép elő az egyre sűrűbbé váló füstből? Nem, ezt már nem fogja a szőnyeg alá söpörni, így Khan is felkészíti magát rá, hogy lépni tudjon a döntő momentumban.*
- Csillagokra vadásztam, hogy a legszebbet lelophassam és a nyakadba akaszthassam ezüstláncon. - *Eriel sikoltozása kicsit talán torzít a válasz milyenségén, de az apróságokkal ugyan minek törődnének fikarcnyit is? Khan szemében a törzset szolgálók döntő része túlságosan is lágy szívtájékon. Saját sorsára senkit nem ítélne, de talán éppen ez az, ami hiányzik belőlük hozzá, hogy az igazán nehéz döntésekkel is megbirkózzanak. Vagy annak tényével, hogy a világot őelőttük is ugyanazok a szabályok irányították. Kiállni az elesettekért: Ryrin ezt teszi, de megkérdezni róla, hogy mit remélt elérni és mit sikerült belőle, már valószínűleg nem lesz alkalmuk.
Gyerekesen összerándítja vállait a fogadóslány kérdése hallatán.*
- Amikor a „rendes” katona jobbra galoppozik, én az ellenkezőbe szoktam. Úgy tapasztaltam, hogy ezt jobban kedvelik a magadfajta, „becses hátsó fél” tulajdonosok. - *Nem veszti szem elől közben a hósörényűt és ha sikerül magára vonnia a thán tekintetét, akkor két ujjal jelzi számára, hogy tarsa szemmel ő is Gabrient. Ha bekövetkezik az, amivel a rókaképű számol, akkor egyedül nem biztos, hogy képes féken tartani a parancsnokot, de ketten a kovácsmesterrel már elég masszív falat tudnak Gabrien indulata elé emelni. Még akkor is, ha ott lóg rajta az a bitang húsdaraboló. Mindez abban az esetben azonban nem is számít, ha eddigre elhagyták a dombtetőt. Ha nem, akkor Khan jó ötletnek tartja, ha így tennének. A tétlen várakozás most csak kockázatnövelő tényező.*
- Egyet se félj, amíg a környéken vagyok, fedezlek. Egy szerencsecsókot, hogy ügyes legyek? - *Kvázi magas labdákra hasonlók járnak viszonzásul. Épp, hogy befejezi, az énekszó elér Khanig is. A szöveget nem tudná folytatni, de elfüttyögni még képes. Lia látványát társítva emellé, szórakozottan röpít egy kérdést a gyógyítójuk felé.*
- Énekszó az út monotonitása ellen? Jó ötlet, de remélem, hogy tudsz még jó néhányat, mert hosszú mérföldekre vagyunk még a céltól. - *Vajon tényleg csak erről van szó és a lány sajátos módját választotta annak, hogy feledhetővé tegye Amon Ruadhot és elérhetőnek tetszővé az Ismeretlen Földeken túl lévő területeket?*
- Pattanjatok nyeregbe vagy szekérbakra és soroljatok be mögénk. Ne itt várjuk be az őszt.
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.24 09:04:15
3050. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 08:12:16
Üzenet elküldve: 2015-06-24 08:12:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Út az Új Otthonba//
//Hátvéd//
*A parancs egyszerű és világos, elsőként a karaván végét fogja védeni, méghozzá Ryrinnel. Ennek azért némileg örül, hiszen így nem némaságban fog telni az út, a társaság is kellemesnek ígérkezik, tehát nem fogja halálra unni magát. Ami végül is jó, mert valljuk be őszintén, a lány nem az a fajta, akinek csak a vérontás köti le a figyelmét, hiába szeret is küzdeni.
A vezényszóra Lorgon nyergébe pattan, és már itt kicsit hátra sorolva elhagyja az erőd területét. Nem híve a könnyes búcsúknak, de azért még hátra fordul, vet egy utolsó pillantást az erődre, majd megindul kifelé a kapun. ~Ismét észak, de ezúttal egy más helyen. Egy újabb újrakezdés.~ Habár ifjonti lelkesedés nem érez, az új, ismeretlen keltette izgalom nem fűti, de kíváncsi, az nagyon is. Ám miközben halad kifelé a kapun, mintha hallott volna még egy oda nem illő hangot. Egy kiáltás. Biztos csak a szél játéka. Pillanatnyi megtorpanás után ismét indítja tovább lovát. Ryrin elviharzik mellette, vissza az erődbe. ~Menj tovább, nem a te dolgod. A parancs, hogy kifelé.~ Hangzik fel fejébe az engedelmes katona, lova lassú léptein egy kicsit gyorsít.
Ám a kíváncsiság nagy úr, és bár a szürke hátas rendületlenül halad előre, lovasa pedig nem fogja vissza, a lány a nyeregben ülve hátra fordul, és visszanéz. Hiba. Nem hall semmit már a tűz ropogásán kívül, de látja a jelenetet. Nem kellene végig néznie, tekintetét mégis csak az utolsó pillanat előtt egy momentum töredékével fordítja el. Lovát most már könnyű ügetésre sarkallja, hogy minél előbb a helyére érjen. Pillanatnyilag egyedül. Belül reménykedik, hogy ez nem marad így, de a látvány, amivel az erőd búcsúzott nem kecsegtet jóval. Sápadtan, sötét gondolatoktól űzve halad hátul, s bár igyekszik éber lenni, a komor képek minduntalan kikezdik figyelmét.*
//Hátvéd//
*A parancs egyszerű és világos, elsőként a karaván végét fogja védeni, méghozzá Ryrinnel. Ennek azért némileg örül, hiszen így nem némaságban fog telni az út, a társaság is kellemesnek ígérkezik, tehát nem fogja halálra unni magát. Ami végül is jó, mert valljuk be őszintén, a lány nem az a fajta, akinek csak a vérontás köti le a figyelmét, hiába szeret is küzdeni.
A vezényszóra Lorgon nyergébe pattan, és már itt kicsit hátra sorolva elhagyja az erőd területét. Nem híve a könnyes búcsúknak, de azért még hátra fordul, vet egy utolsó pillantást az erődre, majd megindul kifelé a kapun. ~Ismét észak, de ezúttal egy más helyen. Egy újabb újrakezdés.~ Habár ifjonti lelkesedés nem érez, az új, ismeretlen keltette izgalom nem fűti, de kíváncsi, az nagyon is. Ám miközben halad kifelé a kapun, mintha hallott volna még egy oda nem illő hangot. Egy kiáltás. Biztos csak a szél játéka. Pillanatnyi megtorpanás után ismét indítja tovább lovát. Ryrin elviharzik mellette, vissza az erődbe. ~Menj tovább, nem a te dolgod. A parancs, hogy kifelé.~ Hangzik fel fejébe az engedelmes katona, lova lassú léptein egy kicsit gyorsít.
Ám a kíváncsiság nagy úr, és bár a szürke hátas rendületlenül halad előre, lovasa pedig nem fogja vissza, a lány a nyeregben ülve hátra fordul, és visszanéz. Hiba. Nem hall semmit már a tűz ropogásán kívül, de látja a jelenetet. Nem kellene végig néznie, tekintetét mégis csak az utolsó pillanat előtt egy momentum töredékével fordítja el. Lovát most már könnyű ügetésre sarkallja, hogy minél előbb a helyére érjen. Pillanatnyilag egyedül. Belül reménykedik, hogy ez nem marad így, de a látvány, amivel az erőd búcsúzott nem kecsegtet jóval. Sápadtan, sötét gondolatoktól űzve halad hátul, s bár igyekszik éber lenni, a komor képek minduntalan kikezdik figyelmét.*
3049. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 07:37:22
Üzenet elküldve: 2015-06-24 07:37:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Az elkészült szekerek után //
* Repülni látszik az idő, ahogy a kis csapat nagy elánnal dolgozik a szekereken, de meg is lesz az eredménye. Mire beáll az éjközép, az óriás már az utolsó álmát látja szerény múhelye fekhelyén. Lelki szemei előtt leperegnek a közelmúlt eseményei, ahogy megérkezett, befogadták, célt talált magának. S most egy új cél van láthatáron. Azt nem tudja, mi vár rá a jövőben, de azt igen, hogy az a valami a törzs mellett fogja megtalálni. Ezen rágódva alszik el. *
// Másnap hajnal - napváltás //
// Út az új otthonba //
// Chiari //
* A hajnal már talpon találja az ácsot, aki megmosakodva, könnyű vászonruhában várja az indulást. Szerszámai, csomagja az egyik általa összeállított szekéren pihennek, nála csak szeretett szigonya van, amely jelen esetben a sétabotja is. Miután sikeresen kerít némi harapnivalót, úgy dönt, Chiari mellett fog haladni, hacsak mást nem mondanak neki. Legalább foglalkozhat egy picit a lánykával is. *
- Jó reggelt! -
* Köszönti a gyógyítót kedves hangon. *
- Ha nem baj, veled tartanék az úton. Amúgy is ígértem egy közös sétát Enának. -
* Mondja Azil, s kár is lenne tagadnia, hogy mennyire szívébe zárta a kislányt meg az anyját. *
* Repülni látszik az idő, ahogy a kis csapat nagy elánnal dolgozik a szekereken, de meg is lesz az eredménye. Mire beáll az éjközép, az óriás már az utolsó álmát látja szerény múhelye fekhelyén. Lelki szemei előtt leperegnek a közelmúlt eseményei, ahogy megérkezett, befogadták, célt talált magának. S most egy új cél van láthatáron. Azt nem tudja, mi vár rá a jövőben, de azt igen, hogy az a valami a törzs mellett fogja megtalálni. Ezen rágódva alszik el. *
// Másnap hajnal - napváltás //
// Út az új otthonba //
// Chiari //
* A hajnal már talpon találja az ácsot, aki megmosakodva, könnyű vászonruhában várja az indulást. Szerszámai, csomagja az egyik általa összeállított szekéren pihennek, nála csak szeretett szigonya van, amely jelen esetben a sétabotja is. Miután sikeresen kerít némi harapnivalót, úgy dönt, Chiari mellett fog haladni, hacsak mást nem mondanak neki. Legalább foglalkozhat egy picit a lánykával is. *
- Jó reggelt! -
* Köszönti a gyógyítót kedves hangon. *
- Ha nem baj, veled tartanék az úton. Amúgy is ígértem egy közös sétát Enának. -
* Mondja Azil, s kár is lenne tagadnia, hogy mennyire szívébe zárta a kislányt meg az anyját. *
3048. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 00:27:30
Üzenet elküldve: 2015-06-24 00:27:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Út az Új Otthonba//
//Khan, Rilai//
*Lia valahol magában reménykedik, hogy a kis tündér túléli, hogy ha thargarodnak vesznie kell is, de élet, életek nem vesznek vele.
Ha hinne a szellemekben, most azért fohászkodna, adjanak bölcsességet és erőt a vezérüknek, és vezessék úgy a sorsok fonalát, hogy senkié ne szakadjon meg ezen a napon.
Lehet Liát gyávának nevezni, hogy nem tesz mást, csak erősen kívánja ezt.*
~Talán valóban gyáva vagyok, hog csak hallgatok, és nem szólok. De mit használt az is, mikor Khan szólt a szerencsétlen ork miatt? Hrothgaar rá nem támadott rá, de ki tudja, mit tenne a vezér?~
*Lia szégyenkezik is, bánatos is, hogy elhagyják ezt a helyet, de valahogy meg is könnyebbül, mert bár sok jó dolog is történt vele itt, de pár fájó sebet is kapott.
Most pedig újra reménykedik, hogy az élete szebb lesz, jobb, naposabb.*
~Sokan ostobának gondolnának talán, vagy naívnak, de ha nem hinnék abban, hogy minden jóra fordulhat, ha nem hinném, hogy megtalálhatom a helyem az életben, akkor mi maradna nekem?~
*Elkapja Khan pillantását, látja a vigyorát, ahogy a lován előre ugrat mellette. Visszamosolyog ugyan, bár nem tudja, a férfi látja-e ezt.
Elrendezi a holmija nagyját a szekér hátuljában, a hordő mellett, aminek dőlve aludt, ahonnan Khan a karjaiban vitte a sátrába, majd fürge mozdulattal leugrik a lassan gördülő szekérről és gyalog folytatja az útját mellette, immár jóval kevesebb holmit cipelve.*
~Végtére is ezért vannak a szekerek.~
*Már a szekerek mellett gyalogol lefelé, a folyó felé, mikor meghalja Khan és egy nő szóváltását, s megismeri Rilai hangját.
Finoman felvonja a szemöldökét és fülel.
Aztán halkan sóhajt, majd fázósan megborzong, dacára a már melengető napsugaraknak, és annak is, hogy puha prém derékaljon alhatott, kényelemben.*
~Ne újra!~
*Sóhajt, majd kihúzza magát, és megy tovább, s közben reménykedik csak, hogy a kapitány majd megkeresi, mikor épp nem lesz szolgálatban, s válthatnak pár szót, többek között arról is, ami az éjszaka történt.*
~Majd meglátjuk, meglátjuk mi hogyan alakul.~
*De addig a lány megy, egyenletes tempóban, zokszó nélkül, úgy, ahogy évek hosszú során át járt karavánok mellett, szekerek mellett, jeges hidegben, vagy tűző nap alatt, esőben, szélben, gyalog, vagy lóháton.*
~Akár még lóhátra is kerülhetnék, ha úgy alakulna.~ *Jut eszébe, ahogy tekintete néha ide-oda követi a karaván körül lovagló férfiakat, közülük is inkább a gesztenyeszín hajút.
Végül, hogy a gyaloglását is könnyítse, meg hogy az ideje is jobban teljen, énekelni kezd:*
– Ha folyóvíz vóóónééék, bánatot nem tudnééék…
*A hangját felkapja a lengedező szél, és elviszi magával.
Ki tudja, ki hallja?*
//Khan, Rilai//
*Lia valahol magában reménykedik, hogy a kis tündér túléli, hogy ha thargarodnak vesznie kell is, de élet, életek nem vesznek vele.
Ha hinne a szellemekben, most azért fohászkodna, adjanak bölcsességet és erőt a vezérüknek, és vezessék úgy a sorsok fonalát, hogy senkié ne szakadjon meg ezen a napon.
Lehet Liát gyávának nevezni, hogy nem tesz mást, csak erősen kívánja ezt.*
~Talán valóban gyáva vagyok, hog csak hallgatok, és nem szólok. De mit használt az is, mikor Khan szólt a szerencsétlen ork miatt? Hrothgaar rá nem támadott rá, de ki tudja, mit tenne a vezér?~
*Lia szégyenkezik is, bánatos is, hogy elhagyják ezt a helyet, de valahogy meg is könnyebbül, mert bár sok jó dolog is történt vele itt, de pár fájó sebet is kapott.
Most pedig újra reménykedik, hogy az élete szebb lesz, jobb, naposabb.*
~Sokan ostobának gondolnának talán, vagy naívnak, de ha nem hinnék abban, hogy minden jóra fordulhat, ha nem hinném, hogy megtalálhatom a helyem az életben, akkor mi maradna nekem?~
*Elkapja Khan pillantását, látja a vigyorát, ahogy a lován előre ugrat mellette. Visszamosolyog ugyan, bár nem tudja, a férfi látja-e ezt.
Elrendezi a holmija nagyját a szekér hátuljában, a hordő mellett, aminek dőlve aludt, ahonnan Khan a karjaiban vitte a sátrába, majd fürge mozdulattal leugrik a lassan gördülő szekérről és gyalog folytatja az útját mellette, immár jóval kevesebb holmit cipelve.*
~Végtére is ezért vannak a szekerek.~
*Már a szekerek mellett gyalogol lefelé, a folyó felé, mikor meghalja Khan és egy nő szóváltását, s megismeri Rilai hangját.
Finoman felvonja a szemöldökét és fülel.
Aztán halkan sóhajt, majd fázósan megborzong, dacára a már melengető napsugaraknak, és annak is, hogy puha prém derékaljon alhatott, kényelemben.*
~Ne újra!~
*Sóhajt, majd kihúzza magát, és megy tovább, s közben reménykedik csak, hogy a kapitány majd megkeresi, mikor épp nem lesz szolgálatban, s válthatnak pár szót, többek között arról is, ami az éjszaka történt.*
~Majd meglátjuk, meglátjuk mi hogyan alakul.~
*De addig a lány megy, egyenletes tempóban, zokszó nélkül, úgy, ahogy évek hosszú során át járt karavánok mellett, szekerek mellett, jeges hidegben, vagy tűző nap alatt, esőben, szélben, gyalog, vagy lóháton.*
~Akár még lóhátra is kerülhetnék, ha úgy alakulna.~ *Jut eszébe, ahogy tekintete néha ide-oda követi a karaván körül lovagló férfiakat, közülük is inkább a gesztenyeszín hajút.
Végül, hogy a gyaloglását is könnyítse, meg hogy az ideje is jobban teljen, énekelni kezd:*
– Ha folyóvíz vóóónééék, bánatot nem tudnééék…
*A hangját felkapja a lengedező szél, és elviszi magával.
Ki tudja, ki hallja?*
3047. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 00:13:04
Üzenet elküldve: 2015-06-24 00:13:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Odakint - Worenth//
*Természetesen azért biztosítottak neki lehetőséget a fejlődésre mert láttak a fiúban valamit mindketten, ám a megváltozott körülményeket aligha bírta volna az akinek egy krumplis zsákot is nehezére esik megemelni saját bevallása szerint és ezen nincs mit szépíteni. Isu persze nem ismerheti annyira az elfet, mint Worenth, csak arra hagyatkozhat amit ő maga, vagy mások mondtak neki. Azok alapján viszont tényleg nem nézi ki a fiúból, hogy eljönne velük a világ pereméig és még tovább is. Egyelőre fogalmuk sincs mi vár rájuk. Talán ők maguk is saját halálukba menetelnek majd, teljesen megérti hogy nem mindenki ugrik fejest az ismeretlenbe. Nem mindenki alkalmas erre már csak alkatilag sem.*
-Gondolod azért rendeltem melléd, mert nem hittem benne?
*Vonja fel szürke szemöldökeit. Lehet, hogy megkeményedett a szíve, de gonoszság továbbra sem lakozik benne. Lehet, hogy kegyetlennek tűnik, de egyszerűn nem tudja már magát rávenni egy ideje a felesleges szépítésre. Az vesse rá az első követ, aki maga is bűntelen. Jobban örült volna ha Eireni velük tart, de biztonságát nem tudta volna garantálni, s akkor talán jobb is így.*
-Sátorban? Milyen sátorban?
*Hűl el arca, hiszen Thargarod már lángol.*
-Itt, kint?
*Amennyiben igen, úgy meg is nyugszik hamar, de oda vissza az erődbe már jobb ha senki be nem teszi a lábát. Kagannak is időszerű lenne kijönnie.
Bólint Worenthnek, majd övéi közé sorolva figyeli a lángokat és egyre türelmetlenebbül várja, hogy fivére alakja megjelenjen.*
*Természetesen azért biztosítottak neki lehetőséget a fejlődésre mert láttak a fiúban valamit mindketten, ám a megváltozott körülményeket aligha bírta volna az akinek egy krumplis zsákot is nehezére esik megemelni saját bevallása szerint és ezen nincs mit szépíteni. Isu persze nem ismerheti annyira az elfet, mint Worenth, csak arra hagyatkozhat amit ő maga, vagy mások mondtak neki. Azok alapján viszont tényleg nem nézi ki a fiúból, hogy eljönne velük a világ pereméig és még tovább is. Egyelőre fogalmuk sincs mi vár rájuk. Talán ők maguk is saját halálukba menetelnek majd, teljesen megérti hogy nem mindenki ugrik fejest az ismeretlenbe. Nem mindenki alkalmas erre már csak alkatilag sem.*
-Gondolod azért rendeltem melléd, mert nem hittem benne?
*Vonja fel szürke szemöldökeit. Lehet, hogy megkeményedett a szíve, de gonoszság továbbra sem lakozik benne. Lehet, hogy kegyetlennek tűnik, de egyszerűn nem tudja már magát rávenni egy ideje a felesleges szépítésre. Az vesse rá az első követ, aki maga is bűntelen. Jobban örült volna ha Eireni velük tart, de biztonságát nem tudta volna garantálni, s akkor talán jobb is így.*
-Sátorban? Milyen sátorban?
*Hűl el arca, hiszen Thargarod már lángol.*
-Itt, kint?
*Amennyiben igen, úgy meg is nyugszik hamar, de oda vissza az erődbe már jobb ha senki be nem teszi a lábát. Kagannak is időszerű lenne kijönnie.
Bólint Worenthnek, majd övéi közé sorolva figyeli a lángokat és egyre türelmetlenebbül várja, hogy fivére alakja megjelenjen.*
3046. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-24 00:00:34
Üzenet elküldve: 2015-06-24 00:00:34
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadó, majd odakint - Isurii//
*Nem hogy mogorva, inkább kicsit becsmérlően hangzanak Isurii szavai, és a mágus talán most először pillant olyan szemekkel az úrnőre, amikkel eddig még sohasem. Tekintete kicsit szúrós, és egyáltalán nem mosolygós. Az rendben van, hogy paraméterei alapján a nő alkalmatlannak gondolja, ugyanakkor Worenth hitt benne, és hisz is. Ennyi erővel, ha ránézésre ítélkezünk Taitos-t is nyugodtan itt lehetne hagyni akár.*
-Még ha te nem is, van aki hisz benne.
*Talán hangneme sem volt még sosem olyan, mint ebben a rövidke mondatában. Nem lenéző, nem sértődött, hanem kiérezhető a hóhajú mágusból, hogy csalódott Isurii véleményéről. A csalódás pedig bántóbb lehet, mint bármilyen szintű sértés, vagy földbe tiprás.*
-Nem csomagoltam ki, viszont az irataim még a sátorban vannak, azokat még összeszedem.
*Isurii mosolyát csak nagyon mérsékelten, vagy még úgy sem tudja most viszonozni.*
-Búcsúztasd el tiéid nyugodtan, odakint foglak várni. *emelkedik fel, majd két lépés megtétele után visszafordul a nőhöz.* -Én is örülök.
*Ezek után távozik is a fogadóból, és a sátorjához siet, hogy összeszedje az iratait, mielőtt a lángok martalékává válnának. Ez nagyon rövidke időt vesz igénybe, ami után visszasétál a fogadó környékére, és immáron teljes felszerelésében várja Isurii jöttét. Csuklyáját mélyen a fejébe húzva vár, miközben mágusbotjára enyhén rátámaszkodik. Tekintete elkalandozik az egyre magasabbra kúszó lángnyelveken, amik hamarosan bekebelezik egész Thargodar-t.*
*Nem hogy mogorva, inkább kicsit becsmérlően hangzanak Isurii szavai, és a mágus talán most először pillant olyan szemekkel az úrnőre, amikkel eddig még sohasem. Tekintete kicsit szúrós, és egyáltalán nem mosolygós. Az rendben van, hogy paraméterei alapján a nő alkalmatlannak gondolja, ugyanakkor Worenth hitt benne, és hisz is. Ennyi erővel, ha ránézésre ítélkezünk Taitos-t is nyugodtan itt lehetne hagyni akár.*
-Még ha te nem is, van aki hisz benne.
*Talán hangneme sem volt még sosem olyan, mint ebben a rövidke mondatában. Nem lenéző, nem sértődött, hanem kiérezhető a hóhajú mágusból, hogy csalódott Isurii véleményéről. A csalódás pedig bántóbb lehet, mint bármilyen szintű sértés, vagy földbe tiprás.*
-Nem csomagoltam ki, viszont az irataim még a sátorban vannak, azokat még összeszedem.
*Isurii mosolyát csak nagyon mérsékelten, vagy még úgy sem tudja most viszonozni.*
-Búcsúztasd el tiéid nyugodtan, odakint foglak várni. *emelkedik fel, majd két lépés megtétele után visszafordul a nőhöz.* -Én is örülök.
*Ezek után távozik is a fogadóból, és a sátorjához siet, hogy összeszedje az iratait, mielőtt a lángok martalékává válnának. Ez nagyon rövidke időt vesz igénybe, ami után visszasétál a fogadó környékére, és immáron teljes felszerelésében várja Isurii jöttét. Csuklyáját mélyen a fejébe húzva vár, miközben mágusbotjára enyhén rátámaszkodik. Tekintete elkalandozik az egyre magasabbra kúszó lángnyelveken, amik hamarosan bekebelezik egész Thargodar-t.*
3045. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-23 22:45:52
Üzenet elküldve: 2015-06-23 22:45:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó - Asztalnép//
*Isurii nem tud magyarázattal szolgálni a lány viselkedésére, hiszen ő is most látja másodjára, Taitos barátnője. Ami a költözést illeti... érezte azért, hogy nem itt vana helyük, de sajnálja nagyon hátrahagyni és elpusztítani azt, amit felépítettek. Nem is feltétlen a helyet hiányolja majd, nem azt sajnálja hanem a belé ölt munkát, ami így most kárba vész.*
-Egy kicsit.
*Felel végül eltűnődve.*
-Nem bírta volna a kiképzést.
*Bólint kissé talán mogorván Eireni ügyére. Nyekenyóka elf, jobb lesz neki ezen az oldalon. Nagy mágusként már nem lenne mitől félnie, de az addig vezető út rögös és buktatókkal teli, főleg egy idegen, vad világban...*
-Hah'! Reméltem is, mert te leszel az alvezérem.
*Nevet Worenthre a nő. A státusza nem fog változni a férfinek, továbbra is Isu jobbkeze lehet, ha él a lehetőséggel.*
-Én már összepakoltam, szerintem te ki se csomagolj. Persze, sétálhatunk majd egyet, csak elbúcsúztatom enyéim.
*Mosolyog Worenthre. Jót is fog tenni neki egy kis séta, elbúcsúzhat a környéktől, a fáktól, a folyótól. Talán még meditálhatnak is egyet.*
-Lassan nem ártana elhagyni a fogadót is mielőtt azt is felgyújtja Kagan. *Szusszantja.* -A halászkunyhóban leszünk míg Taitos vissza nem ér.
Ügyes fiú, sokat segít, de azért örülök hogy visszatértél Worenth.
*Isurii nem tud magyarázattal szolgálni a lány viselkedésére, hiszen ő is most látja másodjára, Taitos barátnője. Ami a költözést illeti... érezte azért, hogy nem itt vana helyük, de sajnálja nagyon hátrahagyni és elpusztítani azt, amit felépítettek. Nem is feltétlen a helyet hiányolja majd, nem azt sajnálja hanem a belé ölt munkát, ami így most kárba vész.*
-Egy kicsit.
*Felel végül eltűnődve.*
-Nem bírta volna a kiképzést.
*Bólint kissé talán mogorván Eireni ügyére. Nyekenyóka elf, jobb lesz neki ezen az oldalon. Nagy mágusként már nem lenne mitől félnie, de az addig vezető út rögös és buktatókkal teli, főleg egy idegen, vad világban...*
-Hah'! Reméltem is, mert te leszel az alvezérem.
*Nevet Worenthre a nő. A státusza nem fog változni a férfinek, továbbra is Isu jobbkeze lehet, ha él a lehetőséggel.*
-Én már összepakoltam, szerintem te ki se csomagolj. Persze, sétálhatunk majd egyet, csak elbúcsúztatom enyéim.
*Mosolyog Worenthre. Jót is fog tenni neki egy kis séta, elbúcsúzhat a környéktől, a fáktól, a folyótól. Talán még meditálhatnak is egyet.*
-Lassan nem ártana elhagyni a fogadót is mielőtt azt is felgyújtja Kagan. *Szusszantja.* -A halászkunyhóban leszünk míg Taitos vissza nem ér.
Ügyes fiú, sokat segít, de azért örülök hogy visszatértél Worenth.
3044. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-23 22:22:08
Üzenet elküldve: 2015-06-23 22:22:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kint - kapu - Ewangel//
*Bólintással erősíti meg a nőt a kiejtésében, aztán nagyot sóhajtva próbálja magát szoktatni a gondolathoz, hogy a változás bizony áldozatokkal is jár, többek között a régi beidegződések elhagyásával. Talán önmagától nem lett volna ilyen keserű és hideg, de pocsék gyermekkora hozzájárult személyisége alakulásához.*
- Benned pedig Ewangelt tisztelhetem, igaz?
*Elvégre ennek az elfnek semmi köze azokhoz a faluból, és ha mindjárt nem is ugrik a nyakába, azért még beszélhet vele emberi hangon.*
- A Vezérrel? No, és mire számítsak?
*Tréfás hangnem nem színesíti a kérdését, teljesen komolyan gondolja az információgyűjtést. Figyelmét közben elvonja az alakuló óriásmáglya.*
- Hű, tényleg felégetnek minden hidat maguk mögött...
*Halkan dörmög mély hangján, de azért annyira nem, hogy egy éles fül meg ne hallaná. Engedelmesen hátrébb húzódik a kaputól, ahogy mindenki más, és várja, ezután mi fog történni*
A hozzászólás írója (Vamorys Diraq) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 22:24:01
*Bólintással erősíti meg a nőt a kiejtésében, aztán nagyot sóhajtva próbálja magát szoktatni a gondolathoz, hogy a változás bizony áldozatokkal is jár, többek között a régi beidegződések elhagyásával. Talán önmagától nem lett volna ilyen keserű és hideg, de pocsék gyermekkora hozzájárult személyisége alakulásához.*
- Benned pedig Ewangelt tisztelhetem, igaz?
*Elvégre ennek az elfnek semmi köze azokhoz a faluból, és ha mindjárt nem is ugrik a nyakába, azért még beszélhet vele emberi hangon.*
- A Vezérrel? No, és mire számítsak?
*Tréfás hangnem nem színesíti a kérdését, teljesen komolyan gondolja az információgyűjtést. Figyelmét közben elvonja az alakuló óriásmáglya.*
- Hű, tényleg felégetnek minden hidat maguk mögött...
*Halkan dörmög mély hangján, de azért annyira nem, hogy egy éles fül meg ne hallaná. Engedelmesen hátrébb húzódik a kaputól, ahogy mindenki más, és várja, ezután mi fog történni*
A hozzászólás írója (Vamorys Diraq) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 22:24:01
3043. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-23 22:19:03
Üzenet elküldve: 2015-06-23 22:19:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség - Kapu//
*Thargarod egyre vadabbul táncoló lángtengere lassacskán eléri a gyilokjárót is, így jobbnak látja lemászni onnan, amíg meg nem pirul.
Tétován toporog a kisereglő maradék népet figyelve, hátha Gabrien mellé sorolhat. Hiszen már nincs mit őrizni. A felcsapó füst szaga megtölti orrát, amíg várakozik és ennek éppen annyira nem örül, mint az égő tündér a Gödörben. Prüszköl picit, majd odébb tipeg. Nem kételkedik benne, hogy hamar rátalál az emberóriásra.
Csatlakozhatna Ewangel és félvér pajtija társaságába is, talán oda is fülel. Hátha akadékoskodik az idegen és indokolt lesz nyilat ereszteni a fenekébe.
De nem, nem keresi a bajt véletlenül sem. Íját is leengedve tartja kezében.*
*Thargarod egyre vadabbul táncoló lángtengere lassacskán eléri a gyilokjárót is, így jobbnak látja lemászni onnan, amíg meg nem pirul.
Tétován toporog a kisereglő maradék népet figyelve, hátha Gabrien mellé sorolhat. Hiszen már nincs mit őrizni. A felcsapó füst szaga megtölti orrát, amíg várakozik és ennek éppen annyira nem örül, mint az égő tündér a Gödörben. Prüszköl picit, majd odébb tipeg. Nem kételkedik benne, hogy hamar rátalál az emberóriásra.
Csatlakozhatna Ewangel és félvér pajtija társaságába is, talán oda is fülel. Hátha akadékoskodik az idegen és indokolt lesz nyilat ereszteni a fenekébe.
De nem, nem keresi a bajt véletlenül sem. Íját is leengedve tartja kezében.*
3042. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-23 21:53:00
Üzenet elküldve: 2015-06-23 21:53:00
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség - Kapu//
* Az újonnan érkezett bemutatkozik Ewangel pedig elismétli. Remélhetőleg jól hallotta a nevet.*
- Tehát Vamorys.
* Nem igazán érdekli, hogy tiszta vérű, félvér avagy éppen mélységi. Vagy talán az utolsó lehetőség egy kicsit meglepné de nem tűnik úgy, hogy nagyban zavarná bármi is.*
- Üdvözöllek. *veszi át a férfit majd csak biccent Rilainak, hogy megértette mi az amit tőle várnak. Épp a kapu felé néz ami Thargarodba vezet ahova talán menniük kellene amikor észreveszi, hogy mindenki kifele sereglik majd pedig Jane szavaira hallgatva inkább egy kissé eltávolodik a kaputól semhogy befele furakodna rajta. Remélhetőleg Vamorys is hallotta a lány szavait és hasonlóképen cselekszik.*
- Akkor inkább megvárjuk idekint a Vezért. *mondja majd válaszol is.*
- Igen, az. *bólint rá miközben a felcsapó lángokat lesi*
- Íjász is. *mondja majd a talán az utolsók között kilépő Aletaira mosolyog.*
* Az újonnan érkezett bemutatkozik Ewangel pedig elismétli. Remélhetőleg jól hallotta a nevet.*
- Tehát Vamorys.
* Nem igazán érdekli, hogy tiszta vérű, félvér avagy éppen mélységi. Vagy talán az utolsó lehetőség egy kicsit meglepné de nem tűnik úgy, hogy nagyban zavarná bármi is.*
- Üdvözöllek. *veszi át a férfit majd csak biccent Rilainak, hogy megértette mi az amit tőle várnak. Épp a kapu felé néz ami Thargarodba vezet ahova talán menniük kellene amikor észreveszi, hogy mindenki kifele sereglik majd pedig Jane szavaira hallgatva inkább egy kissé eltávolodik a kaputól semhogy befele furakodna rajta. Remélhetőleg Vamorys is hallotta a lány szavait és hasonlóképen cselekszik.*
- Akkor inkább megvárjuk idekint a Vezért. *mondja majd válaszol is.*
- Igen, az. *bólint rá miközben a felcsapó lángokat lesi*
- Íjász is. *mondja majd a talán az utolsók között kilépő Aletaira mosolyog.*
3041. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-23 21:25:43
Üzenet elküldve: 2015-06-23 21:25:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadó - Asztalnép - főleg Isurii//
*Worenth kissé értetlenül nézi Manuri kirohanását, majd kissé zavartan pillant előbb Isurii úrnőre, majd a Zöldfülűre, aki magyarázatot is ad a dolgokra.*
-Értem. Nem akartam megijeszteni őt, remélem nem szaladt azért világgá.
*Végül Eireni is csatlakozik a kis túrához. Kemény napok ezek az inasának, mivel alig tértek vissza, máris úton lehet ismét, és gyalogolhat. Viszont nem látta, hogy ez gond lenne neki, bár egyébként sem valószínű, hogy Worenth kérdésére nemet mondana, vagy ellenkezne. Jól nevelt, bölcs ifjú, de még nagyon sokat kell tanulnia. Azonban most jó útitársra lel Taitos személyében, aki szintén inas, így kibeszélhetik legalább a mestereket. Az imént még itt voltak páran, mostanra pedig már csak Isurii tudható be asztaltársának.*
-Várod már a költözést? Hihetetlen, hogy eljött ez a nap is. *mosolyodik el. Őt még sok minden nem köti a Vashegyhez, de mivel a Thargok már régóta itt éltek, biztosan fog hiányozni valami a nőnek, még ha csak egy töredéke a helynek akkor is.*
-Nem akartam győzködni Eireni-t, hogy csatlakozzon hozzánk, így ha a maga útjára megy elengedem. *szomorodik el a hóhajú mágus, aki valóban bánatosnak érzi emiatt magát, de most nem akar rossz dolgokról beszélni, így is bőven mire fókuszálnia.*
-Taitos is folyamatosan fejlődik. Jó kis csapat leszünk mi mágusok, és remélem, gyarapodni is fog a létszámunk. A vezetői pozíciódra az áldásomat adom. *mosolyodik el, és sokkalta közvetlenebbül beszél, most csak ketten vannak, így a nagyon hivatalos formát kicsit hanyagolja is Worenth.*
-Ha összepakoltunk, és lenne kedved, nem sétálunk még egyet a környéken utoljára?
*Néha fájó a nosztalgia, de valakinek viszont így könnyebb a búcsú. Meg egyébként sem ártana kettecskén egy kis séta, mert oly ritkán adódik ilyen alkalom, később pedig annál kevesebb fog, ha beindulnak a dolgok.*
*Worenth kissé értetlenül nézi Manuri kirohanását, majd kissé zavartan pillant előbb Isurii úrnőre, majd a Zöldfülűre, aki magyarázatot is ad a dolgokra.*
-Értem. Nem akartam megijeszteni őt, remélem nem szaladt azért világgá.
*Végül Eireni is csatlakozik a kis túrához. Kemény napok ezek az inasának, mivel alig tértek vissza, máris úton lehet ismét, és gyalogolhat. Viszont nem látta, hogy ez gond lenne neki, bár egyébként sem valószínű, hogy Worenth kérdésére nemet mondana, vagy ellenkezne. Jól nevelt, bölcs ifjú, de még nagyon sokat kell tanulnia. Azonban most jó útitársra lel Taitos személyében, aki szintén inas, így kibeszélhetik legalább a mestereket. Az imént még itt voltak páran, mostanra pedig már csak Isurii tudható be asztaltársának.*
-Várod már a költözést? Hihetetlen, hogy eljött ez a nap is. *mosolyodik el. Őt még sok minden nem köti a Vashegyhez, de mivel a Thargok már régóta itt éltek, biztosan fog hiányozni valami a nőnek, még ha csak egy töredéke a helynek akkor is.*
-Nem akartam győzködni Eireni-t, hogy csatlakozzon hozzánk, így ha a maga útjára megy elengedem. *szomorodik el a hóhajú mágus, aki valóban bánatosnak érzi emiatt magát, de most nem akar rossz dolgokról beszélni, így is bőven mire fókuszálnia.*
-Taitos is folyamatosan fejlődik. Jó kis csapat leszünk mi mágusok, és remélem, gyarapodni is fog a létszámunk. A vezetői pozíciódra az áldásomat adom. *mosolyodik el, és sokkalta közvetlenebbül beszél, most csak ketten vannak, így a nagyon hivatalos formát kicsit hanyagolja is Worenth.*
-Ha összepakoltunk, és lenne kedved, nem sétálunk még egyet a környéken utoljára?
*Néha fájó a nosztalgia, de valakinek viszont így könnyebb a búcsú. Meg egyébként sem ártana kettecskén egy kis séta, mert oly ritkán adódik ilyen alkalom, később pedig annál kevesebb fog, ha beindulnak a dolgok.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734