//Indulás előtt - Ewnagel//
*Hatalmas szerencse, hogy mikor kilép a kapun, akkor Ewangelbe fut bele.*
-Nahát, pont téged kerestelek!
*Megcsókolja a lányt, majd kérdőn rápillant.*
-Meg akartam kérdezni, hogy a karavánnal haladsz-e tovább, vagy a mágusokkal tartasz.
*Van még néhány perc az indulásig, főleg úgy, hogy bonyodalom kezdődik. Rögtön azzal fogadja a vashegyi táj, hogy egy őrült lovas száguld el mellette, egyenesen az erődbe, ami mostanában kaphatott lángra.*
-Ez megveszett!
*Kis híján elsodorja a lóval, de Aletai nem egy haragtartó típus, így egy fejrázást követően elindul, miközben Ewangelnek nyújtja a kezét.*
-Gyere, sétáljunk, míg nem indulunk!
*Főleg Aletai, aki közvetlen Kagan alá van beosztva, így vélhetően az indulása még várat magára, míg a Vezér ki nem lép a lángoló erődből.
Idő közben felbolydul az egész tharg nép, úgy fest, hogy a lovas viselkedése kellően nagy port kavart. A törpék ordibálnak, az orgyilkos meg kapkodja a fejét.*
-Mi a franc folyik itt?
*Természetesen a gondolatai ennél részletesebb képet festenek.*
~Miért állják el az utat a törpék, miután berohant a lovas?~
*Gyanús körülmény, ami további megfontolást igényel. Akár könnyen tűnhet valami összeesküvés előszelének is.*
-Pillanat, Kedvesem!
*Biccent a lánynak, majd a kapu felé meginduló Dharren mellé lép. Ha be kell menni, kénytelenek lesznek ártalmatlanítani a két törpét, és jó, ha tudja a betegeskedő őrparancsnok, hogy Aletai mellette áll, s kihozza Kagant akkor is, ha a kovácsmester nyakát el kell érte metszeni.*
~Amíg viszont nem cselekszel, addig nem mozdulok. Lehet ez éppúgy összeesküvés is, mint törzsi szokás.~
*Nem jártas a vashegyi szokásokban, így csak némán, bár ugrásra készen figyel. Talán nincs is semmi probléma, talán néhány másodperc után felbukkan a vezér, vagy ha nem, akkor a törpék csak biztonsági okok miatt állták el a kaput, s át fogják engedni az őrparancsnokot és a kísérőjét, Aletait.*