Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 11:20:09
Üzenet elküldve: 2015-06-26 11:20:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Távozás//
// Se veled, se nélküled//
* Mint egy hangyavár úgy bolydul fel minden semmi perc alatt. Őrjöngés, sikítás, sírás. Szitokszavak tömkelege. El sem tudja képzelni, mi folyik itt. Az erőd már lángol, és ahelyett, hogy mindenki kifele jönne, befele igyekszik. Értetlenül áll a történések előtt. Aztán fél hangos kiabálásokból összerakja, hogy Kagan magára hagyja népét. *
~ Sok hűhó, semmiért. ~ * emeli égre tekintetét. *
* Szánja a népet, hogy így sorsukra hagyta őket vezérük. De van, aki nem tud megbirkózni a feladattal vagy a felelősség súlya alatt roppan össze. Mindegy is, mi az oka. Neki ez nem az otthona, s úgy tűnik ahova készültek se lesz az. Idegen ő, s nem tud osztozni a többiek érzéseiben, nem fog tudni vigaszt adni nekik. S talán kérni se kérnének belőle. Míg a hontalan, s ím, már vezértelen nép kétségbe esetten áll, Med folytatja útját lefelé a szerpentinen. Aztán szélvészként süvít el mellette egy fehér lovas. *
~ A Szuka.~
* Mind a ló s annak lovasa. *
~ Nem lépsz meg olyan könnyen. ~
* Engedhetné, menjen amerre lát, de nincs kedve egyedül mennie. Talán egyfelé vezet az útjuk. Így megösztökéli lovát, s a némber után ered. Elébe, lovagol, hogy az úton keresztbe állítsa meg lovát. *
- Hova ilyen sietősen? Veled tartok, legalábbis addig, míg el tudlak viselni. * vigyorodik el. Egyértelmű, hogy ez nem felvetés Med részéről, hanem tény. Tetszik, nem tetszik. *
// Se veled, se nélküled//
* Mint egy hangyavár úgy bolydul fel minden semmi perc alatt. Őrjöngés, sikítás, sírás. Szitokszavak tömkelege. El sem tudja képzelni, mi folyik itt. Az erőd már lángol, és ahelyett, hogy mindenki kifele jönne, befele igyekszik. Értetlenül áll a történések előtt. Aztán fél hangos kiabálásokból összerakja, hogy Kagan magára hagyja népét. *
~ Sok hűhó, semmiért. ~ * emeli égre tekintetét. *
* Szánja a népet, hogy így sorsukra hagyta őket vezérük. De van, aki nem tud megbirkózni a feladattal vagy a felelősség súlya alatt roppan össze. Mindegy is, mi az oka. Neki ez nem az otthona, s úgy tűnik ahova készültek se lesz az. Idegen ő, s nem tud osztozni a többiek érzéseiben, nem fog tudni vigaszt adni nekik. S talán kérni se kérnének belőle. Míg a hontalan, s ím, már vezértelen nép kétségbe esetten áll, Med folytatja útját lefelé a szerpentinen. Aztán szélvészként süvít el mellette egy fehér lovas. *
~ A Szuka.~
* Mind a ló s annak lovasa. *
~ Nem lépsz meg olyan könnyen. ~
* Engedhetné, menjen amerre lát, de nincs kedve egyedül mennie. Talán egyfelé vezet az útjuk. Így megösztökéli lovát, s a némber után ered. Elébe, lovagol, hogy az úton keresztbe állítsa meg lovát. *
- Hova ilyen sietősen? Veled tartok, legalábbis addig, míg el tudlak viselni. * vigyorodik el. Egyértelmű, hogy ez nem felvetés Med részéről, hanem tény. Tetszik, nem tetszik. *
3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 11:19:15
Üzenet elküldve: 2015-06-26 11:19:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Út az új otthonba//
//Utolsó Tharg a gáton//
*Elég rendes káosz alakul ki a kapu előtt, mely szintén lassan, vagy nem is annyira lassan lángba borul. Félő, hogy aki belül van, az már ott is marad, bár elég nagy a hely, hogy a megégést elkerülje, inkább csak a fojtogató füst válhat veszélyessé. Olykor épp elég az is. Aggódó tekintete a kapu felé fordul, szinte reménykedve várja, hogy onnan kilépjenek, akik még belül vannak. De mivel a törpe és a kolosszus útját állják, hát beljebb nem jut. Szerencsére sokáig nem kell huzakodni, mert vélhetően Ethea egy idő után nem törődne sem a törpe, sem a hóhajú fegyverével, mégiscsak bevágna a tűzbe. Ám Kagan felbukkan végre, s mögötte magába roskad az élő fáklyaként lobogó kapu. Thargarodnak ezzel vége, hamvaiba hal.
Ám a leégő épületekkel mintha maga Kagan is kiégett volna. Aki kilép a kapun koránt sem az a férfi, aki előző délben olyan büszkén szónokolt. Etheát ez végtelen mélységig megrázza. Olyannyira, hogy döbbenetében mozdulni sem tud. Körülötte minden mozgásba lendül. Ki nyíltan, ki lopva indul útnak, s hagyja maga mögött a fejét vesztett csapatot. Beszűkültségéből Isurii hangja rántja ki, ha nem is az első szó, de a következő bizonyára. Arra felé fordul, és hallgatja a mágusnőt, s a szavak lassan értelmet nyernek elméjében. Végül közelebb is lépked. Nem foglalkozik azokkal, akik hűtlenül távoznak, sem azokkal, akik másként döntenek.*
-Veled megyek, s a kardom, parittyám óvni fog.
*Mert a mágus mellé jól jöhet egy kardforgató.*
//Út az új otthonba//
//Utolsó Tharg a gáton//
*Elég rendes káosz alakul ki a kapu előtt, mely szintén lassan, vagy nem is annyira lassan lángba borul. Félő, hogy aki belül van, az már ott is marad, bár elég nagy a hely, hogy a megégést elkerülje, inkább csak a fojtogató füst válhat veszélyessé. Olykor épp elég az is. Aggódó tekintete a kapu felé fordul, szinte reménykedve várja, hogy onnan kilépjenek, akik még belül vannak. De mivel a törpe és a kolosszus útját állják, hát beljebb nem jut. Szerencsére sokáig nem kell huzakodni, mert vélhetően Ethea egy idő után nem törődne sem a törpe, sem a hóhajú fegyverével, mégiscsak bevágna a tűzbe. Ám Kagan felbukkan végre, s mögötte magába roskad az élő fáklyaként lobogó kapu. Thargarodnak ezzel vége, hamvaiba hal.
Ám a leégő épületekkel mintha maga Kagan is kiégett volna. Aki kilép a kapun koránt sem az a férfi, aki előző délben olyan büszkén szónokolt. Etheát ez végtelen mélységig megrázza. Olyannyira, hogy döbbenetében mozdulni sem tud. Körülötte minden mozgásba lendül. Ki nyíltan, ki lopva indul útnak, s hagyja maga mögött a fejét vesztett csapatot. Beszűkültségéből Isurii hangja rántja ki, ha nem is az első szó, de a következő bizonyára. Arra felé fordul, és hallgatja a mágusnőt, s a szavak lassan értelmet nyernek elméjében. Végül közelebb is lépked. Nem foglalkozik azokkal, akik hűtlenül távoznak, sem azokkal, akik másként döntenek.*
-Veled megyek, s a kardom, parittyám óvni fog.
*Mert a mágus mellé jól jöhet egy kardforgató.*
3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 09:49:18
Üzenet elküldve: 2015-06-26 09:49:18
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//végjáték//
*Kagan végül még azelőtt megjelenik az erőd lángjaiból, hogy Leának rá kéne szólnia Etheára, hogy azon nyomban forduljon vissza. Viszont ez a viszontlátás nem igazán az, amire Lea számított, ugyanis a férfi megöleli, majd a kezébe nyom egy csomó üvegcsét. Lea pedig értetlenül néz rá. Kagan búcsúzik, a húgától is, meg őtőle is. Lea igazán értetlenül nézi a hátat fordító Kagant. A fejét rázva, motyogva Isuhoz fordul, és mindent odaad neki, amit Kagan előzőleg nekiadott. Nem a felét, ahogyan azt a férfi kérte, hanem minden egyes darabot.
Odaadja a 13 Piros varázsitaltIsurii Thargodarnak
meg1 Lila-foltos varázsitalt isIsurii Thargodarnak ad
meg 1 Fűzöld varázsitalt is Isurii Thargodarnak ad
meg2 Éjsötét varázsitalt is Isurii Thargodarnak ad
meg1 Ébenfekete varázsitalt isIsurii Thargodarnak ad
meg14 Halványlila varázsital Isurii Thargodarhoz kerül
és 14 Világosbarna varázsitallal egyetemben Isurii Thargodar markát üti
meg21 Világoskék varázsitalt is Isurii Thargodarnak ad
meg11 Fehér varázsitalt is Isurii Thargodarnak ad
és 1 Bíborlila varázsitalt is Isurii Thargodarnak ad
meg1 Rubinvörös varázsitalt is Isurii Thargodarnak ad
meg1 Ciánkék varázsitalt is Isurii Thargodarnak ad
és végül1 Smaradgzöld varázsitalt is Isurii Thargodarkezébe nyom
Az ő sorsa összefonódott Kaganéval azon a végzetes estén, elsősorban Kaganhoz tartozik, csak utána a törzshöz, ha a törzsfő meghal, akkor ez a Szellemjáró sorsa is, ha pedig nyugatnak lovagol, akkor Lea is ezt teszi. Kötelesség. Gyorsan megöleli Isut, aztán leoldozza a fekete-fehér kanca kantárját a szekérről és sietős léptekkel Kagan után indul. Mikor utoléri akkor csak rámosolyog és megpróbálja elkapni a kezét, hogy összefonhassa az ujjaikat.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.26 09:50:10
*Kagan végül még azelőtt megjelenik az erőd lángjaiból, hogy Leának rá kéne szólnia Etheára, hogy azon nyomban forduljon vissza. Viszont ez a viszontlátás nem igazán az, amire Lea számított, ugyanis a férfi megöleli, majd a kezébe nyom egy csomó üvegcsét. Lea pedig értetlenül néz rá. Kagan búcsúzik, a húgától is, meg őtőle is. Lea igazán értetlenül nézi a hátat fordító Kagant. A fejét rázva, motyogva Isuhoz fordul, és mindent odaad neki, amit Kagan előzőleg nekiadott. Nem a felét, ahogyan azt a férfi kérte, hanem minden egyes darabot.
Odaadja a 13 Piros varázsitaltIsurii Thargodarnak
meg1 Lila-foltos varázsitalt isIsurii Thargodarnak ad
meg 1 Fűzöld varázsitalt is Isurii Thargodarnak ad
meg2 Éjsötét varázsitalt is Isurii Thargodarnak ad
meg1 Ébenfekete varázsitalt isIsurii Thargodarnak ad
meg14 Halványlila varázsital Isurii Thargodarhoz kerül
és 14 Világosbarna varázsitallal egyetemben Isurii Thargodar markát üti
meg21 Világoskék varázsitalt is Isurii Thargodarnak ad
meg11 Fehér varázsitalt is Isurii Thargodarnak ad
és 1 Bíborlila varázsitalt is Isurii Thargodarnak ad
meg1 Rubinvörös varázsitalt is Isurii Thargodarnak ad
meg1 Ciánkék varázsitalt is Isurii Thargodarnak ad
és végül1 Smaradgzöld varázsitalt is Isurii Thargodarkezébe nyom
Az ő sorsa összefonódott Kaganéval azon a végzetes estén, elsősorban Kaganhoz tartozik, csak utána a törzshöz, ha a törzsfő meghal, akkor ez a Szellemjáró sorsa is, ha pedig nyugatnak lovagol, akkor Lea is ezt teszi. Kötelesség. Gyorsan megöleli Isut, aztán leoldozza a fekete-fehér kanca kantárját a szekérről és sietős léptekkel Kagan után indul. Mikor utoléri akkor csak rámosolyog és megpróbálja elkapni a kezét, hogy összefonhassa az ujjaikat.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.26 09:50:10
3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 09:25:27
Üzenet elküldve: 2015-06-26 09:25:27
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Út a régi otthonba//
*Már lassan kiröhögte magát, amikor észreveszi, hogy a vezér húga beszédet tart. Jókedve hatására a feléről lemaradt, de legalább a lány beszéde közbeni hangos hahotázás nem zavart meg senkit, lévén hogy észre sem vette senki. A másik feléből viszont kiderül, hogy a csapatot akarja összetartani valahogy. És nyilvánvalóan lesznek is követői, efelől nincs kétsége, erős lány ő, nem is kell félteni, hogy gondja lenne a vezetőséggel. Ám Wandar további cselekedeteit nem állítja meg, csupán elodázza, ha már sikeresen beleröhögött a beszéd felébe, annyival csak megtiszteli a Isuriit, hogy meghallgatja, amit mondani akar. Ám mások jövőjével ellentétben az övé világos, és most már nem is akar tenni ellene, úgy hiszi, az élet valamiképp úgyis visszarántja. A hősök, és nagy nevek világa – Mint Kagan volt, vagy Isurii lesz, meg talán itt páran – csak úgy maradhat fenn, ha marad elég beolvadt, észrevétlen, semmilyen élőlény, akik közül kivilágíthatnak. Amíg mindenki Isurii Thargodarra figyel, valószínű észre sem veszi senki, hogy Letrion Wandar eltűnik. S ez nem is szabad, hogy másképp legyen.*
*Már lassan kiröhögte magát, amikor észreveszi, hogy a vezér húga beszédet tart. Jókedve hatására a feléről lemaradt, de legalább a lány beszéde közbeni hangos hahotázás nem zavart meg senkit, lévén hogy észre sem vette senki. A másik feléből viszont kiderül, hogy a csapatot akarja összetartani valahogy. És nyilvánvalóan lesznek is követői, efelől nincs kétsége, erős lány ő, nem is kell félteni, hogy gondja lenne a vezetőséggel. Ám Wandar további cselekedeteit nem állítja meg, csupán elodázza, ha már sikeresen beleröhögött a beszéd felébe, annyival csak megtiszteli a Isuriit, hogy meghallgatja, amit mondani akar. Ám mások jövőjével ellentétben az övé világos, és most már nem is akar tenni ellene, úgy hiszi, az élet valamiképp úgyis visszarántja. A hősök, és nagy nevek világa – Mint Kagan volt, vagy Isurii lesz, meg talán itt páran – csak úgy maradhat fenn, ha marad elég beolvadt, észrevétlen, semmilyen élőlény, akik közül kivilágíthatnak. Amíg mindenki Isurii Thargodarra figyel, valószínű észre sem veszi senki, hogy Letrion Wandar eltűnik. S ez nem is szabad, hogy másképp legyen.*
3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 08:47:06
Üzenet elküldve: 2015-06-26 08:47:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Út az új otthonba//
//Utolsó Tharg a gáton//
*Iluq kicsinyét elbambult az események alatt, bár nem nagyon hatja meg semmi, most kicsit kezd - szép szóval kifejezve - izgulni. Mire válaszolna Rilai és Khan, meg még páran elmennek és megérti, hogy mi az ábra. Az erőd lángol és ők nem mennek sehová. Tehát mit tehetne egy druida, aki ráadásul sérült és lóg rajta két, azaz kettő darab medgoly is.
Egy ideig még áll, mint egy faszent, mivel eléggé sérült és leterhelt nem tudja mit kezdhetne magával. Maradjon Rilékkel? Maradjon egyedül? Nehéz lesz lejutni innen, de nem megoldhatatlan. Nem szereti egyébként sem a társaságot és megállja a helyét a vadonban. Ezt tudja, de mégis vacillál. Eléggé hülyén is érzi magát, de mit tud tenni?
Hallja Isurii hangját - ki ne hallaná? Nem gondolja úgy, hogy hozzájuk kéne verődnie, mert nem élt és nem is fog élni a varázslat hatalmával, mindazonáltal védelmet tudna nekik adni, ha a medvebaglyok felnőnének és neki is lenne egy helye. Végülis nem csak mágiával élőket említett, hanem barátokat is. Nos, ha Iluq nem is barát, de a bocsok szerethetőek, így ők lehetnek a barátaik, a druida meg az aki megakadályozza, hogy a felnőtt, erős állatok letépjék valakinek a fejét, akinek nem kellene.
Ez jónak tűnik, majdhogynem biztosnak. Elmosolyodik, de mosolyában szomorúság és bizonytalanság bujkál. Odabiceg egy megfelelő méretű sziklához, ami lehetőleg közel van a nőhöz és leteszi a hátsóját. Bault a lábához tessékeli és ezzel jelzi, hogy biza ő marad. Csak ne kelljen túl sokáig lélegeznie ezt a füstöt. Még nem zavaró, de könnyen lehet az.*
-Isurii Thargodar. *Felszisszen és megérinti a lábát, természetesen pont akkor kell belenyilallnia a már érzéketlen csontjába, amikor fontosat készül mondani.* Mi nem hagyjuk el eme hegyet, amíg van hely számunkra. *Fejezi be végül, majd a távozókat nézi. A jövőjét éppen olyan homály fedi, mint itt mindenkiét.*
//Út az új otthonba//
//Utolsó Tharg a gáton//
*Iluq kicsinyét elbambult az események alatt, bár nem nagyon hatja meg semmi, most kicsit kezd - szép szóval kifejezve - izgulni. Mire válaszolna Rilai és Khan, meg még páran elmennek és megérti, hogy mi az ábra. Az erőd lángol és ők nem mennek sehová. Tehát mit tehetne egy druida, aki ráadásul sérült és lóg rajta két, azaz kettő darab medgoly is.
Egy ideig még áll, mint egy faszent, mivel eléggé sérült és leterhelt nem tudja mit kezdhetne magával. Maradjon Rilékkel? Maradjon egyedül? Nehéz lesz lejutni innen, de nem megoldhatatlan. Nem szereti egyébként sem a társaságot és megállja a helyét a vadonban. Ezt tudja, de mégis vacillál. Eléggé hülyén is érzi magát, de mit tud tenni?
Hallja Isurii hangját - ki ne hallaná? Nem gondolja úgy, hogy hozzájuk kéne verődnie, mert nem élt és nem is fog élni a varázslat hatalmával, mindazonáltal védelmet tudna nekik adni, ha a medvebaglyok felnőnének és neki is lenne egy helye. Végülis nem csak mágiával élőket említett, hanem barátokat is. Nos, ha Iluq nem is barát, de a bocsok szerethetőek, így ők lehetnek a barátaik, a druida meg az aki megakadályozza, hogy a felnőtt, erős állatok letépjék valakinek a fejét, akinek nem kellene.
Ez jónak tűnik, majdhogynem biztosnak. Elmosolyodik, de mosolyában szomorúság és bizonytalanság bujkál. Odabiceg egy megfelelő méretű sziklához, ami lehetőleg közel van a nőhöz és leteszi a hátsóját. Bault a lábához tessékeli és ezzel jelzi, hogy biza ő marad. Csak ne kelljen túl sokáig lélegeznie ezt a füstöt. Még nem zavaró, de könnyen lehet az.*
-Isurii Thargodar. *Felszisszen és megérinti a lábát, természetesen pont akkor kell belenyilallnia a már érzéketlen csontjába, amikor fontosat készül mondani.* Mi nem hagyjuk el eme hegyet, amíg van hely számunkra. *Fejezi be végül, majd a távozókat nézi. A jövőjét éppen olyan homály fedi, mint itt mindenkiét.*
3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 08:45:15
Üzenet elküldve: 2015-06-26 08:45:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tátongó lángkapu, mely egykor Thargarod kapuja is volt, recsegve-ropogva adja a világnak tudtára bánatát, ahogy a tűz lassan felemészti. A kolosszus gigász szoborként áll előtte, kezében kivont mesterpallossal, páncélján a tűz sárga fénye jár táncot, hamis életet csempészve a mozdulatlan tagokba.
Nem igazán hallja, mi történik körülötte, nem igazán érzékeli a lángokon túli világot, csak áll, mint a templomok hatalmas szobrai és vár. Hogy vajon mire, vagy kire, csak a napszemű tudhatja.
Aztán meghasadnak a lángok és előtűnik közülük az, akire várt. Kagan vonszolja át magát a lángok között, s mögötte végképp megadja magát a tűz láthatatlan súlyának a kapu, és hatalmas robajjal magába roskad.
A hósörényű naparany tekintete a vezérét keresi, de amit abban talál, nem sok jót ígér. A szavai csak tovább erősítik ez a kételyt, Kagan megtört és erejét vesztett emberként tért vissza a tűzből. Pedig a tűznek erőt kell adnia, pedig a tűznek tisztítania kell és újat teremtenie. Mi történhetett odabent?
Csak pár odadobott szó Isuriinak, egy pillantás Waldrannak… és a többiek. A törzse, a harcosai, azok akiket hűségre kért, esküre kötelezett? Akikért felelősséget vállalt? Itt hagyja őket, minden magyarázat nélkül?*
- Baszd meg!
*Szakad ki belőle a szó, ahogy Kagan után lép. Emelné a pallosát, most könnyedén végezhetne a férfivel, most amikor alig vonszolja magát, amikor kába a füsttől és a tűztől. Egyszerűen kettészelhetné a pengéjével és kész. Hűséget kért tőle és mit adott cserébe? Semmit. A kolosszus bízott benne, esküjét adta neki, hogy addig szolgálja, míg szégyent nem hoz rá. Mit csinált most akkor, ha nem szégyent hozott rá? De nem csak rá, de egész törzsére. Egy férfi viselje egyenes gerinccel az élet súlyát, még akkor is, ha annyit mér rá az élet, amennyibe már beleroppan a gerince. De akkor is, egy egész közösséget hagy most faképnél, de picsába az egész törzzsel, itt most a hósörényűről is szó van.
Az irdatlan fegyver hegye végül leereszkedik. Volna-e értelme. Valószínűleg ez a barbár népség azonnal széttépné a kolosszust. Minden értelmét vesztette egyetlen szempillantás alatt, cserben hagyták őt.
Újra abban az érzéketlen világban van, mint pár perccel korábban, csak most nem a lángok babonázzák meg, hanem a történtek láncolják le elméjét. Saját érzelmeit vizsgálja.
Harag. Düh. Szánalom. Megtört hűség.
Nem látja Khant, ahogy elemel egy ládát a kincsek közül. Ha látná, nem nézné jó szemmel, de megértené. A hűségnek ára van. A félszemű éppen most kéri el…
Nem látja Jane értetlen arcát, nem hallja Lia szavait, nem érzékeli a Khan után távozó Rilait sem… és nem is Isurii hangja rántja vissza a valóságba. De hallja a szavait és felfogja azokat. A tharg lány egységbe szólítja a megmaradtakat, pedig már jópáran a távozás mezejére léptek. Az a mélységi szuka is.
Nagy szavak, erős szavak. Kétségbeesett kísérlet a széteső törzs összetartására. De talán, ha maradna mellette egy erős harcos, egy olyan férfi, akiben Kagan is megbízott, többen döntenének a maradás és az egység mellett.
Az emberóriás felemeli a mesterpallost és a vállára helyezi a súlyos pengét, majd komoran megindul Isurii felé, naparany tekintete a varázslólány pillantását keresi. Majd amikor megérkezett elé, hatalmas óriásként tornyosul fölé, ahogy a lángoló erőd ragyogása árnyékba vonja arcát. Csak a naparany tekintet parázslik arcában, de a tekintetéből jól kiolvasható a válasz.
Kagan volt az utolsó férfi, akinek valaha is hűséget fogadott. A hűség drága kincs, amit ha egyszer elveszít az ember, képtelen már újra megtalálni. Valami megtört a kolosszus pillantásában, valami, egy fény, egy szikra kialudt benne.
Pár szívdobbanás, pár pillanat csak és a kolosszus már fordul is el, hogy a nem messze hagyott Balthazard után nézzen. A szénfekete pokolfajzathoz érve pedig a nyereg mellé akasztja a mesterpallost, majd fellendül a nyeregbe. Komor, kifejezéstelen arccal fordítja a csatamén orrát Arthenior felé, lassú léptetésbe kezd, majd megáll Janemita mellett. Páncélba bújtatott jobb nyúl a lány felé, napsárga tekintet keresi égszín párját.
Ha a kócos lány elfogadja a jobbot, egyetlen rántással emeli a nyeregbe maga mögé, majd megfeszülő állkapoccsal vágja sarkát Balthazard oldalába, amitől a csatamén egy pillanatra megugrik, majd vastag rögöket dobva maga mögé iramodik meg Khan és a vele tartók után.
A többi pedig már a jövő…*
*A tátongó lángkapu, mely egykor Thargarod kapuja is volt, recsegve-ropogva adja a világnak tudtára bánatát, ahogy a tűz lassan felemészti. A kolosszus gigász szoborként áll előtte, kezében kivont mesterpallossal, páncélján a tűz sárga fénye jár táncot, hamis életet csempészve a mozdulatlan tagokba.
Nem igazán hallja, mi történik körülötte, nem igazán érzékeli a lángokon túli világot, csak áll, mint a templomok hatalmas szobrai és vár. Hogy vajon mire, vagy kire, csak a napszemű tudhatja.
Aztán meghasadnak a lángok és előtűnik közülük az, akire várt. Kagan vonszolja át magát a lángok között, s mögötte végképp megadja magát a tűz láthatatlan súlyának a kapu, és hatalmas robajjal magába roskad.
A hósörényű naparany tekintete a vezérét keresi, de amit abban talál, nem sok jót ígér. A szavai csak tovább erősítik ez a kételyt, Kagan megtört és erejét vesztett emberként tért vissza a tűzből. Pedig a tűznek erőt kell adnia, pedig a tűznek tisztítania kell és újat teremtenie. Mi történhetett odabent?
Csak pár odadobott szó Isuriinak, egy pillantás Waldrannak… és a többiek. A törzse, a harcosai, azok akiket hűségre kért, esküre kötelezett? Akikért felelősséget vállalt? Itt hagyja őket, minden magyarázat nélkül?*
- Baszd meg!
*Szakad ki belőle a szó, ahogy Kagan után lép. Emelné a pallosát, most könnyedén végezhetne a férfivel, most amikor alig vonszolja magát, amikor kába a füsttől és a tűztől. Egyszerűen kettészelhetné a pengéjével és kész. Hűséget kért tőle és mit adott cserébe? Semmit. A kolosszus bízott benne, esküjét adta neki, hogy addig szolgálja, míg szégyent nem hoz rá. Mit csinált most akkor, ha nem szégyent hozott rá? De nem csak rá, de egész törzsére. Egy férfi viselje egyenes gerinccel az élet súlyát, még akkor is, ha annyit mér rá az élet, amennyibe már beleroppan a gerince. De akkor is, egy egész közösséget hagy most faképnél, de picsába az egész törzzsel, itt most a hósörényűről is szó van.
Az irdatlan fegyver hegye végül leereszkedik. Volna-e értelme. Valószínűleg ez a barbár népség azonnal széttépné a kolosszust. Minden értelmét vesztette egyetlen szempillantás alatt, cserben hagyták őt.
Újra abban az érzéketlen világban van, mint pár perccel korábban, csak most nem a lángok babonázzák meg, hanem a történtek láncolják le elméjét. Saját érzelmeit vizsgálja.
Harag. Düh. Szánalom. Megtört hűség.
Nem látja Khant, ahogy elemel egy ládát a kincsek közül. Ha látná, nem nézné jó szemmel, de megértené. A hűségnek ára van. A félszemű éppen most kéri el…
Nem látja Jane értetlen arcát, nem hallja Lia szavait, nem érzékeli a Khan után távozó Rilait sem… és nem is Isurii hangja rántja vissza a valóságba. De hallja a szavait és felfogja azokat. A tharg lány egységbe szólítja a megmaradtakat, pedig már jópáran a távozás mezejére léptek. Az a mélységi szuka is.
Nagy szavak, erős szavak. Kétségbeesett kísérlet a széteső törzs összetartására. De talán, ha maradna mellette egy erős harcos, egy olyan férfi, akiben Kagan is megbízott, többen döntenének a maradás és az egység mellett.
Az emberóriás felemeli a mesterpallost és a vállára helyezi a súlyos pengét, majd komoran megindul Isurii felé, naparany tekintete a varázslólány pillantását keresi. Majd amikor megérkezett elé, hatalmas óriásként tornyosul fölé, ahogy a lángoló erőd ragyogása árnyékba vonja arcát. Csak a naparany tekintet parázslik arcában, de a tekintetéből jól kiolvasható a válasz.
Kagan volt az utolsó férfi, akinek valaha is hűséget fogadott. A hűség drága kincs, amit ha egyszer elveszít az ember, képtelen már újra megtalálni. Valami megtört a kolosszus pillantásában, valami, egy fény, egy szikra kialudt benne.
Pár szívdobbanás, pár pillanat csak és a kolosszus már fordul is el, hogy a nem messze hagyott Balthazard után nézzen. A szénfekete pokolfajzathoz érve pedig a nyereg mellé akasztja a mesterpallost, majd fellendül a nyeregbe. Komor, kifejezéstelen arccal fordítja a csatamén orrát Arthenior felé, lassú léptetésbe kezd, majd megáll Janemita mellett. Páncélba bújtatott jobb nyúl a lány felé, napsárga tekintet keresi égszín párját.
Ha a kócos lány elfogadja a jobbot, egyetlen rántással emeli a nyeregbe maga mögé, majd megfeszülő állkapoccsal vágja sarkát Balthazard oldalába, amitől a csatamén egy pillanatra megugrik, majd vastag rögöket dobva maga mögé iramodik meg Khan és a vele tartók után.
A többi pedig már a jövő…*
3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-25 23:55:20
Üzenet elküldve: 2015-06-25 23:55:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Út az Új Otthonba – némi kezdőtőkével //
// Khan, Gabrien, Rilai és bárki hozzájuk csatlakozó //
//Isurii//
*Nem kellene már, hogy meglepje, hogy Khan az egyetlen, aki felfigyel a könnymaszatos képére, a dalaira, vagy arra, hogy mekkorát esett. Vagy talán mind a háromra.
Pedig épp eléggé el volt foglalva azzal, hogy más nővel flörtöljön, és mégis.*
~Jelentsen ez bármit, attól még így történt.~
*Szíve szerint csak megrántaná a vállát, de aztán rájön, az egyenes kérdés egyenes választ érdemel.*
– Rosszat érzek. Nem a tűz önmaga, de az egész, a kis Eriel. Tudod, én ismertem, még ha nem is túl jól. Mi lesz vele? És Ryrin? *Csak nyel egyet, hát persze, hogy látta, ahogy visszafelé vágtatott.* És Kagan is. Már itt kellene lenniük, és, és én itt valami nagy bajt érzek.
*De ahogy látja, érzi más is, mindenki érzi.
Szerencsére azonban, és ennek Lia őszintén örül, nem folyik vér, nem ugranak egymás torkának a karaván tagjai, Hrothgaar és Gabrien nem rántanak fegyvert egymásra.
Aztán előkerül Kagan, de senki más.
Lia ekkor már tudja, hogy nagy a baj, hogy egy álom véget ért.
Nem szól semmit, de leveszi az iszákját és a kis motyóját a szekérről.*
~Kötve hiszem, hogy ez a karaván így elindulna.~
*Aztán látja, Khan cselekszik, a kóbor lovag.
Magán érzi a férfi pillantást. Követi a tekintetét, ahogy Gabrienre, majd Rilaira is villan. Látja, hogy Rilai csomagol.
Lia kihúzza magát, kissé összepréseli az ajkait. Hallja Isurii szavait is.*
~Tél vége óta itt voltam, tettem, amit kellett, hogy befogadjanak, de most darabokra hullik minden. Menjek? Maradjak? Egy valaki volt a klánban, aki a karjába vett, és nem hagyta, hogy egy szekéren dideregve aludjak, egy valaki, aki rám bízta a szeme világát, egy, aki azt kérte tanítsam olvasni.~
*A lány tekintete Khanra villan, nem hibáztatja, hogy nem üres kézzel, földönfutóként akar távozni, hiszen dolgozott ő is a klánért. Aztán Gabrienre néz, a hósörényű parancsnokra.*
~Ő volt, aki valóban komoly dolgot kért tőlem, ő volt, aki valódi feladatot adott volna. És ő az is, aki szinte testvére a másiknak, ki most a város felé indul. Vajon jön-e ő is?~
*Lia újra végignéz a karavánon, eloldozza az egyik vezeték lovat, összecsomozza a holmiját, és hevenyészett nyeregtáskaként dobja fel a pacira, aztán kötőfékénél fogva vezetve a lovat, Isurii felé tart.*
~Én nem vagyok mágiahasználó. És nekik itt lesz Chiari bizonnyal. De ki figyelne azokra, kik mennek?~
*Lia szomorkásan mosolyodik el.*
- Isurii, kívánom, járj sikerrel! Talán még találkozunk, talán nem is olyan soká.
*Lia halkan sóhajt.*
- Ne haragudj rám, hogy egy lovat elviszek, de az árát megadom. A télen száz aranyért adtam el a magamét, úgy vélem, az tisztességes ár.
*Lia ezzel átad egy erszénykét 100 arannyal Isurii Thargodar kezébe. *
– A legjobbakat!
*Sejti, sokan bizonyára nem értik, miért is megy Khan után, sokan akár még le is sajnálják, de ők talán máshogy nézik a helyzetet.
Lia fellendíti magát az új lova hátára, megböki sarkával az állat oldalát és a szemkötős lovag után galoppozik. Közben, elhalad Gabrien mellett is, ránéz, érthetően mondja:*
- Gyere!
*Talán számít ez az egy szó is. Talán jön Jane is. Kiderül.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.26 11:05:06, a következő indokkal:
Jelpótlás (hiányzó *-ok).
// Khan, Gabrien, Rilai és bárki hozzájuk csatlakozó //
//Isurii//
*Nem kellene már, hogy meglepje, hogy Khan az egyetlen, aki felfigyel a könnymaszatos képére, a dalaira, vagy arra, hogy mekkorát esett. Vagy talán mind a háromra.
Pedig épp eléggé el volt foglalva azzal, hogy más nővel flörtöljön, és mégis.*
~Jelentsen ez bármit, attól még így történt.~
*Szíve szerint csak megrántaná a vállát, de aztán rájön, az egyenes kérdés egyenes választ érdemel.*
– Rosszat érzek. Nem a tűz önmaga, de az egész, a kis Eriel. Tudod, én ismertem, még ha nem is túl jól. Mi lesz vele? És Ryrin? *Csak nyel egyet, hát persze, hogy látta, ahogy visszafelé vágtatott.* És Kagan is. Már itt kellene lenniük, és, és én itt valami nagy bajt érzek.
*De ahogy látja, érzi más is, mindenki érzi.
Szerencsére azonban, és ennek Lia őszintén örül, nem folyik vér, nem ugranak egymás torkának a karaván tagjai, Hrothgaar és Gabrien nem rántanak fegyvert egymásra.
Aztán előkerül Kagan, de senki más.
Lia ekkor már tudja, hogy nagy a baj, hogy egy álom véget ért.
Nem szól semmit, de leveszi az iszákját és a kis motyóját a szekérről.*
~Kötve hiszem, hogy ez a karaván így elindulna.~
*Aztán látja, Khan cselekszik, a kóbor lovag.
Magán érzi a férfi pillantást. Követi a tekintetét, ahogy Gabrienre, majd Rilaira is villan. Látja, hogy Rilai csomagol.
Lia kihúzza magát, kissé összepréseli az ajkait. Hallja Isurii szavait is.*
~Tél vége óta itt voltam, tettem, amit kellett, hogy befogadjanak, de most darabokra hullik minden. Menjek? Maradjak? Egy valaki volt a klánban, aki a karjába vett, és nem hagyta, hogy egy szekéren dideregve aludjak, egy valaki, aki rám bízta a szeme világát, egy, aki azt kérte tanítsam olvasni.~
*A lány tekintete Khanra villan, nem hibáztatja, hogy nem üres kézzel, földönfutóként akar távozni, hiszen dolgozott ő is a klánért. Aztán Gabrienre néz, a hósörényű parancsnokra.*
~Ő volt, aki valóban komoly dolgot kért tőlem, ő volt, aki valódi feladatot adott volna. És ő az is, aki szinte testvére a másiknak, ki most a város felé indul. Vajon jön-e ő is?~
*Lia újra végignéz a karavánon, eloldozza az egyik vezeték lovat, összecsomozza a holmiját, és hevenyészett nyeregtáskaként dobja fel a pacira, aztán kötőfékénél fogva vezetve a lovat, Isurii felé tart.*
~Én nem vagyok mágiahasználó. És nekik itt lesz Chiari bizonnyal. De ki figyelne azokra, kik mennek?~
*Lia szomorkásan mosolyodik el.*
- Isurii, kívánom, járj sikerrel! Talán még találkozunk, talán nem is olyan soká.
*Lia halkan sóhajt.*
- Ne haragudj rám, hogy egy lovat elviszek, de az árát megadom. A télen száz aranyért adtam el a magamét, úgy vélem, az tisztességes ár.
*Lia ezzel átad egy erszénykét 100 arannyal Isurii Thargodar kezébe.
*– A legjobbakat!
*Sejti, sokan bizonyára nem értik, miért is megy Khan után, sokan akár még le is sajnálják, de ők talán máshogy nézik a helyzetet.
Lia fellendíti magát az új lova hátára, megböki sarkával az állat oldalát és a szemkötős lovag után galoppozik. Közben, elhalad Gabrien mellett is, ránéz, érthetően mondja:*
- Gyere!
*Talán számít ez az egy szó is. Talán jön Jane is. Kiderül.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.26 11:05:06, a következő indokkal:
Jelpótlás (hiányzó *-ok).
3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-25 23:13:33
Üzenet elküldve: 2015-06-25 23:13:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Út az új otthonba//
*Iluq nem válaszol, bizonyára időbe telik, mire felszervezi saját magát, meg a két rémséget a szekérre, Rilai nézelődik helyette, jobbra, balra. Épp elunná a tökölődést, mikor mozgolódás támad a kapu környékén: Odapillantva megdöbbenve konstatálja a rozzant vezér megjelentét, utóbb távoztát. Álla leesik, lenn is marad, míg az emberek egy része szállingózni kezd, ő csak néz társaira, ha találkozik tekintetük, szemükben ő sem lát mást, mint amit magában érez: a tervek, az izgatott várakozás, az új, közös otthon ábrándja úgy hamvad recsegve-ropogva semmivé mint a tüzes romokká omló erőd lábaik előtt. Lassan megérti: innen együtt nincs tovább.
S hogy a leány mitévő legyen? Elsősorban emlékezteti magát, hogy kötődni gyengeség: lám, így tett most is, és csak a szerencsének betudható, hogy nem lovalta bele magát a vad képzelgésekre biztos életről, takaros tűzhelyről, hisz most olybá tűnik, marad, vagy inkább, megint lesz az, aki volt: idegen városban, idegen földeken halkan át-át csusszanó, élelmes kóbor macska. Távozik Khan is, ő kissé hamarabb eszmélt a dolgokra a lánynál, ám Ril szavaira reagálni nem tud, mikor az őt szólítja fanyarul, csak néz rá hitetlenül, majdhogynem kétségbeesetten. Reméli, hogy ezen sebezhető mivoltában alig tölt több időt pár percnél, aztán az érdektelenség maszkját ölti magára.
Szót nem szól, ismét leugrik a kicsiny szekérről. Csendben kifűzi foltos lovát, felnyergeli, nem gondolkozik, gépiesen rápakol a hűséges, és a helyzetből mit sem értő, jámbor állatra, a többiek tétovázását kihasználva összecuccolja iszákját, agyának eldugott szeglete automatikusan cselekszik: tömlő víz, sajt, kenyér, kés, a fogadó aranyával telt erszény, egy kisebb szőrme, tűzszerszám. Magát kihúzva ül lován, mikor poroszkálva elindul Khan, meg a többiek után, az erődre nem néz vissza, összeszorítja fogait, hisz könnyet százszor megfogadta, nem ejt soha többé: pernyétől koszolódott arcára csak a biztos élet vágyképének elvesztése húz pár szürkés, elmosódott csíkot.*
*Iluq nem válaszol, bizonyára időbe telik, mire felszervezi saját magát, meg a két rémséget a szekérre, Rilai nézelődik helyette, jobbra, balra. Épp elunná a tökölődést, mikor mozgolódás támad a kapu környékén: Odapillantva megdöbbenve konstatálja a rozzant vezér megjelentét, utóbb távoztát. Álla leesik, lenn is marad, míg az emberek egy része szállingózni kezd, ő csak néz társaira, ha találkozik tekintetük, szemükben ő sem lát mást, mint amit magában érez: a tervek, az izgatott várakozás, az új, közös otthon ábrándja úgy hamvad recsegve-ropogva semmivé mint a tüzes romokká omló erőd lábaik előtt. Lassan megérti: innen együtt nincs tovább.
S hogy a leány mitévő legyen? Elsősorban emlékezteti magát, hogy kötődni gyengeség: lám, így tett most is, és csak a szerencsének betudható, hogy nem lovalta bele magát a vad képzelgésekre biztos életről, takaros tűzhelyről, hisz most olybá tűnik, marad, vagy inkább, megint lesz az, aki volt: idegen városban, idegen földeken halkan át-át csusszanó, élelmes kóbor macska. Távozik Khan is, ő kissé hamarabb eszmélt a dolgokra a lánynál, ám Ril szavaira reagálni nem tud, mikor az őt szólítja fanyarul, csak néz rá hitetlenül, majdhogynem kétségbeesetten. Reméli, hogy ezen sebezhető mivoltában alig tölt több időt pár percnél, aztán az érdektelenség maszkját ölti magára.
Szót nem szól, ismét leugrik a kicsiny szekérről. Csendben kifűzi foltos lovát, felnyergeli, nem gondolkozik, gépiesen rápakol a hűséges, és a helyzetből mit sem értő, jámbor állatra, a többiek tétovázását kihasználva összecuccolja iszákját, agyának eldugott szeglete automatikusan cselekszik: tömlő víz, sajt, kenyér, kés, a fogadó aranyával telt erszény, egy kisebb szőrme, tűzszerszám. Magát kihúzva ül lován, mikor poroszkálva elindul Khan, meg a többiek után, az erődre nem néz vissza, összeszorítja fogait, hisz könnyet százszor megfogadta, nem ejt soha többé: pernyétől koszolódott arcára csak a biztos élet vágyképének elvesztése húz pár szürkés, elmosódott csíkot.*
3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-25 23:05:57
Üzenet elküldve: 2015-06-25 23:05:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Út az új otthonba//
//Utolsó Tharg a gáton//
*Látja az ellovagoló Kagant, az utána induló Waldrant és a szép lassan szétszéledő népet. Worenth mellé lép és kezét Isu vállára fekteti, ami valahogy erőt ad a nőnek. Nem mintha gyenge lenne, vagy tanácstalan. Ellenkezőleg. Nagyon is szorosan fogja a gyeplőt, hiszen a pár pillanatnyi csönd is elég volt arra, hogy az elsők megkezdve a sort Kagan példáját követve nekivágjanak a nagyvilágnak.*
-Igen.
*Érzi zubogni ereiben az erőt, mely akkor tör felszínre benne ha népét igazán nagy veszély fenyegeti.*
-Vashegy népe!
*Üvölti el magát a Thargodar varázslónő, kihasználva a többség tehetetlen tanácstalanságát.*
-Nem adhatok válaszokat nektek, hisz azokat magam sem ismerem. Nem adhatom nektek vissza Thargarodot, mert soha nem volt az enyém. Nem adhatom vissza a hitet, amit talán most sokan elvesztettek, mert én nem hiszek. Nem hiszem, hogy egy nép vagyunk, hanem tudom! Tudom azt, hogy a viszontagságok ellenére kovácsolódtunk csapattá, forrtunk össze egy néppé habár kevesen vannak már köztünk akikkel északról indultunk együtt. Tudom, hogy acélossá edzett szívetek és vas akaratotok nem ingathatják meg a véletlenek, vagy a Váratlanok.
*Lép előre a lézengők közt, remélve hogy szavai értő fülekre találnak és minél többeket meg tud szólítani.*
-Otthont építettünk ezen a helyen együtt, az otthon pedig nem nevekhez, legendákhoz kötött. Az otthon ott van ahol mi vagyunk. EGYÜTT. Egységben és erősen!
*A haragos tengereket idéző tekintet végigfut a társaságon, keresi a rá szegeződő szempárokat, az őt meghallgatók tekintetét.*
-Azt mondom hát a Vashegy népének, Nektek, akik hallotok engem, Isurii Thargodart, a Hold kincseinek Őrzőjét, a nőt aki parancsol a Szélnek és a Folyónak, ne hagyjátok, hogy a bizonytalanság eluralkodjon rajtatok, ne hagyjátok el otthonotokat. Ne hagyjátok el egymást!
Amon Ruadh vas kövein nem fog se szél, se tűz, se víz, de még az idő rozsdája sem!
*Ha menet közben nem hagyták faképnél őt a többiek és még van kihez szólnia, akkor folytatja már jóval halkabban. Aki eddig figyelt rá, az eztán is érteni fogja.*
-Kagan elment és nem tudom visszatér e hozzánk valaha. Lehet, hogy holnap megérkezik, lehet hogy egy év múlva, lehet hogy nem látjuk többé, de a döntését el kell fogadjuk. Mindannyiunknak.
Én, Isurii Thargodar irányításom alá vonom a mágusokat, a varázshasználókat és barátainkat.
Ki akar hozzám csatlakozni?
*Kiáltja el magát ismét, hogy jól érthessék a kérdést hátrébb sorakozók is.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.25 23:20:00
//Út az új otthonba//
//Utolsó Tharg a gáton//
*Látja az ellovagoló Kagant, az utána induló Waldrant és a szép lassan szétszéledő népet. Worenth mellé lép és kezét Isu vállára fekteti, ami valahogy erőt ad a nőnek. Nem mintha gyenge lenne, vagy tanácstalan. Ellenkezőleg. Nagyon is szorosan fogja a gyeplőt, hiszen a pár pillanatnyi csönd is elég volt arra, hogy az elsők megkezdve a sort Kagan példáját követve nekivágjanak a nagyvilágnak.*
-Igen.
*Érzi zubogni ereiben az erőt, mely akkor tör felszínre benne ha népét igazán nagy veszély fenyegeti.*
-Vashegy népe!
*Üvölti el magát a Thargodar varázslónő, kihasználva a többség tehetetlen tanácstalanságát.*
-Nem adhatok válaszokat nektek, hisz azokat magam sem ismerem. Nem adhatom nektek vissza Thargarodot, mert soha nem volt az enyém. Nem adhatom vissza a hitet, amit talán most sokan elvesztettek, mert én nem hiszek. Nem hiszem, hogy egy nép vagyunk, hanem tudom! Tudom azt, hogy a viszontagságok ellenére kovácsolódtunk csapattá, forrtunk össze egy néppé habár kevesen vannak már köztünk akikkel északról indultunk együtt. Tudom, hogy acélossá edzett szívetek és vas akaratotok nem ingathatják meg a véletlenek, vagy a Váratlanok.
*Lép előre a lézengők közt, remélve hogy szavai értő fülekre találnak és minél többeket meg tud szólítani.*
-Otthont építettünk ezen a helyen együtt, az otthon pedig nem nevekhez, legendákhoz kötött. Az otthon ott van ahol mi vagyunk. EGYÜTT. Egységben és erősen!
*A haragos tengereket idéző tekintet végigfut a társaságon, keresi a rá szegeződő szempárokat, az őt meghallgatók tekintetét.*
-Azt mondom hát a Vashegy népének, Nektek, akik hallotok engem, Isurii Thargodart, a Hold kincseinek Őrzőjét, a nőt aki parancsol a Szélnek és a Folyónak, ne hagyjátok, hogy a bizonytalanság eluralkodjon rajtatok, ne hagyjátok el otthonotokat. Ne hagyjátok el egymást!
Amon Ruadh vas kövein nem fog se szél, se tűz, se víz, de még az idő rozsdája sem!
*Ha menet közben nem hagyták faképnél őt a többiek és még van kihez szólnia, akkor folytatja már jóval halkabban. Aki eddig figyelt rá, az eztán is érteni fogja.*
-Kagan elment és nem tudom visszatér e hozzánk valaha. Lehet, hogy holnap megérkezik, lehet hogy egy év múlva, lehet hogy nem látjuk többé, de a döntését el kell fogadjuk. Mindannyiunknak.
Én, Isurii Thargodar irányításom alá vonom a mágusokat, a varázshasználókat és barátainkat.
Ki akar hozzám csatlakozni?
*Kiáltja el magát ismét, hogy jól érthessék a kérdést hátrébb sorakozók is.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.25 23:20:00
3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-25 21:38:31
Üzenet elküldve: 2015-06-25 21:38:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Út a régi otthonba//
*A vezér eltűnik. A döbbent csendet lassan szóváltások váltják fel... Meg egy nevetés. Na de kié? Hát egyértelműen Wandaré. Ahogy a szekéren ülve szorongatja a számszeríjacskáját, egyszerre hangos röhögő görcsben tör ki. Még az erőd romjairól is visszhangzik. Végignéz a többieken, akiknek egy része úgysem hallja meg a hangerő ellenére sem, másik részük talán értetlenül néz rá, esetleg akad egyvalaki, aki vele együtt nevet, ővelük vált egy sokat mondó pillantást, a többieknek, akik nem nevetnek, pedig két görcs között:*
- Hát... nem éhtitek?
*Nézelődik még, hátha valakinek a szemében meglátja, amit a megértés szikrájának vél, úgy hiszi, hogy aki megértette, amit ő, az most rá fog nézni, és vele együtt nevet. De ilyen nem valószínű, hogy van – ahogy olyan sem sok, aki egyáltalán észreveszi.*
- Hát nem éhtitek... a viccet? *belégzés* Nincs humohéhzéketek?
*Nevet tovább magában, de már nem görcsösen, így le tud épségben szállni a szekérről. Odamegy pofátlanhoz, és eloldja a kötelét. A csomagja létfontosságú része a lovára van felszerelve, a többi pedig látszólag nem érdekli. Vagy elfelejtette. Most már csak nevetve felpattan a lovára, majd indulásra ösztökéli. Az viszont, hatásromboló módon felágaskodik, sikeresen ledobva a gazdáját a nyergéből. A karjával felfogta az esés azon részét, ami a fejére sózott volna, a többit viszont el kell viselnie. Szitkozódva tápászkodik fel, majd miután felállt, a helyzet újra kicsikar belőle egy nevetőrohamot. Közben észreveszi, hogy a kavicsa a földön landolt. Most már ezer közül is ki tudná választani ezt. Felveszi a földről. Az erőd romjai felé fordul, és szemével keres a földből kiálló facölöpök között pár olyan darabot, amelyek innen távolról legalább ökölnyi lyukat, vagy ahhoz hasonlót formáz. Talál is ilyet, és egy jól beirányzott dobással át is dobja rajta a kavicsot.*
- Öhültem a találkozásnak!
*Ezen azért még nevet egy sort, miközben ismét lova felé veszi az útját. Egyébként, a mozgását bárki megakadályozhatja, nem egy erős ember ám ő, sőt agresszívnak sem mondható, hogy lökdösődjön, ám most határozott célja, hogy a lovához megy. Felmászik a hátára ismét, s ezúttal jobban kapaszkodva megindítja a jószágot, ekkor már cska egy kétszáz wattos mosoly maradt a kitörő jókedvéből. Célja mi más lenne, ha nem Arthenior, a céltalanság, és tespedés városa?*
*A vezér eltűnik. A döbbent csendet lassan szóváltások váltják fel... Meg egy nevetés. Na de kié? Hát egyértelműen Wandaré. Ahogy a szekéren ülve szorongatja a számszeríjacskáját, egyszerre hangos röhögő görcsben tör ki. Még az erőd romjairól is visszhangzik. Végignéz a többieken, akiknek egy része úgysem hallja meg a hangerő ellenére sem, másik részük talán értetlenül néz rá, esetleg akad egyvalaki, aki vele együtt nevet, ővelük vált egy sokat mondó pillantást, a többieknek, akik nem nevetnek, pedig két görcs között:*
- Hát... nem éhtitek?
*Nézelődik még, hátha valakinek a szemében meglátja, amit a megértés szikrájának vél, úgy hiszi, hogy aki megértette, amit ő, az most rá fog nézni, és vele együtt nevet. De ilyen nem valószínű, hogy van – ahogy olyan sem sok, aki egyáltalán észreveszi.*
- Hát nem éhtitek... a viccet? *belégzés* Nincs humohéhzéketek?
*Nevet tovább magában, de már nem görcsösen, így le tud épségben szállni a szekérről. Odamegy pofátlanhoz, és eloldja a kötelét. A csomagja létfontosságú része a lovára van felszerelve, a többi pedig látszólag nem érdekli. Vagy elfelejtette. Most már csak nevetve felpattan a lovára, majd indulásra ösztökéli. Az viszont, hatásromboló módon felágaskodik, sikeresen ledobva a gazdáját a nyergéből. A karjával felfogta az esés azon részét, ami a fejére sózott volna, a többit viszont el kell viselnie. Szitkozódva tápászkodik fel, majd miután felállt, a helyzet újra kicsikar belőle egy nevetőrohamot. Közben észreveszi, hogy a kavicsa a földön landolt. Most már ezer közül is ki tudná választani ezt. Felveszi a földről. Az erőd romjai felé fordul, és szemével keres a földből kiálló facölöpök között pár olyan darabot, amelyek innen távolról legalább ökölnyi lyukat, vagy ahhoz hasonlót formáz. Talál is ilyet, és egy jól beirányzott dobással át is dobja rajta a kavicsot.*
- Öhültem a találkozásnak!
*Ezen azért még nevet egy sort, miközben ismét lova felé veszi az útját. Egyébként, a mozgását bárki megakadályozhatja, nem egy erős ember ám ő, sőt agresszívnak sem mondható, hogy lökdösődjön, ám most határozott célja, hogy a lovához megy. Felmászik a hátára ismét, s ezúttal jobban kapaszkodva megindítja a jószágot, ekkor már cska egy kétszáz wattos mosoly maradt a kitörő jókedvéből. Célja mi más lenne, ha nem Arthenior, a céltalanság, és tespedés városa?*
3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-25 21:33:32
Üzenet elküldve: 2015-06-25 21:33:32
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A kapun túl//
*Worenth ugyan úgy áll a történések előtt mint mindenki más, döbbenten, és néma csendben. Bár a hóhajú nem ismeri annyira Kagan-t, hogy le tudná olvasni róla, hogy visszatér e még valaha, vagy csak bekattant és magányra vágyik, de aki jobban ismeri, többet szolgálta, közelebb áll hozzá, azok bizonyára tudják azt, amit a mágus még nem. Az arcokat fürkészi, amikre minden rá van írva, leginkább a döbbenet, némelyiken a csalódottság jelei is mutatkoznak. A nagy Kagan Thargodar tehát itt hagyja a népét, és elindul egy másik irányba. Amíg Worenth álldogál, addigra már páran útnak is indultak, és mire az erőd porrá ég, és hamuvá lesz, már nyoma sem lesz a sok sok időt itt töltött hűséges törzs tagjainak. Ha Worenth is így lenne, bizonyára megszakadna a szíve, de mivel nem ebbe született bele, így neki valamivel könnyebb. Ja és persze itt van még neki Isurii, és a közös célok, amik remélhetőleg nem kerülnek feloszlatásra, és nem távozik el ő is bátyjával. A hóhajú nem távozik, éppen csak pár lépést tesz meg Isurii felé, és gyengéden a nő vállára helyezi kezét.*
-Ne csüggedj, tud vigyázni magára. Nagy harcos. *néz még egyszer ő is a vezér után. Szomorú pillanatok ezek, de tovább kell lépni, mert az élet ilyen, nem rogyunk minden akadály előtt térdre, és nem hátrálunk meg.*
-Tudd, hogy én még mindig melletted állok, és támogatlak. *mosolyodik el.* -És úgy tűnik, nem vagyok egyedül. Valósítsuk meg, és vigyük tovább azt, amit elterveztünk.
*Szavai bizonyára most is nyugtatóak lesznek, és jó érzéssel hat Isurii lelkére. Így láthatja, hogy Worenth nem hátrál meg, és nem gondolta meg magát.*
*Worenth ugyan úgy áll a történések előtt mint mindenki más, döbbenten, és néma csendben. Bár a hóhajú nem ismeri annyira Kagan-t, hogy le tudná olvasni róla, hogy visszatér e még valaha, vagy csak bekattant és magányra vágyik, de aki jobban ismeri, többet szolgálta, közelebb áll hozzá, azok bizonyára tudják azt, amit a mágus még nem. Az arcokat fürkészi, amikre minden rá van írva, leginkább a döbbenet, némelyiken a csalódottság jelei is mutatkoznak. A nagy Kagan Thargodar tehát itt hagyja a népét, és elindul egy másik irányba. Amíg Worenth álldogál, addigra már páran útnak is indultak, és mire az erőd porrá ég, és hamuvá lesz, már nyoma sem lesz a sok sok időt itt töltött hűséges törzs tagjainak. Ha Worenth is így lenne, bizonyára megszakadna a szíve, de mivel nem ebbe született bele, így neki valamivel könnyebb. Ja és persze itt van még neki Isurii, és a közös célok, amik remélhetőleg nem kerülnek feloszlatásra, és nem távozik el ő is bátyjával. A hóhajú nem távozik, éppen csak pár lépést tesz meg Isurii felé, és gyengéden a nő vállára helyezi kezét.*
-Ne csüggedj, tud vigyázni magára. Nagy harcos. *néz még egyszer ő is a vezér után. Szomorú pillanatok ezek, de tovább kell lépni, mert az élet ilyen, nem rogyunk minden akadály előtt térdre, és nem hátrálunk meg.*
-Tudd, hogy én még mindig melletted állok, és támogatlak. *mosolyodik el.* -És úgy tűnik, nem vagyok egyedül. Valósítsuk meg, és vigyük tovább azt, amit elterveztünk.
*Szavai bizonyára most is nyugtatóak lesznek, és jó érzéssel hat Isurii lelkére. Így láthatja, hogy Worenth nem hátrál meg, és nem gondolta meg magát.*
3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-25 20:43:13
Üzenet elküldve: 2015-06-25 20:43:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
// Út az Új Otthonba //
// Távozás //
* Újabb unalmas percek telnek el a szekéren való ücsörgéssel.
~ Itt valami komolyabb gond van. ~ Első gondolata, hogy bemegy a vezérért, hátha a tűz elzárta a kiutat, vagy csak rosszul lett a füsttől, de annyian mondanak annyiféle dolgot, hogy egyre kevésbé tudja nyomon követni a dolgokat. Aztán végre kiér, bár nem túl jó kedvében látja a hős Thargodart. Morwon nem az a nagy térképismerő fajta, de alighanem rossz irányba indul. Épp akarna szólni, mikor rájön, hogy ennek bizonyára köze van Kagan nem túl jó kedvéhez. Bár akkor miért megy utána Waldran? Nem igazán érti, de mivel nem indulnak el túl sokan utána, sőt vannak, akik a kincseket akarják máris vinni, ő először Isuriira pillant, majd Lea is kap egy-egy kérdő pillantást, viszont amennyiben nem kap valami eligazításszerűséget, úgy északnak indul, ezúttal annyira egyedül, mint ahogy jött nagyjából egy éve. Nem érdekli a kincsfosztó Khan-csapat, hiába közös az úti céljuk, ő a maga útját járja. Talán egyszer még találkozik a törzs valamelyik egykori tagjával, de egy ideig biztosan nem jön ide vissza... Vagy mégis? Még maga sem döntötte el igazán, de úgy volt, hogy hajnalban északnak indulnak, ezért ő - igaz némi késéssel, hiszen ez már nem nevezhető hajnalnak, legfeljebb reggelnek - északnak indul. És pont. Ez volt Morwon Loree Dedion Thargarodon való pályafutása. *
// Távozás //
* Újabb unalmas percek telnek el a szekéren való ücsörgéssel.
~ Itt valami komolyabb gond van. ~ Első gondolata, hogy bemegy a vezérért, hátha a tűz elzárta a kiutat, vagy csak rosszul lett a füsttől, de annyian mondanak annyiféle dolgot, hogy egyre kevésbé tudja nyomon követni a dolgokat. Aztán végre kiér, bár nem túl jó kedvében látja a hős Thargodart. Morwon nem az a nagy térképismerő fajta, de alighanem rossz irányba indul. Épp akarna szólni, mikor rájön, hogy ennek bizonyára köze van Kagan nem túl jó kedvéhez. Bár akkor miért megy utána Waldran? Nem igazán érti, de mivel nem indulnak el túl sokan utána, sőt vannak, akik a kincseket akarják máris vinni, ő először Isuriira pillant, majd Lea is kap egy-egy kérdő pillantást, viszont amennyiben nem kap valami eligazításszerűséget, úgy északnak indul, ezúttal annyira egyedül, mint ahogy jött nagyjából egy éve. Nem érdekli a kincsfosztó Khan-csapat, hiába közös az úti céljuk, ő a maga útját járja. Talán egyszer még találkozik a törzs valamelyik egykori tagjával, de egy ideig biztosan nem jön ide vissza... Vagy mégis? Még maga sem döntötte el igazán, de úgy volt, hogy hajnalban északnak indulnak, ezért ő - igaz némi késéssel, hiszen ez már nem nevezhető hajnalnak, legfeljebb reggelnek - északnak indul. És pont. Ez volt Morwon Loree Dedion Thargarodon való pályafutása. *
3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-25 20:25:52
Üzenet elküldve: 2015-06-25 20:25:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
*Kagan végül kilép a Kapun, ami össze is omlik mögötte. Thargarodnak vége, porig égett akár Kagan álmai. Jane-nek fogalma sincs, mi történt odabent, még a tündér sikolyai se jutottak el hozzá annyira, hogy felfogja a lány sorsát.
Csak azt tudja befogadni, ami előtte van. A Vezér látványát, aki saját megvallása szerint elbukott, a megfáradt arcot a füstölgő szakállal. A félvér nem hisz a Hadúr kudarcában és mint az tudott, a hamuból nő ki a legszebb virág. Ennek fényében nehezére esik dönteni, hogy merre vigye útja a továbbiakban.
Talán megmakacsolhatná magát és megkeményíthetné arcának vonásait, hogy tovább kövesse az embert, akinek szolgálatába állt, bármerre is menjen.
Kolosszusára pillant tanácstalanul, hogy ő vajon hogyan dönt. Visszamegy a birtokra és elfoglalja helyét, amit apja neki szánt? Vajon magával vinné oda félvér kedvesét? És vajon Jane megtalálná ott a helyét?
Bizonytalanul ácsorog, egy biztosat tud. Itt nem maradhatnak, hiszen mindent felégettek, ő is hordta a gyújtósfát, hogy a pusztító lángok felemészthessék az erődöt.
Kagan nélkül nem hiszi, hogy eltalálnak arra a földre, ahova tervezték. Néhányan pedig már döntöttek is saját sorsuk felől, ki Kagan után fordul, hogy vele tartson a lenyugvó nappal, a sötételf is ellovagol valahová.*
~Még annak a kormos szukának is van hova mennie.~
*Érzi, ahogy elhatalmasodik rajta a düh, amit még magában tud tartani, de íját egyre görcsösebben szorongatja. Az idegre helyezett nyíl még nem feszül meg, bár nagyon nagyon vágyik rá, hogy beleereszthesse abba a megfoghatatlan és érthetetlen dologba, ami idáig vezetett.*
*Kagan végül kilép a Kapun, ami össze is omlik mögötte. Thargarodnak vége, porig égett akár Kagan álmai. Jane-nek fogalma sincs, mi történt odabent, még a tündér sikolyai se jutottak el hozzá annyira, hogy felfogja a lány sorsát.
Csak azt tudja befogadni, ami előtte van. A Vezér látványát, aki saját megvallása szerint elbukott, a megfáradt arcot a füstölgő szakállal. A félvér nem hisz a Hadúr kudarcában és mint az tudott, a hamuból nő ki a legszebb virág. Ennek fényében nehezére esik dönteni, hogy merre vigye útja a továbbiakban.
Talán megmakacsolhatná magát és megkeményíthetné arcának vonásait, hogy tovább kövesse az embert, akinek szolgálatába állt, bármerre is menjen.
Kolosszusára pillant tanácstalanul, hogy ő vajon hogyan dönt. Visszamegy a birtokra és elfoglalja helyét, amit apja neki szánt? Vajon magával vinné oda félvér kedvesét? És vajon Jane megtalálná ott a helyét?
Bizonytalanul ácsorog, egy biztosat tud. Itt nem maradhatnak, hiszen mindent felégettek, ő is hordta a gyújtósfát, hogy a pusztító lángok felemészthessék az erődöt.
Kagan nélkül nem hiszi, hogy eltalálnak arra a földre, ahova tervezték. Néhányan pedig már döntöttek is saját sorsuk felől, ki Kagan után fordul, hogy vele tartson a lenyugvó nappal, a sötételf is ellovagol valahová.*
~Még annak a kormos szukának is van hova mennie.~
*Érzi, ahogy elhatalmasodik rajta a düh, amit még magában tud tartani, de íját egyre görcsösebben szorongatja. Az idegre helyezett nyíl még nem feszül meg, bár nagyon nagyon vágyik rá, hogy beleereszthesse abba a megfoghatatlan és érthetetlen dologba, ami idáig vezetett.*
3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-25 19:46:56
Üzenet elküldve: 2015-06-25 19:46:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Út az Új Otthonba – némi kezdőtőkével //
// Gabrien, Rilai, Lia, és bárki hozzájuk csatlakozó //
*Nagy visszahőkölésre nem készteti az összeomló erődből előlépő Kagan látványa. Pontosabban azé az emberi roncsé, aki az égő romok közül visszatér közéjük. Félrehúzza száját: fél szeme is elegendő a megállapításhoz, hogy a férfi nem önmaga többé, erőtlen árnya csupán annak a férfinek, aki kitűzte álmainak új zászlaját. Céltudattal maradt hátra Thargarodban, de a szenes csonkok között nem csak Ryrint lelte a vég. Hogy mi történhetett pontosan az első lángra lobbantott szalmatörek és a kioldalgás között, nem tudható, ők mindannyian most csak az eredményét látják. Egy megtört embert, akinek szeméből kiveszett a tűz, mintha azt is odavetette volna a hatalmas máglyának.
Gabrien elrévedő tekintetét sem tudja hova tenni, de kezd olyan benyomása támadni, hogy a zenitre hágó nap megfőzi lassan mindenki agyát. A sajátját még épnek érzi, míg másokét kételyek közt őrlődőnek. Eskütételeik alól Kagan oldozza el őket, ölelést vált Isuriival és Leandanával, később pedig már lóháton mutatja hátát azoknak, akiket keresztül s kasul vezetett már Lanawin egy igen szép darabkáján. Az okok kutatására megvannak már a megfelelő emberek: Isurii és a Kaganhoz közelebb állók fel fogják kutatni, ha az idő is alkalmas rá. Vagy hagyják, hogy a barbár törzsfő remeteségben élje le életének hátralévő napjait.
Végignéz a menetkész karavánon, legutolsónak hagyva a kocsisorban középen állomásozó négykerekűt. A pontot a maga részéről is felteszi a történet végére. Röviden tartó lovagságát levetkőzi és visszaaggatja magára a bérkard maskaráját. Szégyenérzete nincs, hiány annál inkább. Értette és el is fogadta ő azokat a magasabb szintű eszméket, amelyek vezetőként Kagant próbálták egy ösvényen terelni, de azok éppen úgy füstté váltak e momentumban, mint a Hrallh támgerendái.
Testvérének terveiről nincsen tudomása, felvázolja előtte hát a sajátját. A szolgálataiért (nem mellesleg porba hulló idejéért) cserébe most egyetlen szót sem kap. Nem mintha azokkal valaha bárki is jóllakott volna. Ellenben van egy sokkal materiálisabb kifejezése is a „hálának”, s a félszemű nem felejt el adósságot behajtani.*
- Menjünk innen. - *Mélyen gyökerező, bajtársias összetartásra hivatkozva aligha akad itt egy fél maroknyi ember, akik vállalnák ezt teljes mellszélességgel. S ha még meg is tennék, Khan nem lesz azok között, akiket bárki megsiratna. Ahogy Kagan sem fordul többé feléjük, a zsoldos is így cselekszik.
Ahhoz a szekérhez léptet lova hátán, amelyre Thargarod vagyonát halmozták. Mindenféle fenntartás nélkül emel el egy kisebb ládát róla, amit elbír az a nyamvadt gebe még alatta. Ehhez intette magával a fehér hajú lovagot is, aki korábban olyan megbabonázottan nézte a lángok táncát. Dolga végeztével azokat kérdezi szándékukról, akik gyorsabban ocsúdnak az események pálfordulásán.*
- A város felé veszem az irányt, aki arra tart, hozzon egy lovat. - *Gabrienre, Rilaira és Liára pillant, egymás után véve szemügyre az említetteket. Három különböző mentalitású és vágyú ember, akiket idáig Amon Ruadh álma tartott össze, de azt Kagan most szélnek eresztette, csakúgy, mint a népét. A félszemű csodálná, ha a még taglózva lévők közül sokan együtt maradnának. A vezér személye elnyomta azokat az ellentéteket, amelyek megoszthatták volna őket a mindennapokban. De a férfi akarata nélkül ez nem létezik többé, ezért szinte képtelenségnek is tartja, hogy közös úton induljanak tovább.*
- Veled mi lesz szépségem a fogadód nélkül? - *Fordul a fabódé succubusához.
Egyébiránt vannak érzései Khannak is, csak a fontossági sorrendben most hátrébb szerepelnek. Van miről számot vetnie, és ha valaki meg akarná akadályozni, hogy jussával odébb álljon, akkor ezt is el kell halasztania, hogy elmagyarázza mi is történik épp. Ha ezt senki nem teszi meg, úgy könnytelen búcsút mond azoknak a társaknak, akikkel egy közös álmot próbáltak életben tartani. Eddig.
Khan Lero abba az irányba távozik Amon Ruadhról, ahonnét érkezett: észak felé tart, Artheniorba.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.25 20:05:03
// Gabrien, Rilai, Lia, és bárki hozzájuk csatlakozó //
*Nagy visszahőkölésre nem készteti az összeomló erődből előlépő Kagan látványa. Pontosabban azé az emberi roncsé, aki az égő romok közül visszatér közéjük. Félrehúzza száját: fél szeme is elegendő a megállapításhoz, hogy a férfi nem önmaga többé, erőtlen árnya csupán annak a férfinek, aki kitűzte álmainak új zászlaját. Céltudattal maradt hátra Thargarodban, de a szenes csonkok között nem csak Ryrint lelte a vég. Hogy mi történhetett pontosan az első lángra lobbantott szalmatörek és a kioldalgás között, nem tudható, ők mindannyian most csak az eredményét látják. Egy megtört embert, akinek szeméből kiveszett a tűz, mintha azt is odavetette volna a hatalmas máglyának.
Gabrien elrévedő tekintetét sem tudja hova tenni, de kezd olyan benyomása támadni, hogy a zenitre hágó nap megfőzi lassan mindenki agyát. A sajátját még épnek érzi, míg másokét kételyek közt őrlődőnek. Eskütételeik alól Kagan oldozza el őket, ölelést vált Isuriival és Leandanával, később pedig már lóháton mutatja hátát azoknak, akiket keresztül s kasul vezetett már Lanawin egy igen szép darabkáján. Az okok kutatására megvannak már a megfelelő emberek: Isurii és a Kaganhoz közelebb állók fel fogják kutatni, ha az idő is alkalmas rá. Vagy hagyják, hogy a barbár törzsfő remeteségben élje le életének hátralévő napjait.
Végignéz a menetkész karavánon, legutolsónak hagyva a kocsisorban középen állomásozó négykerekűt. A pontot a maga részéről is felteszi a történet végére. Röviden tartó lovagságát levetkőzi és visszaaggatja magára a bérkard maskaráját. Szégyenérzete nincs, hiány annál inkább. Értette és el is fogadta ő azokat a magasabb szintű eszméket, amelyek vezetőként Kagant próbálták egy ösvényen terelni, de azok éppen úgy füstté váltak e momentumban, mint a Hrallh támgerendái.
Testvérének terveiről nincsen tudomása, felvázolja előtte hát a sajátját. A szolgálataiért (nem mellesleg porba hulló idejéért) cserébe most egyetlen szót sem kap. Nem mintha azokkal valaha bárki is jóllakott volna. Ellenben van egy sokkal materiálisabb kifejezése is a „hálának”, s a félszemű nem felejt el adósságot behajtani.*
- Menjünk innen. - *Mélyen gyökerező, bajtársias összetartásra hivatkozva aligha akad itt egy fél maroknyi ember, akik vállalnák ezt teljes mellszélességgel. S ha még meg is tennék, Khan nem lesz azok között, akiket bárki megsiratna. Ahogy Kagan sem fordul többé feléjük, a zsoldos is így cselekszik.
Ahhoz a szekérhez léptet lova hátán, amelyre Thargarod vagyonát halmozták. Mindenféle fenntartás nélkül emel el egy kisebb ládát róla, amit elbír az a nyamvadt gebe még alatta. Ehhez intette magával a fehér hajú lovagot is, aki korábban olyan megbabonázottan nézte a lángok táncát. Dolga végeztével azokat kérdezi szándékukról, akik gyorsabban ocsúdnak az események pálfordulásán.*
- A város felé veszem az irányt, aki arra tart, hozzon egy lovat. - *Gabrienre, Rilaira és Liára pillant, egymás után véve szemügyre az említetteket. Három különböző mentalitású és vágyú ember, akiket idáig Amon Ruadh álma tartott össze, de azt Kagan most szélnek eresztette, csakúgy, mint a népét. A félszemű csodálná, ha a még taglózva lévők közül sokan együtt maradnának. A vezér személye elnyomta azokat az ellentéteket, amelyek megoszthatták volna őket a mindennapokban. De a férfi akarata nélkül ez nem létezik többé, ezért szinte képtelenségnek is tartja, hogy közös úton induljanak tovább.*
- Veled mi lesz szépségem a fogadód nélkül? - *Fordul a fabódé succubusához.
Egyébiránt vannak érzései Khannak is, csak a fontossági sorrendben most hátrébb szerepelnek. Van miről számot vetnie, és ha valaki meg akarná akadályozni, hogy jussával odébb álljon, akkor ezt is el kell halasztania, hogy elmagyarázza mi is történik épp. Ha ezt senki nem teszi meg, úgy könnytelen búcsút mond azoknak a társaknak, akikkel egy közös álmot próbáltak életben tartani. Eddig.
Khan Lero abba az irányba távozik Amon Ruadhról, ahonnét érkezett: észak felé tart, Artheniorba.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.25 20:05:03
3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-25 18:54:34
Üzenet elküldve: 2015-06-25 18:54:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
*Már-már pattanásig feszülnek az idegek, amikor kilép az erődből Kagan, méghozzá nem túl előnyös állapotban. Mintha mély depresszió kísértené meg minden másodpercben, úgy sétál el közöttük.
Az orgyilkos nem igazán érti, hogy mi történhetett, így csak figyeli az eseményeket.
A Vezér bájitalokat ad át a végre felépülő Leanda számára, majd elmegy. Egészen egyszerűen elmegy!*
-Dehát...
*Kezét kérdőn Kagan felé nyújtja, ám választ már nem biztos, hogy kap a meg sem fogalmazott kérdésre.*
~Mi lesz így velünk? Mi lesz az álmaiddal? Mi történt?~
*Szíve összeszorul, miközben tekintetét végigvezeti a kétségbeesett arcokon, míg végül Ewangel íriszeibe fúrja a sajátját. Úgy fest, hogy rajta kívül hirtelen nem maradt neki senkije és semmije.*
~Ennyi volna hát?~
*Sok ideig nem fog még napirendre térni a történtek fölött, ám neki a lánnyal kell törődnie, így átöleli. Akadnak olyan emberek, akik az efféle eseményeket nehezen dolgozzák fel, és ha Ewangel is közöttük van, akkor támasza szeretne lenni.*
-A menedékünk felégett.
*Hosszú hallgatás után csak ezt a pár szót képes kiejteni. Eredeti céljuk felé fordulnak, vagy a mágusnő szolgálatát választják majd? Nagyban függ ez Ewangel érzelmi állapotától és a kötődésektől. Aletai egyet tud biztosan: Vészterhes idők ezek, és az elf lányt támogatni fogja minden áron. Neki egyébként is tökéletesen mindegy, hogy merre vezeti majd a sors. Nincs neki semmije az alkotott világon, mindenhol jó neki, ahol önmagára találhat, és ahol elismerik a képességét.*
-Mi legyen, Kedvesem?
*Suttogja a lány fülébe, erősnek, de mégis figyelmesnek mutatja magát, de valójában gyenge és sebezhető. Ha az elf nem tud dönteni a sorsukról, és továbbra is Aletai-jal marad, akkor az orgyilkos ki fog találni valamit, abban biztos lehet, bár kelleni fog neki egy-két nap még, mire átgondolja, hogy miként is menjenek tovább.*
*Már-már pattanásig feszülnek az idegek, amikor kilép az erődből Kagan, méghozzá nem túl előnyös állapotban. Mintha mély depresszió kísértené meg minden másodpercben, úgy sétál el közöttük.
Az orgyilkos nem igazán érti, hogy mi történhetett, így csak figyeli az eseményeket.
A Vezér bájitalokat ad át a végre felépülő Leanda számára, majd elmegy. Egészen egyszerűen elmegy!*
-Dehát...
*Kezét kérdőn Kagan felé nyújtja, ám választ már nem biztos, hogy kap a meg sem fogalmazott kérdésre.*
~Mi lesz így velünk? Mi lesz az álmaiddal? Mi történt?~
*Szíve összeszorul, miközben tekintetét végigvezeti a kétségbeesett arcokon, míg végül Ewangel íriszeibe fúrja a sajátját. Úgy fest, hogy rajta kívül hirtelen nem maradt neki senkije és semmije.*
~Ennyi volna hát?~
*Sok ideig nem fog még napirendre térni a történtek fölött, ám neki a lánnyal kell törődnie, így átöleli. Akadnak olyan emberek, akik az efféle eseményeket nehezen dolgozzák fel, és ha Ewangel is közöttük van, akkor támasza szeretne lenni.*
-A menedékünk felégett.
*Hosszú hallgatás után csak ezt a pár szót képes kiejteni. Eredeti céljuk felé fordulnak, vagy a mágusnő szolgálatát választják majd? Nagyban függ ez Ewangel érzelmi állapotától és a kötődésektől. Aletai egyet tud biztosan: Vészterhes idők ezek, és az elf lányt támogatni fogja minden áron. Neki egyébként is tökéletesen mindegy, hogy merre vezeti majd a sors. Nincs neki semmije az alkotott világon, mindenhol jó neki, ahol önmagára találhat, és ahol elismerik a képességét.*
-Mi legyen, Kedvesem?
*Suttogja a lány fülébe, erősnek, de mégis figyelmesnek mutatja magát, de valójában gyenge és sebezhető. Ha az elf nem tud dönteni a sorsukról, és továbbra is Aletai-jal marad, akkor az orgyilkos ki fog találni valamit, abban biztos lehet, bár kelleni fog neki egy-két nap még, mire átgondolja, hogy miként is menjenek tovább.*
3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-25 17:17:21
Üzenet elküldve: 2015-06-25 17:17:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Út az új otthonba//
//Intermezzo//
*Őrség. Szekerek. Beosztás. Melyik szekér tartalma lehet fontosabb? Fegyverek. Élelem. Víz. Meg valami szekér, amit a vezér saját maga pakolt fel, biztos valami fontos, meg értékes dolgok vannak rajta. Beosztás. Mivel nem Pofátlan hátán lesz, lesz egy szabad ló. Közhasználatra, vagy a szekér után köti. Tehát középtájon választ egy szekeret, ami a fentiek egyikének felel meg. A másik két tüzérség már helyet foglalt, az egyik a fronton, a másik valahol hátrébb. Kavics. Katonásan bólint Gabrien megjegyzésére, s csak gondolatban üzeni a kavicsnak: ~Most meg ne szólalj!~ A kavics – vagy azért, mert megértette, vagy mert ezt ő is kilogikázta – nem szól. Tűz. Erőd. Mögöttük az erőd hamar lángra kap. S ha a köveknek nem is esik bajuk, többet már nem látják őket. Bár közülük csak egytől búcsúzott el, s végül azt is inkább magával vitte. Sikolyok. Biztos az volt? Alig hallotta, ám simán képes hazudni is magának, hogy biztosan a hő hatására adott ki _valami_ ilyen hangot. Ám Ryrin is hallotta. Mi több, ő még is indul „valaki” megmentésére. Hrothgaar. És egy másik törpe. Nem akarják, hogy ez az incidens megismétlődjön. Gabrien nyíltan konfrontálódik vele. Fegyverek nyíltan. Veszély. És mit csinál egy számszeríjas, ha veszélyt észlel? Felkészíti fegyverét. Hogy most a saját hátsóját akarja csak bebiztosítani, vagy épp másoknak akar segíteni intervencióval, az kérdéses, ám megpróbál minél feltűnés mentesebben viselkedni – bár úgysem tudja teljesen elhárítani fegyvere kattogását, hiába fogja le, ahol tudja. Ja, és hogy biztosra menjen, páncél-átütő hegyűt választ. Hogy kire kell lőni, ha kell? Kell-e egyáltalán lőni? Reméli nem, (ez látszik is rajta, ha valaki épp nézi őt is) ám erősebb benne a bizonyítási vágy, na meg a feszültség, hogy hallgasson a tedd-le-azt-a-szart-mielőtt-ellövöd-a-lábujjad című hangra a fejében. Vagy talán a kavics szólalt meg? Dharren, majd később a Szellemjáró – hogy el volt tűnve mostanában! – szintén be akarnak jutni, s remélhetőleg az utóbbinak a hadművelete már oszlató ráhatással lesz a gyúlékony hangulatra – már ha egy lángoló erőd mellett lehet még ilyen hasonlatot használni. Füst. Kagan vezér. Más nem jön. Aztán megszólít egykét fontosabb személyt, majd el is indul. Wandar serényen vakarja a fejét, mert most vagy mindenki összesúgott körülötte, hogy csak ő ne érthessen semmit, vagy a nélkül sem ért semmit. Mindenesetre bemenni már senkinek nincs oka, így a veszély is talán leszállóban van. Deaktiválja a fegyverzetét a nyíl kivételével, és csak nézi, hogy most ki mit csinál.*
//Intermezzo//
*Őrség. Szekerek. Beosztás. Melyik szekér tartalma lehet fontosabb? Fegyverek. Élelem. Víz. Meg valami szekér, amit a vezér saját maga pakolt fel, biztos valami fontos, meg értékes dolgok vannak rajta. Beosztás. Mivel nem Pofátlan hátán lesz, lesz egy szabad ló. Közhasználatra, vagy a szekér után köti. Tehát középtájon választ egy szekeret, ami a fentiek egyikének felel meg. A másik két tüzérség már helyet foglalt, az egyik a fronton, a másik valahol hátrébb. Kavics. Katonásan bólint Gabrien megjegyzésére, s csak gondolatban üzeni a kavicsnak: ~Most meg ne szólalj!~ A kavics – vagy azért, mert megértette, vagy mert ezt ő is kilogikázta – nem szól. Tűz. Erőd. Mögöttük az erőd hamar lángra kap. S ha a köveknek nem is esik bajuk, többet már nem látják őket. Bár közülük csak egytől búcsúzott el, s végül azt is inkább magával vitte. Sikolyok. Biztos az volt? Alig hallotta, ám simán képes hazudni is magának, hogy biztosan a hő hatására adott ki _valami_ ilyen hangot. Ám Ryrin is hallotta. Mi több, ő még is indul „valaki” megmentésére. Hrothgaar. És egy másik törpe. Nem akarják, hogy ez az incidens megismétlődjön. Gabrien nyíltan konfrontálódik vele. Fegyverek nyíltan. Veszély. És mit csinál egy számszeríjas, ha veszélyt észlel? Felkészíti fegyverét. Hogy most a saját hátsóját akarja csak bebiztosítani, vagy épp másoknak akar segíteni intervencióval, az kérdéses, ám megpróbál minél feltűnés mentesebben viselkedni – bár úgysem tudja teljesen elhárítani fegyvere kattogását, hiába fogja le, ahol tudja. Ja, és hogy biztosra menjen, páncél-átütő hegyűt választ. Hogy kire kell lőni, ha kell? Kell-e egyáltalán lőni? Reméli nem, (ez látszik is rajta, ha valaki épp nézi őt is) ám erősebb benne a bizonyítási vágy, na meg a feszültség, hogy hallgasson a tedd-le-azt-a-szart-mielőtt-ellövöd-a-lábujjad című hangra a fejében. Vagy talán a kavics szólalt meg? Dharren, majd később a Szellemjáró – hogy el volt tűnve mostanában! – szintén be akarnak jutni, s remélhetőleg az utóbbinak a hadművelete már oszlató ráhatással lesz a gyúlékony hangulatra – már ha egy lángoló erőd mellett lehet még ilyen hasonlatot használni. Füst. Kagan vezér. Más nem jön. Aztán megszólít egykét fontosabb személyt, majd el is indul. Wandar serényen vakarja a fejét, mert most vagy mindenki összesúgott körülötte, hogy csak ő ne érthessen semmit, vagy a nélkül sem ért semmit. Mindenesetre bemenni már senkinek nincs oka, így a veszély is talán leszállóban van. Deaktiválja a fegyverzetét a nyíl kivételével, és csak nézi, hogy most ki mit csinál.*
3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-25 17:02:02
Üzenet elküldve: 2015-06-25 17:02:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Távozás//
*Úgy nézi végig az egész jelenetet, mintha egy valódi színházi komédiát bámulna. Valami lovag bevágtat, a lova kivágtat, közben idekint mindenki széled össze-vissza, mint egy rossz csürhe.*
~Ennyit ér egy nép vezér nélkül.~
*Fújtat egyet, és elléptet Hrothgaar mellől, ő aztán nem fog itt senkinek az útjába állni, ha akarnak mehetnek pirítósnak odabentre, ahol lassan kiteljesedik a káosz. Idekint meg betetőzik. Nem várja meg, hogy ki, vagy mi jön ki a lángok közül. Nem tartozott semmivel Kagannak, sem a Thargodaroknak, így minden egyéb lelkiismeret furdalás, vagy rossz érzések nélkül távozhat. Megfordítja a hószínű lovat, és puha csizmájának sarkával vágtára ösztönzi az állatot. További szavak nélkül hagyja el a hegyet, a karavánt, és mindent és mindenkit, akit és amit ez magába foglalt.*
*Úgy nézi végig az egész jelenetet, mintha egy valódi színházi komédiát bámulna. Valami lovag bevágtat, a lova kivágtat, közben idekint mindenki széled össze-vissza, mint egy rossz csürhe.*
~Ennyit ér egy nép vezér nélkül.~
*Fújtat egyet, és elléptet Hrothgaar mellől, ő aztán nem fog itt senkinek az útjába állni, ha akarnak mehetnek pirítósnak odabentre, ahol lassan kiteljesedik a káosz. Idekint meg betetőzik. Nem várja meg, hogy ki, vagy mi jön ki a lángok közül. Nem tartozott semmivel Kagannak, sem a Thargodaroknak, így minden egyéb lelkiismeret furdalás, vagy rossz érzések nélkül távozhat. Megfordítja a hószínű lovat, és puha csizmájának sarkával vágtára ösztönzi az állatot. További szavak nélkül hagyja el a hegyet, a karavánt, és mindent és mindenkit, akit és amit ez magába foglalt.*
3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-25 16:48:34
Üzenet elküldve: 2015-06-25 16:48:34
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Út az új otthonba//
//Intermezzo//
*Immáron sokadszorra van nosztalgikus érzése. Hisz annak idején is ontottak vért az indulásuk előtt és lassan kezd úgy alakulni, hogy bajtárs a bajtárs torkának ugrik. Ám mielőtt komolyan fontolóra kellene vennie, hogy a nyílvesszőt az idegre helyezze, a reménye beigazolódni látszik - Kagan felbukkan, egy kicsit füstölög, meg látszólag a szakálla és a ruhája is megpörkölődött, de épségben van. Ugyan egy kicsit vonszolja magát, lehet, hogy tényleg egy túlságosan is ragaszkodó kavics akarta Amon Ruadh dombján tartani a rokont?
Ha látja, hogy Kagan Thargodar jelenléte megnyugtatja a többieket is, kész menetirányba fordítani a lovát. Elvégre megkapták a parancsot, hogy induljanak, így nem szükséges egymást méregetni, hogy ki kinek akarja a gégéjét kimetszeni, földbe taposni a csontjait és meggyalázni a hulláját, vagy ki tudja, hogy milyen kimondott és kimondatlan fenyegetések hangzottak el az iménti fertályórában.*
~ Le vagyok maradva. ~
*Na igen, az előőrs tagjaként itt ácsorog, helyesebben a nyeregben ücsörög. Mint mondottam, indulna is, ha nyugszik a helyzet, de azért felszalad a szemöldöke, amikor Kagan családi összeborulásba kezd. Ha egy kicsit erősebben csípne a füst, könnybe lábadna a szeme. Biztos nagyon erős érzelmi szálakat kellett felégetni a jó rokonnak, hogy innen indulhassanak. Viszonozza is a biccentést, együttérzése jeleként, lám, azért mégiscsak itt vannak egymásnak.*
~ Tényleg beüthette a fejét. ~
*Hisz a menetirányt is eltéveszti a rokon. Nem hitte volna, hogy a Szellemjáró mellett rá is ragad a jóstehetségből, de most tisztán látja, hogy Amon Ruadh kavicsai tényleg megtréfálták a kuzint. Elég komolyan beüthette a tarkóját esés közben.*
~ Lehet, hogy magányra vágyik. ~
*Nem igazán jó emberismerő, így csak a második gondolata az, hogy Kagan mégiscsak tudja, hogy merre indult. Lehet, hogy a sok érzelmi töltet, összeborulás és egyéb után egy kis csendre és nyugalomra vágyik. Lehet, hogy csak egy sűrű bozótost keres. Viszont ha ezen morfondírozik, sosem tudja meg, hogy mi az igazság. Így a gondolatsor végére arra jut, hogy Kóbort arra fordítja, amerre Kagan tart és egy kissé lemaradva követi.*
~ Szomjasnak biztos szomjas.~
*Gondolja, megpaskolva a nyereghez kötött tömlőt. Elvégre most gyújtott fel egy erődöt.*
//Intermezzo//
*Immáron sokadszorra van nosztalgikus érzése. Hisz annak idején is ontottak vért az indulásuk előtt és lassan kezd úgy alakulni, hogy bajtárs a bajtárs torkának ugrik. Ám mielőtt komolyan fontolóra kellene vennie, hogy a nyílvesszőt az idegre helyezze, a reménye beigazolódni látszik - Kagan felbukkan, egy kicsit füstölög, meg látszólag a szakálla és a ruhája is megpörkölődött, de épségben van. Ugyan egy kicsit vonszolja magát, lehet, hogy tényleg egy túlságosan is ragaszkodó kavics akarta Amon Ruadh dombján tartani a rokont?
Ha látja, hogy Kagan Thargodar jelenléte megnyugtatja a többieket is, kész menetirányba fordítani a lovát. Elvégre megkapták a parancsot, hogy induljanak, így nem szükséges egymást méregetni, hogy ki kinek akarja a gégéjét kimetszeni, földbe taposni a csontjait és meggyalázni a hulláját, vagy ki tudja, hogy milyen kimondott és kimondatlan fenyegetések hangzottak el az iménti fertályórában.*
~ Le vagyok maradva. ~
*Na igen, az előőrs tagjaként itt ácsorog, helyesebben a nyeregben ücsörög. Mint mondottam, indulna is, ha nyugszik a helyzet, de azért felszalad a szemöldöke, amikor Kagan családi összeborulásba kezd. Ha egy kicsit erősebben csípne a füst, könnybe lábadna a szeme. Biztos nagyon erős érzelmi szálakat kellett felégetni a jó rokonnak, hogy innen indulhassanak. Viszonozza is a biccentést, együttérzése jeleként, lám, azért mégiscsak itt vannak egymásnak.*
~ Tényleg beüthette a fejét. ~
*Hisz a menetirányt is eltéveszti a rokon. Nem hitte volna, hogy a Szellemjáró mellett rá is ragad a jóstehetségből, de most tisztán látja, hogy Amon Ruadh kavicsai tényleg megtréfálták a kuzint. Elég komolyan beüthette a tarkóját esés közben.*
~ Lehet, hogy magányra vágyik. ~
*Nem igazán jó emberismerő, így csak a második gondolata az, hogy Kagan mégiscsak tudja, hogy merre indult. Lehet, hogy a sok érzelmi töltet, összeborulás és egyéb után egy kis csendre és nyugalomra vágyik. Lehet, hogy csak egy sűrű bozótost keres. Viszont ha ezen morfondírozik, sosem tudja meg, hogy mi az igazság. Így a gondolatsor végére arra jut, hogy Kóbort arra fordítja, amerre Kagan tart és egy kissé lemaradva követi.*
~ Szomjasnak biztos szomjas.~
*Gondolja, megpaskolva a nyereghez kötött tömlőt. Elvégre most gyújtott fel egy erődöt.*
3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-25 16:31:06
Üzenet elküldve: 2015-06-25 16:31:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
*Nem tud napirendre térni a történtek fölött és türelmetlensége természetesen neki is csak fokozódott az elmúlt percek alatt míg mindannyian Kagant várták.
Nem ért semmit, csak viszonozza az ölelést. Tudja, hogy nem veszti el Vérét, de látja, hogy most mennie kell. Szüksége van egy kis magányra, egy kis nyugalomra. Mint koruk legnagyobb harcosát, nem félti. El fog boldogulni, vezessen bármerre is az útja. Csak azt kell most kitalálniuk mi a fenét kezdjenek magukkal és a magyarázatot váró törzzsel.
Tanácstalanul fordul Leandana felé miután elbúcsúztak Kagantól. A Szellemjáró rangsorban felette áll, de ha nem jönnek szavak a szájára, akkor kénytelen lesz maga köré gyűjteni azokat akikkel képességeihez mérten tud is kezdeni valamit: a varázshasználókat.*
*Nem tud napirendre térni a történtek fölött és türelmetlensége természetesen neki is csak fokozódott az elmúlt percek alatt míg mindannyian Kagant várták.
Nem ért semmit, csak viszonozza az ölelést. Tudja, hogy nem veszti el Vérét, de látja, hogy most mennie kell. Szüksége van egy kis magányra, egy kis nyugalomra. Mint koruk legnagyobb harcosát, nem félti. El fog boldogulni, vezessen bármerre is az útja. Csak azt kell most kitalálniuk mi a fenét kezdjenek magukkal és a magyarázatot váró törzzsel.
Tanácstalanul fordul Leandana felé miután elbúcsúztak Kagantól. A Szellemjáró rangsorban felette áll, de ha nem jönnek szavak a szájára, akkor kénytelen lesz maga köré gyűjteni azokat akikkel képességeihez mérten tud is kezdeni valamit: a varázshasználókat.*
3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-25 16:26:12
Üzenet elküldve: 2015-06-25 16:26:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
*Füstölgő szakállal és ruhával vonszolja ki magát ThargArodból, és meg sem fordul, amikor a Kelet Kapu ropogva összeomlik mögötte.*
- Égessetek fel mindent és induljatok! Induljatok! *mordul a Thargokra és a velük lévő tucatnyi idegenre. Lassan Leandanához sétál, majd elkezdi neki átpakolni az üvegcséket.*
- A felét... add oda a húgomnak. *rendelkezik, miközben megmutatja, hol tartotta eddig a bájitalok zömét.*
*Most fordul csak vissza, és hunyorogva bámul bele a tomboló lángokba. Arca nem faragott kőoszlop, inkább fáradt, nagy fáradt.*
- Én... elbuktam. Vezesd el őket... vagy akármi. *húzza meg a vállát, majd hirtelen magához húzza Leandanát, és erősen megöleli. Aztán húgához megy át, nem törődve sem kérdéssel, sem jajszóval, és őt is megöleli.*
- Vigyázz rájuk, húgom. *a jó kuzin, Waldran kap egy biccentést még, a többiek azonban semmit. Nincs most ereje a dologra, de senki nem kerget el, aki utána indul. Fogja lova kantárszárát, és elindul lefelé Amon Ruadhról - nyugatnak, csak nyugatnak.*
Az 1 db Fűzöld varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
A 2 Éjsötét varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
Az 1 Ébenfekete varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
A 14 Halványlila varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
A 14 Világosbarna varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
A 21 Világoskék varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
A 11 Fehér varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
Az 1 Bíborlila varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
Az 1 Rubinvörös varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
Az 11 Fakósárga varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
A 12 Piros varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
A 1 Ciánkék varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
Az 1 Smaradgzöld varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
*Füstölgő szakállal és ruhával vonszolja ki magát ThargArodból, és meg sem fordul, amikor a Kelet Kapu ropogva összeomlik mögötte.*
- Égessetek fel mindent és induljatok! Induljatok! *mordul a Thargokra és a velük lévő tucatnyi idegenre. Lassan Leandanához sétál, majd elkezdi neki átpakolni az üvegcséket.*
- A felét... add oda a húgomnak. *rendelkezik, miközben megmutatja, hol tartotta eddig a bájitalok zömét.*
*Most fordul csak vissza, és hunyorogva bámul bele a tomboló lángokba. Arca nem faragott kőoszlop, inkább fáradt, nagy fáradt.*
- Én... elbuktam. Vezesd el őket... vagy akármi. *húzza meg a vállát, majd hirtelen magához húzza Leandanát, és erősen megöleli. Aztán húgához megy át, nem törődve sem kérdéssel, sem jajszóval, és őt is megöleli.*
- Vigyázz rájuk, húgom. *a jó kuzin, Waldran kap egy biccentést még, a többiek azonban semmit. Nincs most ereje a dologra, de senki nem kerget el, aki utána indul. Fogja lova kantárszárát, és elindul lefelé Amon Ruadhról - nyugatnak, csak nyugatnak.*
Az 1 db Fűzöld varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
A 2 Éjsötét varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
Az 1 Ébenfekete varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
A 14 Halványlila varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
A 14 Világosbarna varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
A 21 Világoskék varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
A 11 Fehér varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
Az 1 Bíborlila varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
Az 1 Rubinvörös varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
Az 11 Fakósárga varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
A 12 Piros varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
A 1 Ciánkék varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
Az 1 Smaradgzöld varázsital átkerül Leandana Kagantal csomagjába.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734