Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 157 (3121. - 3140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3140. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-29 18:57:38
Üzenet elküldve: 2015-06-29 18:57:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Itt maradók//
-Arthenior szere, mi?
*Ismétli a hallott információt a törpe, és tekintetét abba az irányba emeli, amerre a város fekszik valahol a horizont másik oldalán. Kissé elhúzza a száját, de nem túl feltűnően.*
- Városi népség, nem a mi fajtánk.
*Jegyzi meg röviden, mintegy közbeékelve a lány mondandójába, amit eztán már illedelmesen, közbevágás nélkül végighallgat. Nagy sóhaj előzi meg Hrothgaar szavait.*
- Nem sokon múlott. Majdnem elkéstél. *válla fölött hátranéz, az égig érő füstoszlopra* De amint látod, itt vagyunk még.
*Az is igaz, hogy ha nem itt, akkor valahol az úton akadtak volna össze a lánnyal, szóval a találkozás így is, úgy is megesett volna, csak szerencsésebb esetben egy menetelő karavánnal akadt volna össze a lány, nem egy veszteglővel. Mindenesetre Amon Ruadh még nem ürült ki, sőt, ami azt illeti folyik a lerakodás és talán már az éjjeli őrség szervezése is.*
- Hogy hívnak, leány?
*Kezéből a pajzsot leereszti, nem tartja maga előtt. Pereménél fogja már csak. Tekintete végigvándorol az előtte álló teremtésen.*
~Pont most érkezett meg... a legrosszabbkor...~
*Fut át agyán a szomorkás gondolat, de nem ragad le itt.*
- Minek köszönhetjük a látogatásod? Mi céllal érkeztél hozzánk leány?
*Kérdések hangzanak el. Hrothgaar hangja elnyűttségről árulkodhat, rezignáltságról, fásultságról. De ezeket tudnia kell.*
- Mi a szakmád? Mihez értesz?
-Arthenior szere, mi?
*Ismétli a hallott információt a törpe, és tekintetét abba az irányba emeli, amerre a város fekszik valahol a horizont másik oldalán. Kissé elhúzza a száját, de nem túl feltűnően.*
- Városi népség, nem a mi fajtánk.
*Jegyzi meg röviden, mintegy közbeékelve a lány mondandójába, amit eztán már illedelmesen, közbevágás nélkül végighallgat. Nagy sóhaj előzi meg Hrothgaar szavait.*
- Nem sokon múlott. Majdnem elkéstél. *válla fölött hátranéz, az égig érő füstoszlopra* De amint látod, itt vagyunk még.
*Az is igaz, hogy ha nem itt, akkor valahol az úton akadtak volna össze a lánnyal, szóval a találkozás így is, úgy is megesett volna, csak szerencsésebb esetben egy menetelő karavánnal akadt volna össze a lány, nem egy veszteglővel. Mindenesetre Amon Ruadh még nem ürült ki, sőt, ami azt illeti folyik a lerakodás és talán már az éjjeli őrség szervezése is.*
- Hogy hívnak, leány?
*Kezéből a pajzsot leereszti, nem tartja maga előtt. Pereménél fogja már csak. Tekintete végigvándorol az előtte álló teremtésen.*
~Pont most érkezett meg... a legrosszabbkor...~
*Fut át agyán a szomorkás gondolat, de nem ragad le itt.*
- Minek köszönhetjük a látogatásod? Mi céllal érkeztél hozzánk leány?
*Kérdések hangzanak el. Hrothgaar hangja elnyűttségről árulkodhat, rezignáltságról, fásultságról. De ezeket tudnia kell.*
- Mi a szakmád? Mihez értesz?
3139. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-29 18:46:29
Üzenet elküldve: 2015-06-29 18:46:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A naplementébe tartók//
* Jóval Kagan, Leadana és Waldran után indulnak csak útnak, de könnyű azokat követni akik gyalog járnak.*
- Szép ló. *jegyzi meg. Jól tette Aletai, hogy kifizette az árát mert ki tudja visszatérnek-e még ide. Ha Ewangelen múlik akkor csak abban az esetben ha Kagan magához tér és ismét kézbe fogja a harcosok irányítását.
Bár késve indultak mégis némi ügetés után látótávolságban is vannak.*
- Gondolom a hegy lábánál megpihenünk és őrséget állunk. *folytatja az elkezdett mondatot szinte figyelembe sem véve a kijelentést, hogy csak addig hajlandó kísérni a Vezért. Valahol ők is meg kell pihenjenek és szerencsére azért még addig is akad némi idő.
Nem lassít, ha minden igaz lassabb galoppra átállva megközelítik őket olyan harminc méterre, mondhatni még azt is látják amint Lea megpróbálja jobb belátásra bírni a szeretett férfit. Erről jut eszébe Ale egyik utolsó szava ami mosolyt csal arcára.*
- Jó hogy itt vagy. *jegyzi meg miközben teljesen megállítja a lovát, hogy a talán megtorpanó előttük haladókat meg ne zavarja.*
- Remélem csak egy kis körséta. Afféle búcsú lesz az egész. *jegyzi meg miközben ráébred, hogy megszomjazott. Előveszi a kulacsot a hátizsákjából amit most épp Hópehely cipel.*
- Ha kell, víz van a te zsákodban is. *szól majd kortyol két nagyot. A vizet nem félti, nem élnek sivatagban, tehát csak egy kis figyelmes hallgatózás és ha szerencséjük van találnak egy tiszta vizű patakot, ha meg nem még mindig ott a vízfakasztás lehetősége.*
* Jóval Kagan, Leadana és Waldran után indulnak csak útnak, de könnyű azokat követni akik gyalog járnak.*
- Szép ló. *jegyzi meg. Jól tette Aletai, hogy kifizette az árát mert ki tudja visszatérnek-e még ide. Ha Ewangelen múlik akkor csak abban az esetben ha Kagan magához tér és ismét kézbe fogja a harcosok irányítását.
Bár késve indultak mégis némi ügetés után látótávolságban is vannak.*
- Gondolom a hegy lábánál megpihenünk és őrséget állunk. *folytatja az elkezdett mondatot szinte figyelembe sem véve a kijelentést, hogy csak addig hajlandó kísérni a Vezért. Valahol ők is meg kell pihenjenek és szerencsére azért még addig is akad némi idő.
Nem lassít, ha minden igaz lassabb galoppra átállva megközelítik őket olyan harminc méterre, mondhatni még azt is látják amint Lea megpróbálja jobb belátásra bírni a szeretett férfit. Erről jut eszébe Ale egyik utolsó szava ami mosolyt csal arcára.*
- Jó hogy itt vagy. *jegyzi meg miközben teljesen megállítja a lovát, hogy a talán megtorpanó előttük haladókat meg ne zavarja.*
- Remélem csak egy kis körséta. Afféle búcsú lesz az egész. *jegyzi meg miközben ráébred, hogy megszomjazott. Előveszi a kulacsot a hátizsákjából amit most épp Hópehely cipel.*
- Ha kell, víz van a te zsákodban is. *szól majd kortyol két nagyot. A vizet nem félti, nem élnek sivatagban, tehát csak egy kis figyelmes hallgatózás és ha szerencséjük van találnak egy tiszta vizű patakot, ha meg nem még mindig ott a vízfakasztás lehetősége.*
3138. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-29 15:22:01
Üzenet elküldve: 2015-06-29 15:22:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Itt maradók//
//Bryande, Hrothgaar és bárki más is//
*Igazából még magához sem tér a kavarodást látva, mert mintha nem indulnának, ahogy neki pár utazó mondta az Erdei Ösvényen, hanem pont ellenkezőleg, érkezne a csapat.*
~Most akkor hogyan is van ez? talán mégsem hiába jöttem el idáig?~
*Maereh megkockáztatta a köszönést, és válasz is érkezik méghozzá épp egy nő szájából. Az egyik szekérről száll éppen le, vagy ki tudja, mert talán állva még annál is magasabb, mint a szekéren ülve.
Mae szája elnyílik kicsit, ahogy ámulva nézi, majd észbe kap, és megpróbálkozik egy kis mosollyal.*
~Hiszen láttam én már óriást, kettőt is, még nagyobbak is voltak, mert hiszen férfiak voltak, szakállal, meg minden, a rőt az olyan volt, de teljesen, mint egy nagyra nőtt törpe. Egy nagyon nagyon nagyra nőtt törpe. Bizám!~
- Helló *köszön hát vissza, és még egy integetéssel is próbálkozik, hátha úgy jobban látszik, hogy ott áll a szekér mellett.* Ööö, izé, jó hogy találtam itt népeket. Azt mondták, nem lesz itt senki és elkések *kezdi a mondókáját, de aztán meglepve hallja, hogy az óriásnő egy nevet kiabál, meg azt, hogy ő megérkezett.*
~De milyen fura! de biztosan van valaki, akinek hivatalból kell foglalkoznia az új jövevényekkel. Bizonyára ő az a Hrothi.~
*Így hát Maereh vár türelmesen és illedelmesen, ahogy otthon tanulta, hogy lajstromba vegyék, vagy amit errefelé csinálni szokás az új érkezőkkel, de közben azért figyel, sőt.
Egy mély, karcos hangot hall meg először, mielőtt még látná a gazdáját.*
~Bizonnyal ő lesz az a Hrothi.~
*Aztán meglátja a férfit is, magas akár csak Murgrind, mármint törpe mércével az, Mae fölé magasodik vagy egy lábnyival is talán, de itt véget is ér a hasonlóság. A haja vörös, a szakálla is, a szemei kékek, az arcán már ráncok, de a lány nem tudja a kor tette-e vagy csak a csaták, mert a törpe épp fegyvereket szorongat a hóna alatt.*
- Arthenior szele *felel és lassan, kissé félénken is, de azért felnéz az előtte álló törpére.* Onnan jöttem. Mert ez esett ellenkezőleg a Hold karavánpihenővel. Aztán az úton emlegették, hogy van itt egy hegy, meg egy falu, meg egy kovácsműhely.
*A pillantása körbefut a környéken, majd újra az előtte álló törpére néz.*
- Már kezdtem azt hinni, elkések. De ezek szerint... Mégsem? *kérdi fejét kissé oldalra billentve.*
//Bryande, Hrothgaar és bárki más is//
*Igazából még magához sem tér a kavarodást látva, mert mintha nem indulnának, ahogy neki pár utazó mondta az Erdei Ösvényen, hanem pont ellenkezőleg, érkezne a csapat.*
~Most akkor hogyan is van ez? talán mégsem hiába jöttem el idáig?~
*Maereh megkockáztatta a köszönést, és válasz is érkezik méghozzá épp egy nő szájából. Az egyik szekérről száll éppen le, vagy ki tudja, mert talán állva még annál is magasabb, mint a szekéren ülve.
Mae szája elnyílik kicsit, ahogy ámulva nézi, majd észbe kap, és megpróbálkozik egy kis mosollyal.*
~Hiszen láttam én már óriást, kettőt is, még nagyobbak is voltak, mert hiszen férfiak voltak, szakállal, meg minden, a rőt az olyan volt, de teljesen, mint egy nagyra nőtt törpe. Egy nagyon nagyon nagyra nőtt törpe. Bizám!~
- Helló *köszön hát vissza, és még egy integetéssel is próbálkozik, hátha úgy jobban látszik, hogy ott áll a szekér mellett.* Ööö, izé, jó hogy találtam itt népeket. Azt mondták, nem lesz itt senki és elkések *kezdi a mondókáját, de aztán meglepve hallja, hogy az óriásnő egy nevet kiabál, meg azt, hogy ő megérkezett.*
~De milyen fura! de biztosan van valaki, akinek hivatalból kell foglalkoznia az új jövevényekkel. Bizonyára ő az a Hrothi.~
*Így hát Maereh vár türelmesen és illedelmesen, ahogy otthon tanulta, hogy lajstromba vegyék, vagy amit errefelé csinálni szokás az új érkezőkkel, de közben azért figyel, sőt.
Egy mély, karcos hangot hall meg először, mielőtt még látná a gazdáját.*
~Bizonnyal ő lesz az a Hrothi.~
*Aztán meglátja a férfit is, magas akár csak Murgrind, mármint törpe mércével az, Mae fölé magasodik vagy egy lábnyival is talán, de itt véget is ér a hasonlóság. A haja vörös, a szakálla is, a szemei kékek, az arcán már ráncok, de a lány nem tudja a kor tette-e vagy csak a csaták, mert a törpe épp fegyvereket szorongat a hóna alatt.*
- Arthenior szele *felel és lassan, kissé félénken is, de azért felnéz az előtte álló törpére.* Onnan jöttem. Mert ez esett ellenkezőleg a Hold karavánpihenővel. Aztán az úton emlegették, hogy van itt egy hegy, meg egy falu, meg egy kovácsműhely.
*A pillantása körbefut a környéken, majd újra az előtte álló törpére néz.*
- Már kezdtem azt hinni, elkések. De ezek szerint... Mégsem? *kérdi fejét kissé oldalra billentve.*
3137. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-29 13:41:07
Üzenet elküldve: 2015-06-29 13:41:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Itt maradók//
*Keserű nap ez a mai, fut át Hrothgaar elméjén, amikor lepattan a szekérről, amin a kovácsműhelyből kipakolt cuccok vannak felhalmozva. Leemeli a ládát, amiben személyes holmija van és lassan visszabattyog vele a műhelybe, majd azon keresztülsétálva belép a kovácslakba. Az a kicsike szobarész, ahol eddig lakott úgy látszik még egy ideig otthona lesz. Leteszi ládáját az ajtó mögé, felhajtja fedelét és elnyűtten nekikezd újra kipakolni. Nem mintha sok cókmókja lenne, de akkor is. Miután ezzel végzett, jobbnak látja levetni harci öltözetét. Kibújik hát a láncingből és az ablak alatt elhelyezett állványra emeli. Kibújik nadrágjából, csizmájából, ezeket gondosan összehajtva visszasüllyeszti a lábába az "ünneplő" holmival együtt. Egy rend hétköznapi ruhát ölt. Kopottas csizma, térdénél foltozott bőrnadrág, felülre pedig egy sötétzöld rövid ujjú ing.*
- Vesszek meg, ha tudom mi lesz itt...
*Morgolódik magának, ahogy kilép a műhelyből, hogy fegyvereit is bevigye. Fejszéjét felveszi a porból, majd lovacskájához lépdel és leakasztja cuccait. Jobb hóna alá kapja kardját, pörölyét és fejszéjét, és épp másik kezébe veszi kerek pajzsát, amikor Bry hangját hallja meg. Az óriáslány épp őt szólítja.*
- Itt vagyok! Itt vagyok! Mi van már?
*Kérdezi, ahogy ellép lovától és körbenéz, a hang gazdáját keresve. Ekkor látja meg nem olyan messze mostani helyétől az új érkezőt.*
- Mi a fene?
*Kérdezi magától halkan és felvonja szemöldökét, mint aki nem biztos abban, jól látja-e, amit épp lát. Közelebb lépdel a törpéhez, hóna alatt fegyvereivel, kezében pajzsával.*
- Hát téged mi szél fújt erre törpe leány?
*Mae, ha nem túl szégyellős és nem kapja el tekintetét, akkor egy igencsak megtermett törpével találja magát szembe.*
*Keserű nap ez a mai, fut át Hrothgaar elméjén, amikor lepattan a szekérről, amin a kovácsműhelyből kipakolt cuccok vannak felhalmozva. Leemeli a ládát, amiben személyes holmija van és lassan visszabattyog vele a műhelybe, majd azon keresztülsétálva belép a kovácslakba. Az a kicsike szobarész, ahol eddig lakott úgy látszik még egy ideig otthona lesz. Leteszi ládáját az ajtó mögé, felhajtja fedelét és elnyűtten nekikezd újra kipakolni. Nem mintha sok cókmókja lenne, de akkor is. Miután ezzel végzett, jobbnak látja levetni harci öltözetét. Kibújik hát a láncingből és az ablak alatt elhelyezett állványra emeli. Kibújik nadrágjából, csizmájából, ezeket gondosan összehajtva visszasüllyeszti a lábába az "ünneplő" holmival együtt. Egy rend hétköznapi ruhát ölt. Kopottas csizma, térdénél foltozott bőrnadrág, felülre pedig egy sötétzöld rövid ujjú ing.*
- Vesszek meg, ha tudom mi lesz itt...
*Morgolódik magának, ahogy kilép a műhelyből, hogy fegyvereit is bevigye. Fejszéjét felveszi a porból, majd lovacskájához lépdel és leakasztja cuccait. Jobb hóna alá kapja kardját, pörölyét és fejszéjét, és épp másik kezébe veszi kerek pajzsát, amikor Bry hangját hallja meg. Az óriáslány épp őt szólítja.*
- Itt vagyok! Itt vagyok! Mi van már?
*Kérdezi, ahogy ellép lovától és körbenéz, a hang gazdáját keresve. Ekkor látja meg nem olyan messze mostani helyétől az új érkezőt.*
- Mi a fene?
*Kérdezi magától halkan és felvonja szemöldökét, mint aki nem biztos abban, jól látja-e, amit épp lát. Közelebb lépdel a törpéhez, hóna alatt fegyvereivel, kezében pajzsával.*
- Hát téged mi szél fújt erre törpe leány?
*Mae, ha nem túl szégyellős és nem kapja el tekintetét, akkor egy igencsak megtermett törpével találja magát szembe.*
3136. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-29 11:19:56
Üzenet elküldve: 2015-06-29 11:19:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hontalanul, céltalanul?//
* Mintha kissé összezavarodott lenne a társaság. Amilyen hirtelen volt az indulás olyan összevissza most az egész. Harath a fehérhajúhoz küldi, ám mielőtt elérné a kolosszust újabb események mennek végbe. Nem csak hogy a mögöttük hagyott épületeket emészti el a láng, mintha azalatt a pár perc alatt, mit a vezér odabent töltött őt is elemésztette volna valami. Már messze nem azt az erős akaratot tükrözi, mint aki indulásra biztatta a népet.
Meglepetten pislog a csoport felé, a szél által felkapott szavak értetlenné teszik, és csupán egyetlen mondat tülköl fel fejében: Most akkor mi van?
A csapat egy része még is marad, még is ez a jó föld. A másik mintha elvesztette volna bizodalmát bennük. És ő? Ő, akit még igazán taggá se fogadtak? Aki csupán kísérő lett volna. Lett volna.
Zavartan tekint körbe, és csupán némi megnyugvást hoz, hogy nem ő az egyetlen. Tépelődésből meglepettségbe csap át, ahogy Hryan mellé lovagolva nyújtja felé a kezét. Sandán pislant rá, harag és értetlenség vegyületével. Mit tegyen? Maradjon eme teljes zavarban és bizonytalanságban, vagy menjen egy olyannal, akit szívéből gyűlöl. És aki még is csak az apja, egyetlen rokona. Miért ide sodorták az istenek, miért kellett ide jönnie? Célja volt, vagy épp oka, ezt mindig mindenben hitte. Véletlenül sosem történnek dolgok, mindennek van oka.
Fél percnyi kétkedés, majd keze a hímére fog és egy könnyed mozdulattal, és talán némi rásegítéssel lendül a ló hátára. Döntött, az pedig elválik majd, helyesen-e. Talán majd később visszatér ide, talán majd valamikor megnézi, mi lett a hellyel. De most túl zavaros és túl sok az ismeretlen ahhoz, hogy maradjon. *
* Mintha kissé összezavarodott lenne a társaság. Amilyen hirtelen volt az indulás olyan összevissza most az egész. Harath a fehérhajúhoz küldi, ám mielőtt elérné a kolosszust újabb események mennek végbe. Nem csak hogy a mögöttük hagyott épületeket emészti el a láng, mintha azalatt a pár perc alatt, mit a vezér odabent töltött őt is elemésztette volna valami. Már messze nem azt az erős akaratot tükrözi, mint aki indulásra biztatta a népet.
Meglepetten pislog a csoport felé, a szél által felkapott szavak értetlenné teszik, és csupán egyetlen mondat tülköl fel fejében: Most akkor mi van?
A csapat egy része még is marad, még is ez a jó föld. A másik mintha elvesztette volna bizodalmát bennük. És ő? Ő, akit még igazán taggá se fogadtak? Aki csupán kísérő lett volna. Lett volna.
Zavartan tekint körbe, és csupán némi megnyugvást hoz, hogy nem ő az egyetlen. Tépelődésből meglepettségbe csap át, ahogy Hryan mellé lovagolva nyújtja felé a kezét. Sandán pislant rá, harag és értetlenség vegyületével. Mit tegyen? Maradjon eme teljes zavarban és bizonytalanságban, vagy menjen egy olyannal, akit szívéből gyűlöl. És aki még is csak az apja, egyetlen rokona. Miért ide sodorták az istenek, miért kellett ide jönnie? Célja volt, vagy épp oka, ezt mindig mindenben hitte. Véletlenül sosem történnek dolgok, mindennek van oka.
Fél percnyi kétkedés, majd keze a hímére fog és egy könnyed mozdulattal, és talán némi rásegítéssel lendül a ló hátára. Döntött, az pedig elválik majd, helyesen-e. Talán majd később visszatér ide, talán majd valamikor megnézi, mi lett a hellyel. De most túl zavaros és túl sok az ismeretlen ahhoz, hogy maradjon. *
3135. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-29 09:37:40
Üzenet elküldve: 2015-06-29 09:37:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Itt maradók//
*Elárvultan téblábol, bár esküjét, s vele minden tudását, amit már megszerzett, felajánlotta Isuriinak. Mégis valahogy ürességet érez a mellkasában. Megfordul, a szerpentin irányába, s még éppen elcsípi, ahogy Waldran Akheelt maga mögé húzza a nyeregbe, s elporzanak az úton lefelé. Felsóhajt. Már érti a hiányt, mely belül keletkezett.
Elfordul, vissza a többiek felé. Még mindig vannak, akik ekkor indulnak útnak, elhagyva a törzset. Lehet, hogy Ethea is útnak indulna, ha jobb lehetőség lenne, vagy tudná azt, hogy valahol várja valaki. De ilyen nincs. Sem jobb lehetőség, sem olyan, aki várná. Marad hát, és elválik majd, mit tud kezdeni magával.
Visszalép hát a ló mellé, melyet vételezett magának, s a karám felé indul vele, megragadva kantárszárát. Menet közben egy másik lovat is elcsíp, s ím már kettővel baktat. Ott aztán leszerszámozza őket, s a karámban szabadjára engedi. A nyergeket, egyéb lószerszámokat aztán visszacipeli, és jobb híján az ispotály mellett helyezi a földre a fal tövébe. Majd keresnek neki valami helyet.
A szekerek elé befogott lovakról kezd el aztán gondoskodni hasonlóképen. Kifogja őket, elvezeti a karámhoz, leszedi a szerszámokat róluk, majd ezekkel a vállán baktat vissza. Jó ég tudja hányat fordul, mire végez, s utolsó útjánál botlik bele Harathba, akit vélhetően eddigre már Dharren felvilágosított. Melléjük lép.*
-Én is vállalok őrséget.
*Jobb híján, ha lezajlik majd az Isurii által jelzett esti tanácskozás, hát maga is őrségbe áll. A megszokott feladat rendszert ad, a rend pedig biztonságérzetet, az pedig nyugalmat, és így tér helyére a világ a körforgásban.
Minden mást pedig majd eldönt a sors, és a jövő.*
*Elárvultan téblábol, bár esküjét, s vele minden tudását, amit már megszerzett, felajánlotta Isuriinak. Mégis valahogy ürességet érez a mellkasában. Megfordul, a szerpentin irányába, s még éppen elcsípi, ahogy Waldran Akheelt maga mögé húzza a nyeregbe, s elporzanak az úton lefelé. Felsóhajt. Már érti a hiányt, mely belül keletkezett.
Elfordul, vissza a többiek felé. Még mindig vannak, akik ekkor indulnak útnak, elhagyva a törzset. Lehet, hogy Ethea is útnak indulna, ha jobb lehetőség lenne, vagy tudná azt, hogy valahol várja valaki. De ilyen nincs. Sem jobb lehetőség, sem olyan, aki várná. Marad hát, és elválik majd, mit tud kezdeni magával.
Visszalép hát a ló mellé, melyet vételezett magának, s a karám felé indul vele, megragadva kantárszárát. Menet közben egy másik lovat is elcsíp, s ím már kettővel baktat. Ott aztán leszerszámozza őket, s a karámban szabadjára engedi. A nyergeket, egyéb lószerszámokat aztán visszacipeli, és jobb híján az ispotály mellett helyezi a földre a fal tövébe. Majd keresnek neki valami helyet.
A szekerek elé befogott lovakról kezd el aztán gondoskodni hasonlóképen. Kifogja őket, elvezeti a karámhoz, leszedi a szerszámokat róluk, majd ezekkel a vállán baktat vissza. Jó ég tudja hányat fordul, mire végez, s utolsó útjánál botlik bele Harathba, akit vélhetően eddigre már Dharren felvilágosított. Melléjük lép.*
-Én is vállalok őrséget.
*Jobb híján, ha lezajlik majd az Isurii által jelzett esti tanácskozás, hát maga is őrségbe áll. A megszokott feladat rendszert ad, a rend pedig biztonságérzetet, az pedig nyugalmat, és így tér helyére a világ a körforgásban.
Minden mást pedig majd eldönt a sors, és a jövő.*
3134. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-29 08:32:53
Üzenet elküldve: 2015-06-29 08:32:53
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//a naplementébe tartók//
*Tudja a kötelességét, neki akkor is Kagannal kell tartania, ha az most fogja magát és egy szikláról a mélybe veti magát. Pedig Lea igazán szeret élni, és nagyon nem szeretné ha most véget kellene vetnie neki. Illetve számára fontos embereket hagytak hátra az égő erődnél, Isurii számára legalább olyan fontos, mint Kagan, és nagyon komoly kételyei támadnak azzal kapcsolatban, hogy jó ötlet volt-e hátrahagyni csapot, papot. No nem azért mert nem hisz Isu vezetői képességeiben, hanem azért, mert egyszerűen félti hóhajú barátnőjét, és mert mellette is szeretne ott lenni. Szomorúan morzsolgatja a Hrothitól kapott virág szárát
Sokáig néz maga elé, és figyel meg minden göröngyöt a lába alatt, ahogy elhaladnak, aztán Kagan felé fordítja borostyánszínű szemeit. Pillantása akár még simogató is lehet, amennyiben Kagan észleli azt, hogy a nő őt nézi. Mindenesetre Lea alaposan megnézi a szeretett arcot. A szeme sarkából kiinduló ráncokat, a szája körüli barázdákat. Egy fáradt ember arca ez. Azóta, hogy magához tért a többhónapos betegség után még nem volt alkalma tükörbe nézni, de valószínűleg ő sem néz ki sokkal jobban. Waldrant nem méregeti különösebben, de annyi bizonyos, hogy nem túl szívderítő a triójuk.
Megtorpan, és nagyot ránt a férfi kezén, hogy őt is megállásra késztesse.*
- Kagan ezt nem tehetjük meg! Isurii olyan védtelen, egy kislány.
*Tény és való, hogy Lea számtalanszor mondta a férfinak, hogy kezelje Isut felnőttként, de azok apróságoknak tűntek ehhez képest. Hiszen magára hagyják, és bár igaz, hogy vele maradtak jópáran a régi törzsből, meg nyilván sok Lea számára ismeretlen arc is, viszont csak egy olyan Brennus-féle kell közéjük, aki nem fogadja el, hogy egy nő parancsoljon neki. Akkor pedig ki fog vigyázni rá?*
- Vigyáznod kell a húgodra, hiszen ezért mentetted meg őt az elrendezett frigy elől. Nem hagyhatod most magára... Vigyáznunk kell rá!
*különbenis Akheel nyaklánca is nála maradt, meg pár üvegcsét hall csörögni a nyeregtáskából.*
- Tudom, hogy fáradt vagy, de vannak kötelezettségeid.
*Tudja a kötelességét, neki akkor is Kagannal kell tartania, ha az most fogja magát és egy szikláról a mélybe veti magát. Pedig Lea igazán szeret élni, és nagyon nem szeretné ha most véget kellene vetnie neki. Illetve számára fontos embereket hagytak hátra az égő erődnél, Isurii számára legalább olyan fontos, mint Kagan, és nagyon komoly kételyei támadnak azzal kapcsolatban, hogy jó ötlet volt-e hátrahagyni csapot, papot. No nem azért mert nem hisz Isu vezetői képességeiben, hanem azért, mert egyszerűen félti hóhajú barátnőjét, és mert mellette is szeretne ott lenni. Szomorúan morzsolgatja a Hrothitól kapott virág szárát
Sokáig néz maga elé, és figyel meg minden göröngyöt a lába alatt, ahogy elhaladnak, aztán Kagan felé fordítja borostyánszínű szemeit. Pillantása akár még simogató is lehet, amennyiben Kagan észleli azt, hogy a nő őt nézi. Mindenesetre Lea alaposan megnézi a szeretett arcot. A szeme sarkából kiinduló ráncokat, a szája körüli barázdákat. Egy fáradt ember arca ez. Azóta, hogy magához tért a többhónapos betegség után még nem volt alkalma tükörbe nézni, de valószínűleg ő sem néz ki sokkal jobban. Waldrant nem méregeti különösebben, de annyi bizonyos, hogy nem túl szívderítő a triójuk.
Megtorpan, és nagyot ránt a férfi kezén, hogy őt is megállásra késztesse.*
- Kagan ezt nem tehetjük meg! Isurii olyan védtelen, egy kislány.
*Tény és való, hogy Lea számtalanszor mondta a férfinak, hogy kezelje Isut felnőttként, de azok apróságoknak tűntek ehhez képest. Hiszen magára hagyják, és bár igaz, hogy vele maradtak jópáran a régi törzsből, meg nyilván sok Lea számára ismeretlen arc is, viszont csak egy olyan Brennus-féle kell közéjük, aki nem fogadja el, hogy egy nő parancsoljon neki. Akkor pedig ki fog vigyázni rá?*
- Vigyáznod kell a húgodra, hiszen ezért mentetted meg őt az elrendezett frigy elől. Nem hagyhatod most magára... Vigyáznunk kell rá!
*különbenis Akheel nyaklánca is nála maradt, meg pár üvegcsét hall csörögni a nyeregtáskából.*
- Tudom, hogy fáradt vagy, de vannak kötelezettségeid.
3133. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-29 03:56:11
Üzenet elküldve: 2015-06-29 03:56:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó Tharg a gáton - "meditálás"//
*Alteaitól átveszi a pénzt, majd útjukra bocsájtja őket. Nincs mit mondani, csak bólint felé is - búcsúzóul. Tudja és látja is, hogy szava épp csak fele annyit ér, mint Kagané. Érdekes módon azok közül maradnak velük akik már nagyon rég óta kísérik őket, vagy még szinte egyáltalán nem ismerték őket egyébként sem. Pont a középmezőny széled szét, de nem szabad ezzel foglalkoznia. Akkor se ha nem érti. Bármennyit tipródik, nem fogja tudni megmagyarázni magának.
Dharren nagy segítségére van és mivel Worenthben is maximálisan megbízik, úgy ítéli meg a két férfire hagyhatja a maréknyi kis csapat szervezését amíg ő elvonul egy rövid időre.
Isurii igyekszik tartani magát, de ha már senki nem látja, távolabb, az épületek mögött, a füstfoszlányok homályának takarásában lerogy a földre. Térdre borul a lángok narancs táncának derengő fényében fürdőzve, megsemmisülve, tanácstalanul és némán. Csak a hamuvá lévő lécek ropognak-recsegnek, csak a távolodók léptei visszhangzanak.
Üvölteni lenne jó, kiadni magából mindent, de... semmi, semmi nincs most benne csak az a megmagyarázhatatlan erő hajtotta és tartotta idáig, ami mindig is: menni, haladni, tenni, csinálni.*
~Ne kérdezd miért.~
*Bámul maga elé a kemény sziklákon térdepelve. Kezei ökölbe szorulnak, körmei tenyerébe mélyednek, de nem számít. Előre borulva olyan erővel vágja ökleit a Kopár-hegy vas köveire, hogy alighanem csontját töri, de nem számít.*
~Ne kérdezd!~
*Ha van valami, vagy valaki a közelében az bizonyára megérzi a varázslónő erejét, bár aligha szándékosan zavarja az éppen eléggé zavartakat.
Hosszú pillanatokig tartja magát így, közben próbál valamit kieszelni, próbálja kitalálni mit kellene most tennie, mit várnak most tőle és hogyan lehetne a legjobb.
Feléled benne a düh is, de nem engedheti, hogy elhatalmasodjon rajta. Higgadtságot próbál magára erőltetni, bár meglehetően nehéz ez a lángoló Thargaroddal maga mögött.
Várnia kell Leandanára, mert hiszi, hogy a Szellemjáró utat mutathat eltévedt fivérének, ő pedig nem szabad hogy elhamarkodottan közbeavatkozzon, megzavarva esetleg a másik nő munkáját. Még várnia kell, hiszen a józanság és az őrület pengevékony határmezsgyéjén egyensúlyoznak.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.29 03:57:05
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a markában összesűríti a körülötte lévő levegőt, majd robbanásszerűen kiereszti azt. A hullám minden tárgyat és élőlényt felborít vagy hátralök, ami a varázsló meg bír emelni.
*Alteaitól átveszi a pénzt, majd útjukra bocsájtja őket. Nincs mit mondani, csak bólint felé is - búcsúzóul. Tudja és látja is, hogy szava épp csak fele annyit ér, mint Kagané. Érdekes módon azok közül maradnak velük akik már nagyon rég óta kísérik őket, vagy még szinte egyáltalán nem ismerték őket egyébként sem. Pont a középmezőny széled szét, de nem szabad ezzel foglalkoznia. Akkor se ha nem érti. Bármennyit tipródik, nem fogja tudni megmagyarázni magának.
Dharren nagy segítségére van és mivel Worenthben is maximálisan megbízik, úgy ítéli meg a két férfire hagyhatja a maréknyi kis csapat szervezését amíg ő elvonul egy rövid időre.
Isurii igyekszik tartani magát, de ha már senki nem látja, távolabb, az épületek mögött, a füstfoszlányok homályának takarásában lerogy a földre. Térdre borul a lángok narancs táncának derengő fényében fürdőzve, megsemmisülve, tanácstalanul és némán. Csak a hamuvá lévő lécek ropognak-recsegnek, csak a távolodók léptei visszhangzanak.
Üvölteni lenne jó, kiadni magából mindent, de... semmi, semmi nincs most benne csak az a megmagyarázhatatlan erő hajtotta és tartotta idáig, ami mindig is: menni, haladni, tenni, csinálni.*
~Ne kérdezd miért.~
*Bámul maga elé a kemény sziklákon térdepelve. Kezei ökölbe szorulnak, körmei tenyerébe mélyednek, de nem számít. Előre borulva olyan erővel vágja ökleit a Kopár-hegy vas köveire, hogy alighanem csontját töri, de nem számít.*
~Ne kérdezd!~
*Ha van valami, vagy valaki a közelében az bizonyára megérzi a varázslónő erejét, bár aligha szándékosan zavarja az éppen eléggé zavartakat.
Hosszú pillanatokig tartja magát így, közben próbál valamit kieszelni, próbálja kitalálni mit kellene most tennie, mit várnak most tőle és hogyan lehetne a legjobb.
Feléled benne a düh is, de nem engedheti, hogy elhatalmasodjon rajta. Higgadtságot próbál magára erőltetni, bár meglehetően nehéz ez a lángoló Thargaroddal maga mögött.
Várnia kell Leandanára, mert hiszi, hogy a Szellemjáró utat mutathat eltévedt fivérének, ő pedig nem szabad hogy elhamarkodottan közbeavatkozzon, megzavarva esetleg a másik nő munkáját. Még várnia kell, hiszen a józanság és az őrület pengevékony határmezsgyéjén egyensúlyoznak.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.29 03:57:05
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a markában összesűríti a körülötte lévő levegőt, majd robbanásszerűen kiereszti azt. A hullám minden tárgyat és élőlényt felborít vagy hátralök, ami a varázsló meg bír emelni.
3132. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-29 01:37:25
Üzenet elküldve: 2015-06-29 01:37:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Itt maradók - Worenth, Kramlaf//
*Elfogadja Dharren rendeletét, főleg úgy, hogy ő maga is eképpen gondolta ki. Szóváltásuk hamar véget ér, de nem is lép semerre sem, mert mestere a pillanat adta lehetőségen kapva oda megy hozzá.*
~Én is örülök, hogy végre adódik valamilyen helyzet, amiben én is segíthetek. Nem a helyzetnek örülök, hanem annak, hogy képes vagyok kezet nyújtani. Ha pedig a helyzet furcsaságáról beszélünk, akkor pont én vagyok azok egyike, akit meggyötör az elméleti rész. Annyira zavaros az egész, semmi értelme a történteknek, bárhogyan is nézem...~
*De gyorsan befejezi, még mielőtt újra elindulna ezen a szálon. Csak fejfájást okozna megint, holott az előbb forgott az agya emiatt.*
-Tudod, mester, hogy csak azt teszem, amit a szívem súg. ~Alvezér?~
*Meglepődik kicsit.*
~Ennyire megbízna Isurii úrnő Worenth mesterben? Tudom, hogy jó a kapcsolatuk, s a mester is megbízható, nagylelkű személy. Megérdemli.~
-Megtiszteltetés számomra, hogy az alvezér a személyes mesterem.
*Mélyen meghajtja fejét és törzsét a férfi előtt.*
-Csak egy kérdést, ha szabad. *Szokásához híven várja az engedélyt. Kicsit furcsa lehet, hogy függetlensége ellenére mégis függ az engedélyektől. De ez természetes számára, hiszen saját akaratából vetette magát Worenth szolgálatába.* Nem gond, ha aktívan részt veszek a tanácskozásban? Felajánlottam tudományomat, eszemet, szóval ha ebben nem tudok segítségére lenni Isurii úrnőnek és a Thargok ügyében, akkor semmiben.
*Kicsit olyan esetlennek tűnik saját magának, de nem tehet róla. Így nőtt fel, ez ellen nem sokat tud tenni. Főleg úgy, hogy az egyetlen személy, akiről tudja, hogy segíthetne a fizikai edzést is akadályozó hátfájás meggyógyításában, az már messze jár a Vashegytől. Ő természetesen Liahwulfe Amenho Khyr kisasszony. De nem tartja valószínűnek, hogy bármikor is újra találkoznának. Ez pedig elszomorítja legbelül.
Búcsút vesz hát Worenthtől egy kis időre. De tényleg rövid időre, mert alig támaszkodik vissza a fogadó külső falához, meghallja a segítségkérést. Odasiet hát mesteréhez, akinek a nyakában az Eireni számára ismeretlen Kramlaf kapaszkodik.*
-Mi a baj?
*A kérdés nem éppen Worenthnek szól, hanem inkább általánosan. Látja az élvhajhász kába arckifejezését, amiből következtet, hogy nem éppen van magánál. Átmegy hát a férfi másik oldalára, hogy onnan támogassa.*
-Merre van az ispotály?
*Persze, az már elégett... De tudtával van egy vándorispotály valahol, valamelyik szekér az. Vagy azt már elvitték? Reméli, hogy nem. Csak úgy cselekszik, ahogyan azt kérik tőle Kramlaf ügyében.*
*Elfogadja Dharren rendeletét, főleg úgy, hogy ő maga is eképpen gondolta ki. Szóváltásuk hamar véget ér, de nem is lép semerre sem, mert mestere a pillanat adta lehetőségen kapva oda megy hozzá.*
~Én is örülök, hogy végre adódik valamilyen helyzet, amiben én is segíthetek. Nem a helyzetnek örülök, hanem annak, hogy képes vagyok kezet nyújtani. Ha pedig a helyzet furcsaságáról beszélünk, akkor pont én vagyok azok egyike, akit meggyötör az elméleti rész. Annyira zavaros az egész, semmi értelme a történteknek, bárhogyan is nézem...~
*De gyorsan befejezi, még mielőtt újra elindulna ezen a szálon. Csak fejfájást okozna megint, holott az előbb forgott az agya emiatt.*
-Tudod, mester, hogy csak azt teszem, amit a szívem súg. ~Alvezér?~
*Meglepődik kicsit.*
~Ennyire megbízna Isurii úrnő Worenth mesterben? Tudom, hogy jó a kapcsolatuk, s a mester is megbízható, nagylelkű személy. Megérdemli.~
-Megtiszteltetés számomra, hogy az alvezér a személyes mesterem.
*Mélyen meghajtja fejét és törzsét a férfi előtt.*
-Csak egy kérdést, ha szabad. *Szokásához híven várja az engedélyt. Kicsit furcsa lehet, hogy függetlensége ellenére mégis függ az engedélyektől. De ez természetes számára, hiszen saját akaratából vetette magát Worenth szolgálatába.* Nem gond, ha aktívan részt veszek a tanácskozásban? Felajánlottam tudományomat, eszemet, szóval ha ebben nem tudok segítségére lenni Isurii úrnőnek és a Thargok ügyében, akkor semmiben.
*Kicsit olyan esetlennek tűnik saját magának, de nem tehet róla. Így nőtt fel, ez ellen nem sokat tud tenni. Főleg úgy, hogy az egyetlen személy, akiről tudja, hogy segíthetne a fizikai edzést is akadályozó hátfájás meggyógyításában, az már messze jár a Vashegytől. Ő természetesen Liahwulfe Amenho Khyr kisasszony. De nem tartja valószínűnek, hogy bármikor is újra találkoznának. Ez pedig elszomorítja legbelül.
Búcsút vesz hát Worenthtől egy kis időre. De tényleg rövid időre, mert alig támaszkodik vissza a fogadó külső falához, meghallja a segítségkérést. Odasiet hát mesteréhez, akinek a nyakában az Eireni számára ismeretlen Kramlaf kapaszkodik.*
-Mi a baj?
*A kérdés nem éppen Worenthnek szól, hanem inkább általánosan. Látja az élvhajhász kába arckifejezését, amiből következtet, hogy nem éppen van magánál. Átmegy hát a férfi másik oldalára, hogy onnan támogassa.*
-Merre van az ispotály?
*Persze, az már elégett... De tudtával van egy vándorispotály valahol, valamelyik szekér az. Vagy azt már elvitték? Reméli, hogy nem. Csak úgy cselekszik, ahogyan azt kérik tőle Kramlaf ügyében.*
3131. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-29 00:07:07
Üzenet elküldve: 2015-06-29 00:07:07
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Itt maradók//
*Isurii szavaira bólint, a továbbadás részéről is megtörténik, és mindenki serényen tevékenykedik is.*
-Szívesen. *mondja Chiari-nak, majd ő is megfogja az edényeket, korsókat, vedreket, csészéket, poharakat, tányérokat, vagy akármit amit kell, és segít bevinni a fogadóba, és lehelyezi ahová Chiari kéri. Ha nem mond semmit veheti úgy, hogy Worenth mindent a pult mellé pakolja. Aztán neki már nincs is maradása bent, mivel a főzésben nem tud segíteni, de arra is megvannak a megfelelő partnerek. Kilépve látja, hogy Eireni és Dharren beszélgetésbe kezdtek. Éppen indulna valamerre, amikor a fél-elf férfi odalép, és bemutatkozik.*
-Üdvözlöm én is. Az én nevem pedig Worenth Yosden. Mi cél hozta erre Amon Ruadh földjére?
*Érdeklődve várja Vamorys válaszát, közben hallja Harath szavait is.*
~Itt van hát.~
*Lényegében érthető, hogy magyarázatot vár, de vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen nem lehet megmagyarázni, és ez lehet, hogy pont egy olyan helyzet. Még ha valaki sejti is, biztosat nem fog tudni mondani, így félő, hogy Harath érdemleges válasz nélkül fog maradni. Viszont nem Worenth lesz az aki válaszol neki, meg ő ebben a kérdésben semmiféle választ nem tudna mondani. Azonban Dharren kapva kap az alkalmon, és kifejti a dolgot. Ezután végül Worenth inasához sétál.*
-Örülök, hogy velünk maradsz Eireni. Kicsit fura ez a helyzet. *vakarja meg fejét a hóhajú.* -De majd megoldódik ez is. Isurii úrnő vezet majd minket, én pedig alvezéreként sokat leszek segítségére, így gyakrabban fogsz a nevemben járni.
*Szerinte ez nem lesz gond inasának, sőt még örülni is fog neki.*
-Azért maradtunk páran. Most nem adok feladatot, nyugodtan tedd amit szeretnél, vagy amit hasznosnak látsz. *mondja, majd búcsút is vesz tőle, és elindulna járni egyet, de ekkor Bryande hangoskodására lesz figyelmes. Elnéz a szekér felé, aminek a bakján az óriás Azil ült korábban, majd odasétál a kába Kramlaf-hoz.*
-Jól vagy? Hallod amit mondok? *kérdezi a kábult fickótól, tenyerével hessegetni kezd előtte, vagy enyhén megpofozza, hogy milyen életjeleket mutat.*
-Valaki jöjjön ide, segítsen bevinni a gyógyítóhoz! *mondja a hóhajú, majd Kramlaf egyik karját a vállára veszi, hogy ha szüksége van támogatásra a járáshoz, a mágus segítségére legyen.*
*Isurii szavaira bólint, a továbbadás részéről is megtörténik, és mindenki serényen tevékenykedik is.*
-Szívesen. *mondja Chiari-nak, majd ő is megfogja az edényeket, korsókat, vedreket, csészéket, poharakat, tányérokat, vagy akármit amit kell, és segít bevinni a fogadóba, és lehelyezi ahová Chiari kéri. Ha nem mond semmit veheti úgy, hogy Worenth mindent a pult mellé pakolja. Aztán neki már nincs is maradása bent, mivel a főzésben nem tud segíteni, de arra is megvannak a megfelelő partnerek. Kilépve látja, hogy Eireni és Dharren beszélgetésbe kezdtek. Éppen indulna valamerre, amikor a fél-elf férfi odalép, és bemutatkozik.*
-Üdvözlöm én is. Az én nevem pedig Worenth Yosden. Mi cél hozta erre Amon Ruadh földjére?
*Érdeklődve várja Vamorys válaszát, közben hallja Harath szavait is.*
~Itt van hát.~
*Lényegében érthető, hogy magyarázatot vár, de vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen nem lehet megmagyarázni, és ez lehet, hogy pont egy olyan helyzet. Még ha valaki sejti is, biztosat nem fog tudni mondani, így félő, hogy Harath érdemleges válasz nélkül fog maradni. Viszont nem Worenth lesz az aki válaszol neki, meg ő ebben a kérdésben semmiféle választ nem tudna mondani. Azonban Dharren kapva kap az alkalmon, és kifejti a dolgot. Ezután végül Worenth inasához sétál.*
-Örülök, hogy velünk maradsz Eireni. Kicsit fura ez a helyzet. *vakarja meg fejét a hóhajú.* -De majd megoldódik ez is. Isurii úrnő vezet majd minket, én pedig alvezéreként sokat leszek segítségére, így gyakrabban fogsz a nevemben járni.
*Szerinte ez nem lesz gond inasának, sőt még örülni is fog neki.*
-Azért maradtunk páran. Most nem adok feladatot, nyugodtan tedd amit szeretnél, vagy amit hasznosnak látsz. *mondja, majd búcsút is vesz tőle, és elindulna járni egyet, de ekkor Bryande hangoskodására lesz figyelmes. Elnéz a szekér felé, aminek a bakján az óriás Azil ült korábban, majd odasétál a kába Kramlaf-hoz.*
-Jól vagy? Hallod amit mondok? *kérdezi a kábult fickótól, tenyerével hessegetni kezd előtte, vagy enyhén megpofozza, hogy milyen életjeleket mutat.*
-Valaki jöjjön ide, segítsen bevinni a gyógyítóhoz! *mondja a hóhajú, majd Kramlaf egyik karját a vállára veszi, hogy ha szüksége van támogatásra a járáshoz, a mágus segítségére legyen.*
3130. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-28 23:12:19
Üzenet elküldve: 2015-06-28 23:12:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Itt maradók //
* Még el sem tudja vinni a szél a Thán szavait, mikor előbukkan vezérük, de aki most a hatalmas testben lakik, már nem Kagan Thargodar. Csupán árnyéka önmagának, ahogy megtörten elhagyja a népet, mellyet oly harciasan vezetett és védett. Mirakh hosszú idő óta, most nem tudja mit tegyen, de elég egy pillantás Hrothgaarra, hogy kételyeit eloszlassa. Leszáll lováról, majd mikor a Thán térdet hajt Isurii előtt, Mirakh is megteszi. Akkor, sok évvel, és még több halállal ezelőtt a Thargodaroknak fogadott hűséget, szavát pedig nem szegi meg most sem. Engedelmeskedik hát Dharren parancsának, s gyorsan bevezeti, majd leszerszámozza póniját. Segít ő is a pakolásban, de utána nem megy be a fogadóba, hanem felszerelését magával cipelve letelepszik az egyik őrtűz mellett, amely a szerpentin felé néz. Jobb híján őrkődni fog, míg fel nem szólítják, s nem adnak neki valamilyen feladatot. *
* Még el sem tudja vinni a szél a Thán szavait, mikor előbukkan vezérük, de aki most a hatalmas testben lakik, már nem Kagan Thargodar. Csupán árnyéka önmagának, ahogy megtörten elhagyja a népet, mellyet oly harciasan vezetett és védett. Mirakh hosszú idő óta, most nem tudja mit tegyen, de elég egy pillantás Hrothgaarra, hogy kételyeit eloszlassa. Leszáll lováról, majd mikor a Thán térdet hajt Isurii előtt, Mirakh is megteszi. Akkor, sok évvel, és még több halállal ezelőtt a Thargodaroknak fogadott hűséget, szavát pedig nem szegi meg most sem. Engedelmeskedik hát Dharren parancsának, s gyorsan bevezeti, majd leszerszámozza póniját. Segít ő is a pakolásban, de utána nem megy be a fogadóba, hanem felszerelését magával cipelve letelepszik az egyik őrtűz mellett, amely a szerpentin felé néz. Jobb híján őrkődni fog, míg fel nem szólítják, s nem adnak neki valamilyen feladatot. *
3129. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-28 22:53:28
Üzenet elküldve: 2015-06-28 22:53:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Itt maradók, de főleg Chiari //
* A hely, s a család, mely befogadta és értelmet adott neki, a szeme előtt omlik össze. Kagan megroggyant háttal távozik, s sok remény foszlik szét. Az utolsó csepp a pohárban azonban az a pillanat, amikor megpillantja a mellé álló, könnyes arcú Chiarit. Gondolkodás nélkül térdel le, hogy vaskos karjával átkarolja a nőt, szavak nélkül tudatva vele, hogy nincs egyedül. Csak akkor engedi el a gyógyítót, amikor látja rajta, hogy némileg összeszedte magát. *
- Persze, csak mondd mit vigyek. -
* Mondja lágyan, majd kihasználva erejét nekiáll lepakolni a szükséges dolgokat. Nem kíméli magát, hisz most a gyorsaság fontos, hogy kialakíthassanak egy biztos pontot, ahol újragondolhatnak mindent. Ha látja közben Isuriit, csupán bólint neki, jelezve, hogy rá mindig számíthat. *
- Chiari mit segítsek? -
* Kérdezi, miután minden szükséges dolgot lepakolna szekerekről. Ha mást nem, beáll főzni ő is. *
* A hely, s a család, mely befogadta és értelmet adott neki, a szeme előtt omlik össze. Kagan megroggyant háttal távozik, s sok remény foszlik szét. Az utolsó csepp a pohárban azonban az a pillanat, amikor megpillantja a mellé álló, könnyes arcú Chiarit. Gondolkodás nélkül térdel le, hogy vaskos karjával átkarolja a nőt, szavak nélkül tudatva vele, hogy nincs egyedül. Csak akkor engedi el a gyógyítót, amikor látja rajta, hogy némileg összeszedte magát. *
- Persze, csak mondd mit vigyek. -
* Mondja lágyan, majd kihasználva erejét nekiáll lepakolni a szükséges dolgokat. Nem kíméli magát, hisz most a gyorsaság fontos, hogy kialakíthassanak egy biztos pontot, ahol újragondolhatnak mindent. Ha látja közben Isuriit, csupán bólint neki, jelezve, hogy rá mindig számíthat. *
- Chiari mit segítsek? -
* Kérdezi, miután minden szükséges dolgot lepakolna szekerekről. Ha mást nem, beáll főzni ő is. *
3128. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:15:07
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:15:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Itt maradók + Maereh//
* Így hát az indulásból nem lett semmi. Vagy legalábbis semmi olyasmi, mint amit elterveztek. Szóval, szóval a nép szétszéled, ő meg ül egy darabig a szekerén és figyel. Aztán Isurii elkezd szervezkedni, Dharren folytatja, meg Chiari. Így hát ő sem maradhat ki a sorból. Odaordít hát Dharrennek. *
- Majd én rakok néhány őrtüzet.
* Ajánlja fel a segítségét és hát le is száll a szekérről, csak még pár cuccát berakja akkor ő is a fogadóba. Meg a hóna alá kap egy hordó valamit és beviszi Chiarinak. Utána már rögtön a fát szedi össze, hogy elvégezze, amit bevállalt, mikor egy, számára ismeretlen törpe nőszemély bukkan fel. *
- Helló.
* Köszön rá úgy, hogy ne kapjon a szívéhez. Majd tartja magát ahhoz, amit régen megszokott.*
- Hé harcos uracskák, itten vagy egy új lány. Törpe! Hrothi hol kujtorogsz?
* Talán majd az ismeretlen husika felvidítja a szakállas kis fickót. Szemmel tartja a leányzót, meg szedi össze a fákat, hogy legyen estére őriző tűz. Csak meg kell őket gyújtani. Majd észreveszi azt a fickót, akit felpakolta a szekérre, mert beteg volt. Most ül és bámul ki a fejéből. Megint ordít egyet. *
- Chiari! A beteg fickó akit feltettünk a szekérre most ül és bámul ki a fejéből!
* Ő előle aztán nem marad rejtve semmi. Na meg aztán nekilát annak is, hogy a szekerek ne csak úgy össze vissza legyenek. Megfogja a lovak szárát és szépen egy helyre vontatja velük az összes szekeret. Egyik nem tud elindulni a másik miatt, csak amikor az első három szekér kiáll a helyéről. A fogadó felé fordítja hátuljukat. Így nem lesz könnyű leemelni egyikről sem semmit, hiszen ami kell nekik mára, azt leszedték. Így elég, ha egy őr ránéz időnként. Biztonságban vannak azok a kincses ládikók, meg a kötszeresek, meg a minden más. A lovakat pedig sorban kifogja a szekerek elől és kiköti őket a társaihoz. Meg besegít Troddnak az állatok körül. Meg ami kell. Bryande nem áll meg, amíg munka van. *
A hozzászólás írója (Bryande Dhorgetor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.28 20:18:04
* Így hát az indulásból nem lett semmi. Vagy legalábbis semmi olyasmi, mint amit elterveztek. Szóval, szóval a nép szétszéled, ő meg ül egy darabig a szekerén és figyel. Aztán Isurii elkezd szervezkedni, Dharren folytatja, meg Chiari. Így hát ő sem maradhat ki a sorból. Odaordít hát Dharrennek. *
- Majd én rakok néhány őrtüzet.
* Ajánlja fel a segítségét és hát le is száll a szekérről, csak még pár cuccát berakja akkor ő is a fogadóba. Meg a hóna alá kap egy hordó valamit és beviszi Chiarinak. Utána már rögtön a fát szedi össze, hogy elvégezze, amit bevállalt, mikor egy, számára ismeretlen törpe nőszemély bukkan fel. *
- Helló.
* Köszön rá úgy, hogy ne kapjon a szívéhez. Majd tartja magát ahhoz, amit régen megszokott.*
- Hé harcos uracskák, itten vagy egy új lány. Törpe! Hrothi hol kujtorogsz?
* Talán majd az ismeretlen husika felvidítja a szakállas kis fickót. Szemmel tartja a leányzót, meg szedi össze a fákat, hogy legyen estére őriző tűz. Csak meg kell őket gyújtani. Majd észreveszi azt a fickót, akit felpakolta a szekérre, mert beteg volt. Most ül és bámul ki a fejéből. Megint ordít egyet. *
- Chiari! A beteg fickó akit feltettünk a szekérre most ül és bámul ki a fejéből!
* Ő előle aztán nem marad rejtve semmi. Na meg aztán nekilát annak is, hogy a szekerek ne csak úgy össze vissza legyenek. Megfogja a lovak szárát és szépen egy helyre vontatja velük az összes szekeret. Egyik nem tud elindulni a másik miatt, csak amikor az első három szekér kiáll a helyéről. A fogadó felé fordítja hátuljukat. Így nem lesz könnyű leemelni egyikről sem semmit, hiszen ami kell nekik mára, azt leszedték. Így elég, ha egy őr ránéz időnként. Biztonságban vannak azok a kincses ládikók, meg a kötszeresek, meg a minden más. A lovakat pedig sorban kifogja a szekerek elől és kiköti őket a társaihoz. Meg besegít Troddnak az állatok körül. Meg ami kell. Bryande nem áll meg, amíg munka van. *
A hozzászólás írója (Bryande Dhorgetor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.28 20:18:04
3127. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-28 19:48:29
Üzenet elküldve: 2015-06-28 19:48:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés; MINDENKINEK//
*Maereh végül átkel egy gázlón és megpillantja a hegyet, amiről már hallott.
És igaz, a hegy tetején füstölgő romok meredeznek az ég felé, a lejtő aljában pedig egy kis település áll, pár ház, előtte szekerek, a szekerek körül emberek, elfek is talán, vagy félvérek, nem tudja ő azt annyira, ebből a távolságból meg pláne nem. Különben is hol ért egy törpe lány ahhoz, hogy ránézésre csak úgy megmondja, melyik magas termetű miféle, ha nem látja a füleiket.
Mae félve lépked közelebb, készen áll arra, hogy bármelyik percben elszaladjon.
Nem mintha sok esélyt adna magának. A magasakhoz képest kurta kis lábain bizonyára nem jutna messzire, ha üldözőbe vennék, főleg ha még lóra is szállnának.
Az aprócska termetű lánynak, mármint hozzájuk mérten aprócska csak, mert hát amúgy törpében éppen hogy magas, a torkában dobog a szíve.
Egy lépés, még egy, és egy újabb.*
~Vajon már észrevettek, vagy túlontúl elfoglaltak?~
*Maereh végül bizonytalan léptekkel közelebb megy, ide-oda tekintve közben, mintha az előbb törpéket is látott volna mozogni. Vagy tévedett volna?
Végül összeszedi a bátorságát, és megköszörüli a torkát.*
– Hahó! Valaki?!
*Maereh végül átkel egy gázlón és megpillantja a hegyet, amiről már hallott.
És igaz, a hegy tetején füstölgő romok meredeznek az ég felé, a lejtő aljában pedig egy kis település áll, pár ház, előtte szekerek, a szekerek körül emberek, elfek is talán, vagy félvérek, nem tudja ő azt annyira, ebből a távolságból meg pláne nem. Különben is hol ért egy törpe lány ahhoz, hogy ránézésre csak úgy megmondja, melyik magas termetű miféle, ha nem látja a füleiket.
Mae félve lépked közelebb, készen áll arra, hogy bármelyik percben elszaladjon.
Nem mintha sok esélyt adna magának. A magasakhoz képest kurta kis lábain bizonyára nem jutna messzire, ha üldözőbe vennék, főleg ha még lóra is szállnának.
Az aprócska termetű lánynak, mármint hozzájuk mérten aprócska csak, mert hát amúgy törpében éppen hogy magas, a torkában dobog a szíve.
Egy lépés, még egy, és egy újabb.*
~Vajon már észrevettek, vagy túlontúl elfoglaltak?~
*Maereh végül bizonytalan léptekkel közelebb megy, ide-oda tekintve közben, mintha az előbb törpéket is látott volna mozogni. Vagy tévedett volna?
Végül összeszedi a bátorságát, és megköszörüli a torkát.*
– Hahó! Valaki?!
3126. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-28 19:17:19
Üzenet elküldve: 2015-06-28 19:17:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Itt maradók//
* Meg van a magához való esze, tapasztalata és mellesleg megrögzött paranoiás is. Amúgy az éjszakai őrnek is csak a fogadó környékére kell figyelnie, és mivel csak egy út vezet fele a meredek hegyre, nem lesz ez olyan vészes. Erdőnek se híre, se hamva itt, kopár a terep, ellátni messzire, nagyon messzire. Amúgy nézegethet az ő szemeiben akárhogy, megtűri, amíg muszáj, de az első gyanús mozdulatra vagy szóra nyilat kap a hátába, vagy levágja kardjával. Most már nem nagyon fog hagyni időt arra, hogy egy idegen magyarázkodjon. *
- Rendben Vamorys, az én nevem Dharren.
* Beszáll ő is, hogy segítsen a pakolásban. Majd jön Eireni is, aki szintén segítene. *
- Meglátjuk még, egyelőre elég, ha a fogadó mellől figyeled az ösvényt, jön-e erre valaki. Ha bárkit látsz, szólj nekem. Vagy ha bármi más jönne.
* Nem valószínű, de a nagy tűz esetleg felkeltheti néhányak érdeklődését. Nappal még nincs nagy gond, este már jobban kell vigyázni. Végül felbukkant Harath is, aki úgy tűnt el a szeme elől, hogy észre sem vette, na és itt van Salanel is. Kicsit korábban indultak el felderíteni, mint jó lett volna, na de semmi gáz. *
- Amint látod az erődöt felgyújtottuk, viszont valami történt és Kagan elindult, vele Leandana. Mások pedig más irányokba tűntek el. Isurii maradt, most igyekszünk rendet tenni az itt maradtak között. Úgyhogy szállj már le a lovadról és lódulj meg valamerre. A fogadóban éjszakázunk együtt, este megbeszélés lesz. Most már Isurii a vezető, szóval ha egy mód van rá, ne kezd el úrnőzni megint, mert békává változtat.
- Van egy félvér, Vamorys, akiről nem tudom biztosan, kivel jött még, de kiadtam neki az éjszakai őrséget. Vagy én vagy te, de valakinek mellette kell lenni, aki megbízható. Vagy Salanel, ha kialudtátok magatok rendesen. Pakoljátok be a cuccaitok a fogadóba, a lovaitokat kössétek ki. Chiari már készíti az ebédet.
* Indulna, de még eszébe jut valami. *
- A erőd talán estére leég teljesen. A fogadó köré jó lenne néhány őrtüzet gyújtani, hogy belássuk az ösvényt.
* Fát kell összeszedni rá, mondjuk a fogadónál van felvágva egy jókora adag a főzéshez. Őrtűznek is megfelel. Segít az állatokat a kinti karámba hajtani, meg pakolni bármit, amit még kell. *
* Meg van a magához való esze, tapasztalata és mellesleg megrögzött paranoiás is. Amúgy az éjszakai őrnek is csak a fogadó környékére kell figyelnie, és mivel csak egy út vezet fele a meredek hegyre, nem lesz ez olyan vészes. Erdőnek se híre, se hamva itt, kopár a terep, ellátni messzire, nagyon messzire. Amúgy nézegethet az ő szemeiben akárhogy, megtűri, amíg muszáj, de az első gyanús mozdulatra vagy szóra nyilat kap a hátába, vagy levágja kardjával. Most már nem nagyon fog hagyni időt arra, hogy egy idegen magyarázkodjon. *
- Rendben Vamorys, az én nevem Dharren.
* Beszáll ő is, hogy segítsen a pakolásban. Majd jön Eireni is, aki szintén segítene. *
- Meglátjuk még, egyelőre elég, ha a fogadó mellől figyeled az ösvényt, jön-e erre valaki. Ha bárkit látsz, szólj nekem. Vagy ha bármi más jönne.
* Nem valószínű, de a nagy tűz esetleg felkeltheti néhányak érdeklődését. Nappal még nincs nagy gond, este már jobban kell vigyázni. Végül felbukkant Harath is, aki úgy tűnt el a szeme elől, hogy észre sem vette, na és itt van Salanel is. Kicsit korábban indultak el felderíteni, mint jó lett volna, na de semmi gáz. *
- Amint látod az erődöt felgyújtottuk, viszont valami történt és Kagan elindult, vele Leandana. Mások pedig más irányokba tűntek el. Isurii maradt, most igyekszünk rendet tenni az itt maradtak között. Úgyhogy szállj már le a lovadról és lódulj meg valamerre. A fogadóban éjszakázunk együtt, este megbeszélés lesz. Most már Isurii a vezető, szóval ha egy mód van rá, ne kezd el úrnőzni megint, mert békává változtat.
- Van egy félvér, Vamorys, akiről nem tudom biztosan, kivel jött még, de kiadtam neki az éjszakai őrséget. Vagy én vagy te, de valakinek mellette kell lenni, aki megbízható. Vagy Salanel, ha kialudtátok magatok rendesen. Pakoljátok be a cuccaitok a fogadóba, a lovaitokat kössétek ki. Chiari már készíti az ebédet.
* Indulna, de még eszébe jut valami. *
- A erőd talán estére leég teljesen. A fogadó köré jó lenne néhány őrtüzet gyújtani, hogy belássuk az ösvényt.
* Fát kell összeszedni rá, mondjuk a fogadónál van felvágva egy jókora adag a főzéshez. Őrtűznek is megfelel. Segít az állatokat a kinti karámba hajtani, meg pakolni bármit, amit még kell. *
3125. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-28 19:14:09
Üzenet elküldve: 2015-06-28 19:14:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
// Ébredés //
* Furcsa lázálomnak úgy van vége ahogy kezdődött, egy pillanat alatt, felébred, és a csörgő láncok éneke ahol üvegszemű felnyírt hajú suhancok éneklik hogy mindenkit megölni és nők dobálják felsőjüket egy pólóért, mind mind álomképnek hat, bezzeg eddig élőnek tűnt. Szeme kinyílik és lélegzik egy nagyot, érzi a kínzó éhséget és szomjúságot, körbenéz, fejét nem mozgatva, füst, napfény, szalma, és fejfájás. Felül, körbenéz és egy vagonon található, és az erőd az ami ég. Érzi ez nem a kérdések pillanata. Ott marad fent, és figyel, látja a káoszt, fejetlenséget, és szomorú lesz. Nem tehet semmit, ilyen állapotban nem. Ezért csak ül és bámul ki a fejéből egyfajta őrszem szerepét is próbálja betölteni a nevetséges magaslaton, a falhoz képest. Nem szól senkihez magától, szinte sokkos állapotba kerül, ébredése után. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.29 12:29:38, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Jelpótlás.
* Furcsa lázálomnak úgy van vége ahogy kezdődött, egy pillanat alatt, felébred, és a csörgő láncok éneke ahol üvegszemű felnyírt hajú suhancok éneklik hogy mindenkit megölni és nők dobálják felsőjüket egy pólóért, mind mind álomképnek hat, bezzeg eddig élőnek tűnt. Szeme kinyílik és lélegzik egy nagyot, érzi a kínzó éhséget és szomjúságot, körbenéz, fejét nem mozgatva, füst, napfény, szalma, és fejfájás. Felül, körbenéz és egy vagonon található, és az erőd az ami ég. Érzi ez nem a kérdések pillanata. Ott marad fent, és figyel, látja a káoszt, fejetlenséget, és szomorú lesz. Nem tehet semmit, ilyen állapotban nem. Ezért csak ül és bámul ki a fejéből egyfajta őrszem szerepét is próbálja betölteni a nevetséges magaslaton, a falhoz képest. Nem szól senkihez magától, szinte sokkos állapotba kerül, ébredése után. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.29 12:29:38, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Jelpótlás.
3124. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-28 17:56:03
Üzenet elküldve: 2015-06-28 17:56:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Itt maradók//
*Előörsként bejárta a terepet lova hátán és közben sok mindenre gondolt. Az újrakezdésre, a jövőre, a letelepedésre, ám ami visszatértekor várja, azon megdöbben. A tábor lángol - ez még nem meglepetés - a törzstagok pedig szanaszét. Van, aki távozik, van aki marad, egy dolog biztos, az pedig a káosz. A tekintetekből rengeteget mindent lehet olvasni. Zavarodottság, bizonytalanság, félelem. Ez pedig Salanelt is kíváncsivá teszi. Ismerős arcot, alakot keres és régi bajtársában, Harathban meg is találja azt, így társa mellé vágtat. Már épp tenné fel a kérdést, hogy mégis mi folyik itt, ám ekkor rádöbben, hogy ő sem tud sokkal többet, mint maga Salanel. A többséghez képest talán szokatlanul nyugodt, ám aki ismeri a férfit, az tudja, hogy őt nehéz kiborítani. Ám arca most mégis nyugtalanabb, gondterheltebb, mint máskor.*
*Előörsként bejárta a terepet lova hátán és közben sok mindenre gondolt. Az újrakezdésre, a jövőre, a letelepedésre, ám ami visszatértekor várja, azon megdöbben. A tábor lángol - ez még nem meglepetés - a törzstagok pedig szanaszét. Van, aki távozik, van aki marad, egy dolog biztos, az pedig a káosz. A tekintetekből rengeteget mindent lehet olvasni. Zavarodottság, bizonytalanság, félelem. Ez pedig Salanelt is kíváncsivá teszi. Ismerős arcot, alakot keres és régi bajtársában, Harathban meg is találja azt, így társa mellé vágtat. Már épp tenné fel a kérdést, hogy mégis mi folyik itt, ám ekkor rádöbben, hogy ő sem tud sokkal többet, mint maga Salanel. A többséghez képest talán szokatlanul nyugodt, ám aki ismeri a férfit, az tudja, hogy őt nehéz kiborítani. Ám arca most mégis nyugtalanabb, gondterheltebb, mint máskor.*
3123. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-28 17:34:57
Üzenet elküldve: 2015-06-28 17:34:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Út az Új Otthonba - Cirkáló //
*Miután Ethea és az új jövevény dolgát elintézettnek hitte, Leandana furcsa, és talán még több rejtélyt magában hordozó viselkedése, és mondandója után visszatért dolgára. Azaz a törzs élén haladva, lován a terepet bejárva derítsék fel, és tisztítsák meg az utat. Így előrevágtázott, mit sem sejtve, mi történik a tűz emésztette erőd falain belül, sem pedig a kapuban. Így az Intermezzo kimaradt életéből, s csak jócskán utána értesül a fent történő dolgokról, mikor furcsállva hiányukat, visszafordul irányukba.
A hegyről pedig a pernyén túl leszállingózó csoportokat lel. Hiszen a szerpentinen csak egy fel is út, le is út van. Azon pedig egyre-másra a távozás mezejére lépő ex törzstagokba botlik. De hiába kérdez tőlük, mintha se nem látnák, se nem hallanák őt.*
~Mi a fészkes?!~
*Háborog és értetlenkedik magában. De lelke mélyén bajt sejt, nagyon nagy bajt. Kagan és Lea távozásáról amúgy lemaradt, mert ha őket látja, biza nem hagyja lerázni magát, kérdéseit. De így felkorbácsolt idegekkel vágtat felfelé Árnyék hátán, ahogy csak tud.*
//Utolsó Tharg a gáton - Itt maradók//
*Fent pedig lerabolt szekereket és megfogyatkozott törzset talál. Páran tanácstalanul merednek a semmibe, mások még szedelődzködnek és a távozás mezejére lépnek. A félvér szíve összeszorul.*
~Ősökre, mi történt?!~
*De van ott egy kis csoport, egy hóhajú asszonyszemély körött, akik összezárnak. Szeme felcsillan, s egyúttal felcsillan benne a remény. Az égő erőd amúgy pazar hátteret kölcsönöz magának a jelenetnek. De lelki szemei előtt, elméjében egy vízióval kiegészülve. Körvonalazódik valami elveszettnek hitt, miről csak suttogtak, ősi legendáknak, kiveszett mítosznak hittek.*
~Az Alvó Isten!~
*Nyögi talán félhangosan is. Hogy honnan ismeri fel? Csak tudja. Ha logikusan vizsgálná, találhatna benne kibúvót, bizonytalan pontot, de ugye ilyen helyzetben nem mindig a józan ész dönt. Befolyásolhatóbb, mint valaha.
Néhány pillantás még szerteszét, felmérni a veszteséget, még ha okát nem is érti, ismeri, majd hátasán Dharren és a fogadó körül tömörülők közé léptet.*
-Magyarázatot kérek!
*Követel, igen. Bárkitől, de Dharren, Isurii vagy Hrothi, de legalábbis régebben ismert előnyt élvez.*
*Miután Ethea és az új jövevény dolgát elintézettnek hitte, Leandana furcsa, és talán még több rejtélyt magában hordozó viselkedése, és mondandója után visszatért dolgára. Azaz a törzs élén haladva, lován a terepet bejárva derítsék fel, és tisztítsák meg az utat. Így előrevágtázott, mit sem sejtve, mi történik a tűz emésztette erőd falain belül, sem pedig a kapuban. Így az Intermezzo kimaradt életéből, s csak jócskán utána értesül a fent történő dolgokról, mikor furcsállva hiányukat, visszafordul irányukba.
A hegyről pedig a pernyén túl leszállingózó csoportokat lel. Hiszen a szerpentinen csak egy fel is út, le is út van. Azon pedig egyre-másra a távozás mezejére lépő ex törzstagokba botlik. De hiába kérdez tőlük, mintha se nem látnák, se nem hallanák őt.*
~Mi a fészkes?!~
*Háborog és értetlenkedik magában. De lelke mélyén bajt sejt, nagyon nagy bajt. Kagan és Lea távozásáról amúgy lemaradt, mert ha őket látja, biza nem hagyja lerázni magát, kérdéseit. De így felkorbácsolt idegekkel vágtat felfelé Árnyék hátán, ahogy csak tud.*
//Utolsó Tharg a gáton - Itt maradók//
*Fent pedig lerabolt szekereket és megfogyatkozott törzset talál. Páran tanácstalanul merednek a semmibe, mások még szedelődzködnek és a távozás mezejére lépnek. A félvér szíve összeszorul.*
~Ősökre, mi történt?!~
*De van ott egy kis csoport, egy hóhajú asszonyszemély körött, akik összezárnak. Szeme felcsillan, s egyúttal felcsillan benne a remény. Az égő erőd amúgy pazar hátteret kölcsönöz magának a jelenetnek. De lelki szemei előtt, elméjében egy vízióval kiegészülve. Körvonalazódik valami elveszettnek hitt, miről csak suttogtak, ősi legendáknak, kiveszett mítosznak hittek.*
~Az Alvó Isten!~
*Nyögi talán félhangosan is. Hogy honnan ismeri fel? Csak tudja. Ha logikusan vizsgálná, találhatna benne kibúvót, bizonytalan pontot, de ugye ilyen helyzetben nem mindig a józan ész dönt. Befolyásolhatóbb, mint valaha.
Néhány pillantás még szerteszét, felmérni a veszteséget, még ha okát nem is érti, ismeri, majd hátasán Dharren és a fogadó körül tömörülők közé léptet.*
-Magyarázatot kérek!
*Követel, igen. Bárkitől, de Dharren, Isurii vagy Hrothi, de legalábbis régebben ismert előnyt élvez.*
3122. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-28 14:00:46
Üzenet elküldve: 2015-06-28 14:00:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Itt maradók - Dharren, Worenth, majd Chiari//
*Arcán - kivételesen - manifesztálódnak a gondolatai, melyek szerint egészen intelligens és tapasztalt figurának tartja a vele szemben álló embert. Elismerő félmosoly játszadozik az ajkán egy pillanatra, majd gyorsan el is tűnik onnan. Igen, ha neki kellene egy, a széthullás határán egyensúlyozó, ide-oda billegő család maradékát valamiképp összetartani és megvédelmezni, ő sem cselekedne másképp, minthogy az idegent - jelesül most éppen őt - olyan távol tartsa tőlük, amennyire csak lehet. Az éjszakai őrség erre tökéletes alternatíva, így cseppet sem veszi zokon, hogy már először kicsapják a hidegre, sőt. Úgysem tudna mit kezdeni magával egy bezárt fogadóban, vagy tíz-tizenöt másik emberrel, ahol legalább elalvásig társalogni kellene. A logikus döntés inkább elégedettséggel tölti el és magában elismeréssel adózik az embernek. Így kell ezt csinálni, amit egy apró, de azért észrevehető főhajtással is a tudomására hoz.*
- Ahogy kívánod.
*Felegyenesedve azért még egyszer, alaposan a másik tekintetébe fúrja saját szürke jégcsapszemeit, hogy tudja, vele vigyázni kell. Nem áll szándékában bántani senkit, de az ember nehezen változik, olyasvalaki pedig, akinek az ereiben a hosszúéletűek vére is csörgedezik, még nehezebben.*
- A nevem Vamorys.
*A rövid közlés után még megvárja, hogy esetleg a férfi is bemutatkozzon, majd se szó, se beszéd, sarkon fordul, és néhány lépéssel távolabb megáll, hogy szemrevételezze a fogadó udvarát. A korábbi tömeghez képest csak lézengenek néhányan, az úrnő is elvonul valahová, egyedül hagyva a magas, fehér hajú férfit, aki minden bizonnyal mágus, csak jobban szemügyre kell venni a botját. Az orgyilkos úgy gondolja, illene nála is legalább tiszteletét tennie, hogy mutassa, nincsenek rossz szándékai. Így a kezében tartott íjról leakasztja az ideget, hogy kímélje a fát, aztán lépteit a férfi felé veszi, hogy bemutatkozhasson.*
- Üdvözlöm. A nevem Vamorys Diraq.
*Ismét csak kivitelez egy mesteri főhajtást. Mulattatja a dolog, mert annyira még nem érzi magáénak ezt az udvariaskodó és barátságos viselkedést, hogy ne egy újabb maszknak tekintse az egész hajlongásos mizériát. Egy különösen nevetséges és teátrális álruhának.*
- Elnézését kérem, de rohannom kell feléleszteni a tüzet. A későbbiekben azonban szeretnék beszélni az úrnővel, ha lehetséges. Megmondaná neki?
*Még megvárja a választ, aztán felkapja a két kosarat, és becipeli a fogadóba, ahol máris ínycsiklandó illatok terjengenek. A tűzhely előtt egy tisztavérű serénykedik, de nem, ezúttal nem hagyja, hogy elragadják a hosszú évek óta magában hordozott előítéletek. Mosolyogva szabadul meg a kosaraktól és a főzöcskéző elfhez fordul.*
- Üdvözletem, hölgyem! Szüksége van valamire a tűzifán kívül? Első osztályúan tudok cipekedni.
*Arcán - kivételesen - manifesztálódnak a gondolatai, melyek szerint egészen intelligens és tapasztalt figurának tartja a vele szemben álló embert. Elismerő félmosoly játszadozik az ajkán egy pillanatra, majd gyorsan el is tűnik onnan. Igen, ha neki kellene egy, a széthullás határán egyensúlyozó, ide-oda billegő család maradékát valamiképp összetartani és megvédelmezni, ő sem cselekedne másképp, minthogy az idegent - jelesül most éppen őt - olyan távol tartsa tőlük, amennyire csak lehet. Az éjszakai őrség erre tökéletes alternatíva, így cseppet sem veszi zokon, hogy már először kicsapják a hidegre, sőt. Úgysem tudna mit kezdeni magával egy bezárt fogadóban, vagy tíz-tizenöt másik emberrel, ahol legalább elalvásig társalogni kellene. A logikus döntés inkább elégedettséggel tölti el és magában elismeréssel adózik az embernek. Így kell ezt csinálni, amit egy apró, de azért észrevehető főhajtással is a tudomására hoz.*
- Ahogy kívánod.
*Felegyenesedve azért még egyszer, alaposan a másik tekintetébe fúrja saját szürke jégcsapszemeit, hogy tudja, vele vigyázni kell. Nem áll szándékában bántani senkit, de az ember nehezen változik, olyasvalaki pedig, akinek az ereiben a hosszúéletűek vére is csörgedezik, még nehezebben.*
- A nevem Vamorys.
*A rövid közlés után még megvárja, hogy esetleg a férfi is bemutatkozzon, majd se szó, se beszéd, sarkon fordul, és néhány lépéssel távolabb megáll, hogy szemrevételezze a fogadó udvarát. A korábbi tömeghez képest csak lézengenek néhányan, az úrnő is elvonul valahová, egyedül hagyva a magas, fehér hajú férfit, aki minden bizonnyal mágus, csak jobban szemügyre kell venni a botját. Az orgyilkos úgy gondolja, illene nála is legalább tiszteletét tennie, hogy mutassa, nincsenek rossz szándékai. Így a kezében tartott íjról leakasztja az ideget, hogy kímélje a fát, aztán lépteit a férfi felé veszi, hogy bemutatkozhasson.*
- Üdvözlöm. A nevem Vamorys Diraq.
*Ismét csak kivitelez egy mesteri főhajtást. Mulattatja a dolog, mert annyira még nem érzi magáénak ezt az udvariaskodó és barátságos viselkedést, hogy ne egy újabb maszknak tekintse az egész hajlongásos mizériát. Egy különösen nevetséges és teátrális álruhának.*
- Elnézését kérem, de rohannom kell feléleszteni a tüzet. A későbbiekben azonban szeretnék beszélni az úrnővel, ha lehetséges. Megmondaná neki?
*Még megvárja a választ, aztán felkapja a két kosarat, és becipeli a fogadóba, ahol máris ínycsiklandó illatok terjengenek. A tűzhely előtt egy tisztavérű serénykedik, de nem, ezúttal nem hagyja, hogy elragadják a hosszú évek óta magában hordozott előítéletek. Mosolyogva szabadul meg a kosaraktól és a főzöcskéző elfhez fordul.*
- Üdvözletem, hölgyem! Szüksége van valamire a tűzifán kívül? Első osztályúan tudok cipekedni.
3121. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:59:05
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:59:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Itt maradók - Dharren//
*Rádöbben, hogy semmi értelme nem lenne nyomozni senki után. Főleg nem Kagan Thargodar után, hiszen az ő tudománya kevés hozzá. És mivel itt mindenki mélyen tiszteli a férfit, ezért ki is segítene neki? A válasz: senki.*
~Lehetetlen feladat ez számomra... Úgy tűnik, már az elején fel kell adnom. Ráadásul eddigi gondolataim is javarészt csak feltételezések.~
*Csalódott kicsit, de sajnos tényleg nem tud tenni semmit jelen helyzetben. Tétlenségét nem tűrve azonban végre lépni kényszerül. Elrugaszkodik a fogadó külső fali részétől, s megpillantja ugyanazt az ember férfit, aki az imént is dominánsan osztotta a tanácsokat, tennivalókat. Mint látszik-hallatszik, az őrséget szervezi. Ő nem éppen alkalmas erre a feladatra, hiszen fizikailag giliszta, mágikus tudománya pedig még nem ér sokat. De van egy-két dolog, amiben jó. Megfigyelés, koncentrálás. Komolyságának komoly előnyei. Továbbá újabb varázslata, a madártávlat könnyedén alkalmazható. Igaz, még nagyon kicsi a távolság, amit beláthat, de akkor most inkább a semmi? Hátránya, hogy a szemnek folyton csukva kell lennie, ez pedig elalváshoz is vezethet, hiába éber az illető. Egy bizonyos idő után úgyis kinyitja szemeit, vagy elszundít.
Odalép hát az emberhez, azaz Dharrenhez, s mint még számára idegent, meghajolva üdvözli.*
-Üdvözletem, Eireni Daterea vagyok, szolgálatára. Hallomásból tudom, hogy őrségre lenne szüksége. Nem vagyok harcos, nem is értek semmiféle fegyverhez. *A kardja is csak dísznek lóg az oldalán.* De ember híján, remélem én is elég leszek.
*Bárhogyan is felel az, válasza után Eireni megjegyzi:*
-Estefelé tanácskozás lesz. Szinte biztosra vehetem, hogy részt fogok benne venni, de aztán mindenképpen őrhelyet foglalok, megígérhetem.
*Valószínűleg a férfi szól hozzá egy szép hosszú monológot, amit természetesen meg is hallgat. Az azután elkövetkezendők pedig még homályosak. Még estig van idő, a tanácskozást nem valószínű, hogy napnyugta kezdete előtt elkezdenék.*
*Rádöbben, hogy semmi értelme nem lenne nyomozni senki után. Főleg nem Kagan Thargodar után, hiszen az ő tudománya kevés hozzá. És mivel itt mindenki mélyen tiszteli a férfit, ezért ki is segítene neki? A válasz: senki.*
~Lehetetlen feladat ez számomra... Úgy tűnik, már az elején fel kell adnom. Ráadásul eddigi gondolataim is javarészt csak feltételezések.~
*Csalódott kicsit, de sajnos tényleg nem tud tenni semmit jelen helyzetben. Tétlenségét nem tűrve azonban végre lépni kényszerül. Elrugaszkodik a fogadó külső fali részétől, s megpillantja ugyanazt az ember férfit, aki az imént is dominánsan osztotta a tanácsokat, tennivalókat. Mint látszik-hallatszik, az őrséget szervezi. Ő nem éppen alkalmas erre a feladatra, hiszen fizikailag giliszta, mágikus tudománya pedig még nem ér sokat. De van egy-két dolog, amiben jó. Megfigyelés, koncentrálás. Komolyságának komoly előnyei. Továbbá újabb varázslata, a madártávlat könnyedén alkalmazható. Igaz, még nagyon kicsi a távolság, amit beláthat, de akkor most inkább a semmi? Hátránya, hogy a szemnek folyton csukva kell lennie, ez pedig elalváshoz is vezethet, hiába éber az illető. Egy bizonyos idő után úgyis kinyitja szemeit, vagy elszundít.
Odalép hát az emberhez, azaz Dharrenhez, s mint még számára idegent, meghajolva üdvözli.*
-Üdvözletem, Eireni Daterea vagyok, szolgálatára. Hallomásból tudom, hogy őrségre lenne szüksége. Nem vagyok harcos, nem is értek semmiféle fegyverhez. *A kardja is csak dísznek lóg az oldalán.* De ember híján, remélem én is elég leszek.
*Bárhogyan is felel az, válasza után Eireni megjegyzi:*
-Estefelé tanácskozás lesz. Szinte biztosra vehetem, hogy részt fogok benne venni, de aztán mindenképpen őrhelyet foglalok, megígérhetem.
*Valószínűleg a férfi szól hozzá egy szép hosszú monológot, amit természetesen meg is hallgat. Az azután elkövetkezendők pedig még homályosak. Még estig van idő, a tanácskozást nem valószínű, hogy napnyugta kezdete előtt elkezdenék.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734