//Itt maradók//
//Hrothgaar//
– Ennyire szereted a hideget? *kérdezi kíváncsian.
Maereh-nek nincs baja azzal, ha télen tél van, nyáron meg nyár, de a kedvenc évszakja a tavasz. Nem mintha ezt kérdezték volna tőle, így hát nem is siet elmondani.
Nem azért van itt, hogy bájologjon egy harapós kedvű és szúros modorú vörös bozontú törpével. De nem ám.
Különben is, jobb az úgy, ha ő nem figyel a férfiakra.*
~Mert legutóbb is mi lett belőle? Murgrind úgy eltűnt, mintha sose létezett volna.~
*Mae halkan sóhajt, majd összekapja magát.*
– Itt a lopásért halálbüntetés jár?
*Maereh nem gondolja, hogy csak úgy futni kellene hagyni a tolvajokat, de a kivégzés lopásért kissé túl nagy büntetés szerinte.
Most várakozóan néz Hrothgarra, magyarázatot szeretne. Vayg most, vagy később, de ezt a dolgot nem fogja elfelejteni csak úgy.
Amikor nekifognak a munkának, nem tétlenkedik.*
– Azt hittem azért fogadtál fel, hogy dolgozzak. Vagy ha a lábam lógázom is jár a szállás, ellátás meg a fizetés? Mert akkor mindjárt ledőlök itt a szekéren, és majd álmodozom a legszebb barna szakállról, vagy valami hasonlóról *vág vissza.
Aztán teszi, amit a vörös kér tőle, lead pár fogót, aztán a zsák szenet is.*
~Mert kicsi a bors, de erős.~
//A kárhozat útja//
*De aztán megjelenik egy elég magas, ámde viharvertnek tűnő alak.*
~Úh, de megviselt. Ez is hol bolyongott?~
*Ámde Hrothgaar felismeri, Mae meg elraktározza a nevet és az arcot az emlékezetében.*
~Kagan.~
*Csak nézi, hogy a kovács a fickó nyomába szegődik, megy utána, mint egy kiskutya.*
~No ez is kicsoda lehet? Érdekes dolgok vannak itt.~
*Mae fürgén leugrik a szekérről és bár őt a kutya sem hívta, Hrothgaar nyomába szegődik, le ne maradjon a történésekről. Nem szól ő egy szót sem, ámde a szemeit és a füleit nyitva tartja. Hiszen nem árt tudnia, hova keveredett, miféle katyvaszba mászott bele.*