Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 170 (3381. - 3400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3400. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 14:05:11
Üzenet elküldve: 2015-07-14 14:05:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kőtörő brigád//
*Az új érkező nem mutat túl nagy érdeklődést egyelőre, szóval Hrothgaar úgy dönt, a furik elég lesz neki egyelőre.*
- Rendben, akkor ott egy lapát, amott egy taliga. Összekaparod a felesleges törmeléket és elhordod oda.
*Mutat jobbjával egy félreeső részre, ami elég távol van a fejtés helyszínétől, hogy ne legyen zavaró. Vamorys Diraq pedig kezdheti is a feladatot.*
- Egyelőre ez is nagy segítség lenne, mert nem kellene a törmeléken bukdácsolnunk. Köszönöm.
*Azért Hrothgaar meg is köszöni a segítséget, biztos, ami biztos. Néha egy-egy elismerő szó többet ér, mint a folyamatos ostorozás. Quikhnah-hal fáradalmat nem ismerve haladnak a munkával, amikor is Azil az óriás megszólítja Hrothgaart.*
- Hát Azil koma... nem fogok köntörfalazni... ha nincsenek valahol föld- vagy vízmágusaink, akkor minden bizonnyal ez is ránk vár.
*Nagyot sóhajt, hiszen, ha ezt a melót nem csinálják egyesek morgolódás nélkül, akkor mit fognak szólni majd a későbbiekhez?*
- És gondolj csak bele, hogy ha mi itt végzünk, nekünk még a műhely is ott lesz, az is megvár bennünket, hehhehe...
*Röhög fel keservesen a Thán, de legszívesebben talán inkább dühöngene egy sort. Kissé rezignáltan megrázza a fejét, sopánkodása jeléül. Épp fordulna vissza a munkához, amikor a távolban meglát egy új alakot közeledni, majd lehuppanni. Meresztgeti egy kicsit a szemeit, jobbjával még árnyékol is, hogy jobban lásson és amit lát az igencsak meglepi.*
- Még egy? Még egy törpe?
*Körbenéz megilletődve, mások is figyelik-e, látják-e, amit ő lát.*
- Várj egy kicsit Quikh, mindjárt jövök.
*A kalapácsot vállára veti, úgy indul el a lejtő felé, ahol a másik törpe üldögél.*
- Adj isten, komé! Hát te? Hogy kerülsz ide földim?
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 14:06:27
*Az új érkező nem mutat túl nagy érdeklődést egyelőre, szóval Hrothgaar úgy dönt, a furik elég lesz neki egyelőre.*
- Rendben, akkor ott egy lapát, amott egy taliga. Összekaparod a felesleges törmeléket és elhordod oda.
*Mutat jobbjával egy félreeső részre, ami elég távol van a fejtés helyszínétől, hogy ne legyen zavaró. Vamorys Diraq pedig kezdheti is a feladatot.*
- Egyelőre ez is nagy segítség lenne, mert nem kellene a törmeléken bukdácsolnunk. Köszönöm.
*Azért Hrothgaar meg is köszöni a segítséget, biztos, ami biztos. Néha egy-egy elismerő szó többet ér, mint a folyamatos ostorozás. Quikhnah-hal fáradalmat nem ismerve haladnak a munkával, amikor is Azil az óriás megszólítja Hrothgaart.*
- Hát Azil koma... nem fogok köntörfalazni... ha nincsenek valahol föld- vagy vízmágusaink, akkor minden bizonnyal ez is ránk vár.
*Nagyot sóhajt, hiszen, ha ezt a melót nem csinálják egyesek morgolódás nélkül, akkor mit fognak szólni majd a későbbiekhez?*
- És gondolj csak bele, hogy ha mi itt végzünk, nekünk még a műhely is ott lesz, az is megvár bennünket, hehhehe...
*Röhög fel keservesen a Thán, de legszívesebben talán inkább dühöngene egy sort. Kissé rezignáltan megrázza a fejét, sopánkodása jeléül. Épp fordulna vissza a munkához, amikor a távolban meglát egy új alakot közeledni, majd lehuppanni. Meresztgeti egy kicsit a szemeit, jobbjával még árnyékol is, hogy jobban lásson és amit lát az igencsak meglepi.*
- Még egy? Még egy törpe?
*Körbenéz megilletődve, mások is figyelik-e, látják-e, amit ő lát.*
- Várj egy kicsit Quikh, mindjárt jövök.
*A kalapácsot vállára veti, úgy indul el a lejtő felé, ahol a másik törpe üldögél.*
- Adj isten, komé! Hát te? Hogy kerülsz ide földim?
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 14:06:27
3399. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:53:14
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:53:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Őrség, majd a fogadó felé menet //
// Taitos //
*A várakozásra csak némán bólint és arrébb lép oldalra felé, Taitoshoz kicsivel közelebb, ezzel próbálva jelezni mindenkinek hogy a saját ügye megoldódott és nem akar mást feltartani. Nem kell sokat várnia mire újra megkapja a zöldfülű figyelmét, elfogadja a kézfogást is, finoman nőiesen.*
- Ónix vagyok.
*Annyi bizonyos hogy kimértebb és kevésbé heves vérmérsékletű mint fajának legtöbb női tagja, bár az is lehet hogy Taitos még csak a bizonyítási vágytól égő harcos csőcselékkel találkozott. Az látszik hogy Ónix nem egy kardforgató alkat, bár kétségkívül sokat foglalkozik a testével, nehéz fegyverek forgatásához nagyobb izmok kellenek. Az íj esetleg árulkodó lehet képességeit illetően, de túlságosan egyszerű darab, nem olyan mint amilyet egy nagy vadásztól várnánk. Az összkép inkább úgy fest hogy valami úrinő, nemesféleség, diplomata lehet aki megtanult használni egy fegyvert hogy ne legyen teljesen védtelen. A kérdésre is csak a leajzott íjat mutatja fel kérdőn mint esetleges veszélyes dolog, de hamar kiderül hogy Taitos nem ilyesmire gondolt. Elindulnak hát a fogadó irányába kettesben, és ennyi bőven elég neki ahhoz hogy már menet közben belekezdjen a magyarázkodásba. Járása továbbra is kényelmes lassú tempót vesz fel, hacsak partnere nem diktál gyorsabb ütemet. Tartása és léptei magabiztosságra utalnak, egyáltalán nem feszélyezi az idegen környezet, aki mindkettejüket most látja először annak akár úgy is tűnhet hogy ő van itt magasabb rangban és Taitos van alárendelt helyzetben. Mindezt ráadásul úgy sikerül közvetítenie hogy megjelenéséből hiányzik a gőg és a megvetés, tisztelettel viselkedik mindenkivel szemben.*
- A városban úgy hallottam a sok itteni jövevény igazgatása problémásabbnak bizonyul mint gondoltak volna.
*Nem sok és nem is túl lényeges, de akadnak beszédében kisebb botlások.*
- A forgatagon ön felé irányítottak ezügyben, de az idő nem volt alkalmas beszélgetésre, később pedig már nem találtam meg. Eljöttem hogy személyesen érdeklődjem, akad-e munka valakinek aki a harc helyett...
*Kis szünetet hagy amíg keresi a megfelelő szót, de nem várat sokat magára a megoldás.*
-... kifinomultabb ügyekben járatos.
A hozzászólás írója (Sylthyriel Eoul'renor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 13:55:53
// Taitos //
*A várakozásra csak némán bólint és arrébb lép oldalra felé, Taitoshoz kicsivel közelebb, ezzel próbálva jelezni mindenkinek hogy a saját ügye megoldódott és nem akar mást feltartani. Nem kell sokat várnia mire újra megkapja a zöldfülű figyelmét, elfogadja a kézfogást is, finoman nőiesen.*
- Ónix vagyok.
*Annyi bizonyos hogy kimértebb és kevésbé heves vérmérsékletű mint fajának legtöbb női tagja, bár az is lehet hogy Taitos még csak a bizonyítási vágytól égő harcos csőcselékkel találkozott. Az látszik hogy Ónix nem egy kardforgató alkat, bár kétségkívül sokat foglalkozik a testével, nehéz fegyverek forgatásához nagyobb izmok kellenek. Az íj esetleg árulkodó lehet képességeit illetően, de túlságosan egyszerű darab, nem olyan mint amilyet egy nagy vadásztól várnánk. Az összkép inkább úgy fest hogy valami úrinő, nemesféleség, diplomata lehet aki megtanult használni egy fegyvert hogy ne legyen teljesen védtelen. A kérdésre is csak a leajzott íjat mutatja fel kérdőn mint esetleges veszélyes dolog, de hamar kiderül hogy Taitos nem ilyesmire gondolt. Elindulnak hát a fogadó irányába kettesben, és ennyi bőven elég neki ahhoz hogy már menet közben belekezdjen a magyarázkodásba. Járása továbbra is kényelmes lassú tempót vesz fel, hacsak partnere nem diktál gyorsabb ütemet. Tartása és léptei magabiztosságra utalnak, egyáltalán nem feszélyezi az idegen környezet, aki mindkettejüket most látja először annak akár úgy is tűnhet hogy ő van itt magasabb rangban és Taitos van alárendelt helyzetben. Mindezt ráadásul úgy sikerül közvetítenie hogy megjelenéséből hiányzik a gőg és a megvetés, tisztelettel viselkedik mindenkivel szemben.*
- A városban úgy hallottam a sok itteni jövevény igazgatása problémásabbnak bizonyul mint gondoltak volna.
*Nem sok és nem is túl lényeges, de akadnak beszédében kisebb botlások.*
- A forgatagon ön felé irányítottak ezügyben, de az idő nem volt alkalmas beszélgetésre, később pedig már nem találtam meg. Eljöttem hogy személyesen érdeklődjem, akad-e munka valakinek aki a harc helyett...
*Kis szünetet hagy amíg keresi a megfelelő szót, de nem várat sokat magára a megoldás.*
-... kifinomultabb ügyekben járatos.
A hozzászólás írója (Sylthyriel Eoul'renor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 13:55:53
3398. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:43:16
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:43:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Sártaposó brigád//
//Aletai, Tanriel, Harath, Draagnär, Horthgaar és bárki más is//
*Szerencsére a mellé beálló fél-elf féri egyrészt kiváló hallgatóság, másrészt ő maga sem tűnik egy karót nyelt bálványnak, hogy csak hallgat, de felelni már ne tudna.
Mae elmosolyodik.*
– Örvendek, Aletai! *felel, és természetesen kezet is fog vele, bár a lány aprócska keze szinte eltűnik a férfi nagyobb markában.
Ritmusra lépkedve fordul, és jól megnézi az őrséget, ahol Aletai mutatja, ott is a szép szőke lányt, Ewangelt.*
– Nagyon csinos ám! *ismeri el* Szép pár vagytok!
*Mosolyogva néz fel a magas férfira. Aztán elneveti magát.*
– Én is! De azért ne próbáljuk ki most! Képzeld mekkora kavarodást idéznénk elő. Bár én nem vagyok mágus, hogy mindenféle sárlavinát tudjak támasztani. Meg azért, csak elsőre mókás, valójában jobb ám a földdel nem szórakozni, ezt tudja minden törpe, aki valaha tárnában dolgozott, vagy akinek bárkije valaha tárnában dolgozott.
*A mondat végén komolyan bólint.*
~Bizony csúnya dolog egy bányaomlás, vagy egy sziklaindulás. ~
– Gondoskodó?
*Mae felvonja a szemöldökét Aletai megjegyzésére, aztán Hrothgaar után fordul, aki immár a kőtörőket kínálja sorba az ellátmánnyal.*
– Hát, végtére is ő a Thán. Ő ment el az ételért mindenkinek, addig se kalapácsol, meg csákányoz.
*Mae messze van attól, hogy bármi többet is belegondoljon abba, ami történt, mint azt, hogy egy férfi megnézett egy nőt. Van ilyen. És Hrothgaar azon kevés törpe férfi egyike, aki magasabb nála.
A lány harap még egyet a kis cipóvégből, majd elmosolyodik.*
– Köszönöm. Kérsz egy falatot? Úgy látom, a magasak ebédje még odébb van. Bár biztos finomat kaptok.
A szőke lányra néz, aki szintén velük dolgozik.
– Igen, igen, szólíts csak Maenek. *bólogat* Te nem kérsz egy falatot?
*Elmosolyodik, iszik még egy kortyot, majd visszalép a gödörbe, miután a maradékot gondosan biztonságba tette, hogy az étel ne legyen sárpettyes.*
– Szóval én úgy, hogy elindultam a falumból, a nagy hegyek közül *kezd mesélni a szőke lány kérésére*, két okból is, az első, hogy még többet tanulja, amolyan vándordiákság, vagy hogyan is mondják. Ötvös vagyok ugyanis, és a falumban, amit lehetett már megtanultam, de ez nem jelenti azt, hogy ne tanulhatnék még többet. Meg nagy a világ, annyi szép kő meg kristály van, meg ötvözetek, minták, hagyományok. Miért csak a törpe mintákat ismerjem? Mikor pedig egy kis tündérnek is lehet szüksége, mondjuk, egy függőre? Tudjátok ti milyen kihívás valami olyan picit és szépségeset megalkotni? *Mae kérdőn néz a társaira.* A másik ok, nos, arról nem szeretek beszélni. Szóval így vándorolni kezdtem *folytatja gyorsan*, és eljutottam Artheniorba is, ahol találkoztam valakivel, aki elvitt volna a Hold Karavánpihenőbe, meg talán azon is túl, de becsapott. Végül egyszerűen szó nélkül a városban hagyott. Én meg az ellenkező irányba indultam végül. Mert akkor lássam azt a hazudóst, mikor a hátam közepét! *morran, és látszik, a sértett büszkesége még tombol.* Így aztán eljutottam az Ösvényre, ott meg már sokat beszéltek más utazók Amon Ruadhról, meg hogy van kovácsműhely. De azt hittem elkések, mert azt mondták, ég az erőd, de végül csak itt találtam még Hrothgaarékat. Hát így kerültem most ide a sarasgödörbe *fejezi be a meséjét.*
– És ti?
*Azt aztán nem tudja, lesz-e ideje meghallgatni a szőke lány meséjét is, mert megérkezik még egy félvér bizonyos Harath, és lehet, hogy a szőke lány vele megy.
Így Aletaira pillant, majd körbenéz, és észrevesz még egy törpét, egy idős férfit.*
– Ni már, új törpe! *súgja egyáltalán nem halkan.*
//Aletai, Tanriel, Harath, Draagnär, Horthgaar és bárki más is//
*Szerencsére a mellé beálló fél-elf féri egyrészt kiváló hallgatóság, másrészt ő maga sem tűnik egy karót nyelt bálványnak, hogy csak hallgat, de felelni már ne tudna.
Mae elmosolyodik.*
– Örvendek, Aletai! *felel, és természetesen kezet is fog vele, bár a lány aprócska keze szinte eltűnik a férfi nagyobb markában.
Ritmusra lépkedve fordul, és jól megnézi az őrséget, ahol Aletai mutatja, ott is a szép szőke lányt, Ewangelt.*
– Nagyon csinos ám! *ismeri el* Szép pár vagytok!
*Mosolyogva néz fel a magas férfira. Aztán elneveti magát.*
– Én is! De azért ne próbáljuk ki most! Képzeld mekkora kavarodást idéznénk elő. Bár én nem vagyok mágus, hogy mindenféle sárlavinát tudjak támasztani. Meg azért, csak elsőre mókás, valójában jobb ám a földdel nem szórakozni, ezt tudja minden törpe, aki valaha tárnában dolgozott, vagy akinek bárkije valaha tárnában dolgozott.
*A mondat végén komolyan bólint.*
~Bizony csúnya dolog egy bányaomlás, vagy egy sziklaindulás. ~
– Gondoskodó?
*Mae felvonja a szemöldökét Aletai megjegyzésére, aztán Hrothgaar után fordul, aki immár a kőtörőket kínálja sorba az ellátmánnyal.*
– Hát, végtére is ő a Thán. Ő ment el az ételért mindenkinek, addig se kalapácsol, meg csákányoz.
*Mae messze van attól, hogy bármi többet is belegondoljon abba, ami történt, mint azt, hogy egy férfi megnézett egy nőt. Van ilyen. És Hrothgaar azon kevés törpe férfi egyike, aki magasabb nála.
A lány harap még egyet a kis cipóvégből, majd elmosolyodik.*
– Köszönöm. Kérsz egy falatot? Úgy látom, a magasak ebédje még odébb van. Bár biztos finomat kaptok.
A szőke lányra néz, aki szintén velük dolgozik.
– Igen, igen, szólíts csak Maenek. *bólogat* Te nem kérsz egy falatot?
*Elmosolyodik, iszik még egy kortyot, majd visszalép a gödörbe, miután a maradékot gondosan biztonságba tette, hogy az étel ne legyen sárpettyes.*
– Szóval én úgy, hogy elindultam a falumból, a nagy hegyek közül *kezd mesélni a szőke lány kérésére*, két okból is, az első, hogy még többet tanulja, amolyan vándordiákság, vagy hogyan is mondják. Ötvös vagyok ugyanis, és a falumban, amit lehetett már megtanultam, de ez nem jelenti azt, hogy ne tanulhatnék még többet. Meg nagy a világ, annyi szép kő meg kristály van, meg ötvözetek, minták, hagyományok. Miért csak a törpe mintákat ismerjem? Mikor pedig egy kis tündérnek is lehet szüksége, mondjuk, egy függőre? Tudjátok ti milyen kihívás valami olyan picit és szépségeset megalkotni? *Mae kérdőn néz a társaira.* A másik ok, nos, arról nem szeretek beszélni. Szóval így vándorolni kezdtem *folytatja gyorsan*, és eljutottam Artheniorba is, ahol találkoztam valakivel, aki elvitt volna a Hold Karavánpihenőbe, meg talán azon is túl, de becsapott. Végül egyszerűen szó nélkül a városban hagyott. Én meg az ellenkező irányba indultam végül. Mert akkor lássam azt a hazudóst, mikor a hátam közepét! *morran, és látszik, a sértett büszkesége még tombol.* Így aztán eljutottam az Ösvényre, ott meg már sokat beszéltek más utazók Amon Ruadhról, meg hogy van kovácsműhely. De azt hittem elkések, mert azt mondták, ég az erőd, de végül csak itt találtam még Hrothgaarékat. Hát így kerültem most ide a sarasgödörbe *fejezi be a meséjét.*
– És ti?
*Azt aztán nem tudja, lesz-e ideje meghallgatni a szőke lány meséjét is, mert megérkezik még egy félvér bizonyos Harath, és lehet, hogy a szőke lány vele megy.
Így Aletaira pillant, majd körbenéz, és észrevesz még egy törpét, egy idős férfit.*
– Ni már, új törpe! *súgja egyáltalán nem halkan.*
3397. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:20:48
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:20:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kőtörő brigád//
*Arcán látszik a lemondással elegy beletörődés, hogy az elkövetkezendő néhány órát a karja és a válla módszeres tönkretételével fogja tölteni. Ő, aki olyan büszke volt a célzótudományára, zsibbadó tagokkal aligha találna el akár egy hegyet is.*
~Amúgy is mindegy. A fegyvereim Harathnál vannak.~
*Engedelmesen követi a másik félvért a sziklát vájók kis csapatához, ahol is a saját szemével bizonyosodhat meg arról, hogy ez még rosszabb, mint ahogy képzelte. Nagy ára van a változásnak, úgy látszik. Hamarosan eléjük kerül egy törpe, bizonyos Hrothgaar, akit érdeklődve mér végig. Ugyan eddig nem sok alacsonytermetűvel találkozott, de annyit még ő is tud, hogy ennyire szálasak azért nem szoktak lenni. Röpke félmosolyt csal az arcára a kőtörők vezetőjének víg kedélye, ami aztán gyorsan el is tűnik onnan, nehogy a végén még kedvességgel, vagy hasonlókkal vádolják meg. Mivel Harath már bemutatta, ezért csak udvariasan biccent egyet és egyúttal válvonással közli, hogy számára egyre megy, mibe fog bele.*
- Mire van nagyobb szükség?
*Talán kicsit szűkszavú és barátságtalan, de hosszú évek egyedüllétében kialakult szokásokat nehéz levetkőznie.*
*Arcán látszik a lemondással elegy beletörődés, hogy az elkövetkezendő néhány órát a karja és a válla módszeres tönkretételével fogja tölteni. Ő, aki olyan büszke volt a célzótudományára, zsibbadó tagokkal aligha találna el akár egy hegyet is.*
~Amúgy is mindegy. A fegyvereim Harathnál vannak.~
*Engedelmesen követi a másik félvért a sziklát vájók kis csapatához, ahol is a saját szemével bizonyosodhat meg arról, hogy ez még rosszabb, mint ahogy képzelte. Nagy ára van a változásnak, úgy látszik. Hamarosan eléjük kerül egy törpe, bizonyos Hrothgaar, akit érdeklődve mér végig. Ugyan eddig nem sok alacsonytermetűvel találkozott, de annyit még ő is tud, hogy ennyire szálasak azért nem szoktak lenni. Röpke félmosolyt csal az arcára a kőtörők vezetőjének víg kedélye, ami aztán gyorsan el is tűnik onnan, nehogy a végén még kedvességgel, vagy hasonlókkal vádolják meg. Mivel Harath már bemutatta, ezért csak udvariasan biccent egyet és egyúttal válvonással közli, hogy számára egyre megy, mibe fog bele.*
- Mire van nagyobb szükség?
*Talán kicsit szűkszavú és barátságtalan, de hosszú évek egyedüllétében kialakult szokásokat nehéz levetkőznie.*
3396. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:10:00
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:10:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A nap éppen felkel és fényével megvilágítja a környéket, a természet nappali állatai ismét hangos zsivajjal töltik meg az erdőket és réteket. Az Amon Ruadh dombja felé vezető országúton azonban a göröngyök közül éktelen zsörtölődés és szitkozódás hallatszik. Egy robosztus és tagbaszakadt ősszakállú törpe méltatlankodása ez, aki hol a túl sok fényt kárhoztatja, hol pedig a felszíni élővilág teremtményeinek jelenlétét nem állhatja. Vontatott és komótos léptekkel halad előre, birkózva az út porával, és a verejtékkel. Hatalmas szütyőjét fegyverére, egy harci kalapácsra kötve cipeli végig az úton. Mikor a sok pufogás és zsörtölődés közepette láthatóvá válik számára Amon Ruadh és az erőd, egy szusszanásnyi időre megáll, hogy nyakaljon egy kis maláta sört, és rápipáljon.*
-Wylnurana szerelmére! Mit kell még látnia az öreg Draagnärnak? Idegen tucat volt vagy tán' annyi se, mikor ez erőd még új volt. Most meg várost építettek sátraikból, pfej szerelmére!
*Köpött egy törphöz méltót a kőszakállú, majd pöfékelni kezd és tovább indul.*
-Idáig érezni a sok bűzös és koszos idegeneket, akik ellopkodják a köveket az építkezésről, pfej. Mi jön még? Mit kell még kiállnom? Nem gondoltam volna, hogy a dolgok ennyire megváltoznak.
*A méltatlankodások közepette baktat tovább, pöfékel, szentségel és Wylnurana bocsássa meg, ki tudja mit csinál még. Mikor a település határához ér, kissé elcsigázottan, de ereje teljében lehuppan egy kő patkára ( amihez nem kell nagyon leguggolnia) és szemlélődik, mikor egy nagyszabású építkezés jeleire lesz figyelmes.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.14 13:27:43, a következő indokkal:
Kérésre
3395. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 12:52:34
Üzenet elküldve: 2015-07-14 12:52:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Kagannak//
*Taitos újra lecsukja szemét, miután rendszerezni tudta magában a képzelet ezerarcú szellemeit, és ezen istenképek parancsainak foszlányaira is rámutat, hát nincs más hátra, jelentenie kell, remélhetőleg a hadúr megszokta ezeket már. Óvatosan közeledik hát a varázsszavak elmormolása után a férfi elméje felé.*
~Kagan vezér! Ne ijedj meg, Taitos vagyok.~
*Kezdi gondolatban.*
~Megvizsgáltam az asszony gondolatait, szándékai tiszták, de elméje ködös. Bódulat alatt van, és ekkor szólnak hozzá szellemek, és Istenek.~
*Magyarázza telepátiával.*
~Mondjuk ezek.~
*mutat pár képet emlékezetéből, viszont ezeket már nem tudja úgy csepegtetni, a több tucat Isten látomása zuhatagként szakad Kagan elméjébe.*
~Öhm, elnézést, még gyakorolnom kell.~
*Fejezi be, aztán visszavonul, és kinyitja szemét. Persze, ha a varázslata nem foganna meg, csak csendben álldogál, és válaszol a barbárnak.*
-A hosszú lándzsa mély nyomot hagy.
*Mondja a kissé perverz bölcsességet Taitos.*
-Tényleg, Kagan vezér, ha szabad vagy ebéd után, fogtam egy vérmes bestiát, megmutathatom neked.
*ajánlja fel a warglesést, aztán amint választ kapott megy is, hogy nevéhez hűen intézze a dolgokat.*
//Őrség//
*Újabb egyed tűnik fel a szerpentinen, ismét egy sötételf nő, aki egyenesen lépdel fel, és alakja határozottságot sugároz.*
-Engem?
*Kérdezi teljes meglepetéssel, és mentegetőzve pillant rá a többiekre, jelezvén, hogy ő nem is tud erről semmit.*
-Természetesen beszélhetünk, odabent a fogadóban, ha az őrség is jónak látja.
*Mondja, és bár feltűnt neki a lány beszédhibája, csak nyelvbotlásnak tudja be.*
-Viszont a hölgy sorsáról való döntést meg kell várnom.
*Mutat visszahúzódva a sakkban tartott bolond nőre.*
-De gondolom, ha célzottan hozzám jöttél, hát öt percet még kibírsz.
*Mondja mosolyogva, és végigméri a meglehetősen szolid kinézetű nőt.*
~Az eddigiek valahogy... vadabbak voltak.~
*Gondolja, és rámered a halkan, de határozottan közbeszóló, őt kedvesen támogató "kígyónőre"*
-Menj csak, az ott a Fogadó, ott megtalálsz, ha végeztél.
*Engedi útjára, majd ha a biztosító kar eltűnik, és ismét botja tartja sánta lába helyett súlyát, visszanéz rá.*
-Köszönöm segítséged, szerzetes asszony!
*Biccent hálásan, és ismét a feketeségre pillant.*
-Addig elárulhatnád neved.
*Kéri Taitos, és kezet nyújt.*
-Én Taitos vagyok, ha nem tudnád.
*Mutatkozik be.*
-Nos, akkor, azt hiszem ez megoldódott.
*Mondja Taitos, ahogyan Kara szót kap, és az épp érkezett sötételf mellé lép.*
-Akkor hát, irány a fogadó, hacsak nincs valami veszélyes dolog birtokodban, azt kérlek hagyd itt, csak akkor beszélhetünk.
*Mondja Taitos, és itt nem egy tőrre gondol, hanem rosszabbra, másra, mint egy kígyó mondjuk, de végül csak betereli újdonsült ismerősét.*
-Nos, miről lenne szó?
A varázsló szemét becsukja, majd elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel. A célpont mindenképp megérzi, hogy valaki más is hallja gondolatait, de nem tudja megmondani, hogy kicsoda. Ha a mágus kinyitja a szemét, a varázslat megszűnik.
*Taitos újra lecsukja szemét, miután rendszerezni tudta magában a képzelet ezerarcú szellemeit, és ezen istenképek parancsainak foszlányaira is rámutat, hát nincs más hátra, jelentenie kell, remélhetőleg a hadúr megszokta ezeket már. Óvatosan közeledik hát a varázsszavak elmormolása után a férfi elméje felé.*
~Kagan vezér! Ne ijedj meg, Taitos vagyok.~
*Kezdi gondolatban.*
~Megvizsgáltam az asszony gondolatait, szándékai tiszták, de elméje ködös. Bódulat alatt van, és ekkor szólnak hozzá szellemek, és Istenek.~
*Magyarázza telepátiával.*
~Mondjuk ezek.~
*mutat pár képet emlékezetéből, viszont ezeket már nem tudja úgy csepegtetni, a több tucat Isten látomása zuhatagként szakad Kagan elméjébe.*
~Öhm, elnézést, még gyakorolnom kell.~
*Fejezi be, aztán visszavonul, és kinyitja szemét. Persze, ha a varázslata nem foganna meg, csak csendben álldogál, és válaszol a barbárnak.*
-A hosszú lándzsa mély nyomot hagy.
*Mondja a kissé perverz bölcsességet Taitos.*
-Tényleg, Kagan vezér, ha szabad vagy ebéd után, fogtam egy vérmes bestiát, megmutathatom neked.
*ajánlja fel a warglesést, aztán amint választ kapott megy is, hogy nevéhez hűen intézze a dolgokat.*
//Őrség//
*Újabb egyed tűnik fel a szerpentinen, ismét egy sötételf nő, aki egyenesen lépdel fel, és alakja határozottságot sugároz.*
-Engem?
*Kérdezi teljes meglepetéssel, és mentegetőzve pillant rá a többiekre, jelezvén, hogy ő nem is tud erről semmit.*
-Természetesen beszélhetünk, odabent a fogadóban, ha az őrség is jónak látja.
*Mondja, és bár feltűnt neki a lány beszédhibája, csak nyelvbotlásnak tudja be.*
-Viszont a hölgy sorsáról való döntést meg kell várnom.
*Mutat visszahúzódva a sakkban tartott bolond nőre.*
-De gondolom, ha célzottan hozzám jöttél, hát öt percet még kibírsz.
*Mondja mosolyogva, és végigméri a meglehetősen szolid kinézetű nőt.*
~Az eddigiek valahogy... vadabbak voltak.~
*Gondolja, és rámered a halkan, de határozottan közbeszóló, őt kedvesen támogató "kígyónőre"*
-Menj csak, az ott a Fogadó, ott megtalálsz, ha végeztél.
*Engedi útjára, majd ha a biztosító kar eltűnik, és ismét botja tartja sánta lába helyett súlyát, visszanéz rá.*
-Köszönöm segítséged, szerzetes asszony!
*Biccent hálásan, és ismét a feketeségre pillant.*
-Addig elárulhatnád neved.
*Kéri Taitos, és kezet nyújt.*
-Én Taitos vagyok, ha nem tudnád.
*Mutatkozik be.*
-Nos, akkor, azt hiszem ez megoldódott.
*Mondja Taitos, ahogyan Kara szót kap, és az épp érkezett sötételf mellé lép.*
-Akkor hát, irány a fogadó, hacsak nincs valami veszélyes dolog birtokodban, azt kérlek hagyd itt, csak akkor beszélhetünk.
*Mondja Taitos, és itt nem egy tőrre gondol, hanem rosszabbra, másra, mint egy kígyó mondjuk, de végül csak betereli újdonsült ismerősét.*
-Nos, miről lenne szó?
A varázsló szemét becsukja, majd elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel. A célpont mindenképp megérzi, hogy valaki más is hallja gondolatait, de nem tudja megmondani, hogy kicsoda. Ha a mágus kinyitja a szemét, a varázslat megszűnik.
3394. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 12:45:45
Üzenet elküldve: 2015-07-14 12:45:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Túl sokan tömörülnek a kapuban ím már, többen, mint amennyit Ethea egészségesnek vél. S mindez úgy, hogy ThargArod ura is itt téblábol. Rosszul érezné magát igencsak, ha most esne valami baja Kagannak. Vagy Leandanának. Mert hát ugye, a szellemjárót is védenie kell.
Rendíthetetlenül áll hát a kapuban, a szerpentin végén. A kapu mellett pedig hevenyészett, de azért tartós kerítés öleli körbe a mögötte meghúzódó várost, és a domb tetejének java részét. Amit nem, az a leégett erőd helye, s ez megközelíthetetlen a természet áldásával. Út egy van felfelé, a szerpentin. Persze, ostoba módon meg lehet próbálkozni máshol is a tetőre jutni, épp csak erősen esélyes a halálos baleset. És ehhez még Ethea kardja sem szükséges.
Na szóval, ez a kard most éppen Kara nyaka előtt táncikál, nem kissé idegesen, épp mint pár pillanattal ez előtt. Tysalin engedélyt kap a belépésre, mert a felbukkanó Zöldfülű gondjaira bízza az elfet Kagan. Egy gond megoldva, kihúzható a listáról.
Csak Kara nem nyugszik, szája továbbra sem áll be, amit már Kagan is megun a végén, de aztán a vezér dönt, miközben az őr is ugyanarra a következtetésre jut.*
~Bolond.~
*Mert ha valaki nem ért a fegyver szavából, az csak sült bolond lehet.*
-Majd pont te adsz nekem tanácsot.
*Morran vissza a nőnek, miközben lapos pillantást vet Kaganra. Na igen, neki is lennének ötletei a feszültség oldásra. Félre vonja kardját, leginkább azért, hogy Taitost meg ne sebesítse véletlenül. Tekintete átsiklik a mélységire, Seyanára. Úgy tűnik ő is hamarosan belül találja majd magát.
Egy újabb sötételf is közeledik a kapuhoz, ki megállva, bizonytalanul törve a közös nyelvet, épp a mágustanoncot szólítja meg.*
~Kezd veszélyes méretet ölteni az egy négyzetméterre eső sötételfek száma.~
*Lapos, bizalmatlan tekintettel méregeti a két nőstényt. Szíve szerint hamar megoldaná a népsűrűségi kérdést. Például pengéje élével.
Az új lovas mellé, még egy érkezik, s benne örömmel ismeri fel Ethea Moranshe lovaghölgyet. Kezével int felé, majd elrakja a kardját. Most nem lesz még hentelés. Még nem. De szemmel fogja tartani az mélységieket, és a bolondot is.*
*Túl sokan tömörülnek a kapuban ím már, többen, mint amennyit Ethea egészségesnek vél. S mindez úgy, hogy ThargArod ura is itt téblábol. Rosszul érezné magát igencsak, ha most esne valami baja Kagannak. Vagy Leandanának. Mert hát ugye, a szellemjárót is védenie kell.
Rendíthetetlenül áll hát a kapuban, a szerpentin végén. A kapu mellett pedig hevenyészett, de azért tartós kerítés öleli körbe a mögötte meghúzódó várost, és a domb tetejének java részét. Amit nem, az a leégett erőd helye, s ez megközelíthetetlen a természet áldásával. Út egy van felfelé, a szerpentin. Persze, ostoba módon meg lehet próbálkozni máshol is a tetőre jutni, épp csak erősen esélyes a halálos baleset. És ehhez még Ethea kardja sem szükséges.
Na szóval, ez a kard most éppen Kara nyaka előtt táncikál, nem kissé idegesen, épp mint pár pillanattal ez előtt. Tysalin engedélyt kap a belépésre, mert a felbukkanó Zöldfülű gondjaira bízza az elfet Kagan. Egy gond megoldva, kihúzható a listáról.
Csak Kara nem nyugszik, szája továbbra sem áll be, amit már Kagan is megun a végén, de aztán a vezér dönt, miközben az őr is ugyanarra a következtetésre jut.*
~Bolond.~
*Mert ha valaki nem ért a fegyver szavából, az csak sült bolond lehet.*
-Majd pont te adsz nekem tanácsot.
*Morran vissza a nőnek, miközben lapos pillantást vet Kaganra. Na igen, neki is lennének ötletei a feszültség oldásra. Félre vonja kardját, leginkább azért, hogy Taitost meg ne sebesítse véletlenül. Tekintete átsiklik a mélységire, Seyanára. Úgy tűnik ő is hamarosan belül találja majd magát.
Egy újabb sötételf is közeledik a kapuhoz, ki megállva, bizonytalanul törve a közös nyelvet, épp a mágustanoncot szólítja meg.*
~Kezd veszélyes méretet ölteni az egy négyzetméterre eső sötételfek száma.~
*Lapos, bizalmatlan tekintettel méregeti a két nőstényt. Szíve szerint hamar megoldaná a népsűrűségi kérdést. Például pengéje élével.
Az új lovas mellé, még egy érkezik, s benne örömmel ismeri fel Ethea Moranshe lovaghölgyet. Kezével int felé, majd elrakja a kardját. Most nem lesz még hentelés. Még nem. De szemmel fogja tartani az mélységieket, és a bolondot is.*
3393. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 12:24:31
Üzenet elküldve: 2015-07-14 12:24:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Somolyog egy kicsit az események alakulásán, és érdeklődve méri végig a kapuban tömörülő idegeneket. Van mit nézni rajtuk, az már igaz - mindegyik meglehetősen egyedi, vagy legalábbis Tharg szemmel szokatlan. Érzi magán a Szellemjáró tekintetét, de szándékosan úgy tesz, mintha nem venné észre a vizslatást.*
- Ó, nekem tetszik a műsor. *válaszol oda sem fordulva, és halkan felnevet. Taitos ezt a pillanatot választja, hogy zaklatni kezdje, így Kagan nevetése elhal, a topázszín szempár pedig az ifjoncra szegeződik.*
- Felőlem. *húzza meg a vállát, és amíg Taitos Karát nyüstöli, ő letudja a többit.*
*Moranshe érkezése az, ami igazán felvidítja, ellépve enged utat a lánynak, az egyetlennek a lovagok közül, aki visszatért. Ryrin halott, vagy legalábbis eltűnt, Letrion is, bár erről még a vezér nem tud - a Khan-Gabrien páros pedig valahol a vadonban mászkál.*
- Üdv itthon, Moranshe! Dre... *mérges horkanás.* De rég láttunk erre! Gyere hát, Amon Ruadh vár!
*Közben egy újabb sötételf tűnik fel, ez is nőstény, így a vezér - bár kínjában inkább, mint örömében - elvigyorodik.*
- Úgy látszik, terjed a Thargok hosszú lándzsájának híre. *böki oldalba Taitost, de aztán hagyja, hogy Sylthyriel Eoul'renor lerohanja a fiatal fickót. Ő maga a másik sötételf nősténnyel foglalkozik újra, miután az átgondolta magában az ajánlatot.*
- Hah. *villan a szeme és vele együtt a karja is, előre, a nőstény irányába. Ha tud, lecsap annak vállára és acél szorításával adja bizonyítékát nem mindennapi erejének.*
- Megvédeni... majd én megvédem őket, nőstény. *Ha sikerült megragadnia a nőt, akkor most el is engedi.*
- Amire embert... és más lényeket keresek, az a probléma forrásában történő megszüntetése. *féli elfordul, de hiába vár a nő pontos ajánlatot, az nem itt a kapuban fog érkezni.*
- És arannyal fizetek, nőstény. Annak, aki elég jó... *a kiegészítőre vonatkozó kérdésre csak felhorkan - nem fog rabszolgáknak való munkát végeztetni olyannal, akit arannyal fizet. Arra ott a rabszolga. A nőstény fejébe nem lát be, de Seyana hamar rá fog jönni: ThargArodnak egy vezére van, és itt nem érvényesül sem a matriarchák, sem a Tanács hatalma.*
*Figyelme immár újra a Taitos kezelésén átesett Karáé.*
~ Hát ez bolond. ~ *ellentétben azonban Leával, ez őt egy pillanatig sem zavarja. És konkurenciának sem látja a nőt a Szellemjáró vagy a Gyógyító számára, még akkor sem, ha amúgy a verseny általában jó hatással van a teljesítményre.*
- Hagyjátok! Hadd mondja a magáét. *röhögcsél, ahogy a méregkeverő Ethea gondjaira próbál gyógyírt találni. A közelébe azonban nem engedi, és ha kell, a talpával állítja meg a nőt.*
- Jójó! Csak lökjed, ne köpjed! *emeli fel figyelmeztetően ujját, de még mindig vigyorog.*
- Na, elég, elhallgass, te! *vet véget a szóözönnek. Ki tudja, elszórakoztatja majd itt a törzset, hisz minden autentikus nomád csapatba kell egy bolond nő - és bár sötételfből van elég manapság, de egy "nem túl rosszindulatú" bolondra is szükség van.*
*Közben a leány, aki lovát az egyik őrhöz vezeti, megszólal, és a hang már elindít néhány folyamatot a vezérben - tudatalatti villanások hozzák fel a választ. Most először fordul Leandana felé, kissé tanácstalan arccal.*
- Nymira...?
*Somolyog egy kicsit az események alakulásán, és érdeklődve méri végig a kapuban tömörülő idegeneket. Van mit nézni rajtuk, az már igaz - mindegyik meglehetősen egyedi, vagy legalábbis Tharg szemmel szokatlan. Érzi magán a Szellemjáró tekintetét, de szándékosan úgy tesz, mintha nem venné észre a vizslatást.*
- Ó, nekem tetszik a műsor. *válaszol oda sem fordulva, és halkan felnevet. Taitos ezt a pillanatot választja, hogy zaklatni kezdje, így Kagan nevetése elhal, a topázszín szempár pedig az ifjoncra szegeződik.*
- Felőlem. *húzza meg a vállát, és amíg Taitos Karát nyüstöli, ő letudja a többit.*
*Moranshe érkezése az, ami igazán felvidítja, ellépve enged utat a lánynak, az egyetlennek a lovagok közül, aki visszatért. Ryrin halott, vagy legalábbis eltűnt, Letrion is, bár erről még a vezér nem tud - a Khan-Gabrien páros pedig valahol a vadonban mászkál.*
- Üdv itthon, Moranshe! Dre... *mérges horkanás.* De rég láttunk erre! Gyere hát, Amon Ruadh vár!
*Közben egy újabb sötételf tűnik fel, ez is nőstény, így a vezér - bár kínjában inkább, mint örömében - elvigyorodik.*
- Úgy látszik, terjed a Thargok hosszú lándzsájának híre. *böki oldalba Taitost, de aztán hagyja, hogy Sylthyriel Eoul'renor lerohanja a fiatal fickót. Ő maga a másik sötételf nősténnyel foglalkozik újra, miután az átgondolta magában az ajánlatot.*
- Hah. *villan a szeme és vele együtt a karja is, előre, a nőstény irányába. Ha tud, lecsap annak vállára és acél szorításával adja bizonyítékát nem mindennapi erejének.*
- Megvédeni... majd én megvédem őket, nőstény. *Ha sikerült megragadnia a nőt, akkor most el is engedi.*
- Amire embert... és más lényeket keresek, az a probléma forrásában történő megszüntetése. *féli elfordul, de hiába vár a nő pontos ajánlatot, az nem itt a kapuban fog érkezni.*
- És arannyal fizetek, nőstény. Annak, aki elég jó... *a kiegészítőre vonatkozó kérdésre csak felhorkan - nem fog rabszolgáknak való munkát végeztetni olyannal, akit arannyal fizet. Arra ott a rabszolga. A nőstény fejébe nem lát be, de Seyana hamar rá fog jönni: ThargArodnak egy vezére van, és itt nem érvényesül sem a matriarchák, sem a Tanács hatalma.*
*Figyelme immár újra a Taitos kezelésén átesett Karáé.*
~ Hát ez bolond. ~ *ellentétben azonban Leával, ez őt egy pillanatig sem zavarja. És konkurenciának sem látja a nőt a Szellemjáró vagy a Gyógyító számára, még akkor sem, ha amúgy a verseny általában jó hatással van a teljesítményre.*
- Hagyjátok! Hadd mondja a magáét. *röhögcsél, ahogy a méregkeverő Ethea gondjaira próbál gyógyírt találni. A közelébe azonban nem engedi, és ha kell, a talpával állítja meg a nőt.*
- Jójó! Csak lökjed, ne köpjed! *emeli fel figyelmeztetően ujját, de még mindig vigyorog.*
- Na, elég, elhallgass, te! *vet véget a szóözönnek. Ki tudja, elszórakoztatja majd itt a törzset, hisz minden autentikus nomád csapatba kell egy bolond nő - és bár sötételfből van elég manapság, de egy "nem túl rosszindulatú" bolondra is szükség van.*
*Közben a leány, aki lovát az egyik őrhöz vezeti, megszólal, és a hang már elindít néhány folyamatot a vezérben - tudatalatti villanások hozzák fel a választ. Most először fordul Leandana felé, kissé tanácstalan arccal.*
- Nymira...?
3392. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 12:10:19
Üzenet elküldve: 2015-07-14 12:10:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Kagan, Lea, Ethea és a többiek//
*Lova ugyan teszi, amit elvárnak tőle, mégis érezhetően nyugtalan. Izmai egyre csak feszülnek idegességükben Nymira alatt, mi újra arra készteti a nőt, hogy megálljon, ha az őrség nem is lenne elég. Márpedig számára elég. Nem fog berontani, vagy figyelmen kívül hagyni azt, kinek dolga a védelem. Ezen emberek mind rászolgálnak arra, hogy figyeljenek rájuk és segítsék őket, hisz védelmeznek. Olyasvalamit, mit a nő nem is oly rég elveszített. Azt látja, hogy a Vezér és a Szellemjáró is észreveszik, ugyanakkor azt is, hogy jelenleg igencsak elfoglaltak. Lea szemein elidőzik tekintete, míg lehetséges, változások után kutatva, ez azonban mégsem tart oly sokáig, mint amilyen soknak tűnik azon idő, míg a méregető tekintettel szembefordult pillantása. Mikor annak vége, leszáll lováról. Kantárjánál fogva lép közelebb az őrhöz, kit nem ismer fel, ezt pedig igazán röstelli. Nem emlékszik arra, hogy itt volt-e még távozásakor, ez pedig nem szokása. Mindig is büszke volt jó emlékezetére. Úgy tűnik, a fáradalmak erre is kihatottak.
Patása fejéhez nyomja csupasz tenyerét. Megáll, homlokát szintén a jókora kobakhoz nyomja, igyekezve megnyugtatni az állatot, biztosítva arról, hogy nincs mitől tartania. Mitől is kellene elvégre, hiszen itt eddig is biztonságban volt. Ez azonban nem segít túl sokat. Csupán annyit, hogy az állat készségesebben mozogjon, le nem rázva magáról az idegen terhet, hagyva társát másfelé figyelni.*
- Elnézésed kérem, de nem ismerlek fel! Találkoztunk már korábban? Tudnál mesélni arról, hogy mi történt itt? Mikor legutóbb itt jártam, az erődnek még semmi baja nem volt, s biztosan állt ezen a hegyen.
*Persze ha nem kap választ, akkor abba is beletörődik. Minden bizonnyal fontosabb dolga is van most az őrségnek, mint efféle kérdésekre válaszolni. Mint például kezelni a sok jövevényt, kik azon nyomban mind Kagannal akarnak beszélni, türelmüket vesztve. Nem is érti hová ez a sietség. Bár valahol mégis, hiszen ő maga is sietne, hogy mihamarabb tájékoztassa a Vezért a történtekről, hogy aztán szíve fájdalmát tompítandó elhagyja ezt a helyet. A helyet, melynek látványa, még így is sajgásra készteti lelkét, holott nyoma sincs régebbi fényének. Egy hely erejét azonban nem a rajta álló épületek adják, hanem az ott élő emberek. Ezek az emberek pedig élnek és cselekszenek, kitartva egymás mellett és oltalmazva a másikat.*
A hozzászólás írója (Nymira Uthargrakhu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 12:10:50
//Kagan, Lea, Ethea és a többiek//
*Lova ugyan teszi, amit elvárnak tőle, mégis érezhetően nyugtalan. Izmai egyre csak feszülnek idegességükben Nymira alatt, mi újra arra készteti a nőt, hogy megálljon, ha az őrség nem is lenne elég. Márpedig számára elég. Nem fog berontani, vagy figyelmen kívül hagyni azt, kinek dolga a védelem. Ezen emberek mind rászolgálnak arra, hogy figyeljenek rájuk és segítsék őket, hisz védelmeznek. Olyasvalamit, mit a nő nem is oly rég elveszített. Azt látja, hogy a Vezér és a Szellemjáró is észreveszik, ugyanakkor azt is, hogy jelenleg igencsak elfoglaltak. Lea szemein elidőzik tekintete, míg lehetséges, változások után kutatva, ez azonban mégsem tart oly sokáig, mint amilyen soknak tűnik azon idő, míg a méregető tekintettel szembefordult pillantása. Mikor annak vége, leszáll lováról. Kantárjánál fogva lép közelebb az őrhöz, kit nem ismer fel, ezt pedig igazán röstelli. Nem emlékszik arra, hogy itt volt-e még távozásakor, ez pedig nem szokása. Mindig is büszke volt jó emlékezetére. Úgy tűnik, a fáradalmak erre is kihatottak.
Patása fejéhez nyomja csupasz tenyerét. Megáll, homlokát szintén a jókora kobakhoz nyomja, igyekezve megnyugtatni az állatot, biztosítva arról, hogy nincs mitől tartania. Mitől is kellene elvégre, hiszen itt eddig is biztonságban volt. Ez azonban nem segít túl sokat. Csupán annyit, hogy az állat készségesebben mozogjon, le nem rázva magáról az idegen terhet, hagyva társát másfelé figyelni.*
- Elnézésed kérem, de nem ismerlek fel! Találkoztunk már korábban? Tudnál mesélni arról, hogy mi történt itt? Mikor legutóbb itt jártam, az erődnek még semmi baja nem volt, s biztosan állt ezen a hegyen.
*Persze ha nem kap választ, akkor abba is beletörődik. Minden bizonnyal fontosabb dolga is van most az őrségnek, mint efféle kérdésekre válaszolni. Mint például kezelni a sok jövevényt, kik azon nyomban mind Kagannal akarnak beszélni, türelmüket vesztve. Nem is érti hová ez a sietség. Bár valahol mégis, hiszen ő maga is sietne, hogy mihamarabb tájékoztassa a Vezért a történtekről, hogy aztán szíve fájdalmát tompítandó elhagyja ezt a helyet. A helyet, melynek látványa, még így is sajgásra készteti lelkét, holott nyoma sincs régebbi fényének. Egy hely erejét azonban nem a rajta álló épületek adják, hanem az ott élő emberek. Ezek az emberek pedig élnek és cselekszenek, kitartva egymás mellett és oltalmazva a másikat.*
A hozzászólás írója (Nymira Uthargrakhu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 12:10:50
3391. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 11:41:40
Üzenet elküldve: 2015-07-14 11:41:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Mivel a kopár domb teljes felületére történő bejutást aligha akadályozhatja meg Ethea, akármilyen vitéz női személy is, ezért bizony előadja rögtönzött műsorszámát. Ennek végeztével módfelett elkezdi zavarni a torkának tartott penge. Szabad kezével eltologatná, körmével kocogtatja a hűs fémet, felsziszeg.*
- Nem vagyok szellemjáró és nem vagyok gyógyító! - *Javít bele élesen Ethea szavaiba. Mellet dülleszt.* - Méregkeverő vagyok, füvek, fák titkainak ismerője! Tudós, bölcs asszony, az égiek áldásával kísérve!
*Halkan elmorrant néhány keresetlen mondatot az őrleány goromba viselkedésére vonatkozólag.*
- Ahogy nézem, szolgálataim rádférnének. Tudok egy remek főzetet, melynek segítségével becserkészhetsz egy szép szál, vállas hímneműt, hogy megszabadítson ideggörcsödtől.
*Újult erővel próbál belemászni Kagan aurájába, hiába ignorálja amaz teljes mértékben.*
- Hallgass meg, ó nagy hadúr! - *Kárál ismét körbehadonászva. Ezúttal Leát is beleveszi a szórásba, hátha a vezér háta mögött simuló asszonyszerzet felismeri a belsőjében tobzódó potenciált.* - Tűzön-vízen-halálon keltem át, hogy kezedbe adjam minden hasznos tudományom! Küldetésem, hogy sírig szolgáljalak! Engedd, hogy megkezdjem!
*Feltehetőleg ezen kirohanása sem fog sokkal kedvezőbb fogadtatásban részesülni. Kapva kap hát az alkalmon, mikor Taitos odaér hozzájuk, szemében felismerés csillan: Potenciális személy, aki fogékony a belőle forrásmód előtörő elmebajra.*
- Tedd csak homlokomra kezed, menten! Így majd magad is megláthatod határtalan szellemi képességeim! - *Elröhinti magát az atyai áldás hallatán. Kihátrál Ethea pengéje elől, most a Zöldfülűt ostromolja.* - Bár anyád lehetnék, kétszer-háromszor is tán! Áldásodra nincs szükségem!
*Hunyt szemmel várja a mentálostromot. Nemigen érez semmit, csak enyhe zsizsegést, de ez betudható akár a jó ideje állandósult belső narrálásnak is fejében. Taitos ha nekilát elméje lektorálásához, rosszindulatot nemigen lát. Kara borult agyában fáklyaként világlik képzelt isteneinek útmutatása, s valóban azért jött, amit már eljajongott korábban Kagannak: amiben tud, szolgál a szellemek által kijelölt meseharcosnak, s mivel kétes értékű dolgokat tud csak ajánlani, ezért azzal, amivel lehet: bájitalfőzéssel, méregkeveréssel, növény- és állatismerettel, elmét elbódító, zsebekben bicskát gyakorta nyitogató halandzsával.*
*Mivel a kopár domb teljes felületére történő bejutást aligha akadályozhatja meg Ethea, akármilyen vitéz női személy is, ezért bizony előadja rögtönzött műsorszámát. Ennek végeztével módfelett elkezdi zavarni a torkának tartott penge. Szabad kezével eltologatná, körmével kocogtatja a hűs fémet, felsziszeg.*
- Nem vagyok szellemjáró és nem vagyok gyógyító! - *Javít bele élesen Ethea szavaiba. Mellet dülleszt.* - Méregkeverő vagyok, füvek, fák titkainak ismerője! Tudós, bölcs asszony, az égiek áldásával kísérve!
*Halkan elmorrant néhány keresetlen mondatot az őrleány goromba viselkedésére vonatkozólag.*
- Ahogy nézem, szolgálataim rádférnének. Tudok egy remek főzetet, melynek segítségével becserkészhetsz egy szép szál, vállas hímneműt, hogy megszabadítson ideggörcsödtől.
*Újult erővel próbál belemászni Kagan aurájába, hiába ignorálja amaz teljes mértékben.*
- Hallgass meg, ó nagy hadúr! - *Kárál ismét körbehadonászva. Ezúttal Leát is beleveszi a szórásba, hátha a vezér háta mögött simuló asszonyszerzet felismeri a belsőjében tobzódó potenciált.* - Tűzön-vízen-halálon keltem át, hogy kezedbe adjam minden hasznos tudományom! Küldetésem, hogy sírig szolgáljalak! Engedd, hogy megkezdjem!
*Feltehetőleg ezen kirohanása sem fog sokkal kedvezőbb fogadtatásban részesülni. Kapva kap hát az alkalmon, mikor Taitos odaér hozzájuk, szemében felismerés csillan: Potenciális személy, aki fogékony a belőle forrásmód előtörő elmebajra.*
- Tedd csak homlokomra kezed, menten! Így majd magad is megláthatod határtalan szellemi képességeim! - *Elröhinti magát az atyai áldás hallatán. Kihátrál Ethea pengéje elől, most a Zöldfülűt ostromolja.* - Bár anyád lehetnék, kétszer-háromszor is tán! Áldásodra nincs szükségem!
*Hunyt szemmel várja a mentálostromot. Nemigen érez semmit, csak enyhe zsizsegést, de ez betudható akár a jó ideje állandósult belső narrálásnak is fejében. Taitos ha nekilát elméje lektorálásához, rosszindulatot nemigen lát. Kara borult agyában fáklyaként világlik képzelt isteneinek útmutatása, s valóban azért jött, amit már eljajongott korábban Kagannak: amiben tud, szolgál a szellemek által kijelölt meseharcosnak, s mivel kétes értékű dolgokat tud csak ajánlani, ezért azzal, amivel lehet: bájitalfőzéssel, méregkeveréssel, növény- és állatismerettel, elmét elbódító, zsebekben bicskát gyakorta nyitogató halandzsával.*
3390. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 11:15:50
Üzenet elküldve: 2015-07-14 11:15:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
//Kőtörő brigád//
~ Még jó, hogy ezek a sziklák nem olyan fajták, amik a folyóparton szoktak lenni. ~ * Jut eszébe és vélhetőleg a homokra gondol ezúttal.
~ Eh... Azt könnyebb lenne ásni, de várat építeni se lehetne belőle, meg még porzana is, mint a rossz nyavalya. ~ Miközben magában mérgelődik persze csapkodja is azokat a sziklákat, hadd essenek szét. Valahogy igen nagy örömmel tölti el, hogy végre szétverhet valamit. A városban sosincs ilyenre lehetőség, legfeljebb a Pegazusban egy-két ork fejét laposra verni, de gyakran még azért is jön az őrség. Itt viszont igaz nem talált egyelőre egy laposra verendő orkot sem, de legalább kő az van bőven. Ha nem tudnák mire használni azt mondaná még túl sok is van. De mivel nem csak unatkozás miatt ásnak (remélhetőleg), így igen hevesen csákányozik, dobál a szekérre, iszik, meg minden félét csinál, amit csak szoktak a kőfaragók. Azil ugyan nem tőle kérdez, de maga is elgondolkozik ezen. Úgy hallotta a törpék mindig is ügyesen faragták a maguk kis "értelmetlen" rúnáikat, de nem biztos, hogy ezek az amonruadh-i törpék is tudnak olyan szépen és jól vésni, így elképzelhető, hogy az óriásokra sózzák majd ezt a munkát is. Még akkor is, ha Morwonnak fogalma sincs mi a különbség a faragás és a vésés között. Így hát csak dolgozik és dolgozik, meg iszik és iszik, végül alszik és jöhet a következő nap. Aztán így tovább, amíg valaki azt nem mondja, hogy jó lesz. *
~ Még jó, hogy ezek a sziklák nem olyan fajták, amik a folyóparton szoktak lenni. ~ * Jut eszébe és vélhetőleg a homokra gondol ezúttal.
~ Eh... Azt könnyebb lenne ásni, de várat építeni se lehetne belőle, meg még porzana is, mint a rossz nyavalya. ~ Miközben magában mérgelődik persze csapkodja is azokat a sziklákat, hadd essenek szét. Valahogy igen nagy örömmel tölti el, hogy végre szétverhet valamit. A városban sosincs ilyenre lehetőség, legfeljebb a Pegazusban egy-két ork fejét laposra verni, de gyakran még azért is jön az őrség. Itt viszont igaz nem talált egyelőre egy laposra verendő orkot sem, de legalább kő az van bőven. Ha nem tudnák mire használni azt mondaná még túl sok is van. De mivel nem csak unatkozás miatt ásnak (remélhetőleg), így igen hevesen csákányozik, dobál a szekérre, iszik, meg minden félét csinál, amit csak szoktak a kőfaragók. Azil ugyan nem tőle kérdez, de maga is elgondolkozik ezen. Úgy hallotta a törpék mindig is ügyesen faragták a maguk kis "értelmetlen" rúnáikat, de nem biztos, hogy ezek az amonruadh-i törpék is tudnak olyan szépen és jól vésni, így elképzelhető, hogy az óriásokra sózzák majd ezt a munkát is. Még akkor is, ha Morwonnak fogalma sincs mi a különbség a faragás és a vésés között. Így hát csak dolgozik és dolgozik, meg iszik és iszik, végül alszik és jöhet a következő nap. Aztán így tovább, amíg valaki azt nem mondja, hogy jó lesz. *
3389. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 11:09:52
Üzenet elküldve: 2015-07-14 11:09:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadó előtt - Aryna és Learon//
*Essfyh nagyon örül, hogy Aryna is gyógyítást szeretne tanulni, így később könnyen segíthetnek majd egymásnak, ha a másik elakad valamivel. Persze Ess a földmágiával egyedül marad, mivel Ciss is inkább más ág felé vonzódik. Habár most már Essfyh tudja, hogy Learon is hozzá hasonlóan akar szakozódni. De az ártatlan lány aligha fordulna egy ekkora férfihoz segítségért, hiába egy jámbor pásztorról van szó. De ha Ess békességre vágyik majd a jövőben, és Learon a közelben lesz, biztos fel fogja őt keresni állatai miatt.
A pásztor is mesélni kezd, Essfyhnek pedig rettentően megtetszenek indíttatásai. Csillogó szemeit rámereszti. Tetszik neki, hogy nincsen semmi nagyra törő terve a világ meghódításáról vagy nagy hatalomról, hanem csak egyszerűen segíteni akar, ráadásul csak azokon, akiket ismer. Nem úgy mint Ess és Aryna, akik csak gyógyítani akarnak, noha azt se tudják kik fognak a kezeik közé kerülni a jövőben sebesülten.*
- Remélem később még találkozunk!
*Essfyh kedvesen integet Learon felé, szavai őszinték. Egy ilyen pásztornak biztos sok története van, amit el tudna neki mesélni. Nagyon reméli, hogy a továbbiakban lesz lehetősége őt hallgatni.*
- Szeretnél elmenni valamerre? Én szívesen sétálnék egyet a környéken.
*Ess furán érezné magát, ha Learon nélkül kéne a kecskék között maradnia, így feláll és odébb megy. Tekintetét körbejáratja a helyen, hogy vajon merre érné meg elmenni.*
*Essfyh nagyon örül, hogy Aryna is gyógyítást szeretne tanulni, így később könnyen segíthetnek majd egymásnak, ha a másik elakad valamivel. Persze Ess a földmágiával egyedül marad, mivel Ciss is inkább más ág felé vonzódik. Habár most már Essfyh tudja, hogy Learon is hozzá hasonlóan akar szakozódni. De az ártatlan lány aligha fordulna egy ekkora férfihoz segítségért, hiába egy jámbor pásztorról van szó. De ha Ess békességre vágyik majd a jövőben, és Learon a közelben lesz, biztos fel fogja őt keresni állatai miatt.
A pásztor is mesélni kezd, Essfyhnek pedig rettentően megtetszenek indíttatásai. Csillogó szemeit rámereszti. Tetszik neki, hogy nincsen semmi nagyra törő terve a világ meghódításáról vagy nagy hatalomról, hanem csak egyszerűen segíteni akar, ráadásul csak azokon, akiket ismer. Nem úgy mint Ess és Aryna, akik csak gyógyítani akarnak, noha azt se tudják kik fognak a kezeik közé kerülni a jövőben sebesülten.*
- Remélem később még találkozunk!
*Essfyh kedvesen integet Learon felé, szavai őszinték. Egy ilyen pásztornak biztos sok története van, amit el tudna neki mesélni. Nagyon reméli, hogy a továbbiakban lesz lehetősége őt hallgatni.*
- Szeretnél elmenni valamerre? Én szívesen sétálnék egyet a környéken.
*Ess furán érezné magát, ha Learon nélkül kéne a kecskék között maradnia, így feláll és odébb megy. Tekintetét körbejáratja a helyen, hogy vajon merre érné meg elmenni.*
3388. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 10:43:02
Üzenet elküldve: 2015-07-14 10:43:02
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadó, majd fogadó előtt - Eireni, Isurii//
*Mikor megkapja a reggelit, és a teát azonnal hozzálát, kissé mohón lapátolja be az ételt. Lefárasztotta az éjszaka, természetesen pozitív értelemben, csak most érzékeli, mennyire is jólesik neki az étel.*
-Igen láttam a törpéket, meg a munkásokat. Kagan vezér erősebb falat épít. Keményebb munka, de ha állnak majd a falak, szinte áttörhetetlen erőt fog képezni a vérszövetségnek.
*Lehet ez kellett, hogy a vezér szeme felnyíljon, bár így a költözködésből semmi sem lesz, de lehet, hogy ennek jobban örülnek többen. Annyira megszokták már ezt a vidéket, a Vashegyet, a már-már legendás vidéket, hogy jobb is ha itt maradnak. Eireni kérdésekor már befejezi a reggelit, teáját is megissza, és megtörli száját.*
-Szeretném, ha mellettem lennél, tanulnál tőlem, és a szilánkokkal tartanál. *kis hatásszünet.* -Olyan tulajdonságokkal bírsz, olyan értékrenddel, amit minden mester keres egy tanítványban. Megtanítlak a mágiára, a varázslásra, a varázshasználatra, a meditációs transz gyakorlatra, és minden olyanra, ami segítségedre lehet az életben. Kiérdemelted ezt nálam kedves Eireni. *mosolyodik el.* -Nekem ezek a terveim. Szépem lassan, fokozatosan haladunk majd, addig is figyelsz, és a segítségemre leszel, ahogyan eddig is, és ezt nagyon köszönöm neked. Mit szólsz?
*Kíváncsi az elf fiú véleményére, szabad akaratából döntsön hát, de legalább tudja és ismeri a hóhajú elképzeléseit.*
-Nekem sincs sokkal több közöm a Thargok-hoz mint neked, viszont Isurii úrnőnek hűséget fogadtam, és ez miatt valamilyen szinten kapcsolódom én is a Thargok-hoz. Szerető és befogadó szövetség ez, még akkor is ha eltekintünk az előző nap történéseiről. Nagy segítségünkre fogsz lenni.
*Mikor Eireni is befejezi az evést, és megosztja nézeteit vagy esetleges ellenvetését ha van, akkor Worenth feláll az asztaltól.*
-Menjünk nézzünk körbe.
*A tányérokat, teáscsészét leteszi a pultra, megköszöni a reggelit, és már ki is megy a fogadóból Eireni társaságában.*
-Isurii úrnő. *szólítja meg a fogadó előtt álló mágusnőt.* -Minden rendben? Milyenek voltak az újoncok akiket meghallgattál? *kérdezi, majd Eireni felé fordul.* -Eireni menj, és nézd meg Taitos-t. Van nála valami amit látnod kell. *mosolyodik el.* -Csak meg ne ijedj tőle.
*Mindenképp látnia kell a wargot inasának is, később ennek jelentősége lesz, de nem árulja még el, hogy mi is az. Mikor inasa elmegy, újra Isurii felé fordul.*
-Nem volt mulatozás az éjjel, mostanra pedig mindenki dolgozik. Kagan kezd felerősödni, amit egyébként örömmel látok. Ettél már valamit? Nagyon finom a reggeli. *mosolyodik el, egy pillanatra másképpen nézve az úrnőre, tekintete most olyan, mint tegnap éjjel, nem mint általában, amikor olyan hivatalos.*
-Megbarátkoztál már a warg-al? *kérdezi nevetve.*
*Mikor megkapja a reggelit, és a teát azonnal hozzálát, kissé mohón lapátolja be az ételt. Lefárasztotta az éjszaka, természetesen pozitív értelemben, csak most érzékeli, mennyire is jólesik neki az étel.*
-Igen láttam a törpéket, meg a munkásokat. Kagan vezér erősebb falat épít. Keményebb munka, de ha állnak majd a falak, szinte áttörhetetlen erőt fog képezni a vérszövetségnek.
*Lehet ez kellett, hogy a vezér szeme felnyíljon, bár így a költözködésből semmi sem lesz, de lehet, hogy ennek jobban örülnek többen. Annyira megszokták már ezt a vidéket, a Vashegyet, a már-már legendás vidéket, hogy jobb is ha itt maradnak. Eireni kérdésekor már befejezi a reggelit, teáját is megissza, és megtörli száját.*
-Szeretném, ha mellettem lennél, tanulnál tőlem, és a szilánkokkal tartanál. *kis hatásszünet.* -Olyan tulajdonságokkal bírsz, olyan értékrenddel, amit minden mester keres egy tanítványban. Megtanítlak a mágiára, a varázslásra, a varázshasználatra, a meditációs transz gyakorlatra, és minden olyanra, ami segítségedre lehet az életben. Kiérdemelted ezt nálam kedves Eireni. *mosolyodik el.* -Nekem ezek a terveim. Szépem lassan, fokozatosan haladunk majd, addig is figyelsz, és a segítségemre leszel, ahogyan eddig is, és ezt nagyon köszönöm neked. Mit szólsz?
*Kíváncsi az elf fiú véleményére, szabad akaratából döntsön hát, de legalább tudja és ismeri a hóhajú elképzeléseit.*
-Nekem sincs sokkal több közöm a Thargok-hoz mint neked, viszont Isurii úrnőnek hűséget fogadtam, és ez miatt valamilyen szinten kapcsolódom én is a Thargok-hoz. Szerető és befogadó szövetség ez, még akkor is ha eltekintünk az előző nap történéseiről. Nagy segítségünkre fogsz lenni.
*Mikor Eireni is befejezi az evést, és megosztja nézeteit vagy esetleges ellenvetését ha van, akkor Worenth feláll az asztaltól.*
-Menjünk nézzünk körbe.
*A tányérokat, teáscsészét leteszi a pultra, megköszöni a reggelit, és már ki is megy a fogadóból Eireni társaságában.*
-Isurii úrnő. *szólítja meg a fogadó előtt álló mágusnőt.* -Minden rendben? Milyenek voltak az újoncok akiket meghallgattál? *kérdezi, majd Eireni felé fordul.* -Eireni menj, és nézd meg Taitos-t. Van nála valami amit látnod kell. *mosolyodik el.* -Csak meg ne ijedj tőle.
*Mindenképp látnia kell a wargot inasának is, később ennek jelentősége lesz, de nem árulja még el, hogy mi is az. Mikor inasa elmegy, újra Isurii felé fordul.*
-Nem volt mulatozás az éjjel, mostanra pedig mindenki dolgozik. Kagan kezd felerősödni, amit egyébként örömmel látok. Ettél már valamit? Nagyon finom a reggeli. *mosolyodik el, egy pillanatra másképpen nézve az úrnőre, tekintete most olyan, mint tegnap éjjel, nem mint általában, amikor olyan hivatalos.*
-Megbarátkoztál már a warg-al? *kérdezi nevetve.*
3387. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 09:21:05
Üzenet elküldve: 2015-07-14 09:21:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadó előtt//
*Közben az Aryna nevezetű lány elkezd beszélni terveiről, amit Learon készséggel és figyelemmel hallgat, hiszen ő kérdezte.* ~Szóval ágfüggetlen varázslatok. Érdekes, pedig én már rögtön a közepébe vágnék a dolgoknak.~ *Ezt megjegyzi, hiszen ez azt jelentheti, hogy vele is ezeket fogják megtanultatni. Habár, ezeknek nem sok értelmét látja, mégis mágia. Ezután a hölgy a terveiről beszél. Nemes gondolatok. Hasonlít Learonéhoz. Bár, a férfi úgy van a gyógyítással, mióta a Thargok között él, hogy egy tanult és mindenre kész gyógyító, mint mondjuk Chiari akár tíz mágiahasználóval is felérhet, ha nem többel. De erről nem tesz említést.*
-Szóval víz ág, gyógyító! Remélem hamar nagy tudásra tesz szert! *Mosolyog a lányra. Közben a másik hölgy is felvázolja terveit. Az övé is hasonló, ő is gyógyítani szeretne , no meg a föld ág. Ezt a kettőt szeretné a pásztor is. El is mondja a magáét.*
-Ami engem illet, Hölgyeim, nem vezetnek oly nemes célok, hisz csak egy pásztor vagyok! Föld és víz ágat szeretnék tanulni, hogy jószágaim és magam életét megkönnyítsem. *Itt tart egy szünetet, hogy kutassa a hölgyek szemeit, vajon érdekli-e őket a folytatás. Ha nem, akkor befejezi, ha igen, akkor folytatja.*
-Tudják, sok jószágomat vesztettem el a természet mókája miatt, vagy betegségben. Ezen szeretnék változtatni. Hogyha befolyásolni tudnám a földet, megmenthettem volna egy lovat a hegyomlástól! *Itt kissé elszomorodik, de leplezi, hiszen ez már régi történet. Sokan mondták neki, hogy ne keseregjen a múlton, így hát nem is teszi. Ezután feláll és leporolja magát.*
-De sajnálatomra távoznom kell! Bátorkodom Isurii Úrnő színe elé járulni!
//Isurii//
*Ezután el is indul felé, kutyája pedig feláll a földről, lerázza magáról a port és követi. A kecskék maradnak a helyükön. Learon hamarost odaér a Hóhajúhoz, hiszen az nincs messze tőle. Fejet hajt felé.*
-Azt hiszem, van némi... mondanivalóm. *Lehajtott fejjel várakozik, hogy szót kaphasson. Röstelli ami történt, az sem biztos, hogy kegyelmet megkapja az oly nagyon áhított elnézést tettei felett, de nemsokára kiderül mi fog történni. Azért még egy vet egy pillantást a lányok felé, nehogy azok valami olyat csináljanak a jószágokkal, amit nem kéne, de ez után figyelme teljes mértékben Úrnőjéé.*
*Közben az Aryna nevezetű lány elkezd beszélni terveiről, amit Learon készséggel és figyelemmel hallgat, hiszen ő kérdezte.* ~Szóval ágfüggetlen varázslatok. Érdekes, pedig én már rögtön a közepébe vágnék a dolgoknak.~ *Ezt megjegyzi, hiszen ez azt jelentheti, hogy vele is ezeket fogják megtanultatni. Habár, ezeknek nem sok értelmét látja, mégis mágia. Ezután a hölgy a terveiről beszél. Nemes gondolatok. Hasonlít Learonéhoz. Bár, a férfi úgy van a gyógyítással, mióta a Thargok között él, hogy egy tanult és mindenre kész gyógyító, mint mondjuk Chiari akár tíz mágiahasználóval is felérhet, ha nem többel. De erről nem tesz említést.*
-Szóval víz ág, gyógyító! Remélem hamar nagy tudásra tesz szert! *Mosolyog a lányra. Közben a másik hölgy is felvázolja terveit. Az övé is hasonló, ő is gyógyítani szeretne , no meg a föld ág. Ezt a kettőt szeretné a pásztor is. El is mondja a magáét.*
-Ami engem illet, Hölgyeim, nem vezetnek oly nemes célok, hisz csak egy pásztor vagyok! Föld és víz ágat szeretnék tanulni, hogy jószágaim és magam életét megkönnyítsem. *Itt tart egy szünetet, hogy kutassa a hölgyek szemeit, vajon érdekli-e őket a folytatás. Ha nem, akkor befejezi, ha igen, akkor folytatja.*
-Tudják, sok jószágomat vesztettem el a természet mókája miatt, vagy betegségben. Ezen szeretnék változtatni. Hogyha befolyásolni tudnám a földet, megmenthettem volna egy lovat a hegyomlástól! *Itt kissé elszomorodik, de leplezi, hiszen ez már régi történet. Sokan mondták neki, hogy ne keseregjen a múlton, így hát nem is teszi. Ezután feláll és leporolja magát.*
-De sajnálatomra távoznom kell! Bátorkodom Isurii Úrnő színe elé járulni!
//Isurii//
*Ezután el is indul felé, kutyája pedig feláll a földről, lerázza magáról a port és követi. A kecskék maradnak a helyükön. Learon hamarost odaér a Hóhajúhoz, hiszen az nincs messze tőle. Fejet hajt felé.*
-Azt hiszem, van némi... mondanivalóm. *Lehajtott fejjel várakozik, hogy szót kaphasson. Röstelli ami történt, az sem biztos, hogy kegyelmet megkapja az oly nagyon áhított elnézést tettei felett, de nemsokára kiderül mi fog történni. Azért még egy vet egy pillantást a lányok felé, nehogy azok valami olyat csináljanak a jószágokkal, amit nem kéne, de ez után figyelme teljes mértékben Úrnőjéé.*
3386. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 09:09:16
Üzenet elküldve: 2015-07-14 09:09:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
*Segít állni a férfinek, miközben figyelmesen nézi a körülötte történő eseményeket. Sok új arc és ismeretlen alak érkezik hozzájuk, akik egyes személyekkel szeretnének beszélgetni. Pédául az újonnan érkezett sötételf nő Taitossal szeretne négyszemközt beszélgetni, így kezd rájönni, hogy vannak akik kiemelten fontos szerepűek. Felnéz az égre, majd mikor megállapítja a Nap állásából az időt, akkor megszólal a társához.*
- Most itt kell hagyjalak benneteket, de arrébb megtalálhattok. *elengedi a sérültet, hogy újra maga gondoskodjon magáról. Nyugodt léptekkel távolodik el a kisebb társaságtól, hogy nagyobb helyet keresve leüljön a földre. Rögtön törökülésbe vágja magát, majd felveszi a napi meditáláshoz szükséges kényelmes pózt. Mikor megvan, akkor ezt követően pillanatok alatt abba a jól ismert állapotba merül, amit kevesen gyakorolnak. Távolról úgy tűnik, hogy jobb ha nem zavarják meg, mert annak következményei lennének.*
*Segít állni a férfinek, miközben figyelmesen nézi a körülötte történő eseményeket. Sok új arc és ismeretlen alak érkezik hozzájuk, akik egyes személyekkel szeretnének beszélgetni. Pédául az újonnan érkezett sötételf nő Taitossal szeretne négyszemközt beszélgetni, így kezd rájönni, hogy vannak akik kiemelten fontos szerepűek. Felnéz az égre, majd mikor megállapítja a Nap állásából az időt, akkor megszólal a társához.*
- Most itt kell hagyjalak benneteket, de arrébb megtalálhattok. *elengedi a sérültet, hogy újra maga gondoskodjon magáról. Nyugodt léptekkel távolodik el a kisebb társaságtól, hogy nagyobb helyet keresve leüljön a földre. Rögtön törökülésbe vágja magát, majd felveszi a napi meditáláshoz szükséges kényelmes pózt. Mikor megvan, akkor ezt követően pillanatok alatt abba a jól ismert állapotba merül, amit kevesen gyakorolnak. Távolról úgy tűnik, hogy jobb ha nem zavarják meg, mert annak következményei lennének.*
3385. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 08:31:01
Üzenet elküldve: 2015-07-14 08:31:01
![>Seyana Burores [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9956_sotetelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Kagan//
- Ölni...
* Ismétli el azt a szót, mi igazán megragadja figyelmét. S gondolkodóba is ejti. Akármilyennek látszik is, ő azokon teszteli pengéjének élét, aki rászolgált, mert Seyana bizony nem őrült gyilkos, aki ész nélküli mészárlásokat rendez felszíni településeken az éj leple alatt, hogy aztán az egész városőrség őt kajtassa.*
- Szóval... Zsoldosokat keresel. Harcosokat, akik megvédik...
* Itt végigmutat a táboron.*
- Őket. Őszintén szólva... Csak akkor védelmezem meg a felszíni népedet, és teszem el láb alól a zavaró tényezőket, ha valóban méltóképpen megjutalmazod harcosaidat.
* Egyértelműen várja az ajánlatot. A pontos ajánlatot.*
~ Mert ilyenkor a számok beszélnek.~
- Ami pedig a kiegészítő apróságokat illeti... Remélem, erről is kívánsz majd bővebb felvilágosítást adni, ugyanis rabszolgamunkát nem végzek.
* Mégiscsak egy mélységi matróna örököse. Illetve az volt. S hiába kellett elhagynia otthonát, attól még vérére ugyanúgy büszke.*
~ Mélységi úrnők kezét por soha, csak a vér mocskolhatja!~
* Visszahangzanak most anyja szavai a fejében.*
//Kagan//
- Ölni...
* Ismétli el azt a szót, mi igazán megragadja figyelmét. S gondolkodóba is ejti. Akármilyennek látszik is, ő azokon teszteli pengéjének élét, aki rászolgált, mert Seyana bizony nem őrült gyilkos, aki ész nélküli mészárlásokat rendez felszíni településeken az éj leple alatt, hogy aztán az egész városőrség őt kajtassa.*
- Szóval... Zsoldosokat keresel. Harcosokat, akik megvédik...
* Itt végigmutat a táboron.*
- Őket. Őszintén szólva... Csak akkor védelmezem meg a felszíni népedet, és teszem el láb alól a zavaró tényezőket, ha valóban méltóképpen megjutalmazod harcosaidat.
* Egyértelműen várja az ajánlatot. A pontos ajánlatot.*
~ Mert ilyenkor a számok beszélnek.~
- Ami pedig a kiegészítő apróságokat illeti... Remélem, erről is kívánsz majd bővebb felvilágosítást adni, ugyanis rabszolgamunkát nem végzek.
* Mégiscsak egy mélységi matróna örököse. Illetve az volt. S hiába kellett elhagynia otthonát, attól még vérére ugyanúgy büszke.*
~ Mélységi úrnők kezét por soha, csak a vér mocskolhatja!~
* Visszahangzanak most anyja szavai a fejében.*
3384. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 06:40:49
Üzenet elküldve: 2015-07-14 06:40:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Elérkezett hát végre ennek az útjának a végére, és a következő elejére. Nem tudja pontosan merre is kéne mennie, de lát egy kisebb csoportosulást ahol mintha az érkezőket vizsgálgatnák, így arra irányítja lépteit. Könnyű úti ruhát visel, leginkább sötétbarna és fekete színekben, egy nagy hátizsákkal a hátán. Jobbjában egy leajzott íjat markol, oldalán pár nyílvesszővel megrakott tegez. Járása és tartása arra enged következtetni hogy gazdag helyről származik ahol foglalkoztak az ilyesmikkel, felszerelése is mind minőségi anyagokból készült, de ettől függetlenül egyszerű, nem kirívó vagy csicsás. Hosszú haja befonva lóg hátára, bár ez nem látszik a sötétlila köpenye alatt aminek csuklyája is mélyre húzva óvja szemeit a fénytől. Egy gyors pillantással végigmér mindenkit a társaságnál, de ezen felül igyekszik figyelmen kívül hagyni azokat akikkel nincs dolga. Közelebb érve észre is veszi pont azt aki miatt érkezett, ha valaki esetleg megállítaná akkor persze az elvárható módon, tisztelettudóan fog vele viselkedni, de ha nem akasztják meg akkor egyenesen Taitoshoz sétál. Látta még a városban és alaposan meg is nézte magának, nem esik hát nehezére felismerni.*
- Üdvözlöm.
*Egy apró főhajtás is tartozik a megszólításhoz, amit rövidebben bár de megismétel még a mellette álló Kagan felé is. A többi érkezővel nem foglalkozik, viszont akik láthatóan ide valósiak és fel is figyelnek Sylthyrielre azoknak szintén jár egy hasonló köszöntés. Azért senkinek a szavába vágni nem akar, megvárja szépen a megfelelő alkalmat és akkor lép csak közelebb hogy köszönhessen. Úgy tűnik Taitos kivételével fogalma sincs ki kicsoda, így tekintetét leginkább ő kapja meg.*
- Ha nem tévedem magát keresem.
*Erős akcentussal töri a közös nyelvet, ha valaki ismeri a mélységiek szavait akkor felismerheti hogy azokhoz hasonlóan ejti ki a betűket. Ettől függetlenül érthetően beszél, bár itt-ott lehet számítani nyelvtani hibákra. A nehézségek ellenére magabiztosan formálja a mondatot, nincs zavarban a helyzet miatt.*
- Beszélhetünk esetleg kevéssé...
*itt egy másodpercnyi szünetet hagy amíg szemei rövid kitérőt tesznek a többi érkező irányába*
-... zsúfolt helyen?
*Hiába a hosszú út amit meg kellett tegyen idáig, nem tűnik fáradtnak. Arca komoly, szemöldökeit kissé felhúzza kérdésére. Jókedv, megvetés vagy bármi hasonló érzelem nem igazán olvasható le róla.*
A hozzászólás írója (Sylthyriel Eoul'renor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 06:46:52
*Elérkezett hát végre ennek az útjának a végére, és a következő elejére. Nem tudja pontosan merre is kéne mennie, de lát egy kisebb csoportosulást ahol mintha az érkezőket vizsgálgatnák, így arra irányítja lépteit. Könnyű úti ruhát visel, leginkább sötétbarna és fekete színekben, egy nagy hátizsákkal a hátán. Jobbjában egy leajzott íjat markol, oldalán pár nyílvesszővel megrakott tegez. Járása és tartása arra enged következtetni hogy gazdag helyről származik ahol foglalkoztak az ilyesmikkel, felszerelése is mind minőségi anyagokból készült, de ettől függetlenül egyszerű, nem kirívó vagy csicsás. Hosszú haja befonva lóg hátára, bár ez nem látszik a sötétlila köpenye alatt aminek csuklyája is mélyre húzva óvja szemeit a fénytől. Egy gyors pillantással végigmér mindenkit a társaságnál, de ezen felül igyekszik figyelmen kívül hagyni azokat akikkel nincs dolga. Közelebb érve észre is veszi pont azt aki miatt érkezett, ha valaki esetleg megállítaná akkor persze az elvárható módon, tisztelettudóan fog vele viselkedni, de ha nem akasztják meg akkor egyenesen Taitoshoz sétál. Látta még a városban és alaposan meg is nézte magának, nem esik hát nehezére felismerni.*
- Üdvözlöm.
*Egy apró főhajtás is tartozik a megszólításhoz, amit rövidebben bár de megismétel még a mellette álló Kagan felé is. A többi érkezővel nem foglalkozik, viszont akik láthatóan ide valósiak és fel is figyelnek Sylthyrielre azoknak szintén jár egy hasonló köszöntés. Azért senkinek a szavába vágni nem akar, megvárja szépen a megfelelő alkalmat és akkor lép csak közelebb hogy köszönhessen. Úgy tűnik Taitos kivételével fogalma sincs ki kicsoda, így tekintetét leginkább ő kapja meg.*
- Ha nem tévedem magát keresem.
*Erős akcentussal töri a közös nyelvet, ha valaki ismeri a mélységiek szavait akkor felismerheti hogy azokhoz hasonlóan ejti ki a betűket. Ettől függetlenül érthetően beszél, bár itt-ott lehet számítani nyelvtani hibákra. A nehézségek ellenére magabiztosan formálja a mondatot, nincs zavarban a helyzet miatt.*
- Beszélhetünk esetleg kevéssé...
*itt egy másodpercnyi szünetet hagy amíg szemei rövid kitérőt tesznek a többi érkező irányába*
-... zsúfolt helyen?
*Hiába a hosszú út amit meg kellett tegyen idáig, nem tűnik fáradtnak. Arca komoly, szemöldökeit kissé felhúzza kérdésére. Jókedv, megvetés vagy bármi hasonló érzelem nem igazán olvasható le róla.*
A hozzászólás írója (Sylthyriel Eoul'renor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 06:46:52
3383. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 04:46:56
Üzenet elküldve: 2015-07-14 04:46:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Kőtörő brigád //
* Ha munkáról van szó, egy derék óriás felér egy kincseit védelmező törpével. Márpedig Azil, az ács keményen dolgozik, hisz nem csak az erőd felépülése számára a cél, hanem a törzs, számára igencsak fontos két tagja. *
~ Minél előbb végzel, annál hamarabb mehetsz hozzájuk. Ez járjon az eszedben. ~
* Próbálja ösztönözni magát, miközben megválik vékony vászonigétől, hogy ne zavarja a munkában. A felkiabáló törpe szavaira csak mosolyogva bólint, és úgy helyezkedik, hogy kialakulhasson a két csapat munkatere. Most látszik igazán, hogy a borgőzös combnyi vastag karjainak csapásainak a kő sem tud nagyon ellenállni. Keményen dolgozik, egészen addig, míg a nap meg nem kapja vállát, s vaskos izmai el nem kezdenek remegni a megerőltetéstől. *
- Hrothgaar uram, mondd csak ki fogja megfaragni ezeket a köveket? -
* Teszi fel az eszébe jutó lényeges kérdést, hisz az egy dolog, hogy kicsákányozzák, de abból erőd ugyan nem lesz. *
* Ha munkáról van szó, egy derék óriás felér egy kincseit védelmező törpével. Márpedig Azil, az ács keményen dolgozik, hisz nem csak az erőd felépülése számára a cél, hanem a törzs, számára igencsak fontos két tagja. *
~ Minél előbb végzel, annál hamarabb mehetsz hozzájuk. Ez járjon az eszedben. ~
* Próbálja ösztönözni magát, miközben megválik vékony vászonigétől, hogy ne zavarja a munkában. A felkiabáló törpe szavaira csak mosolyogva bólint, és úgy helyezkedik, hogy kialakulhasson a két csapat munkatere. Most látszik igazán, hogy a borgőzös combnyi vastag karjainak csapásainak a kő sem tud nagyon ellenállni. Keményen dolgozik, egészen addig, míg a nap meg nem kapja vállát, s vaskos izmai el nem kezdenek remegni a megerőltetéstől. *
- Hrothgaar uram, mondd csak ki fogja megfaragni ezeket a köveket? -
* Teszi fel az eszébe jutó lényeges kérdést, hisz az egy dolog, hogy kicsákányozzák, de abból erőd ugyan nem lesz. *
3382. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 01:11:27
Üzenet elküldve: 2015-07-14 01:11:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó - Worenth//
*Belépnek hát fogadóba. Mivel Worenth makacsul vezeti, ő kénytelen követni, nem mintha lenne más elképzelése.*
-Tisztán szeretem.
*Jelenti ki hidegen. Nem kifejezetten szereti az édes dolgokat, szimplán a tea relaxáló, gyógyító és frissítő hatása miatt issza. Igaz, néha azért megengedi magának a plusz dolgokat, de egyébként nem. Leül hát mestere elé, s párbeszédük kezdetét veszi.*
-Semmiféle ünneplésre nem voltam figyelmes. Helyette mindenki kemény munkába fogott. A kőtörők és sártaposók már javában dolgoznak, szinte minden erősebb fizikumú személy az építkezésben segédkezik.
*Szünetet tartva belekortyolgat teájába. Keserű. Tiszta. Tökéletes.*
~Most, hogy jobban belegondolok, nem is olyan nehéz és rossz ez a körültekintősdi. Bár valljuk be, ez nem illik hozzám.~
*Csak bólint Worenth szavaira, majd jön "mi" és a "vérszövetség".*
~Nos, igen. Azzal, hogy bármiféle segítséget is nyújtottam Isurii Thargodar számára, idő közben mégis főlém került azon a bizonyos ranglétrán...~
*Eireni egyenest hányingert kap, ha rangokról van szó. Gyűlöli ezt a rendszert, ha tetszik, ha nem. Meggyűlt már vele a baja, s míg élő személyeknek képes szinte bármikor megbocsátani, ennek az elméleti dolognak sohasem. Azért lett az, ami, mert valaki egykoron kitalálta ezt a fajta rendszert. Nem hiába tisztel mindenkit ugyanannyira, tekintettel nem lévén egyesek "rangjára". Csak is annak engedelmeskedik, és csak is azt tiszteli jobban az átlagosnál, akivel személyes tapasztalata, kapcsolata van, akit ő saját maga fölé emelt.*
~De ténylegesen felajánlottam minden tudásomat, szóval akármennyire is tartózkodtam tőle, részese, tagja lettem ennek az egésznek. Valamilyen módon, így vagy úgy, de közöm van ehhez a szövetséghez.~
*Eireni-féle sóhaj.
Nem, nem ismerős senki sem az érkezők közül. Körültekint azért kicsit jobban, hátha a fogadóban tartózkodik valaki, akit esetleg láthatott eddigi (rövid) útján.
Mikor teljes testében visszafordul mestere felé, lassan megrázza a fejét.*
-Nem, senkit nem ismerek...
*Következő kortyával teája felét immár el is fogyasztja.*
-Mester!
*Kis hatásszünet, csak a szokásos formalitások kedvéért.*
~Muszáj valahogyan rákérdeznem. Az inasa vagyok, tudni szeretném, mik a következő lépések.~
-Mik a terveid velem kapcsolatban?
*Worenth válasza előtt, vagy után, mindegy, de Eirei megjegyzi az elhangzó választól függetlenül:*
-Tudod jól, hogy ha esetleg szükség lenne a képességeimre, legyen az tudomány, mágia, akkor nagyon szívesen segítek. Tudom jól, hogy nekem szinte semmi közöm az Amon Ruadhon, illetve Thargarodon történő dolgokhoz, de Isurii Thargodarnak és neked, mester, a legnagyobb odaadással segítek. Ne tétovázz hát, ha szükség van rám. Csak szólj, mert segítek.
*Nagyon reméli, hogy Worenth megérti, mire céloz. Szavai pedig nem légből kapott ígéretek, hanem őszinte szavak. Segíteni akar végre, mert amihez leginkább ért, az az elmélet. Fizikailag semmi hasznát nem venné senki, mint ahogyan az élete során nem egyszer bebizonyosodott. Nem ülhet hát tétlenül, egyszerűen belef fog őrülni. Tenni akar valamit Worenth Yosdenért, Isurii Thargodarért és Eghalim Grallért. Egy jó inas már csak ilyen, úgy gondolja...*
*Belépnek hát fogadóba. Mivel Worenth makacsul vezeti, ő kénytelen követni, nem mintha lenne más elképzelése.*
-Tisztán szeretem.
*Jelenti ki hidegen. Nem kifejezetten szereti az édes dolgokat, szimplán a tea relaxáló, gyógyító és frissítő hatása miatt issza. Igaz, néha azért megengedi magának a plusz dolgokat, de egyébként nem. Leül hát mestere elé, s párbeszédük kezdetét veszi.*
-Semmiféle ünneplésre nem voltam figyelmes. Helyette mindenki kemény munkába fogott. A kőtörők és sártaposók már javában dolgoznak, szinte minden erősebb fizikumú személy az építkezésben segédkezik.
*Szünetet tartva belekortyolgat teájába. Keserű. Tiszta. Tökéletes.*
~Most, hogy jobban belegondolok, nem is olyan nehéz és rossz ez a körültekintősdi. Bár valljuk be, ez nem illik hozzám.~
*Csak bólint Worenth szavaira, majd jön "mi" és a "vérszövetség".*
~Nos, igen. Azzal, hogy bármiféle segítséget is nyújtottam Isurii Thargodar számára, idő közben mégis főlém került azon a bizonyos ranglétrán...~
*Eireni egyenest hányingert kap, ha rangokról van szó. Gyűlöli ezt a rendszert, ha tetszik, ha nem. Meggyűlt már vele a baja, s míg élő személyeknek képes szinte bármikor megbocsátani, ennek az elméleti dolognak sohasem. Azért lett az, ami, mert valaki egykoron kitalálta ezt a fajta rendszert. Nem hiába tisztel mindenkit ugyanannyira, tekintettel nem lévén egyesek "rangjára". Csak is annak engedelmeskedik, és csak is azt tiszteli jobban az átlagosnál, akivel személyes tapasztalata, kapcsolata van, akit ő saját maga fölé emelt.*
~De ténylegesen felajánlottam minden tudásomat, szóval akármennyire is tartózkodtam tőle, részese, tagja lettem ennek az egésznek. Valamilyen módon, így vagy úgy, de közöm van ehhez a szövetséghez.~
*Eireni-féle sóhaj.
Nem, nem ismerős senki sem az érkezők közül. Körültekint azért kicsit jobban, hátha a fogadóban tartózkodik valaki, akit esetleg láthatott eddigi (rövid) útján.
Mikor teljes testében visszafordul mestere felé, lassan megrázza a fejét.*
-Nem, senkit nem ismerek...
*Következő kortyával teája felét immár el is fogyasztja.*
-Mester!
*Kis hatásszünet, csak a szokásos formalitások kedvéért.*
~Muszáj valahogyan rákérdeznem. Az inasa vagyok, tudni szeretném, mik a következő lépések.~
-Mik a terveid velem kapcsolatban?
*Worenth válasza előtt, vagy után, mindegy, de Eirei megjegyzi az elhangzó választól függetlenül:*
-Tudod jól, hogy ha esetleg szükség lenne a képességeimre, legyen az tudomány, mágia, akkor nagyon szívesen segítek. Tudom jól, hogy nekem szinte semmi közöm az Amon Ruadhon, illetve Thargarodon történő dolgokhoz, de Isurii Thargodarnak és neked, mester, a legnagyobb odaadással segítek. Ne tétovázz hát, ha szükség van rám. Csak szólj, mert segítek.
*Nagyon reméli, hogy Worenth megérti, mire céloz. Szavai pedig nem légből kapott ígéretek, hanem őszinte szavak. Segíteni akar végre, mert amihez leginkább ért, az az elmélet. Fizikailag semmi hasznát nem venné senki, mint ahogyan az élete során nem egyszer bebizonyosodott. Nem ülhet hát tétlenül, egyszerűen belef fog őrülni. Tenni akar valamit Worenth Yosdenért, Isurii Thargodarért és Eghalim Grallért. Egy jó inas már csak ilyen, úgy gondolja...*
3381. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-14 00:09:17
Üzenet elküldve: 2015-07-14 00:09:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
*A nagydarab férfi rámordul, mint a kutya a rágós húsra. Mikor ezután elmondja, hogy túlságosan sokat beszél, akkor biccent felé megértésképpen. Tud ő hallgatni, akár egy kő és az általában magával vonja, hogy nem tudnak olvasni benne olyan könnyedén. Ez minden szerzetes mester sajátja, hogy nehezen ülnek ki rajtuk érzelmek, de mikor szükséges természetesen ki tudják magukat fejezni. Megkapja az engedélyt, hogy Taitoshoz mehet, ahhoz a férfihoz, aki sántít. Mivel fegyverei nincsenek nála, így óvatosan közelít az illetőhöz. Ezzel szemben a mesternek mondott szintén közelít hozzá, hogy végül egy kézfogással üdvözöljék egymást. Nincs ellenére így köszönteni, mert alkalmazkodik szívesen a helyi szokásokhoz.*
- Bármilyen munka legyen, nekem teljesen mindegy. *feleli a beszélgetőtársának, akivel kezd szóba állni. A szerzetesek a világtól elvonulva leginkább mindent saját maguk csinálnak. Épület javításon keresztül egészen a kovácsolásig. Mikor látja, hogy Taitos figyelme a különös nőre szegeződik, akkor átvált megfigyelőbe, hogy elemezze magában mindkettejüket. A fajtája egyik előnye, hogy képesek ténylegesen odafigyelni egyes dolgokra, így nem kerüli el figyelmüket apróságok. Hiszen kicsi dolgokból születhetnek meg a nagyok, ha képtelen az ember észrevenni. Elkezd vele beszélgetni hasonló nyelven, amivel talán sikerül értésére adni Karának, hogy mi itt a helyzet. Taitos figyelme hamarosan visszatér rá, miközben megkérdezi mi a véleménye a szellemekkel beszélő nőről.*
- Mindenki hasznos, csak meg kell találni, hogy milyen területen. *válaszolja egyszerűen, közben nem tudja tovább nézi a mesternek nevezett férfi tusáját a sérült lábával. Pillanatok alatt, egyben csendben ott terem nála, hogy a megfelelő fogást alkalmazva, támogassa a másikat. Már ha nincs ellenére Taitosnak eme ténykedés a szerzetesnőtől, akinek fontos feladata az elesetteken és sérülteken segíteni. Határozott a fogás, s talán jobb mint a férfi botja, ami egy lábával ingatag. Végezetül folytatja a beszédét.*
- Nem sietek sehová, szép időnk van. *jelzi, hogy türelmesen megvárja, míg lezárul szellemekkel suttogó nő sorsa. Annyit kell tennie, hogy a fáradt lábáról elterelnie a figyelmet, mint ha nem lenne az. Mindenesetre magában örömmel fogadja azt a tényt, hogy engedélyt kapott, hogy beléphessen ebbe a városba. Kíváncsian várja, hogy miképpen élnek ezen a helyen és későbbiek folyamán miként segíthet nekik. Szívesen fogadna idővel tanítványokat, akiknek edzhetné a testét és lelkét. Természetesen csak olyanok, akiket érdemes. Ez a távoli jövő, ami nem biztos. Jobban kedveli a jelent, s annak eseményeit figyelni.*
*A nagydarab férfi rámordul, mint a kutya a rágós húsra. Mikor ezután elmondja, hogy túlságosan sokat beszél, akkor biccent felé megértésképpen. Tud ő hallgatni, akár egy kő és az általában magával vonja, hogy nem tudnak olvasni benne olyan könnyedén. Ez minden szerzetes mester sajátja, hogy nehezen ülnek ki rajtuk érzelmek, de mikor szükséges természetesen ki tudják magukat fejezni. Megkapja az engedélyt, hogy Taitoshoz mehet, ahhoz a férfihoz, aki sántít. Mivel fegyverei nincsenek nála, így óvatosan közelít az illetőhöz. Ezzel szemben a mesternek mondott szintén közelít hozzá, hogy végül egy kézfogással üdvözöljék egymást. Nincs ellenére így köszönteni, mert alkalmazkodik szívesen a helyi szokásokhoz.*
- Bármilyen munka legyen, nekem teljesen mindegy. *feleli a beszélgetőtársának, akivel kezd szóba állni. A szerzetesek a világtól elvonulva leginkább mindent saját maguk csinálnak. Épület javításon keresztül egészen a kovácsolásig. Mikor látja, hogy Taitos figyelme a különös nőre szegeződik, akkor átvált megfigyelőbe, hogy elemezze magában mindkettejüket. A fajtája egyik előnye, hogy képesek ténylegesen odafigyelni egyes dolgokra, így nem kerüli el figyelmüket apróságok. Hiszen kicsi dolgokból születhetnek meg a nagyok, ha képtelen az ember észrevenni. Elkezd vele beszélgetni hasonló nyelven, amivel talán sikerül értésére adni Karának, hogy mi itt a helyzet. Taitos figyelme hamarosan visszatér rá, miközben megkérdezi mi a véleménye a szellemekkel beszélő nőről.*
- Mindenki hasznos, csak meg kell találni, hogy milyen területen. *válaszolja egyszerűen, közben nem tudja tovább nézi a mesternek nevezett férfi tusáját a sérült lábával. Pillanatok alatt, egyben csendben ott terem nála, hogy a megfelelő fogást alkalmazva, támogassa a másikat. Már ha nincs ellenére Taitosnak eme ténykedés a szerzetesnőtől, akinek fontos feladata az elesetteken és sérülteken segíteni. Határozott a fogás, s talán jobb mint a férfi botja, ami egy lábával ingatag. Végezetül folytatja a beszédét.*
- Nem sietek sehová, szép időnk van. *jelzi, hogy türelmesen megvárja, míg lezárul szellemekkel suttogó nő sorsa. Annyit kell tennie, hogy a fáradt lábáról elterelnie a figyelmet, mint ha nem lenne az. Mindenesetre magában örömmel fogadja azt a tényt, hogy engedélyt kapott, hogy beléphessen ebbe a városba. Kíváncsian várja, hogy miképpen élnek ezen a helyen és későbbiek folyamán miként segíthet nekik. Szívesen fogadna idővel tanítványokat, akiknek edzhetné a testét és lelkét. Természetesen csak olyanok, akiket érdemes. Ez a távoli jövő, ami nem biztos. Jobban kedveli a jelent, s annak eseményeit figyelni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739