//Sártaposó brigád//
*Hiába elszipkázza a jó csajokat, így Ale egyedül fog maradni. De úgy fest legalább humorérzéke megmarad vele, hiszen veszi a lapot, és nem sértődik be előbbi szavain. Így van ez rendjén. Nem holmi ficsúrok ők, orgyilkosok.*
-Bízhatsz bennem.
*Hajol meg színpadiasan a férfi szavaira, majd kissé rácsodálkozik a neki szegezett kérdésre, ami mélyről érkezik, de mégis egy szinte már magasnak számító törpe _nőtől_ érkezik. Hatására jobban szemügyre veszi a szerzetet, hiszen ezelőtt csupán egy fajtájához tartozó asszonyszeméllyel hozta össze a sors. Viszont a kérdésre nemlegesen rázza meg fejét, hiszen mint mondotta volt, később csatlakozik a kőfejtő brigádhoz.*
-Már elígérkeztem, szépségem.
*Kacsint le a sarat dagonyászó Mae-nek, majd a karját elfogadó szőkeségé lesz figyelme. Ő mégiscsak inkább ízlésének megfelelő lenne. Kirántja hát a sárból, s türelmesen várja, míg felöltözik. Majd kiváló hallgatóságnak mutatkozik, és elkíséri a fogadóhoz Tanrielt.
Útjuk közben egy figyelemfelkeltő csettintés, és a vezér hangja vonja magára figyelmét. Szavaira, miszerint csak fegyvertelenül közlekedhetnek az idegenek, eszébe juttatják, hogy nála vannak a másik félvér fegyverei, csakúgy, mint sajátjai.*
~Ideje lesz biztonságba helyezni őket.~
*S ezt a fogadóban kívánja megtenni jobb híján.*
//Fogadó - vályúhoz//
//Tanriel, majd Chiari és Iluq//
*De aztán kissé megütközik az asszonyszemély felvetésén. Még hogy ő pincérkedjék?!*
~Ez most komoly?~
*Néz értetlenül rá, majd gyorsan kézbe kapja a fegyvereket, és felmutatja őket.*
-Én ezekkel, nem tálcákkal vagyok jóban.
*Persze azért biztos elboldogul egyensúlyérzékével az asztalok, székek és becsődülő személyek között lavírozva, de mégis. Milyen ciki lenne már? Kiröhögnék a komék. Ebben biztos. De, hogy mégis érezze a törődést Tanriel, felkap pár kupát, és Chiari és a druida felé "vágtat" velük, majd asztalukon landolnak. Bizony a frissítő itókák vannak bennük. De nem csak ezért jött ide, hanem mert felfedezte a medgoly kölyköket. Shauri jut eszébe róluk, aztán pedig Jane. De a rátörő emlékeket elhessenti, és máris kérdést szegez a Bice-bócának.*
-Frissítő. Baul és, hogy is hívják a másikat? Viseld jól gondjukat, közel állnak szívemhez.
*Noha meglehetősen ellentmondásos szavainak értelme, mégis így gondolja. Míg vár, szemrevételezi a nő sérült bokáját csak úgy harcos módjára. Annyit tud régóta sántít. Mióta ismeri. Közben hörpint a saját kupájából.*
-Mikorra lesznek idomíthatóak?
*Újabb kérdés, lényegi. Nem nagyon zavartatja magát, ha épp rosszkor érkezett volna. Csak, miután megkapta a válaszokat távozik egy üdvözlésre emelt kupamozdulattal.*
-Egy élmény volt.
*Biccent is hozzá, aztán a pulthoz szambázik.*
//Kagan és a szurkos//
*De nem lehet nem kihallani a tömegből Kagan kaja utáni vágyát. Hát egy nagy tálnyi raguval felpakolva süvít vezéréhez, és máris csattan a tál az asztalon. Ő maga meg megkövülten lesi a szurkosképű nőstényt.*
-Egy újabb kormos?
*Csusszan ki száján, habár már látta ennek párját is nemrégiben, de úgy, de úgy örült, mikor amaz kettő lelépett. Már -már kezdte elhinni, hogy sosem kell újabbakkal találkoznia. Hacsak nem pengeváltás közben. De nem, ez a Hegy vonzza őket!
Tekintete így a törzsfőre vetül, majd saját tálját is az asztalra ejti, és egyszerűen letelepszik. Elég nagy ez többüknek is. Na meg a fogadó egészét betölti a betódult farkaséhes tömeg. Kissé kényelmetlen így ennyi fegyverrel felszerelkezve ücsörögni itt, hát levedli magáról a pengéket és a két íjat is, a tegezzel együtt, és szépe a padra fekteti maga mellé, majd nekilát kajálni. Tör egy nagyot a lepénykenyérből, belemártogatja a raguba, és betömi. De jórészt eközben a nőstényen tartja szúrós szemét, hogy érezze a törődést.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.15 19:52:29