//Őrség//
*Nem szívesen hall ilyesmit Kaganról. Az pedig, hogy megszállta valami, még viccnek is rossz. Mégis mi lenne akkor ezzel a néppel? Egyáltalán mi képes megszállni őt? Erős akaratúnak ismerte meg a férfit, így valószínűleg egy sokkal erősebbnek kell lennie. Talán a szellemek tréfája ez? Ha igen, akkor Leandana bizonyára többet tud majd erről mondani. Ha nem, akkor is meg kellett éreznie valakinek, hogy valami nincs rendjén, feltéve, ha tényleg van valami gond a Vezérrel. Gyorsan jövő aggályait igyekszik mihamarabb elsöpörni elméjéből. Nem, az nem létezik, hogy itt is gondok legyenek! Inkább a bemutatkozásra figyel, a rémhírek riadalma helyett. Semmi szükség arra, hogy pánikba essen a semmi miatt, főleg azok után, ami a pusztában történt. Egyszerűen lehetnek Kagannak is rossz napjai. Vagy az is lehet, hogy a Szellemjárónak volt baljós sejtelme az útról, s azért maradtak itt, belekezdve egy új erőd építésébe. Vagy a tűz elegendő volt a hegy szellemeinek engesztelésére. Semmit nem tud, mi zavarja. El is dönti, hogy rá fog kérdezni, amint lesz rá alkalma, valaki olyantól, ki többet tudhat az előtte állónál.
Ezúttal már ismerős a hang, mi háta mögül szólal fel. Harath felé fordul, mosolyát azonban mellőzi. Nem futja többnél egy gyenge szájvonásnál, mi erőszakkal görbül felfelé arcán. Örül a rég látott arcnak, nem erről van szó, csupán sokkal nehezebb számára mindaz, mi egykoron oly könnyedén ment, bármiféle gond, vagy megerőltetés nélkül.*
- A szellemek, ahogy mondod *jegyzi meg, kissé elszomorodva.
Ha tudná a férfi, hogy mennyire igaza van… Ha tudná, hogy beletalált a dolgok lényegébe. Annak okába, amiért a nő visszatért erre a földre, ahelyett, hogy eleve más irányba ment volna. Úgy tűnik, ételt már nem kell hoznia, az azonban meglepi, hogy még fegyvereit is visszakapja, Harath jóvoltából. Csodálkozva nézi harci eszközeit, de csak kardját veszi vissza. Így mégiscsak kisebb fenyegetést jelenthet, mégsem utasítja vissza a bizalmi gesztust. Egyet biccent is köszönetül, miközben oldalára köti kardját. Nem szólal fel, csak hallgat. Semmi szükség most szavakra, főleg, hogy Ethea belekezdett jelentéstételébe. Igyekszik megjegyezni neveket és egyéb jellemzőket, hogy tudja, kikbe botolhat bele a későbbiekben. Amikor pedig az őr enni kezd, belekezd saját mondandójába, közelebb vezetve magához lovát, húzva egyet annak kantárán.*
- Történt egy s más, míg nem voltam itt. Veletek és velem egyaránt. Vezető lettem, s mint láthatod, nem is érkeztem egyedül. Méltó búcsúban részesíteném őt, ehhez azonban szükségem van a segítségetekre. Amint ezzel megvagyok és beszéltem Kagannal, nagy valószínűséggel távozom. Neked hogy megy sorod? Nyugalommal kísérnek a szellemek?