//A fogadó//
//Ciss, Horhgaar, Aletai és bárki más//
– Örvendek, Ciss. Az én nevem Maereh Ertgrimmsa, de szólíts csak Maenek! *mosolyodik el, majd aprót bólint.* Igen, értelek, a magasak néha elnéznek a fejünk felett. Olyankor hangos vagyok, át ne essenek rajtam, és meg ne üssék magukat! *kacsint mókásan.*
– Aletai nem ilyen. Ő rendes *folytatja és felnéz a szőke félelfre, mert reméli, még ott van mellettük, de legalább a közelben, bár sejti, visz majd enni a kedvesének is.
Mivel étel van rendesen, így persze Ciss elé is csúsztat egy kisebb tányért, hogy szedhessen rá a közös tálról.*
– A hús és a kenyér is egész jó, de biztos van gyümölcsük is *mondja reménykedve.* A nyári alma már érik, azt hiszem.
*A kérdésre kedvesen bólint.*
– Igen, törpe vagyok. Mármint tényleg törpe, és nem mélynövésű ember *fűzi hozzá.* Bár ki tudja, hogy mi a jobb, mert törpének meg elég magas vagyok. A falunkban én voltam a legmagasabb lány. De mióta eljöttem láttam már magasabb törpéket, volt egy Artheniorban, egy Murgrind nevű, jóképű, barna, most meg a Thán, Hrothgaar *mutat a törpére, aki már kifelé viharzik.* Ő az elöljárónk itt.
*Biztatóan mosolyog a tündérre, aki kissé félénknek látszik.*
- Csak a hangja nagy *súgja, mert nem akarja, hogy rosszul érezze magát a másik.
Maereh ahogy beszél is közben még nem sokat halad az ételével, mikor Hrothi újra megjelenik a fogadó küszöbén, és ezúttal valóban külön szól neki.
A lány elmosolyodik, fogja a fél pitéjét, amit még nem fogyasztott el, és talpra áll.*
– Jól van, jövök már, Hrothgaar!
*Visszafordul az asztaltársasága felé.*
– Elnézésetek kérem, de… *megvonja a vállát.* Majd beszélünk még.
*Ezzel odalépked a Thán mellé, vele tart, ha már indulnak, és közben halk hangon kérdezi.*
– Mi történt? Még a fele ebéd hátra lett volna, és még Bryvel sem tudtam beszélni. Milyen jelenés? Hova megyünk?