// A kapuban, Lea majd Dharren, és LÓ //
- Ez a tervem, nem lehet mindenki magas posztban. * Mondja mosolyogva, és már hátat is fordít, kezét tiszteletteljesen felemeli, elköszön és már ordít is Dharrennek, elvégre nem biztos hogy mindent hall. No persze csak ha távol van. *
- Indulok, értettem! * Ahogy lelép a gyilokjáróról, elkezd egy lapátot keresni, avagy ásót, amelyik hamarabb kezébe akad. Körülbelül tíz lépést tesz meg és szétnéz, hát hogyne, persze hogy nincsen. Így fel kell mennie egészen Azil műhelyéig, ahol igaz kérdés nélkül leakaszt egy ásót, no meg egy kapát. Vállára kapja, és ha esetleg látná az óriást int neki, ha amaz jönne, akkor elmondja mi a dolguk, nos ha nem akkor csupán megy végig a táboron a vállán a két szerszámmal. A kapuba érve, biccent Kagannak, ahogy fentről is megtette az apró gesztust, de kérdéses hogy látta e a törzsfő. A két alakot megvizsgálja, és szépen szólva sem tűnnek kedves társaságnak. Olyan fajtáknak látszanak akik még a saját kockájukat is cinkeltnek mondanák, ha az ellenfél jót dobna vele. A harmadik egy fiatal lánynak látszik, de lehet hogy egy maszkírozott fiú, ezekből a népekből bármi leríhat. Csupán fejét csóválva indul a lótetem és a vértócsa felé. Ha van segítsége, akkor vele, ha egyedül akkor egyedül húzza arrébb a lovat, de legalábbis ki a vér epicentrumából, a perifériára. Ez eltart egy ideig, mert bármennyire erős szerzetesünk, száz kiló fölé nem nagyon visz ereje. Szerencsére a vér enyhén csúszik, no meg a kavicsokon megveti a lábát, így le tudja húzni a lovat. Ezután elkezdi a környező részről, minél porosabb, sárosabb földet odavinni és letakarni vele a vértócsát amely egy körülbelül három méter sugarú ovális test volt, mivel a domb lejt, így alakulhatott ki ez a forma. Ez után mivel tudja hogy a ló, nos nem haladja meg képességeit, csupán nem egy fél oldalas, széthorzsolt és szaggatott hullát akarnak enni, no nem nem akarja hogy véletlenül Valian, vagy ha visszaérnek Rolkó fogai közé kerüljön egy kődarab, amely fájdalmat okozzon. Mert a tündér kinyírná. Nos a testvérek, meg kicsinálnák. A színes, azaz vörös, jövőt elhajtja szeme elől, és bemegy, mivel a lapátolással végzett. A kapuban még mindig látja a hármast, emlékszik valami törpére is, no meg elbeszélgetni valója lesz a lovaggal, hogy mi a franckarikáért nem tudta már bevinni a lovat, miért kellett a kapun kívül kicsinálni a vacsorát. Főleg hogy a kardját sem hagyta itt, hogy darabokra vágja Kramlaf, és meg tudja oldani egyedül a cipekedést. *