//Fogadó//
//Seyana, aztán Isurii és társasága//
*Tovább hallgatja a sötételf szavait, azonban rögtön nem fog előállni válasszal vagy véleménnyel. Jól átgondolja a kérdéskört, amit jelenleg felvetett benne. Nem lehet csak úgy elsiklani felette, mert komoly gondolatok hangzottak el benne. Megértően néz rá a társára, azonban kezdi úgy érezni, hogy kezdenek mind a ketten kifogyni a szavakból és a témából. Tán később érdemesebb folytatni e beszélgetést, s nem pedig erőltetni. Mind a ketten átgondolhatják az a szavak súlyát, meg a mögöttük rejlő igazságokat és megfigyeléseket.*
- Köszönöm a szavakat, azonban úgy vélem, hogy jobb ha szüntet tartunk a mi beszélgetésünkben. Nem azért, mert megutáltalak volna szavaidért, vagy gúnyos hangszíned miatt. Csupán szeretném megismerni az itt tartózkodó személyeket, hiszen mindegyik tartogat magánál valamit, ami számomra fontos.* meséli el Seyanának, aki hivatalosan elmondhatja magáról, hogy Tysalin ismerőse lett. A barátsághoz ennél több kell, ám felmerülhet az a lehetőség, hogy sosem lesznek azok.*
- Igazán tartalmas lett a vége. További kellemes napot neked.* köszön el tőle egy időre, hogy tekintetével körülnézzen a benti tömegen. Egy pillanat erejére a sötételfre néz, miközben az utolsó mondata cseng a fülében. Úgy érzi, hogy teljesen olyan filozófiát ecsetelt neki, hogy szemet szemért, fogat fogért. Magyarán erőszak, erőszakot szül, ami mellé gyakran társul szenvedés, fájdalom és szomorúság. Ettől a szerzetesek a másik véglet. A benn levők közül feltűnik neki egy nő, akinek olyan szép hófehér a haja, mint a frissen esett hó. Felkelti az érdeklődését, így rögtön megragadja az alkalmat, hogy csatlakozzon hozzá és a társaságához. Könnyed lépteivel szinte oda siklik hozzájuk, mint egy kígyó, ami éppen zsákmány nyomára bukkant. Megáll mellettük, aztán rájuk köszön.*
- Szép napot! Csatlakozhatnék eme társasághoz?* teszi fel a kérdését, miközben szürke szeme keresi a hófehér hajú nőét. Most tűnik fel, hogy az ember fajból való, s nem az elfekéből. Felmerül benne a kérdés, hogy talán hasonló eseményeken esett át, mint ő és ezért lett neki szintén ilyen szép zuhataga? Bár jobban megnézve Tysalin haja ezüstfehér színben pompázik, ami meglehetősen egyedi lehet a fehérek között.*
- A nevem Tysalin Boni, kígyó szerzetesnő vagyok. A bölcsesség, a tudás és kígyók tudója.* engedi meg magának ezt a hangzatos bemutatkozást, miközben a törékeny, de erős kezét nyújtja feléjük. Mikor megtörténik a kézfogás szertartása, akkor türelmesen várakozik a sorsára. Vajon befogadják? Vagy éppenséggel megzavart valami fontosat?*