Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 186 (3701. - 3720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3720. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:37:55
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:37:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
//Indulás//
*Mae Hrohtgaarra pillant, finoman felvont szemöldökkel, majd felemeli kissé az állát és elmosolyodik, ahogy Nagyonmagas nyergében feszít.*
~Miből áll az, ha hagyok neki ennyit?~
– Rendben. *bólint rá a feladatra, hogy értette, és magában már számba is veszi, ki mindenki megy velük, jobbra–balra hajolgatva a nyeregben számolgatja a törpéket és az óriásokat.*
~Nagyon remélem, hogy menet közben vadászik is majd valaki.~
*Aztán a csapathoz hozzáad még kettőt a Salanel nevű felderítőt és Ewangelt, Aletai kedvesét. Neki külön örül, mert legalább nem egyedül lesz lány, és mert Aletai rendes volt vele, így alapvetően úgy gondolja, Ewa is bizonyára nagyon rendes lehet.
Látja, többen hoznak tartalékkészleteket, a Rolkó nevű óriás egyenesen egy szekeret pakolt meg, ami talán nem is baj, tekintve a csapat nagyságát.
Úgysem úgy fognak haladni, mint valami könnyűlovas felderítők, ha meg találnak valami értékeset, kőzetet vagy akár ércet a szekér visszafelé is jó szolgálatot tehet.*
~Akkor is, ha esetleg… Nem! Ne gondolj ilyenre. Lóháton megyünk, Lóháton jövünk!~
*Főleg, mert Hrothi parancsba adta, hogy, igen, azt, hogy vigyázzanak rá, mert különben valakit kizsigerel, ez valahogy tetszik maerehnek, Az arcán finom kis mosoly jelenik meg, a szeme sarkából a Vöröst lesi.
De aztán besorol a menetoszlop közepe felé, ahogy hallotta, hogy kell, és nézi Ewa mellé zárkózik-e, majd körbetekintget, integet Mirakhnak, ha a törpe figyel, aztán Bryandenak is, ha a lány a közelben van:*
– Szervusz, majd jövünk!
*Aletainak is integet, bár tudja, a félvér most legfőképp a szép szőke Ewara gondol.
Ha pedig arrafelé van, vagy ha ők mennek el az őrség mellett és látja, akkor tréfásan beinteget kicsit Harathnak is.*
~Locsifecsi, meg kotnyeles, mi?~
//Indulás//
*Mae Hrohtgaarra pillant, finoman felvont szemöldökkel, majd felemeli kissé az állát és elmosolyodik, ahogy Nagyonmagas nyergében feszít.*
~Miből áll az, ha hagyok neki ennyit?~
– Rendben. *bólint rá a feladatra, hogy értette, és magában már számba is veszi, ki mindenki megy velük, jobbra–balra hajolgatva a nyeregben számolgatja a törpéket és az óriásokat.*
~Nagyon remélem, hogy menet közben vadászik is majd valaki.~
*Aztán a csapathoz hozzáad még kettőt a Salanel nevű felderítőt és Ewangelt, Aletai kedvesét. Neki külön örül, mert legalább nem egyedül lesz lány, és mert Aletai rendes volt vele, így alapvetően úgy gondolja, Ewa is bizonyára nagyon rendes lehet.
Látja, többen hoznak tartalékkészleteket, a Rolkó nevű óriás egyenesen egy szekeret pakolt meg, ami talán nem is baj, tekintve a csapat nagyságát.
Úgysem úgy fognak haladni, mint valami könnyűlovas felderítők, ha meg találnak valami értékeset, kőzetet vagy akár ércet a szekér visszafelé is jó szolgálatot tehet.*
~Akkor is, ha esetleg… Nem! Ne gondolj ilyenre. Lóháton megyünk, Lóháton jövünk!~
*Főleg, mert Hrothi parancsba adta, hogy, igen, azt, hogy vigyázzanak rá, mert különben valakit kizsigerel, ez valahogy tetszik maerehnek, Az arcán finom kis mosoly jelenik meg, a szeme sarkából a Vöröst lesi.
De aztán besorol a menetoszlop közepe felé, ahogy hallotta, hogy kell, és nézi Ewa mellé zárkózik-e, majd körbetekintget, integet Mirakhnak, ha a törpe figyel, aztán Bryandenak is, ha a lány a közelben van:*
– Szervusz, majd jövünk!
*Aletainak is integet, bár tudja, a félvér most legfőképp a szép szőke Ewara gondol.
Ha pedig arrafelé van, vagy ha ők mennek el az őrség mellett és látja, akkor tréfásan beinteget kicsit Harathnak is.*
~Locsifecsi, meg kotnyeles, mi?~
3719. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:21:52
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:21:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Mágusok Köre//
* Zaras éppen elég közel ér, hogy hallja a csettintést követő kérdést. A nagy kérdést, s a feleleteket rá.
Közelebb lép és csak ekkor veszi észre, hogy újabbak is csatlakoztak a körhöz. *
- A mágia egy kétélű penge. Egy penge, amivel megvédhetem a szeretteim.
* Miután hosszabb csend következik be egy ismeretlen felelete után, szólal csak meg lassan közeledve a csoporthoz.
Elgondolkodik, hogy mit mondhatna még, hiszen a többiek válasza sem volt ennyire leegyszerűsítve. *
- A kezemben forgatva halálos fegyver is lehet. De ha nem vigyázok, nagyobb kárt tehetek azokban, akiknek a megvédesére felesküdtem. Ezért kétélű.
* Ezt is csak egy hosszabb szünet után tudta kierőltetni, s a végén sokkal inkább kérdő hangsúly van, de semmi más, értelmes magyarázatot nem talál kijelentésére. *
- Azt hiszem ennyi.
* Feleli halvány pírrel az arcán. ~ Az is lehet, hogy meg sem értették, elvégre nem azok a harcos típusok. ~ Majd hirtelen eszébe jut, hogy az ismeretleneknek be sem mutatkozott. *
- Mellesleg Zaras vagyok.
* Zaras éppen elég közel ér, hogy hallja a csettintést követő kérdést. A nagy kérdést, s a feleleteket rá.
Közelebb lép és csak ekkor veszi észre, hogy újabbak is csatlakoztak a körhöz. *
- A mágia egy kétélű penge. Egy penge, amivel megvédhetem a szeretteim.
* Miután hosszabb csend következik be egy ismeretlen felelete után, szólal csak meg lassan közeledve a csoporthoz.
Elgondolkodik, hogy mit mondhatna még, hiszen a többiek válasza sem volt ennyire leegyszerűsítve. *
- A kezemben forgatva halálos fegyver is lehet. De ha nem vigyázok, nagyobb kárt tehetek azokban, akiknek a megvédesére felesküdtem. Ezért kétélű.
* Ezt is csak egy hosszabb szünet után tudta kierőltetni, s a végén sokkal inkább kérdő hangsúly van, de semmi más, értelmes magyarázatot nem talál kijelentésére. *
- Azt hiszem ennyi.
* Feleli halvány pírrel az arcán. ~ Az is lehet, hogy meg sem értették, elvégre nem azok a harcos típusok. ~ Majd hirtelen eszébe jut, hogy az ismeretleneknek be sem mutatkozott. *
- Mellesleg Zaras vagyok.
3718. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:53:10
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:53:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
*Megkísértei a gondolat, hogy teret enged Kagannak, de még nem érzi - illetve az érintett nem érzi - úgy, hogy ez jó ötlet lenne. Pedig talán a két meggyötört lélek segíthetne egymáson, viszont... *
~ Erre most nincs idő. Szedd össze magad, fiú! Már nem segíthetek neked soká! ~ *a Hold állása egyre kevesebb lehetőséget ad a kapcsolatra és az uralomra.*
*Látja, hogy Nymira egyre inkább megbillen a valóság nyomása alatt, közel van ahhoz, hogy Kagan sorsára jusson. Lassan feláll, majd ellép Leandana mellett, és a lány elé áll.*
- Nyugdjon a szíved. *pillant le Nymirára, mert bár nem hiszi, hogy az Uthargrakhu törzse feltámadhat, talán akadnak még túlélők. Azok majdnem mindig akadnak, a Tharg Északi Hátvédből is legalább fél tucatnyian túlélték a kalandot, és kettő - Syoud és Mirakh - még mindig velük van. Talán a lány is láthat még ismerős arcokat, hallhatja testvéri hang nevetését... vagy megtalálhatja mindezt közöttük.*
*A közös utód nemzésének gyors elutasítását hallva mosolyra rándul a szája.*
~ Mégsem vagy olyan népszerű, fiú. Hah, utánam bomoltak a nők... egy korona, kedves utódom, nagyobb vonzerő minden izomnál! ~ *az utolsó mondatra beleegyezően bólint.*
- Maradj hát közöttünk, míg maradni akarsz. A törzs - akár korábban - nyitva áll előtted. Leandana pedig elkíséri társad utolsó útjára. *ennél több időt viszont nem áldozhat a lányra és az ügyre, mert elmúlt dél, és sok ügy igényli még figyelmét.*
- Egyél, aludj. A test fáradtsága gyakran dönti mély kétségbeesésbe az elmét. *ezzel int a lánynak, hogy ezzel végeztek, és távozhat. Ő maga visszahelyezkedik a párnára, és megvárja, amíg Nymira távozik.*
//Hármasban//
*Mikor maguk maradnak, próbál úgy helyezkedni, hogy mindkét nőn rajta tarthassa a szemét.*
- Azért hívtalak ide titeket, mert... gondjaink vannak. *mosolyog a két nőre, aztán újfent hátradől, látványosan távol tartva a kezét a dobótőreitől.*
- Kedvenc Szellemjárónk már volt oly jó, és megállapította, hogy nem Kagan vagyok... így nem részletezném mélységében, hogy ki is vagyok valójában. Nyugalom... *emeli egyik kezét, ha Isurii elragadtatná magát (már ha erre van esélye).*
- A lényeg, hogy barát és... nos legyen elég ennyi. Időm véges, ezért fogjuk rövidre. *amennyiben erre lehetősége van, folytatja.*
- Amon Ruadh, nevezzük most így, él és virul, ami meglepő, ha azt nézzük, hová építettétek. Az erődöt újra lehet és újra kell építeni: kőfalak és acélpengék óvják majd e város biztonságát. Nélkületek, a varázslók és őseink istenének támogatása nélkül nem fog menni. Ezért megkérdezem még most, az elején: hajlandóak vagytok támogatni a Thargokat és Kagan Thargodart?
*Megkísértei a gondolat, hogy teret enged Kagannak, de még nem érzi - illetve az érintett nem érzi - úgy, hogy ez jó ötlet lenne. Pedig talán a két meggyötört lélek segíthetne egymáson, viszont... *
~ Erre most nincs idő. Szedd össze magad, fiú! Már nem segíthetek neked soká! ~ *a Hold állása egyre kevesebb lehetőséget ad a kapcsolatra és az uralomra.*
*Látja, hogy Nymira egyre inkább megbillen a valóság nyomása alatt, közel van ahhoz, hogy Kagan sorsára jusson. Lassan feláll, majd ellép Leandana mellett, és a lány elé áll.*
- Nyugdjon a szíved. *pillant le Nymirára, mert bár nem hiszi, hogy az Uthargrakhu törzse feltámadhat, talán akadnak még túlélők. Azok majdnem mindig akadnak, a Tharg Északi Hátvédből is legalább fél tucatnyian túlélték a kalandot, és kettő - Syoud és Mirakh - még mindig velük van. Talán a lány is láthat még ismerős arcokat, hallhatja testvéri hang nevetését... vagy megtalálhatja mindezt közöttük.*
*A közös utód nemzésének gyors elutasítását hallva mosolyra rándul a szája.*
~ Mégsem vagy olyan népszerű, fiú. Hah, utánam bomoltak a nők... egy korona, kedves utódom, nagyobb vonzerő minden izomnál! ~ *az utolsó mondatra beleegyezően bólint.*
- Maradj hát közöttünk, míg maradni akarsz. A törzs - akár korábban - nyitva áll előtted. Leandana pedig elkíséri társad utolsó útjára. *ennél több időt viszont nem áldozhat a lányra és az ügyre, mert elmúlt dél, és sok ügy igényli még figyelmét.*
- Egyél, aludj. A test fáradtsága gyakran dönti mély kétségbeesésbe az elmét. *ezzel int a lánynak, hogy ezzel végeztek, és távozhat. Ő maga visszahelyezkedik a párnára, és megvárja, amíg Nymira távozik.*
//Hármasban//
*Mikor maguk maradnak, próbál úgy helyezkedni, hogy mindkét nőn rajta tarthassa a szemét.*
- Azért hívtalak ide titeket, mert... gondjaink vannak. *mosolyog a két nőre, aztán újfent hátradől, látványosan távol tartva a kezét a dobótőreitől.*
- Kedvenc Szellemjárónk már volt oly jó, és megállapította, hogy nem Kagan vagyok... így nem részletezném mélységében, hogy ki is vagyok valójában. Nyugalom... *emeli egyik kezét, ha Isurii elragadtatná magát (már ha erre van esélye).*
- A lényeg, hogy barát és... nos legyen elég ennyi. Időm véges, ezért fogjuk rövidre. *amennyiben erre lehetősége van, folytatja.*
- Amon Ruadh, nevezzük most így, él és virul, ami meglepő, ha azt nézzük, hová építettétek. Az erődöt újra lehet és újra kell építeni: kőfalak és acélpengék óvják majd e város biztonságát. Nélkületek, a varázslók és őseink istenének támogatása nélkül nem fog menni. Ezért megkérdezem még most, az elején: hajlandóak vagytok támogatni a Thargokat és Kagan Thargodart?
3717. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:34:59
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:34:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Mágusok köre//
*Hirtelen riad fel a csettintés hatására. Arcán a zavarodottság és bánat figyelhető meg, főleg azért, mert gondolatai oly dolgok körül forogtak. Gyorsan felveszi azt a jól ismert Eireni-féle semmilyen, komor arcot. Odafigyel Taitosra, annak szavaira. Mikor meghallja a kérdést, ő maga ismét felteszi magában, mint mindenki más.*
~A mágia?~
*Apró gondolatmenetét saját neve hallása zavarja meg. Ismét Taitoson van minden figyelme, mikor azonban eljutnak füléig a dicsérő szavak, akarva-akaratlanul is zavarba esik, mely arcán is láthatóvá válik. Le- és oldalra néz, majd vissza a mellette ülő férfira. Tenyereit remegve rázza a levegőben, s kérően tekint Taitosra, hogy ne csinálja.
De szerencséjére épphogy csak megemlítésre kerül, így több szó nem is esik róla. Felsóhajt, a földre szegezi tekintetét. Kicsit fészkelődik, mert bokája némileg megfájdult, miközben a sarkán ülve meditált.
A lapot saját kezeibe veszi, ha Taitosnak ezellen semmi ellenvetése nincsen, s ha kell, már kezd is írni.*
~A bölcsesség sok dologban kibontakozhat, erre jó példa a jelenlegi helyzet. Mindenki különböző dologhoz hasonlítja a mágiát. Nekem is ideje lenne kigondolnom, hogy tényleg mit is jelent számomra. Erről soha nem elmélkedtem még...~
*Ez viszont elég meglepő, hiszen Eireni bármin képes órákig elmorfondírozni. Erről azonban még soha. Így, amíg rá nem kerül a sor, addig vár.
Közben megérkezik Worenth mester is. Annak "külön" biccentsét természetesen viszonozza, bár nem érti, mi szükség volt erre. Jól van, tudja, hogy miért, csak kicsit furcsa és zavarba ejtő, hogy neki külön köszönnek.
De nem is kell sokat várnia, hiszen Zaras már elhagyta köreiket, így a következő és utolsó személy a körben az ő. Félénken, de megkezdi elméletét.*
-A mágia... Egy világalkotó elem. Képes pusztítani, teremteni és helyreállítani is. Sokoldalú, elengedhetetlen tényezője az életnek, a természetnek. Míg ugyanis természetfelettinek nevezik egyesek, valójában normális, velünk együtt született, létrejött dolog. Nem ismerjük a határait. Éppen ezért jelent nekem lehetőséget, szabadságot. Ezekre vágytam mindig is. *Azt már inkább nem részletezi, hogy miért. Ezzel nem fáraszt inkább senkit.* Segíthetek ezzel másokon és végre tehetek valamit, amit értékelni lehet, valahára teljes jogú láncszemévé válhatok a társadalomnak, melyben élek.
*Befejezve mondanivalóját ismét felsóhajt, s Taitosra tekint. Vajon mi lesz a következő kérdés?*
*Hirtelen riad fel a csettintés hatására. Arcán a zavarodottság és bánat figyelhető meg, főleg azért, mert gondolatai oly dolgok körül forogtak. Gyorsan felveszi azt a jól ismert Eireni-féle semmilyen, komor arcot. Odafigyel Taitosra, annak szavaira. Mikor meghallja a kérdést, ő maga ismét felteszi magában, mint mindenki más.*
~A mágia?~
*Apró gondolatmenetét saját neve hallása zavarja meg. Ismét Taitoson van minden figyelme, mikor azonban eljutnak füléig a dicsérő szavak, akarva-akaratlanul is zavarba esik, mely arcán is láthatóvá válik. Le- és oldalra néz, majd vissza a mellette ülő férfira. Tenyereit remegve rázza a levegőben, s kérően tekint Taitosra, hogy ne csinálja.
De szerencséjére épphogy csak megemlítésre kerül, így több szó nem is esik róla. Felsóhajt, a földre szegezi tekintetét. Kicsit fészkelődik, mert bokája némileg megfájdult, miközben a sarkán ülve meditált.
A lapot saját kezeibe veszi, ha Taitosnak ezellen semmi ellenvetése nincsen, s ha kell, már kezd is írni.*
~A bölcsesség sok dologban kibontakozhat, erre jó példa a jelenlegi helyzet. Mindenki különböző dologhoz hasonlítja a mágiát. Nekem is ideje lenne kigondolnom, hogy tényleg mit is jelent számomra. Erről soha nem elmélkedtem még...~
*Ez viszont elég meglepő, hiszen Eireni bármin képes órákig elmorfondírozni. Erről azonban még soha. Így, amíg rá nem kerül a sor, addig vár.
Közben megérkezik Worenth mester is. Annak "külön" biccentsét természetesen viszonozza, bár nem érti, mi szükség volt erre. Jól van, tudja, hogy miért, csak kicsit furcsa és zavarba ejtő, hogy neki külön köszönnek.
De nem is kell sokat várnia, hiszen Zaras már elhagyta köreiket, így a következő és utolsó személy a körben az ő. Félénken, de megkezdi elméletét.*
-A mágia... Egy világalkotó elem. Képes pusztítani, teremteni és helyreállítani is. Sokoldalú, elengedhetetlen tényezője az életnek, a természetnek. Míg ugyanis természetfelettinek nevezik egyesek, valójában normális, velünk együtt született, létrejött dolog. Nem ismerjük a határait. Éppen ezért jelent nekem lehetőséget, szabadságot. Ezekre vágytam mindig is. *Azt már inkább nem részletezi, hogy miért. Ezzel nem fáraszt inkább senkit.* Segíthetek ezzel másokon és végre tehetek valamit, amit értékelni lehet, valahára teljes jogú láncszemévé válhatok a társadalomnak, melyben élek.
*Befejezve mondanivalóját ismét felsóhajt, s Taitosra tekint. Vajon mi lesz a következő kérdés?*
3716. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:26:47
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:26:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
*Nem vitatja Kagan állítását, miszerint ő e föld jogos ura. Előbb állna oldalára, mint a városiak mellé, ezzel pedig minden bizonnyal tisztában is van a férfi. Régre vezethető vissza barátságuk. Évekre, befogadásáról nem is beszélve, s kedves fogadtatásáról, mivel most is köszöntötték, holott egy holtat hozott lován, s ki sem várva sorát igyekezett mihamarabb szót váltani a férfival. Elismeri hát a férfi hatalmát és jogát e föld uralására.
Arra azonban hamarosan rá kell jönnie, hogy hiába reménykedik. Kagan kimondja azt, mi nyilvánvaló. Törzsének vége, nem maradt senki, hiába reménykedik. Miért is bízott eddig mindebben? Egy árny, közel sem lenne elég vágyálma teljesítésére. Közel sem lenne elegendő elvárásainak. Sosem lenne olyan, mint volt. Effélében nem is reménykedik, de legalább ha hasonló lenne… Ha látná a vidám arcokat, fogadná a köszöntéseket, együtt nevetnének, együtt sírnának, egyként működve, nem csak alig páran, hanem sokan. Oly sokan, mint régen, vagy legalább közel annyian… Rá kell jönnie azonban, hogy mindez nem több ábrándoknál. Sosem tudná elérni ezt a célt, sosem lenne képes feltámasztani törzsét. Túl gyenge ahhoz, ráadásul egyedül van. Hiába fogadják be, akkor sincs vele senki.*
- Belátom… Igazad van *szólal meg végül lesújtva.
Bár most legszívesebben leülne, vagy összeroskadna, állva marad továbbra is. Nem akar előttük összeomolni, főleg nem most. Leandana megjegyzésére odakapja tekintetét. Meggörnyedt vállait kiegyenesíti, majd vesz egy mély levegőt, rövid időre lesütött szemmel.*
- Ezt vissza kell utasítanom! *feleli máris, majd gondolkozik kissé.
Nem tudja, hogy mit kellene tennie. Nem tudja, hogy mennie, vagy maradnia kellene-e? Alighanem erre most nem is fog választ találni. Hogyan is találhatna, mikor káosz uralkodik egész bensőjében, reményekkel, csalódásokkal, kétségbeeséssel, haraggal és még sok mással, beleértve azért némi örömöt is, mi a kedves ismerősök viszontlátásával jár? Túl sok ez egyszerre, s míg nem tesz rendet, nem hozhat rendes döntést.*
- Ha nem haragszotok, a válaszadással várnék néhány napot, míg tisztul a fejem! Addig, ha nem gond, mégiscsak maradnék. Utána… Majd kiderül. Köszönöm! Mindent.
*Nem vitatja Kagan állítását, miszerint ő e föld jogos ura. Előbb állna oldalára, mint a városiak mellé, ezzel pedig minden bizonnyal tisztában is van a férfi. Régre vezethető vissza barátságuk. Évekre, befogadásáról nem is beszélve, s kedves fogadtatásáról, mivel most is köszöntötték, holott egy holtat hozott lován, s ki sem várva sorát igyekezett mihamarabb szót váltani a férfival. Elismeri hát a férfi hatalmát és jogát e föld uralására.
Arra azonban hamarosan rá kell jönnie, hogy hiába reménykedik. Kagan kimondja azt, mi nyilvánvaló. Törzsének vége, nem maradt senki, hiába reménykedik. Miért is bízott eddig mindebben? Egy árny, közel sem lenne elég vágyálma teljesítésére. Közel sem lenne elegendő elvárásainak. Sosem lenne olyan, mint volt. Effélében nem is reménykedik, de legalább ha hasonló lenne… Ha látná a vidám arcokat, fogadná a köszöntéseket, együtt nevetnének, együtt sírnának, egyként működve, nem csak alig páran, hanem sokan. Oly sokan, mint régen, vagy legalább közel annyian… Rá kell jönnie azonban, hogy mindez nem több ábrándoknál. Sosem tudná elérni ezt a célt, sosem lenne képes feltámasztani törzsét. Túl gyenge ahhoz, ráadásul egyedül van. Hiába fogadják be, akkor sincs vele senki.*
- Belátom… Igazad van *szólal meg végül lesújtva.
Bár most legszívesebben leülne, vagy összeroskadna, állva marad továbbra is. Nem akar előttük összeomolni, főleg nem most. Leandana megjegyzésére odakapja tekintetét. Meggörnyedt vállait kiegyenesíti, majd vesz egy mély levegőt, rövid időre lesütött szemmel.*
- Ezt vissza kell utasítanom! *feleli máris, majd gondolkozik kissé.
Nem tudja, hogy mit kellene tennie. Nem tudja, hogy mennie, vagy maradnia kellene-e? Alighanem erre most nem is fog választ találni. Hogyan is találhatna, mikor káosz uralkodik egész bensőjében, reményekkel, csalódásokkal, kétségbeeséssel, haraggal és még sok mással, beleértve azért némi örömöt is, mi a kedves ismerősök viszontlátásával jár? Túl sok ez egyszerre, s míg nem tesz rendet, nem hozhat rendes döntést.*
- Ha nem haragszotok, a válaszadással várnék néhány napot, míg tisztul a fejem! Addig, ha nem gond, mégiscsak maradnék. Utána… Majd kiderül. Köszönöm! Mindent.
3715. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:18:26
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:18:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Krenkataur küldetés, kicsit Chiari //
* Minden nap új kihívást ígér, tartja a mondás. Hisz alig oszlott el a füst a leégett erőd felett, máris küldetésre kell menni. Azil figyelmesen hallgatja a vezért, később pedig a Thánt, hogy mit hogyan csináljanak. Mikor mehetnek, az óriás a műhelyéhez siet, hogy összeszedje a szükséges szerszámokat, eszközöket. Aprító fejsze, kalapács, gyalu, ácskapcsok. Minden, ami kellhet a támfák elkészítéséhez. Ezután felöltözik, magára veszi rég nem viselt bőrvértjét és szigonyát is. Legutoljára hagyja a fogadót, ahol ha látja a gyógyítót, gyorsan meg is szólítja. *
- Elmegyünk feltárni valamilyen régi bányát a Krenkataur barlangban. -
* Mondja, de nem nehéz kitalálni, hisz az ácsot szinte soha nem látni fegyverrel a kezében. Hangja kissé szomorú. *
- Amint visszaérünk, ellopom a lányodat és leviszem a folyópartra hűsölni. -
* Hajol közelebb a nőhőz, miközben kék szemeiben vidám szikrák táncolnak. Megvárja Chiari válaszát, aztán finoman megfogja az elf vállát és a pulthoz lép. Sózott halat és némi zöldséget rakat el magának, hogy legyen miből főznie. Amint mindennel végez, sietős léptekkel indul kifelé, hogy csatlakozzon társaihoz. *
- Itt vagyok, készen az útra. -
* Mondja röviden, de tekintete mindig visszakalandozik a fogadó felé. *
~ Akkor induljunk. ~
* Ragadja fel szigonyát, s lassan megindul a csapattal az ismeretlenbe. *
* Minden nap új kihívást ígér, tartja a mondás. Hisz alig oszlott el a füst a leégett erőd felett, máris küldetésre kell menni. Azil figyelmesen hallgatja a vezért, később pedig a Thánt, hogy mit hogyan csináljanak. Mikor mehetnek, az óriás a műhelyéhez siet, hogy összeszedje a szükséges szerszámokat, eszközöket. Aprító fejsze, kalapács, gyalu, ácskapcsok. Minden, ami kellhet a támfák elkészítéséhez. Ezután felöltözik, magára veszi rég nem viselt bőrvértjét és szigonyát is. Legutoljára hagyja a fogadót, ahol ha látja a gyógyítót, gyorsan meg is szólítja. *
- Elmegyünk feltárni valamilyen régi bányát a Krenkataur barlangban. -
* Mondja, de nem nehéz kitalálni, hisz az ácsot szinte soha nem látni fegyverrel a kezében. Hangja kissé szomorú. *
- Amint visszaérünk, ellopom a lányodat és leviszem a folyópartra hűsölni. -
* Hajol közelebb a nőhőz, miközben kék szemeiben vidám szikrák táncolnak. Megvárja Chiari válaszát, aztán finoman megfogja az elf vállát és a pulthoz lép. Sózott halat és némi zöldséget rakat el magának, hogy legyen miből főznie. Amint mindennel végez, sietős léptekkel indul kifelé, hogy csatlakozzon társaihoz. *
- Itt vagyok, készen az útra. -
* Mondja röviden, de tekintete mindig visszakalandozik a fogadó felé. *
~ Akkor induljunk. ~
* Ragadja fel szigonyát, s lassan megindul a csapattal az ismeretlenbe. *
3714. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:14:02
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:14:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Elcsatangolva - Waldran//
-Há' tudom is én?! *Méltatlankodik a férif mögött. Ő az orrát se dughatta ki innét, nem lát túl az erdőn, ellenben Waldransokfelé kalandozott már. Biztos tud valami tuti kis fosztóhelyet.*
-Mönnyünk le a kikötőbe.
*Javasolja hanyagul, hátha lesz arrafelé valami, vagy valaki akibe beleköthetnek és lerabolhatják. Valójában neki ennyi célja van. Szeretne már egy jó kis balhét, egy kis izgalmat, vagy legalább egy kis levegőváltozást mielőtt teljesen megzápul az agya.*
-De fölsödörhetünk északnak is. Hátha szembegyün az az irtózatosan nagy vész amiről gagyogtak a miféléink.
*Az a gigászi ember nő, meg a másik... szóval ezek a nők mind ilyenről hablatyoltak eddig.*
-Há' tudom is én?! *Méltatlankodik a férif mögött. Ő az orrát se dughatta ki innét, nem lát túl az erdőn, ellenben Waldransokfelé kalandozott már. Biztos tud valami tuti kis fosztóhelyet.*
-Mönnyünk le a kikötőbe.
*Javasolja hanyagul, hátha lesz arrafelé valami, vagy valaki akibe beleköthetnek és lerabolhatják. Valójában neki ennyi célja van. Szeretne már egy jó kis balhét, egy kis izgalmat, vagy legalább egy kis levegőváltozást mielőtt teljesen megzápul az agya.*
-De fölsödörhetünk északnak is. Hátha szembegyün az az irtózatosan nagy vész amiről gagyogtak a miféléink.
*Az a gigászi ember nő, meg a másik... szóval ezek a nők mind ilyenről hablatyoltak eddig.*
3713. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 16:33:30
Üzenet elküldve: 2015-07-22 16:33:30
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Elcsatangolva - Akheel//
- Most merre menjünk? *Teszi fel a kérdést, miután maguk mögött hagyták a halászkunyhókat.
Még Kóbort is lelassítja, hogy nehogy épp ellenkező irányba haladjanak. Nincs ötlete, hogy hol toborozhatnának. Azt hitte, hogy a halászkunyhók környékén kellő létszámban találnak önkénteseket a portyázók közé. Ám csak két lelket találtak, azok is inkább pitypangzabálók és pontylesők.*
- Törzs nélkül maradtunk, de hogy alapítsunk másik törzset? *Immáron fennhangon gondolkodik. Még egy-két órája megvolt a józan esze, amikor vissza akart menni, sőt, ugye a kürtöt is hallotta. Kár, hogy ebben a pillanatban még nem jut eszébe. A lány elültette a fülébe a bogarat. Jó érzés lóháton lenni és az ismeretlenbe lovagolni.
Így hát most céltalan baktatnak, miközben a megoldáson gondolkodnak.*
- Most merre menjünk? *Teszi fel a kérdést, miután maguk mögött hagyták a halászkunyhókat.
Még Kóbort is lelassítja, hogy nehogy épp ellenkező irányba haladjanak. Nincs ötlete, hogy hol toborozhatnának. Azt hitte, hogy a halászkunyhók környékén kellő létszámban találnak önkénteseket a portyázók közé. Ám csak két lelket találtak, azok is inkább pitypangzabálók és pontylesők.*
- Törzs nélkül maradtunk, de hogy alapítsunk másik törzset? *Immáron fennhangon gondolkodik. Még egy-két órája megvolt a józan esze, amikor vissza akart menni, sőt, ugye a kürtöt is hallotta. Kár, hogy ebben a pillanatban még nem jut eszébe. A lány elültette a fülébe a bogarat. Jó érzés lóháton lenni és az ismeretlenbe lovagolni.
Így hát most céltalan baktatnak, miközben a megoldáson gondolkodnak.*
3712. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 16:12:53
Üzenet elküldve: 2015-07-22 16:12:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mágusok köre//
*Úgy tűnik máris elkezdik a tanulást, hiszen Taitos egy kérdést intéz feléjük.* ~Mit jelent számomra a mágia?~ *Furcsa kérdés, Learonak ilyesmi nem nagyon jutott még eszébe. Miért is kéne neki jelenteni bárminek is? Közben bemutatja az elfet, aki itt van velük, és kérdezgeti a tagokat. Haladnának szépen sorjában, ha nem esik be egy újabb ismeretlen alak, aki elveszi a szólás lehetőségét az itteniektől, de előtte még megjelenik egy férfi, akiről kiderül, hogy valami nagy ember lehet itt a mágusok között. Az újonnan érkező férfi válasza nem meglepő. A legtöbbeknek ösvényt jelent. A legtöbb ilyenfajta kérdésre jó válasz az ösvény, hiszen maga az élet is egy ösvény. A pásztornak teljesen egyértelmű, hogy a férfi még nem mágus. Valahogy virít róla, hogy csak épp a szárnyait bontogatja, ahogyan itt mindenkin ez látszik. A következő válaszoló egy lány, aki már egy szinttel érdekesebb választ ad. Persze, az előző is jó, de bizonyára jobban érti az idegen, hogy miről beszélt, mint a Tejmester. Learon számára a nő válasza azért megfoghatóbb, mert valószínűleg saját élményei, bánatai vihették ilyen fajta válaszra.* ~Ó, hogy bánat! Legyünk már túl ezen, hogy elmehessek aludni!~ *Fúj ki egy kósza tincset arcából, miközben dohog magában. Időközben megérkezik egy újabb idegen is, aki leplekbe van bugyolálva. Úgy tűnik ez a furcsa és ismeretlen alakok kompánia lesz lassan, nem mágusok köre... Úgy tűnik most rajta a sor. Mivel állatai hiányolták, időközben odabaktattak hozzá. Kutyája néhány lépés távolságból figyeli őt, csupán legkisebbik kecskéje vette a bátorságot, hogy ölébe fúrja magát. Róla jut eszébe a pásztornak a maga kis válasza.*
-Érdekes válaszok voltak! *Biccent az eddigi felszólalók felé. Hangján szomorúság tükröződik azonban.*
-Mindig újat tanul az ember! *Ezután fejét lehajtja, és jószágát kezdi el simogatni.*
-Nos, számomra a mágia... olyan, mint egy kecske. Ez a kecske, sokak számára érdektelen, amíg csak messziről figyelik! Azonban, ha megismeri az ember? *Tart egy pillanatnyi szünetet, mert időközben csomó került a torkába. Túl sokat beszél most, pedig legszívesebben eltűnne.*
-Akkor elkezd hozzá kötődni, elkezdi felismerni a benne lévő lehetőségeket! Azonban vigyáznia kell, hogy nevelgeti a jószágát, mert lehet az a legnagyobb segítője, társa, azonban el is pusztíthatja őt! *Arra nem tér ki, hogyan is ölheti meg az embert a kecskéje, elég, ha ő tisztában van vele, vagy, ha rákérdeznek, talán majd akkor.*
-Nos, én kecskémet barátként kezelem, és segítek vele másokon! Belőle táplálkoznak sokan, így a mágiával is segíthetek a többieken! *Talán a válasz elég keszekusza lett, de Learon amúgy sincs éppen a topon lelkileg, és Taitos csak a véleményét kérdezte, azt ő elmondta.*
-Nos, ez az én mágiakecském! *Ezzel átadja a szót. Ha bárki furán nézne rá, az őt nem érdekli. Most vesztette el kedvesét, és csupán azért van itt, hogy segíthessen a Thargokon, akik visszafogadták őt, oly sok hibázás után is. Ha nem esküdött volna újra Isuriinak, most egyszerűen elmenne innen. Talán egy elhagyatott tanyára, de az sem kizárt, hogy egyszerűen egy szakadék legmélyebb pontjára, fejjel előre...*
*Úgy tűnik máris elkezdik a tanulást, hiszen Taitos egy kérdést intéz feléjük.* ~Mit jelent számomra a mágia?~ *Furcsa kérdés, Learonak ilyesmi nem nagyon jutott még eszébe. Miért is kéne neki jelenteni bárminek is? Közben bemutatja az elfet, aki itt van velük, és kérdezgeti a tagokat. Haladnának szépen sorjában, ha nem esik be egy újabb ismeretlen alak, aki elveszi a szólás lehetőségét az itteniektől, de előtte még megjelenik egy férfi, akiről kiderül, hogy valami nagy ember lehet itt a mágusok között. Az újonnan érkező férfi válasza nem meglepő. A legtöbbeknek ösvényt jelent. A legtöbb ilyenfajta kérdésre jó válasz az ösvény, hiszen maga az élet is egy ösvény. A pásztornak teljesen egyértelmű, hogy a férfi még nem mágus. Valahogy virít róla, hogy csak épp a szárnyait bontogatja, ahogyan itt mindenkin ez látszik. A következő válaszoló egy lány, aki már egy szinttel érdekesebb választ ad. Persze, az előző is jó, de bizonyára jobban érti az idegen, hogy miről beszélt, mint a Tejmester. Learon számára a nő válasza azért megfoghatóbb, mert valószínűleg saját élményei, bánatai vihették ilyen fajta válaszra.* ~Ó, hogy bánat! Legyünk már túl ezen, hogy elmehessek aludni!~ *Fúj ki egy kósza tincset arcából, miközben dohog magában. Időközben megérkezik egy újabb idegen is, aki leplekbe van bugyolálva. Úgy tűnik ez a furcsa és ismeretlen alakok kompánia lesz lassan, nem mágusok köre... Úgy tűnik most rajta a sor. Mivel állatai hiányolták, időközben odabaktattak hozzá. Kutyája néhány lépés távolságból figyeli őt, csupán legkisebbik kecskéje vette a bátorságot, hogy ölébe fúrja magát. Róla jut eszébe a pásztornak a maga kis válasza.*
-Érdekes válaszok voltak! *Biccent az eddigi felszólalók felé. Hangján szomorúság tükröződik azonban.*
-Mindig újat tanul az ember! *Ezután fejét lehajtja, és jószágát kezdi el simogatni.*
-Nos, számomra a mágia... olyan, mint egy kecske. Ez a kecske, sokak számára érdektelen, amíg csak messziről figyelik! Azonban, ha megismeri az ember? *Tart egy pillanatnyi szünetet, mert időközben csomó került a torkába. Túl sokat beszél most, pedig legszívesebben eltűnne.*
-Akkor elkezd hozzá kötődni, elkezdi felismerni a benne lévő lehetőségeket! Azonban vigyáznia kell, hogy nevelgeti a jószágát, mert lehet az a legnagyobb segítője, társa, azonban el is pusztíthatja őt! *Arra nem tér ki, hogyan is ölheti meg az embert a kecskéje, elég, ha ő tisztában van vele, vagy, ha rákérdeznek, talán majd akkor.*
-Nos, én kecskémet barátként kezelem, és segítek vele másokon! Belőle táplálkoznak sokan, így a mágiával is segíthetek a többieken! *Talán a válasz elég keszekusza lett, de Learon amúgy sincs éppen a topon lelkileg, és Taitos csak a véleményét kérdezte, azt ő elmondta.*
-Nos, ez az én mágiakecském! *Ezzel átadja a szót. Ha bárki furán nézne rá, az őt nem érdekli. Most vesztette el kedvesét, és csupán azért van itt, hogy segíthessen a Thargokon, akik visszafogadták őt, oly sok hibázás után is. Ha nem esküdött volna újra Isuriinak, most egyszerűen elmenne innen. Talán egy elhagyatott tanyára, de az sem kizárt, hogy egyszerűen egy szakadék legmélyebb pontjára, fejjel előre...*
3711. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 15:38:43
Üzenet elküldve: 2015-07-22 15:38:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Ewangel jól láthatóan a kovácsműhely felé venné az irányt, de Hrothgaar az utolsó előtti pillanatban a lány után kiált.*
- Hé! Ewa! *remélhetőleg a leány nem fog rosszallóan nézni a név hallatán* Ide gyere, ott nincs most senki! Mi az? Mi kellene?
*Kérdezi az elftől és meghallgatja őt. Halkan hümment egyet mielőtt válaszolna.*
- Ismerjük a delejkövet, ne félj, leány. Jól ismerjük mi magunk is. Iránytűnk azonban egy van csak készen. Azt elhozzuk. Mirakh pedig összeállít egy másikat, ő marad itt Amon-on. Meghagyom neki, hogy ha lehet még ma bocsássa Harath rendelkezésére...
*Ezután Mae-hoz fordul, aki időközben elkészült és hátast is szerzett, sőt még bográcsról is gondoskodott.*
- Na, látod... csak noszogatni kell téged, hehe!
*Arcára jókedv ül ki, és megfésüli ujjaival dús rőt szakállát.*
- Ez azt jelenti, hogy te leszel a szakácsnőnk! Hé figyeljetek! Mae lesz az ideiglenes szakácsnőnk, vigyázzatok rá! Ha valami baja esik kizsigerelek valakit! Vehhehe!
*Röhög fel, hogy kicsit oldja a hangulatot. Épp szállna felfelé lovára, amikor Draagnar is befut és kissé aggodalmas szavakkal szól Hrothgaar-hoz.*
- Nagy hasznát fogjuk venni a tudásodnak Draagnar! Minél több hozzáértő lesz jelen, annál jobb munkát végezhetünk. *ám a hullák emlegetésére kissé elkomorodik* A csetepaté miatt pedig ne főjön a fejed. Törpék és óriások egy csatasorban, szerinted ki tudna minket legyűrni?
*Hrothgaar szavai talán kissé nagyzolóan hathatnak, de van alapja, annyi biztos. Mind az óriások, mind a törpék rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amik kiváló harcosokká teszik őket. Emellett lesz felderítőjük és mágusuk is, ha nagy bajba keverednének, Eangel útján tudnának üzenni az ittenieknek, hogy küldjenek erősítést, és onnantól már csak el kell barikádozniuk magukat és tartani a frontot... az meg már gyerekjáték lesz.*
- Törpék, lóra! Óriások készüljetek!
*Még mielőtt elindulnának a Mirakh-hoz lép és meghagyja neki egy iránytű elkészítését, illetve átadja a műhely és a fegyverszekrény kulcsait.*
- Vigyázz a tűzre és a műhelyre Mirakh! Vylnurana áldjon!
*Azzal maga is lóra száll, végignéz emberein és mély sóhajt követve kiereszti hangját.*
- Amon Ruadh törpéi és óriásai! Indulás! Salanel, te előttünk haladsz, Ewangel, te és Mae maradjatok középtájt, a sort én zárom! Rendeződjetek, indulás az Erdei ösvényre!
*Ewangel jól láthatóan a kovácsműhely felé venné az irányt, de Hrothgaar az utolsó előtti pillanatban a lány után kiált.*
- Hé! Ewa! *remélhetőleg a leány nem fog rosszallóan nézni a név hallatán* Ide gyere, ott nincs most senki! Mi az? Mi kellene?
*Kérdezi az elftől és meghallgatja őt. Halkan hümment egyet mielőtt válaszolna.*
- Ismerjük a delejkövet, ne félj, leány. Jól ismerjük mi magunk is. Iránytűnk azonban egy van csak készen. Azt elhozzuk. Mirakh pedig összeállít egy másikat, ő marad itt Amon-on. Meghagyom neki, hogy ha lehet még ma bocsássa Harath rendelkezésére...
*Ezután Mae-hoz fordul, aki időközben elkészült és hátast is szerzett, sőt még bográcsról is gondoskodott.*
- Na, látod... csak noszogatni kell téged, hehe!
*Arcára jókedv ül ki, és megfésüli ujjaival dús rőt szakállát.*
- Ez azt jelenti, hogy te leszel a szakácsnőnk! Hé figyeljetek! Mae lesz az ideiglenes szakácsnőnk, vigyázzatok rá! Ha valami baja esik kizsigerelek valakit! Vehhehe!
*Röhög fel, hogy kicsit oldja a hangulatot. Épp szállna felfelé lovára, amikor Draagnar is befut és kissé aggodalmas szavakkal szól Hrothgaar-hoz.*
- Nagy hasznát fogjuk venni a tudásodnak Draagnar! Minél több hozzáértő lesz jelen, annál jobb munkát végezhetünk. *ám a hullák emlegetésére kissé elkomorodik* A csetepaté miatt pedig ne főjön a fejed. Törpék és óriások egy csatasorban, szerinted ki tudna minket legyűrni?
*Hrothgaar szavai talán kissé nagyzolóan hathatnak, de van alapja, annyi biztos. Mind az óriások, mind a törpék rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amik kiváló harcosokká teszik őket. Emellett lesz felderítőjük és mágusuk is, ha nagy bajba keverednének, Eangel útján tudnának üzenni az ittenieknek, hogy küldjenek erősítést, és onnantól már csak el kell barikádozniuk magukat és tartani a frontot... az meg már gyerekjáték lesz.*
- Törpék, lóra! Óriások készüljetek!
*Még mielőtt elindulnának a Mirakh-hoz lép és meghagyja neki egy iránytű elkészítését, illetve átadja a műhely és a fegyverszekrény kulcsait.*
- Vigyázz a tűzre és a műhelyre Mirakh! Vylnurana áldjon!
*Azzal maga is lóra száll, végignéz emberein és mély sóhajt követve kiereszti hangját.*
- Amon Ruadh törpéi és óriásai! Indulás! Salanel, te előttünk haladsz, Ewangel, te és Mae maradjatok középtájt, a sort én zárom! Rendeződjetek, indulás az Erdei ösvényre!
3710. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 13:51:39
Üzenet elküldve: 2015-07-22 13:51:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Mágusok köre - Taitos, és akik hallják//
*Elindul felfelé a szerpentinen. A kanyargós út kissé idegesíti, de más utat nem talált felfelé. Szóval baktat felfelé a dombon. Közben kiér a fák sűrűjéből, úgyhogy egy kis szellő azért be tud fújni csuklyája alá. Közben megpróbálja megállapítani az időt. Most nem tudja pontosan belőni, de egy biztos: túl sok ideig volt az erdőben. Sebaj, itt talán majd talál egy mestert. Lassan a szerpentin végére ér. Mikor az utolsó fordulót is elhagyja, rájön, hogy ez bizony nem a Mágustorony. Sokféle fajból lát lényeket, de tornyot azt nem. Még mielőtt feltűnne valakinek, gyorsan odébbáll. Azaz odébbállna, ha nem venne észre, néhány csuklyást egy kis csoportban. *
~Ugyan miféle hely ez? ~
*Elfek, óriások, törpök, emberek és még mágusok is. Ez már túl sok neki. De, hogy ne legyen hiábavaló az ide tartó út, megpróbálkozik a mágusoknál. Mit veszíthet? Azt már hülyeség lenne megkérdezni, hogy itt van-e a Mágustorony. De a köpenyesek közül, talál lesz egy, aki tanítani fogja.
Lassan megindul hát feléjük. Mikor odaér, megszólítja a hozzá legközelebb állót, egy sötétszürke köpenyes fickót. Először fogalma sincs, hogy mit mondjon, de aztán halkan megköszörüli torkát, és így szól: *
-Elnézést, hogy megzavarlak benneteket. Távolról mágusnak hittelek titeket és most már megbizonyosodtam róla, hogy azok vagytok. Éppen mester után keresek, és abban reménykedtem, hogy itt találok egyet.
*Köpenye alatt rettentően izgul égett arca reménykedéssel teli. Azért, mert tényleg kíván azon az ösvényen továbbmenni, amelyen a Kedves Ember elindította. *
*Elindul felfelé a szerpentinen. A kanyargós út kissé idegesíti, de más utat nem talált felfelé. Szóval baktat felfelé a dombon. Közben kiér a fák sűrűjéből, úgyhogy egy kis szellő azért be tud fújni csuklyája alá. Közben megpróbálja megállapítani az időt. Most nem tudja pontosan belőni, de egy biztos: túl sok ideig volt az erdőben. Sebaj, itt talán majd talál egy mestert. Lassan a szerpentin végére ér. Mikor az utolsó fordulót is elhagyja, rájön, hogy ez bizony nem a Mágustorony. Sokféle fajból lát lényeket, de tornyot azt nem. Még mielőtt feltűnne valakinek, gyorsan odébbáll. Azaz odébbállna, ha nem venne észre, néhány csuklyást egy kis csoportban. *
~Ugyan miféle hely ez? ~
*Elfek, óriások, törpök, emberek és még mágusok is. Ez már túl sok neki. De, hogy ne legyen hiábavaló az ide tartó út, megpróbálkozik a mágusoknál. Mit veszíthet? Azt már hülyeség lenne megkérdezni, hogy itt van-e a Mágustorony. De a köpenyesek közül, talál lesz egy, aki tanítani fogja.
Lassan megindul hát feléjük. Mikor odaér, megszólítja a hozzá legközelebb állót, egy sötétszürke köpenyes fickót. Először fogalma sincs, hogy mit mondjon, de aztán halkan megköszörüli torkát, és így szól: *
-Elnézést, hogy megzavarlak benneteket. Távolról mágusnak hittelek titeket és most már megbizonyosodtam róla, hogy azok vagytok. Éppen mester után keresek, és abban reménykedtem, hogy itt találok egyet.
*Köpenye alatt rettentően izgul égett arca reménykedéssel teli. Azért, mert tényleg kíván azon az ösvényen továbbmenni, amelyen a Kedves Ember elindította. *
3709. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 13:23:04
Üzenet elküldve: 2015-07-22 13:23:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Trancsparti//
*Kevés üres idejében téblábol a fogadó udvarán, a kőfejtés helyszínétől kissé eltávolodva. Kissé elfáradt a nap folyamán, de ezt a világért senkinek sem vallaná be, így a megerőltetéstől égő hátát kihúzva, felszegett fejjel, céltudatosan lépked az ismeretlen cél felé, bár a figyelmes szemlélőnek feltűnhet, hogy mozgása egy kissé darabos.*
~Miért is van ilyen rohadt meleg?~
*Legalább leszokott arról, hogy költői kérdéseit hangosan tegye fel, mert akkor ráadásul még lököttnek is elkönyvelhető volna. A jelenlegi helyzetben csak egy különös, magának való félvér, aki rendszerint nem találja a helyét. A hőségre való tekintettel azonban úgy dönt, keres egy kutat, ahonnan friss, hideg vizet vételezhetne. Az immár határozott céltárgy keresése közben botlik bele a fogadó sarkánál egy pár kinyújtott lábba. Elfojtott szitkozódásáradat hallatszik a szájából.*
- Mi az átkozott elffülért kell ilyenkor így henyélni itt, he?
*Roppant választékos megnyilvánulása után jobban szemügyre veszi a szétterült egyént, aki hegyesfülű hölgyikének bizonyul, azonban határozottan távozott már az élők sorából - ennek bizonyítéka a lassan csordogáló vér a csúnya sebekből, amely már alvadásnak is indult.*
- Hóha!
*Igyekszik elfojtani a felkiáltását, mert csak az hiányzik, hogy egy hulla társaságában találják, őt, az újoncot. Kész is lenne a kocsi, rögtön odafeküdhetne az elhunyt mellé. Ennek ellenére avatott szemmel böngészi a hullát, tisztán szakmai érdeklődést tanúsítva a halál módjának megállapítása ügyében.*
*Kevés üres idejében téblábol a fogadó udvarán, a kőfejtés helyszínétől kissé eltávolodva. Kissé elfáradt a nap folyamán, de ezt a világért senkinek sem vallaná be, így a megerőltetéstől égő hátát kihúzva, felszegett fejjel, céltudatosan lépked az ismeretlen cél felé, bár a figyelmes szemlélőnek feltűnhet, hogy mozgása egy kissé darabos.*
~Miért is van ilyen rohadt meleg?~
*Legalább leszokott arról, hogy költői kérdéseit hangosan tegye fel, mert akkor ráadásul még lököttnek is elkönyvelhető volna. A jelenlegi helyzetben csak egy különös, magának való félvér, aki rendszerint nem találja a helyét. A hőségre való tekintettel azonban úgy dönt, keres egy kutat, ahonnan friss, hideg vizet vételezhetne. Az immár határozott céltárgy keresése közben botlik bele a fogadó sarkánál egy pár kinyújtott lábba. Elfojtott szitkozódásáradat hallatszik a szájából.*
- Mi az átkozott elffülért kell ilyenkor így henyélni itt, he?
*Roppant választékos megnyilvánulása után jobban szemügyre veszi a szétterült egyént, aki hegyesfülű hölgyikének bizonyul, azonban határozottan távozott már az élők sorából - ennek bizonyítéka a lassan csordogáló vér a csúnya sebekből, amely már alvadásnak is indult.*
- Hóha!
*Igyekszik elfojtani a felkiáltását, mert csak az hiányzik, hogy egy hulla társaságában találják, őt, az újoncot. Kész is lenne a kocsi, rögtön odafeküdhetne az elhunyt mellé. Ennek ellenére avatott szemmel böngészi a hullát, tisztán szakmai érdeklődést tanúsítva a halál módjának megállapítása ügyében.*
3708. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 12:41:45
Üzenet elküldve: 2015-07-22 12:41:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Sok mindene van Quikh-nek, de lova az nincs. Kerít hát gyorsan egyet, mielőtt indulnak. Keres valamit, amire ha rááll, feltudja nyergelni a lovat. Végül egy vödör mellett dönt. Most már kicsit magasabban áll. Fog egy nyerget, és szépen felilleszti a ló hátára. Összecsatolja a szíjakat és pántokat ott, ahol kell, majd kétszer is leellenőrzi mindegyiket. Most, hogy ezzel kész, a kantárt is a helyére teszi. *
~Készen is van. ~
*Összecsapja tenyerét, majd egy nagy lendülettel a ló hátára rugaszkodik. Törphöz képest elég magasan ül. Lovagolni tud, azzal nincs gond, de nagy lovon még nem próbálta. Sarkát óvatosan beleböki a ló oldalába, és elindul. Megtesz egy-két kört, a gyakorlás kedvéért, majd beáll a többiekhez. Táskáját most már leveheti hátáról, és a nyereghez csatolhatja. Így várakozik a többiekkel együtt. *
*Sok mindene van Quikh-nek, de lova az nincs. Kerít hát gyorsan egyet, mielőtt indulnak. Keres valamit, amire ha rááll, feltudja nyergelni a lovat. Végül egy vödör mellett dönt. Most már kicsit magasabban áll. Fog egy nyerget, és szépen felilleszti a ló hátára. Összecsatolja a szíjakat és pántokat ott, ahol kell, majd kétszer is leellenőrzi mindegyiket. Most, hogy ezzel kész, a kantárt is a helyére teszi. *
~Készen is van. ~
*Összecsapja tenyerét, majd egy nagy lendülettel a ló hátára rugaszkodik. Törphöz képest elég magasan ül. Lovagolni tud, azzal nincs gond, de nagy lovon még nem próbálta. Sarkát óvatosan beleböki a ló oldalába, és elindul. Megtesz egy-két kört, a gyakorlás kedvéért, majd beáll a többiekhez. Táskáját most már leveheti hátáról, és a nyereghez csatolhatja. Így várakozik a többiekkel együtt. *
3707. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 12:32:13
Üzenet elküldve: 2015-07-22 12:32:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
*Hrothgaar röviden és lényegre törően felvilágosítja Draagnärt miért is gyülekeznek most. Találtak egy bányászásra alkalmas területet, azt szeretnék felfedezni. Itt talán Draagnär bebizonyíthatja majd mennyire hasznos tagja a csapatnak.*
~Micsoda szerencséjük van, hogy egy magamfajta veterán bányász csatlakozott hozzájuk.~
*Gondolja magában önelégülten, a szerénység teljes híján. Hrothgaartól kap némi felkészülési időt, nem többet három fertájóránál, ezalatt Draagnär üggyel-bajjal összeharácsolja a szükséges holmikat, kötelet csákányt, élelmet, italt, dohányt és instrukciókat pletykákat is igyekszik elcsípni az úti céljukról. A felszerelést alaposan ellenőrzi minden alkalommal, ásó, kapa, csákány, vödrök, kőtörőkalapács, mindent megfelelőnek talál. A kovácsműhelyből is előkerülnek harci szerszámai szinte újként ragyogva.*
~Hroth hosszú útról beszélt, hátas állat is kéne, de a lovat nem állhatom, túlságosan baktat, büdös is, és minden bestia kiszimatolja. Öszvér kell ide, jobban bírja a tehert, s ha kell, befogható a csilléhez.~
*Így okoskodik a a tárnamester, majd pipára gyújt szipákol, pöfékel, felmálházza öszvérét, és Hrothgaar elé járul, aki már szemmel láthatóan ideges, már régen indulna, ha Draagnär nem aludt volna oly mélyen, ahogy azt egy órával ezelőtt tette. Oda lép és jelentkezik.*
-Hrothgaar uram, Draagnär jelentkezik! Készen állok, és biztosíthatlak, tapasztalt, és rátermett hegymélyi bányászt fogadtál csapatodba! De remélem tudod kiket hozol magaddal, odafelé még bírni fogjuk a cipekedést, de nem szeretném szegény öszvérem hullákkal is leterhelni hazafelé jövet. A bányák veszélyesek, nem tudni mit találunk a mélyben én mondom.
*Taglalja a részleteket és mesél, közben mélyeket szippant pipájából.*
*Hrothgaar röviden és lényegre törően felvilágosítja Draagnärt miért is gyülekeznek most. Találtak egy bányászásra alkalmas területet, azt szeretnék felfedezni. Itt talán Draagnär bebizonyíthatja majd mennyire hasznos tagja a csapatnak.*
~Micsoda szerencséjük van, hogy egy magamfajta veterán bányász csatlakozott hozzájuk.~
*Gondolja magában önelégülten, a szerénység teljes híján. Hrothgaartól kap némi felkészülési időt, nem többet három fertájóránál, ezalatt Draagnär üggyel-bajjal összeharácsolja a szükséges holmikat, kötelet csákányt, élelmet, italt, dohányt és instrukciókat pletykákat is igyekszik elcsípni az úti céljukról. A felszerelést alaposan ellenőrzi minden alkalommal, ásó, kapa, csákány, vödrök, kőtörőkalapács, mindent megfelelőnek talál. A kovácsműhelyből is előkerülnek harci szerszámai szinte újként ragyogva.*
~Hroth hosszú útról beszélt, hátas állat is kéne, de a lovat nem állhatom, túlságosan baktat, büdös is, és minden bestia kiszimatolja. Öszvér kell ide, jobban bírja a tehert, s ha kell, befogható a csilléhez.~
*Így okoskodik a a tárnamester, majd pipára gyújt szipákol, pöfékel, felmálházza öszvérét, és Hrothgaar elé járul, aki már szemmel láthatóan ideges, már régen indulna, ha Draagnär nem aludt volna oly mélyen, ahogy azt egy órával ezelőtt tette. Oda lép és jelentkezik.*
-Hrothgaar uram, Draagnär jelentkezik! Készen állok, és biztosíthatlak, tapasztalt, és rátermett hegymélyi bányászt fogadtál csapatodba! De remélem tudod kiket hozol magaddal, odafelé még bírni fogjuk a cipekedést, de nem szeretném szegény öszvérem hullákkal is leterhelni hazafelé jövet. A bányák veszélyesek, nem tudni mit találunk a mélyben én mondom.
*Taglalja a részleteket és mesél, közben mélyeket szippant pipájából.*
3706. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 12:22:12
Üzenet elküldve: 2015-07-22 12:22:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur küldetés//
*Mikor végre megkapja az engedélyt, bár nem úgy, ahogy várta, akkor kiköti a lovat a szekér elől, majd miután az nem rúgta meg, és határozottan barátságosnak tűnik, elkezdi fölnyergelni. Nem egyszerű feladat az, ha a törpe még fajtársai között is meglehetősen alacsony. Valahogy aztán csak sikerül feldobnia az állatra a nyerget, és még rögzítenie is a nyerget. Ha elég magasra nyújtózik, akkor rá tud fogni a nyereg tetejére, és ha így ugrik, akkor megtámaszthatja lábát az egyik kengyelben, majd egy remek cirkuszi mutatvány keretében már nyeregbe is lendül. Valamint most, hogy már fent van, ha lehajol, elér a csákány, és kalapács nyelét, amiket fel is szed gyorsan, és a nyereghez köt. Az egyetlen akadály az alabárd a hátán, de a fegyvertartóba az is belefér a nyereg oldalán. Igaz nem egy csatalobogó, de mégiscsak jól néz ki. Odaléptet a kapuhoz, hangosan szidva mindent amit lehet, mert többször is úgy érzi, hogy leborul a földre, de szerencsére fent marad, és elhatározza, innen ő nem száll le, csak ha külön utasítást kap rá, vagy odaérnek végre.*
*Mikor végre megkapja az engedélyt, bár nem úgy, ahogy várta, akkor kiköti a lovat a szekér elől, majd miután az nem rúgta meg, és határozottan barátságosnak tűnik, elkezdi fölnyergelni. Nem egyszerű feladat az, ha a törpe még fajtársai között is meglehetősen alacsony. Valahogy aztán csak sikerül feldobnia az állatra a nyerget, és még rögzítenie is a nyerget. Ha elég magasra nyújtózik, akkor rá tud fogni a nyereg tetejére, és ha így ugrik, akkor megtámaszthatja lábát az egyik kengyelben, majd egy remek cirkuszi mutatvány keretében már nyeregbe is lendül. Valamint most, hogy már fent van, ha lehajol, elér a csákány, és kalapács nyelét, amiket fel is szed gyorsan, és a nyereghez köt. Az egyetlen akadály az alabárd a hátán, de a fegyvertartóba az is belefér a nyereg oldalán. Igaz nem egy csatalobogó, de mégiscsak jól néz ki. Odaléptet a kapuhoz, hangosan szidva mindent amit lehet, mert többször is úgy érzi, hogy leborul a földre, de szerencsére fent marad, és elhatározza, innen ő nem száll le, csak ha külön utasítást kap rá, vagy odaérnek végre.*
3705. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 11:43:40
Üzenet elküldve: 2015-07-22 11:43:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Mágusok köre//
*Gondolataiba mélyed, de nem túlzottan, éppen csak annyira, hogy emlékeit előhívja, azonban éber maradjon. Megtanulta ezt a fajta meditálást a hosszú évek alatt, melyet egyedül töltött, és a vándorúton mindig is jól jött, ha félig ébren maradt, mentette már meg életét a dolog. Vadtól, embertől egyaránt, és annak ellenére, hogy most nem számít személye elleni támadásra, mégiscsak úgy érzi, jobb, ha nem engedi el teljes öntudatát, hanem igyekszik a valóság határán maradva elmerülni a gondolattengerben. Gyermekkorának képei vetülnek elé, amikor apja nem tért haza, mikor anyja lebetegedett, mikor eláradt a falu, ahol élt, és végül, ahogy elindult az atyai házból, hogy kitanulja a mágiát. Nagyjából ezen a ponton hallja meg azt a mágikusan csengő kis ébresztőt, Taitos csettintését, melyre mélykék lélektükrei azonnal kinyílnak, és nem fenyegetően, inkább érdeklődően tekintenek a kölyökre.*
~Mit jelent a mágia? Hát... mindenkinek mást ugye.~
*Az érkező férfira pillant, aki lenyomja saját kismonológját, és felsóhajt. Számít rá, hogy a körülötte lévők mind hasonlóan ostoba és fennkölt megfogalmazásokkal fognak élni, és naivan hisznek is abban, amit mondanak. Most azonban Lorának is ki kell találnia valamit, nem feltétlenül az a legjobb ötlet, ha azzal kezdi, miként és hogyan is akar ő hatalmat szerezni. Természetesen, az Isuriival történt beszélgetés szükségszerű volt, elvégre, ha a nő lesz a mestere, akkor illik és ajánlott is őszintén az arcába tolni a szándékokat. Ezek azonban, akikkel még nem tud mit kezdeni itt maga körül, a frissen érkezett fickó, Worent az almester vagy mi a szent szalmaszál, meg Taitos... Akivel hát majd valamikor, privátabb keretek között minden bizonnyal beszélgethetnek ilyenekről, elvégre a fiú szedte össze őt, és az azóta meglepő hirtelenséggel tetszhalottá vált lovagot. Plusz intéző révén, talán neki is jogában áll tudni, hogy mi is az igazi helyzet Lora szerénytelen kis világában. Sóhajt egyet, és igyekszik valami normális magyarázatot összerakni fejében, elvégre ezt még őszinte keretek között sem a legkönnyebb megmagyarázni, nem még, hogyha kertelni kell, vagy óvatos szavakat használni. Körbepillant az egybegyűlteken, átható tekintete minden jelenlevőt megvizsgál és tanulmányoz rövidebb ideig, majd, miután úgy érzi eleget húzta már a drámai szünetet, avagy várakoztatta a férfiakat, kifújja a tüdejében őrizgetett levegőt és szóra nyitja száját.*
- Számomra a mágia az életet jelenti. Az erőt, amely átjár mindent, és mindenkit, éltet minket, és ahogy életet adhat, úgy életet is elvehet. Láttam, ahogy a víz pusztított, és láttam, ahogy a növények erőre kaptak tőle, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Számomra meghatároz mindent, a lépéseimet, a gondolkodásomat, az életemet, születésemtől fogva. Én nem tudnék nélküle létezni, és nem is akarnék.
*Miközben beszél, végig igyekszik Taitos szemébe nézni, részint azért, mert ő érdekli leginkább a társaságból, meg mert őt ismeri leginkább. Egészen egyszerű magyarázat ez Lora számára, és ahogy újragondolja saját szavait, még arra is rá kell jönnie, hogy nem is hazudott akkorát.*
*Gondolataiba mélyed, de nem túlzottan, éppen csak annyira, hogy emlékeit előhívja, azonban éber maradjon. Megtanulta ezt a fajta meditálást a hosszú évek alatt, melyet egyedül töltött, és a vándorúton mindig is jól jött, ha félig ébren maradt, mentette már meg életét a dolog. Vadtól, embertől egyaránt, és annak ellenére, hogy most nem számít személye elleni támadásra, mégiscsak úgy érzi, jobb, ha nem engedi el teljes öntudatát, hanem igyekszik a valóság határán maradva elmerülni a gondolattengerben. Gyermekkorának képei vetülnek elé, amikor apja nem tért haza, mikor anyja lebetegedett, mikor eláradt a falu, ahol élt, és végül, ahogy elindult az atyai házból, hogy kitanulja a mágiát. Nagyjából ezen a ponton hallja meg azt a mágikusan csengő kis ébresztőt, Taitos csettintését, melyre mélykék lélektükrei azonnal kinyílnak, és nem fenyegetően, inkább érdeklődően tekintenek a kölyökre.*
~Mit jelent a mágia? Hát... mindenkinek mást ugye.~
*Az érkező férfira pillant, aki lenyomja saját kismonológját, és felsóhajt. Számít rá, hogy a körülötte lévők mind hasonlóan ostoba és fennkölt megfogalmazásokkal fognak élni, és naivan hisznek is abban, amit mondanak. Most azonban Lorának is ki kell találnia valamit, nem feltétlenül az a legjobb ötlet, ha azzal kezdi, miként és hogyan is akar ő hatalmat szerezni. Természetesen, az Isuriival történt beszélgetés szükségszerű volt, elvégre, ha a nő lesz a mestere, akkor illik és ajánlott is őszintén az arcába tolni a szándékokat. Ezek azonban, akikkel még nem tud mit kezdeni itt maga körül, a frissen érkezett fickó, Worent az almester vagy mi a szent szalmaszál, meg Taitos... Akivel hát majd valamikor, privátabb keretek között minden bizonnyal beszélgethetnek ilyenekről, elvégre a fiú szedte össze őt, és az azóta meglepő hirtelenséggel tetszhalottá vált lovagot. Plusz intéző révén, talán neki is jogában áll tudni, hogy mi is az igazi helyzet Lora szerénytelen kis világában. Sóhajt egyet, és igyekszik valami normális magyarázatot összerakni fejében, elvégre ezt még őszinte keretek között sem a legkönnyebb megmagyarázni, nem még, hogyha kertelni kell, vagy óvatos szavakat használni. Körbepillant az egybegyűlteken, átható tekintete minden jelenlevőt megvizsgál és tanulmányoz rövidebb ideig, majd, miután úgy érzi eleget húzta már a drámai szünetet, avagy várakoztatta a férfiakat, kifújja a tüdejében őrizgetett levegőt és szóra nyitja száját.*
- Számomra a mágia az életet jelenti. Az erőt, amely átjár mindent, és mindenkit, éltet minket, és ahogy életet adhat, úgy életet is elvehet. Láttam, ahogy a víz pusztított, és láttam, ahogy a növények erőre kaptak tőle, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Számomra meghatároz mindent, a lépéseimet, a gondolkodásomat, az életemet, születésemtől fogva. Én nem tudnék nélküle létezni, és nem is akarnék.
*Miközben beszél, végig igyekszik Taitos szemébe nézni, részint azért, mert ő érdekli leginkább a társaságból, meg mert őt ismeri leginkább. Egészen egyszerű magyarázat ez Lora számára, és ahogy újragondolja saját szavait, még arra is rá kell jönnie, hogy nem is hazudott akkorát.*
3704. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 11:28:34
Üzenet elküldve: 2015-07-22 11:28:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Sátrak - Seyana //
*Lemondóan követi a másikat a sátorba amit választott, nincs miért ilyen dominanciaharcokba bocsátkoznia.*
- És téged hogy szólítsalak?
*Ideje lenne már a másik nevét is megtudni ha már az övé ennyiszer szóba jött. A sátorban hátizsákját lerakja saját fekhelye mellé. Élelem már nem sok van benne de nemrég evett úgyhogy ez most nem is olyan égető probléma. Nincs gondja azzal hogy hátat fordítson újdonsült sátortársának miközben matat holmija között, látszólag egyáltalán nem tart Seyanától. Általános viselkedése arra utal hogy nem naivitásról lehet szó, bizalomnak tűnhetne de akinek egy kis fogalma is van a világról az nem bízik ilyen könnyen senkiben, és Ónix nem látszik elveszett léleknek. Akkor viszont csak arra lehet gondolni hogy nem tartja elég veszélyesnek fajtársát ahhoz hogy tartson tőle. Mintha úgysem tudná bántani, ha akarná sem. Nem vesz ki végül semmit táskájából csak ellenőrizte hogy mindene megvan-e. Kényelmesen leheveredik saját helyére, tenyereit feje alatt összekulcsolja és úgy válaszol a kérdésre.*
- Csak pár éve. Nem könnyű idefent olyan helyet találni ahol szívesen meg lehet maradni.
*A maga részéről inkább aludna, nem is megy bele újabb kérdésbe. Egyrészt végre nyugodtan megteheti a hosszú út után, másrészt inkább töltené ébren majd a sötétséget. Lábát táskája egyik vállpántjába helyezi (nem mintha kifejezett érték lenne benne de azért csak jobb lenne megtartani), aztán szemeit is lehunyja, de egy darabig még úgysem fog tudni elaludni így ha Seyanának lenne még mondanivalója akkor csukott szemmel is folytathatja a beszélgetést.*
A hozzászólás írója (Sylthyriel Eoul'renor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 11:30:35
*Lemondóan követi a másikat a sátorba amit választott, nincs miért ilyen dominanciaharcokba bocsátkoznia.*
- És téged hogy szólítsalak?
*Ideje lenne már a másik nevét is megtudni ha már az övé ennyiszer szóba jött. A sátorban hátizsákját lerakja saját fekhelye mellé. Élelem már nem sok van benne de nemrég evett úgyhogy ez most nem is olyan égető probléma. Nincs gondja azzal hogy hátat fordítson újdonsült sátortársának miközben matat holmija között, látszólag egyáltalán nem tart Seyanától. Általános viselkedése arra utal hogy nem naivitásról lehet szó, bizalomnak tűnhetne de akinek egy kis fogalma is van a világról az nem bízik ilyen könnyen senkiben, és Ónix nem látszik elveszett léleknek. Akkor viszont csak arra lehet gondolni hogy nem tartja elég veszélyesnek fajtársát ahhoz hogy tartson tőle. Mintha úgysem tudná bántani, ha akarná sem. Nem vesz ki végül semmit táskájából csak ellenőrizte hogy mindene megvan-e. Kényelmesen leheveredik saját helyére, tenyereit feje alatt összekulcsolja és úgy válaszol a kérdésre.*
- Csak pár éve. Nem könnyű idefent olyan helyet találni ahol szívesen meg lehet maradni.
*A maga részéről inkább aludna, nem is megy bele újabb kérdésbe. Egyrészt végre nyugodtan megteheti a hosszú út után, másrészt inkább töltené ébren majd a sötétséget. Lábát táskája egyik vállpántjába helyezi (nem mintha kifejezett érték lenne benne de azért csak jobb lenne megtartani), aztán szemeit is lehunyja, de egy darabig még úgysem fog tudni elaludni így ha Seyanának lenne még mondanivalója akkor csukott szemmel is folytathatja a beszélgetést.*
A hozzászólás írója (Sylthyriel Eoul'renor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 11:30:35
3703. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 10:46:06
Üzenet elküldve: 2015-07-22 10:46:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Nézi a kiterített hölgyikét, kinek frissen vágott sebéből még patakzik egy kisebb erecske. Szétvetette az elf lábait és karjai is a test mellett csüngenek. Lenéz a poros földre és a medgolyokra. Baul éppen Bötét terrorizálja. A kicsi a hátán fekszik, s mancsaival a bátyja felemelt mancsát pofozgatja. Iluq oldalra dönti a fejét. Meglehet, hogy inkább Böte tartja terrorban Bault. Elmosolyodik, majd megfogja botját, s a két kis huncutka felé szól.*
- Jók legyetek, egy pillanat és jövök. *Mondja, s a két kis bagoly muti még fel is figyel a szavaira, amire ismét mosolyra kanyarodik szája.
Egyik lábát óvatosan a másik után téve a fogadó felé biceg. Nem aggódik, nem vigyázhat rájuk folyton, s úgy néz ki jól kijönnek egymással.*
//Fogadó - Chiari, ifjak//
*Benyit az épületbe, ahol egy pillanatnyi gyors pásztázás után újra lépkedni kezd. A pult mögé "siet", ahol pár fatálat, illetve agyag edényt igyekszik magához venni. Egy vágódeszkát is eloroz és egy vödröt, vagy inkább kettőt. A vödrökbe gyűjti a tálakat és a deszkát, jól eligazítja, hogy minden elférjen.
~ Ez olyan, mint a disznó vágás... az sem egy elfes munka. ~
Mérgelődik a gondolataiban. Nincs oka rá, hisz nem szólt senkinek a kínjáról, mégis duzzog, mert jól esik neki. Majd ha legyűri az önbizalmát bizton fog hívni valakit, hogy ugyan már segítsen. Bár most inkább nem avatna be senki ismeretlent elf boncoldájába.
Megpakolva indul el ismét, egyik kezében vödör, másikban botja, botján szintén egy vödröt egyensúlyoz. Kifelé menet megáll Chiari ispotálya előtt, ahova lepakolja motyóját és betolja a fejét. Megtámasztja kezével magát az ajtófélfánál, majd érdeklődve les be.*
- No. *Mosolyodik el, hogy felhívja magára a figyelmet.* Mi zajlik itt?
- Jók legyetek, egy pillanat és jövök. *Mondja, s a két kis bagoly muti még fel is figyel a szavaira, amire ismét mosolyra kanyarodik szája.
Egyik lábát óvatosan a másik után téve a fogadó felé biceg. Nem aggódik, nem vigyázhat rájuk folyton, s úgy néz ki jól kijönnek egymással.*
//Fogadó - Chiari, ifjak//
*Benyit az épületbe, ahol egy pillanatnyi gyors pásztázás után újra lépkedni kezd. A pult mögé "siet", ahol pár fatálat, illetve agyag edényt igyekszik magához venni. Egy vágódeszkát is eloroz és egy vödröt, vagy inkább kettőt. A vödrökbe gyűjti a tálakat és a deszkát, jól eligazítja, hogy minden elférjen.
~ Ez olyan, mint a disznó vágás... az sem egy elfes munka. ~
Mérgelődik a gondolataiban. Nincs oka rá, hisz nem szólt senkinek a kínjáról, mégis duzzog, mert jól esik neki. Majd ha legyűri az önbizalmát bizton fog hívni valakit, hogy ugyan már segítsen. Bár most inkább nem avatna be senki ismeretlent elf boncoldájába.
Megpakolva indul el ismét, egyik kezében vödör, másikban botja, botján szintén egy vödröt egyensúlyoz. Kifelé menet megáll Chiari ispotálya előtt, ahova lepakolja motyóját és betolja a fejét. Megtámasztja kezével magát az ajtófélfánál, majd érdeklődve les be.*
- No. *Mosolyodik el, hogy felhívja magára a figyelmet.* Mi zajlik itt?
3702. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 07:29:09
Üzenet elküldve: 2015-07-22 07:29:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágusok köre//
*Úgy tűnik Taitos varázslata mások figyelmét is felkeltette, talán, mert az úthoz közel hajtotta végre. Elsőnek Worenth érkezik meg, akinek szavaira cseppet összerezzen. Várta már a mestert, de belefeledkezett a többiekhez való beszédbe, így meglepte érkezése.*
-Csatlakozz csak Mester!
*Mondja Worenth szavaira, és megvárja, míg a mágus leül, aztán szemével végigpillant a tanoncokon.*
-Ő Worenth mester, Szövetségünk örökös alvezére.
*Mutatja be őt, szívesen hozzátenné, hogy a templomi légmágusok egyike, de ezt most nem teszi meg. Maradjon ez titokban, míg a fehérhajú férfi maga el nem mondja.
Szavai után kérdőn néz hát a többiekre, hisz szabad az út a válaszok előtt, és most nincs rossz válasz, ez gyakorlás. Így majd nem Isurii előtt gondolkodnak, hanem Taitos előt, és a tömegtől elnyűtt mágusasszony elméje így talán nem kap még egy türelemigényes feladatot. Lényegében ez Taitos dolga is.*
-Nos, szabad a válaszadás.
*Mondja, de meglepetésére ismételten háta mögül szól a válaszadó.
Egészen rendezett külsejű férfi jelenik meg, és egészen rendezett választ is ad szinte kapásból.*
-Jól beszéltél idegen!
*Mondja Taitos, amint a most már kissé megrettent figurának.*
-Magad is mágus lennél talán, vagy az ösvényre lépni készülsz?
*Kérdezi tőle, és a hézagos körre mutat.*
-Ha szándékaid tiszták, és lennél kedves bemutatkozni ülj le közénk!
*Most úgysem lesz szó a mágia mélységeiről, senki nem tanulhat semmi olyat, amit csak a kis csapat részére kéne korlátozni, és az érdeklődőket mindig várják.*
-Ó, igen, ha esetleg volna egy botnál komolyabb fegyvered, kérlek add át az őröknek, ez volt a Hegy Urának rendelkezése.
*Mondja még, aztán ha mindenki elhelyezkedett így szól.*
-Akkor hát, az úr az előbb igazán jókat mondott, halgassuk most a Vízgyermeket!
*Állítja fel a sorrendet, hisz ő van legközelebb az imént felszólalóhoz, kivéve Worenthet, de ő más tészta.*
*Úgy tűnik Taitos varázslata mások figyelmét is felkeltette, talán, mert az úthoz közel hajtotta végre. Elsőnek Worenth érkezik meg, akinek szavaira cseppet összerezzen. Várta már a mestert, de belefeledkezett a többiekhez való beszédbe, így meglepte érkezése.*
-Csatlakozz csak Mester!
*Mondja Worenth szavaira, és megvárja, míg a mágus leül, aztán szemével végigpillant a tanoncokon.*
-Ő Worenth mester, Szövetségünk örökös alvezére.
*Mutatja be őt, szívesen hozzátenné, hogy a templomi légmágusok egyike, de ezt most nem teszi meg. Maradjon ez titokban, míg a fehérhajú férfi maga el nem mondja.
Szavai után kérdőn néz hát a többiekre, hisz szabad az út a válaszok előtt, és most nincs rossz válasz, ez gyakorlás. Így majd nem Isurii előtt gondolkodnak, hanem Taitos előt, és a tömegtől elnyűtt mágusasszony elméje így talán nem kap még egy türelemigényes feladatot. Lényegében ez Taitos dolga is.*
-Nos, szabad a válaszadás.
*Mondja, de meglepetésére ismételten háta mögül szól a válaszadó.
Egészen rendezett külsejű férfi jelenik meg, és egészen rendezett választ is ad szinte kapásból.*
-Jól beszéltél idegen!
*Mondja Taitos, amint a most már kissé megrettent figurának.*
-Magad is mágus lennél talán, vagy az ösvényre lépni készülsz?
*Kérdezi tőle, és a hézagos körre mutat.*
-Ha szándékaid tiszták, és lennél kedves bemutatkozni ülj le közénk!
*Most úgysem lesz szó a mágia mélységeiről, senki nem tanulhat semmi olyat, amit csak a kis csapat részére kéne korlátozni, és az érdeklődőket mindig várják.*
-Ó, igen, ha esetleg volna egy botnál komolyabb fegyvered, kérlek add át az őröknek, ez volt a Hegy Urának rendelkezése.
*Mondja még, aztán ha mindenki elhelyezkedett így szól.*
-Akkor hát, az úr az előbb igazán jókat mondott, halgassuk most a Vízgyermeket!
*Állítja fel a sorrendet, hisz ő van legközelebb az imént felszólalóhoz, kivéve Worenthet, de ő más tészta.*
3701. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-22 07:02:21
Üzenet elküldve: 2015-07-22 07:02:21
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
*Nym szavaira borostyánszínű tekintete lassan az Újra kúszik. Végtére is Kagan is valami hasonlót tett, sokakat meggyilkolt, önmagát pedig vezérré kiáltotta ki, csak a különbség annyi, hogy a törzse őt szereti, követi. A közös ellenség nagyon erős kötelékeket tud létrehozni. De vajon a Szellemek büntetése-e az, hogy tíz télen át vergődtek és menekültek sokszor. Vajon az a Szellemek büntetése, hogy egykor népes csapatuk mostanra igencsak megfogyatkozott? Lea a maga részéről mindezt a körülmények szerencsétlen összejátszásának tartja - ettől függetlenül, ha a helyzet úgy hozta, akkor nyilván azt mondták mindig is, hogy a Szellemek "keze" van a dologban. Régi ellenségeik mindenesetre náluknál sokkal jobban megfogyatkoztak, és immáron évek óta nem láttak senkit közülük. Azóta szereztek új ellenségeket.
Mivel Kagan felteszi a maga kérdéseit - csupa olyat, amit Lea maga is feltenne - ezért már nem nagyon szólal meg, tekintetét felváltva a beszélőkön tartja, de közbe nem szól. A kipusztult törzzsel kapcsolatban Kagannak igaza van, még akkor is, ha ez Nymnek fáj. Egyedül maradt, mint az ujja.*
- Esetleg gyermeket kéne nemzenetek!
*veti közbe csak úgy mellékesen, bár tudja, hogy erre egyik félnek sem volt különösebb igénye régebben. Az idők, és a helyzet azonban elég nagyot változott, kiváltképpen Nym feléről, hiszen asszonyként nem olyan könnyű újra "benépesíteni" a földjeit. Persze ha férfi lenne akkor ott hullathatná a magját, ahol nem szégyelli, de asszonyként...
Közben befut Isurii is, akiről Lea meg kell, hogy állapítsa, hogy megváltozott. Valahogy eltűnt az a félénk kislány, aki nem is olyan régen volt, és helyére egy erős(nek tűnő) nő lépett. Akinek tudnia kell arról, hogy mi is történt a fivérével - persze nyilván nem a vendégük előtt fog ilyesmiről beszélni. Küld barátnőjének egy mosolyt, aztán már ismét Nym arcát fürkészi.*
- Estére előkészítem őt.
*Nym szavaira borostyánszínű tekintete lassan az Újra kúszik. Végtére is Kagan is valami hasonlót tett, sokakat meggyilkolt, önmagát pedig vezérré kiáltotta ki, csak a különbség annyi, hogy a törzse őt szereti, követi. A közös ellenség nagyon erős kötelékeket tud létrehozni. De vajon a Szellemek büntetése-e az, hogy tíz télen át vergődtek és menekültek sokszor. Vajon az a Szellemek büntetése, hogy egykor népes csapatuk mostanra igencsak megfogyatkozott? Lea a maga részéről mindezt a körülmények szerencsétlen összejátszásának tartja - ettől függetlenül, ha a helyzet úgy hozta, akkor nyilván azt mondták mindig is, hogy a Szellemek "keze" van a dologban. Régi ellenségeik mindenesetre náluknál sokkal jobban megfogyatkoztak, és immáron évek óta nem láttak senkit közülük. Azóta szereztek új ellenségeket.
Mivel Kagan felteszi a maga kérdéseit - csupa olyat, amit Lea maga is feltenne - ezért már nem nagyon szólal meg, tekintetét felváltva a beszélőkön tartja, de közbe nem szól. A kipusztult törzzsel kapcsolatban Kagannak igaza van, még akkor is, ha ez Nymnek fáj. Egyedül maradt, mint az ujja.*
- Esetleg gyermeket kéne nemzenetek!
*veti közbe csak úgy mellékesen, bár tudja, hogy erre egyik félnek sem volt különösebb igénye régebben. Az idők, és a helyzet azonban elég nagyot változott, kiváltképpen Nym feléről, hiszen asszonyként nem olyan könnyű újra "benépesíteni" a földjeit. Persze ha férfi lenne akkor ott hullathatná a magját, ahol nem szégyelli, de asszonyként...
Közben befut Isurii is, akiről Lea meg kell, hogy állapítsa, hogy megváltozott. Valahogy eltűnt az a félénk kislány, aki nem is olyan régen volt, és helyére egy erős(nek tűnő) nő lépett. Akinek tudnia kell arról, hogy mi is történt a fivérével - persze nyilván nem a vendégük előtt fog ilyesmiről beszélni. Küld barátnőjének egy mosolyt, aztán már ismét Nym arcát fürkészi.*
- Estére előkészítem őt.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739