Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 188 (3741. - 3760. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3760. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-24 11:02:13
Üzenet elküldve: 2015-07-24 11:02:13
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Mágusok köre//
*Azért mindenki meghallgatja a hóhajú véleményét, és úgy látja, hogy el is fogadják azt. A két hölgyemény is megkapja a kérdést, egyikőjük bővebben válaszol, és elég figyelemre méltóan is, a másik még kevésbé tudja, milyen út előtt is áll, de nem baj az, nem tudja mindenki átérezni és szavakba önteni a mágiával kapcsolatos dolgokat, de idővel mindenki megérik erre. Ismét az idő, a türelem.*
-Isurii úrnő. *hajol meg ő is ültében, majd maga mellé invesztálja az úrnőt, aki ha helyet foglal, közelebb hajol hozzá.*
-Most tértem vissza a kis túrámról. A hegy és a folyó találkozása kiváló lehet a szilánkoknak, csordultig van energiával a hely. Majd később megbeszéljük. *kacsint egyet, és figyelme újra globálisan kiterjed mindenkire. Zaras a tejföl szőke Aryna párja lehet, legalább a mágus már ezt is tudja. Az elf hölgyemény nagyon szép választ adott, még inkább megerősítve azt amit Worenth is mindig sulykol a tanoncokba. Amit mágia nélkül meg lehet oldani, azt oldják meg úgy, mert egy idő után az egyszerű halandó emberi életet nem tudják értékelni, és teljesen elveszíti varázsát. Mire észbe kapnak, már a mágia irányítja a mozgásukat is.*
-Így van. *mondja Isurii szavaira.* -És ne is legyetek ez miatt zavarban, mindenki számára újdonság a mágia, mikor formálni kezdi, de egy idő után szerves részét fogja képezni az életeteknek.
*Mást nem tesz hozzá, ezt is csak azért, hogy ne üljön kukán. Szép kis vegyes csapat lesz ez úgy tűnik, tele izgatott és reménnyel teli arcokkal. Nagy a súly, amit Isurii úrnő, és Worenth alvezér cipel magával, mivel ezek azok az alapok, amik összekovácsolják a szilánkokat, és ha itt nem jó színben tűnnek fel, akkor a kovácsolás nem lesz tökéletes, és egyszer csak elpattan valahol. Persze egy tökéletes nyitány sem garancia semmire, de esélyesebb.*
*Azért mindenki meghallgatja a hóhajú véleményét, és úgy látja, hogy el is fogadják azt. A két hölgyemény is megkapja a kérdést, egyikőjük bővebben válaszol, és elég figyelemre méltóan is, a másik még kevésbé tudja, milyen út előtt is áll, de nem baj az, nem tudja mindenki átérezni és szavakba önteni a mágiával kapcsolatos dolgokat, de idővel mindenki megérik erre. Ismét az idő, a türelem.*
-Isurii úrnő. *hajol meg ő is ültében, majd maga mellé invesztálja az úrnőt, aki ha helyet foglal, közelebb hajol hozzá.*
-Most tértem vissza a kis túrámról. A hegy és a folyó találkozása kiváló lehet a szilánkoknak, csordultig van energiával a hely. Majd később megbeszéljük. *kacsint egyet, és figyelme újra globálisan kiterjed mindenkire. Zaras a tejföl szőke Aryna párja lehet, legalább a mágus már ezt is tudja. Az elf hölgyemény nagyon szép választ adott, még inkább megerősítve azt amit Worenth is mindig sulykol a tanoncokba. Amit mágia nélkül meg lehet oldani, azt oldják meg úgy, mert egy idő után az egyszerű halandó emberi életet nem tudják értékelni, és teljesen elveszíti varázsát. Mire észbe kapnak, már a mágia irányítja a mozgásukat is.*
-Így van. *mondja Isurii szavaira.* -És ne is legyetek ez miatt zavarban, mindenki számára újdonság a mágia, mikor formálni kezdi, de egy idő után szerves részét fogja képezni az életeteknek.
*Mást nem tesz hozzá, ezt is csak azért, hogy ne üljön kukán. Szép kis vegyes csapat lesz ez úgy tűnik, tele izgatott és reménnyel teli arcokkal. Nagy a súly, amit Isurii úrnő, és Worenth alvezér cipel magával, mivel ezek azok az alapok, amik összekovácsolják a szilánkokat, és ha itt nem jó színben tűnnek fel, akkor a kovácsolás nem lesz tökéletes, és egyszer csak elpattan valahol. Persze egy tökéletes nyitány sem garancia semmire, de esélyesebb.*
3759. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-24 10:58:05
Üzenet elküldve: 2015-07-24 10:58:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Nem a kő van megtörve //
* Mirakh unott képpel csépeli a követ. Minden ütése egyre erősebb, s az sem érdekli, hogy pontatlan a csapás. Csak akkor hagyja abba, amikor Hrothi bejelenti az ebédidőt. Ekkor maga is belép a fogadóba, hogy aztán némi lepénnyel, hússal és egy butykosra való sörrel távozzon. *
~ Nem vagyok én napszámos! ~
* Morogja magában, s ahelyett hogy visszatérne a többiekhez, betér a sátrába, hogy megebédeljen. Egy gyors étkezést követően pedig úgy dönt, hogy kőfejtés helyett inkább ismét bányászni fog. Ezért miután pihent valamennyit, szerszámot ragad és nekiáll, hogy újra megnyissa a vasérc fejtési területet. Szaporán jár a keze, hisz mióta az eszét tudja, ezt csinálja. Csak akkor tart szünetet, amikor észreveszi, hogy valami nagyobb mozgolódás van, mert valamire készülődnek a vashegy óriásai és törpéi. *
- Mi a nyavalya? -
* Teszi le a csákányt és indul meg a gyülekezők felé. Alig ér oda, a Thán szinte azonnal megtalálja, s átadja neki a műhely kulcsait. *
- Vigyázzatok magatokra. -
* Feleli némi értetlenséggel a hangjában. Csak kicsivel később derül ki számára, hova mennek társai. *
- Remek. Most a nyakamba szakadt minden, s még nem is verekedhetek senkivel. -
* Fortyog, miközben kénytelen a bánya bővítési terveit félretenni. Kelletlenül lép be a műhelybe, s kezd el berendezkedni, mert félő, hogy nem csak pár órát fog itt tölteni. *
* Mirakh unott képpel csépeli a követ. Minden ütése egyre erősebb, s az sem érdekli, hogy pontatlan a csapás. Csak akkor hagyja abba, amikor Hrothi bejelenti az ebédidőt. Ekkor maga is belép a fogadóba, hogy aztán némi lepénnyel, hússal és egy butykosra való sörrel távozzon. *
~ Nem vagyok én napszámos! ~
* Morogja magában, s ahelyett hogy visszatérne a többiekhez, betér a sátrába, hogy megebédeljen. Egy gyors étkezést követően pedig úgy dönt, hogy kőfejtés helyett inkább ismét bányászni fog. Ezért miután pihent valamennyit, szerszámot ragad és nekiáll, hogy újra megnyissa a vasérc fejtési területet. Szaporán jár a keze, hisz mióta az eszét tudja, ezt csinálja. Csak akkor tart szünetet, amikor észreveszi, hogy valami nagyobb mozgolódás van, mert valamire készülődnek a vashegy óriásai és törpéi. *
- Mi a nyavalya? -
* Teszi le a csákányt és indul meg a gyülekezők felé. Alig ér oda, a Thán szinte azonnal megtalálja, s átadja neki a műhely kulcsait. *
- Vigyázzatok magatokra. -
* Feleli némi értetlenséggel a hangjában. Csak kicsivel később derül ki számára, hova mennek társai. *
- Remek. Most a nyakamba szakadt minden, s még nem is verekedhetek senkivel. -
* Fortyog, miközben kénytelen a bánya bővítési terveit félretenni. Kelletlenül lép be a műhelybe, s kezd el berendezkedni, mert félő, hogy nem csak pár órát fog itt tölteni. *
3758. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-24 08:16:21
Üzenet elküldve: 2015-07-24 08:16:21
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//kettesben, majd már egyedül//
- Nem gondoltad, hogy társaságban is így hívnálak? Csak tudni akartam, hogy hogyan szólítsalak éjjel, üzekedés közben!
*hangjában nincs ott az a játékos kicsengés, hanem inkább a cinikus él. Egyszerűen tudni akarja, hogy kivel áll szemben. És azért azt meg kell hagyni, hogy eléggé nagy pökhendiség pont ezta nevet mondani, de vitatkozni meg igazán nem akar. Momentán.*
- Szóval portyára... Akkor egy kecskét is feláldozok a sikerért!
*ha nem ették meg az elmúlt hónapok során az erre a célra tartott fehér kecskéket. Babonás népek ezek, vagy egyszerűen csak szeretik az efféle "előadásokat", a vér és az égő hús szaga kellő hangulatba hozza őket a portyához.*
- Vigyázz rá, mert a legjobb barátom, sőt több annál.
*ezekkel a szavakkal válnak el egymástól a Radkraal bejáratában, illetve Lea még pár pillanatig marad, és nézi a távozó férfi hátát.
//Nym//
Miután elmúlik ez a szentimentális pillanat - melyben azon is érzelgett magában, hogy mennyi mindent jelent Kagan a számára -, elindul, hogy összeszedje a holmiját, és megkeresse Nymirát. Ha megtalálta a nőt - és vélhetőleg vele együtt a tetemet -, akkor magával hívja.*
- Segítened kell majd, mert nem vagyok még elég erős!
*egy hulla olyan súly, aminek a mozgatásához azért elég erőre van szükség, de ahhoz, hogy Lea összeszedje az "elég erőt", ahhoz még hetek kellenek.*
- Nem gondoltad, hogy társaságban is így hívnálak? Csak tudni akartam, hogy hogyan szólítsalak éjjel, üzekedés közben!
*hangjában nincs ott az a játékos kicsengés, hanem inkább a cinikus él. Egyszerűen tudni akarja, hogy kivel áll szemben. És azért azt meg kell hagyni, hogy eléggé nagy pökhendiség pont ezta nevet mondani, de vitatkozni meg igazán nem akar. Momentán.*
- Szóval portyára... Akkor egy kecskét is feláldozok a sikerért!
*ha nem ették meg az elmúlt hónapok során az erre a célra tartott fehér kecskéket. Babonás népek ezek, vagy egyszerűen csak szeretik az efféle "előadásokat", a vér és az égő hús szaga kellő hangulatba hozza őket a portyához.*
- Vigyázz rá, mert a legjobb barátom, sőt több annál.
*ezekkel a szavakkal válnak el egymástól a Radkraal bejáratában, illetve Lea még pár pillanatig marad, és nézi a távozó férfi hátát.
//Nym//
Miután elmúlik ez a szentimentális pillanat - melyben azon is érzelgett magában, hogy mennyi mindent jelent Kagan a számára -, elindul, hogy összeszedje a holmiját, és megkeresse Nymirát. Ha megtalálta a nőt - és vélhetőleg vele együtt a tetemet -, akkor magával hívja.*
- Segítened kell majd, mert nem vagyok még elég erős!
*egy hulla olyan súly, aminek a mozgatásához azért elég erőre van szükség, de ahhoz, hogy Lea összeszedje az "elég erőt", ahhoz még hetek kellenek.*
3757. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-24 07:48:37
Üzenet elküldve: 2015-07-24 07:48:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágusok köre//
*Aryna szavai ismét a modern felfogást tükrözik. Picit talán még sekély a tudása, hisz Taitos majdnem az összes tekercset olvasta már a mágia elméletéről, amely az utolsó pár tekercsben már olyan dolgokat is megemlít, mely picit kilép a puszta tudomány világából.*
~De ezt még nem kell tudnia.~
*Ezekkel a gondolatokkal hallgatja végig Ess pár szavát is, és úgy érzi a foszlányok lényegét érti.*
-Jólvan Ess, semmi baj.
*Mosolyog rá a lányra, hisz látja rajta, hogy zárkózott.*
~A tömeg mindenkire másképp hat...~
*Emlékszik ő is, hogy mikor kilépett az erdőből a városba micsoda sokk volt az. Csak nézett jó egy órán keresztül, azóta meg jobban megszokta, mint némely helyi veterán.*
-Üdvözlünk Mester!
*Hajol meg kissé ültében, és Worenth meg maga között hagyott helyre invitálja Isuriit.*
-Beszélgetünk a kérdésedről, mindenki mondott már valami jót, és Worenth mester is sokat tanított minket.
*Mondja kicsit optimistábban a dolgokat, mint ahogy vannak, de talán ez nem is gond, ha az elgyötört nőre néz.*
-Jajj igen, és az urak itt, szeretnének mágusok között élni, talán e célból jöttek a Vashegyre. Jól mondom?
*Néz a két jövevény felé, és remélhetőleg nem téved nagyot. Isurii pedig majd rendelkezik róla, hogy pontosan hogyan is maradhatnak itt.*
*Aryna szavai ismét a modern felfogást tükrözik. Picit talán még sekély a tudása, hisz Taitos majdnem az összes tekercset olvasta már a mágia elméletéről, amely az utolsó pár tekercsben már olyan dolgokat is megemlít, mely picit kilép a puszta tudomány világából.*
~De ezt még nem kell tudnia.~
*Ezekkel a gondolatokkal hallgatja végig Ess pár szavát is, és úgy érzi a foszlányok lényegét érti.*
-Jólvan Ess, semmi baj.
*Mosolyog rá a lányra, hisz látja rajta, hogy zárkózott.*
~A tömeg mindenkire másképp hat...~
*Emlékszik ő is, hogy mikor kilépett az erdőből a városba micsoda sokk volt az. Csak nézett jó egy órán keresztül, azóta meg jobban megszokta, mint némely helyi veterán.*
-Üdvözlünk Mester!
*Hajol meg kissé ültében, és Worenth meg maga között hagyott helyre invitálja Isuriit.*
-Beszélgetünk a kérdésedről, mindenki mondott már valami jót, és Worenth mester is sokat tanított minket.
*Mondja kicsit optimistábban a dolgokat, mint ahogy vannak, de talán ez nem is gond, ha az elgyötört nőre néz.*
-Jajj igen, és az urak itt, szeretnének mágusok között élni, talán e célból jöttek a Vashegyre. Jól mondom?
*Néz a két jövevény felé, és remélhetőleg nem téved nagyot. Isurii pedig majd rendelkezik róla, hogy pontosan hogyan is maradhatnak itt.*
3756. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-24 01:24:52
Üzenet elküldve: 2015-07-24 01:24:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés, Hrothgaar //
*Az expedíciós csapat összegyűlik. Törpék, óriások gyülekezete áll a kapunál felszerelkezve. Hrothgaar biztosítja Draagnärt, hogy rátermett a csapata erre a feladatra és tudtára hozza azt is, örül, hogy tapasztalatát és tudását a bányászatról segítségükre bocsájtja. Draagnär a csapat magasztalására kissé zavartan és félre-félre nyelve a füstöt krahácsolva pöfékel, de mikor Hrothgaar örömét fejezi ki, a törpe kissé meglágyul, és fejhajtással jelzi, hogy szívesen segít atyafiainak.*
- Nem kételkedek harcosaid erelyében, de láttam egy s más cifra dolgot, mit a mély rejtegetett. Másfelől hálás vagyok, hogy újra alkalmazhatom szaktudásom. Mióta vándorolni kényszerültem, csupa zsoldos munkában és háborúban, ínségben és nélkülözésben volt részem. Egy bánya, sok minden jót is rejthet, akár az új otthonunkat.
*Mondja Draagnär, majd üggyel-bajjal a nyeregbe tápászkodik, és próbálgatja hátasállata kantárját. Úgy sejlik, a csapat többi tagja is megérkezik, Hrothgaar ezután rendezi az igen csak díszes társaság nem mindennapi karavánját, majd parancsot ad az indulásra. Hrothgaar zárja a sort, onnan irányítja a karavánt az erdei ösvény felé. Draagnärt azonban nem hagyja nyugodni a kíváncsiság, ami ritka nála, hiszen aligha érdekli valami, de a bányászat pontosan szűkös érdeklődési körébe esik, pláne akkor, ha az úti célt homály fedi előtte, és azt is, Hrothgaar mire számít majd, mit szeretne találni a bányászat során. Ezek a kérdések nem hagyják nyugodni az öreget, ezért öszvérével Hrothgaar mellé baktat, és nem is röstelli feltenni azokat, természetesen csak szakálla mögül halkan, nehogy valaki másnak is kérdezősködni legyen kedve.*
-Mikor útra keltem, alig vártam, hogy kicsit megpihenjek, de alig, hogy letettem a vándorbotot, máris újabb útra indulok. Szavam félre ne értsd, az öreg Draagnar mindig kapható egy kis hajcihőre, főleg ha bánya van a dologban.
*Kacag egyet, majd szakállát simítja, pöfékel, zavarában nem tud mit tenni, nem szokása a faggatózás, nem is ért az értékes információ megszerzéséhez, de a kíváncsiság nagy úr.*
-Egy dolog van, ami fúrja az én rozsdás agyvelőmet, mégpedig az, hogy mi az úti célunk. Mit szándékozol találni a föld alatt, a kövekben? Ércet, amiből az elfek és törpék csodás tárgyaikat készítik, és városok gazdagságát táplálja? Ha így van, jobb ha még maga előtt is titokban tartja a dolgot. Ha mi kaparintunk meg egy értékes érc lelőhelyet, akkor a törpék újra hegymélyi várost építhetnek márványból és bazaltból, mint őseink, Wylnuranára mondom!
*Így intézi szavait a rőtszakállú törpéhez, akitől kielégítő választ vár, ezt jelezvén borzas szemöldökét összeráncolja, s kiszórja pipájából a hamuvá lett dohányt. A menet lassan csordogál az úton, Draagnärnak kellemes változatosságot jelent, hogy ezúttal nem gyalogszerrel vágott neki. Miközben a feleletre vár, szemügyre veszi a csapatot.*
~Csak ugyan van itt egy vagy két olyasmi törpe, aki konyíthat a kőhöz, óriás is akad törmeléket vontatni, de minek ide egy kotnyeles elf? Nem lesz itt sem estély, sem lakoma hárfaszóval, nem fogom a nyivákolását hallgatni, hogy habzóbor helyett patakvizet kell majd innia.~
-Böhhhrrgggh.
*Morog rosszallóan, motyog is valamit a szakálla alatt, de még ő sem tudja mit.*
*Az expedíciós csapat összegyűlik. Törpék, óriások gyülekezete áll a kapunál felszerelkezve. Hrothgaar biztosítja Draagnärt, hogy rátermett a csapata erre a feladatra és tudtára hozza azt is, örül, hogy tapasztalatát és tudását a bányászatról segítségükre bocsájtja. Draagnär a csapat magasztalására kissé zavartan és félre-félre nyelve a füstöt krahácsolva pöfékel, de mikor Hrothgaar örömét fejezi ki, a törpe kissé meglágyul, és fejhajtással jelzi, hogy szívesen segít atyafiainak.*
- Nem kételkedek harcosaid erelyében, de láttam egy s más cifra dolgot, mit a mély rejtegetett. Másfelől hálás vagyok, hogy újra alkalmazhatom szaktudásom. Mióta vándorolni kényszerültem, csupa zsoldos munkában és háborúban, ínségben és nélkülözésben volt részem. Egy bánya, sok minden jót is rejthet, akár az új otthonunkat.
*Mondja Draagnär, majd üggyel-bajjal a nyeregbe tápászkodik, és próbálgatja hátasállata kantárját. Úgy sejlik, a csapat többi tagja is megérkezik, Hrothgaar ezután rendezi az igen csak díszes társaság nem mindennapi karavánját, majd parancsot ad az indulásra. Hrothgaar zárja a sort, onnan irányítja a karavánt az erdei ösvény felé. Draagnärt azonban nem hagyja nyugodni a kíváncsiság, ami ritka nála, hiszen aligha érdekli valami, de a bányászat pontosan szűkös érdeklődési körébe esik, pláne akkor, ha az úti célt homály fedi előtte, és azt is, Hrothgaar mire számít majd, mit szeretne találni a bányászat során. Ezek a kérdések nem hagyják nyugodni az öreget, ezért öszvérével Hrothgaar mellé baktat, és nem is röstelli feltenni azokat, természetesen csak szakálla mögül halkan, nehogy valaki másnak is kérdezősködni legyen kedve.*
-Mikor útra keltem, alig vártam, hogy kicsit megpihenjek, de alig, hogy letettem a vándorbotot, máris újabb útra indulok. Szavam félre ne értsd, az öreg Draagnar mindig kapható egy kis hajcihőre, főleg ha bánya van a dologban.
*Kacag egyet, majd szakállát simítja, pöfékel, zavarában nem tud mit tenni, nem szokása a faggatózás, nem is ért az értékes információ megszerzéséhez, de a kíváncsiság nagy úr.*
-Egy dolog van, ami fúrja az én rozsdás agyvelőmet, mégpedig az, hogy mi az úti célunk. Mit szándékozol találni a föld alatt, a kövekben? Ércet, amiből az elfek és törpék csodás tárgyaikat készítik, és városok gazdagságát táplálja? Ha így van, jobb ha még maga előtt is titokban tartja a dolgot. Ha mi kaparintunk meg egy értékes érc lelőhelyet, akkor a törpék újra hegymélyi várost építhetnek márványból és bazaltból, mint őseink, Wylnuranára mondom!
*Így intézi szavait a rőtszakállú törpéhez, akitől kielégítő választ vár, ezt jelezvén borzas szemöldökét összeráncolja, s kiszórja pipájából a hamuvá lett dohányt. A menet lassan csordogál az úton, Draagnärnak kellemes változatosságot jelent, hogy ezúttal nem gyalogszerrel vágott neki. Miközben a feleletre vár, szemügyre veszi a csapatot.*
~Csak ugyan van itt egy vagy két olyasmi törpe, aki konyíthat a kőhöz, óriás is akad törmeléket vontatni, de minek ide egy kotnyeles elf? Nem lesz itt sem estély, sem lakoma hárfaszóval, nem fogom a nyivákolását hallgatni, hogy habzóbor helyett patakvizet kell majd innia.~
-Böhhhrrgggh.
*Morog rosszallóan, motyog is valamit a szakálla alatt, de még ő sem tudja mit.*
3755. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-24 01:08:57
Üzenet elküldve: 2015-07-24 01:08:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Mágusok köre//
*Szereti, ha egyetértenek vele. Ki ne szeretné? Ez csak azt bizonyítja, hogy ha csak részben is, de igaza van. Worenth szavaira és pillantására kisebb örömláng gyúlik benne, de ezt egy perc múlva el is fújja, ahogyan az várható volt...*
~Nekem mindig is tudományt jelentett, mellyel bölccsé lehetek, tiszteletbeli személy. Lehetőséget, amivel másokat segíthetek, de nem feltétlenül közvetlen módon. De legfőképp szabadságot jelent nekem, amivel kitörhetek a múlt béklyóinak szorításából. Szolgaságom permanens, mert így akartam. De rabszolga semmiképp sem leszek. Megint nem.~
~Tisztelet. Türelem. Odaadás.~
*Túl félénk és önbecsüléshiányos ahhoz, hogy bevallja magáról akár csak gondolatban is, hogy benn ezek megvannak. Tiszteletteljes, még azzal is, akit nem ismer. Még azzal is, akit mások megvetnek. Például orkok... Türelmes, bár ez nem mondható el minden esetben. Mondjuk nem képes napokon keresztül tétlenül ülni. Elméjének fürkészése nem számít tétlenségnek az ő szemében. És odaadó, bár ezt még nem sikerült bebizonyítania.
Időközben megérkezik, akinek érkeznie kell. Elhangzik Aryna véleménysora is, majd Essfyh apró, félénk gondolatsora kezdődik meg. Ami félbe is marad. Észreveszi rajta a félénkséget, a zavarodottságot. Ezt már csak a felhúzott lábak hangsúlyozzák még jobban.*
~Nagyon félénk, szegény. Nem ismerem, de ránézésből látszik, hogy némileg hasonlít rám. Vagy inkább a régi énemre? Változtam egyáltalán azóta?~
*Kicsit elkalandoznak a gondolatai, amit még idejében észrevesz. Alig láthatóan megrázza a fejét, ezzel kiverve azokat a képeket-szavakat, amik éppen lelki szemei előtt voltak. Visszarázódik a kis kör beszélgetésébe... ha az egyáltalán folytatódik. Egyelőre Essfyhn vannak a tekintetek.*
*Szereti, ha egyetértenek vele. Ki ne szeretné? Ez csak azt bizonyítja, hogy ha csak részben is, de igaza van. Worenth szavaira és pillantására kisebb örömláng gyúlik benne, de ezt egy perc múlva el is fújja, ahogyan az várható volt...*
~Nekem mindig is tudományt jelentett, mellyel bölccsé lehetek, tiszteletbeli személy. Lehetőséget, amivel másokat segíthetek, de nem feltétlenül közvetlen módon. De legfőképp szabadságot jelent nekem, amivel kitörhetek a múlt béklyóinak szorításából. Szolgaságom permanens, mert így akartam. De rabszolga semmiképp sem leszek. Megint nem.~
~Tisztelet. Türelem. Odaadás.~
*Túl félénk és önbecsüléshiányos ahhoz, hogy bevallja magáról akár csak gondolatban is, hogy benn ezek megvannak. Tiszteletteljes, még azzal is, akit nem ismer. Még azzal is, akit mások megvetnek. Például orkok... Türelmes, bár ez nem mondható el minden esetben. Mondjuk nem képes napokon keresztül tétlenül ülni. Elméjének fürkészése nem számít tétlenségnek az ő szemében. És odaadó, bár ezt még nem sikerült bebizonyítania.
Időközben megérkezik, akinek érkeznie kell. Elhangzik Aryna véleménysora is, majd Essfyh apró, félénk gondolatsora kezdődik meg. Ami félbe is marad. Észreveszi rajta a félénkséget, a zavarodottságot. Ezt már csak a felhúzott lábak hangsúlyozzák még jobban.*
~Nagyon félénk, szegény. Nem ismerem, de ránézésből látszik, hogy némileg hasonlít rám. Vagy inkább a régi énemre? Változtam egyáltalán azóta?~
*Kicsit elkalandoznak a gondolatai, amit még idejében észrevesz. Alig láthatóan megrázza a fejét, ezzel kiverve azokat a képeket-szavakat, amik éppen lelki szemei előtt voltak. Visszarázódik a kis kör beszélgetésébe... ha az egyáltalán folytatódik. Egyelőre Essfyhn vannak a tekintetek.*
3754. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-24 00:27:59
Üzenet elküldve: 2015-07-24 00:27:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Mágusok Köre//
* Igazat ad a Worenthként bemutatott férfinak, mikor az arra tér ki, hogy nincs, vagy csak borzasztóan kevés halálos varázslat létezik.
~ Mondjuk nem kell alapvetően halálosnak lennie, ahhoz hogy ártsanak vele másnak vagy esetleg életet oltsanak ki vele. ~
Elvégre egy kő sem halálos, mégis hányan haltak már meg bezúzott koponyával.
Időközben megérkezik a fogadóban látott hóhajú nő is, aki ha jól emlékszik a vezető itt.
Aztán a két elveszett gyógyítótanonc is csatlakozni látszik. Már csak a tündér van elveszve.
~ De ő nagyon. ~
Gondol vissza az utóbbi időre, mikor szinte egyáltalán nem látta.
Aztán Arynára s mondandójára figyel. Büszke rá és arra, hogy milyen magabiztos, majd mikor átkarolja halkan odasúgja neki és gyengéden megszorítja a lány kezét is: *
- Ez volt eddig a legjobb. Büszke vagyok rád.
* Kérdőn pillant a szerelmére kísértetiesen hasonlító - legalábbis Zaras szerint - Essfyhre, aki úgy tűnik elképesztően zavarban van és csak hebeg-habog össze-vissza.
Valódi érzéseit néhány pillanatra elrejti, míg jót derül a félelf lány zavarán, majd mikor kiszórakozta magát a szerencsétlenen, ismét teljesen komolyan tekint végig az összegyűltek lélektükrein. *
* Igazat ad a Worenthként bemutatott férfinak, mikor az arra tér ki, hogy nincs, vagy csak borzasztóan kevés halálos varázslat létezik.
~ Mondjuk nem kell alapvetően halálosnak lennie, ahhoz hogy ártsanak vele másnak vagy esetleg életet oltsanak ki vele. ~
Elvégre egy kő sem halálos, mégis hányan haltak már meg bezúzott koponyával.
Időközben megérkezik a fogadóban látott hóhajú nő is, aki ha jól emlékszik a vezető itt.
Aztán a két elveszett gyógyítótanonc is csatlakozni látszik. Már csak a tündér van elveszve.
~ De ő nagyon. ~
Gondol vissza az utóbbi időre, mikor szinte egyáltalán nem látta.
Aztán Arynára s mondandójára figyel. Büszke rá és arra, hogy milyen magabiztos, majd mikor átkarolja halkan odasúgja neki és gyengéden megszorítja a lány kezét is: *
- Ez volt eddig a legjobb. Büszke vagyok rád.
* Kérdőn pillant a szerelmére kísértetiesen hasonlító - legalábbis Zaras szerint - Essfyhre, aki úgy tűnik elképesztően zavarban van és csak hebeg-habog össze-vissza.
Valódi érzéseit néhány pillanatra elrejti, míg jót derül a félelf lány zavarán, majd mikor kiszórakozta magát a szerencsétlenen, ismét teljesen komolyan tekint végig az összegyűltek lélektükrein. *
3753. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:53:57
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:53:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Mágusok köre//
*Noha Ess már sokszor gondolt rá, hogy amióta csak megszólította az alig három fős kis csapatot néhány nappal ezelőtt, azóta új meg új személyeket ismer meg. Ez részben boldogítja, de meg is rémiszti. Mihelyst kezdené megszokni az eddigieket, jönnek még újabbak. Hiába szeretne kicsit fejlődni, így nem biztos benne, hogy tud. Most is csak elég megállnia és szétnéznie az egész nagyra duzzadt társaságon. A rémülettől szinte minden alapvető cselekvési forma kimegy a fejéből. Így inkább csak azt gondolja, hogyha csöndben marad és a háttérben ül le, akkor elfeledkeznek róla és láthatatlanná válik. Ráadásul újra úgy érzi egyedül maradt. Úgy tűnik a legnagyobb problémája Aryna és Zaras kapcsolata lett, na meg az, hogy Ciss mióta elindultak a Mágustoronytól, olyan mintha köddé vált volna.*
~Ezt a módszert megtaníthatná nekem is.~*Gondolja Ess, hiszen milyen mázlista lehet a tündérke, hogy soha senki nem látja. De az is lehet, hogy csak ott felejtette magát valahol.
Kényelmes törökülésben ül le a csoporton kívül és kíváncsian hallgatja a többieket. Nevének említésére összerándul. Amikor pedig az elf lány beszél, meredten őt nézi.*
~Hogy tud ennyit ilyen biztosan beszélni?~
*A kérdésre csak akkor válaszol, ha néhányan őt nézik és egyértelműen arra várnak, hogy megszólaljon. De akkor is pár pillanatig csak a szemeit kapkodja míg eszébe jut, mi is lenne a feladat.*
- Jaj, hogy Szerintem? Hát izé... Mondhatni bűn, ha az elf vagy ember nem használja ki a lehetőségeit... És... nem? De?
*A hangja elhalkul, nem hiszi, hogy képes lenne tovább beszélni. Olyan mintha gombóc szorult volna a torkába, persze nem a sírástól.*
- Izé...
*Fut neki újra, de csak suttogás lesz belőle. Végül inkább teljesen befogja és a füvet kezdi bámulni maga mellett, majd átkarolja a térdeit. Rettentő kínosan érzi magát tőle. *
*Noha Ess már sokszor gondolt rá, hogy amióta csak megszólította az alig három fős kis csapatot néhány nappal ezelőtt, azóta új meg új személyeket ismer meg. Ez részben boldogítja, de meg is rémiszti. Mihelyst kezdené megszokni az eddigieket, jönnek még újabbak. Hiába szeretne kicsit fejlődni, így nem biztos benne, hogy tud. Most is csak elég megállnia és szétnéznie az egész nagyra duzzadt társaságon. A rémülettől szinte minden alapvető cselekvési forma kimegy a fejéből. Így inkább csak azt gondolja, hogyha csöndben marad és a háttérben ül le, akkor elfeledkeznek róla és láthatatlanná válik. Ráadásul újra úgy érzi egyedül maradt. Úgy tűnik a legnagyobb problémája Aryna és Zaras kapcsolata lett, na meg az, hogy Ciss mióta elindultak a Mágustoronytól, olyan mintha köddé vált volna.*
~Ezt a módszert megtaníthatná nekem is.~*Gondolja Ess, hiszen milyen mázlista lehet a tündérke, hogy soha senki nem látja. De az is lehet, hogy csak ott felejtette magát valahol.
Kényelmes törökülésben ül le a csoporton kívül és kíváncsian hallgatja a többieket. Nevének említésére összerándul. Amikor pedig az elf lány beszél, meredten őt nézi.*
~Hogy tud ennyit ilyen biztosan beszélni?~
*A kérdésre csak akkor válaszol, ha néhányan őt nézik és egyértelműen arra várnak, hogy megszólaljon. De akkor is pár pillanatig csak a szemeit kapkodja míg eszébe jut, mi is lenne a feladat.*
- Jaj, hogy Szerintem? Hát izé... Mondhatni bűn, ha az elf vagy ember nem használja ki a lehetőségeit... És... nem? De?
*A hangja elhalkul, nem hiszi, hogy képes lenne tovább beszélni. Olyan mintha gombóc szorult volna a torkába, persze nem a sírástól.*
- Izé...
*Fut neki újra, de csak suttogás lesz belőle. Végül inkább teljesen befogja és a füvet kezdi bámulni maga mellett, majd átkarolja a térdeit. Rettentő kínosan érzi magát tőle. *
3752. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:25:14
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:25:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Mágusok köre//
~Kinek mit jelent a mágia?~ *Nem könnyű kérdés és el is gondolkozik rajta a lány, közben Isurii is megérkezik, legalább ő is hallja majd a válaszát, mert a fogadóban kifejtette véleményét és kérte, hogy majd osszák meg vele is, ez pont jó alkalom erre is.*
-Számomra a mágia egy fajta tudomány, amit csak azok tudnak elsajátítani akik nyitottak a világra és a természetre, meg persze van hozzá elég intelligenciájuk is hogy megértsék azt, amit a legtöbben nem tudnak. Maga a varázslás egy nehezen megmagyarázható folyamat és hatalma és következményei lesznek, ezért jól átgondoltan és számolva a következményekkel kell használni, akkor, ha nincs más vagy jobb megoldás az adott pillanatban. Értem ez alatt a már felhozott példát *tekint Isurii felé* hogy lázat nem mágiával kell levinni, ha van a közelben hideg víz és tudjuk azt borogatni is, nem beszélve arról, hogy míg fölöslegesen mágiával egy embert gyógyítunk, közben sokkal több beteg fejét lehetne borogatni. *Kicsit félénken fejezi be a mondatát.*
-Remélem kielégítő választ adtam, mit gondolok a mágiáról. *Le ül és belekarol Zarasba mosolyogva.*
~Kinek mit jelent a mágia?~ *Nem könnyű kérdés és el is gondolkozik rajta a lány, közben Isurii is megérkezik, legalább ő is hallja majd a válaszát, mert a fogadóban kifejtette véleményét és kérte, hogy majd osszák meg vele is, ez pont jó alkalom erre is.*
-Számomra a mágia egy fajta tudomány, amit csak azok tudnak elsajátítani akik nyitottak a világra és a természetre, meg persze van hozzá elég intelligenciájuk is hogy megértsék azt, amit a legtöbben nem tudnak. Maga a varázslás egy nehezen megmagyarázható folyamat és hatalma és következményei lesznek, ezért jól átgondoltan és számolva a következményekkel kell használni, akkor, ha nincs más vagy jobb megoldás az adott pillanatban. Értem ez alatt a már felhozott példát *tekint Isurii felé* hogy lázat nem mágiával kell levinni, ha van a közelben hideg víz és tudjuk azt borogatni is, nem beszélve arról, hogy míg fölöslegesen mágiával egy embert gyógyítunk, közben sokkal több beteg fejét lehetne borogatni. *Kicsit félénken fejezi be a mondatát.*
-Remélem kielégítő választ adtam, mit gondolok a mágiáról. *Le ül és belekarol Zarasba mosolyogva.*
3751. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:19:55
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:19:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Ew és Ale//
*Nem kívánta a frászt hozni a lányra a szörnyekkel, még kevésbé a történettel. Így utóbbit nem is ecseteli inkább, hisz az idő sürgeti őket, és ő elfogadja, hogy most a szükség nagy úr.*
-Ahogy akarod.
*Tárja szét kezeit, majd pedig adja az iránytűt, hogy tüzetesebben is megvizsgálhassa. De aztán az elmondottakhoz tartja magát, eddig sem volt komolytalan, de most az összpontosítás tükröződik arcáról. Olyannyira, hogy válaszolni is elfelejt, csak bólint. Igen, tőle telhető legjobban bemagolta. De azért gyorsan átfutja még egyszer, és csak eztán teszi, amit kell.
Tehát megfogja a lány kacsóját, előtte azért rápillant a mellettük álló párjára. Nincs szemeiben semmi egyéb, mint csak olyan "nézd el nekem most" üzenet. De aztán lehunyja szemeit, mély levegőt vesz néhányszor, teljes nyugalmat keres, már -már meditatív békességre tesz szert, s kizárja a világot fejéből. Nem marad más csak a pergamen, rajta ott virít a varázs lelki szemei előtt. A rövid igét megpróbálja a lehető legtisztábban ejteni, miközben koncentrál a végsőkig. Lehet túlerőlteti, túl görcsös így elsőre, de ez most meg sem fordul fejében.
Mikor végzett, mintha kiszabadult volna saját börtönéből. Mármint megmagyarázhatatlan szellemi érzés, ha van ilyen, keríti hatalmába. Extázisnak is nevezhető az élmény, mit még sosem érzett. Így vagy úgy, először nem érti miért járja körbe őt Ew, csak később pillant a kezében fogott kütyüre, és elámul, ha az követi.*
-Hihetetlen!
*Bukik ki belőle. De nincs vele mosoly, inkább tátott száj. Így pillant a lányra, és a férfira. Alig tudja elhinni, ezért csak később jelenik meg egy boldog mosoly.*
-Köszönöm. Hálás vagyok érte.
*És ezt teljesen komolyan gondolja. Szavai mit sem változnak, ha nem járna sikerrel. Csupán arcára tolul némi keserű csalódottság. De hamar túlteszi magát rajta, és nem tördeli kezét kétségbeesetten. Nem.*
-Majd legközelebb.
*Kacsint tanítójára, és persze eddigre már mindenképp elengedte a kezét, ámde még utánaszól.*
-Maradj mindig a többiekkel, és vigyázz magadra. Üzenj!
*Búcsúzik, majd az iránytűt és papírost bújja egy kis ideig.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslat komponenseként kezében tartott iránytű az általa elsőnek megérintett személy irányát fogja mutatni addig, amíg az iránytűt tönkre nem teszik.
*Nem kívánta a frászt hozni a lányra a szörnyekkel, még kevésbé a történettel. Így utóbbit nem is ecseteli inkább, hisz az idő sürgeti őket, és ő elfogadja, hogy most a szükség nagy úr.*
-Ahogy akarod.
*Tárja szét kezeit, majd pedig adja az iránytűt, hogy tüzetesebben is megvizsgálhassa. De aztán az elmondottakhoz tartja magát, eddig sem volt komolytalan, de most az összpontosítás tükröződik arcáról. Olyannyira, hogy válaszolni is elfelejt, csak bólint. Igen, tőle telhető legjobban bemagolta. De azért gyorsan átfutja még egyszer, és csak eztán teszi, amit kell.
Tehát megfogja a lány kacsóját, előtte azért rápillant a mellettük álló párjára. Nincs szemeiben semmi egyéb, mint csak olyan "nézd el nekem most" üzenet. De aztán lehunyja szemeit, mély levegőt vesz néhányszor, teljes nyugalmat keres, már -már meditatív békességre tesz szert, s kizárja a világot fejéből. Nem marad más csak a pergamen, rajta ott virít a varázs lelki szemei előtt. A rövid igét megpróbálja a lehető legtisztábban ejteni, miközben koncentrál a végsőkig. Lehet túlerőlteti, túl görcsös így elsőre, de ez most meg sem fordul fejében.
Mikor végzett, mintha kiszabadult volna saját börtönéből. Mármint megmagyarázhatatlan szellemi érzés, ha van ilyen, keríti hatalmába. Extázisnak is nevezhető az élmény, mit még sosem érzett. Így vagy úgy, először nem érti miért járja körbe őt Ew, csak később pillant a kezében fogott kütyüre, és elámul, ha az követi.*
-Hihetetlen!
*Bukik ki belőle. De nincs vele mosoly, inkább tátott száj. Így pillant a lányra, és a férfira. Alig tudja elhinni, ezért csak később jelenik meg egy boldog mosoly.*
-Köszönöm. Hálás vagyok érte.
*És ezt teljesen komolyan gondolja. Szavai mit sem változnak, ha nem járna sikerrel. Csupán arcára tolul némi keserű csalódottság. De hamar túlteszi magát rajta, és nem tördeli kezét kétségbeesetten. Nem.*
-Majd legközelebb.
*Kacsint tanítójára, és persze eddigre már mindenképp elengedte a kezét, ámde még utánaszól.*
-Maradj mindig a többiekkel, és vigyázz magadra. Üzenj!
*Búcsúzik, majd az iránytűt és papírost bújja egy kis ideig.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslat komponenseként kezében tartott iránytű az általa elsőnek megérintett személy irányát fogja mutatni addig, amíg az iránytűt tönkre nem teszik.
3750. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:19:42
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:19:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Tyúklopó hadművelet - második felvonás//
* Nehézkesen jut fel a dombra. Persze még most sem ért fel, de közel a cél, legalábbis dombtető bizonyosan közelebb van, mint az alja. Így hát kimerülten néz fel az emberre.
~ Nem túl húsos, de le lehet róla rágcsálni a husit. Na meg a csont sem rossz, ha nincs más. ~ Fut át agyán a gondolat. Nem tehet ő arról, hogy az éhségtől már szinte kábultan a kajára gondoljon, mikor embert lát. De mit akar azzal a... Át sem tudja gondolni a menekülés, ezáltal éhen halás vagy támadás, ezáltal sündisznóvá válás lehetőségét - melyre a válasz persze a támadás lenne -, mikor az első nyíl nagy sebességgel süvít felé és csak az menti meg attól, hogy a nyíl atfúrja térdét, hogy hatalmas csatakiáltással megrohamzozza a fölötte tornyosuló alakot. A nyíl elsüvít mellette, így is felsértve bőrét. Tovább rohan, a fájdalommal mit sem törődve. *
- Gab-fhuglrawr! * Ordítja el magát teli torokból, mikor a második nyílvessző átüti ugyan lábát, de félúton megáll. A fenti szó... Természetesen ork nyelven van és bár emberi nyelvre nem ajánlatot lefordítása - már ha egyáltalán lehetséges -, de mindenesetre a kis szócskának közé van a férgekhez, az emberek édesanyjához és még sok más dologhoz.
A nyílvessző belefúródik hát lábába, de tovább rohan az ember felé, még ha immáron vontatottabban is, mint eddig. Ő nem olyan fajta, aki csak úgy feladja, ő küzd a végsőkig, még ha már régóta tudja is, hogy mindez hiábavaló. Összerezzen, mikor ezúttal a másik lábáb is belehasít a fájdalom. Egy pillanatra ledermed, de aztán könnyes szemmel tovább vonszolja testét. Ha kap még akár egyet is, akkor lábára ugyan nem számíthat majd tovább, de bárdját továbbra is mancsaiban szorongatva kúszik Dharren irányába. A távolság csökken ugyan, de bizonyára akkor sem érné már el, ha nem kapna többet. És még fejét hogy venné? Morcosan belefúrja vertől vöröslő szemeit az emberébe, ki itt végezni fog vele és kivillantja éles fogait. *
- Gyere ide, ha mersz! Tőből leharapom a lábaidat! * Ordítja bőszen. Amennyiben a másik valóban megközelítené és továbbra is csak lábaiból állnak ki nyilak, úgy valóban megpróbál odaharapni, bár ez legjobb esetben is csak egyszerűen nem sikerül. *
A hozzászólás írója (Lewonor Ante) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.23 23:20:38
* Nehézkesen jut fel a dombra. Persze még most sem ért fel, de közel a cél, legalábbis dombtető bizonyosan közelebb van, mint az alja. Így hát kimerülten néz fel az emberre.
~ Nem túl húsos, de le lehet róla rágcsálni a husit. Na meg a csont sem rossz, ha nincs más. ~ Fut át agyán a gondolat. Nem tehet ő arról, hogy az éhségtől már szinte kábultan a kajára gondoljon, mikor embert lát. De mit akar azzal a... Át sem tudja gondolni a menekülés, ezáltal éhen halás vagy támadás, ezáltal sündisznóvá válás lehetőségét - melyre a válasz persze a támadás lenne -, mikor az első nyíl nagy sebességgel süvít felé és csak az menti meg attól, hogy a nyíl atfúrja térdét, hogy hatalmas csatakiáltással megrohamzozza a fölötte tornyosuló alakot. A nyíl elsüvít mellette, így is felsértve bőrét. Tovább rohan, a fájdalommal mit sem törődve. *
- Gab-fhuglrawr! * Ordítja el magát teli torokból, mikor a második nyílvessző átüti ugyan lábát, de félúton megáll. A fenti szó... Természetesen ork nyelven van és bár emberi nyelvre nem ajánlatot lefordítása - már ha egyáltalán lehetséges -, de mindenesetre a kis szócskának közé van a férgekhez, az emberek édesanyjához és még sok más dologhoz.
A nyílvessző belefúródik hát lábába, de tovább rohan az ember felé, még ha immáron vontatottabban is, mint eddig. Ő nem olyan fajta, aki csak úgy feladja, ő küzd a végsőkig, még ha már régóta tudja is, hogy mindez hiábavaló. Összerezzen, mikor ezúttal a másik lábáb is belehasít a fájdalom. Egy pillanatra ledermed, de aztán könnyes szemmel tovább vonszolja testét. Ha kap még akár egyet is, akkor lábára ugyan nem számíthat majd tovább, de bárdját továbbra is mancsaiban szorongatva kúszik Dharren irányába. A távolság csökken ugyan, de bizonyára akkor sem érné már el, ha nem kapna többet. És még fejét hogy venné? Morcosan belefúrja vertől vöröslő szemeit az emberébe, ki itt végezni fog vele és kivillantja éles fogait. *
- Gyere ide, ha mersz! Tőből leharapom a lábaidat! * Ordítja bőszen. Amennyiben a másik valóban megközelítené és továbbra is csak lábaiból állnak ki nyilak, úgy valóban megpróbál odaharapni, bár ez legjobb esetben is csak egyszerűen nem sikerül. *
A hozzászólás írója (Lewonor Ante) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.23 23:20:38
3749. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-23 22:42:58
Üzenet elküldve: 2015-07-23 22:42:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Hármasban//
*A Szellemjáró sokáig ki volt ütve, sok mindenről lemaradt, de nem behozhatatlan a hátrány és Isurii őszintén reméli, hogy enyhül rajta is a nyomás most, hogy mindenki (majdnem teljesen) beszámítható újra.
Nem lázad, csak az elmúlt napok eseményeinek hatására lassan ő fog megőrülni. Már távozásának körülményei sem voltak kedvezőek, az út során sem minden úgy alakult ahogy remélte, majd teljes fejetlenségre kellett hazatérnie és ez Kagan érkezése után sem változott sokat, sőt! Úriasan kivonultak, Isurii meg itt maradt egyedül a lámgoló erőd hamvaival és a válaszokat váró hűségesekkel. Hát nem olyan nagy csoda az, ha kicsit kevésbé türelmes, vagy szelíd. Idővel amúgy is kinövik (jobb esetben) a kislányok a nebántsvirágoskodást.
Távozik is a kis gyűlésről, odakint pedig nagyot szippant a levegőből, hogy felfrissüljön és ne így kelljen újoncaihoz csatlakoznia.*
//Mágusok köre//
*Elpillant a kis csapat felé és legnagyobb meglepetésére megint van pár ismeretlen arc a társasággal. Pedig már tényleg, de tényleg azt hitte, hogy mára nem lesz több újoncuk.*
~Lehet, hogy más ügyben érdeklődnek.~
*Nyugtatja magát tovább. Át kell állítania agyát, szelektálnia kell a fontos és a még fontosabb feladatok és információk közt. Most a Szilánkokkal kell foglalkozzon, ők az első. Jobb is ha mostanában nem kerül Kagan közelébe, mert még tényleg rajta fogja levezetni indulatait, az pedig senkinek nem lenne jó. Bár, látványosságnak sem lenne utolsó a két Tharg testvér összecsapása, egyelőre erre nem fog sor kerülni ha rajta múlik. Legalábbis nagyon ezt mantrázza magának miközben a kör felé lépdel lenge nyári öltözékében. Ezt a dögmeleget csak így lehet elviselni.
Itt van Eireni, Taitos, Arny, Ess, Worenth(!), Zaras, Learon, Lora és két idegen: Nauros és Dhelion. Akit még mindig nem lát az Ciss, az elvarázsolt kis tündérük. Sebaj, így is jó sokan vannak.*
-Bocsánat, feltartottak.
*Int az épület irányába. Szürke szemöldökei közt még mindig ott virít a gondok halovány ránca, de szerencsére nincs a közelben tükör, hogy kiszúrja.*
-Nos? Mire jutottatok eddig?
*Néz körbe a kis társaságon, mert az Arynának és Essnek szánt tájékoztatásból ő is megtudja miről folyt a szó. Amint tudja felveszi a beszélgetés fonalát és becsatlakozik a társalgásba. Hátha valakinek éppen hozzá van kérdése.*
-Így biztos mindenki legalább egyszer gondol ilyesmire is, nem igaz?
*Mosolyog a társaságra akik zömmel elég megszeppentnek látszanak még mindig. Úgy ülnek, mint a jó gyerekek és ahogy sejti eddig a válaszok is hasonlóan alakultak. A nyakát merné rá tenni, hogy nagyjából mit hangozhattak el, egyedül a kecske okozhatná vesztét.
Először is nagyon kíváncsi arra, hogy hogy látják a többiek, aztán majd ő jól megmondja a tutit. Vagy legalábbis azt, hogy mi az általános felfogás feléjük és miként tekint rá ő maga is. Abban biztos, hogy nem állnak távol az elképzelések a valóságtól, csak még rajtuk van a naiv báj cukormáza.*
-Egyszerű kérdésnek tűnik, de ha jobban belegondolunk nem is olyan könnyű megfogalmazni és szavakba önteni a választ.
*Magyaráz, hogy addig se üljenek néma csendben míg a soron következő válaszoló össze nem szedi a bátorságát.*
//Hármasban//
*A Szellemjáró sokáig ki volt ütve, sok mindenről lemaradt, de nem behozhatatlan a hátrány és Isurii őszintén reméli, hogy enyhül rajta is a nyomás most, hogy mindenki (majdnem teljesen) beszámítható újra.
Nem lázad, csak az elmúlt napok eseményeinek hatására lassan ő fog megőrülni. Már távozásának körülményei sem voltak kedvezőek, az út során sem minden úgy alakult ahogy remélte, majd teljes fejetlenségre kellett hazatérnie és ez Kagan érkezése után sem változott sokat, sőt! Úriasan kivonultak, Isurii meg itt maradt egyedül a lámgoló erőd hamvaival és a válaszokat váró hűségesekkel. Hát nem olyan nagy csoda az, ha kicsit kevésbé türelmes, vagy szelíd. Idővel amúgy is kinövik (jobb esetben) a kislányok a nebántsvirágoskodást.
Távozik is a kis gyűlésről, odakint pedig nagyot szippant a levegőből, hogy felfrissüljön és ne így kelljen újoncaihoz csatlakoznia.*
//Mágusok köre//
*Elpillant a kis csapat felé és legnagyobb meglepetésére megint van pár ismeretlen arc a társasággal. Pedig már tényleg, de tényleg azt hitte, hogy mára nem lesz több újoncuk.*
~Lehet, hogy más ügyben érdeklődnek.~
*Nyugtatja magát tovább. Át kell állítania agyát, szelektálnia kell a fontos és a még fontosabb feladatok és információk közt. Most a Szilánkokkal kell foglalkozzon, ők az első. Jobb is ha mostanában nem kerül Kagan közelébe, mert még tényleg rajta fogja levezetni indulatait, az pedig senkinek nem lenne jó. Bár, látványosságnak sem lenne utolsó a két Tharg testvér összecsapása, egyelőre erre nem fog sor kerülni ha rajta múlik. Legalábbis nagyon ezt mantrázza magának miközben a kör felé lépdel lenge nyári öltözékében. Ezt a dögmeleget csak így lehet elviselni.
Itt van Eireni, Taitos, Arny, Ess, Worenth(!), Zaras, Learon, Lora és két idegen: Nauros és Dhelion. Akit még mindig nem lát az Ciss, az elvarázsolt kis tündérük. Sebaj, így is jó sokan vannak.*
-Bocsánat, feltartottak.
*Int az épület irányába. Szürke szemöldökei közt még mindig ott virít a gondok halovány ránca, de szerencsére nincs a közelben tükör, hogy kiszúrja.*
-Nos? Mire jutottatok eddig?
*Néz körbe a kis társaságon, mert az Arynának és Essnek szánt tájékoztatásból ő is megtudja miről folyt a szó. Amint tudja felveszi a beszélgetés fonalát és becsatlakozik a társalgásba. Hátha valakinek éppen hozzá van kérdése.*
-Így biztos mindenki legalább egyszer gondol ilyesmire is, nem igaz?
*Mosolyog a társaságra akik zömmel elég megszeppentnek látszanak még mindig. Úgy ülnek, mint a jó gyerekek és ahogy sejti eddig a válaszok is hasonlóan alakultak. A nyakát merné rá tenni, hogy nagyjából mit hangozhattak el, egyedül a kecske okozhatná vesztét.
Először is nagyon kíváncsi arra, hogy hogy látják a többiek, aztán majd ő jól megmondja a tutit. Vagy legalábbis azt, hogy mi az általános felfogás feléjük és miként tekint rá ő maga is. Abban biztos, hogy nem állnak távol az elképzelések a valóságtól, csak még rajtuk van a naiv báj cukormáza.*
-Egyszerű kérdésnek tűnik, de ha jobban belegondolunk nem is olyan könnyű megfogalmazni és szavakba önteni a választ.
*Magyaráz, hogy addig se üljenek néma csendben míg a soron következő válaszoló össze nem szedi a bátorságát.*
3748. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-23 22:11:39
Üzenet elküldve: 2015-07-23 22:11:39
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés - Ale, Harath //
* A macskafejes amulettet természetesen átveszi és meg is csodálja. Remélhetőleg nem egy igazi zsugorított koponyáról van szó hanem mondjuk valami finomabban kidolgozott fa vagy akár agyag ékszerről.
Harath és Ale felvilágosító riogatásához nem szól semmit csak épp az ajkait szorítja össze a skorpiók, pókok és százlábúak hallatán.*
- Inkább ne is meséljetek. Mutasd azt az iránytűt. *és ha a félvér előkerítette megnézi jó alaposan. Eddig még nem látott közelről efféle dolgot.*
- Legyen. Figyelj. Most nincs idő a komolyabb magyarázatra tehát csak az alapokat. Koncentrálj arra amit el akarsz érni. Egyik kezedben tartsd az iránytűt másik kezeddel pedig fogd meg az enyémet. *nyújtja oda kezét majd elmosolyodik.*
- Remélem a rigmust megtanultad. *kérdezi mert ha nem akkor már akadhatnak gondok, bár arra is van megoldás, majd Ale addig tartja Harath elé.*
- Koncentráld a belső erődet a varázslatra. *szól még majd csendben vár. Remélhetőleg sikerül a varázslat de a biztonság kedvéért amikor Harath elengedi a kezét akkor körbejárja így észrevehető ha az iránytű delejes vége követi az elfet.
Végül visszatér Ale mellé, hogy az ő kezét is gyengéden megfogja.*
- Ezek szerint a másik iránytűt a számomra kérd ki Mirakhtól. *mondja majd búcsút int mind a két félvérnek.*
* A macskafejes amulettet természetesen átveszi és meg is csodálja. Remélhetőleg nem egy igazi zsugorított koponyáról van szó hanem mondjuk valami finomabban kidolgozott fa vagy akár agyag ékszerről.
Harath és Ale felvilágosító riogatásához nem szól semmit csak épp az ajkait szorítja össze a skorpiók, pókok és százlábúak hallatán.*
- Inkább ne is meséljetek. Mutasd azt az iránytűt. *és ha a félvér előkerítette megnézi jó alaposan. Eddig még nem látott közelről efféle dolgot.*
- Legyen. Figyelj. Most nincs idő a komolyabb magyarázatra tehát csak az alapokat. Koncentrálj arra amit el akarsz érni. Egyik kezedben tartsd az iránytűt másik kezeddel pedig fogd meg az enyémet. *nyújtja oda kezét majd elmosolyodik.*
- Remélem a rigmust megtanultad. *kérdezi mert ha nem akkor már akadhatnak gondok, bár arra is van megoldás, majd Ale addig tartja Harath elé.*
- Koncentráld a belső erődet a varázslatra. *szól még majd csendben vár. Remélhetőleg sikerül a varázslat de a biztonság kedvéért amikor Harath elengedi a kezét akkor körbejárja így észrevehető ha az iránytű delejes vége követi az elfet.
Végül visszatér Ale mellé, hogy az ő kezét is gyengéden megfogja.*
- Ezek szerint a másik iránytűt a számomra kérd ki Mirakhtól. *mondja majd búcsút int mind a két félvérnek.*
3747. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-23 22:06:22
Üzenet elküldve: 2015-07-23 22:06:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Hármasban//
*Isurii ezúttal feleslegesen lázad: a Szellemjáró csak rövid ideje tudja azt, amit a vezér most megosztott velük.*
- Így legyen, Vérem. *mosolyodik el, mert igencsak értékeli a tűzrőlpattant leány produkcióját. Egy pillanatra saját húga jut eszébe.*
~ Kicsi J. ~ *gyermek volt, mikor utóljára látta, és soha többé nem hallott felőle. Akkoriban igen sok volt az anomália, és a Káosz vihara messzire sodora őket az élet tengerén.*
~ Anyánkra ütött, csendes nebántsvirág volt, kicsi J. Nem úgy, mint Isurii... ~ *a Szilánkok újdonsült vezére leginkább Első Feleségére hasonlít, A. -re; rejtező temperamentum, konok, nyakas büszkeség. A Szellemjáró szavaira elmosolyodik, majd úgy dönt, megosztja vele gondolatait.*
- Nem tudom, hogy évezredek távlatából milyen erős a vér szava... *főleg, mert a jelenlegi Thargodarokra oly jellemző több fizikai vonás is később került be a családfába.*
- De nagyon hasonlít valakire, akit egykor ismertem. *dünnyögi vidoran, aztán a Szellemjáróhoz fordul.*
- Nevezz Kagannak inkább; el ne szóld magad. Ne keverjük össze szegény népeket, így is minden bajuk lehet. *Az evéssel kapcsolatos terelésre türelmetlenül mordul fel.*
- Ne játszadozz, táltosom, kevés az idő. Tudod te jól, mire gondolok. *mérgelődik, de aztán hamar visszanyeri nyugalmát és megfontoltan bólint.*
- Rendben. *vakarja meg a saját - illetve Kagan - bőréve vésett rúnát.*
- Holnap... holnap portyára indulunk. *biccent végül, de ez nem olyan portya lesz, amit a helyiek, vagy akár a Thargok megszokhattak. Valami új, valami rettenetes vár a népekre.*
- Nincs más, Szellemjáró. Tegye mindenki, mire rendeltetett, és végezze a dolgát hiba nélkül. Most sem a szép szót, sem a korbácsot nem sajnálhatjuk. *emelkedik fel, majd elindul kifelé, és csak az ajtóban fordul vissza.*
- Hamarosan visszakapod... és a te feladatod lesz, hogy mesélj neki. *aztán kilép, és elindul az erőd felé.*
//Hármasban//
*Isurii ezúttal feleslegesen lázad: a Szellemjáró csak rövid ideje tudja azt, amit a vezér most megosztott velük.*
- Így legyen, Vérem. *mosolyodik el, mert igencsak értékeli a tűzrőlpattant leány produkcióját. Egy pillanatra saját húga jut eszébe.*
~ Kicsi J. ~ *gyermek volt, mikor utóljára látta, és soha többé nem hallott felőle. Akkoriban igen sok volt az anomália, és a Káosz vihara messzire sodora őket az élet tengerén.*
~ Anyánkra ütött, csendes nebántsvirág volt, kicsi J. Nem úgy, mint Isurii... ~ *a Szilánkok újdonsült vezére leginkább Első Feleségére hasonlít, A. -re; rejtező temperamentum, konok, nyakas büszkeség. A Szellemjáró szavaira elmosolyodik, majd úgy dönt, megosztja vele gondolatait.*
- Nem tudom, hogy évezredek távlatából milyen erős a vér szava... *főleg, mert a jelenlegi Thargodarokra oly jellemző több fizikai vonás is később került be a családfába.*
- De nagyon hasonlít valakire, akit egykor ismertem. *dünnyögi vidoran, aztán a Szellemjáróhoz fordul.*
- Nevezz Kagannak inkább; el ne szóld magad. Ne keverjük össze szegény népeket, így is minden bajuk lehet. *Az evéssel kapcsolatos terelésre türelmetlenül mordul fel.*
- Ne játszadozz, táltosom, kevés az idő. Tudod te jól, mire gondolok. *mérgelődik, de aztán hamar visszanyeri nyugalmát és megfontoltan bólint.*
- Rendben. *vakarja meg a saját - illetve Kagan - bőréve vésett rúnát.*
- Holnap... holnap portyára indulunk. *biccent végül, de ez nem olyan portya lesz, amit a helyiek, vagy akár a Thargok megszokhattak. Valami új, valami rettenetes vár a népekre.*
- Nincs más, Szellemjáró. Tegye mindenki, mire rendeltetett, és végezze a dolgát hiba nélkül. Most sem a szép szót, sem a korbácsot nem sajnálhatjuk. *emelkedik fel, majd elindul kifelé, és csak az ajtóban fordul vissza.*
- Hamarosan visszakapod... és a te feladatod lesz, hogy mesélj neki. *aztán kilép, és elindul az erőd felé.*
3746. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-23 21:27:42
Üzenet elküldve: 2015-07-23 21:27:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//hármasban - kettesben//
*Isurii meglehetősen paprikás hangulatban, nem kevés fenyegetés után távozik. Lea megint csak jobbnak látja ha nem szól bele, és nem próbálja marasztalni. Majd ha kitombolta magát, akkor megbeszélik ezt az egészet.*
- Úgy emlékeztem, hogy szelídebb ennél..
*mondja halkan, szinte csak magának, és ezt is feljegyzi arra a listára, amit gondolatban arról vezet, hogy mi mindennek is kell utánakérdeznie az elmúlt hónapokkal kapcsolatban. Merthogy túl sok a kiesés. Már összeszedné magát, erre jön ez. Vajon mi lehet a következő?*
- Vajon milyen egyéb meglepetést tartogat még a mai nap, kedves Krugghal? Remélem, hogy semmit, mert sosem fogom utolérni magam. Egyébként igazad van, enni kell a népnek. Szerencsére van mit, Chirai pedig remek szakács, igazán jövedelmező volt annak idején az elfogása.
*nosztalgikusan sóhajt ezen, hiszen azok voltak a szép idők, amikor majd minden hétre jutott egy kis fosztogatás, vagy egyéb csihipuhi. Akkor nem kellett különösebben azon agyalni, hogy fenntartsa a morált.*
- Este elégetjük Nymira halottját, aztán utána ha verekedhetnek egymással kicsit, barátságosan, akkor kicsit elnyugszanak a kedélyek. Régebben megvolt a kellő ösztönzés, véres lett a kardjuk a küzdelemben, aztán jutalmul meghágtak minden asszonyt. Vagy kinek mi a gusztusa. Szerezz nekik asszonyszemélyeket, és egy karavánt, amit kifoszthatnak. Különben meg a legtöbben a halálba is vakon követnék Kagant. Vele senki nem csinálhatná meg azt, amit Nymirával, mert már az első percben ízekre szednék. De adj nekik jelképet, ha ez...
*mutatja az alkarjába vésett Thargodar-rúnát*
- Szerinted nem elég! Mert általában nagyon vágynak rá, hogy a pengém érintse őket.
*ugyanez a Rúna Kagan testén is ott van, sőt minden törzstagén legyen az asszony, vagy férfi.*
- Azok gondolom más idők voltak. A te időd..
*egyfelől kíváncsi, hogy milyenek is voltak "azok" az idők, de másfelől roppantul kényelmetlen neki ez az egész, mert Kagant ismeri, mint a tenyerét, de ez a férfi nem Kagan, csupán valaki az ő testében.*
- Ha nincs más, akkor elő kell készítenem egy halottat...?
*Isurii meglehetősen paprikás hangulatban, nem kevés fenyegetés után távozik. Lea megint csak jobbnak látja ha nem szól bele, és nem próbálja marasztalni. Majd ha kitombolta magát, akkor megbeszélik ezt az egészet.*
- Úgy emlékeztem, hogy szelídebb ennél..
*mondja halkan, szinte csak magának, és ezt is feljegyzi arra a listára, amit gondolatban arról vezet, hogy mi mindennek is kell utánakérdeznie az elmúlt hónapokkal kapcsolatban. Merthogy túl sok a kiesés. Már összeszedné magát, erre jön ez. Vajon mi lehet a következő?*
- Vajon milyen egyéb meglepetést tartogat még a mai nap, kedves Krugghal? Remélem, hogy semmit, mert sosem fogom utolérni magam. Egyébként igazad van, enni kell a népnek. Szerencsére van mit, Chirai pedig remek szakács, igazán jövedelmező volt annak idején az elfogása.
*nosztalgikusan sóhajt ezen, hiszen azok voltak a szép idők, amikor majd minden hétre jutott egy kis fosztogatás, vagy egyéb csihipuhi. Akkor nem kellett különösebben azon agyalni, hogy fenntartsa a morált.*
- Este elégetjük Nymira halottját, aztán utána ha verekedhetnek egymással kicsit, barátságosan, akkor kicsit elnyugszanak a kedélyek. Régebben megvolt a kellő ösztönzés, véres lett a kardjuk a küzdelemben, aztán jutalmul meghágtak minden asszonyt. Vagy kinek mi a gusztusa. Szerezz nekik asszonyszemélyeket, és egy karavánt, amit kifoszthatnak. Különben meg a legtöbben a halálba is vakon követnék Kagant. Vele senki nem csinálhatná meg azt, amit Nymirával, mert már az első percben ízekre szednék. De adj nekik jelképet, ha ez...
*mutatja az alkarjába vésett Thargodar-rúnát*
- Szerinted nem elég! Mert általában nagyon vágynak rá, hogy a pengém érintse őket.
*ugyanez a Rúna Kagan testén is ott van, sőt minden törzstagén legyen az asszony, vagy férfi.*
- Azok gondolom más idők voltak. A te időd..
*egyfelől kíváncsi, hogy milyenek is voltak "azok" az idők, de másfelől roppantul kényelmetlen neki ez az egész, mert Kagant ismeri, mint a tenyerét, de ez a férfi nem Kagan, csupán valaki az ő testében.*
- Ha nincs más, akkor elő kell készítenem egy halottat...?
3745. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-23 21:26:24
Üzenet elküldve: 2015-07-23 21:26:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségből - Ew és Ale//
*Hallgatja a mágia rejtelmeibe, de legalábbis az iránytű dolgaiba kalauzoló szavakat.*
-Szóval iránytű?
*Kérdez vissza, és már kattog az agya, honnan szerezhetne. Hiszen ő maga nem efféle kütyüket használ általában tájékozódásra. Még télen, viharban sem igazán. Noha látott már ilyesféle szerkentyűt, de javarészt az egyszerűbb fajtáját. Valami hasonlót, mint Ew felvázolt az imént. Csak hát ők, ha nagyon eltévedtek, egy tál vízbe tették faháncsra téve azt a delejes követ, fémet. Bizony, kell legyen egynek nála is, hiszen szinte mindig a felszerelése részét képezi. Kutat is öve egyik rejtett kis zugában a tőrök mellett.*
-Erről beszélsz.
*Feleli diadalmasan felemelve. Aztán öszseráncolja szemöldökét.*
-Ez a lelke az egésznek. Elég, ha ezt áldjuk meg?
*Fogalmaz kicsit hülyén, mert hisz varázslatra készülnek, nem áldásra. De alig hagynak időt neki arra, hogy mindezt lezárja. Azért ő csak ráolvasná erre a kis "tűre" itt. Csak tudná, mi a csínja az egésznek.*
-Kétlem, hogy csak rá kell olvasni.
*Inkább kérdés ez a lány felé. De aztán, ha tényleg zárul ez a dolog, akárhogy is, rátér a küldetésükre.
Alig maradt idejük, hogy beavassa a barlangok tudásáról Ewangelt. Közben Aletai is felvázolja a lényeget. Mindre csak bólogatni tud.*
-Bizony, sokféle szörny lehet lakója a hegy mélyének. Ezerlábú, ki prédája a Nassykinek, mely óriásskorpió páncélja erősebb minden pajzsnál, ollói pedig bármely acélnál. Csak hasi tájékon és lábak tövében sebezhető. De a mágia megfogan ellene.
*Ecseteli a tudnivalókat. Aztán majd elfelejtette, gyorsan hozzáteszi még.*
-Nem bírja a fényt, de hallása jó. Farka pedig mérges. De haramiákat is találtunk már a tárnákban.
*Ezzel úgy hiszi minden tőle telhetőt megtett, hogy segítse Ewangel túlélését. Aletai-nak csak ennyit mond.*
-Salanel jó vadász és felderítő. A törpék és óriások pedig. Ne aggódj barátom, jó kezekben lesz.
*Veregeti meg vállát, majd hagyja készülődni őket, és közben nézi az expedícióra indulókat, a Radkraalból érkező Nym-et. Felé is indul.*
*Hallgatja a mágia rejtelmeibe, de legalábbis az iránytű dolgaiba kalauzoló szavakat.*
-Szóval iránytű?
*Kérdez vissza, és már kattog az agya, honnan szerezhetne. Hiszen ő maga nem efféle kütyüket használ általában tájékozódásra. Még télen, viharban sem igazán. Noha látott már ilyesféle szerkentyűt, de javarészt az egyszerűbb fajtáját. Valami hasonlót, mint Ew felvázolt az imént. Csak hát ők, ha nagyon eltévedtek, egy tál vízbe tették faháncsra téve azt a delejes követ, fémet. Bizony, kell legyen egynek nála is, hiszen szinte mindig a felszerelése részét képezi. Kutat is öve egyik rejtett kis zugában a tőrök mellett.*
-Erről beszélsz.
*Feleli diadalmasan felemelve. Aztán öszseráncolja szemöldökét.*
-Ez a lelke az egésznek. Elég, ha ezt áldjuk meg?
*Fogalmaz kicsit hülyén, mert hisz varázslatra készülnek, nem áldásra. De alig hagynak időt neki arra, hogy mindezt lezárja. Azért ő csak ráolvasná erre a kis "tűre" itt. Csak tudná, mi a csínja az egésznek.*
-Kétlem, hogy csak rá kell olvasni.
*Inkább kérdés ez a lány felé. De aztán, ha tényleg zárul ez a dolog, akárhogy is, rátér a küldetésükre.
Alig maradt idejük, hogy beavassa a barlangok tudásáról Ewangelt. Közben Aletai is felvázolja a lényeget. Mindre csak bólogatni tud.*
-Bizony, sokféle szörny lehet lakója a hegy mélyének. Ezerlábú, ki prédája a Nassykinek, mely óriásskorpió páncélja erősebb minden pajzsnál, ollói pedig bármely acélnál. Csak hasi tájékon és lábak tövében sebezhető. De a mágia megfogan ellene.
*Ecseteli a tudnivalókat. Aztán majd elfelejtette, gyorsan hozzáteszi még.*
-Nem bírja a fényt, de hallása jó. Farka pedig mérges. De haramiákat is találtunk már a tárnákban.
*Ezzel úgy hiszi minden tőle telhetőt megtett, hogy segítse Ewangel túlélését. Aletai-nak csak ennyit mond.*
-Salanel jó vadász és felderítő. A törpék és óriások pedig. Ne aggódj barátom, jó kezekben lesz.
*Veregeti meg vállát, majd hagyja készülődni őket, és közben nézi az expedícióra indulókat, a Radkraalból érkező Nym-et. Felé is indul.*
3744. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-23 20:36:16
Üzenet elküldve: 2015-07-23 20:36:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágusok köre//
*Taitos Worenthre pillant, aki igen gyakorlatias tanácsokkal látta el a népet.*
-Köszönjük Mester!
*Veszi át a szót ismét, és belekezd a következő mondandójába.*
-Eirenivel készítettünk egy pár lapot, ahogyan ezt már mondtam is talán.
*Nem emlékszik sajnos, hogy mit mondott, és mit nem, de szándéka nem rossz.*
-Szóval oszoljatok ketté, és oldjuk meg a papírmunkát, aztán rendezkedjünk be estére.
*Mondja, de ketten megérkeznek közben, és őket nem szabad kihagyni az előzőekből sem.*
-Aryna, Ess! Gyertek, arról beszéltünk kinek mit jelent a mágia, ne maradjatok ki ti sem!
*Invitálja őket, aztán elhallgat, végül is most ők beszélhetnek.*
*Taitos Worenthre pillant, aki igen gyakorlatias tanácsokkal látta el a népet.*
-Köszönjük Mester!
*Veszi át a szót ismét, és belekezd a következő mondandójába.*
-Eirenivel készítettünk egy pár lapot, ahogyan ezt már mondtam is talán.
*Nem emlékszik sajnos, hogy mit mondott, és mit nem, de szándéka nem rossz.*
-Szóval oszoljatok ketté, és oldjuk meg a papírmunkát, aztán rendezkedjünk be estére.
*Mondja, de ketten megérkeznek közben, és őket nem szabad kihagyni az előzőekből sem.*
-Aryna, Ess! Gyertek, arról beszéltünk kinek mit jelent a mágia, ne maradjatok ki ti sem!
*Invitálja őket, aztán elhallgat, végül is most ők beszélhetnek.*
3743. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-23 19:57:18
Üzenet elküldve: 2015-07-23 19:57:18
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Tyúklopó hadművelet - második felvonás//
* Azért sok rosszat mondtak már róla, de azt nem, hogy hülye lenne. A "kaput" elhagyja, Etheara bízva, hogy álljon ott őrt, és az ösvényre lép, ami lefelé vezet a hegyről. Az egyetlen út, ami járható a hegyen, s aminek a közelében egy szál fű sincs, nemhogy bokor vagy fa. Nála kardja, számszeríja, na meg a munkások melóhelyéről elvesz egy erősebb kötelet. Figyeli a felfelé baktató alakot, akiről kiderül, mikor már kellő közelségbe ér ahhoz, hogy lássa, nem ember. De még csak nem is óriás. A fegyvert is látja nála. S mivel az erőd még a "volt-nincs" állapotban leledzik, valamit sokfélék vannak megint náluk és törzsét nem védik falak, ezért nem lesz kedves. Ordítve kérdez és közöl dolgokat, hogy a fazon meghallja, mi a helyzet itt. *
- Hé te! Orkfajzat! Ha kedves az életed, most azonnal megfordulsz és bazi nagy ívben elkerülöd ezt a hegyet és a tágas környékét! Különben most rögtön lelőlek! Még egy lépés, és lövök!
* Számszeríját felkészíti hamar a lövésre és célba veszi az orkot. A fejét. Nem. Változtat az irányon és célba veszi az orkfajzat jobb lábát. És lő. Nem várja meg, hogy megnyikkanjon. Más jutott az eszébe. Az új erőd építése miatt áldozatot is mutathatnának be. A kecskéket sajnálná erre. Ahogy mozdul az ork, úgy lő majd még egyszer, jobb és bal lábát is megcélozza. Ha nagyon sokáig mocorog, akkor sündisznót csinál mindkét lábából. *
* Azért sok rosszat mondtak már róla, de azt nem, hogy hülye lenne. A "kaput" elhagyja, Etheara bízva, hogy álljon ott őrt, és az ösvényre lép, ami lefelé vezet a hegyről. Az egyetlen út, ami járható a hegyen, s aminek a közelében egy szál fű sincs, nemhogy bokor vagy fa. Nála kardja, számszeríja, na meg a munkások melóhelyéről elvesz egy erősebb kötelet. Figyeli a felfelé baktató alakot, akiről kiderül, mikor már kellő közelségbe ér ahhoz, hogy lássa, nem ember. De még csak nem is óriás. A fegyvert is látja nála. S mivel az erőd még a "volt-nincs" állapotban leledzik, valamit sokfélék vannak megint náluk és törzsét nem védik falak, ezért nem lesz kedves. Ordítve kérdez és közöl dolgokat, hogy a fazon meghallja, mi a helyzet itt. *
- Hé te! Orkfajzat! Ha kedves az életed, most azonnal megfordulsz és bazi nagy ívben elkerülöd ezt a hegyet és a tágas környékét! Különben most rögtön lelőlek! Még egy lépés, és lövök!
* Számszeríját felkészíti hamar a lövésre és célba veszi az orkot. A fejét. Nem. Változtat az irányon és célba veszi az orkfajzat jobb lábát. És lő. Nem várja meg, hogy megnyikkanjon. Más jutott az eszébe. Az új erőd építése miatt áldozatot is mutathatnának be. A kecskéket sajnálná erre. Ahogy mozdul az ork, úgy lő majd még egyszer, jobb és bal lábát is megcélozza. Ha nagyon sokáig mocorog, akkor sündisznót csinál mindkét lábából. *
3742. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-23 18:36:01
Üzenet elküldve: 2015-07-23 18:36:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Aryna, Chiari és Iluq//
*Essfyh örül a lehetőségnek, amit az élettől kapott, ugyanakkor rettentően aggódik Iluq lábáért, attól függetlenül milyen mogorvának és undok egy nőnek tűnt elsőre. Bizonyára nem véletlenül lett ilyen, Ess ezért is nem haragszik rá, inkább figyel Chiarira, hogy a későbbiekben ő is megtudjon csinálni egyedül ilyen főzeteket és segíthessen másokon. De az sincs még kizárva, hogy a félelf lány inkább a természettel foglalkozni. Habár a kettő nem zárja ki egymást, az idő meg úgyis eldönti, hogy mi lesz.*
- Jaj, de jó! Nem viszem őket sehová, majd lemásolom őket!
*Ess örömében még a tenyereit is összecsapkodja, kissé, de mindvégig próbál halk lenni a csecsemőre való tekintettel. Mégis csak az egyedül való tanulást szokta meg, bizonyára jobban el fog tudni lazulni, ha lemásolja az iratokat. Kíváncsiságból bele is néz a tárolóba, hogy meggyőződjön róla, mennyi munkája lesz. De alig pillant bele az anyagokba, Aryna már el is tűnt. Essfyh gyorsan kapja össze magát, s miután halkan elköszön, a lány után siet. *
//Mágusok köre//
*Essfyh hamar beéri Arynát, úgyhogy jobb esetben őt követve indul a többiekhez. Mikor odaérnek megszeppenten látja, hogy vannak újak is, akiket még csak látásból sem ismer. Rémülten áll meg Aryna mögött, mikor az elf megszólal ő csak bizonytalanul integet mögüle, majd egy félreeső helyen próbál helyet foglalni. *
*Essfyh örül a lehetőségnek, amit az élettől kapott, ugyanakkor rettentően aggódik Iluq lábáért, attól függetlenül milyen mogorvának és undok egy nőnek tűnt elsőre. Bizonyára nem véletlenül lett ilyen, Ess ezért is nem haragszik rá, inkább figyel Chiarira, hogy a későbbiekben ő is megtudjon csinálni egyedül ilyen főzeteket és segíthessen másokon. De az sincs még kizárva, hogy a félelf lány inkább a természettel foglalkozni. Habár a kettő nem zárja ki egymást, az idő meg úgyis eldönti, hogy mi lesz.*
- Jaj, de jó! Nem viszem őket sehová, majd lemásolom őket!
*Ess örömében még a tenyereit is összecsapkodja, kissé, de mindvégig próbál halk lenni a csecsemőre való tekintettel. Mégis csak az egyedül való tanulást szokta meg, bizonyára jobban el fog tudni lazulni, ha lemásolja az iratokat. Kíváncsiságból bele is néz a tárolóba, hogy meggyőződjön róla, mennyi munkája lesz. De alig pillant bele az anyagokba, Aryna már el is tűnt. Essfyh gyorsan kapja össze magát, s miután halkan elköszön, a lány után siet. *
//Mágusok köre//
*Essfyh hamar beéri Arynát, úgyhogy jobb esetben őt követve indul a többiekhez. Mikor odaérnek megszeppenten látja, hogy vannak újak is, akiket még csak látásból sem ismer. Rémülten áll meg Aryna mögött, mikor az elf megszólal ő csak bizonytalanul integet mögüle, majd egy félreeső helyen próbál helyet foglalni. *
3741. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-23 18:18:54
Üzenet elküldve: 2015-07-23 18:18:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Hármasban//
*Lea nagyon higgadt, amiből Isurii leszűr: megint ő az aki utoljára lett értesítve, de annyi baj legyen, legalább szóltak és nem véletlen bukott ki ez a dolog is. A Szellemjáró nagyon is észnél van, még ha ez most Isuriiról nem feltétlen mondható is el, de a Vasbordájút se ejtették a fejére.
A Ryrin-rejtélyt majd megpróbálja kivizsgálni, de valószínűleg kihűltek már a forró nyomok. Szentül hitte, hogy a férfi a gödörben végezte, ám úgy fest a gödör titkai még számukra is tartogat meglepetéseket.*
-A Szellemjáróra tartoznak a szellemek dolgai, de ha tudok valamiben segíteni Lea, szólj. Most ha a nagytanács megbocsájt és szakértelmemre nincs szüksége, akkor én távozom. Odakint egy rakat kis ezüstszilánk vár rám. Újoncok.
Te... te veled majd majd még tárgyalok. *Rázza meg kezét fenyegetően Kagan irányába. Le kell csillapodjon, különben helyben agyonveri a férfit. Meg úgy bárkit. Pedig olyan szépen indult ez a nap. Csicseregtek a madarak, maradéktalanul ki volt elégülve, a reggelit is megejthette még a vacsora előtt, Taitosék is visszatértek és még csak egy ember halt meg, az se miattuk. Ígéretes kezdet volt, erre fel tessék!
Hogy Leandanával miként dönt a Vasbordájú, nem igazán érdekli. Függetlenek valamilyen szinten, s bár vére jogán nyilván van beleszólása a törzs ügyeibe, egyelőre nem szeretne élni ezzel a lehetőségével, hiszen fontosabb, közvetlenebb problémák megoldása sürgeti. Ha saját házuk táján már mindent elrendezett, majd akkor lesz ideje, kedve, ereje belekotnyeleskedni Kagan dolgába csak hogy érezze a törődést.*
//Hármasban//
*Lea nagyon higgadt, amiből Isurii leszűr: megint ő az aki utoljára lett értesítve, de annyi baj legyen, legalább szóltak és nem véletlen bukott ki ez a dolog is. A Szellemjáró nagyon is észnél van, még ha ez most Isuriiról nem feltétlen mondható is el, de a Vasbordájút se ejtették a fejére.
A Ryrin-rejtélyt majd megpróbálja kivizsgálni, de valószínűleg kihűltek már a forró nyomok. Szentül hitte, hogy a férfi a gödörben végezte, ám úgy fest a gödör titkai még számukra is tartogat meglepetéseket.*
-A Szellemjáróra tartoznak a szellemek dolgai, de ha tudok valamiben segíteni Lea, szólj. Most ha a nagytanács megbocsájt és szakértelmemre nincs szüksége, akkor én távozom. Odakint egy rakat kis ezüstszilánk vár rám. Újoncok.
Te... te veled majd majd még tárgyalok. *Rázza meg kezét fenyegetően Kagan irányába. Le kell csillapodjon, különben helyben agyonveri a férfit. Meg úgy bárkit. Pedig olyan szépen indult ez a nap. Csicseregtek a madarak, maradéktalanul ki volt elégülve, a reggelit is megejthette még a vacsora előtt, Taitosék is visszatértek és még csak egy ember halt meg, az se miattuk. Ígéretes kezdet volt, erre fel tessék!
Hogy Leandanával miként dönt a Vasbordájú, nem igazán érdekli. Függetlenek valamilyen szinten, s bár vére jogán nyilván van beleszólása a törzs ügyeibe, egyelőre nem szeretne élni ezzel a lehetőségével, hiszen fontosabb, közvetlenebb problémák megoldása sürgeti. Ha saját házuk táján már mindent elrendezett, majd akkor lesz ideje, kedve, ereje belekotnyeleskedni Kagan dolgába csak hogy érezze a törődést.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734