//Szabad a pálya – KORA DÉLUTÁN – arrébb + Kagan//
*A szemforgatás csak egy kifejezéstelen, mégis meglehetősen kellemetlen hatású pillantást eredményez Kagan részéről; ez a gesztus náluk is nagyjából azt jelenti, amit a városiaknál. Előjegyzést egy instant nyakleves irányába.*
- Aha. *biccent megfontoltan.*
- Túrót. *húzódik mosolyra a szája, de olyan mosolyra, ami mögött valahogy nincs ott a kiállítója.*
- Azt önerőből is megoldjuk. Bár ha túrni akartok, latrinából mindig kevés van. *Kagan legalábbis úgy értelmezi Halax szavait, hogy végső esetben vidám segédmunkára is befogható a társulat, ami sosem hátrány.*
*Halax életösztöne okos dolgokat súg, de talán kicsit későn - a szemforgatást követő ingerültködés és visszadumálás nem kifejezetten a kereskedők sajátja, sőt.*
- Tharg-Arod képviselője vagyok. Neked ennyi elég. *húzza össze a szemét, de nem forszírozza a neveket tovább, mert annyira nem érdekli egyik kufárnyi kiegészítő sem.*
- Lássuk hát, mi van a beszéden túl, kalmár. Kezdetnek: kell nekem három darab abból, amit a városiak számszeríjnak neveznek, a jobb fajtából. Mondd meg, mi az ára, aztán ha meghoztad őket és nem valami kacatot akarsz ránk sózni, hasznod nem marad el. *ez már egy megrendelés, kiderül majd, mire megy vele a fickó.*
- Lövedéket is hozz, mindegyikhez 20 darabot. *kissé elgondolkozik, majd felvillan a mosolya.*
- És ha elég jónak érzed magad, szerezz nekem egy mesterkardot. Igen. *arra már régóta vágyik, majdnem olyan régóta, mint egy wargra - ám minden kereskedő, akinek emlegette, csak sápadozott és kifogásokat keresett.*
- Arannyal fizetek, a sárga fémmel. Megfelel, nem igaz, fickó?! *tekintete újra Halax két kísérőjére fordul, és továbbra sem nagyon érti, hogy minek vannak a mukival. Nem testőrök, nem a kölykei. Üzlettársnak túl szótlanok és elnyomottak, segédnek és inasnak nem elég buzgóak.*
~ Talán pont ezért vannak itt, hogy rajtuk gondolkozz. ~ *rémlik neki, hogy valami nincs teljesen rendben, lévén eddig mindegyik kereskedő, ki betért hozzájuk, valamiféle árut is hozott, nem csak magát és a szavait. Persze, ez nem zárja ki, hogy ilyen módon is lehessen intézni a dolgokat, de Kagannak akkor is furcsa - furcsa, mint minden idegen, városi dolog.*
- Fizetés és ellenőrzés itt, Amon Ruadhon. *kocogtatja meg sarkával a kopár vörös kőzetet, hogy Halaxnak tiszta legyen, mire gondol.*
- Megfelel így?