//Lea//
*A sátorra csak bólint egyet. Valóban nem ártana egy olyan hely, hol minden szükséges dolgot elintézhetnek, a többiek közé azonban mégsem vihetik. Így egy sátor tökéletesen megfelel a célra, s mikor mutat is egyet a Szellemjáró, Nymira igyekszik megfigyelni, hogy merre is van az.*
- Rendben *biccent is mellé egy aprót, majd próbál erőt venni magán.
Kimerült a hosszú úttól, karjai fájnak, ahogyan lábai is, mégis, tudja, hogy ezt még meg kell tennie. A test ugyan nem nehéz, most mégsem lesz olyan könnyű. Segítséget azonban esze ágában sincs kérni. Így is okoz elég gondot, saját önzőségéből, ezt tehát megoldja maga is, ahogyan eddig is, valahányszor át kellett tenni valahová a testet. Gondosan megigazgatja a holton a leplet. Egyik karját térdhajlatánál, míg másikat karjai alatt csúsztatja alá, s úgy próbálja meg emelni, várva előtte néhány másodpercet. Nem húzza az időt, amint belekezd, fel is kapja, hogy aztán a lehető leggyorsabban vigye el a sátorig, hogy odabent lefektesse a testet. Próbál óvatos lenni, nem pedig csak dobálni a holtat. Mint éltében, úgy holtában is vigyázni akar rá, félve, nehogy valami baja essen, hisz oly törékeny asszony. Volt.
Odabent letérdel a test mellé. Arcát kitakarva simítja oldalra a kortól megfakult tincseket, Mit sem törődve azzal, hogy a cipeléskor újra véressé váltak karjai. Arca után teste többi részét is kitakarja. Immáron csupán fekszik a véres köpenyen, földtől és szintén vértől mocskos ruhájában. Leandana érkezésével Nymira odébb húzódik, hogy teret adjon. Csak a kéréssel kúszik vissza a test közelébe, hogy segítsen levetkőztetni a holtat. Nagy gonddal segít, ügyelve arra, hogy a ruhák úgy kerüljenek le, ahogyan azoknak eredetileg is kellene, miközben próbál nem útban lenni a Szellemjárónak. A vetkőzetés után húzódik el újra, egész pontosan az idős feje mögé, honnan ha kell, hát tud segíteni. Tekintete hol a szorgosan tisztogató kezeken, hol a sápadt arcon pihen, a másik felszólalása miatt azonban akaratlan is arcára pillant, oly komolysággal, mint amilyennel visszautasította a gyermeknemzéssel kapcsolatos felvetést.*
- Kérlek, ne előtte, Leandana! *szólal meg fájón, egész halkan.
Sokkal határozatlanabbul, mint mire tekintete felkészíthette a nőt. Nem utasít vissza semmit. Egyszerűen csak nem áll készen arra, hogy most ezzel foglalkozzon. Mondhatni, nem akar ezen gondolkozni. Nem, míg törzsének utolsó olyan holtját, kinek gondoskodni tud sorsáról, el nem ereszti.*