//Oszolás után//
*Miután a gyűlésnek, vagy meditációnak, vagy csak isten tudja minek vége lett, Lorauvial olyan gyorsan igyekezett megtenni a kötelező köröket, majd lelépni a társaságból, ahogy csak tudott. Isurii hozzáállása és mentalitása nagyon tetszik a nőnek, így valamilyen szinten még hálás is az Univerzumnak, hogy nem valami babalelkű tanárral kell majd tanulnia, hanem egy érdemi személyiséggel. Worenth és Eireni valahogy túl komolynak, olyan mogorvának és zárkózottnak tűnik Lora számára, de hát tudja jól, hogy muszáj lesz mindenkit elviselnie. Persze ott van még Taitos is, aki talán még említhető a díszes társaságban, hogy még kiemeljük, akit ki lehet emelni, azonban a többiekről már egyáltalán nincs kedvező véleménye. Virágszedő és bájos kislányok, akiknek vajmi kevés esélye lenne a túlélésre, ha egyedül raknánk ki őket a vadonba. Nem eszközöknek lennének híján, leleményességnek és életrevalóságnak, ami Lorauvial szemében az egyik legnagyobb bűnnek számít. A hóhajú férfi valami olyasmivel bocsátotta szabadjára a jónépet, hogy másnap majd mindenki jelentkezzen, így aztán Lorának nincs is már több dolga miután végzett, hogy körbejárja a helyet, vagy valami...
Meglátogatja a lovát, megitatja és egy kis széna-szalmát is szór neki, hogy ugyan ne éhezzen már, majd ha ezzel végzett, lesétál a folyópartra és úgy ahogy van, ruhástul gázol bele a friss vizecskébe. Nem fürdeni akar, inkább csak érezni az éltető víz erejét, ami minden szórakozás nélkül a legfontosabb számára, amely számára összefonódik a mágiával. A víz és a mágia, és maga a vízmágia, olyan dolog, amely nélkül valóban nem lenne képes élni. Meg, nyilván nem is akarna.
Egy-két órát, talán kicsivel többet tölt el itt mártózva, egyedül maradván meditálva, az összes többi tanonc, mester és egyebek nélkül. Miután úgy érzi, hogy eléggé összeszedte magát egy új napra, visszatér az egyre sokasodó sátrak táborába, és keres egy üreset. Anélkül, hogy bárkihez is szólna, vagy bárkivel is továbbiak nélkül foglalkozna, behepajkodja magát a sátorba, és rövid úton el is alszik.*
//NAPVÁLTÁS, WORENTH keresgélése//
*A reggel frissen és üdén, szuperkéken éri, és átvetve vállán könnyű kis szütyőjét, melyben egy fekete füzetet, írószerszámokat, és egy váltás ruhát őrizget, meg leellenőrizve, hogy megvan tőre és ostora is, indul körbe a hegyen. A nap kellemes meleg, ezt annak ellenére is elismeri, hogy a hűvös vízzel szimpatizál inkább. A nyakában függő tűzköves nyakék hasonló hévvel izzik, mint a nap az égen, mint mindig, most is kiríva a tengerkék ruhából. Eszébe jut, hogy tegnap az a Worenth mester azt mondta, hogy jelentkezzen mindenki, de egyéb konkrétum híján aztán mondhatja Lorának, hogy jelentkezzen, ha rajta múlik, akkor körbeordítja a hegyet a férfi keresésének érdekében. Nagyjából így is tesz, kék szellőként sodorva végig a Thargok falván, hogy ugyan sikeresen lelje már meg azt a hóhajút.*
- WORENTH MESTER!
*Itt-ott még el is kurjantja magát, és ha végre valahára megleli majd a férfit, akkor olyan lelkesen fog ott előtte tombolni, mintha legalább orkán pusztítaná a férfi agysejtjeit. Na, de nem orkán az, csak Lorauvial!*