//Kora reggel - aki ott tolong//
*Nem egészséges, ha az ember fiának - legyen bár hús-vér, vagy éteri állapotában - már korán reggel komoly migrénje legyen. Ezt az állapotot pedig nem Eireeni, és nem is a kis tündér, hanem Worenth éri el, mégpedig pillanatok alatt.*
- Worenth mester, egy szóra csak. *ragadja karon a mágust, ha tudja, és kissé odébb vezeti, kívül a hallótávolságon, mert amit most mondani fog, azt az öregedő pap nem teszi ki az ablakba - viszont avatatlan füleknek sem való. Körbepillant, hogy mindenki elég messze van-e, majd alaposan megmossa Isurii legújabb hobbijának fejét.*
- Akkor most jól figyelj, barátom: kedvellek, és mert a húgom jótáll érted, vendégbarátsággal fogadtalak. De ilyen még egyszer elő ne forduljon, világos? *hangja halk, de a sárga szemek mélyén parázsló néma fenyegetés sokkal rosszabb, mint bármilyen üvöltése.*
- Hogy tiszta víz kerüljön a bögrébe: ez itt Amon Ruadh, a Vashegy, a Thargok földje. *mutat körbe gyors mozdulattal. Gondolatban turkáló varázslat nélkül is biztos benne, hogy Worenth borzalmasan el van tévedve a hierarchia terén, és hogy régi, városi beidegződések dolgoznak benne.*
- Ha még egyszer előfordul, hogy a saját népem előtt ilyen hangot engedsz meg magadnak, úgy jársz, mint az a kövér zsírzsák hantás, Argus! Hogy világos legyen: az, hogy Isurii helyett terelgeted ezeket a kis nebántsvirágokat, még nem tesz téged sem Thargodarrá, sem vezérré... és nem beszélhetsz úgy velem, mintha szavad lenne előttem! Még nem! *el sem hiszi egyébként, hogy ezeket nem gondolta át Worenth, amikor úgy beszélt a Vashegy urával, mint valami oktalan diákjával. Eljöhet még az idő, el is fog jönni, amikor a Vashegyet az itt élő klánok vezérei irányítják, de akkor is lesz egy fővezér, és ez az idő még nagyon messze van.*
~ Apám már keresztüldöfte volna. Még jó, hogy nekem több eszem van, mi? ~ *mérgelődik magában.*
- Értékelem, hogy véded ezt a kis fickót jogos haragomtól, de vigyázz: Még a húgom sem engedhet meg magának ilyen hangot velem szemben, a nép előtt semmiképpen! Ugye nem kell többször megvitatnunk ezt a kérdést...hmm? *hajol közelebb, hogy biztosan jól hallja a választ.*
- Most fogd ezt a neveletlen kis hegyesfülüt, meg mindenkit, aki a húgom fennhatósága alá tartozik, és hagyd, hogy megerősítsem Amon Ruadh védelmét. *csak most engedi el a varázsló felkarját magától, és egy utolsó hunyorírás után vissza indul az Amoni Kapuhoz. Tekintete Eireniire villan, de szó nélkül hagyja a dolgot - lesz szegény kis fickónak elég baja így is.*
- Ej, csendben légy már! *adja fel a némaságot, ahogy a fiú rázendít.*
- Miféle majomparádé ez!? Hallgass fiú... *rázza meg a fejét, de valahogy nehéz alaposan dühösnek lenni valakire, aki... ilyen.*
- Nem bánt senki, na. Ebadta! *a Szilánkok érkezésével valóban sokszínűbb lett Amon Ruadh, és ennek a vezér igencsak örül, de azért... vannak dolgok, amiket nehezen tud feldolgozni.*
- Ónix! Hát te meg... egész éjjel fenn voltál, mi? Nem baj. *újabb idegen érkezik, és Kagannak kezd elege lenni.*
- Menj fel, Ónix, a Kúthoz és ott várj meg. *rendelkezik, majd Etheának int, hogy foglalkozzon Anasheran Dormeivel, mert neki más dolga van. Komor pillantással veszi sorra a számára jobbára ismeretlen Szilánkokat, és megfogadja, hogy a jövőben ezen is változtat: nem lehetnek ismeretlen, és így idegesítő emberkék a Vashegyen, mindet névről ismernie kell neki is, ahogy Isurii is tudja az összes Tharg gondját-baját.*