//Sátrak, majd az erdőszél - Eireni//
*Eltávolodva előbbi kis közösségétől, a sátrak felé veszi útját, hogy mestere engedélyével elvegye annak cuccai közül azt a bizonyos vörös borítós könyvet. Melyet neki kellesz szavakkal kitöltenie. Nincs ínyére, hogy más holmiját bolygassa, de az engedélye meg van rá. Ettől függetlenül jó lenne szólni a tulajdonosnak, hogy "Csak a könyvért jöttem. " Ha megtalálta a feltételezetten rendben levő dolgok között, akkor megy is tovább következő állomására. Oda, ahol a mágusok és a jövendőbeli mágusok tartották a gyűlést. Természetesen emlékszik még Isurii szavaira, már amennyire az lehetséges. De azért inkább visszamegy és alkalmazza legújabban kapott varázslatát, a rövidtávú emlékezetet.
Mikor odaérkezik, az úton épp elhalad mellette egy idegen lovas. Mostanság valóban egyre többen fordulnak meg Amon Ruadhon. Nem mintha baj lenne. Sőt, a Tharg törzsnek elvileg és gyakorlatilag erősítésre van szüksége. Sokan itthagyták ezt a vidéket, mióta a hatalmas tűz volt. Szerencsére azonban már így is többen csatlakoztak, mint amennyien elmentek. Mondjuk Eireni egyáltalán nem tagja a Thargoknak, éppen csak köze van hozzájuk, de nem is szándékozik csatlakozni.
Visszatérve feladatához, helyet foglal és kiüríti a fejét, hogy aztán a nemrégiben történtekkel töltse meg azt. Hogy jobban belegondol, elméletben nincs is sok dolog, amit le kéne írnia. De míg egyszerűnek tűnik szóban, véghezvinni már nem olyan könnyű. Továbbá Isurii szavait is rendbe kell tenni. Igaz, a nő szépen, érthetően beszél, mégis ember, s véthet hibákat. *
~Amiket akkor mondott, azokat mindenkinek eszébe kellett vésnie. Ez nem mindenkinek megy. De ha valakinek igen, mint nekem, akkor az megteheti azt a szívességet, hogy le is jegyzi azoknak, akiknek nem sikerült. Nos, először a mágiáról beszélt, annak íratlan szabályairól. Á, és itt van, amikor a Szilánkok tagsági szabályait mondta el. ~
*Kinyitja szemeit, hogy lejegyezzen olyan dolgokat, amiket egyelőre le tud, amikre biztosan emlékszik. Majd csak azután folyamodik mágiához, miután biztos benne, hogy minden olyat papírra vetett, amire józan eszével emlékszik.
De a rövidtávú emlékezetnek vannak kikötései. Ha kinyitja a szemeit közben, a varázslat megszakad, s nem emlékszik tovább semmire, amit annak segítségével elevenített fel. Ezt észben tartva egy furcsa dologhoz folyamodik: csukott szemmel, míg maga előtt látja a történéseket, vakon veti azokat papírra. Természetesen nem azonnal a könybe ír mindent, hanem saját jegyzetfüzetét áldozza fel. Először piszkozat, majd aztán a könyv maga. *
~Ennyi, a többi homályos, téves emlékeket pedig nem akarok leírni. Akkor jön a varázslat. ~
*Másodjára hunyja le szemeit ezúttal, s elmondja az igét. Lassan látni kezd, a sötétségből képek és hangok jönnek. Minden olyan, mintha ott lenne, mintha ez valóság lenne, de ez az érzet azonnal el is múlik, mikor mindenki átnéz rajta, észre sem veszik. Nos, nekikezd az emékek böngészéséhez. Oda megy az idősíkon, ahol Isurii beszélt, hiszen az kell neki. Szóról szóra kezdi papírra vetni vakon azt, amit hall. Ha lemarad, az sem baj, hiszen tisztán emlékszik addig, amíg szeme csukva marad. *
~Ez nehezebb, mint azt bárki gondolhatta volna. ~
*Kitapogatni a lapokat, a tollat, meg a festéket igen nehéz, főleg, mivel kísérti a dolog, hogy lássa is, mit csinál. De nem teheti, különben egy ideig elfelejtheti ezt a varázslatot. Aztán nem tudja teljesíteni a feladatát. *
~Azt hiszem, kész vagyok. ~
*Kinyitja szemeit, s a pillanat hevében úgy érzi, valamit elfelejtett. Vagy több dolgot. De nyugtatja a tudat, hogy ez csak a varázslat miatt van, melynek aktiválására emlékszik. Vet pár pillantást a lapokra. Elég csúnyára sikeredett, de ez várható volt. Viszonylag olvasható, főleg, mert ő maga írta. Azonban mások, még fajtársai sem biztos, hogy ki tudna olvasni egynél több szót. *
~Rendben, ezzel megvagyok. Már csak a könyv maradt. ~
*Összeszedi a lapokat, amiket széthányt, mikor vaktában írt, s felállva visszaindul Amon Ruadh belső területeire. Legközelebb majd a fogadóban találhatnak rá, de az még várhat. A varázslat hatása alatt nem képes mérni az időt, ami eltelt közben, szóval vesz egy kis pihenőt. Pihenője azonban csak annyiból áll, hogy visszasétál a klánterületre, aztán a fogadóban azonnal folytatja is, amit kell. *
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására öt körre visszamenőleg leperegnek előtte az adott helyszín eseményei, melyen tartózkodik, és képes megjegyezni ezeket addig, míg szemét csukva tartja.