//Essfyh//
*Leaaron nem tudja, hogy a lány szándékosan tereli-e a témát, de azt tudja, hogy nagyon nem akar erről beszélni. Még a végén ő is úgy járna, mint Eireni nemsokkal ezelőtt... Csakhogy, őt nem lenne olyan aki nagyon vigasztalja, mert talán három olyan ismerős volt itt a táborban, aki foglalkozott vele, akivel jobban összebarátkozott, de abból egy elment, Troddot már akkor sem látta, mikor először elment a táborból, a harmadik pedig éppen nincs látótávolságban sem. Így hát, úgy dönt, hogy gyorsan válaszol, majd illedelmesen megkéri, hogy hagyja a fenébe ezt a témát...*
-Nos, ez hosszú történet. Nem szeretnék róla beszélni. *Mondja szemmel láthatóan elkámpicsorodva, és a földet kezdi el bámulni.*
-Kérlek, ne beszéljünk erről! *Learon kutyája időközben keresett másik szomorkodó alakot Aryna személyében, így Ess most nem tudja nyaggatni a buta állatkát. Ez a felhúzott térd, meg az egész pozitúra a lánynál csak még jobban elmélyíti a pásztor szomorúságát, úgyhogy kénytelen leülni, mielőtt leszédülne a földre. Az nem lenne túlzottan jó dolog... Pontosan így ült ő is akkor tegnap, amikor meghallotta a rossz hírt szerelméről. Nem nagyon érti egyébként Ess eszmefuttatását, hiszen arra hivatkozik, hogy Aryt ismeri, Eirenit meg nem.*
-Hát, Aryna-t sem ismerted mindig, ugye? Pont úgy kell megismerkedni, ahogy vele csináltad! Az meg mit számít, hogy lány, vagy fiú, vagy kiskutya? *Ezután egy újabbat kortyol a rumból, majd a kulacsot a lány felé dobja.*
-Megtennéd, hogy elteszed ezt nekem? Ha nálam van, nem bírom ki, hogy ne igyam meg. *Nem valami alkoholista ő, csupán szomorú, és ilyenkor mindig iszik. Nem is keveset. Már a fél kulacs elfogyott tegnap óta, és Learon le fog részegedni. Már így is szédül. Alapból is émelyegni szokott, mióta leütötték, úgyhogy nem kéne még rá az alkohol is.*
-Én sem vagyok lány és velem is beszélsz. Engem sem ismertél. Most akkor, hogy van ez? *Kérdezi mosolyogva. Nem nagyon érti, mert most egészen jól eltársalog Learonnal Ess, pedig a pásztor nem is gondolta volna, hogy ilyen könnyen fognak menni a dolgok.* ~Talán, mégiscsak jó, hogy jöttek ezek az új, szelídebb arcok Amon Ruadhra, és nem csak a harcosok, meg a komolyság van itt. Valahogy, nyugodtabbnak tűnik miattuk minden!~ *Az viszont még mindig zavarja, hogy túlzottan gyorsan jönnek ezek az idegenek. Régebben, amikor csak az erőd volt, nem engedtek be mindenkit. Most, van aki elég sok időt itt lébecolt, mire bárki is észrevette őt.* ~Ennyi erővel egy tűzmágus is bejöhetne, hogy ránk gyújtsa az egész kócerájt! Akkor már nem lehetne mit tenni.~ *De ezután a gyors gondolatmenet után vissza is fordul aprócska beszélgetőpartneréhez.*