//Crowen//
*Bólint a férfi megállapítására, Bault tényleg aranyos, már ameddig kicsi, hamarosan nem lesz olyan aranyos, ha fejeket fog eltüntetni egyetlen csőr harapással. Iluq számára akkor is aranyos lesz ugyan, de már ilyen bekóricáló emberek számára nem éppen, főleg ha nem az őrséget, hanem egyik veszélyes vadat látják, majd maguk előtt először.*
- Örülök. *Mondja, a bemutatkozásra. Bár nem kérdezte a nevét a másiknak - filozófiájából adódóan, miszerint: mit bánom én -, nem bánja hogy az elmondta, de hogy a nő megjegyezni nem fogja az is biztos. Örül hogy Chiari és Kagan nevét tudja.*
- Nem tisztelek én istent, se halandót. *Mondja egykedvűen, míg ültében a medgoly tollait babrálja. Megvonja a vállát.* A bennem rejlő energia összhangban van a természet energiáival, s ez ami kimeríti az én hitemet.
*Nem tesz megjegyzést a puszták népére hangosan, de magában elkönyveli, hogy az aki ló szívet eszik azért, hogy egy berögzült vallási formát kövessen, az ostobaság. Számára. Persze, amíg nem akarják rátukmálni a meséiket, addig ugye: mit bánom én.
Amikor a férfi a kezét a medgoly felé nyújtja Iluq kicsit erősebben fogja meg a pórázt, de nem húzza el. Baul, ahogy azt a nő várta tőle barátkozás helyett - esetleg barátkozás néven - belecsíp egy kiadósat az idegen kézbe.*
- Jah, igen. Csípnek. *Mondja amolyan mellékesen, mintha nem történt volna semmi, majd elmosolyodik.*
- Igen, mint mondtam, az energiánk összekapcsolódik. *Mosolyodik el, s mintegy dicséretképpen meglapogatja Baul fejét.* Láttam a lovad, gyönyörű paripa. *Veszi elő barátkozós hangját, majd eztán felemeli karját, hogy intsen a férfinek.* Most viszont, ha nem haragszol, dolgom lesz. Még találkozunk. *Kacsint, s felkel, hogy kilépdeljen a sátor ajtajából, s ekkor lőn Kara.*
//Tollas-szőrös őrjárat//
*Alig indul meg pár lépést, máris ismét társaságot kap. A vadul képbe ugró Kara miatt úgy megijed, hogy csaknem visszadől a sátorba, s mikor sikerül kivennie a mondat halomból, hogy a medvebaglyok érdeklik, azonnal az ölébe kapja mindkettőt. Részint mert nem tudja eldönteni, hogy megsimogatni, vagy megenni akarja őket a lány, annyira hirtelen s hadarón érkezett a képbe. Amikor már nagyjából vágja, hogy csak érdeklődik az asszonyság, akkor kicsit megnyugszik és igyekszik sorra venni a kérdéseket.*
- Öh… medvebaglyok aranyom. *Vigyorodik el zavarodottan.* Vadak, veszélyesek és megeszik az arcodat, ha még egyszer így rájuk rontasz.
*Mondja, amolyan fenyegetésnek szánva, s elengedi a szorongatott kicsiket, pórázukat fogva, nem miattuk. A nő miatt. Ilyen szédült tyúkot sem pipált még az elf nő.*
- Mit szeretnél, egyébként? *Érdeklődik, mellékesen.*