//Kagan//
*Nagyon megnyugtatja Learont, hogy a Vezér, az ügyet ily nagy komolysággal kezeli, még, ha ez a kirohanás, magában pusztán a sötételf létezésének ténye ellen szólt Learon részéről. Az, hogy ő Tharg, a másik pedig csak egy kívülálló, már csak utólag tudatosult benne, de úgy tűnik, hogy ez legalább jelent valamit. Arra, hogy kinek a parancsát adta, számára lényegtelen. A hangsúllyal és a közlés módjával volt a baj. No, meg azzal, hogy mindenkinek szólt.* ~Mintha nem lett volna jogom ott tartózkodni!~
-De, mondta. *Hajtja meg a fejét egy pillanatra mélyebben, mint, ahogy eddig volt. Lelke azonban megnyugszik, megértve a dolgokat. Elkönyveli magában, hogy egy ilyen, mint a sötételf nem törhet az életére, vagy bármi más ilyesmit, amit általában a mélységiek szoktak...*
-Értem Vezérem! *Húzza ki magát, miközben Herlin, az újonnan megismert, leendő mágustanonc megérkezik. Még meghallgatja, amit Kagan mond neki, és mosollyal az arcán engedi le eddig görcsben álló vállát. Teljes nyugalommal pillanat a mélységi felé, majd elvigyorodik. Magában jót nevet az egészen.* ~Még, hogy egy percig is azt gondoltam, hogy Kagan egy ilyet fölénk helyezne? Ugyan már! Annyit se ér, mint egy fejetlen csirke!~
//Fogadónál//
*Csettent egyet nyelvével, mire a kutyája felpattan mellette, és elindul állataival, vissza a fogadóhoz. Eltökélt szándéka, hogy köszönetet mondjon Chiarinak, amiért ott volt, és nem engedte, hogy elboruljon a Tejmester agya. Mikor az ajtóhoz ér, megáll, hogy rendezze állatait és visszatessékelje őket a szekeréhez.* ~Ideje lesz sátrat is foglalnom, meg, már lassan csinálnom is kéne valamit!~ *Gondol itt sajtokra, meg ilyesmire, mert szinte biztos abban, hogy a törzsnek elfogyott azóta a készlete ebből. Neki már csak pár kiló van, méghozzá a saját készletéből, amit magának csinált. Viszont, szeretné ezzel meglepni Chiarit. Oda is meg szekeréhez, kivesz egy kisebb, kör alakú darabot, és szépen, késével belevés egy "Köszönöm" feliratot, és ezzel lép be a fogadóba, ahol az elf nőhöz lép, és tartja felé a sajtot.*
-Köszönök mindent! *Nem tudja, mi mást is adhatna, de ebben a szíve, lelke benne van, és tényleg hálás, hogy már sokadjára kaphatta vissza a nőtől lelki nyugalmát, és ezek előtt már háromszor mentette meg az életét is a gyógyító. Most Learon kifejezetten boldog. Keserűsége csupán affelett lehetne, hogy nincs mellette Akheel, de jelen pillanatban ezt a gondolatot erőszakkal zárja ki agyából.* ~Fogsz te még ezen szomorkodni eleget!~