//Halászkunyhó//
*Learon úgy gondolja, hogy a Vezér mostanában elég sok furcsaságot csinál. Most, jóformán kiküldött két embert, azért, hogy főzzenek, meg, hogy meglegeltessenek egy csorda állatot. Ez utóbbival nem is lenne gond, csak hát minek kellett pont ide jönni?* ~No, mindegy is!~ *A mi van otthon kérdésre nagyon sokáig tudna beszélni. Meg, amúgy Troddnál jobb hallgatóságot nem nagyon ismer, így bele is kezd, de csak a lényegre szorítkozik, hiszen nem akar megterhelő beszélgetőtárs lenni.*
-Kész tömeg van már ott! Isurii Úrnő varázslótanoncai lassan annyian vannak, mint eddig egész Thargarod népe volt! *Nos, igen, ez zavarja egy kicsit. Meg azért is mondja el, mert Trodd számára is lényeges információ lehet, ugyanis ennyivel több éhes szájat kell betömni, és erre már nincs meg a keret. Nincs ennyi élelmük, és Learon nem is tudja, honnan kerítik mindig azt a sok mindent a fogadóba.*
-Meg, a Vezér akkor beszélt valami Artheniori nemessel, hogy mekkora földet is kap a Vérszövetség! Mikor eljöttem, még ezer hektárról volt szó. Abból azért jut nekünk bőven. *Gondolkodik, hogy mi lehet még olyan információ, ami barátját érdekelheti. Végiggondolja magában, hogy mit hallott attól a nemestől, mikor eljött.*
-A Hegyen lévő település hivatalosan is várossá avanzsált, meg el lett fogadva Arthenior által. *Ezután jön az a téma, amit szerinte még nagyon fontos és ha kissé bánatosan is, de úgy gondolja, hogy ez lesz a legjobb döntés.*
-Trodd! Szeretném rád bízni a kutyámat! *Itt megáll egy pillanatra, mert végigsimít a jószág fején, aki erre megáll az ugrándozásban. Valószínűleg átérzi gazdája bizonytalanságát.*
-Nos, én nem nagyon tudom most hasznát venni, mert beálltam varázslónak tanulni, és így valószínűleg nem lesz túl sok időm arra, hogy pásztorkodjam. Te nagyobb hasznát vennéd! *Kimondta, most már nincs visszaút, nem változtathatja meg a döntését. Nem is akarja nagyon, de azért nehezebb lesz úgy az élete, hogy nincs mellette majd a kutya, hogy mindig megnyugtassa, ha történik valami rossz vele. Kecskéi sorsáról még nem döntött. Őket nem bízná rá senkire, mert még a végén levágnák őket. Úgy bánnának velük, mint a törzs többi állatával, pedig sokkal többet érdemelnek, és ez tény. Persze, Troddban megbízik, de ha kiadják neki a parancsot, hogy le kell vágni őket, mert kell az élelem, akkor nem fog tudni mit tenni, Learon pedig meg tudja védeni az állatait. Így áll Trodd előtt, várva annak válaszát. Szinte biztos benne, hogy elfogadja a kutyát, mert miért is ne tenné? Megkönnyítheti vele a saját munkáját, és idővel ki is képezhet vele magának egy saját ebet.*