//Fogadó - reggeliző bagázs//
*Felkrákog, mely félúton van a felháborodott horkantás és a gúnyos nevetés között. Elvégre, a dúlt ábrázatú félvér valóban rém mulatságosan viselkedik. Elébb udvariasan köszönti a bent falatozókat, utóbb, az udvariasság netovábbjaként bemutatkozik, végül, a levegőbe elereszti, csak úgy, a vakvilágba, hogy amúgy bort is kér. Feltartja két kezét az égre, felmordul.*
- Én meg Kara vagyok, és angyali szépséget kérek! Meg puha derékaljat, melyen naphosszat fetrenghetek! Életuntig elég kandallómeleget is! És selymes bundájú macskakölyköket! - *A helyiség plafionját fixírozza, várja-várja az isteni csodát. Nem hullik ölébe. Mogorván félresandít.* - Hohó, nézd, csak. Nem így működik.
*Dérrel-durral kitölti a kupa bort Vamorysnak.*
- Én még csak nem is vagyok csapos! Sőt! Messze nem is értem, miért ugrálok körül mindenkit. - *Azért persze fürgén elkapdossa az elégurított aranyakat. Figyelmét eztán a nyíló ajtó vonzza magához, szeme előbb az imént emlegetett aranypénzek méretére tágulnak ki a csodálkozástól, utóbb szűkre vonja őket a bizalmatlanság. Egy kifejezetten koszlott mosogatóronggyal dühödten a pult suvickolásába fog, közben nemigen szűnik meg morogni magában.*
- 'Szt ez a batár félállat besétál egy csatakalapáccsal, az ajtót majd' kiviszi a helyéből, az oké. - *A szótlan és némiképp kedvetlen Mirakhnak is juttat egy tálat a szalonnás-hagymás, gazdag egytálételből.* - De mikor én, a szegény, a fegyvertelen esetlenül, hitemtől hajtva érkeztem. És ezt el is mondtam nekik. Többször, bizony!
*Szúrós tekintettel mered Vamorysra, meg Etheára, mint ha ők tehetnének arról, hogy feltehetőleg azok, akik helyükre vannak most beosztva Amon Ruadh védelmére, szemmel láthatóan rosszul, vagy még inkább sehogy nem végzik feladatukat. A szidalmakat folytatja unásig, alig érhető-halkan.*
- Akkor meg jó, hogy a belem ki nem vagdalták. Bezzeg. Esztelenek. Milyen remekül végzi dolgát az őrség! Micsoda pompás, sasszemű hősök védenek, mily' kijátszhatatlan éberségük. Öerh...
*Utálkozó hangot hallat. Nem kedveli az orkokat. Na de kit kedvel? Egymillió aranypengős kérdés. Lecsapja idegességében a koszlott rongyot. Lahut Seii elé rúgtat.*
- Na, téged meg mi szél hozott, széplélek? Mit akarsz? - *Pislog fel a böhöm szerzetre.*
A hozzászólás írója (Kara Marain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.30 08:31:20