//Krenkataur-küldetés//
//Hazatérés után//
//Hrothgaar//
*Maereh némileg tétován néz körül, de aztán az őrségben álló vörös lány felel neki és így kezd megnyugodni.*
– Örvendek, Ethea. *Mae kis mosollyal, udvariasan fogadja a harcos lány bemutatkozását.* Azt hiszem láttalak már a Krenkataur bányákhoz tett út előtt, de a neved nem ismertem.
*Komolyan bólint, de aggódni nem aggódik, Bry majd bizonyára előkerül, hiszen egy óriáslány elég feltűnő jelenség, még Amon Ruadhon is, ahol pedig elég sok és sokféle teremtmény él.*
– Köszönöm. Talán előkerül, csak gondoltam köszönök neki, meg minden, de végtére is ráér, ha lerakodtam, akkor talán már ő sem lesz annyira elfoglalt.
*Mae komolyan bólint, majd tovább léptet Nagyonmagassal.
Óvatosan és kissé féloldalasan ül a nyeregben, mert a hátsója bizony még mindig fáj.
Erről persze eszébe jutnak azok a percek, az a nem kicsit zavarba ejtő jelenet, ami a gázlónál esett meg.
Igaz, ő volt az, aki elszólta magát arról, hogy a nyereg feltörte, de hát akkor annyira fájt! Mae tud lovagolni, de ilyen hosszan még nem ült nyeregben, sem ilyen keményen nem kellett még soha hajtania a lovát. Hrothi nagyon-nagyon gyorsan akart hazajutni.
Mae még maradt volna akár, bár a hely kissé baljóslatú volt, de ő maga nem láthatta a bányát belülről, csak Ewa elmondásából tudott meg pár dolgot. Többek között azt, hogy odalent ezüstöt találtak, mely az ő munkájához igencsak jól jönne.
Mae tudja magáról, hiszen azért némi önismeret szorult belé, hogy dacos tud lenni és duzzogó, és el is döntötte, hogy a Thánra fog haragudni a sebei miatt.*
~De hogy lehet haragudni valakire, aki nem csak beszél valamiféle balzsamról, de sebtiben meg is csinálja, ahogy azt tábori körülmények között lehet, és át is adja? Igaz, nem kicsit volt zavarba ejtő, hiszen közben épp csak egy kissé már átázott alsóingben hűsöltem a folyó tiszta vízében.
Zavarba ejtő volt, pedig végtére is Hrothi nem mondott semmi kétértelműt, sőt, nagyon rendesen viselkedett, megjegyzést se tett arra, mennyit látott belőlem, bár többet, mint bármikor korábban.
Aztán persze, hogy átadta a balzsamot ismét nagyon csendessé vált. Sőt, kifejezetten morccá.
Bár tudnám, neki mi oka volt rá!~
*Mae viszont kicsit meglepve észleli, hogy Amon Ruadhra érve a Thán felvidult. Erre utal az utolsó két mondata is.
Ugyanakkor ez a cseppnyi felengedés láthatóan nem képes leplezni, hogy a vörös fáradtnak tűnik. Legalábbis Mae így látja, de persze tévedhet is.
Annak, hogy Maereh végül nem indul el keresni Bryt az az oka, hogy Ethea nem tudta megmondani merre lehet, és mivel így nincs egy konkrét irány, a törpelány nem akar bolyongani. Inkább megszánja Nagyonmagast, lecsúszik a nyergéből és a kovácsműhely mögé vezeti, ott nyergeli le és vet béklyót a lábára.
Ezek után Maereh előre kerül, végtére is ő is a műhelyben dolgozik, vagy mi a szösz, talán időszerű lenne valóban valamiféle ötvösmunkát végeznie, de legalább felmérni a lehetőségeket, végtére is sárt már taposott, a barlanghoz is elkirándult…
De ahogy előre megy hangok ütik meg a fülét.*
~Elköltöztetni a műhelyt? Na, szép! Meg új törpék? Kara? És orkok?~
*Maereh hegyezi a fülét, de ki is les az épület sarka mellől, és egy mélységi nőt lát, aki Hrothgaarral beszélget. Bár a Thán annyira nincs elragadtatva, ezt mutatja az is, ahogy kiköp.
Végül a fogadó felé indul.*
//Fogadó//
*Mae csak ledobja gyorsan a holmiját a műhelyben, már megy is a vörös után. Nem akar lemaradni a hírekről, bár most úgy gondolja, igyekezni fog, hogy szivacsként viselkedjen, csak felszívja, de ne elszúrja az információt.
Azért a Fogadóba lépve hangosan köszön.
Ha már ő maga törpe, a hangja legyen nagy, hogy észrevegyék.*
~Leginkább a többi törpe, természetesen.~
– Szép napot mindenkinek!