//Fogadó//
//Hrothi, Mirakh, Lahut//
*Mirakhra mosolyog, elsőre egész szimpatikus fickónak tűnik, és bizonyára igazat is mond. Mae úgy látja, hogy ő és Hrothgaar valóban régi jó ismerősök, így ebben meg is nyugszik.
Nem mintha amúgy tartott volna Mirakhtól, aki bár jól megtermett, tekintélyes férfi, ha nem is annyira magasságban, de izmait tekintve mindenképp, de egészen kedélyesnek tűnik.
A bemutatkozás is jól folyik, mert bár ő ketten megejtik, de azért Hrothi is hozzáteszi a magáét, a szavai pedig igencsak jólesőek.
Ahogy az a pillanatnyi érintés is Mae vállán.
Aztán a törpelény türelmesen vár, igen, tud ő ilyet is, míg a Thán elintézi az ügyeit, megbeszéli, amit kell, és kikéri a rendeléseket is, majd a kérdésére aprót bólint.*
- Igen, menjünk! Kíváncsi vagyok.
*Mae a szemeit az orkra függeszti. Hallott már róluk, sőt messziről látott is egyszer egy orkot, aki őt, szerencsére, nem vette észre, de ilyen közel még egyhez sem került.
De mielőtt mindenféle félelem kerítené a hatalmába, felidézi magában a két óriást. Az első kettőt. Akkor sem lett baj. És lám, az óta már ismeri Bryt, és Morwont és Azilt és Rolkót, és nincs semmi baj.*
~Különben is, Mirakh nem hívna minket oda, ha gond lenne. Világos, hogy nem. Talán Hrothit egymagát igen, mert ő a Thán, meg harcos is, nem csak kovács. De egy nőt? Kizárt!~
*Hrothitól nem lemaradva ér Mirakh és az ork asztalához. Észreveszi a vörös mosolyát, és egy oldalpillantást villant rá.
Aztán ha helyet foglalnak, akkor ő is leül, újra.
Komoly tekintettel méri fel az orkot, és ami elsőre feltűnik neki, hogy a fickó hunyorog.*
~Tisztára, mint Lyttha nénikém, aki alig lát az orra hegyéig. Lehet, hogy ő is rövidlátó? Vagy csak félelmetesebbnek akar tűnni? Nem mintha ilyen téren segítségre szorulna!~
*Aztán csak figyel és vár türelmesen, míg az ork megszólal. Kissé meglepi, hogy a másik egészen tisztán beszél, és nem olyan sok morgó torokhanggal, mint amit ő elképzelt a külsejéhez, meg a fajához, ahogy a szavai és a hangsúlya is.
Mae nem buta lány, felfogja, hogy az ork nem akar ártani nekik, ez már Mirakh viselkedéséből is világos volt, de azt is észrevette, hogy Hrothgaar alapállása nem éppen barátságos.
Így, bár talán nem illendő, de megelőzi a Thánt, és megszólal:*
- Szervusz, Lahut! Az én nevem Maereh. Mae.
*Saját magát is meglepi, de az asztalon kissé áthajolva kezet is nyújt, megszokta, hogy ezt teszi ha bemutatkozik, és most sem gondolkodott rajta.
Már csak az a kérdés, hogyan fogadják a barátságos gesztusát.*