//Kovácsműhely//
//Hrothgaar//
*Mikor elindulnak a Fogadóból természetesen a Thánnal tart, sőt igazán le sincs maradva tőle, így mikor Hrothgaar hátranéz, inkább mellé lép, a jobb oldalára, ahogy mindig is látta otthon, hogy ott kell mennie a nőnek.
A műhely nincs messze, mikor belépnek, a férfi ablakot nyit, ami nem baj, járja csak át a helyet a friss levegő.
Mae tétován áll meg a helyiség közepén.*
– Nem, semmi ilyesmi, nem kártékonykodtam. Látod, minden egészben van. *Mutat körbe.* Csak láttam, hogy nem voltál odáig azért, hogy a fogadóban előbb beszéltem, mint te, és amit mondtam.
*Valóban követi Hrothit, de megáll a küszöbön. Körbenéz. Igazából tetszik neki a hely, de ezt csak piciny mosoly mutatja most, mert épp eléggé ideges, és a számára sok függ azon, hogy alakul most ez a beszélgetés.*
– Nem rosszból tettem, nem a tekintélyed ellen *kezdi halkan*, hanem mert valahogy úgy vettem észre Mirakh szavaiból, meg a pillantásaitokból, hogy valami nagy gond lehet itt ork ügyben. Ugyanakkor az a fickó, Lahut, annyira másmilyennek tűnt már elsőre is, mint egy átlagos ork.
~Miért ne kaphatna esélyt?~
– Nem tudom, biztos van értelme, hogy miért kell beköltözni az erődbe. Védelem miatt? Gondolom, azért.
*Ő se boldog attól, hogy valamit le kell rombolni, pedig neki nem nőtt még a szívéhez a hely, míg Hrothgaarnak ez az otthona, ez világos.*
– Azt hiszem értelek. De mi lenne, ha a műhelyt bontanánk le utoljára? Előbb a kohót, meg minden mást. Akkor nem maradsz hajlék nélkül. Utána meg ott a sátor, amit adtál. Vagy…
*Mae kicsit kínban van attól, mert felfogja mi csúszott ki már megint a száján.*
~Tényleg felajánlottam, hogy addig lakjon a sátorban? És ő tényleg azt és úgy gondolta, én is a műhelyben aludnék? Vagy hol is?~
*Aztán csak picit megcsóválja a fejét, visszamosolyog Hrothira, és végül leül mellé az ágy szélére, ahol pont maradt neki hely. Valahol meghatja, hogy a másik így beszél magáról.
Hrothi ezzel éppen, hogy nem sajnálatot ébreszt maga iránt, Mae inkább bátornak látja, hogy ezt ki merte így mondani.*
– Valamit kitalálunk *felel halkan.* Úgy még sose volt, hogy valahogy ne lett volna. Én bízom benned.
*Oldalra fordul, és Hrothira mosolyog.*
– De az iddogálás nem visz előre, ágyban meg nem szabad pipázni, mart Rhufus bátyja is így veszett oda. A pipájából kibukott az égő dohány, aztán bent égett az ágyában. Kár lenne ám érted!
//Napok múlva – Bontás, költözés//
//Hrothgaar, Mirakh, Lahut, Morwon//
*Aztán persze telnek a napok, és Mae is dolgozik, bár inkább az összecsomagolás, költözés rész az, amit ő kedvel.
Ha Morwon is segít, akkor persze még gyorsabban kerülnek szekérre, taligára, lóhátra a zsákok és ládák, a nagy üllők, a szenesvödrök és vizes dézsák, és minden ami a műhelyben csak volt.
Mae még egy listát is ír, hogy mi mindent csomagolt egybe.*
~Jól jöhet még, ha Hrothi keresné a holmiját.~
*Mae is rámol, és rendszerez, próbál segíteni, és még valamit tesz, már ha hagyják.
Ő főz a kis csapatra, Hrothira, Mirakhra, Lahutra és Morwonra is, bár a két markos legény bizonnyal eszik máshol is, nekik a bőséges törpe adag talán épp csak előétel.*