//Fogadó//
- Oldjuk meg. - *Biccent, de azért hozzáteszi:* - De azért csak óvatosan. És különben is, a te hibád.
*Árgus szemekkel figyeli a mágiázást, hiszen ő a tulajdon két kezével kötötte a pulthoz Hást, nem talált abban semmi túlvilágit, de aztán ráhagyja a Zöldfülűre, bármit is tesz a kötéllel. Nem mintha egyébként Hás szökési szándékot mutatna, sőt, megállás nélkül bizonygatja kezességét, Kara meg már kellőképp unja az ivóban történő strázsálást is. Forgat és keneget még egyet a nyárson, a hunyorgó parázs aligha kap lángra a sült alatt, bizton itt hagyhatja egy rövid időre, így aztán az üres fogadóból halkan gügyögve talpéllel kiterelgeti Bötét, miután Taitos megregulázta a vad wargot, aki eddig odakinn szobrozott. Kilépve kezével ernyőzi szemét, Ragron után bámul.*
- Tudom, hogy nekem aztán nincs jogom beleszólni az ilyenekbe, főleg a gyalogcsőrös miatt, de az összes szellem kegyelmezzen neked, máskülönben le fog ez egyszer nyelni, keresztbe. És még csak jól se lakik majd.
*Elindulnak. Mivel Taitos egyfajta száron vezeti a vagy gyalogló, vagy rebbenékeny szárnyán ide-oda szállongó tündérlányt, ő elbóklászhat a medvebagollyal kedve szerint, kissé távolabb tőlük. A térdig érő, susogó fűbe gázolnak, kő alatt megbújó páncélbogárra, száraz virágra, csörgő levélhalmokra vadásznak. Hogy-hogy nem, Iluq, a druida sátrához érnek. Odabenn lépteikre felneszel a nagyobb medvebagoly. Lármásan adja elégedetlenségét tudtára a környező világnak. Kara körülnéz, halkan szólítgatja az elfet, hasztalan. Böte a sátorbejárathoz óvatoskodik. Utóbb a nő is félrehúzza a bejáratról a leplet, beóvakodik. A sátrat üresen találja, Bault pedig odabenn. Az idősebbik kis fenevad jóval termetesebb, és lényegesen vadabb is, mint a szelíd, érdeklődő jellemű kisöcsi. Kara kidugja a fejét a sátorból, feltartott mutatóujjával jelzi Taitosnak, hogy hamarost visszatér.
Fertályóra múlva diadalittasan kilifeg a póráz végén a sátorból. Ugyanis sikerült Baulra is ráimádkoznia egyfajta szíjas bőrből készült speciális hámot, mellyel féken tarthatja a kis bestiát. Maga az állat egyébként szemet gyönyörködtető látvány. Izmos, ruganyos testét ugyanolyan színben és mintában borítja szőr és toll, mint a kis tojáshéjasét, azonban alkata robosztusabb, mozdulatai határozottabbak.*
- Na, uralom a helyzetet! - *Rikkant a hibbant nőszemély, miközben fürgén próbálja átlépegetni a lába körül kergetőző kölköket, illetőleg igyekszik nem gúzsba kötődni Baul póráza által.* - Mehet a menet! De hogy a druida hova tűnt, és miért hagyta magára a kis bumfordit...? Érdekes. Jaj!
*A játékosan egymásba gömbölyödő kölyköket igyekszik szétráncigálni, menetirányba toszogatni mind a kettőt. Meghatottan felsóhajt, a két csemete pofozkodós-fojtogatós játékát látva.*
- Gyönyörűségeim.
A hozzászólás írója (Kara Marain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.20 15:24:38