//Kagan, majd Akheel//
*Biccent a megjelenő óriásnak. Ő azon kevesek egyike, akit a tejmester ismer itt, és igazán örül a jelenlétének. Azt nem tudja, hogy miért, de megnyugtatja Learont. Kagan kijelenti, hogy a megbeszélt dolog áll, azonban nem fog neki egyedül földet adni, hanem össze kell szednie a többit, akink föld kell, ezután meg elviharzik. No, most pontosan úgy áll ott a pásztor mint egy ostoba gyerek, akit leintettek, hogy menjen a dolgára, de nem tudja hova is mehetne.* ˜Ó, hogy a macska rúgjon meg! Hát hol vannak a többiek? Trodd, meg mindenki? ˜ *Már éppen azon van, hogy megkérdezze Azilt, hogy akkor most mi lenne a teendő, de ekkor észrevesz valamit a szeme szegletében, és egy furcsa, nagyon jól eső érzés keríti hatalmába, és azonnal odafordul. Először csak egy ellibenő vörös, csatakos hajzuhatag, majd mikor megáll, szeme elé kerül az, akit olyan régóa nem látott.* ˜Akheel! ˜ *Teljesen ledöbben és a szíve vadul kezd el kalapálni a mellkasában, gyomra összeszorul, sőt, még a torkában is megjelenik az a bizonyos lenyelhetetlen gombóc. Azt hitte már sosem fogja látni a szeretett Vadászát, az ő kis szíve csücskét. Most jön azonban a probléma, mert oda kéne mennie hozzá. Azonban érzi, hogy azok után, hogy itthagyta a vörös lányt, már nem fog hozzá olyan kedvesen viszonyulni, mint annak előtte volt.* ˜Szedd össze magad, te gyáva! ˜ *Így is tesz. Megembereli magát, kidomborítja mellkasát és hallkan elindul Akheel irányába. Meg akarja őt lepni, így terve az, ha nem veszi észre a vörös, hogy a hátába lopódzva átkarolja jobbjával, talán ez így elég lesz arra, hogy egy pillanatra kizökkentse majd őt, és n arra gondoljon rögtön, hogy mennyire mocsok dolog volt a pásztortól, hogy otthagyta őt és elment egyedül...*