//Őrség//
*Harath állja a tekintetét, és valóban sikerül elnyernie valamennyire a bizalmát, ám az is tudatosul benne, hogy túljátszotta, ami a másiknak is szembetűnik, és szóvá is teszi, bár ezt Torr kissé se bánja. Inkább ez, minthogy felnyársalják, vagy elküldjék. De azt is észreveszi, hogy attól még nem bízik benne a másik, amit bizonyos fokon meg is ért, végül is a köpenyébe rejtett dobótőreiről nem szólt egy kukkot se, de ez jobb is talán így. Szépen visszaöltözködik, kardját is hüvelyébe csúsztatja, mikor is megérkezik egy rossz arcú, Vamorysnak nevezett fél-elf, aki alá hamar be is osztják Larn társaságában. Ennek nem különösebben örül, hisz a legkevésbé sem bízik meg, a magát pszichopatának valló elfben, de ez részlet kérdés és még bőven változhat. Na meg persze továbbra is látja a bizalmatlanságot Harath arcán is de az hamarosan elmegy, magával víve Ewát is, így magukra hagyva a kis csapatot. Gondosan végigmér mindenkit, és alig észrevehetően elhúzza a száját. Ez egyáltalán nem csalódottságot akar jelenteni, inkább azt, hogy ismét meg kell szokjon egy új társaságot.*
-Engem már sikeresen megállítottak, szóval nem lepődök meg rajta.
*Legyinti le a bejelentést, miszerint nem léphet át a kapun, és inkább nem is kérdez semmit, jobbnak látja ő is, ha a bemutatkozásra ugranak. Kezdetnek nem rossz.*
-Torr Wyrad, ahogy az előbbi párbeszédből kiveszem, ideiglenesen őr, eredetileg erődjáró vándor.
*Egy biccentéssel lerendezi, nem a barátja Vamorys, hanem a felettese jelenleg, így nem biztos, hogy az etikett a kézfogást írná elő. De persze ha amaz máshogy dönt, erőteljes és barátias kézszorításban részesül.*
A hozzászólás írója (Torr Wyrad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.26 18:51:46